HALLGATNI, CSELEKEDNI

 

 

Alapige: Jak 1,22-26

"Legyetek az igének cselekvoi, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete. Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló."

 


 

Imádkozzunk!

Urunk, bocsásd meg nekünk, kérünk azt, hogy olyan sokszor úgy jövünk ide a te színed elé, hogy azt mondjuk, hogy nem vagyunk képesek megérteni a te szavadat, s elhinni mindazt, amit te mondasz nekünk.

Köszönjük, Jézus Krisztus, hogy te mindig kész és képes vagy arra, hogy megszólíts minket. S köszönjük, hogy ez ma délelott sem lesz másképpen.

Köszönjük, Urunk azt az elolegezett bizalmat és nagy, nagy szeretetet, amivel most is színed elé engedsz minket. Segíts, kérünk, kinyitni a szívünket, hogy befogadjuk a te üzenetedet. Urunk, megvalljuk, hogy mi magunkban s magunktól erre soha nem vagyunk képesek és készek. Köszönjük, hogy te képessé és készségessé tehetsz minket a veled való találkozásra.

Hadd kérjük most toled a legnagyobb csodát, hogy téged, a mindenható, örökkévaló Istent egyre jobban megismerjünk, s ma is megértsünk!

Hadd kérjük most Urunk egy szívvel, egy lélekkel tetoled azt, hogy ne hagyd éhezni és szomjazni a mi lelkünket! Táplálj minket, kérünk azzal, amit te elterveztél, elhatároztál felolünk, amit nekünk szántál erre a mai vasárnapra!

Ámen.

 


 

Igehirdetés

Négy dologra szeretné Isten Szentlelke a mi figyelmünket felhívni. Három veszélyre és egy ajándékra, ennek az igeszakasznak a révén.

Az elso, hallgatni és olvasni Isten igéjét anélkül, hogy a szívünket megnyitnánk Isten elott. A második, beszélni ahelyett, hogy csendben befogadnánk, s aztán cselekednénk Isten igéjét. Elmélyülnénk mindabban, amit halottunk, s amit olvastunk. A harmadik veszély, hallgatni és olvasni anélkül, hogy az életté váljék az életünkben, annak cselekedetbeli következményei lennének. A negyedik, amit ajándékként készít el Isten, megérteni az O igéjének olvasása közben, hogy mi az O akarata és terve velünk. Gyakran hallunk olyan kérdést, hogy miért van szükség a Szentírás olvasására?

Ma Bibliavasárnap van, keressük meg tehát a négy ponton keresztül Isten válaszát, válaszait ezekre a kérdésekre, s erre a kérdésre is!

Istennek a Szentírás olvasásával az a célja, hogy mi egyre jobban elmélyüljünk Istenben, megismerjük az O akaratát, s az O egyszülött Fiát, aki önmagát adta értünk, a Jézus Krisztust.

Nem az ismeretek halmozása Istennek a célja, hanem az, hogy a szívünk és a lelkünk egyre inkább az övé legyen. A János evangéliuma 20. részében ezt olvassuk: "Ezek pedig azért vannak megírva, hogy higgyétek, Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen." Vagyis, mit akar Isten? Hogyha még valaki hit által nem ilyen, az életre, hitre támadjon, s ha valaki már hitben jár, annak még gazdagabb legyen a hívo élete.

Minden olyan embernek, aki nem feledékeny hallgató és olvasó, Isten a Szentírást kenyérré, napi táplálékká akarja tenni. A hívo ember számára a bibliaolvasás nem kötelesség, hanem csodálatos lehetoség, hogy naponta találkozzék a mindenható Istennel. Megértse, felfogja, s aztán cselekedni tudja az O akaratát. Ezért nagyon fontosak bizonyos értelemben a külso körülmények is. Hogyan olvassuk a Szentírást. Nagyon fontos, hogy egy csendes helyet keressünk, s egy csendes idopontot. Csendre feltétlenül szükségünk van. Kényelmes testhelyzetre nem feltétlenül. A csend azért szükséges, mert a csendben szólal meg Isten, ha nem is a szó foniátriai értelmében, hogy valaki hangot hall, hanem úgy, hogy megelevenedik Isten szava, s világossá válik Isten üzenete.

