PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2007. december 23. (vasárnap este) Varga Róbert

JEL AZ ÉJSZAKÁBAN

Alapige: Lk 2,8-12

---

Imádkozzunk!

Köszönjük, hogy te az ének szavaival is arra hívsz minket, hogy imádjunk és dicsőítsünk téged, Úr Jézus Krisztus, aki értünk megszülettél karácsonykor. Emberré lettél, és aztán odaadtad a te szent, drága és tiszta életedet mindnyájunkért váltságul.

Köszönjük ezt az ajándékot, a legnagyobbat, amit ember kaphat. Köszönjük, ha már hiszünk benned, és követünk téged. Kérünk most azokért itt is, máshol is, akik még nem ismerik ezt a kegyelmet, s nem a te szeretetedből és irgalmadból élnek, hadd ismerjenek meg akár ezen a mostani karácsonyon, s változzék meg az életük a te tetszésed és akaratod szerint.

Köszönjük ezt a csendes estét. Készítsd a mi lelkünket az ünnepre, kérünk, és így szólj hozzánk. Jelentsd ki önmagadat. Bátorítsd a mi szívünket. Adjál vigasztalást. Vegyél el mindenféle önvádat vagy belső nyugtalanságot, és igazítsd a mi lelki gondolkodásunkat, lábainkat a békesség útjára. Köszönjük, Urunk, ha megteszed ezt.

Szólj, kérünk. Mi hallgatunk, figyelünk rád.

Ámen.

---

Igehirdetés

Van egy gyár az országban, ahol minden évben egy rövid istentiszteletet, helyesebben kettő, illetve három rövid istentiszteletet kell tartani a műszakba induló munkásoknak. Az utolsó ilyen alkalom a nap folyamán, adventi időszakban mindig éjjel negyed-tizenegykor van. Akkor kell egy rövid, adventi áhítatot tartani, mielőtt a munkások az éjszakai műszakba indulnak. Egyik ilyen alkalommal történt az, hogy miután elmondtam azt, hogy voltak mások is a Biblia szerint, akik éjszakai műszakban voltak, és őrizték a nyájukat, azután jött oda az egyik munkás és kérdezett több mindent mindarról, amit a Szentírás Jézusról, az angyalokról, a pásztorokról, és egyáltalán karácsonyról beszél.

Sötét éjszaka volt akkor, amikor mindaz, amit felolvastam, történt. És Jézusról nem véletlenül mondja azt a Szentírás, hogy Ő a világ világossága. Az ember - ezt mondja legalábbis a Szentírás - amióta Istennel szakított, a bűneset átka óta, szereti a sötétséget még akkor is, hogyha fél a sötétben.

Senki sem tudja megmagyarázni azt, hogy miért irtózik a legtöbb gyerek a sötéttől, a sötét pincétől vagy padlástól, és miért nyugszanak meg gyerekek, és sokszor felnőttek is, amikor egy sötét helyiségben fölkapcsolják a villanyt, vagy gyertyát gyújtanak, s legalább egy kicsi világosság lesz.

Az ember Isten nélkül - lelki értelemben - sötétségben van, s miközben rejtőzik folyamatosan - a bűneset óta - Isten elöl, és sötétebbnél sötétebb cselekedeteket követ el, mert a gondolatai is megsötétedtek, ezt tanítja a Szentírás. Aközben fél a sötéttől, ijesztő az számára, és minden módon szeretne a sötétből világosságra jutni.

A fizikai sötétségen könnyű segíteni. Az ember felkapcsolja a villanyt, vagy kimegy egy világosabb vagy világos helyre, de a lelki sötétségen, amiben az emberek élnek Isten nélkül, az nem is olyan egyszerű kérdés. Hiszen sokan, a legtöbben nem hiszik el, hogy ebben változni, vagy ezen változtatni csak úgy lehet, ha valaki találkozik a világ világosságával, Jézus Krisztussal, és Jézus gyújthat lelki értelemben fényt, világosságot a sötét szívben.

