Alapige: Mt 10, 29-31.

Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül. Néktek pedig még a fejetek hajszálai is nyilván vannak tartva. Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.

Imádkozzunk!

Téged szeretnénk magasztalni mennyei édesatyánk, hogyha szívünkből énekelhettük, boldogság és üdv vár ránk a mennyben te nálad, mert te vagy a mi Istenünk, mert te megváltottál, megszabadítottál bennünket.

Tudjuk, hisszük meggyőződéssel meg is tartasz mindvégig. Köszönjük neked, hogy ez a bizonyosság erővel tölthet el bennünket, s áldunk téged ha kitartóvá tesz a nehezebb napok idején is. Köszönjük Urunk tenéked, hogy te hatalommal és irgalommal rendelkező Isten vagy, akit Atyának szólíthatunk Jézusért. Kérünk téged, hogy ez a bizalom lehessen egyre mélyebb, tudjuk az ellenségnek rontó hatásai ellenére egyre jobban ragaszkodni te hozzád, egyre inkább hittel rád tekinteni, s nem magunkra, meg a körülményekre. Szeretnénk Urunk erősek lenni a hitben és megállni győzedelmesen te veled. Köszönjük, hogy elcsendesedhetünk újra te előtted ezen az estén és szeretnénk arra kérni, hogy ne csak testiekben, hanem lelkiekben is tudjunk igazán elcsendesedni. Végy el mindent, ami megakadályozhatná azt, hogy megérthessük üzeneted. Kérünk téged, hogy szavad legyen számunkra bátorító és vigasztaló. Kérünk hadd ismerjünk téged olyannak amilyennel mutatod magad, aki vagy és ezeken keresztül láthassuk magunkat is. Köszönjük, hogy mindezt a mi megváltónkért kérhetjük Tőled.

Ámen.

Igehirdetés

Azt gondolom, hogy legtöbbünk számára ismerős az, amikor télen a madarakat etetni szoktuk. Ha sok hó van, akkor nem találnak táplálékot és ezért gondoskodunk róluk. A legtöbben úgy vagyunk, hogy a cinegét szívesen tápláljuk, de ha verebet látunk, akkor nem érezünk olyan örömet. Nálunk faluhelyen, gyermekkoromban ez volt a jellemző. Igyekeztünk a verebeket elzavarni. Mígnem rájöttünk, hogy ők is Isten teremtményei, ők is éhesek hadd egyenek ők is. Gondoskodik az ember is az állatokról, különösen, ha felelősséget érez irántuk a hite miatt.

Jézus Krisztus ilyen egyszerű példán szeretne arról beszélni, hogy hogyan gondoskodik Isten mint Atya az állatról és az övéiről. Először a gondoskodása munkájának a jellemzőit szeretnénk megvizsgálni, majd pedig a gondoskodó Úr személyét. Így meglátni, hogy milyen bátorítás hangzik el minden félelem és aggódással szemben Jézus Krisztus szavain keresztül.

Talán emlékezünk arra, hogy alapigénk annak a szakasznak egyik része, ami a tizenkettő kiküldéséről szól. A missziói küldetésük során számolniok kell az ellenség támadásaival, üldözésekkel, szenvedésekkel, amely félelemre adhatna okot nekik. Jézus azonban megnyugtatja őket és bátorítja, hogy nem kell mégsem félniök és különféle érveket sorol fel. Az előző vers szerint egyik döntő érv az, hogyha esetleg a testüket meg is ölhetik talán, de az örökéletüket nem vehetik el. Mert ők abban az Istenben bíznak, azt az Istent félik, akinek egyedül van hatalma az ember lelkén is. Márpedig az ő lelkük, az ő egész lényük az Úré már. Az ő esetükben és azóta is mártírok vére igazolta, hogy micsoda bátorítást, bizonyosságot jelentett ez a legnehezebb kínszenvedések idején is Isten népének.