A Szentírás olvasásával az Istennek a célja, hogy találkozhassunk vele. Itt merülhet fel az a kérdés, hogy ma 2001-ben még komolyan gondolja valaki azt, hogy egy ugyanolyan könyvön keresztül, a nyomtatására, kiadására nézve, hiszen a Biblia is egy könyv, amelyben betuk vannak, valóban a létezo, a mindenható Isten egy nyomtatott könyvön keresztül szólalhat meg, s adhat üzeneteket?

A 2Kor 3,14-ben azt olvassuk, hogy aki nem azzal a vággyal veszi a kezébe a Szentírást, hogy kíváncsi Isten szavára, tudni akarja Isten akaratát, eligazítását, tervét az életére nézve, így írja Pál: "Annak lepel marad az értelmén." Annak a számára nem nyílik meg Isten igéje.

A Jeremiás könyve 22. fejezetében ezt olvassuk, maga Isten parancsolja: "Ország, ország hallgass az Úr szavára." Vajon ma reggel ezzel a lélekkel jöttünk ide, ezzel a nyitottsággal, hogy Isten szavára akarunk figyelni és hallgatni? Ítéljen meg az bármiben, figyelmeztessen bármire. Hozza napvilágra akár a bibliaolvasásunk hiányosságait, vagy azt, hogy egyáltalán nem szoktunk Szentírást olvasni, mert talán azt mondja valaki, hogy nekem nincs erre szükségem.

Jézus maga mondja a következoket (Jn 5,39): "Kutatjátok az írásokat, és mégsem akartok hozzám jönni." Van ilyen? Azt mondja Jézus, hogy van. Valaki lapozza a Szentírás lapjait, olvassa azt, kutatja, de mégsem akar igazán Jézus tanítványa lenni. Így biztos, hogy nem érti meg Isten üzenetét, ha nincs az a szent elhatározás a szívében, hogy bármit megért, azt elkezdi cselekedni. Olvassuk tehát a Bibliát, hallgatjuk Isten igéjét, de mégsem akarjuk tenni. Testvérek, attól, hogy valaki naponta egyegy szakaszt elolvas a Bibliából, még nem lesz keresztyén. Keresztyénné az lesz, aki olvasta Isten igéjét, aki kéri Istent arra, hogy nyissa meg azt, s aki utána elkezdi cselekedni, s mindazt elhiszi, amit a Szentírás mond.

Spurgeon, a múlt század legnagyobb igehirdetoje ezeket mondta a Szentírás olvasásával kapcsolatban: "A Biblia hatalmas vég vászon, amelyet az igazság szövoszékén szottek. Az üdvösség kézikönyve a Szentírás." Így folytatta: "Aki a Bibliát azért olvassa, hogy abban hibát találjon, az hamar rájöhet arra, hogy a Biblia benne talál hibákat. A Szentírás a gyermek ABCs könyve, és a bölcsész legbecsesebb tárháza." De így is mondhatjuk, hogy napi kenyér.

Testvérek, egy édes, mézes, mazsolás kalácsot egyszer kétszer megeszik az ember szívesen, de ha minden nap azt kapnánk reggelire, ebédre és vacsorára, elobbutóbb biztos hogy ráunnánk, s nem bírnánk megenni. Némely ételhez meg végképp nem eheto. De a napi, jól átsütött, jól elkészített kenyeret egy életen át tudjuk enni. A Szentírás a hívo ember számára kenyér, táplálék, lelki étel.

