PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2011. március 3. (csütörtök) Horváth Géza

GYŐZEDELMES LELKÜLET

Alapige: 1Sám 24,1-13

---

Imádkozzunk!

Édesatyánk, hálaadással köszönjük neked, hogy folytathatjuk az imádságot, amit az előbb énekben elkezdtünk. Köszönjük Ráday Pál gyönyörű énekét. Köszönjük, hogy úgy ismert Ő is téged, és úgy ismerhetünk mi is, mint aki: irgalmas, hatalmas, örök, áldott, teremtő, szentelő vagy.

Köszönjük, hogy eléd jöhettünk ezen az estén, fohászkodhatunk hozzád. Hadd lássunk önmagunkat, Urunk, amint vagyunk, és hadd lássunk téged. Rád van szükségünk, Urunk, hogy ezen az estén te szólalj meg, te adj nekünk igét, üzenetet. Te formáld ma este is gondolatainkat, lelkiségünket, egész valónkat. Nálad nélkül nem is élünk, nem tudunk az új életben járni, növekedni, nem tudunk előbbre jutni a hitben, a szolgáló lelkületben sem, Urunk.

Köszönjük, hogy erősíted, táplálod, biztatod a lelkünket. Köszönjük, hogy a mai napon is hordoztál bennünket, kit-kit a maga területén, munkában vagy otthon, beszédben, cselekedetekben.

Urunk, látod, hogy mennyit vétkeztünk a mai napon is. Kérünk, tisztíts meg most teljesen bennünket, szentelj meg. Hadd legyen fényedből fénysugár az életünk.

Áldd meg ezt a csendes estét mindannyiunk számára, Urunk, amikor testben és lélekben is megpihenünk itt előtted. Szólj, Uram, mert hallják a te szolgáid.

Ámen.

---

Igehirdetés

Az utóbbi hetekben több beszélgetésben előjött az a kérdés, hogy mennyi gonoszság van ezen a világon. Bizonyára vannak sajnos személyes tapasztalataink is ebben, hogy a hívő ember milyen sokszor találkozik az ő életében a gonoszsággal. Van, aki a munkahelyén, ahol fúrják a munkatársai, és emiatt szenved. Valakinek a társasházban van ellensége, van, akinek a szomszédok között, és sorolhatnánk a példákat.

A hívő ember különösen érzékeny erre. Nem kell ezen csodálkoznunk, hiszen Isten igéje megmondja, hogy az ember szívének a gondolata szüntelenül gonosz. Nem kell tehát csodálkoznunk, hogy gonoszsággal találkozunk.

A hívő embernek azonban van egy nagy ajándéka. Ismeri Mózes első könyvéből azt az igét, amit József mondott testvéreinek, amikor megismertette magát velük: ti ugyan gonoszt gondoltatok ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani. József igazán találkozott életében a gonoszsággal. Saját testvéreinek az érzéketlen szívével, lelkületével. Saját testvéreinek a gonoszságával kellett szembesülnie. És mégis a végén azt mondja: ti gonoszt gondoltatok, de nem úgy történik, ahogy ti gondoljátok, mert Isten ezt jóra gondolta fordítani. Az Ő kezében van az ügy, az én ügyem is, és Ő ott, akkor, és úgy cselekszik, ahogyan Ő akar és jónak látja.

Sokszor úgy érezzük, hogy alulmaradunk a gonoszsággal szemben. Sokszor úgy érezzük, hogy a gonosz győzedelmeskedik. Dávid is így érezhette most, hiszen tovább kell bujdokolnia. Saul tovább üldözi őt. És valóban sokszor így van. Dávid látszólag alulmarad, az Úrral azonban győzelmet arat lelki és erkölcsi értelemben egyaránt, és ennek a történetnek ez a csodája.

Érdemes alulmaradni látszólag, ha mi is ezzel a jézusi lelkülettel tudunk járni, élni és a gonoszságot elszenvedni. Néhány üzenetét hadd mondjam el ennek az igének.