Jézus azért jött, hogy világosságot hozzon az embereknek. Vannak azonban olyanok most is - ahogy azt a Biblia maga mondja -, akik jobban szerették a sötétséget. Ma is vannak ilyenek. Miközben félnek a sötéttől, mégis jobban szeretik a sötétséget, mint az Isten világosságát. Mert amikor Isten világossága bevilágít valakinek az életébe, ott a sötét dolgok mindig világosságra jönnek. Ezt sokan nem szeretik. Nem szeretik azt, hogy kiderülnek a sötét gondolataik, üzelmeik, játékaik, cselekedeteik, amit üzletnek neveznek, a pénzügyek és így tovább. Nem akarják ezt. Sokan még a hívő keresztyének közül is próbálnak kettős módon élni. Egyrészt vannak sötét gondolataik és cselekedeteik, és ezzel nem akarnak szakítani, ugyanakkor szeretnének minden vonatkozásban úgy élni, mint tiszta szívű hívő emberek, és sokszor pont ebbe a kettősségbe betegednek bele lelkileg. Világosság gyermekeinek akarnak látszani, de ugyanakkor a sötét kapcsolatokkal, dolgaikkal sem akarnak teljes mértékben szakítani.

Az istentelen élet élvezhető dolgai is kellenek. Van a között sok olyan, amit az ember élvez, és gyönyörrel végezhet: legyen az étel, ital, testi dolgok, vagy éppen kirándulások. Mindaz, amit nyújt az emberi közösség, meg nyújt ez a világ. Abból is a legjobbat, meg az Isten dolgaiból is a legjobbat, és ebbe a kettősségbe sokszor lelkileg és pszichésen is belebetegszenek. Nem lehet ötvözni, sem keverni ezt a kettőt.

A legtöbb ember most már látja azt, hogy az Istentől elfordult emberiség egyre nagyobb sötétségbe kerül, és abban vergődik. Mit próbálnak tenni a sötétség ellen az emberek? Aki felismerte már azt, hogy minden egy sötét irányt vett, és egyre nagyobb a lelki sötétség ebben a világban, az kétségbeesetten keresi ennek az egész kérdésnek, problémának a megoldását. Mivel próbálkoznak? Valaki azt mondta: óh, tudja, én az egész karácsonyt átalszom. Beveszek egy enyhe nyugtatót, egy kis sör meg bor jön rá. Néha erősebb, ha nem elég, és átalszom ezt a két napot. Utálom a karácsonyt. Egyedül is vagyok, senkit nem szeretek. Engem sem szeret senki. Úgyhogy átalszom az egész ünnepkört. Legalább frissen, kipihenten ébredek fel karácsony után.

Sokan mondják ezt, hogy jó lenne egyfajta téli álomba szenderülni, semmiről nem tudomást véve, mindent félretenni, ami a látszólagos nyugalmat megzavarja, az alvásba menekülni. Sokan alszanak lelkileg is. Csak semmi ne zavarja a köreiket. Semmin nem háborodnak föl. Semmire nem tesznek megjegyzést. Már semmi nem tudja kibillenteni őket ebből a látszólagos alvó állapotból. Kivonulni mindenből. Marad akár a legszűkebb kör, a család, egy-két barát. El kell, és el lehet hallgattatni a lelkiismeretet is. Szépen szenderegni. Majdcsak alakul valahogy. Majd csak változnak a dolgok. És így el lehet hallgattatni a lelki vágyódás akár még az Isten dolgai után is.

Aztán mások mesterséges fénnyel próbálják ideig-óráig a sötétséget elűzni, kiűzni. Nagy bulik, sok szesz és sok szex. Ezzel lehet leginkább tompítani azt a belső sötétséget, keresést, kutatást, ürességet és fájdalmat. Ideig-óráig valóban használnak ezek a pótszerek. Egyébként utána annál nagyobb a kiábrándultság, a csömör és a nyomorúság, mert az ember élete tele van félelemmel, álmegoldásokkal, és így is marad egészen addig - sokszor lehet ezt látni -, amíg nem történik meg az a csere, hogy Isten kerül az emberi élet középpontjába, és mindaz, ami nem szerinte való, az pedig kikerül onnan. Ezek a dolgok ideig-óráig elégítik meg és elégítik ki az embert, de sokkal nagyobb és mélyebb az összeomlás egy-egy kritikus helyzetben, egy ilyen életnél.