Ki értheti meg a Bibliát? - ez volt a másik kérdés, amit feltettek. Csak a nagy muveltségu emberek, akiknek van három doktorátusuk, négy nyelvvizsgájuk, s legalább öt gyerekük? Nem mondja ezt a Szentírás. Jézus maga ezt mondja (Mt 11,25): "Atyám, elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elöl, és kijelentetted a gyermekeknek." Akkor ez most azt jelenti, hogy csak azok a gyerekek értik meg, akik már tudnak olvasni? Csak a gyerekek értik meg? De mi van, ha egy gyerek még nem tud olvasni? A Szentírás itt arról beszél, hogy azok számára nyílik meg Isten igéje, akik azzal az oszinte, mintegy gyermeki lelkülettel közelednek Isten igéjéhez, hogy bármit mond, üzen azon keresztül Isten, akármire mutat rá, azt elfogadják Istentol.

A Szentírásban azt olvassuk, hogy az ige megszólíthatja a gyermekeket. 2Tim 3,15 "… mivel gyermekségedtol ismered az írásokat - mondja Pál -, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által." Gyerekkortól kezdve érdemes elolvasni a Szentírást a gyerekeknek. Ha van saját gyermekünk, vagy valakinek a keresztszüloje vagyunk, vagy egyszeruen csak a közelben van egy gyermek, akivel olyan a kapcsolatunk, hogy bizonyos értelemben ránk bízzák, gyermekkortól kezdve érdemes a Szentírást olvasni. Nyilván úgy elmondani, magyarázni, úgy olvasni, ahogy az a gyerekek számára is emésztheto, rágható táplálékká legyen.

Ugyanilyen fontos a felnottek számára (Józs 1,8), ezt mondja Isten Józsuénak: "Ne hagy abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanuld azt éjjel, nappal. Orizd meg és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva, akkor sikerrel jársz utadon, és boldog leszel." A legtöbb ember nem erre vágyik? Siker és boldogság. Mit mond a Szentírás? Azt mondja, hogy az egésznek ez az alapja, a kulcsa: olvasni, tanulmányozni - mert ez a szó itt szerepel a tanulásban - tanulmányozni, tanulni, és megtartani mindazt, ami Isten könyvében van.

A siker és a boldogság, persze nem a világi értelemben, de a békesség, a boldogság, a nyugalom alapja, hogy valaki olvassa, tanulja, tanulmányozza, s megtartja Isten szavát.

Jeremiás ír így (a 8. fejezetébol idézek egy mondatot): "Szégyent vallottak a bölcsek, megijedtek, zavarba jöttek. Mit is ér a bölcsességük, ha megvetették Isten igéjét?" Ma is sokan mosolyognak ezen, hogy olvassuk a Bibliát. Azon keresztül megszólal Isten, üzenetet ad. Megértjük egy adott élethelyzetben - majd lesz errol még szó - Isten vezetését, mosolyognak. Mit mond Isten? Azt mondja, hogy félni kezdenek, és zavarba jönnek, akik gúnyolódnak. Szégyent vallanak, és zavarba jönnek.

Hány olyan élethelyzet van, amikor kétségbeesetten próbálják a nem hívo emberek megtalálni a megoldást, és nem találják, vagy döntenek valamit, amirol késobb derül ki sokszor, hogy rossz döntést hoztak. Milyen nagyszeru dolog az, hogy a hívo emberek számára ott van a lehetoség, hogy megkérdezheti azt, aki minden kérdésre jó választ tud adni úgy, hogy visszafelé meg elore felé is jó lesz a megoldás. Isten soha nem téved.

Mi is volt az elso pontunk, amit Jakab mond? Tanulmányozni Isten igéjét anélkül, hogy a szívünket megnyitnánk. Ez óriási veszély. Olvassuk, de a szívünk zárva marad. Nem lehetséges tehát úgy megérteni Isten akaratát, vezetését, tervét, hogy a szívünket nem nyitjuk ki. Nem véletlenül mondja ezt Isten, hogy add nekem gyermekem a te szívedet. Nyissuk ki a szívünket! Ez azt jelenti, hogy elmondom Istennek, hogy nem értem Uram a te szavadat. Magyarázd meg nekem, értesd meg velem, kérlek! S én kész vagyok cselekedni mindazt, amit megértettem.

