Alapige: Rm 13, 11-14

"De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Mint nappal illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne."

Imádkozzunk!

Urunk, egyedül te látod a szívünk állapotát, hogy igaz volt-e az, amit énekeltünk, hogy a te szent igéd hallására jöttünk most el ide. Sokszor átéljük azt, hogy elménket, értelmünket, szívünket és lelkünket egyfajta sötétség fogja be. Köszönjük, Urunk, hogy a te Lelked és a te igéd tisztasága áttör ezen a sötétségen. És köszönjük Urunk azt is, hogy tőled mindent várhatunk. A te dicsőségednek világossága, a te Lelked szentsége és tisztasága kinyithatja a mi életünket, és áthathatja a mi gondolatainkat.

Kérünk, Urunk, haldd meg a mi könyörgésünket, és segíts, hogy mi pedig meghallhassuk a te szavadat!

Ámen.

Igehirdetés

Valaki nem régen egy egészen újfajta technológiával készült, szerszámkészletet vásárolt, és a több tízezer forintot érő készlet mellé természetesen adtak egy használati utasítást is, amelyben kb. ez állt: "Ennek a szerszámnak kiváló minőségét a gyártó szavatolja, ezért rendeltetés szerinti használat esetén a termékre örök garanciát vállalunk." Tehát, hogyha valaki ebből a szerszámkészletből mondjuk a csavarkulcsot kőműveskanálként használja, az biztos hogy tönkre megy. Ha egy másik hasonló érzékeny és kiváló anyagból készült szerszámot egy sósavas hordó alátámasztására használja, akkor is biztos lehet benne, hogy tönkre megy, és elveszíti a garanciát. Vagyis, ha nem a leírtak szerint használja azt a készletet, amelyért egyébként nagy összeget fizetett, biztos lehet abban, hogy az tönkre megy, vagy legalább is arra többé nem tudja már úgy használni, amire lehetne.

Hiába van tisztában valaki azzal, hogy az elméleti dolgokról mit mond a Szentírás, hogy milyen a hívő élet elméletben, hogyha az elméletet nem tartja be a gyakorlatban, és nem cselekszi a gyakorlatban, vagyis nem viszi át a praxisba, gyakorlatba, amit mint elméletet olvas, akkor az használhatatlan élet lesz. Legalább is Isten számára biztosan. Hiába ismeri valaki nagyon jól a Szentírás leírását arról, hogy mi az élet értelme, mi a bűn, a bűnbocsánat, az üdvösség, a megváltás, s mit jelent szeretni a gyakorlatban, hogyha mindezt elolvassa, s vagy másra használja, amit ott olvasott, vagy egyszerűen nem törődik vele és nem aszerint akar élni, akkor használhatatlan lesz az Isten igéjére nézve, és Isten kezében is.

Nincsen olyan hívő élet, amely ne arra a törvényre épülne, hogy a Szentírásban, amit olvasunk, azt a gyakorlatban használjuk és vigyük át. Ezért mondja itt Pál apostol azt, hogy mindezt valóban tegyétek is. És itt arról beszél az előtte való részben, hogy a törvény betöltése a szeretet. Hogyha valaki szereti Istent, akkor a gyakorlatban tudja majd szeretni az ő felebarátait is. De ne csak szóval tegye - ahogy egy másik helyen olvassuk -, hanem a gyakorlatban tegye úgy, ahogy azt Isten kívánja tőle.

Valóban tegyétek is - mondja tehát Pál. Aki nem gondolkodik azon, hogy mit akar vele Isten a holnapban, vagyis nem kérdezi és kéri Isten vezetését, az a mai dolgokra nézve sem tudja megérteni azt, vagy legalább is helyesen nehezen fog tudni engedelmeskedni. A Krisztusba vetett bizalomból és hitből, annak megfelelő cselekedeteknek kell fakadniuk. Egyszerűen azért, mert a hívő ember tud, s kell hogy tudjon járni Isten akarata szerint, és élni aszerint. Aki valóban Jézus tanítványa lett, az egyszerűen nem élhet másképpen, csak úgy, ahogy az Isten akarata szerint való, ahogy neki kedves.