Azt olvastuk itt, hogy lehet azt is tenni egyébként, amit a pásztorok tettek. Így olvastuk, hogy őrködtek az éjszakában. Ott voltak a nyájuk mellett. Nekik ez munkaidő volt. Őrizték a nyájukat azon a kicsiny területen. Nem volt nagy a betlehemi mező, ahol legeltették nappal a nyájukat, éjjel meg őrizték. De ők felelősen gondolkodtak, és becsületesen látták el a munkájukat. Nem aludtak a nyájuk mellett, hanem virrasztottak. Őrködtek és vigyáztak.

Aki ébren van dologidőben, az lát csodákat. Ők ébren voltak, virrasztottak, pedig sötét éjszaka volt. Sokféle félelem mozgatta akkor is az embereket. Egy megszállt országban éltek. Végsőkig sanyargatták az embereket adókkal, és gyötörték őket, ahogy ez manapság is sok országban így van. Sokféle fortélyos félelem nyomorította meg őket. Amúgy is számkivetettek voltak. A szavuk nem számított se törtvény, se ember előtt sokszor. Ott a periférián éltek, és a városka szélén legeltették a nyájukat.

De mivel vigyáztak és fenn voltak, csodálatos éjszaka lett az a számukra, amit átéltek. Nem jött még el a Megváltó, hiszen minden igazi zsidó szívében ott volt a vágy, hogy mikor jön el a Messiás, és belül ott volt a várakozás, hogy csak el kell jönnie. Megígérték a próféták, a próféciák. Egyszer csak eljön. Ott volt az évtizedes várakozás, meglátni a Messiást.

Ezek a pásztorok ott voltak a helyükön az éjszakában. Aki azon a helyen van, ahova Isten helyezi, az átélheti azt a csodát, hogy meglátja, amit az Isten elkészít a számára. Talán mások nem. De aki az Istentől készített helyén van, aki a feladatát végzi, aki az Istentől adott őrhelyén áll, az átélheti azt a csodát, amit átéltek ott a pásztorok, hogy megjelent a menny dicsősége. A sötét éjszakában valami elképzelhetetlen, dicsőséges fény zúdult be az ő életükbe, és ettől a fénytől, és az angyal üzenetétől, és a mennyei seregek dicsőségétől minden megváltozott az életükben.

Megjelent Isten küldötte, angelosa, angyala. Az ember mindig pótolni próbálja azt, ami hiányzik. Próbálja a szeretetet pótolni sokféle szeretetpótlékkal.

Jézus születésnapjára is sokan azt mondják, hogy ez a szeretet ünnepe, a család ünnepe, a béke ünnepe, aztán nincsen békesség a legtöbb családban. A legkevesebben mondják manapság már azt, hogy valakinek a születésnapjáról emlékezünk meg. A világ Megváltója, az Üdvözítő születésnapja, Jézus születésnapja a karácsony. Sokak számára egyáltalán nem ünnep, és nem ezt jelenti.

Próbál az ember sokféle fényt gyújtani. Önmagát és másokat felvidítani, megvidámítani. Elképesztő összegeket kiadni a fénypótlékokra, de az igazság az, hogy ahogy a pásztorokon is, úgy rajtunk is csak az Isten mennyei, lelki világossága tud igazán segíteni. Az tud bevilágítani a mi sötét szívünkbe, világosságra hozni a rejtett dolgokat, megtisztítani minket, és kitisztítani mindazt belőlünk, ami nem Isten szerint való. Sőt kiűzni a félelmet a mi nyomorult, sokszor meggyötört szívünkből.

Azt mondja a Biblia, hogy a teljes szeretet kiűzi a félelmet. Mint, amikor sok ablak van egy nagy termen, mindegyik zárva van, még a zsalut is bezárták, aztán egyszerre - minden ablaknál áll valaki -, és egyszerre kinyitják a bezsaluzott, besötétített terem összes ablakát, és egy szempillantás alatt csodálatos világosság lesz a teremben. Senki nem tudja megmondani, hogy hova lett a sötétség. A világosság kiűzi a sötétséget.

Pontosan így történik ez az ember életében is. Kinyitja, megnyitja a szívét Jézus Krisztus előtt, és az Isten szeretete kiűzi a sötétséget, és lesz nagy világosság az ember szívében és életében.

Majd kétezer évvel ez előtt pont ez történt a betlehemi éjszakában is a pásztorok életére nézve. Isten szabadító szeretete megjelent, bevilágított a menny dicsősége a sötét éjszakába és a szívükbe is. Az angyali üzenet ragyogóvá tette a sötét emberi szíveket, és kiűzte belőlük a félelmet az Isten szeretete.