Az első, amit felfedeztem ebben a csodálatos igeszakaszban, hogy ez a két lelkület keresztezi egymást. Olyan nagy volt a puszta, nagy volt az a barlangrendszer, de Dávidnak és Saulnak pont ugyanabban a barlangban kellett találkoznia. A gonoszság és a dávidi lelkület egymással találkozik.

Jó lenne ezt különválasztani. Sokszor úgy gondoljuk, milyen jó lenne, ha ez külön lenne választva. Ha az Isten gyermekei izolálva lennének. Meglenne a gonoszságnak is a területe, és ők is külön lennének, és nem bántanánk egymást. Azt mondja az igénk: ez nem megy. Ez a két út keresztezi egymást.

Bizonyára tudjuk, hogy vannak olyan szekták, amelyek próbálják ezt megvalósítani: a mi területünkön legyünk csak mi ott, akik egy felfogásban vagyunk, egy vallásban, egy lelkületben. Csináljunk magunknak egy völgyet (most csak példát mondok), alakítsunk egy közösséget, egy kis falut. Ott magunkról gondoskodunk, nem találkozunk a külvilággal.

Egyszer találkoztam egy édesanyával, aki azért sírt, mert a lánya bekerült egy ilyen kommunába, és még a csomagot is, amit a lányának küldött, visszaküldték, mert te semmit nem kaphatsz az anyádtól, mert az anyádban és apádban az ördög lakik. Ne tarts velük semmilyen kapcsolatot.

Sokszor átéljük csendeshéten, amikor az utolsó nap jön és készülődünk hazafelé, hogy mondják a fiatalok: de jó lenne itt maradni. Nem lehetne itt maradni? Még egy hetet, vagy hónapot. Azt hiszem, sokan nem is bánnák, ha ott maradnánk egy esztendeig is. Jó lenne minden reggel imádkozni, hallgatni a tanítást, és este úgy álomra hajtani a fejünket, hogy evangelizáció van, egész nap tartalmas program, és így egy kicsit a világból kiszakadunk. Ne menjünk haza! - mondták sokan. Mi vár ránk otthon?

Egyszer a tanítványok is azt szerették volna, amikor a megdicsőülés hegyén vannak, azt mondják: ne menjünk le innen. Olyan jó nekünk itt. Rögtön építkezni akarnak. Építsünk három hajlékot, mindenkinek egyet. És Jézus Krisztus nem engedi meg nekik. Ecsedy Aladár bácsi írt egy szép éneket erről, hogy "a Tábor ormán lakni nem lehet. Várnak reánk bűnterhelt emberek. Hirdetni kell az áldott szent igét. Jézushoz vinni milliók szívét. Széjjelhirdetni Jézus szent nevét." Jézus nem úgy gondolta, hogy maradjanak ott fenn, hanem elküldi tanítványait. Azt mondja nekik: úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé.

Jézus Krisztus a farkasok közé küldi az övéit, a gonoszságba, a világba? Azt mondja Isten igéje: igen. A János 17-ben Jézus Krisztus úgy imádkozott, hogy azt mondta az Atyának: "Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból..." Ne vedd ki őket a világból, onnan, ahol a gonoszsággal találkoznak, ott, ahol ennek az elszenvedői. Mert ha az Isten gyermekei izolálva lennének, akkor úgy járnánk, mint az asszony, aki levest főz, és a só csak a sótartóban maradna. Hogy tudnák megenni a levest?

Amikor azt mondja Jézus Krisztus: milyen lenne, ha meggyújtjuk a gyertyát, és letakarnánk egy vékával, és az Ő fénye izolálva lenne? Jézus Krisztus nem ezért küldi a világba az övéit, hiszen ez a világ még gonoszabb lenne, ha Isten gyermekei nem lennének benne, ha az a kis gyertya nem világítana.

A kor technikája mindig újabb és újabb fénycsöveket talál fel, sokszor csodálkozunk, milyen volt, amikor régen a szobában csak petróleumlámpa égett. Annak a fényénél azért tudtak olvasni, tanulni. Milyen nagy sötétség lenne ebben a világban, ha az Isten gyermekei nem lennének ott. Ha izolálva lennénk.