A felolvasott részben a következő szavakat használja az apostol: használja azt a szót, hogy üdvidő, kairosz, használja a kronoszt, a mérhető, órával mérhető időt, aztán az alvás kifejezést, a hipnosz szó, ebből a hipnózis kifejezés mindnyájunk számára ismert, de ez a szó, hogy alvás, azt is jelenti, hogy hiányzó ismeretek a hit dolgaira nézve. Ez is egyfajta állapotot jelenthet.

Aztán beszél a szabadításról, s használja az üdvösség szót. Van itt egy bűnlista, amit felsorol az apostol, és azt mondja, hogy mindez a lista, s az abban foglaltak azok a sötétség cselekedeteihez tartoznak. Ti pedig, ha már cselekszitek az Istentől kapott világosság szerint mindazt, amit az Ő akarata szerint értettetek meg, akkor tudtok már járni a világosságban.

S végül beszél itt arról, hogy a testet ne használják a hívő keresztyének arra, hogy istentelen cselekedeteket cselekedjék, hanem az Isten szerinti dolgokra. Tulajdonképpen egyfajta jövőképet ad az apostol a hívő keresztyének elé. Sokak számára félelmetes a jövő. Pál azt mondja, hogy a hívő ember számára reményteljes a jövő. Arról beszél, hogy az Isten ítéletét hozza az idők vége majd, de a keresztyén emberek reménysége az, hogy Krisztussal élnek, s mindenfajta nyomorúság, békétlenség és szenvedés végét is jelenti majd az, hogy Jézus visszajön.

Az első, amiről beszél az idővel kapcsolatban az apostol, hogy a hívő keresztyének minősített időben élnek. A mi időnk és Isten ideje nem azonos. Az engedelmes hívő életben vannak a kettőnek egybeesései, mikor valaki megérti Isten akaratát, akkor a megértett dolgokra nézve tud az Isten szerinti időbeosztással élni. Tud aszerint dönteni, szólni, cselekedni, elmenni valahova, végezni azt, amit Isten rábízott.

A kronosznak, az időmérővel mért időnek a jellemzője az, hogy csak fogyni tud. Nap mint nap tapasztaljuk, hogy egyre fogy. Az ember megnézi a születési dátumát, s évről évre azt kell tapasztalnia, hogy az évek hozzátevődnek, s furcsa módon, miközben nő az életkor, valójában fogy az életünk. De ami igazán fontos - ezt is mondja az apostol -, hogy miközben a kronosz, az idő folyamatosan a vég felé mutat, s mondhatnám így is, hogy könyörtelenül, úgy a kegyelmi idő valójában nem ilyen. Annak is van majd egyszer vége, és azt az Isten szabja meg, de valójában ez kiterjedhet. Istennek van arra hatalma, hogy miközben mind a kettő fogy, aközben kiterjessze egyre több és több emberre a kegyelmi időt. Egyre többen ismerhetik meg az Isten szeretetét. Még olyanok is, akiknek az életidejükből, életútjukból már kevés van hátra. A kegyelmi időre nézve még találkozhatnak Isten szeretetével. Az időmérővel mért idő nem old meg semmit sem. Hányszor látjuk azt, hogy a gyász sebeit nem gyógyítja be az idő, de az Isten kegyelme igen, ha valaki azzal találkozik. Az Isten kegyelmében és kegyelméből élő ember életében ez is egészen másképpen van. Ahogy fogy az idő, úgy látja, s ezt írja az Szentírás is, hogy egyre közeledik testi értelemben is, fizikai értelemben is ahhoz a Krisztushoz, aki őt megváltotta, akit szeret. Elfogy a testünk, ha elfogyatkozik is testünk, a lelkünk egyre inkább reménykedhet abban, hogy miközben ez fogy, aközben egyre közelebb kerülünk a mi Urunkhoz. Olyan értelemben is, hogy a teljes látásra nézve. Most tükör által homályosan, ott, akkor Krisztusnál, ha valaki hívő keresztyén, akkor a teljes látás az övé lesz. Meglátjuk Őt úgy, amint van. Amikor mindent úgy élünk át, ahogyan azt Isten az övéinek az üdvösségre nézve elmondta, ez lesz a tökéletes látás, amikor színről színre látunk Jézus előtt.

A Biblia azt is tanítja, hogy amikor valaki behívja és befogadja Jézust, abban a pillanatban övé lesz az üdvösség. Megkapta. De a teljes látás, a Krisztussal való teljes közösség az akkor következik be, amikor színről színre látunk.