Csodálatos dolog ez, amikor egy emberről lehullnak a bilincsek, amikor megszabadul, amikor láthatóvá válik rajta az, hogy nincs többé sötét félelem az életében, viszont ott van helyette az Isten világossága.

Az angyali üzenet egy régi ígéret beteljesedéséről szól. Megszületett a Megváltó a Dávid városában - még a helyet is megjelöli -, akire olyan régóta vártok. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy azok kapták a kijelentést, akik ott voltak, ahova az Isten rendelte őket. Azon a helyen voltak, ami a feladatuk volt, és a kötelességüket végezték. Abban hűségesen jártak el, és ezért meglátták az Isten csodáját, meghallották az üzenetet, s látták a jelet, amit Isten adott.

A próféciák igazak, Jézus megszületett. A világ világossága eljött ebbe a sötét világba. Isten cselekedett, ahogy mindig is cselekedett a történelem során. Cselekszik most is.

Sokan mondják, hogy olyan sötét korban élünk. Ugyan kinyíltak a határok, ennek sokan örülnek, de azért ennek nem csak jó oldala van ám. Mert, ahogy kifelé mehetünk, úgy befelé is jöhet sok minden, meg sok mindenki. Nem csak pozitív oldala van, lesz ennek. A nagy egyesült Európa ki tudja, mit hoz majd a jövőben. Nem kell félni ettől, de azért a józanságunkat sem kell elveszíteni.

Az emberi szív az Isten nélkül mérhetetlenül sötét, tisztátalan és gonosz. Vannak jó dolgok is benne, emberi mércével, de igazán jó csak az, ami az Isten szerint az. Sose felejtsük el. Lehet örülni sok mindennek, de mindig legyen bennünk az az óvatosság és józanság, hogy az Isten nélkül élő ember sok mindenre, mindenre képes.

Isten az Ő egyszülött Fiát adta. Az Ő szeretetéből fakadt az, hogy Jézus megszületett, és az az Isten akarata, hogyha valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Szerette az embert az Isten, ezért Fiát adta, és ezzel a szeretettel mentheti meg az embert az ítélettől. Ez az örömhír lényege, amit ott az angyalok elmondtak.

Az is olyan megdöbbentő, hogy félretesznek mindent, elmúlik a félelem. Azt mondta az angyal, hogy ne féljetek. Ez azt jelenti, hogy félni kezdtek. Hát világos. Ha mi találkoznánk egy angyallal ma éjszaka, én nem tudom, mit csinálnánk. Amikor bevilágított az a mennyei dicsőség, az a mennyei fény, tisztaság a sötét betlehemi éjszakába. Abban a korban amúgy is sokkal jobban féltek az emberek. Nem ismertek sok mindent, babonásak is voltak. Újra mondom, megszálló hatalom ült a nyakukon. Nyomorult életű emberek voltak. Ne féljetek - mondja az angyal. És egy szempillantás alatt eltűnik a félelem. Békesség van a szívükben, és ez az örömhír, az angyali üzenet azonnal cselekvésre készteti őket. Félretesznek mindent, félelmet is. Nagy örömmel elindulnak, és azonnal elmennek oda, mindent félretéve, amit mondott nekik az angyal.

Nem tudtak úgy tenni, mintha semmi nem történt volna. Meg kellett bizonyosodni arról. Nem voltak ők hitetlenek, csak szerettek volna utánajárni annak, elmenni. Ha azt mondja az angyal, hogy nagy örömet hirdetek. Hát ki az, aki nem szeret örülni? Beteg ember az, aki nem szeret örülni. Ma talán a legsikeresebb emberek közé tartoznak azok, akik fel tudják vidítani az embereket, akik meg tudják nevettetni a nézőket vagy a hallgatókat. Ebből van a legnagyobb hiány. Az számíthat talán a leginkább nagy ünneplésre, aki nevettetni tud, és feledtetni tudja azt a sok nyomorúságot és szomorúságot, ami ebben a világban van.

Meg kellett bizonyosodni arról, hogy amit hallottak, az igaz-e. És elmentek egészen Betlehemig. Pontosan oda, s nem tértek le se jobbra, se balra, hanem mentek oda, ahova az angyal mondta nekik, és mindent úgy találtak, amint azt hallották.