Testvérek, a Szentírás Isten szava. Ez akkor is igaz, ha valaki ezt nem hiszi. Isten sem azért létezik, mert mi hiszünk benne, vagy tagadjuk Ot. Isten tolünk függetlenül létezo valóság. Akkor is volt, amikor senki közülünk nem élt, s akkor is létezni fog, amikor senki közülünk már nem fog ezen a földön élni. A Szentírás Istentol való, tole ihletett könyv. O ezt az utat jelölte ki az ember számára, hogy vele beszélgethet az imádság mellett, a hallgatott, s az olvasott ige. Nem tudom, miért így döntött Isten? O ezt nem mondja el. Ezt a titkot nem fedi fel. Azt mondja, hogy ez az a csatorna, amelyen keresztül az O akaratát megtalálhatjuk, megérthetjük.

Mivel Isten soha nem téved, az üzenet csatornájának megválasztásában sem tévedett Isten. Isten az emberek iránti szeretetének kinyilatkoztatásává tette a Szentírást. Ha valaki arra kíváncsi, hogy szereti-e Isten az embert, kezdje el olvasni a Szentírást. S végestelen végig ezt fogja találni benne, hogy mi mindent megtett, mindent megtett azért Isten, hogy közölhesse velünk az O mérhetetlen szeretetét, kegyelmét és irgalmát.

A Biblia azonban le is leplezi az embert. Az ember szívének indulatát. Nem a fizikai szívet, hanem a lelki élet központját. Amikor a Szentírás a szívrol beszél, akkor azt mondja, hogy ott van az emberi élet központja. Nem az agyban, hanem a szívben. A szívbol származnak, s tart ott egy felsorolást Jézus, ilyen és ilyen gondolatok. Az érzések és a döntések középpontja a szív, a Biblia szerint.

A Szentírás pedig felfed minden bunt, amely elsosorban a hitetlenségbol és istentelenségbol következik. Magát a hitetlenséget és istentelenséget is, például itt most azt, hogy hiszed-e teljes szívedbol, hogy az egész Szentírás: az Alfától az Omegáig, Mózes elso könyvétol a Jelenések könyve utolsó fejezetéig az Isten igéje, nem tartalmazza Isten szavát, valahol benne van, s nekünk kell kiszednünk, mint a kalácsból a mazsolát, hanem az egész úgy, ahogy van, a teljes írás, ahogy ezt maga a Biblia mondja: Istentol ihletett, az egész Szentírás Isten szava.

Végül is a Biblia elso oldalától az utolsóig arról szól, hogy az ember milyen lázas tevékenységet folytat Isten nélkül, s arról is szól, hogy hogyan keresi Isten újra és újra az embert, hogy visszavonhassa a maga szeretetkörébe, hogy meggyógyítsa az embert, hogy új életre támassza, hogy üdvözítse, megmentse az ítélet alól.

Ezért olyan fontos, amit Jakab második tanácsként ad: mélyedjünk el mindabban, amit Isten igéje tanít. Ne csak beszéljünk arról, hogy milyen csodálatos könyv a Biblia, hanem váljék vérünkké a Szentírás tanítása.

Hogyan olvassuk hát Isten igéjét? Eloször is imádkozva és tisztelettel. Mielott a Szentírást kinyitjuk, hívjuk segítségül azt, aki a Szentírás szerzoje, az élo Istent. Nyissa meg a szívünket, nyissa meg az értelmünket, hogy értsük a szavát.

Dávid király így imádkozott a 119. Zsoltárban jegyezte ezt fel: "Nyisd fel szememet Uram, hogy megláthassam csodálatos törvényedet."

Testvérek, ma reggel így jöttünk ide? Nyisd fel lelki szemeimet Uram, hogy megérthessem, megláthassam csodálatos törvényedet, hogy megértsem, hogy mi a te akaratod velem! Ott volt a szívünkben valami hasonló kérés, imádság, ha nem is ezekkel a szavakkal? Úgy közeledünk Isten igéjéhez, legalább azzal a tisztelettel, ahogy ahhoz szoktunk beszélni, ahogy ahhoz közeledünk, aki emberileg ezen a földön a legközelebb áll hozzánk, akit a legjobban szeretünk? Legalább ezt a minimális tiszteletet megadjuk Isten igéjének? Várakozással szoktuk olvasni a Szentírást? Azzal a várakozással, hogyha kinyitjuk és olvassuk, akkor Isten fog mondani valamit?

