BÖLCSESSÉG ISTENTŐL

 

 

Alapige: Jak 3, 13-18

"Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz! Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne kérkedjetek, és ne hazudjatok az igazsággal szemben. Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. Mert ahol irigység van, és viszálykodás, ott zűrzavar és mindenféle gonosz tett található. A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. Az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek."

 


 

Imádkozzunk!

Urunk, megvalljuk neked őszintén, hogy mi mindig győzni akarunk, de olyan sokszor nélküled. És, amikor vesztünk, elbukunk, s csődhelyzetbe jutunk, akkor döbbenünk rá, hogy nálad nélkül semmit nem tudunk cselekedni.

Köszönjük azt is Urunk, és hálát adunk azért, hogy szólsz hozzánk, szavad ír, s gyógyító erő. Köszönjük, hogy nem vagy néma Isten, hanem megszólasz. Köszönünk minden bátorítást, minden kedves szót, ami tőled származik. Köszönjük a tőled való vezetést, s azt, hogy időnként megérthetjük, hogy mi a te akaratod.

Segíts nekünk abban, kérünk, hogy sokkal gyakrabban történjék ez! Sokkal többször adjunk neked hálát azért, hogy megértettük, mit akarsz velünk vagy éppen általunk cselekedni. S kérünk, bocsásd meg nekünk azt is Urunk, s töröld el ezt a fajta álnokságot is, hogy a mi saját erős akaratunk a tied elé kerül!

Köszönjük, hogy kérhetünk tőled bölcsességet, mennyeit, égit, s az minden értelmet meghalad. Add nekünk ma este is ezt, kérünk! Hadd tudjunk ezzel a bölcsességgel élni, rólad bizonyságot tenni, és a hitben építkezni!

Ámen.

 


 

Igehirdetés

Kedves Testvérek, az emberek általában vezetés alatt állnak. Vezeti őket az, amit mások tesznek. Aztán véletlennek tűnő eseményekből vonnak le következtetéseket, és e szerint döntenek egy kérdésben.

Vezetik az embereket babonás félelmek és hiedelmek. Aztán vezetik az embereket belső indulatok, elképzelések és vágyak. Néha a lelkiismeretük is szóhoz jut. És vezethet egy embert az Istentől kapott bölcsesség is. Múlhatatlanul szüksége van minden embernek - kivétel nélkül - az Istentől kapott bölcsességre.

Ez a világ, ennek a világnak az alakulása egyértelműen beszél arról - még azt is mondhatnánk, hogy prédikál arról -, hogy hova jut az ember az Isten bölcsessége nélkül.

Jakab apostol pontosan ezért beszél erről. Sok mindent felsorol előtte, de mivel maga az apostol ad egy felsorolást arra nézve, hogy milyen az Istentől való bölcsesség, ma este erről lesz szó.

Az, hogy milyen az Isten nélkül való bölcsesség, azért nem gondoltam, hogy magyarázzuk, mert azt kiki a saját életéből pontosan tudja. Milyen az, amikor Isten nélkül való bölcsességgel dönt el kiki egyegy kérdést, de nagyon fontos és érdekes kérdés az, hogy milyen az, amikor valaki az Isten bölcsességével dönt el kérdéseket.

Arról beszél itt először Jakab apostol, hogy sokszor az Isten bölcsessége és az emberi bölcsesség szembe kerül egymással. Aztán folytatja a sort, hogy milyen csodálatos az, amikor győz az Isten bölcsessége, s ez még az emberi bölcsességet is átformálja, sokszor azonos az isteni bölcsesség és az emberi bölcsesség. Egybeesik, de ha átformálja és áthatja az ember gondolkodását az Istentől kapott ajándékok sora, akkor minden megváltozhat.

Milyen felsorolást ad itt maga az ige? Először is azt mondja Jakab apostol, hogy az Istentől való bölcsesség tiszta. Az itt szereplő szó egyszerre jelent tisztát és szentet is. A szentség és a tisztaság mindig összefügg, mert ami Isten szerint tiszta, az egyben szent is. Aki magát Isten céljaira elkülöníti, vagyis vállalja a szentséget, s kéri azt Istentől, az az Istennel való szoros lelki közösségben újra és újra meg is tisztul.