És ami ebben a barlangban történt, hogy találkozik egymással a sötétség és a világosság. Találkozik egymással a gonosz lélek és az isteni lélek. És milyen jó, hogy találkoznak, mert ebből áldás fakadt. És üzenet lesz még évezredek múlva is egy-egy gyülekezet számára. Úgy, ahogy nekünk ma este a Sámuel könyvéből üzenetté lesz az ige, amikor Dávid és Saul találkozik egymással.

Jézus Krisztus viszont az Atyától nemcsak azt kérte, hogy ne vedd ki őket a világból, hanem azt is kérte: "hogy őrizd meg őket a gonosztól." Mert a gonosszal találkozni elkerülhetetlen. Nem az ilyen helyzetektől óv meg minket a mi Urunk, hanem az ilyen helyzetekben véd meg minket. Ad az Ő Lelke által nekünk arra indíttatást, hogy egy ilyen helyzetben ne elbukjunk, hanem győztesen kerüljünk ki. A hit győzelmével kerüljünk ki az ilyen helyzetekből.

Pál a Filippi levél 4. fejezetében írja: "és az Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban". (Egy lelkész kollegám így mondja: gondolkozásotokat.) És ha a gonoszsággal találkozunk, akkor jusson eszünkbe ez: Uram, őrizz meg. Semmi mást nem kérek tőled, csak őrizd meg szívemet, gondolkozásomat a Jézus Krisztusban. Nagy vizsga ez, mert kiderül, hogy ilyen helyzetekben mit teszünk, amelyben most Dávid is van.

Isten megpróbálja, mi van a szívünkben. Dávidnak alkalmasnak kellett lennie egy közösség vezetésére. Dávidra nagy feladatot akart Isten bízni, és mielőtt ezt a nagy feladatot rábízza, mielőtt az Ő népét rábízza: Dávid, vezesd, emeld fel, irányítsd, kormányozd, légy áldássá a számára - megnézi, vajon ki ez az ember, milyen lelkülete van, mi van a szívében? És Dávidnak ez hatalmas próbatétel.

Néhány évvel ezelőtt egy orvos ismerősünkhöz mentünk, aki már nyugdíj előtt állt. Mondtuk neki: most, ha nyugdíjba mész, akkor kihez fogunk menni? Azt mondja, ne féljetek, majd valakire rábízlak. Van is itt most valaki, akire rábízlak titeket. Ki az? - kérdeztük. Egy kezdő orvos - válaszolta. Kérdeztük: olyan nagy a tapasztalata? Nem, nincs nagy tapasztalata. Olyan nagy a tudása? Nem, nem olyan nagy. Akkor miért ajánlod nekünk? Azért, mert éppen tegnap történt, hogy megálltunk egy beteg ágyánál a viziten, és a beteg kért egy pohár tehát. Ő meg lement a konyhába és hozott neki egy pohárral. No, ezért.

Elcsodálkoztam rajta. Olyan kis dolog, de ő ez alapján azt mondta: igen, van reménység. Ha ilyen a lelkület, ha egy orvos egy ilyen kis dologból következtetést tud levonni, akkor ebből a történetből mi is levonhatjuk a következtetést: Igen, Uram, mi van a szívemben ahhoz, hogy használni tudj, hogy áldás legyek, hogy világítani tudjak. Hogy ízessé tegyem az íztelen, gonosz környezetemet. Nyílván meg akarod próbálni, hogy mi van a szívemben. Vajon odaállíthatsz-e, vajon küldhetsz-e, vajon reám bízhatsz-e valamit?

Igen, Jézus Krisztus megy a tanítványaival egy samáriai falunál. Elküldik őket: köszönjünk, nekünk erre nincs szükségünk. Éppen tegnap hallottam, hogy egy lelkész felhívta a gyülekezetének a tagjait az egyik faluban: Szeretném meglátogatni, szeretnék elmenni. - Ne tessék jönni, nem érünk rá, nincs rá időnk. Valami ilyesmi történik a samáriai falunál. A tanítványok rögtön: kérjünk tüzet? Akarod-e, Uram, hogy tűz hulljon ezekre, eméssze meg őket? És mi a Jézus Krisztus válasza? Nem tudjátok, minémű lélek lakozik bennetek. Szinte megrémül Jézus. Gonosszal rögtön a gonoszért? Ha megdobnak kővel, visszadobod téglával? Milyen lélek ez?

