ÖRÜLJETEK AZ ÚR OLTALMÁBAN

Alapige: Mt 2,13-23

Miután eltávoztak, íme az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: "Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket." Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba. Ott volt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: "Egyiptomból hívtam el a fiamat." Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte az embereit és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket, annak az időpontnak megfelelően, amelyet pontosan megtudott a bölcsektől. Ekkor teljesedett be az, amit Jeremiás prófétált: "Hang hallatszott Rámában, nagy sírás és jajgatás, Ráhel siratta gyermekeit és nem akart megvigasztalódni, hogy már nincsenek." Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, Egyiptomban, és ezt mondta: "Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izráel földjére, mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek." Ő pedig felkelt, vette a gyermeket és anyját, és Izráel földjére ment. Amikor azonban meghallotta, hogy Júdeában Arkhelaosz uralkodik atyja, Heródes után, félt oda visszatérni. Miután pedig kijelentést kapott álmában, Galilea területére vonult vissza, és amikor odaért, abban a városban telepedett le, amelyet Názáretnek neveznek, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak: názáretinek fogják őt nevezni.

Imádkozzunk!

Hódolunk előtted mennyei Atyánk, mert te vagy a mi reménységünk. Imádunk, hogy elküldted az Úr Jézust, hogy élő reménységünk lehessen, ne csak a földi életre nézve, hanem az örökkévalóságra nézve is. Köszönjük Urunk, hogy mi már bízhatunk benned. Hálásak vagyunk neked, amikor a beléd vetett bizalom csakugyan nem szégyenített meg. Bocsásd meg, kérünk, amikor gyenge volt a hitünk, amikor elkeseredtünk, aggodalmaskodtunk. Kérünk Urunk, erősítsd meg a hitünket, add, hogy a karácsony örömhíre a veled való találkozás lehetősége lehessen számunkra, mert a te igéd szól, és a családban is megszólalhat. Kérünk, hadd lehessünk így áldássá másoknak.

Köszönjük Urunk, hogy veled ma is lehet találkozni. Add Urunk, hogy hadd lehessünk úgy jelen az otthonainkban, hogy veled találkozhassanak szeretteink.

Köszönjük Urunk, hogy mi mindenképpen örvendezhetünk tebenned, csakugyan az Úrban való öröm lehet a mi részünk. Kérünk, hogy ma is szólj erről az örömről. Jézus Krisztusért, hallgasd meg a mi könyörgésünket.

Ámen.

Igehirdetés

Amikor megnyíltak a határok, eszembe jutott 1989-ben átélt lelki élményem, mert egy tápiószelei ifjúsági csapattal Hollandiába mehettünk ki tíznapos látogatásra. Nem akartuk elhinni, hogy Németország és Hollandia határán úgy lehetett átmenni, hogy arról kellett észrevennünk, hogy ki volt írva, hogy ott országhatár van. Az autóbusszal átsuhantunk, nem kellett megállnunk, ugyanakkor a magyarhatárnál még komolyan megvizsgálták a kimenetelünk okát. Most már, itthoni magyarokként mi is azt élhetjük át, hogy a határon átsuhanhatunk, megállás nélkül. Ez mindenképpen örömet jelenthet. De gondolhatunk arra is, hogy a Kárpátalján, vagy a Délvidéken élő magyarok számára ez nem jelent nagy örömet, hiszen nekik nehezebb lesz átjönniük és valószínűleg több gondot is jelent. Vajon az ott lakók örülnek annak, hogy mi átélhetjük a szabadságnak ezt az újabb élményét? Van, aki örül a Schengeni csatlakozásnak és van, aki nem annyira.

Nem tudjuk, hogy vajon József az egyiptomi határnál örült-e, vagy szomorú volt. Hiszen szomorú lehetett, mert a helyzetük elég kilátástalan volt, és száműzöttként kellett otthagyni Izrael földjét. Másrészt viszont örülhetett, mert mihelyst elérte a határt, tudhatta, hogy Heródes már csakugyan nem bánthatja a gyermeket. A Szentírás erről nem ír, csak azt írja le, hogy József mit tett és minek a tudatában cselekedett.