Most azonban az Úr azt szeretné hangsúlyozni az övéinek, hogy nemcsak a lelkükre, hanem az övéi testére is gondja van a gondoskodó Atyának. Az Úr szolgálatában és a küldetést teljesítve valóban a leggyakrabban az okoz félelmet és az ad okot aggodalmaskodásra ami a testünket érinti az esetleges szenvedések és ellenállás miatt. A földi életünk hétköznapjainak a próbáiról, támadásairól, nehézségeiről, félelmeiről van szó most tehát. Ez azért fontos, mert küldetésünket nemcsak akkor végezzük, amikor bizonyságot teszünk, hanem az egész életünk küldetés. Ezért tudta Jézus nagyon jól, hogy a tanítványainak milyen fontos azt tudatosítani, hogy nemcsak a lelkükre nézve, hanem a testükre nézve is a félelmektől szabadok lehetnek, ha hiszik, hogy van egy gondoskodó Isten. Pontosan emiatt akarta már jó előre erősíteni a tanítványokat ebben is. Egy kérdéssel hangsúlyozva mondja, hogy ne féljetek, mert nemde még a verébre is gondja van az Atyának, rátok még inkább. Tehát egy kérdéssel igazolva akarta mondani, hogy a legkisebb is értékes és a legkisebbre is gondot visel.

A legkisebb is értékes, a legkisebbre is gondot visel. Károli még a fordításnál is figyelt a kifejezések használatára, amikor jellemezni akarta annak a kismadárnak az értékét Keleten: "Két verebecskét egy kis fillérért". A verebet abban az időben vadászok elfogták, megölték, megnyúzták, megsütötték, majd eladták és étkeztek belőle. A piacon gyakori árucikk volt. A római Dénáriusnak 1/16-od része, amire valóban ez az érték legjellemzőbb, hogy egy kis fillér. A Lukács evangéliuma 12. részében is olvasunk erről. Ott kiderül, hogy ha valaki négy verebet akart vásárolni, akkor egyet ráadásként kapott, öt verebet két fillérért. Jézus tehát az egyszerű, hétköznapi üzleti életben megszokott példát akarja arra használni, hogy elmondja, milyen értékrendszer jellemzi a gondviselő Istent, a mennyei Atyát.

Ha az emberek számára semmit érő és jelentéktelen is ez a kicsiny madár, a Gondviselő számára a kicsi madár is nagyon értékes. Ő az alkotója ugyanis, az ő teremtménye, egyáltalán nem közömbös számára, hogy mi történik vele. Gondoskodik róla, nem válhat a véletlenek, a sorsszerű körülmények játékszerévé. Isteni mindenhatóságával számon tartja egytől egyig mindegyikőjüket. Úgy gondolom, hogy hazánkban is megfigyelhető az, hogy milyen könnyen és milyen gyakran pusztulnak el verebek. A leesése a földre meghalását jelenti. Jézus azt mondja: egy sem esik le a földre a ti Atyátok nélkül. Érdekes tehát, hogy Jézus olyan jellemzőt említ ezzel a kicsiny állattal kapcsolatban, ami nagyon gyakran történik meg, de amire ő mégis nagyon odafigyel. Leesik a földre, mert valaki elfogja, mert a vadász lelövi, mert baleset éri a szárnyát repülés közben, mert nekimegy az ablaküvegnek, mert beteg, mert kifárad, mert elkapja egy vadász madár, mert viharba kerül, vagy mert netán kiesik a fészekből már kicsi korában. Sokféle oka lehet egy veréb leesésének a földre. Isten azonban - bármikor is történik ez és bármely kicsiny állattal - mindig tud róla.

Azt mondja Jézus, hogy a ti Atyátok akarata nélkül. Az ősi szövegben ez szerepel "Atyátok nélkül". Hozzá lehet tenni azonban ehhez a kifejezést, hogy akarata, tudomása, megengedése, rendelkezése nélkül. Ha azonban mégsem tesszük hozzá, akkor még személyesebbé válik az isteni jelenlét és az isteni gondviselés működésének cselekvése: "a ti Atyátok nélkül". Ott van, tud róla, cselekszik. Aktívan cselekszik Isten amikor egy kicsi madár leesik valamilyen formában. Lukács éppen ezért bővíti ki az isteni gondviselés, cselekvésnek a célját oly módon, hogy az Isten nem feledkezik el egyről sem ezek közül. Ő tehát nemcsak a leesés pillanatára utalva mondja, hogy Isten tud róla, hanem a kicsi állat egész életének ideje során nem feledkezik el róluk. Táplálja őket, védelmezi, a születésnél és a pusztulásuk során ott van valamilyen formában, mint gondviselő Isten. Mivel értékesek számára ezek a kicsi állatok is, számon tartja őket. Számon vannak nála.