Kiderült, hogy Isten megint igazat mondott, mint ahogy az mindig így is volt. Igazat mondott már ott az Édenben, amikor szakított az ember az Istennel, s azt mondja, hogy elküldök majd valakit, aki elpusztítja a gonoszt, és aki visszavezeti az embert, az Édenből kiűzött, bűne miatt kiszakadt embert a mindenható Istenhez.

Sok minden történt közben, de Isten sosem feledkezett meg az ígéretéről, és beteljesíti ezt karácsony éjszakáján. Az idők végén elküldte hozzánk Jézust, az Ő egyszülött Fiát.

A következő, hogy ezek a pásztorok jelet kaptak az éjszakában. Mivel nem volt akkor még teljes leírt Szentírás, ezért ott és akkor is jelek, aztán csodák, látomások, álmok által szól az Isten az emberekhez.

Az angyal ezt mondja: "A jel pedig ez lesz számotokra (12. vers), találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban."

Valójában akkor ez egy hétköznapi dolog volt. Nagy volt a szegénység, a nyomor, a kiszolgáltatottság. Hétköznapi dolog volt, hogy egy gyermeket az állatok közé a jászolba, szénába fektetnek. Ezt olvassuk, hogy a kisded Jézust rongyokba pólyálták. Egy rendes pólya, ruhadarab, ruhácska sem volt, amit rá adtak volna. Melyikünk született úgy, hogy akármelyik kórházba vagy talán idősebbek közül van olyan, aki még otthon született házban vagy lakásban. Melyikünk volt, akit rongyokba pólyáltak volna? Legalább egy tiszta ruhadarab vagy pólya mindenkinek jutott közülünk. Jézusnak még az sem. Rongyokba pólyálták, és a jászolba, szénába fektették. Nagy volt a nyomorúság abban az időben, és a szegénység.

De ez jelent is ám valamit. Ez azt jelenti, hogy a mindenható Isten engedte, hogy ilyen nyomorult módon szülessen meg Jézus. A mindenható Isten ilyen kicsinnyé és szegénnyé lett Krisztusban értünk. Ennyire azonosult az emberrel mindennel, kivéve a bűnt. Magára vette szennyes ruhánkat. Rongyokba pólyálták, és jászolba, barmok közé fektették.

De mégis jellé lett a pásztorok számára. Ezt a jelt csak az ismerhette föl, aki tudta, hogy mit kell keresnie, hogy kit kell keresni. Ezért ismerték fel csak a pásztorok. Mert ők a helyükön voltak. Ők tették azt, amit az Isten mondott. Ők felismerték az üzenet jel voltát, Isten igazságát. A próféciát is ismerték. Elmentek oda, ahova az angyal küldi őket. Mivel jellé vált Jézus, így felismerték, hogy Ő az, akit ott maguk előtt látnak. Kicsiny gyermek, de nagyobb jelet az óta sem kapott ez a világ.

Miközben a farizeusok és az írástudók, a főpapok és a nép vénei rendkívüli dolgokra vártak és vágytak, hogy jön majd a király, dicsőségbe bevonul Jeruzsálembe, kiűzi a rómaiakat, legyilkoltatja őket. Egyszóval úgy viselkedik, mint győztes hadvezér. Aközben egy kicsiny gyermek ott van rongyokba pólyálva. Hogy úgy mondjam, veszik az Isten jelét a pásztorok. Elmennek, és imádják Őt.

Azok értették meg, és azok látták meg Isten csodáját, akik az Ő szavát komolyan vették, és annak azonnal engedelmeskedtek. Elindultak, és meg is találták Jézust apjával és anyjával együtt egy barlangistálló jászolában.

Komolyan vesszük mi azt, hogy Isten szava igaz? Mi lesz velünk, ha a Biblia minden szava igaz? Mi lesz velünk? Velem, meg veletek? Ha valaki közülünk nem hisz még Jézusban, mi lesz vele? Mert Isten szava igaz. Igaz volt, amikor a bűnesetben azt mondta, hogy por és hamu leszünk, és egyszer mindnyájan, kivétel nélkül azzá leszünk, s visszatesznek a földbe, vagy szétszórják a hamvakat, vagy ki tudja, mivé lesz a testünk. Igaz, amit az Isten igéje mond erről.