Aki magát Isten céljaira, akaratának teljesítésére elkülönítette - tudjuk, a szent szó ezt jelenti, hogy Isten céljaira elkülönített -, az valóban tud az Isten szerint való módon, vagyis tisztán, minden külső befolyástól mentesen, Isten szerint való módon gondolkodni, s aztán dönteni, cselekedni. Vagyis tud szent módon élni.

A felülről való bölcsesség azért tiszta, mert átmegy az Isten szűrőjén. Isten Szentlelke mozgatja így az ember indulatát, szándékát, szavait és cselekedeteit. Aki Isten akarata szerint akarja a testben hátralévő időt eltölteni, az egyszerűen arra ügyel leginkább, hogy semmivel ne bántsa és ne sértse meg Istent, ne rongálja ezt a tisztaságot, és ne rontsa meg, hanem keresi és kutatja, hogy mi az Isten akarata. S azt igyekszik szentül és tisztán teljesíteni. Megőrizve magát - ahogy azt a Szentírás mondja - a világtól, vagyis mindattól, ami nem az Isten akarata.

Akinek Jézus Krisztus megváltoztatta az indulatait, s az életről alkotott felfogását, az többé nem akar csupán mások véleménye szerint élni. Azt nem a véletlennek tűnő események dobálják ide vagy oda. Nem az éppen kitárulkozó vagy becsukódó lehetőségek szerint akar élni, vagyis nem összevissza él. Nem fellobbanó érzelmek, egyszer nagyon magasan fönt - hányan vagyunk ilyenek - él, aztán érzelmileg mélyre zuhan. Csapódik ideoda, a tanításnak különböző szele - mondja Jakab ugyancsak -, hanem az tud Istennel egy állandó, kiegyensúlyozott, lelki állapotban élni. Azt nem is a belső indulatok vezetik, hanem alapvető szempont számára az Isten akarata. Mert aki Jézussal jár, az Isten bölcsessége szerint él. Az megérti az Isten akaratát, az kapja tőle ezt. Az tud jól imádkozni, jól kérni, s amit megkap, azt nem elherdálni fogja, hanem annak lesz bölcsessége mindazt, amit Istentől kap, jól felhasználni, azzal jól, bölcsen élni.

Testvérek, az Istentől kapott bölcsesség nem egyszeri ajándék. Ez nem úgy működik, hogy egyszer megkaptuk, s aztán soha többet nem kell kérni, ott van, a kezünkbe adta Isten, vagy a lelkünkbe adta, s attól kezdve működik, mint amikor indítom az autót, vagy bekapcsolom a porszívót. Amíg ki nem kapcsolom, vagy ki nem fogy az üzemanyag, addig működik. Az Istentől újra és újra lehet és kell bölcsességet kérni.

A folyamatos lelki közösség Jézussal az alapja ennek a bölcsességnek. Hiszen pont a folyamatos lelki közösség alatt tisztul meg az ember újra és újra. Isten Szentlelke által, a vele való közösségben, kapcsolatban tisztít meg Isten szava, igéje, lesz a mienk az Ő gondolkodásmódja és bölcsessége.

Isten úgy végzi ezt a hívőkben nap mint nap, hogy adja az Ő Szentlelkét, s tudjuk, hogy Isten Lelke megtanít minket minden igazságra. Elvezet mindarra, amit tudnunk kell. Megmondja azt, hogy mi a bűn, az igazság, s hogyha valaki nem veszi az Isten igazságát, s nem bánja meg a bűneit, akkor milyen ítéletben lesz része? Csodálatos dolog az Isten bölcsességével dönteni.

Amikor Isten Lelke elkezd munkálkodni egy életben, pont ez az első, ami nagyon feltűnő lesz, hogy az illető érti Isten szavát, és cselekedni akarja Isten akaratát. Isten Lelkének segítségével felismeri azt, és meg tudja tenni. Kap hozzá erőt. Így mondja itt az ige, hogy minden bölcs szelídséggel tesz. Már ez a három szó, hogy bölcs szelídséggel tesz, ez már megítélhet minket, hogy ma vajon mindent bölcs szelídséggel tettünk-e?