Azt is mondja itt az apostol, hogy fel kell ébredni az álomból. Ébredjetek fel! Nagyon fontos kérdés, hogy a mai napot például végigaludtuk lelki értelemben, vagy pedig tudott valamire használni minket az Isten? Vagy csak szundikáltunk, úgy elvoltunk. De ma például senki nem hallhatott tőlünk arról, hogy kicsoda Jézus Krisztus, hogy mit tett ezért a világért, és személyesen azért a másik emberért. Ébren vagy, vagy alszol? Vannak, akik folyamatosan alszanak. Mert azt is tudni kell, hogy ebben a világban működik egy nagy altató szolgálat. A Sátánnak az a célja, hogy mind a hívők elaludjanak, vagy visszaaludjanak, mind pedig a hitetlenek megmaradjanak abban a - mondhatom így is - hipnotikus állapotban, amelybe beleszületünk az Isten nélkül. Az ördög tulajdona mindenki, aki nem az Istennel jár. S ez egyfajta köteléket is jelenthet, most nem csak a szó okkult, kötözöttség, rejtett kötözöttség értelmében, hanem az Isten nélküli élet is rettenetes módon kötheti az embert. Ezért mondja azt Pál apostol egy másik helyen, hogy: "Ébredj fel, aki alszol. Támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus." Sokan a hívők közül is úgy elaludtak a szolgálatra, az evangélizációra, a misszióra nézve, s vannak olyanok, akik még egyáltalán nem ébredtek rá arra, hogy Isten nélkül milyen állapotban vannak.

Az ördög tehát azt akarja, hogy a hívők se engedjék azt, hogy áttüzesítse a szívüket a misszió, megnyerni Krisztusnak lelkeket. Törődjenek a saját boldogságukkal és boldogulásukkal, a saját jövőjükkel. Állandóan foglalkozzanak csupán a saját lelkiállapotukkal vagy testükkel vagy bajaikkal. Forogjanak csupán saját maguk körül, vagyis maradjanak egyfajta álmos állapotban, nehogy Isten őket valamire is használni tudja.

Egyébként lehetnek rendesek, járhatnak templomba, olvashatják a Bibliát, csak éppen egyfajta alvás állapotban vannak, s ilyenkor alkalmatlanok, vagy kevésbé alkalmasak a szolgálatra.

Nagyon fontos az, hogy valaki szolgáljon. De még azzal is altathatja magát egy hívő ember, hogy már régen Krisztus, a személy, a vele való közösség helyére csupán az ügy, a szolgálat ügye lépett. Már régen nem Jézus a fontos, hanem az, hogy mit csinálok az Ő ügye érdekében. A szolgálat lép az élő Krisztus helyére. Micsoda veszély ez a hívő ember számára, és nagyon el is altathatja, amikor valaki sokat szolgál, sok mindent tesz Istenért szívből és őszintén, akár. De vajon ez egy személyes kapcsolatot is jelent Krisztussal, vagy csupán a szolgálatot jelenti Isten ügyéért, talán függetlenül már Jézus személyétől? A szolgálat lépett Jézus helyére. Azt jelenti ez, hogy valaki lelkileg alszik, és ideje, hogy az így alvók felserkenjenek. Vagyis azt mondja Pál, hogy ébresztő. Működik az altatószolgálat, ne engedjétek, ne hagyjátok, kérjétek arra Istent, hogy ne így legyen! Ideje, hogy felserkenjetek, és cselekedjétek azt, amiről a Szentírás beszél, de mindezt valóban tegyétek is - mondja a Szentírás. Az aratni való sok, a munkás kevés.

Mivel Jézus visszajövetele közel van, a kronosz, az idő múlik. Fogy a kairosz, a kegyelmi idő, szűkül - inkább így mondom -, mert egyszer a határtalan kegyelemnek is lesz majd vége és határa. Amikor mind a kettőnek vége lesz, sokan majd akkor kapnak észbe, hogy mégis csak igaza volt annak a hívő keresztyén rokonomnak vagy barátomnak vagy szomszédomnak, aki hányszor elmondta - talán szelíden, vagy néha erőteljesebben, vagy akár erőszakosabban is, még ez is lehet, de mégis csak jót akarván - azt, hogy kicsoda Jézus, mit jelent az üdvösség, a megmenekülés az ítélettől. Mit jelent mellette dönteni, vele élni, neki odaszánt életet élni. És én nem hallgattam rá. Micsoda tragédia lesz, amikor sokak számára csak Jézus visszajövetelekor lesz majd világossá az, hogy amit a hívő keresztyének mondtak - ha valaha beszélt hívő keresztyénnel -, az bizony az első szótól az utolsóig igeszerű volt, akkor az igaz.