Testvérek, a legtöbben azért nem kapnak semmilyen üzenetet a Biblia lapjain keresztül, mert semmit, de semmit nem várnak az Istentol. Nem várnak semmit. Nem hiszik el, hogy Isten tud üzenetet adni, vezetést, tanácsot, bátorítást, eligazítást egyegy élethelyzetben. Semmit nem várnak a Bibliától, az Istentol, s ezért semmit nem kapnak a bibliaolvasáson keresztül.

Azt is tudnunk kell, hogy Isten Szentlelke az, aki megnyitja az írást. Azért olvastam el a lekcióban az etióp kincstárnok történetébol ezt a rövid részt. Ott is Isten Lelke vitte oda Filepet, nyitotta meg az írásokat. Nagyon oszintén megmondta ez az ember: olvasom Ézsaiás könyvét, de fogalmam nincs, hogy mirol szól. Hányan vannak így? Leülnek, elolvasnak egy részt a Bibliából, s fogalmunk nincs arról, hogy mirol szól. Nem értik. Isten Lelke az, aki kinyitja, felfedi, kibontakoztatja, megérteti velünk Isten üzenetét, az O igéjét. Isten Lelke az - mondhatom így is -, aki dekódolja Isten szavát. Kinyitja, fogyaszthatóvá teszi lelki értelemben a számunkra.

Ha valaki ezzel a nyitottsággal közeledik Isten igéjéhez naponta: Uram, nyisd meg, és én megteszem, ha megértettem akaratodként az igét, az átéli azt a csodát, hogy Isten elkezdi vezetni. Azért is adja Isten a Szentírást, hogy azon keresztül is, meg más dolgokon keresztül is - most többre nem térek ki -, de adja Isten az O vezetését, amikor valaki így olvassa a Szentírás szövegét, mint amikor szövegkiemelo filctollal áthúzunk egy sort vagy pár szót, és az kiugrik, kiviláglik a szövegbol. Úgy értetheti meg velünk Isten Lelke bizonyos kérdésekben az O válaszát. Bizonyossá teszi az ember szívét, hogy hívo szívvel közeledik Isten igéjéhez, hogy ez az Isten tanácsa, válasza, akarata, eligazítása, üzenete. Bennünk megvan ez a bizalom, hogy Isten majd gondoskodik a lelki táplálékunkról is.

Egy beszélgetés során mondta el, egy négygyerekes családapa a következoket. Egyik este úgy fektette le a gyerekeit, hogy nem tudta, hogy mit fog nekik másnap reggelire adni. És mosolyogva mondta, hogy nézte a négy alvó fiát, és egy kicsit úgy - ahogy szokták mondani - ki is akadt, hogy hogy tudnak ezek ilyen nyugodtan aludni, mikor nem is tudják azt, hogy holnapra nincs mit enni adni nekik. Azt mondja, mindjárt el is szégyellte magát, hogy benne meg miért nincsen ilyen bizalom, Isten iránt, mint amilyen bizalommal az o gyerekei lefeküdtek, és nyugodtan elaludtak. Bennem miért nincs meg ez a bizalom? Bennünk miért nincs meg ez a bizalom? Hogy egész nyugodtan kinyitjuk a Szentírást, várjuk - mondhatom így is -, mint egy koldus, hogy Isten megadja a napi kenyeret, táplálékot lelki értelemben. Ott van bennünk ez a bizalom? Vagy nem hisszük igazán, hogy Isten tényleg ilyen egyszeruen, nyilvánvalóvá teheti a számunkra az O akaratát. Így is mondja a Biblia, hogy Isten Lelke meggyoz a bun, igazság, ítélet, vagy éppen a kötelességeink és mulasztásunk, az O célja vagy az életünkkel való terve felol, az O igéje által. Ezért szükséges múlhatatlanul a csend. A csendben megcsendül, megszólal Isten szava. Ezért hívják sokszor a Bibliával való foglalkozást csendességnek. Elcsendesedik Isten elott, s a csendben egyszer csak megértem, belülrol bizonyossá tesz az O akarata felol.