Egyik gyülekezetben egymás mellett ült két férfi. Egyikük már régóta hitben járt, a másik pedig nem sokkal az előtt, pár hónappal korábban jutott hitre. Egy hozzászóló, talán egyszerűbb így mondani, hogy a feltámadással kapcsolatban butaságokat mondott. S az, aki nem régen jutott hitre, a felszólalás végén odafordult az illetőhöz, s csak ennyit mondott a maga kicsiny, de csírázó, Istentől kapott bölcsességével, de hát a Szentírás erről a kérdésről egészen másképpen tanít. Mondhatjuk így is, hogy még csak három vagy négy hónapos volt a hitben, de kapta már Istentől azt a bölcsességet, és azt az igehely ismeretet, és meg is mondta, hogy amit az illető mondott, annak mi a bibliai cáfolata. S ez tényleg így működik.

Az újonnan született embernek ez az egyik jellemzője, hogy kap felülről való bölcsességet, s mindent tud bölcs szelídséggel tenni, mert kapja Istentől ajándékba.

Tiszta tehát ez a bölcsesség. Felismeri mindazt, ami nem tiszta, ami nem szent, ami tévtanítás vagy éppen hazugság.

Mennyi félelemtől - tessék csak végiggondolni - és bizonytalanságtól tudnánk megszabadulni, ha nap mint nap kérnénk Istentől ezt a fajta bölcsességet. Vagy mernénk magunkat újra és újra Isten bölcsességére bízni, s nem csak akkor kiabálnánk és kiáltanánk hozzá, amikor nagy bajt okoztunk magunknak a bölcsesség hiánya miatt.

Nem régen történt ez is, hogy meghalt valaki egészen váratlanul egy családban. Jöttek a megjegyzések és a találgatások. Miért most ment el az illető? Mivel a hívő ember minden helyzetben kaphat Istentől bölcsességet, tud ilyenkor nem belemenni a különböző vitákba. Nem mond nagy bölcsességeket. Lehet ilyenkor az a válasza: nem tudjuk, hogy miért történt, nem tudjuk, hogy miért most történt, s azt sem tudjuk, hogy miért pont vele? Egyet azonban tudhatunk, s ez nagy vigasztalás lehet mások számára, hogy az Isten soha nem téved. Mindent a hívő ember javára fordít. Hányszor átélhetjük, hogy sokszor a nem hívő ember javára is fordít eseményeket Isten.

A tisztaságra az is jellemző, hogy nincs semmi olyan benne, ami nem tiszta, ami nem tiszta indulatból, gyökérből fakad. Mert az alapja a tisztaságnak például sosem lehet hazugság. Nem állítja úgy be a dolgokat a tiszta gondolkodás, hogy aki mondja a dolgokat, az bölcsnek látszódjék. De amit mond, annak vannak olyan részei, amelyek nem igazak, csak valami érdekből vagy célból, úgynevezett "szent" vagy "érdek" hazugságot vesz igénybe. Jobb, ha ezt nem mondjuk meg, vagy nem így mondjuk, csak egy kicsit ferdítünk vagy fordítunk rajta. Szükséghazugság egy szent cél érdekében.

Az a bölcsesség, ami Istentől és felülről való, az sosem keveri a tisztát azzal, ami tisztátalan, ami sötét. A tiszta bölcsesség nem akar többnek látszani. Meri vállalni a saját hibáit is az illető. Nem akar jobbnak sem látszani a tiszta bölcsesség, vagy kiválóbbnak másoknál, vagy a másiknál. Nem akar sosem a másik fölé kerekedni, vagy kerülni. Inkább vállalja azt, hogy alázatban alábbszáll. Hadd fusson a másik, ha azt akarja. Sosem tör a másik terhére, vagy annak megszégyenítésére, vagy lekezelésére, a másik háttérbe szorítása árán, vagy letaposása árán sosem akar előtérbe kerülni, vagy előrébb jutni.

Aki Istennel jár, Istentől kap bölcsességet, annak sosem vetélytárs a másik ember, hanem felebarát. Ha nem hívő a másik, akkor őt is keresi az Isten. Tehát a bölcsességnek az a célja, hogy hogyan lehetne Krisztushoz vezetni az illetőt. A szolgálatban a testvére pedig szolgatársa, s nem vetélytársa a szolgálatban. De sokszor beleesnek a hívők is ebbe a bűnbe, hogy a szolgatárs helyett a másik a gyülekezetben vetélytárs lesz. Hogy jött rá arra, ami nekem nem jutott eszembe - mondta nem régen valaki. Nem hogy örülne annak, hogy rájött arra, amire ő nem jött rá, s így együtt tudnak, igába hajtva a fejüket húzni, s tenni azt, ami Isten dolga.