Miért hazudna hát, amikor azt mondja: "Úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta (küldte el), hogyha valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." A Szentírás minden szava igaz. Jézus nem maradt gyermek. Gyermekként született, magára vette az ember testi létezését. Felnőtt, tanított, intett, gyámolított, gyógyított, bátorított, halottakat támasztott föl, leprásokat tisztított meg, bűnöket bocsátott meg, és aztán meghalt a golgotai kereszten. Érted és értem. Vállalta helyettünk a születés, az emberré létel kínját. Vállalta, fölvállalta az ember nyomorúságát ezen a világon, és aztán meghalt értünk a keresztfán. Azóta lehet igaz mindnyájunk számára: Immánuel, velünk az Isten.

Mindnyájunk útja lehet ez. Sötét életünkbe bevilágít az Isten világossága. Akár karácsony este, vagy itt most megértjük, elhisszük, hogy az Isten szeretet, hogy Jézus értünk született meg, és ez a legnagyobb ajándék. Felismerhetjük Jézus Krisztusban az Isten Fiát, személyes Megváltónkat, és a mi életünk is jellé lehet majd mások számára. Krisztusra mutató jellé. Olyan világító jellé ebben a sötét éjszakában, amely által mások is odatalálhatnak Jézus Krisztushoz. Mert ez a világ most is, ezen a karácsonyon is igazán semmi másra nem vár, mint amit az ige mond. "A világ sóvárogva várja az Isten gyermekeinek megjelenését." Jelek vagyunk-e már ebben a világban? Ahogy a pásztorok odamentek, és aztán elhirdették a jó hírt. Ahogy a bölcsek megtalálták Jézust, s megdöbbentek. Ahogy kiderül, hogy minden igaz, amit a Szentírás mond. Pont ezt akarja velünk is a mindenható Isten. Hogyha hiszünk Jézus Krisztusban, akkor jel legyen az életünk. Jelezze ebben a sötét, sőt egyre sötétebb világban, hogy Jézus Krisztus a világ világossága, és aki Őt követi, az nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.

Mostanában egyre többen gondolják így, és mondják is ki, hogy egyre reménytelenebb a helyzet. Egyre nagyobb a sötétség. Egyre kilátástalanabb minden. S ha csak körülnézünk, akkor sok igazság van ebben. Nincs így, de a legtöbben így látják, mert megkapják a felmondólevelet, még kevesebbet ér a nyugdíj és a pénz, és jövőre ki tudja, mi vár ránk, ahogy ezt nem régen mondta valaki. Az áremelésektől kezdve lehet bármi. Tényleg kétségbeejtő, ha csak így nézzük. De ha úgy nézzük, hogy egy hívő keresztyén kihez tartozik, kinek az oldalán áll, ki az Ura, ki a világosság a számára, akkor bármilyen furcsa, semmi okunk nincs a kétségbeesésre. Akkor tudhatja az, aki Jézusban hisz, hogy ugyanaz a feladata, mint ami volt ebben az évben. Még inkább, erőteljesebben hirdetni azt a Krisztust, aki karácsony éjszakáján megszületett, aki meghalt a Golgotán, aki most is tud reménységet, békességet, csöndességet, csöndes, békés karácsonyt, és reményteljes jövőt készíteni. Mi van ennél nagyobb feladat, hogy ezt elmondjuk? Hirdessük, hogy az életünk olyan legyen, ami világít ebben a sötét világban, és Jézushoz vezet.

Valaki az elkeseredettségét így mondta el, így aposztrofálta: "Dolgozom, hogy egyek, és eszem, hogy dolgozni tudjak." Nagyon reménytelen volt a helyzete. S amikor megértette és elhitte, hogy az Isten őt is szereti, Jézus érte is eljött, akkor kezdett oldódni ez a szorongás és ez a félelem. Azt mondta a telefonba: szóval, akkor nekem is van remény? S milyen jó volt, hogy hallhatta, hogy van. Hogy az Isten szereti, Jézus érte is eljött. Ha kinyitja a szívét, és egy imádságban - talán még úgy mondja - Uram, még nem is hiszem, hogy létezel, de ha te tényleg vagy, szólíts meg. És az Isten megszólította. Kivette a félelmet és a sötétséget a szívéből, és adott helyébe békességet.