Mi volt az, ami József számára a maximális engedelmességet lehetővé tette? Miért volt Józsefnek akkora bizalma, hogy elvégezte mindazt, amit? Mit jelentett számára Isten oltalmának a fizikai átélése? A ma élő keresztények számára hogyan válhat valóra az isteni oltalom még az esetleges szomorú körülmények között is? Hogy lehet még a nehézségek idején is, esetleg csendesen örülni, mert tudjuk Isten oltalma mi mindent jelent számunkra?

Józsefék életében Isten oltalmazó kegyelme azért mutatkozott meg, mert az egyszülött Fiút védelmeznie kellett. Azok, akik elmentek, akikről a felolvasás során szólt az ige, a bölcsek voltak. A bölcsek érkezése nagyon nagy örömet hozott, akkor már lakásuk volt Betlehemben - József és Mária Betlehemben szerettek volna lakni, amint kiderül a történetből -, hiszen a Messiás, a szabadító, az egyszülött Fiú királyi városból származik. A bölcsek kincsei nagyon nagy értéket jelentettek, szükség is volt rá, hiszen Betlehemben új életet kellett kezdeniük. A bölcsek elmenetele után jött a szörnyű hír - ami azonban nem volt olyan szörnyű, mivel Isten kijelentését hallhatta -, aminek tartalma azt igazolta, hogy menekülniük kell, mert Heródes a gyermek életére tör. Még azon az éjjelen futva, sietve kellett átérniük a határon, minél hamarabb elérni és átérni Egyiptom védelmébe.

Vajon mit érezhetett József, amikor ő is hallott a betlehemi vérengzésről? Biztosan híre ment, hogy van egy állami vezető, aki a sajátjait gyilkolja. Ez szörnyű élmény lehetett. József tudhatta, hogy Jézus, az Isten gyermeke már védelemben van, viszont nagyon sok kisgyermek meghalt Betlehemben és környékén.

Heródes szörnyű életpélda. Annyira ragaszkodott a hatalomhoz, képmutató és féltékeny volt, hogy nemcsak két gyermekét, feleségét és anyósát ölette meg, hanem halála előtt - tudta, hogy mindenki gyűlöli - jó néhány zsidó vezetőt elfogattatott és legbelsőbb embereinek megparancsolta, öljék meg azokat, amint ő meghal. Azért, hogy a nép, ha nem is ő miatta, de a halálakor amiatt sírjon, hogy mások meghaltak. Ezt a parancsát a fő emberei már meg merték tagadni, miután Heródes meghalt, de a betlehemi katonák nem mertek nemet mondani a királynak, és elvégezték a szörnyű feladatot, a gyermekek leölését.

A gonosz király azonban meghalt - a történetírók leírják -, viszonylag nem sokkal Józsefék Egyiptomba való menetelük után. Végre József hazajöhet családjával és letelepedhet Betlehemben és újra elindulhat az élet békességben, örömben Izrael földjén. Ez utóbbi két szó csak itt szerepel a történetben. De akkor kiderül, hogy Heródes egyik fia, Arkhelaus uralkodik Júdeában, aki nem sokban különbözött az apjától, így nem mehetett a királyi városba, hanem Galileába kellett mennie.

Mindezeken átmenve tapasztalták Isten oltalmát és védelmét. Hiszen Egyiptomban is az Úr kijelentése szólt, hogy már hazamehetnek. Amikor kiderült, hogy a hazamenetel sem olyan egyszerű, akkor is jött Istentől a kijelentés. Az Úr folyamatosan jelen volt Józsefék életében. A körülmények nem voltak örömtelik, de az isteni jelenlét, oltalom miatt mégis tapasztalták a békességet és a csendes örömet.