Ebből az elsőből, hogy az Istentől való bölcsesség tiszta, következik a második, amiről beszél itt Jakab. A felülről való bölcsesség békeszerető. Nem ütköztet, nem szembeszáll a másikkal, hanem elsimít. Nyílván nem minden áron, majd erről is lesz szó. De az Istennel élő ember Isten békekövete lehet soksok helyzetben, ezért mindig az az elsődleges szempont, hogy hogyan lehetünk békességszerzők abban a helyzetben. Hogyan lehet megőrizni a békességet, arra törekedni? A 85. Zsoltár 11. versében ezt olvassuk: "Igazság és békesség csókolgatják egymást." Vagyis együtt járnak. Bensőséges közösségben vannak az Isten igazsága és békessége. Összefonódnak, összefognak. Csókolgatják egymást, szeretik egymást. Az Isten békessége és a bölcsesség.

Az Istentől való bölcsesség tudja azt - aki ebben él -, hogy a legnagyobb ajándék az, amikor nincsen háború nemzet és nemzet között, ember és ember között, férj és felség között, szülő és gyerek között, főnök és beosztott, tanár és diák, és folytathatjuk. Amikor béke van és békesség van, és nem dúl háború a családban meg a hivatalban, meg az iskolában. Jézus nem véletlenül mondja azt, hogy boldogok a békességszerzők, mert ők maguk is boldogok lesznek.

Nem mindenkivel lehet békességben élni. Ezért mondja azt a Szentírás, hogy amennyire lehetséges. Mi tudjuk, hogy vannak emberek, akikkel nem lehet békességben élni, mert mindig találnak valamit, amin összevesznek a másik emberrel. Lételemük a zűrzavar. Tessék megnézni a politikai életet, akár. Vannak olyanok, akiknek lételeme az, hogy valami feszültséget kavarjanak vagy keltsenek. Legyen minél rosszabb, annál jobb nekünk. Lehet a zavarosban halászni. Van, akinek lételeme az, hogy békétlenséget szít. Hány családban van ilyen ember? Mindig talál valamit, vagy néha mi magunk vagyunk azok, akik találunk valamit. Amikor nincsen semmi, akkor is kell valami.

Az Isten bölcsességéből és bölcsességével élő ember békességszerző ember. Nem szabad tehát sosem feladni ezt a törekvést, s majd Isten adja a bölcsességet, hogy hogyan lehet békességszerző valaki.

A Szentírás azt is tanítja, hogy a békességnek mindig meg kell fizetni az árát. Jézusról azt mondja a Biblia, hogy Ő kifizette a békesség árát. Azt az árat, hogy az Isten megbékélt az emberrel, hogy többé nincs háború az Isten és az ember között. Isten Jézus Krisztust áldozta fel azért, hogy mi békességre, belső békességre leljünk az Isten segítségével. Nála nélkül nincs békesség. De a békességünknek a büntetése, és a bűneink büntetése Jézuson volt. Ő kifizette azt az árat, amit mi nem tudtunk volna, és nem tudnánk most sem, sohasem kifizetni. Jézus kifizette az árat.

Mondogathatja valaki a sötét, kihalt utcán hazafalé: nem félek, nem félek, jaj, nagyon nem félek. Ettől lehet, hogy kevésbé fog félni, de biztos, hogy nem lesz békesség a szívében. Lehet, hogy valaki egyfajta álbékességben él. De amikor felmerül az a kérdés, hogy mi lesz vele az ítéletkor, akkor biztos, hogy nem lehet békességben, mert nem tudja, ha nem tudja. Ha tudja, hogy Krisztushoz tartozik, és ezt hiszi és vallja, akkor békességben lehet az örök élet és a kárhozat kérdésében is, mert tudja, hogyha hisz Jézusban, akkor hozzá megy. Ez emberfeletti békesség, ezt senki nem tudja elvenni azoktól, akik ezt hiszik. De mi a hétköznapi életünkben hajlandóak vagyunk a békesség árát megfizetni? Mert azért van úgy, hogy ez lemondással jár.