Amikor az ifjúsági csoportban beszélgettünk, valaki figyelmeztetett, hogy vigyázzunk nehogy a verebekről kezdjünk el beszélni ahelyett, hogy értelmeznénk az igét. Én elgondolkoztam azon, hogy vajon igaz-e ez. S meg kellett állapítani, hogy itt tulajdonképpen Jézus csakugyan először erről akar beszélni, hogy mi minden történik egy kicsiny verébbel, hogyha azt tekintjük, hogy neki van egy gondviselő Istene, teremtője, alkotója. Ha tehát Jézus erről akar beszélni, akkor kiderül, hogy számunkra jelentéssel bír már a tény is, hogy mi minden történik egy ilyen kicsi állattal. Miért? Ez pontosan a Máté leírásból érthető amikor azt mondja: "Egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok nélkül". Jézus azt is akarta hangsúlyozni, hogy amikor ti egy kis verebet láttok akár elpusztulni, akár repülni, amikor egy ilyen kicsi állatra gondoltok, ha ilyet vesztek észre, eszetekbe juthat, s jusson is, a mennyei Atya, a Gondviselő, akinek még ez az élőlény is értékes.

Ezért jutott az eszembe, hogy gyermekkoromban nekem milyen sokat jelentett az a tudat, hogy olyan édesapám van, aki még a cinegékre, meg hát a verebekre is - noha nem olyan nagy kedvvel - gondot visel télen. Kitette számukra az etetőt, naponta odatette a magokat vagy a zsíradékot, hogy egyenek. Emlékszem, hogy együtt figyeltük az ablakból, hogy először csak egyetlen kis madár jött oda, aztán pár perc múlva hívta a többit is, jöttek. Aztán elkezdtünk együtt dühöngeni azon, hogy már megint itt vannak a verebek és nem engedik, hogy a cinkék ott egyenek. Azután rájöttünk arra, hogy azért a verébnek is enni kell. Megnyugodtunk, mert megértettük, hogy az ő teremtőjük is az Isten. És ez valóban így ment évrőlévre. Olyan nyugalmat és békességet jelentett számomra az a tudat, hogy egy olyan apám van aki úgy gondoskodik ezekről a kicsi állatokról azért, mert féli az Istent. És természetes ilyenkor a következtetés és hasonlítás. Hátha édesapám így szereti az állatokat, mennyire szeret vajon bennünket, gyermekeit.

Jézus természetes módon használja tehát a hasonlítást amikor azt mondja hátha ti látva a verebet tudhatjátok teljes bizonyossággal, hogy ilyen uratok van nektek, aki még egy ilyen kicsi állatra is gondot visel, akkor kimondhatjátok bizalommal, mennyivel inkább gondja van ránk az Úrnak. Ne féljetek azért, ti sok verebecskénél drágábbak vagytok. Tehát a madár példáját csupán arra akarja használni az Úr, hogy az övéinek elmondja mennyire gondoskodik róluk az Atya, mennyire értékesek a számára és hogyan gondoskodik róluk, ezért ne féljenek.

Mi sem, amikor leesünk a lábunkról, amikor a betegség ledönt, mert Isten megengedi, mivel most az ő szolgálatában az a feladat, hogy tudok-e tűrni, tudok-e alázatos maradni, csendben maradni, tudok-e bízni a betegség ellenére is. Tehát ha egy betegség ledönt, vagy leesünk a lábunkról és úgy érezzük, hogy most már semmit sem tudunk csinálni az Isten ügyében, úgy érezzük, hogy teljesen értéktelenek vagyunk, akkor gondoljuk át, hogy igazunk van? Vagy amikor a testi, lelki fáradság miatt a hitünk szárnyai elkezdenek fáradni, már alig tudunk csapdosni velük, mert elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is - mondja Ézsaiás a 40. részben. Úgy véljük, hogy zuhanunk és nincsen aki megtartson bennünket, mert elhagyott az Úr minket "rólam elfeledkezett az Úr" olvassuk az Ézsaiás 49. részében.