Fontos azt is tudni, hogy egyegy mondat értelmét általában az adja meg, ami a mondat elott meg utána van. Ezért nem lehet kiragadni bizonyos mondatokat a Szentírásból, s egyedül értelmezni. Szükséges a szövegkörnyezetet is ismerni és tudni. Természetesen Isten egyegy mondatot is kiemelhet az O igéjébol. Joga van hozzá. Idonként meg is teszi. De nagyon fontos tudni, hogy ne tévedjünk el a vezetés kérdésében. Nagyon fontos tudni a szövegkörnyezetet: mikor, kinek, mire mondta azt, amit mondott ott Isten.

A Biblia mindig önmagát is magyarázza. Sot, független mindenfajta teológiai vagy kegyességi irányzattól. Még azt is nyugodtan kimondhatjuk, hogy mindenfajta személytol. Teljesen mindegy, hogy ki hirdeti Isten igéjét. Isten igéje akkor is élo és ható lehet. Még akkor is, ha valaki nem hittel hirdeti, csak azért, mert esetleg ez a foglalkozása. Mégis élové és hatóvá teheti Isten Lelke az O szavát.

Isten minden Szentírást olvasót békekövetté akar tenni. Mondhatnám így is, misszionáriussá, aki viszi, hirdeti a jó hírt: szeret az Isten, Jézus meghalt érted is. Megtérhetsz hozzá, lehet neked is új életed. Ez a központi gondolata és üzenete Isten igéjének.

Hisszük-e mi ezt igazán, hogy az elso szótól az utolsóig igaz a Szentírás, és ahogyan naponta táplálkozunk, egyébként megbetegszünk és meghalunk, ugyanúgy nem lehet félretenni a napi lelki táplálékot sem.

A Szentírás magáról mondja azt, hogy ahhoz nem lehet hozzátenni, s elvenni sem. A Jelenések könyvében olvasunk errol. Az elejétol a végéig lezárt a kijelentés. Nem ad Isten újabb írásbeli kijelentést. Legfeljebb a kijelentésen keresztül ad Isten üzenetet.

Testvérek, az is lehet, hogy Isten megsebzi a logikánkat. Látszólagos ellentmondással találkozunk, vagy ellentmondásokkal a Bibliában. Péter apostol mondja azt, hogy vannak nehezen értheto helyek a Szentírásban, látszólagos ellentmondással találkozunk. De, ha figyelmesebben tanulmányozzuk, mélyebben Isten igéjét, akkor kiderül, hogy nem ellentmondás az, amirol ott szó van, csak egy másik oldalról világítja meg Isten Lelke ugyanazt. Hogy a három elso evangélista, az úgynevezett szinoptikusok, más más szemszögbol, nézopontból, megvilágításból írták le tulajdonképpen ugyanazt, hogy még jobban megértsük. Ahogy megyünk a múzeumban, és ott van elottünk egy szobor egy oszlopon, s körbejárjuk. Elölrol, hátulról, idonként még felülrol is megnézzük. Talán körbe van világítva, hogy minden apró részletet lássunk meg. Megnézzük a budai várban a Zsigmond korabeli szoborleleteket - érdemes megnézni -, akkor látjuk azt, hogy a homokkoben majdnem húsz centi mélyen dolgozott az, aki ezeket a csodálatos szobrokat kifaragta. Milyen finom érzékkel munkált abban a finom anyagban. Ha közelrol megnézzük, akkor látjuk igazán a munka finomságát. Ezért nagyon fontos újra és újra mélységekig tanulmányozni Isten igéjét.

Például a Jelenések könyvében, végképp nem idorendi sorrendet ad meg Isten. Párhuzamosan, egyszerre ketto, sot három dolog is igaz lehet, és megtörténhet. Ezért badarság, amikor a szekták idopontokat állítanak fel az utolsó idokre nézve. Ott párhuzamosság, egyszerre való történésrol beszél a Szentírás.