Igen, ezt a lelkületet nagyon háttérbe kell szorítani, ami az óemberünkből próbál feltörni. Ami az igazságérzetünkből próbál feltörni. Mert ez az igazság a gonoszsággal szemben. És Jézus Krisztus másra int bennünket.

Olyan szép ez a jelenet: Dávid lelkületére mennyire igaz, amit itt olvasunk. Az emberei igyekeznek rábeszélni őt. Azt mondják: lám itt van, a kezedbe adja Isten. Dávidról pedig azt olvassuk, hogy lebeszélte őket. Így van pontosan az igében. ők igyekeznek rábeszélni: Igen, szolgáltass igazságot, védd meg magad, tegyél magadért. Végre oda kerülhetsz a királyi székbe, és nem kell tovább várnod. Intézd el ezt az embert! Dávid pedig lebeszéli őket.

Ez a két irány van ma is. Sokan igyekeznek bennünket rábeszélni. Ott van egy suttogás mindig a fülünkben. Tudjuk, hogy honnan ered, hogy kitől ered. Ott van mindig egy ajánlat, egy "jó tanács" és a rábeszélők hada ellen Dávidnak egyetlen fegyvere van: igyekszik őket lebeszélni. Mindig az a kérdés, melyik lesz az erősebb: a rábeszélők győznek, vagy a lebeszélők. És milyen fontos, hogy Dávid lebeszéli őket, és megmagyarázza, miért. Nemcsak elhallgatja, hogy ó most nem, hanem megmagyarázza: hogy' emelhetném a kezem Isten felkentjére?

Később, amikor Dávid tényleg átveszi az uralmat, a királyságot, vajon ezek az emberek visszaemlékeznek erre a jelenetre? Hogy igen, nekünk egy olyan királyunk van, egy olyan lelki vezetőnk van, nekünk egy olyan emberünk van, aki az Éngedi barlangban nem ölte meg az ellenségét. Nem ölte meg az ő rosszakaróját, nem számolt le a gonosszal, hanem még bennünket is jóval győzött meg. Micsoda bizonyságtétel! Ha itt Dávid elcsúszik, az ő királysága is minden bizonnyal elcsúszott volna. Nem tölthette volna be az ő feladatát és küldetését, amit az Urától kapott.

Isten még nem tette félre Sault. Dávid ezt érti meg. Isten nem tette félre Sault, akkor én sem tehetem félre, mert nem én irányítom a dolgokat, hanem Isten. És ha Ő ezt megengedi - márpedig megengedte -, akkor ez bizonyára így van jól. Micsoda bizalom, micsoda hit kell ehhez, hogy a hívő ember azt mondja: Uram, ha te ezt megengedted, akkor ez bizonyára így van jól. Kérlek, hogy fordítsd a javamra, hogy valamit tanuljak ebből, és kamatoztatni tudjam az eljövendőben. Vajon ez a lelkület van-e bennünk?

A történelemben voltak nagyon gonosz emberek, gonosz uralkodók például. Fiatal koromban azon gondolkoztam, hogy Isten miért nem likvidálta ezeket, miért nem tette félre ezeket. Láttam egy dokumentumfilmet a múltkor, hogy az egyik ilyen istentelen és gonosz vezető ellen valami hatvan merényletet kíséreltek meg, és egyik sem sikerült. Miért van ez? Hogy' nem sikerült egyetlen merénylet sem? És a hívő ember megérti, hogy mi van az igében. "Isten emel királyokat és dönt királyokat." És mi, akik azt gondoltuk, hogy sose lesz vége, sose szabadulunk meg, azt Ő egyetlen perc alatt félrehajította. De nem akkor, amikor mi gondoltuk, nem akkor, mi vártuk, hanem amikor az Isten órája jött el.