Egy fiatalember mondta el az ifjúsági csoportban, hogy a munkanélküliség milyen nehéz, mert ilyenkor könnyen arra gondolhat az ember, különösen ha még fiatalabb is esetleg, hogy hát ennyit érek. Mi lesz velem most, és mi lesz a családdal, ha idősebb valaki és családja van. És lehetne sorolni azokat az élethelyzeteket, körülményeket, amelyekben pontosan az Úrért való szolgálat miatt - újra hagy húzzam alá, hogy ez nemcsak a bizonyságtételt jelenti, hanem egész életünket - válhat az kérdésessé, mások számára, de talán a mi szívünkben is, hogy mennyit érek én tulajdonképpen. Van-e nekem gondoskodó Atyám, mert úgy érzem mintha nem lenne. Mert nem alakulnak úgy a dolgaim.

S mit mond Isten ilyenkor? Talán fejből is tudjuk legtöbben az Ézsaiás 43. részének 1. versét: "És most óh Jákob, így szól hozzád a te teremtőd, a te alkotód, Izrael: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vízen mégy át én veled vagyok, és ha folyón, azok el nem borítanak, ha tűzben jársz, nem égsz meg és a láng meg nem perzsel téged. Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted és népeket a te életedért." Azt mondta Isten, már akkor az övéinek, becsesek vagytok számomra, értékesek, fontosak. Ezért gondoskodom rólatok szabadításommal.

Sokkal drágábbak vagyunk - mondja Jézus - mint a verebek. S hogy mennyire drágák vagyunk az ő számára és hogy ez milyen gondoskodó cselekvést jelez, azt húzza alá Jézus azzal a mondatával, amikor azt mondja, mindezeken túl még "nektek még a fejetek hajszálai is számon vannak tartva".

A gondviselésről szóló bibliai tanítás hangsúlyozza, hogy az egész teremtett világ fenntartója irányítója Isten. Nemcsak teremtő tehát, hanem gondviselő is. A gondviselő hatalma, nagysága, ereje azonban mindig együtt jár a legkisebbre is figyelmet fordító aprólékossággal. Gondviselő munkája mindenre kiterjedően általános, de részletes is. Jézus ezt az utóbbi jellemzőjét akarja kiemelni az ismert példabeszéddel. Ő nemcsak a Napra, Holdra, csillagokra, az egész teremtett világra visel gondot, hanem a legapróbb, legértéktelenebbeknek tűnő apró részletekre is. Annyira gondot visel az övéire, hogy még a fejük hajszálait is számon tartja. Érdekes, hogy nem azt mondta Jézus, hogy a ti testetekre, hiszen az előzőekben a lelkükről beszélt. Nemcsak egy ilyen általános szót használt, hogy testetek, hanem annak legapróbb részletére a hajszálra utalt. Kísérti ugyanis Jézus követőit mindig az, hogyha magukat értékesnek is tartják, de néha úgy érzik, hogy dolgaik, körülményeik, a testükhöz tartozó bizonyos jellemzőik jelentéktelennek tűnnek, tűnhetnek. Mintha azokkal nem kellene Istennek törődnie, illetve mintha azokkal nem törődne az Úr.