A félelemből, a sötétségből adhat szabadulást, és ad is, és szabadítást is. Ehhez kellenek azonban azok, akik szeretik az Istent, s jelek az Isten kezében. Ezért van nagy szükség arra, hogy akik már hitben járnak, azok ezt a legfontosabb feladatukat, szolgálatukat végezzék, hogy Jézus Krisztusra mutassanak, hogy az Isten szeretetéről szóló jó hír eljusson azokhoz, akikről ezt mondja a Szentírás: hogy a sötétségben és a halálfélelemben élnek egy életen át. Olyan szörnyű ez. Nem? Valaki halálfélelemben él egy egész életen át. S rabságban, egyfajta lelki rabságban telik így az életük.

Karácsony valójában a szabadulás ünnepe is, meg a szabadítás ünnepe. Eljött Jézus Krisztus, hogy megszabadítson minket, hogy kiszabadítson a sötétből, hogy fölragyogjon az Isten dicsősége, és a szívünk megteljen az Istentől kapott örömmel.

Aki így tud örülni, azon ez valahol látszik. Nem mindig. Vannak szomorú és nyomorult időszakok egy hívő ember életében is, de akkor is valahogy átsüt rajta, hogy kihez tartozik. Akkor is rákérdezhetnek arra, hogy ebben a helyzetben is honnan van ez a békesség és nyugalom. És akkor elmondhatja az, aki ismeri már Jézust, hogy a világ világossága, megragadott az Isten kegyelme, és ezért van a szívemben az a békesség és az az öröm.

Karácsony a Szabadító születésnapja, és a szabadulás örök ünnepe lehet sokak számára.

Olyan jó lenne, ha így végeznénk a szolgálatunkat. Ha úgy örülnénk, s lennénk azon a helyen, ahova Isten helyezett, és tennénk a dolgunkat úgy, ahogy azt Isten akarja. S akkor átéljük azt a csodát, hogy rákérdeznek: mitől ilyen az életed? Miért ilyen nálatok a karácsony? Honnan ez a békesség, öröm, kiegyensúlyozottság?

Ha a helyünkön vagyunk, ha végezzük a szolgálatot, ha az Isten kezében jelek vagyunk, higgyük el azt, hogy Isten küldi az embereket. Nem is kell sokat menni. Szembetalálkozunk azokkal, ahogy a pásztorok is rátaláltak arra a helyre, és rátaláltak Jézusra, Máriára, Józsefre, a többiekre később, akiknek aztán el kellett mondani, és el is mondták, hogy mi az, amit láttak. Ilyen jellé akar tenni minket Isten ebben a sötét világban.

---

Imádkozzunk!

Köszönjük Istenünk a te nagy-nagy szeretetedet, mély vonzalmadat, türelmedet és irgalmadat, ahogy közeledsz hozzánk ezen a karácsonyon is, ma este is, itt is, most is. Köszönjük, hogy sosem a bűneinkre nézel, hanem a te nagy szeretetedet veszed alapul, s azzal keresel minket. Kutatsz utánunk, jössz utánunk, szólongatsz bennünket, s akarsz visszavezetni önmagadhoz, hogy rátaláljunk életünk igazi helyére, a boldogság forrására, az örömünk forrására.

Köszönjük, Urunk, hogy te azt akarod, hogy bővölködjünk, s gazdag életünk legyen. Bővölködjünk a kegyelemben, s gazdag legyen az életünk a bocsánat elfogadásában, s a bocsánatadásban.

Köszönjük azt is, Urunk, hogy azt akarod, hogy a te jeleid legyünk ebben a sötét világban, amely sóvárogva várja az Isten gyermekeinek megjelenését. Formáld így, kérünk, a mi szívünket, gondolatainkat, akaratunkat, cselekedetünket. Bánj velünk ma este is, továbbra is belátásod, akaratod szerint.

Köszönjük, Urunk, hogyha már eldadoghattuk, elrebeghettük a szeretetedről szóló jó hírt. Segíts nekünk, hogy értelmesen, kitartóan, nagy szeretettel tudjuk elmondani azt ezen a karácsonyon is. Ki vagy te? Miért születtél meg, és mit tettél minden emberért? Így dicsőítsd meg magad, kérünk, a mi életünkben.

Ámen.