Az alapige első, legfontosabb üzenete számunkra, hogy Isten oltalmát mi is így tapasztalhatjuk meg a mában. Ő nemcsak az egyszülött Fiúra tekintett úgy, akit védeni kell, hogyha bajban van, hanem az övéire is, az ő gyermekeire. Azok vagyunk már? Isten azt mondja, hogy ő az ő gyermekeit ilyen hatalmasan gondviseli oltalmazó szeretetével.

Oltalomra akkor van szükségünk, amikor baj van. Amikor minden szép és jó, akkor nem annyira kell oltalmazni minket, mert jól érezzük magunkat Istennel, és neki vagyunk hálásak. De amikor nehézségek és bajok adódnak, akkor kezd beindulni az isteni munka azon jellemzője, elkezd védeni. Lehet, hogy nem is nekünk van bajunk, problémánk, hanem valamelyik családtagunknak. A mai ige hirdeti, hogy Isten oltalmazó Isten. Józsefnek és Máriának mindezt a nehézségek között kellett átélnie hittel. Volt ott fizikai igazság, de jellemezte őket a lelki igazságok menete is. Valószínűleg ők nem hallották ki az isteni kijelentésből azt, amit mi olvasunk a Bibliában. Ezért számunkra még jobban kitágul a jelentés üzenete. József kijelentés nélkül tudta mindazt, amit mi a kijelentésből ismerhetünk, mert ő ismerte az Ószövetséget és lehet, hogy eszébe jutottak dolgok. Kiderül, hogy Isten oltalmazó mozdulatait nem is csupán azért tette, hogy védje az egyszülött Fiút, hanem ígéreteket akart beteljesíteni általa. Istennek terve és célja volt mindazzal, ami történt a szörnyű események közepette is. Azt mondhatom talán, hogy érettünk is történt mindaz Jézussal, Józseffel és Máriával. Isten azzal is igazolni akarta - Máté evangéliuma az ígéretekről beszél bővebben -, hogy csakugyan az a kicsiny gyermek a Megváltó, az a szabadító, aki a bűnöst Isten gyermekévé formálhatja. Az itt beteljesülő próféciák különösképpen Jézusnak, a szabadítónak az ő népével való szeretetkapcsolatát igazolják.

Tehát Isten nem csupán azt jelezte, hogy Jézus a szabadító, hanem, hogy ő olyan szabadító, aki népével maximálisan vállalja az életközösséget. Vállalja a szeretetkapcsolatot. "Egyiptomból hívtam ki a Fiamat" - hóseási prófécia, amely jelzi, hogy az ami Izrael népével történt, a szenvedések, nyomorúság közepette is, szabadításra szorultak, ugyanezt éli át az egyszülött Fiú is. Sőt a hóseási próféciában kiderül, hogy Isten annyira szereti a népét, mint amennyire szeretnie kellett Hóseásnak a parázna, durvábban szólva, prostituált feleségét. A prófétát a házasságában felesége el is hagyta, de vissza kellett fogadnia, szeretettel visszafogadta, és megújult a házasságuk. Isten olyan szabadítót küld, aki vállalja az ő bűnös népét is, éppen ezért volt szükségük szabadulásra.

A másik próféciai kijelentés az egész Ószövetségből, nem egy helyről, hogy Názáretinek fogják nevezni, azaz, a megvetett helyről, Názáretről - gondoljunk Nátáneal megjegyzésére, amikor Fülöp hívná őt Jézushoz: "Názáretből származhat valami jó?" A názáreti kifejezés jelzi, hogy milyen lesz a szabadító: megvetett, lenézett, kicsúfolt, kigúnyolt. Jézus vállalja a megvetett voltot, mert ő nem azért jött, hogy mint betlehemit, királyi városból származó uralkodót mindenki szeresse, tisztelje és ismerje el, mint hatalmas királyként a földre jöttett, hanem azért, hogy hatalmas királyként, de mégis megvetettként legyen szabadító. Nem volt véletlen, hogy a megfelelő időben kellett meghalnia. Hiába akarta Heródes megöletni, akkor még nem jött el Jézus halála ideje, neki nem csecsemőkorban kellett meghalnia a mi bűneinkért, hanem a kereszten. Csecsemőkorban még oltalmazta őt az Isten, a kereszten már nem, annyira nem, hogy el is hagyta. Ha igaz, hogy bennünket, bűnösöket, de már kegyelmet nyert bűnösöket, Jézusért Isten oltalma körülvehet a legnagyobb bajok idején is, ez csak azért lehet, mert Jézust a legnagyobb nyomorúságban elhagyta az Isten. Ez volt az ítélet. A karácsonyi történet is előremutat nagypéntekre, és húsvétra. Jézus, a názáreti, a megvetett, a lenézett, ahonnan jön nem méltó még az említésre sem, így lett szabadító. Mindezért lehet rajtunk az Isten oltalma.