A Szentírás azt is mondja, hogy idő többé nem lesz. Eljön majd ez az idő, amikor nem lesz többé idő. Kronosz nélküli világ jön, de többé nem lesz kegyelmi idő sem, az is lezárult.

Van, aki azzal a félelemmel ment át szilveszterkor az új esztendőbe - így mondta -, megint közelebb jutottam a halálom órájához. S ebben teljesen igaza van. Az új esztendőben ehhez is közelebb jutottunk mindnyájan. De nagyon nagy kérdés az, hogy mi, akik például itt vagyunk, csak a halálunk órájához jutottunk közelebb, vagy közelebb jutott hozzánk az üdvösség - ahogy itt az ige mondja? Közelebb lettetek az üdvösséghez, mint amikor hívőkké lettetek. Mi az, ami közeledik hozzánk? Vagy mi felé közeledünk mi? Afelé, hogy színről színre lássuk Jézust, vagy valaki csupán a halála óráját várja, és attól fél. Pontosan ezt kell elmondani többek között egy hívő keresztyénnek, hogy micsoda különbség az, hogy valaki ilyen reménytelenül néz a jövőbe, vagy azzal a reménységgel, hogy mi nem a halálunk óráját várjuk, noha az is egyszer majd elérkezik, s lehet hogy valakinek a közeljövőben, másnak később, hanem Jézus Krisztust várjuk vissza, és vagy meglátjuk Őt testben, vagy pedig halálunk után színről színre találkozunk vele, és látjuk Őt.

Tulajdonképpen ez egy segélykérés, egy ilyen mondat. Felkiáltás. Megint közelebb kerültem a halálom órájához. Ez akadjon belénk, vegyük észre. Ez olyan, mint egy feldobott labda. Ez az ember a teljes reménytelenségben él. Csöndben elmegyünk egy ilyen mondat mellett, vagy pedig feltűnik, hogy mit mondott ez az ember? Én meg tudok valami mást. Sőt, én tudom azt, hogy mi az élet megoldása. Honnan lehet reménységet kapni. Ki az, aki azt adni tudja. Kicsoda tud válaszolni az élet és a halál nagy kérdésére?

Aki felébredt, az tud igazán ébreszteni másokat is. Annak ott lesz az erő, a lelki erő, a késztetés, a szeretet, az aggódás, az empátia, a beleérzés a másik helyzetébe. Aki ébren van, az fel tud ébreszteni másokat. Nem így van ez a gyakorlatban is? Ha mind a kettő alszik, akkor egyik sem tudja a másikat felébreszteni. De, ha az egyik már felébredt egy szobában, odamegy és gyengéden keltegeti a másikat. Ébredj fel, itt az idő, mennünk kell, indulni kell. Ha mind a ketten alszanak, akkor nincs ébresztés.

A Krisztussal folyamatosan lelki közösségben élő ember képes arra, és kész is arra - kerül, amibe kerül -, hogy megszólaljon. Lehet, hogy néha talán nem a legjobban, nem sikerül úgy, ilyen is van, de legalább mondja, hogy én tudom azt, hogy nem csak ebből áll az élet, hogy várjuk a halált. Micsoda silány élet ez? Milyen kilátástalan jövő? Mennyire minőség alatti élet? Igazán minőségi, boldog, kiteljesedő és beteljesedő életet az a Jézus tud adni, aki vállalt minket, aki meghalt értünk, aki által Pál kimondhatta ezt, hogy nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. Aki azt mondja, hogy ebben az évben is a halált várom csupán, az vesztes ember. Az vesztes ember. Aki a győztes Krisztus oldalán áll, annak az élete Krisztus, a legfontosabb, Ő van a középpontban. A meghalás pedig nyereség.

Amíg kell, élek - mondja Pál -, amikor ezt a testemet átadják az örökkévalóságnak, testem nélkül látom meg az Istent - mondta Jób is. Micsoda hitvallás ez? Tudom, hogy az én Megváltóm él. S amikor ezt a bőrömet megrágják, Isten megáll a porom fölött, s testem nélkül látom meg Őt.

