AZ ÚR FÉLTŐ SZERETETE

Alapige: 2Kir 19,14-37

Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből és elolvasta. Majd fölment az ÚR házába, és kiterítette azt Ezékiás az ÚR előtt. És így imádkozott Ezékiás az ÚR előtt: URam, Izráel Istene, aki a kerúbokon ülsz, egyedül te vagy a föld minden országának Istene, te alkottad a mennyet és a földet! URam, hajtsd hozzám füledet, és hallgass meg! URam, nyisd ki szemedet, és láss! Halld meg Szanhérib beszédét, aki ideküldte ezt az embert, hogy gyalázza az élő Istent! Igaz, URam, hogy Asszíria királyai elpusztították a pogány népeket és országaikat. Isteneiket tűzbe vetették, mert azok nem is voltak istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai, fa és kő, azért pusztíthatták el azokat. De most te, URunk Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy, URam, az egyedüli Isten! Akkor Ézsaiás, Ámóc fia ezt az üzenetet küldte Ezékiásnak: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Meghallottam, hogyan imádkoztál hozzám Asszíria királya, Szanhérib miatt. Ezt az igét jelentette ki róla az ÚR: Megvet, gúnyol téged Sion szűz leánya, fejét rázza mögötted Jeruzsálem leánya! Kit gyaláztál s káromoltál, ki ellen emeltél szót? Kire néztél gőgös szemmel? Izráel Szentjére! Követeiddel gyaláztad az URat, és ezt mondtad: Sok harci kocsimmal fölmentem a legmagasabb hegyre, a meredek Libánonra is. Kivágtam sudár cédrusait, válogatott ciprusfáit, eljutottam utolsó tanyájára, legsűrűbb erdejébe is. Kutat ástam és ittam másoknak a vizét; lépteimmel kiszárítom Egyiptomban a Nílus minden ágát. Nem hallottad még, hogy én ezt régóta elvégeztem, jó előre kiterveltem? Most csak véghezviszem, hogy halomra dőljenek, rommá legyenek az erős városok. Lakosaiknak ereje elfogyott, megrémültek, megszégyenültek; olyanok lettek, mint mezőn a növény, mint a gyenge fűszál, a háztetőn nőtt fű: elszáradt, mielőtt szárba szökkent. Én tudom, ha leülsz, ha kimégy vagy bejössz, és ahogyan tombolsz velem szemben! Mivel tombolsz velem szemben, és elbizakodott beszéded fülembe jutott, horgomat orrodba vetem, zablámat a szádba, és visszaviszlek az úton, amelyen idejöttél! Teneked pedig ezt a jelt adom: Ebben az évben azt eszitek, ami a tarlón nő, a második évben azt, ami annak a magvaiból hajt; a harmadik évben pedig vessetek és arassatok, ültessetek szőlőt, és egyétek gyümölcsét. Akik megmenekülnek és megmaradnak Júda házából, azok újra gyökeret vernek lenn, és gyümölcsöt hoznak fenn. Mert Jeruzsálemből terjed szét a maradék, és a Sion-hegyéről azok, akik megmenekülnek. A Seregek URának féltő szeretete műveli ezt. Ezért ezt mondta az ÚR Asszíria királyáról: Nem jut be ebbe a városba, és nyilat sem lő rá; nem fordít feléje pajzsot, töltést sem emel ellene. Azon az úton tér vissza, amelyen jött, de ebbe a városba nem jut be, így szól az ÚR. Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabadítom önmagamért, meg szolgámért, Dávidért. Azon az éjszakán eljött az ÚR angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggel fölkeltek, mindenfelé csupa holttest volt. Ekkor Szanhérib, Asszíria királya fölkerekedett, visszavonult Ninivébe, és ott is maradt. Egyszer aztán, amikor imádkozott istenének, Niszróknak a templomában, a fiai, Adrammelek és Szárecer levágták karddal, maguk pedig elmenekültek Arárát földjére. Utána a fia, Észarhaddón lett a király.

Imádkozzunk!