Amikor valaki fiatalabb a hitben, akkor megkérdezi, hogy vajon ezért szabad-e könyörögni Istenhez, mert ez olyan jelentéktelen dolog. Lehet kérni ilyet Istentől? "Még a hajszálunkat is" - mondja Jézus. Pedig a hajszál az elég könnyen és gyakran hullik. Elég csak megfésülködni. Istennek ennyire gondja van az övéire, hogy még az az egyetlen hajszál sem véletlenül hull ki? Ha belegondolunk abba, hogy volt amikor az üldözés során a megalázásnak az egyik formája pontosan abban nyilvánult meg, hogy lekopaszították Jézus követőit, levágták a szakállát Izrael férfiainak amikor üldözték őket. Gondoljunk a holokausztra. Egyáltalán nem mindegy az, hogy egy vagy több hajszál kihull, mert az együtt járhat keserves szenvedéssel. Vagy gondoljunk arra, hogy milyen önértékelési problémákat jelenthet némelyeknél az, hogyha elkezd hullani a hajuk, mert az jelez valamit és ez elkezd gondot okozni. Vagy ha a fiatalabbak a hajuk színével, formájával küzdenek. Problémás számukra, hogy miért pont ilyen. Isten azt mondja az én gondviselő akaratom, az én számontartásom a te egyetlen hajszáladra is kiterjed. Nem érhet semmi gonosz amit én meg ne engednék, hogy próba legyen. Hogy igazzá váljon az ige: azoknak akik az Istent szeretik minden javukra van - fontos a folytatás - mint akik az ő végzése szerint hivatalosak. Nem véletlen az, hogy a Timótheushoz írt levélben - Pál utolsó levelében - szerepel az apostol felső ruhája. Az isteni kijelentésben szerepel ez a jelentéktelennek tűnő ruhadarab, amit azért kér Timótheustól, hogy hozza el, mert fázik. Amikor kárpátaljai barátom katonának bevonult Ukrajnába, - abban az időben még nem volt szabad bibliát vinni és olvasni - az Isten gondoskodott róla. Amikor Édesanyja írta neki a leveleket mindig volt a levélben a levél személyes részének folytatásaképpen bibliai igéknek számos része. Olvashatott bibliát, mert Isten gondoskodott róla édesanyján keresztül.

Amikor életünkben olyan apró dolgoknak tűnnek bizonyos körülmények és események, amelyek azonban mégis hatnak ránk, akkor ne felejtsük el, hogy Isten azokra is gondot visel, mert ő nemcsak általánosságban gondviselő, hanem figyel a részletekre is. Ezért mondja Ézsaiás a 49. részben - annak folytatásaként, amit már idéztem: "Így szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr." és Isten így válaszol: "Hát elfeledkezhetik-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön néha fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem. Imé én a markaimba metszettelek téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen!" Isten ennyire gondot visel, mert értékes az övéi élete, lelke és teste egyaránt. És mivel értékesek számára szerető szülőként gondoskodik róluk.

Ezzel már kapcsolódhatunk is az igehirdetés, a jézusi üzenet második fontos részéhez, ami most már rövidebben kifejthető, mert kapcsolódik az elsőhöz. Mert nemcsak a gondviselő Isten munkájának a hogyanja, hanem az ő személye is fontos. A gondviselő személyére pedig ez a jellemző Máté szerint: "egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok nélkül". Lukács a személyre nézve az Istent jelöli meg. Azt mondja nem feledkezik el egyről sem Isten. Máté azonban személyesebb kifejezést használva a "ti Atyátoknak" nevezi. Itt nem ellentmondásról van szó a Szentírásban, hanem hangsúlybeli különbségről. Úgy érzem, hogy ez most nagyon fontos.

Az eddigiek során tehát gondviselő munkája jellemzésénél világossá válhatott számunkra, hogy kicsoda is az a személy aki így tud gondoskodni övéiről. A mindenható Úr, a hatalmas Isten, aki nemcsak teremtő, hanem fenntartó is. Gondviselő, aki számára nincs lehetetlen. Aki felhozza Napját jókra és gonoszokra, aki még egy apró kis verebecskére is ügyel, akinek hatalma korlátlan, mert ő az Isten. Lukács ezt húzza alá: az Isten nem feledkezik el egyről sem. Isten aki tud segíteni, aki képes gondot viselni - különösen az övéire - mert hatalommal rendelkező személy Isten.