Milyen kevesen tudják ezt kimondani igazán hittel, felébredt szívvel, s elvehetetlen meggyőződéssel. Újra mondom, hogy aki felébredt, az tud ébreszteni másokat is.

Pál sürgeti, és ez azt jelenti, szabaduljatok meg nyugodtan, szabaduljatok fel nyugodtan az idő szorításából. Ti már az örökké létező, időtlen üdvösségben éltek. Most még bizonyos értelemben testi indulatok, szándékok és terhek kötelékében, de Jézussal és Jézusnál mindenfajta kötelék lehullik. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell törődnünk az idővel, de Isten segít jól beosztani az időt. Aki felébredt Isten igéjének hallgatása közben, annak már fontossá lett az, hogy mit akar vele Isten, s mit akar rajta keresztül mások életében elvégezni.

Aki ébren van - azt mondja Pál -, annak gyarapodni fog az istenismerete. Az közösségre jut naponta a mindenható Istennel, és az elkezd növekedni és gyarapodni. Aki ébren van, az éhes lesz. Annak kell ennie, az táplálkozni akar, az pedig növekedni fog. Ha valaki Isten igéjével táplálkozik, az a hitbeli létezésére nézve növekedésnek indul, vagy folyamatosan növekszik.

Mi gyakran használjuk ezt a kifejezést, hogy valamire időt szakítunk. Mire, mikor? Mikor és mennyit Istennel kapcsolatban? De ez így nem jó, mert mi nem időt szakítunk Istenre, hanem az egész idő az övé? Tőle kaptuk, neki adjuk oda. Vele járunk, Őt dicsőítjük. Az egész kronosz, idő, amíg élünk az Ő jelenlétében, szeme előtt zajlik.

Nekünk nem időt kell szakítanunk Isten számára, hanem az egész időnk az övé. Tőle kaptuk, az Övé, ossza be Ő nyugodtan. Figyeljük meg, hogy Jézus nem időt szakított az emberiség számára, hanem a dicsőséget otthagyta, a mennyei dicsőséget. Eljött, és magára vette szennyes ruhánkat. Emberré lett. S lehet így is mondani, hogy a kronológikus idő egy pontján megszületett, vállalta még a kronosz, az idő terhét is. Testté lett az Ige. Beleszületett az időben kötött embervilágba. Emberré lett Ő, aki az időtlen dicsőségből szállt alá. Emberré lett, és meghalt az emberekért. Így elvette a világ bűnét. Ő nem időt szakított ránk egy kis időre, hanem Ő teljesen odaadta önmagát a bűneinkért, mi értünk. Nem időt szakított ránk, hanem egészen vállalta a testté születést, az ember megváltását. Teljes egészében odaszánta magát az Atyának, s ebben is mintát adott számunkra. Ahogy Ő megtette, úgy szánjuk mi is oda magunkat, a teljes időnket Isten számára.

Vannak emberek testvérek, még hívő emberek is, akik soha, semmit nem tudnak teljes szívből, teljes lélekből és teljes erőből az Istenért tenni. Csak úgy félszívvel, fél erővel, fél gőzzel. Félreérthető ez a szó: de olyan félkegyelmű módon. Félig meddig a kegyelemből élve, de nem teljes egészében, és nem teljes szívből.

A 12-13. versben arra szólít fel Pál, hogy éljünk Isten szerint minőségi hívő életet. Vessük el a sötétség cselekedeteit, és öltözzük fel, vegyük fel a világosság fegyvereit. Itt nem csupán a test fizikai bűneiről beszél, hanem egyfajta megtisztulásról lelki értelemben is. Van egy felsorolás. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, tisztességben járjunk, nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, hanem… és itt vannak komoly, fizikai, testi bűnök is, s vannak lelki bűnök is. A viszálykodás és irigység - azt mondja - bizony ez is testi dolog. Nem a hústest, a fizikai test dolga, hanem az ember szellemének, lelkének a bűne. De ezt besorolja ide a sötétség cselekedetei közé. Azt mondja, hogy vetkőzzétek le mindezt. Kérjétek Istent, hogy vegye ki belőletek, irtsa ki. Tegyétek le. Ahogy ma este mindnyájan hazamegyünk, és én biztos vagyok abban, hogy nem ebben a kabátban fogunk befeküdni az ágyba. Néha előfordul, hogy valaki nagyon fáradt, ledől esetleg kabátba, magára húzza, időnként olyan jót lehet még így is aludni. De azért normális esetben nem így történik. Cipőben, kabátban, sapkában vagy bundában. Az beteg, aki minden nap így fekszik le aludni. Ott valami nincs rendben. Levetkőzünk, nem? S még normálisabb esetben veszünk hálóinget vagy pizsamát magunkra, és úgy alszunk. Levetkőzni és felöltözni. Isten segít levetkőzni mindazt, ami nem szerinte való, amire azt mondja, hogy sötét. Itt lehetne sorolni tovább, a felsorolást folytathatnánk, kiki magáról azért pontosan tudja, vagy ha nem, majd Isten rámutat, hogy mi tartozik a sötétség cselekedetei közé. S mi az Isten világossága Isten akarata szerint.