Nagyon fontos az tehát, amit Jakab tanácsol. Ne csak beszéljünk arról, amit olvastunk, hanem mélyüljünk el Isten igéjében, hadd beszélhessen velünk is Isten arról, amirol O akar.

Aztán az is fontos, hogy egyszerre csak rövid szakaszt olvassunk át. Sokan túl nagy részt vesznek, s ezért az egészbol nem sokat értenek, profitálnak. A Szentírás nem arra való, ahogy legutóbb mondta valaki: már kétszer kiolvasta a Bibliát, most mi a teendo? A Szentírást nem lehet kiolvasni, mint ahogy az sem muködik, hogy egyszer jól bereggelizem, s akkor négy évig nem kell ennem. Ez nem muködik. A Szentírás napi kenyér, napi táplálék. Folyamatos táplálkozásra van szükségünk. Megrágjuk, lenyeljük, emésszük, s megértjük Isten akaratát.

Használjuk az értelmünket is a bibliaolvasás közben! Nabukadneccárral történt az, ezt írja a Szentírás róla hogy, amikor visszakapta az értelmét, amikor már nem állatként legelt a mezon, ami Isten ítélete volt, visszakapta az értelmét, s így olvassuk, hogy akkor megértette Isten akaratát, elkezdte cselekedni.

Testvérek, a rajongó szektákra jellemzo, hogy transz állapotban küld Isten "üzenetet". Isten az értelmünket nem teszi félre. Értelmes módon olvassuk azt a szöveget, ami elottünk van, s az értelmünket felhasználva gyozi meg a szívünket, s tanácsolja Isten a lelkünket.

Lehet kérdéseket is feltenni a Szentírásnak, a szövegnek. Mit tudunk meg a részbol, amit olvasunk Jézusról? Milyen ígéret vagy intés van a számunkra? Az a rész, amit olvastunk, hogyan illik az élethelyzetre, amiben éppen vagyunk? Milyen gyakorlati utasítás, tanács jön abból a számunkra abban a bizonyos kérdésben?

Mit mond Jézus a Máté 7,21-ben? Azt mondja, hogy nem mindenki megy be az Isten országába, aki azt mondja, hogy Uram, Uram, csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.

Sokak számára vált már hasznossá az, amikor egyegy csendesség során megértette Isten üzenetét, s kezdte azt cselekedni.

A bibliaolvasás gyakorlatára nézve van még egy nagyon fontos kérdés. Isten az O igéjét az O népének adta elsosorban. A Szentírás a gyülekezet könyve. Isten az O hívo népének adja. Isten az O népének fejti meg, nyitja ki itt a gyülekezet közösségében az O igéjét. Ezért nagyon fontos, hogy ne csak magunkban olvassuk a Szentírást. Ne csak magunkban próbáljunk a kérdésekre válaszolni, amit esetleg nem értünk. Ezért vannak bibliaórák a gyülekezetben hétköznap is. Van, aki azt mondja: én egyszer, vasárnap megyek istentiszteletre, és ennyi nekem elég. Pont azért tartunk bibliaórákat, ahol közösen összeadjuk, amit megértettünk. Megvizsgáljuk a kérdéseket. Kiki elmondja, hogy mit nem ért, s együtt találjuk meg Isten igéjébol a választ a felmerült kérdésekre.

Lehet tanulmányozni a Szentírást segédkönyvek segítségével is. Csak nagyon fontos az is, hogy ne szokjunk rá arra, hogy olvasunk a Bibliáról, s nem olvassuk magát a Bibliát. Sose olvassunk a Bibliáról a bibliaolvasás helyett.

Lehet úgy is olvasni a Szentírást, mint ahogy a halat szoktuk enni. A szálkákat félretesszük. Ha valamit nem értünk, ha valami szálka megakad bennünk, azt tegyük félre, írjuk fel, készíthetünk jegyzeteket is. Azt, ha valakivel megbeszéljük, vagy a gyülekezeti bibliaórán elohozzuk, egyegy ilyen kérdésfelvetés fantasztikusan jó beszélgetéseket szokott elindítani.