Valaki nem régen azt mondta: Én nem vagyok bocsánatkérő típus. Eszembe jutott az, hogy mi lenne velünk, ha Isten azt mondaná, hogy én meg nem vagyok bocsánatadó típus. Mindnyájan elvesznénk. Ha Ő nem lenne bocsánatadó típus. De Isten bocsánatadó Isten. Aki tőle bocsánatot kér a bűneiért, vagy az istentelenség bűnéért, annak azt mondja a Szentírás, hogy szemrehányás nélkül ad bölcsességet, békességet és bocsánatot is a mi Urunk.

Lehet, hogy bizonyos helyzetben nem könnyű bocsánatot kérni, vagy akár a másik lelki adósságát elengedni, de mégis csak megtermi a Lélek gyümölcsét, a békességet az, aki békességszerző.

A harmadik jellemzője Jakab szerint az Istentől való békességnek, amit itt ír, hogy méltányos és engedékeny. Mi általában úgy érezzük, hogy az engedékeny szónak valami rossz csengése van. Az eredeti szövegben a kettő szinonim szó. Azt is jelentik, hogy könnyen rávehető a jóra. Minket mire lehet könnyen rávenni, rábeszélni? Hányan vagyunk itt - talán mindnyájan így vagyunk itt -, hogyha szeretnének rábeszélni minket egy bankrablásra, felháborodottan tiltakoznánk, hogy hogy képzeli az illető. Hogy jut egyáltalán ilyen eszébe, hogy hajlanék arra, hogy kiraboljunk együtt egy bankot. De arra rábeszélhető vagy, hogy otthon megtartsd a családi áhítatot? Mit mond az ige? Könnyen rávehető a jóra. Ez igaz? Téged könnyen rá lehet venni a jóra? Például erre: naponta hűségesen olvasd Isten igéjét! Tisztázz egy tisztázatlan kapcsolatot! Tisztázd végre, hogy hogyan is állsz a házastársaddal, gyerekeiddel! Könnyen rávehető, rábeszélhető a jóra. Nem fordítva van? Két perc alatt rábeszélhetnek minket a rosszra. Gyere, gyűlöljük együtt! Ha ilyet mondanának, lehet, hogy felkapnánk a fejünket. De akik furmányosabban teszik, akkor talán észre sem vesszük. Vagy hát igen, igaza van, tényleg, az a kolléga vagy kolléganő… Könnyen rávehető a jóra, aki Istentől való bölcsességgel bír. Milyen könnyen rá lehet venni minket egy kis pletykára a harmadikra nézve. S könnyen rávehetnek arra minket, hogy jót mondjunk róla? Akkor is, amikor mindenki rosszat mond? Olyan nincs, hogy valakiben csak rossz tulajdonságok vannak. Könnyen rávehető a jóra.

Természetesen, mert a másik szó az engedékeny. Az engedékenységnek is van határa. Mégpedig Isten igéje szerint. Nem baj az, ha mi engedékenyek vagyunk, csak ne abban legyünk azok, ami nem Isten akarata. Legyünk abban azok, ami Isten akarata. Engedjünk Isten akaratának! Abban, amiben egyezik a kérdés Isten akaratával, ott lehet engedni. Inkább engedni, hadd segítse akár a mi engedékenységünk a másikat közelebb Istenhez.

Több testvér között dúlt a vita, s egyre komolyabb indulatok jöttek a felszínre a mama halála után. Ott volt az örökség: hogyan osszák el a két lakást meg a fennmaradt, ott maradt bútorokat. Az az egy, aki hívő volt, szintén szeretett volna egy kedves kis bútordarabot hazavinni. Örült volna, ha az övé lehet. Aztán legutoljára azon is dúlt a vita, s azt mondta a testvérének, az egyiknek, hogy akkor vidd el te. Ugye az ember várja a happy endet, a boldog véget, a filmszerű befejezést, hogy a másik, a nem hívő testvér egy hét múlva zokogva, nagy vacsorát adva a hívő testvér tiszteletére, visszavitte a bútort, átadta, masnival átkötve, dehogy is. Szépen megtartotta. Vagyis a másik engedett. Lemondott, és Isten nem adta vissza neki azt, amiben engedett, amit odaadott. Azt mondta az illető, hogy mégis békessége volt, s többet ért az a békesség, noha szerette volna ő is emlékként azt megtartani, vagy azt szerette volna ő is, és mégis, miután engedett, olyan nagy békességet adott neki Isten. Mert, tudott és akart lemondani. S kapta Isten ajándékát. A bútort nem, de a lelki ajándékot, a békességet igen. Isten ilyen kedvesen is megajándékozhatja az Ő engedelmes gyermekét. Végül is maga Isten volt a jutalom. Nem? A még szorosabb és mélyebb lelki közösség vele.