Igen, nagy dolog ezt megérteni, hogy más az Ő gondolata, hogy miért engedett meg olyan gonoszt, mint Jézabel vagy mint Aháb? Azután megértjük, amikor a Jelenések könyvében azt olvassuk, hogy arra adott időt még ezeknek a gonoszoknak is, hogy megtérjenek. Azért kapják a kegyelmi időt, hogy az Úrhoz térjenek. És ha az Ő szavát hallják, ne keményítsék meg a szívüket.

Itt derül ki, hogy hiszünk-e Isten mindenhatóságában, hogy az Úré a föld és annak teljessége. Hogy a dolgok nem véletlenül történnek. Hogy az életünk eseményei nem a sors szeszélyének a kezében vannak, hanem az én Uram terve valósul rajta.

Dávid türelmes. Ő már Izráel felkent királya. Saul szinte már nem király, legalábbis lelkiképpen - Dávid még nem király, és figyeljük meg: milyen türelmes. A pusztában bujdosik az embereivel. Menekül ez az ember. Már hőstetteket visz véghez. Már sokan szeretik, és mégis türelmesen kell várnia. Mert azt mondja a mi Urunk az igében: "magatokért bosszút ne álljatok, enyém a bosszúállás, én megfizetek." Jaj annak, aki maga akar elégtételt venni. Jaj annak, aki fegyvert fog.

A KÁTÉ-soknak most éppen a reformációt tanítjuk, és Zwingli életéről is szól a tanítás, aki a kappeli csatában veszett el. Állítólag Kálvin azt mondta, amikor Zwingli ebben a csatában elveszett: igen, aki fegyvert fog, fegyver által vész el.

Sokszor nehéz ezt megértenünk, hogy miért nem foghatunk fegyvert. Miért nem üthetek vissza. Miért nem mondhatom meg neki a magamét. Miért nem vághatok én is vissza valamilyen rossz, gonosz cselekedettel. Azért, mert nekünk nem engedett ilyet a mi Istenünk, a mi Urunk. Ő azt mondja: ne fizessetek a rosszal rosszért, és áldjátok azokat, akik titeket átkoznak. Áldjátok, és ne átkozzátok.

A dávidi lelkület - amit itt olvasunk - az, hogy megesett rajta a szíve. Ott van egy ilyen gonosz ember, és ő nem azt látja, hogy itt van az én ellenségem, itt van egy gonosz, aki gonoszt gondol ellenem, hanem megesett rajta a szíve. Ez a jézusi lelkület.

Sokszor olvassuk az Újszövetségben, hogy Jézusnak megesik a szíve valakin. Jézus megszánta a sokaságot, megszánta a betegséget, megszánta a parancsolatok ellen vétő embereket, a vádaskodást. Megszánta azokat, akik a másikat bemártani akarták. Ezek mind egy tőről fakadnak. A gyökér mind ott van a Sátán munkájában. Jézus Krisztus könyörületre indult. Tanuljuk meg az igéből, hogy nekünk olyan Urunk van, mi olyan Úrhoz kell, hogy tartozzunk, aki könyörületre tudott indulni, és irgalmas volt. Szánakozott ott, ahol az idegen lélek rontó munkáját látta az emberi szívekben, hogyan roncsolja szét az emberi életeket, kapcsolatokat.

Amikor biztatják: öld meg! Dávid kihúzza a kardját - mert neki is volt óembere, ahogy mindannyiunknak -, de amikor lecsapott volna, akkor nem a fejére csap, nem a nyakát vágja el, hanem a köpenyének a sarkát. Amikor találkozik ez a két ember egymással, Dávid úgy szólítja meg Sault: Uram, király! Meg tud alázkodni, leborul, és mutatja neki a köpeny levágott sarkát. Kezembe adott az Úr, megölhettelek volna, de nem tettem. Itt van a bizonyíték. Bizonyíték arra, hogy szeretlek, nem akarok neked rosszat, nem vágok neked vissza. Milyen nagy bizonyságtétel ez Dávid szájából. Nagy bizonyságtételt hallottak és láttak ezek a katonák ebben a barlangban!