Ha tudjuk, hogy Isten minket is oltalmaz, merjük-e ezt hinni? Mit jelent, ha mindezt elmerjük hinni? József bízott Istenben, de ő még nem olvashatta olyan konkrétan a kijelentésben azt, amit mi már igen. Heródes tette és a mögötte levő isteni szuverenitás és hatalom a legkényesebb kérdése a Szentírásnak. Mert azt olvassuk, hogy Heródes nagy gonoszságot tett, de kiderül, hogy beteljesedett egy ígéret. Fontos azt látni, hogy a Szentírásban itt nem az a kifejezés szerepel, ami az első kettőnél. Az egyiptomi menekülésnél azt olvashattuk, hogy ott élt, hogy beteljesedjék, amit a próféta mondott. A názáreti letelepedésnél is olvasható, hogy mindaz beteljesedett, amit a próféták mondottak. Valami történt azért, hogy beteljesedjék a prófécia. A heródesi tetteknél azonban más szerepel. A Károli fordítás jobban visszaadja az ősi szöveg időhatározóját, ami a görög szövegben vehető észre - amiért hálás voltam Istennek -, a 16-17. versben szereplő szó: ekkor; "Ekkor Heródes látva, hogy a bölcsek megcsúfolták őt, szerfölött fölháborodék és kiküldvén megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden gyermeket, kétesztendőst és azon alul, amelyet szorgalmasan tudakolt a bölcsektől. Ekkor teljesedett be, amit Jeremiás próféta mondott, amidőn így szólt: Szó hallatszott Rámában: Sírás-rívás és sok keserves jajgatás. Rákhel siratta az ő fiait és nem akart megvigasztaltatni, mert nincsenek." Itt nem arról van szó, hogy Isten valamit megtétet Heródessel azért, hogy beteljesítsen valamit, hanem arról, hogy történik a földön valami, egy bizonyos időben, valami szörnyűség, de az isteni hatalomnak még ekkor is van lehetősége csodát tenni, szabadulást mutatni. A gonosz király valami gonoszt tesz, de Isten még ebből is szabadulást hozhat ki.

Amikor ez a prófécia elhangzott, a babiloni fogságra utalt Jeremiás próféta a 31. részben, a foglyokat összegyűjtötték és vitték idegen földre. Az összegyűjtő hely ez a bizonyos hely volt. A "Rákhel siratta a fiait" mondat jelzi, hogy a fogság miatt szenved Júda népe, szomorúság és gyász jellemzi, de Jeremiás meghirdeti, az Úr szabadulást fog hozni, vissza fognak térni a foglyok. A magyarázat tehát az ígéretnél: a legszörnyűbb szenvedések közepette is, amikor sírás és jajgatás van Betlehemben a gyerekek meggyilkolása miatt, mindenkinek tudnia kell, hogy Isten még ebből is szabadulást tud kihozni. Az ő ígérete az, hogy ha valahol nyomorúság van, megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködhet. Jézus már nem volt ott Betlehemben, nem halhatott meg csecsemőkorban, az Isten innen készíti a szabadítást.