A negyedik jellemző, amit ír Jakab, a felülről való bölcsesség irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes. Aki valamennyire itt közöttünk ismeri önmagát, az tudja, hogy mennyire hajlamosak vagyunk az irgalmatlanságra. Mindenki, én is, ti is, kivétel nélkül. Ki jobban, ki kevésbé. Szóban, cselekedetben, indulatban, gondolatban, munkahelyen, osztályteremben, hivatalban, üzemben, családban, az életben. A szívünk alapvetően az irgalmatlanságra állt rá. Így születünk. Lehet látni a kicsi gyerekeknél. Senki nem neveli őket - a józan szülő nem neveli - irgalmatlanságra, de megtanulják akár az óvodában, vagy már otthon, vagy az iskolában. Mire felnő, akkor pedig magától értetődő, hogy az boldogul az életben, aki irgalmatlanul elbánik a másikkal, letapossa, kitapossa, beletapossa, s lehet fokozni a dolgokat. Alapvetően irgalmatlan világban élünk. Az ember központi lényegévé vált az Isten nélkül az irgalmatlanság.

Azt mondja egyik énekünk, hogy irgalommal szánva minket, ördög csalta bús szívünket, Jézus mennymagasból látni jött. Kire jellemző leginkább az irgalom? A mindenható Istenre. Irgalommal megszánt minket, s elküldte Jézust, az Ő egyszülött Fiát.

Aki tehát ezzel az irgalmas szeretettel szeret, szereti a másik embert, az keresi a lehetőséget, nem várja, az keresi, mikor, hogyan s kivel tudna irgalmasságot cselekedni? Az például engedi megtalálni magát. Találjanak csak meg. Hadd tudjak irgalmasan cselekedni! Az engedi megtalálni az idejét, a kezét, a gondolatait. Testvérek, még a pénztárcáját is. S engedi akár azt is, hogy abból kivegyenek. Nyilván nem úgy, hogy ellopnak, hanem cselekszi a pénzével is az irgalmasságot. Mert ezt tanulja Istentől. Mert az irgalmas Isten irgalmából él naponta. Az tartja életben, hogy Isten irgalmasan cselekszik vele. S tudja, hogy mit érdemelne Isten nélkül a bűnéért és a bűneiért. S tudja, hogy milyen irgalmasan cselekedett vele Isten, hogy megtalálta, megszánta, megkereste, megtalálta, megváltotta, nevén nevezte, és Jézusé lehetett az élete. Ez irgalmasságot kell hogy indukáljon mindnyájunkat.

Engedi tehát megtalálni magát, idejét, pénzét, fizikai erejét, szívét. Annak termő élete van, gyümölcstermő élete. Termi a lélek gyümölcsét. Itt cseng össze a jakabi ige, a Galata 5,22. a lélek gyümölcse. Pál írja, Jakab írja, ez a kettő. A lélek gyümölcse pedig szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Azzal, amit itt Jakab mond. Az Istentől való bölcsesség pedig, s ez a kettő összekapaszkodik, csókolgatják egymást. Együtt járnak. Az Istentől való bölcsesség termi a lélek gyümölcsét, mert Isten Lelkétől van, s akiben Isten Lelke van, az megtermi ezt a gyümölcsöt.

Jézus azt mondja, hogy boldogok azok, aki irgalmasságot cselekszenek, mert irgalmasságot nyernek. Átélik, hogy Isten újra és újra velük is irgalmasságot cselekszik.

Testvér, megtalált téged az Isten, amikor általad akar másokkal irgalmasságot cselekedni? Vagy valahogy úgy elkeveredsz ilyenkor mindig, s nem talál az Isten? Lehet, hogy egy idő óta már nem is keres. Ha te nem szánod oda magad, hogy rajtad keresztül irgalmasságot cselekedjen mással, akkor majd keres más valakit. De ne lepődjünk meg, hogyha velünk sem fognak irgalmasságot cselekedni, ha mi irgalmatlanok vagyunk. Vagy nekünk se lesz emberünk, aki majd irgalmasságot cselekszik velünk, ha mi nem vagyunk nyitottak és készek arra, hogy megtaláljon minket az Isten, és küldjön másokhoz.