Igen, a mi kegyelmes Urunk is, aki hozzánk is irgalmas volt és könyörülő, a mi gonoszságainkat észrevette, tudta, ismerte és abból megváltott bennünket. Azt mondta: itt a bizonyíték, hogy szerettelek én is téged. Bizonyíték, hogy szerettelek már ott a Golgotán. Bizonyíték az én kereszthalálom, az én megváltásom, hogy te is olyan lelkületű voltál, de én kihoztalak téged ebből, megszabadítottalak.

Hogyan viszonyulunk a gonoszsághoz? Mit teszünk ilyen helyzetekben? Engedünk-e a rábeszélőknek, vagy mi próbálunk másokat lebeszélni? Adja az Úr, hogy győzelmet arassunk! De hogyan arathatunk győzelmet? Úgy, ahogy az egyik énekben énekeljük: Győztes leszek, csak te légy, Uram, velem! Ő legyen a mi tanácsadónk. Ő vezesse a gondolatainkat, és adja meg, hogy amikor a gonoszsággal találkozunk, először mondjuk azt: Úr Jézus szeretnék lenni, amilyen te voltál: alázatos, szelíd. Szeretném követni híven, mint te, Atyánk parancsait. Őrizz meg a gonosztól!

Itt a gonosz nem Saul volt, hanem ez a lelkület, ami Dávid felé irányult. De nekünk ígéretünk van arra nézve, hogy ilyen kísértésekben a mi Urunk megsegít, megáld bennünket, és megőriz. Ezért bízzuk magunkat Őreá teljes mértékben.

---

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, megvalljuk, hogy számtalanszor találkozunk a gonosszal a környezetünkben, de az a rémisztő, hogy sokszor bennünk is ott van, és fel-feltűnik a tanácsaival, lelkületével.

Köszönjük, hogy ebben az igében olyan világosan mondod: meg tudsz bennünket őrizni a legnehezebb helyzetekben is. Olyankor, amikor minden az igazságtalanságról beszél. Amikor a mi gondolataink valóban nem a te gondolataid. Nehezen fogadjuk el, hogy más a te irgalmas, szerető gondolatod.

Bocsásd meg, Urunk, amikor a gonoszra gonosszal válaszoltunk. Kérünk, hogy a te véred törölje el ezeket. Amikor nem tudtunk bizonyságot tenni, nem tudtunk csendben maradni, türelmesnek lenni. Amikor nem tudtunk a környezetünkben lebeszélni másokat, és nem ők tértek hozzánk, hanem mi őhozzájuk.

Köszönjük, hogy Dávid nem állt a gonoszok közé, és köszönjük, hogy azóta is boldog ember az, aki nem ül a csúfolók székébe, a gonoszok útján nem jár, hanem a te törvényeidben gyönyörködik, és az van a szívében éjjel és nappal.

Kérünk, Urunk, őrizz meg bennünket. Kell a te erőd ehhez, mert a mi erőnk magában semmit sem ér. Mi elesünk, elbukunk. Add a te Lelked erejét, világosságát.

Kérünk, áldd meg a holnapi napunkat, aki közülünk munkába megy. Kérünk, áldd meg az iskolában levőket, az óvodába menőket. Áldd meg azokat, akiket a holnapi napon műtenek, a betegeket, akik szenvednek.

Kérünk, hogy amikor holnap az ifjúsági-vezetők csendesnapjaira megyünk, te légy ott velünk azon a néhány napon, hadd tudjunk igéd körül a gyülekezetünk érdekében őszintén, szeretetben együtt lenni, beszélgetni, a jövőt kutatni úgy, hogy te légy számunkra az út, jövő.

Kérünk, áldj meg mindenkit, aki a gonoszsággal találkozik, aki különösen gonosz emberekkel van körülvéve, gonosz lelkülettel, indulattal vannak felé, és próbálják a hívő embernek hitét. Kérünk, őrizd meg őket is.

Kérünk, hogy minden imádságot, amit most csendben eléd viszünk, légy kegyelmes meghallgatni a te szeretetedből.

Ámen.