Az emberek Isten nélkül a munkában, a szórakozásban, az élvezetekben, vagy éppen, ahogy itt mondja, a nemiség örömeiben találnak kikapcsolódást. Azt mondja, hogy nálatok ne így legyen. Nyilván nem arról beszél, hogy nem lehet, és most nem reklámot csapok a bornak meg a sörnek, nem lehet egy pohár bort vagy egy pohár sört meginni. Szó sincs róla, de ne dorbézoljatok. Ez egészen más. Ne részegedjetek meg! Nem a házasságban megélt nemiség ellen szól az apostol. Másik helyen azt mondja a Szentírás, hogy minden tekintetben tiszta, szeplőtlen a házastársi ágy. A nemiséget Isten adta mind a férfinak, mind a nőnek ajándékba. De azt mondja, hogy jobb hogyha az ember a kályhában rak tüzet, mert az fényt ad, meleget ad, hozzá lehet dőlni, kellemes. Erdőt is fel lehet gyújtani, de az beteg, aki abban gyönyörködik. Az Isten a házasságon belülre tette mindezt - azt mondja a Szentírás. Ott a helyén van, ott jól lehet vele élni, Isten szerint való módon.

Ez a figyelmeztetés azért van itt benne, mert ezt Pál a hívőknek mondja. A Rómabeli hívőknek. Nem döbbenetes? Azt mondja, hogy kedves hívő testvérek, tisztességben járjatok. Nem dorbézolásban, ne részegeskedjetek, a szeretkezés szó szerepel itt, a házasságon kívüli kapcsolatokról van szó, és kicsapongásban, ne viszálykodásban és irigységben. A Rómabeli hívőkhöz íródott a levél. Azért van benne, mert vétettek ezekben a dolgokban Isten ellen.

Nagyon egyszerűen összefoglalva, legyetek szívesek abbahagyni, ha ilyesmit vagy ehhez hasonló dolgokat tesztek. Vetkőzd le! Kérd Istent, s majd Ő segít! És utána öltözz fel, hogy ne maradj mezítelen! Kérd Istent, s Ő majd segít felvenni mindazt, ami a javadat szolgálja, és Isten akaratából való. Hagyjuk tehát mindazt abba, ami sötét cselekedet, és éljünk az Isten akarata szerint! Mondhatnám így is, katonai jelszóval, hogy igazodj! Abbahagyni azt, hogy összevissza állsz a sorban, állj úgy, élj úgy, ahogy azt Isten akarja!

Ez csak azoknak megy, akik már felébredtek lelkileg, akik tudják, hogy mit tett értük Jézus, honnan hozta ki őket, mert őbennük él az Isten Szentlelke, és Isten Szentlelke segít levetkőzni, és segít majd felöltözni is. Pontosan úgy, ahogy az úrvacsorai kérdésben szoktunk válaszolni: ígérem és fogadom, hogy a testben hátra lévő időt - ugye ez a harmadik kérdés és felelet - Isten dicsőségére akarom élni. Elmondjuk csupán vagy csináljuk? Nagy kérdés. Kimondjuk, mert ott van a kérdés, hát, ha már itt maradtunk úrvacsorázni, válaszolunk rá, ígérem és fogadom. Ez igaz, vagy nem igaz? Ha ott igazat mondunk, mielőtt a kenyeret és a bort vesszük, akkor utána a cselekedeteinkkel azt meghazudtoljuk? Itt nyilván nem arról van szó, hogy a hívő ember sose vétkezik többé, meg nem bukik el. Ez nem bátorítás akar lenni, csak világosan beszél a Szentírás arról, hogy ez tény. Amíg testben élünk, nem vagyunk tökéletesek. De az, hogy ne is akarjuk, ez nagyon súlyos bűn. Ha kérjük Istent, majd Ő segít levetkőzni, és segít felöltözni.