Máté azonban ezen túl, amikor Jézus szavát visszaadja, szeretné azt is hangsúlyozni, hogy ő nemcsak tud, de akar is segíteni. Ezért mondja, hogy a ti Atyátok. Ez a gondviselő hatalmas Isten Atya, aki nemcsak tud, hanem akar is gondoskodni övéiről, mert szereti gyermekeit. Az eredeti szövegben a tiétek és a nektek névmások egymás mellett szerepelnek. Ez azt jelzi, hogy összetartozó kifejezéssel szeretné mondani Jézus, hogy mi jellemzi az övéit ahhoz a személyhez fűződő kapcsolatukban. Kiemeli tehát azt, hogy nektek a hajatok szálai is számon vannak tartva, mert a ti Atyátok az aki így gondoskodik. Talán emlékezünk, hogy az előző részekben, a Hegyi beszéd során amikor Jézus arról szól, hogy miért nem kell aggodalmaskodni, akkor megint csak az Atyára utalva hangsúlyozza "ti ne aggodalmaskodjatok, mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mire van szükségetek". Ezért keressétek először Isten országát és az ő igazságát és ezek mind megadatnak nektek.

Mennyei Atya tehát ez a hatalmas Isten, mert az övéi esetében most már nem csupán a teremtés jogán, sem csupán a gondviselés jogán, hanem a megváltás, sőt az engedelmességgel végzett neki való szolgálat jogán is érvényes az ő Atyai gondoskodó szeretete irányunkban. Az Atya nélkül nem élhet, nem történhet velük semmi. Fordítva is igaz, hogy bármi ami velük történik, ami bennünket ér, az kapcsolatban van az Atyával.

Ezért fogalmazza meg a Heidelbergi Káté szövege így a válaszát arra a kérdésre, hogy mit hiszel akkor amikor azt mondod: Hiszek egy Istenben, mennynek és földnek teremtőjében. Hiszem azt, hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak örökké való Atyja, aki a mennyet és a Földet minden bennük lévő dolgokkal egyetemben semmiből teremtette és örök tanácsa és gondviselése által most is fenntartja, s igazgatja, az ő fiáért Jézus Krisztusért, nekem Istenem és Atyám, akiben én annyira bízom, hogy semmit sem kételkedem afelől, hogy minden testi és lelki szükségemet be fogja tölteni. Sőt mindazt a rosszat is, amit e siralomvölgyben rám bocsát a javamra fogja fordítani, mert ezt megcselekedheti, mint mindenható Isten és meg is akarja cselekedni, mint hűséges Atya." - majd a gondviselés munkájára tér rá a Káté szövege. Megcselekedheti, mint mindenható Isten és meg is akarja cselekedni, mint hűséges Atya, mert fontosak számára az övéi.

Hisszük-e mi ezt?

Jézus Krisztus így kezdte ezt a részét a tanítványokhoz intézett szavai szerint: nemde? Ugye? Két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért és folytatja. Hisszük-e mi ezt és tudunk-e mi hittel válaszolni erre a kérdésre nemde, ugye. Ugye igaz ez ránk is már? A válaszunk attól függ, hogy Istent mi Atyánknak nevezhetjük-e már.

Alapigénk megértése hiányos lenne, ha megállnánk ennél, hogy láttuk milyen Isten visel gondot a legkisebbre is és hogyan, és hogy ez a mindenható Isten mennyei Atyai szeretettel visel gondot. Szólni kell még arról, hogy miért lehet ő nekünk Atyánk. Tisztázni kell, hogy ki az a személy aki ilyennek mutatja nekünk a mindenható Atyát.

Az egészet Jézus mondja el. Az ő bátorítása és biztatása, az ő személyes üzenete. Jézus Krisztus az egyszülött fiú mondja el, hogy mi jellemzi Isten gyermekének az életét az atyai gondoskodás szempontjából. Az, akiért és aki által Atyánknak nevezhetjük ezt az Istent. Az, akiben a mennyei Atya megmutatta mindenek fölött, mennyire fontosak vagyunk a számára. Az akiben láthatjuk, hogy úgy, olyan módon annyira szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta. Mert lehet, hogy nem látunk semmit magunkban, se körülöttünk az Isten gondoskodása szempontjából, mert nincs még rá szemünk, de akkor lássuk meg Jézust akiben így gondoskodott rólunk az Atya. Az örök üdvösségünk szempontjából és a földi életünk boldogulása szempontjából egyaránt. Ennek a fiúnak, ennek az egyszülött fiúnak a szolgálatában állva és munkálkodva kerülhetnek övéi bajba, nehézségek közé.