Az ötödik, amire az apostol felhívja az olvasók és hallgatók figyelmét. A felülről való bölcsesség nem képmutató. Jézusról tudjuk, hogy hogyan ítélte meg a farizeusok képmutatását. Miért gondoljuk azt, hogy bennünket másképpen ítél meg Jézus, ha mi is képmutatók vagyunk? Az egyik legkeményebb szó hangzott el akkor, amikor a farizeusok képmutatásáról beszélt Jézus.

A hívő életben mindig csődhelyzet az, amikor egy hívő ember képmutató lesz. Mást mond, mint amit gondol, más cselekszik, mint amit mond, vagy gondol. Összekeveredik minden. Mutatja azt, ami nem igaz, s nem igaz az, amit mutat, mert a lelki élete összezavarodott, összekeveredett, s már nem a hite látszik, csupán a képmutatása. S ezt nagyon keményen megítéli Isten.

Sőt, ez a bűn nagyon nagy mértékben megnehezíti a közelünkben élők Istenhez találását. Mert miattunk gyaláztathatik akár Isten neve is. Hát, látják, hogy nem fedi egymást a cselekedet, a szó, a gondolat és az indulat. Isten gyalázására ad lehetőséget az, aki képmutató.

Végül is az Isten bölcsessége és vezetése sokkal bensőségesebb lelki közösség, minthogy csupán a szükség idején hívja valaki Istent segítségül. A tőle kapott bölcsesség belső lelki közösség a mindenható Istennel. Isten bölcsessége ajándék.

Azt mondja Jakab egy másik részben, hogy akinek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, de kételkedés nélkül, és megadatik néki. Kérje Istentől, és megadatik néki.

Csak bölcsességet ad Isten? Azt mondja az ige, hogy Jézussal együtt kapunk meg mindent. Hogyne adna nekünk mindent Jézussal együtt. Nála nélkül nincs bölcsesség. Vele együtt igen. Aki kéri Istentől Jézust, vagyis a vele való közösséget, az megkapja Jézus Krisztust a Szentlélek által. Az belül hazaviheti. Annak a szívébe beleköltözik Jézus Krisztus, s az átéli, felismeri, hogy ahogyan most döntött, az az Isten bölcsessége volt. Tud vele élni. Általa bölcsességet és vezetést kapni.

A 119. Zsoltár 73. versében így imádkozik a zsoltáríró: "A te kezeid teremtettek és erősítettek meg engem. Oktass, hogy megtanuljam parancsolataidat." Így juthatunk el oda, hogy tényleg tudunk a legtöbb esetben, mindenben bölcs szelídséggel cselekedni. Vágyik a mi szívünk erre? A kérdésekben, a helyzetekben Isten bölcsességével szelíden cselekedni. Olyan nagy ajándék ez.

Ma este Isten ezt akarja nekünk adni, hogy mindent bölcs szelídséggel tudjunk cselekedni.

 


 

Imádkozzunk!

Urunk, hálás szívvel köszönjük neked azt, hogy ez a szándékod velünk. Annyira e nélkül a bölcs szelídség s felülről való bölcsesség nélkül élünk. Könyörülj meg rajtunk! Ajándékozz meg ilyen tiszta, szelíd bölcsességgel, hadd ismerjék fel és el rajtunk keresztül azt, hogy te létezel, s te valóban tudsz bárkinek bölcsességet adni.

Kérünk, Urunk, hogy hadd jussunk el mélyebb közösségre veled! S kérünk arra is, hogy segíts, hogy alkalmasak legyünk arra, hogy küldjél minket bárkihez, bármikor, bárhová! Találj meg minket, kérünk, s használj fel a te csodálatos országod építésére!

Köszönjük, Urunk, hogy kinyithatjuk a szívünket előtted. Te bejössz abba, belülről átformálod azt, megtisztítod azt, sőt, újjáteremted, s így tudunk új szívvel, s abból fakadóan új indulatokkal gondolkodni, érezni, szólni, cselekedni, s készen lenni akaratod teljesítésére.

S köszönjük, Urunk, ha gyümölcsöt termünk, az is téged dicsőít.

Ámen.