Pascal, a híres, francia tudós mondta a következot: "A Szentírást maga a Szentírás magyarázza a legjobban." Az úgynevezett párhuzamos helyek, amikor egy csillaggal vagy egy kereszttel, vagy a lábjegyzetben - az új fordításban - utal egy másik bibliai helyre. S amikor azt kikeressük, megértjük azt a helyet, annak segítségével, vagy könnyebben, amit éppen olvasunk.

Az is fontos, hogy megértsük, hogy semmit nem mond a Szentírás azoknak, akiknek a szívében nincs ott az a készség, hogy miközben olvassa a Bibliát, miközben megérti Isten akaratát, aközben engedjük, hogy változtasson az életünkön Isten.

Végül is a Szentírás mindig megosztja az embereket. Vannak, akiknek a szívét megkeményíti Isten igéje, s van, akinek a szíve megnyílik Isten szava elott, s valóban hívo emberré lesz, vagy elmélyül a hívo élete. Tényleg mindig így van. Vagy megkeményedik egy szív, vagy megnyílik. Isten szava élo és ható, s megcselekszi azt, amit O eltervezett.

Milyen szántóföld a mi szívünk, ahogy azt a Lukács 8-ban olvassuk? Köves, útszéli, tövises, vagy jó föld? A jó föld azt jelenti, hogy nyitva van a szívünk, az értelmünk Isten igéje elott.

Mire is intett minket Jakab apostol? Azt mondja, hogy az igének megtartói legyünk, ne csak olvasói vagy hallgatói. Tartja a szíved Isten szavát? Jó föld? Befogadja? A jó földben a gabonamag elrothad, kicsírázik, kihajt, s aztán terem jó gyümölcsöt.

Isten idonként az O igéjével mélyszántást végez. Sok mindent mondhat nekünk, vagy mondhatott ma reggel is, ami beleszánt mélyen a szívünkbe. Idonként véressé lesz a szívünk, vagy könnyezik a szemünk, amikor Isten igéjét olvassuk, de mindig az a célja, hogy jó gyümölcsöt teremjünk.

Lehet mindnyájunknak az imádsága a következo: Urunk, Jézus, hadd legyünk olyan emberek, akik nem csak hallgatják a te igédet, hanem jó földdé lesz a mi szívünk a te szavad, igéd elott.

Testvérek, reggel, ha felkelünk, kinyithatjuk a mi lelki ablakainkat Isten igéje elott, s akkor átéljük azt a csodát, hogy Isten veti a magot. Adja az O igéjét. Dekódolja azt a csodálatos szöveget, ami a kezünkben van a Szentírásban, és bölccsé tesz minket, s megtanít az útra, amelyen járnunk kell.

 


 

Imádkozzunk!

Téged áldunk azért, mindenható Istenünk, hogy több ezer nyelvre lefordíthatták már a te igédet, s olvashatjuk és hallgathatjuk azt a saját anyanyelvünkön.

Köszönjük, Urunk, hogy a te igéd kenyér, amellyel élhetünk naponta. Tápláld a mi lelkünket, kérünk, s köszönjük, hogy most is felfedtél hiányosságokat, rámutattál mulasztásokra, tanácsoltál és bátorítottál minket, s nem hagysz minket magunkra, hanem a te Lelked által segítesz nekünk, hogy mélyebben, jobban, huségesebben tanulmányozhassuk a te igédet.

Köszönjük, Urunk, hogy életnek kenyere mindaz, ami a te szádból származik. Kérünk téged arra, Urunk, tápláld bennünk a huséget, hogy a világon a legfontosabb dolog az legyen, hogy mi keressük és megértsük a te akaratodat.

Köszönjük, Urunk, hogy ma sem vontad meg tolünk a te kegyelmedet. Köszönjük, hogy eljöttél, s meghaltál értünk, hogyha valaki hisz tebenned, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Így kérünk, áldj meg bennünket, hogy a te igédnek ne feledékeny hallgatói, hanem cselekvoi legyünk!

Ámen.