Az egész mai igehirdetésünk üzenetét átfogja ez a boldog bizonyosság, hogy mindezt mi pontosan Jézus Krisztusban láthatjuk, hogy igaz. Jézuson keresztül és Jézus által mondhatjuk ki, hogy igen, úgy Uram, hogy te benned látom én már a gondoskodó mennyei Atya szeretetét. Így hagy húzzam alá újra ugye bízhatunk mi ebben, ugye bízunk Jézus bátorításában, hogy ne féljünk, mert olyan urunk van aki számára a legkisebb is fontos és gondja van rá. Aki nemcsak hatalommal bíró Isten, hanem szerető, hűséges Atya is, egyedül Jézusért. Ámen.

Imádkozzunk!

Szeretnénk téged magasztalni édes Atyánk, hogyha a mi szemeink meglátják ennek a világnak, a teremtett mindenségnek a legapróbb részleteiben is a te isteni teremtésednek gondviselésednek a csodáit. Köszönjük Urunk, hogy amikor ez megmelegíti szívünket, emlékeztet te reád, bátorít bennünket a hitben. De könyörülj meg rajtunk, hogyha elfeledkeztünk volna minderről. Kérünk Urunk, hogy hadd lássunk mi téged hatalmasnak és dicsőségesnek. Segíts Urunk, hogy ne a mások értékítélete és ne is a magunk ítélkezése önmagunkról befolyásolja a mi hitünket, hanem egyedül arra nézzünk aminek te tartasz bennünket, akikről te magad gondoskodol dicsőségesen, kegyelmesen, akiknek az egész élete a te kezedbe van Urunk. Könyörülj meg rajtunk, hogyha most vagyunk olyan nehézségek és nehezebb körülmények között, amelyek próbálják hitünket, amelyekben szenvedünk - akár testi, akár lelki értelemben. Kérünk Urunk téged, hogy ne az aggódás, ne a kétségbeesés, a félelem legyen úrrá bennünk, hanem a beléd vetett bizalom. Köszönjük Urunk, hogyha még el is fáradhatnak az ifjak, de akik te benned bíznak, azoknak erejük megújul. Magasztalunk Urunk téged minden megtapasztalt csodádért, köszönjük amikor hatalmasan segítettél és adtál megoldást. Áldunk téged, amikor kegyelmet adtál a tövisek hordozásához. S magasztalunk Urunk téged amikor a nemszeretem dolgokkal tanítottál, erősítettél. Köszönjük Urunk, hogy mindenben ami velünk történik tapasztalhatjuk atyai szereteted valóságát.

Kérünk Urunk téged, hogy hadd lehessen a mi válaszunk minderre a hit, az irántad való őszinte szeretet, hogy igaz legyen ránk a te igéd, hogy azoknak akik Istent szeretik minden a javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak. Kérünk Urunk mindazokért közöttünk, akik nálunknál is nehezebb terheket hordoznak, erősítsd meg őket. Kérünk Urunk te adj munkát a munkanélkülieknek. Te segítsd meg azokat akik küzdenek a tanulással, akik a munkahelyen nem érzik a helyüket. Kérünk téged, hogy áldd meg a gyülekezetünket, vezetőit. Arra kérünk Urunk, hogy te gondoskodjál hatalmasan országunk vezetőiről is. Kérünk, hogy ez a sok politikai botrány, baj, probléma ne árthasson népünknek, hanem kegyelmedből oldódjon meg, hogy csendes és nyugodt életet élhessünk. Köszönjük Urunk, hogy kéréseinket is meghallgatod, mert az ő nevében mondtuk.