Szabaduljatok meg az istentelen cselekedetek sötétségéből! Ha mégis van ilyen, hogy nem tudja abbahagyni, mert nem akarja igazán, az kérje Isten segítségét, s majd meglátja, hogy meg fogja kapni, és sikerül, és tud ellenállni a csábításkor és a kísértés idején. Azt is mondja, hogy öltsétek magatokra a Krisztust! Valójában ez semmi mást nem jelent, ami itt szerepel, minthogy magunkat neki adni. Kimondani: Uram, a tied vagyok. Mondd meg, hogy a számomra, az életemre nézve ennek például a mai napra nézve, vagy holnapra nézve, vagy a hét végére nézve mi a gyakorlati következménye! Ha én a tied vagyok, akkor azt a kérdést holnap hogy döntsem el, amiben döntenem kell. Én veled akarok járni. Költözz bele a szívembe, az életembe! Ez azt jelenti, ha bennem van Krisztus, akkor belőlem krisztusi dolgok fognak áradni. Akkor levetettem az óembert, mert Isten levette rólam, s felöltöztem a Krisztust. Akiben pedig Krisztus benne él, abból Krisztus fog sugározni.

Olyan jó, ha mi nem csak hívőknek látszunk, vagy annak akarunk látszani, hanem azok is vagyunk. Ha valaki este közlekedik, autóbusszal vagy gépkocsival, akkor az világosan tudja, hogy amikor a fénycsóva egy táblára vetődik, akkor nem a tábla világít, mert akkor nappal is világítana. Pici kis üveggyöngyökkel borítják be azt a fémlemezt, ami aztán visszaveri - mert megtörik bizonyos módon a fény rajta -, azt a fénycsóvát, amit rávetítenek. Amikor kanyarodik egy autó vagy egy busz, és a fényszóró kanyarodik szintén, mert rajta van a járművön, s rávetődik a fény a táblára, akkor az elkezd világítani úgy, hogy visszaveri a fényt. Erről beszél itt Pál. Legyetek olyanok, akik Krisztust sugározzátok! Bennetek lakik, és ez több annál, minthogy csupán visszaverem, s belőlem a sötétség helyett az Ő világossága árad.

Mennyi időt fordítunk arra, naponta, hogy ruházatunk, külsőnk rendben legyen, és nem csak a nők, a férfiak is. Ott állnak sokszor fél órán át is a tükör előtt. Azt mondja, hogy ne úgy gondozzátok a testet, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne. Ne úgy gondozzátok! Mennyi időt fordítunk arra, hogy tiszta és hibátlan legyen a testi külsőnk, állapotunk, s ma mennyi volt a lelki karbantartás, hogy tiszta legyen a lelkünk, a lelkiismeretünk Isten színe előtt?

Levetkőzni mindazt, ami nem Isten szerint való, odaadni neki, és felöltözni, engedve egyre jobban, hogy betöltsön Krisztus, és megismerni, és felismerni, mi az Ő akarata.

Itt Pál nem az aszkétizmusról beszél, vagy nem arról, hogy aki vegetáriánus lett, az az igazi hívő. Nem ilyen dolgokról beszél, hanem azt mondja Pál, hogy a hívő ember számára a test csupán cserépedény, tartálya valaminek. A kincs, ami Isten számára igazán fontos, az benne van. A ti testetek cserépedény. Beleteszi Isten, mikor valaki felébredt, mikor hívő lesz, a kincset. A tárolóedény összetörik, amikor megáll a szívünk, s lefogják a szemünket, s mi lesz a kinccsel, ami benne van? Azt mondja a Szentírás, hogy az visszatér Istenhez. Ő adta, Ő lehelte belé, s visszatér Istenhez, magához veszi. Minden ember kivétel nélkül el kell hogy számoljon természetesen az edénnyel is. Rontott az állapotán, vagy pedig igyekezett Isten szerint való módon bánni a testével. De balga dolog feltenni azt a kérdést, hogy mi fontosabb: az edény vagy a tartalom? Hazamegyünk, és szeretnénk ebédelni vagy vacsorázni, nem mondom azt, hogy mindegy, hogy miben van, de ha valaki nagyon éhes, akkor lehet, hogy mindegy. Még néha papírról is akár, csak kapjon már valamit. Nem annyira az edény a fontos - néha az is -, hanem a tartalom, mi van benne? Ha üres, hiába. A porcelánt nem tudom megenni. A tartalom a fontos.