Természetesen megmarad a probléma és talán kérdezhetjük is, hogy Isten miért engedhette meg. Ez azonban nem ránk tartozik, ez az isteni hatalom és szuverenitás kérdése. A két időhatározó érzékelteti, hogy az ige nem azt mondja, hogy valamit Isten tesz, hogy beteljesedjen, hanem valamit tesz a gonosz ember, de az Isten még ebből is áldást hozhat ki.

Isten oltalmát mi a mában így tudjuk átélni. Történnek velünk dolgok, talán kellemetlenek, de az ígéret azt mondja, ne csak azt nézzük, hogy mi, mikor, hogyan történt velünk, vagy ki, hogyan bántott minket a földön, hanem azonnal tekintsünk tovább az isteni kijelentés időhatározójára: Vajon az Úr most ebből mit fog kihozni? Valamit tesz a gonosz király, de mi az Úr terve, célja evvel, mert Isten ígérete ránk is vonatkozik. A legnagyobb nyomorúság idején is tudhatjuk, Istennek jó terve van velünk. Az ő oltalmát a bajok idején hajtja végre. De amíg baj van, amíg nem látjuk a megoldást, még nem tudunk örülni semminek, mert szomorúak vagyunk, és gyászolunk. De ha nézzük az isteni időhatározóra vonatkozó kifejezést, akkor már kezdhetünk bízni és várjuk Isten megoldását. Ezt tette Jób: "Ha már a jót elvesszük Istentől, a rosszat nem vennénk el. Az Úr adta, az Úr vette el, áldott legyen az Úr neve." Ezt élte át József, ő is Egyiptomban: "Gonoszt gondoltatok felőlem, de az Úr jóra gondolta fordítani."

Velünk történt már ilyen, hogy valaki nagyon gonoszul megbántott, ártott nekünk, de Isten jóra fordította? Keseregtünk és gyászoltunk talán, de Isten áldást hozott ki belőle. Mert hiába tette akkor Heródes azt, amit tett, akkor is az Úr tudta, hogy ő mit tervez és mi az ő célja. Ehhez szükséges az isteni oltalomban való bizalom, hogy előre látom, és előre bízom abban, hogy mit tervez az Úr.

Amikor édesapám 5-6 évvel ezelőtt bekerült a kórházba, kiderült, hogy az orvosa azt szerette volna, hogy előre adjunk hálapénzt, és jó sokat. Mivel mi erre nem gondoltunk, az lett a vége, hogy az orvos nem nagyon foglalkozott apukámmal. Amikor a sógornőm bement látogatni és hazajőve bement a háziorvosunkhoz és beszámolt neki, hogy úgy látja édesapám helyzete csak rosszabbodik, úgy tűnik, mintha nem foglalkozik vele senki. A háziorvosunk betelefonált és az ügyeletes orvosnővel beszélt, aki aztán elkezdte az ápolói feladat végzését, valamit csinált, de ezt követően élet-halál közé került apukám. Nagyon elkeseredtünk, és amikor kiderült, hogy miért történt mindez, megijedtünk és Isten felé az én számból is elhangzott, hogy ezt másképp is meg lehetett volna oldani. Aztán kiderült, hogy Isten még ebből is jót akart kihozni, mert végül a nagyon súlyos probléma miatt abból a kórházból el kellett szállítani egy másikba. Amikor másnap meglátogattam, akkor találkoztam egy Pasarétről ismerős orvossal, akinek el tudtam mondani, hogy kit látogatok ott a kórházban. Kiderült, hogy éppen ő vette fel apukámat előző nap, mivel ő volt ügyeletben. Fel tűnt neki is az idősebb bácsi hite, érezte, hogy valószínűleg hívő ember, de nem mert rákérdezni. Amikor megtudta, hogy az édesapám, akkor nagyon megörült. Hiszem, hogy ezt követően még azért élhetett jó pár évet, mert nagyon jó kezekbe, nagyon jó orvoshoz került, aki nemcsak testileg segítette, hanem, mint hívő főorvos, lelkileg is támogatta. Amikor tavaly meghalt, újra eszembe jutott, a szomorúság és gyász ellenére, amit éreztem, de tudtam, hogy az Úr akkor is oltalmaz, hatalmas ígéret. Ő a legnagyobb rosszból is áldást tud kihozni. A feltámadáskor fizikailag is látni fogjuk milyen jó dolguk van azoknak, akik már az Úrnál vannak. Ez ad belső örömet és békességet akkor is, amikor mérhetetlen nagy a szomorúság és a gyász terhe, de a hit segít hordozni ezeket a terheket.