A Szentírás azt mondja, hogy ami Istenből bennünk van, az fontos. Ha valaki felébredt, és Krisztusé, annak a lénye, a testének a tartalma, ami benne van a cserépedénybe, az igazán a fontos. A test istentelen indulatai lehetnek rosszak. A test elmúlik - mondja a Szentírás - és annak kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, az megmarad. A kincs megmarad. A test elmúlik, a kincs megmarad. Aki felöltözi Krisztust, annak a testtel kapcsolatos dolgok is a helyükre kerülnek. Pontosan fogja tudni, hogyan kell bánni a testével a szó fizikai értelmében is, hogyan kell gondozni, ápolni, mert mondja a Szentírás, hogy ápoljuk és gondozzuk, de azt is tudja, hogy hol a határ. Mert az Isten Lelke a józanság Lelke, a Szentlélek világosan megmutatja, hogy ennyi most elég. Ennyi elég, ezzel a kérdéssel többet nem kell foglalkozni.

Az az Isten akarata, hogy az övéi világítsanak ebben a sötét világban. Aki felöltözi a Krisztust, akiben benne él Jézus, az továbbadja az Ő világosságát.

Amíg az Isten akaratát teljesíteni tudjuk, végül is ez egy tanulási folyamat. De újra és újra átéljük azt a csodát, hogy sikerül. Isten Lelke bennünket átformál. Átéljük ezt a csodát, hogy ebben a sötét és egyre jobban Istentől elforduló világban világosan láthatják azt, akik Krisztushoz tartoznak.

Pár napig egy konferencián voltam vidéken, s ott is olyan világosan látszott. Még bemutatkozás előtt, ahogy beszélt az illető, ahogy kezet fogott, ahogy valakiről valamit mondott, vagy éppen hallgatott, amikor valaki szóba került, annyira világított, hogy kicsoda az, aki már felébredt, s a világosságban jár, s hozzá egyre inkább az üdvösség van közelebb napról napra, vagy pedig még mindig a sötétség cselekedeteit cselekedte.

Isten azt akarja mindnyájunkkal kivétel nélkül, hogy felébredt emberek legyünk. Isten azt akarja minden hívő emberrel, hogy ébredjen fel végre újra, s kezdje levetni a sötétség cselekedeteit, majd Ő segít. Isten olyan, mint a gondos apa. Lefekvés előtt levetkőztet. Lefekvés előtt levetkőztet. Mire elérkezünk oda, hogy a számunkra Istentől megszabott kronosz véget ér, addigra biztosak lehetünk abban, hogy Isten mindazt, amiben formálni akart, elvégzi. S akkor kiteljesedik a kairosz, a kegyelmi idő, s meglátjuk Jézust színről színre.

Imádkozzunk!

Köszönjük, Urunk ezt a kedves biztatást, és a tőled való reménységet, hogy abbahagyhatjuk mindazt, ami sötét, ami nem tőled való, ami megrontja a lelkünket, s akár még a testünket is tönkre teheti, s elveszítheti. Köszönjük, Urunk, hogy aki tehozzád fordul, azt te semmiképpen el nem küldöd magadtól. Itt kérünk arra Urunk, hogy adj nekünk belátást és bölcsességet, mit kell most levetkőznünk, s hogyan öltözzünk fel téged még inkább!

Köszönjük, Urunk, hogy aki behív téged a szívébe, az életébe, aki egész lelkét, teljes szívét, teljes erejét neked adja, az áldott ember lesz. Annak, miközben fogy az ideje, aközben átéli azt, hogy számára a kegyelmi idő egyre nyilvánvalóbb valóság lesz, s egyre jobban kiteljesedik a szolgálata Krisztusban. Köszönjük, hogy annak békessége is lesz, amikor elfogyatkozik a teste, s ott van a szívében az a reménység, hogy teste nélkül látja meg az Istent.