Merjük mi elhinni, hogy az Úr oltalma és kegyelme nem csak addig terjed, amikor már átérezzük mi is a szabadítást, amikor megold mindent. A mai ige azt mondja, sokkal hamarabb átélhetjük az isteni csodát, még a nehézségek, bajok között is bízhatunk az Úrban és várhatjuk a megoldását. Ennyiben adventi várakozásban is élünk most. Amikor imádkozunk, bízzuk Istenre a magunk bajait is, a szeretteinkét, a karácsonyunkat is. Ha bárkinek nehéz terhe van most, bízzuk az Úrra, mert az ő akkor-ja megoldást jelent majd, és addig is segít hordozni a terheket.

Imádkozzunk!

Magasztalunk téged mennyei Atyánk, hogy te olyan hatalmasan megmutattad védelmedet és oltalmadat az Úr Jézus életében, akkor ott, csecsemőkorában is. Dicsőítünk téged, hogy mi már utána lehetünk minden eseménynek, amit elvégzett a Megváltónk. Köszönjük Urunk, hogy csakugyan a kereszten halt meg és kimondta: elvégeztetett. Áldunk Urunk, hogy ezért lehet nekünk most is bűnbocsánatunk, ezért lehetünk szabadok és lehetünk biztosak abban, hogy a nehézségeink között is Úr vagy te és adod a te megoldásaidat.

Kérünk téged, segíts rád tekintenünk, amikor bajok vannak. Segíts meglátnunk a te oltalmazó szereteted előre már és hálát adni, amikor megtapasztaljuk a megszabadítást. Köszönjük neked, hogy benned nem csalódik senki sem, aki benned bízik.

Magasztalunk, hogy így bízhatjuk tereád nemcsak magunkat, hanem szeretteinket is. Kegyelmedbe szeretnénk ajánlani azokat, akik lelkileg betegek, bűnösek, még nélküled élnek. Köszönjük Urunk, hogy őket is meg tudod oltalmazni bármikor.

Szeretnénk rád bízni a hétköznapi gondjainkat, terheinket. Könyörülj rajtunk, amikor mi is tapasztaljuk mások gyalázását, megvetését, hadd tudjuk az ellenségeinket is szeretetben hordozni.

Könyörülj meg mindazokon, akik most vannak kórházban, betegen fekszenek otthon. A te kegyelmed gyógyítsa meg őket, adj nekik is csendes, örömteli karácsonyi ünneplést.

Köszönjük Urunk, hogy semmi és senki sem szakíthat el a te szeretetedtől, a te védelmed teljesen biztos. Add Urunk, hogy tudjunk ebben örülni, teljes békességben, belső lelki örömmel átvészelni a legnehezebb terheket is.

Köszönjük Urunk, hogy kegyelmedbe ajánlhatjuk a határontúlélő testvéreinket! Kérünk, segítsd meg azokat, akik a Schengeni határok miatt nehezen tudnak majd átjönni, adj nekik türelmet, békességet.

Imádkozunk vezetőinkért, népünkért. Add Urunk, hogy lehessen békés karácsonya népünknek és minél többen hadd hallhassák meg az evangéliumot. Munkálkodj mindazokban, akik nem szoktak templomba járni, hogy legalább karácsonykor hallhassák az igét. Te hozd el ide, a mi gyülekezetünkbe azokat, akiknek nálunk kell hallani a te örömhíredet.

Ámen.