Nagyon jó volt megvallani mennyei Atyánk, hogy mi benned bízhatunk, ezért nem kell féljünk és csakugyan békességünk és csendességünk lehet tebenned. Áldunk, hogy a munkanap végén fizikailag is megnyugodhatunk most. Magasztalunk, hogy mindenképpen lélekben. Kérünk arra, hogy a mai istentiszteleten is imádhassunk téged csendes békességben és hazamenve innen hadd láthassák rajtunk a veled való találkozás örömét is.

Áldunk Urunk, hogy hétköznap is hallgathatjuk itt a te szavad, szeretnénk ma is megérteni a te üzenetedet, elsősorban azért, hogy téged imádhassunk, de azért is, hogy bennünk munkálkodjék. Megvalljuk Urunk, hogy most is szükség van a megerősödésre, vigasztalásra. Köszönjük, hogy a te kegyelmed nélkül senkik vagyunk. Magasztalunk, hogy a te kegyelmed munkálkodik is bennünk. Szentlelked tegye számunkra világossá az ige üzenetét.

Jézus Krisztusért kérjük, hallgasd meg a mi könyörgésünket, fogadd kedvesen hálaadásunkat.

Ámen.

Igehirdetés

Református kalauzunk szerint elkezdtük olvasni Ezékiás király életét a Királyok könyvében, rögtön az elején kiderül róla, hogy ő mindvégig az Úrban bízó szolgája volt Istennek. Azok közé a királyok közé tartozott, akiknek az életét nem kellett negatív jelzőkkel illetnie a szentírónak. Vele kapcsolatban különösen hangsúlyos egy másik lelki érték, ragaszkodott az Úrhoz. Ez abban is megmutatkozott, hogy nemcsak a pogány bálvány templomokat, bálványokat szüntette meg Júdában, hanem a hamis júdai istentiszteletet jelképező áldozó halmokat - a Károli fordítás szerint magaslatokat - is. Ezékiás szerette az Urat, igyekezett mindenben engedni neki. A 18,7-ben olvashattuk, hogy az Úr hogyan viszonyult hozzá: "Vele volt az Úr mindenütt, és ahova csak ment, előmenetele volt", azaz, mivel vele volt az Úr, mindenben sikeres volt. Józsuéhoz hasonló élete lehetett, akinek Isten szintén nagy sikereket adott. Ezért, amikor 722-ben Izrael elesett, az asszírok elfoglalták az északi részt, Samária elveszett, Júda mindenképpen megmaradhatott. Valószínűleg akkor Ezékiás már az apjával együtt uralkodott. Egyéni uralkodásának 14. évében - ez azt jelenti, hogy i.e. 701-ben - azonban Szanhérib, asszír király őt is megtámadta.

Mai történetünk itt kezdődik. Az a király, akivel ott van az Úr, mindig mindenben sikeres előmenetele van, hogyan viselkedik akkor, amikor jó néhány esztendő múlva érzékeli a bajt, a veszedelmet. Mit tesz a bajban az, aki előtte mindig sikeres? Hogyan viselkedik a hívő ember, mennyire ragaszkodik ilyenkor az Úrhoz. Mit tesz az Úr, aki a bajban is együtt van királyával? Mit tesz Isten akkor az övéivel, amikor bajba kerülnek?

Amikor Ezékiás történetét elkezdtük olvasni és odalapoztunk Ézsaiás könyve 36. részéhez, azt láthatjuk, hogy majdnem szó szerint megegyeznek a kijelentések a két bibliai könyvben. Isten érdekes módon ennyire fontosnak tekintette ezt a történetet Ezékiással kapcsolatban megemlíteni; kétszer is kijelentette. Mindenképpen az ő isteni hatalmát és kegyelmét akarta hirdetni az Úr. Ezért hangsúlyos a mai igehirdetés mondata, amikor arról beszél, hogy Isten, a seregek Ura féltő szeretete műveli ezt. A Károli fordításban ez így hangzik: "A seregek Urának buzgó szerelme cselekszi ezt."

Milyen lesz az Úr hatalma, ereje, isteni jó terve akkor, amikor a szolgája nagy bajban van? Ennek az isteni féltő szeretetnek üzenetét fejti ki a történetnek az a gondolata, amikor az ő szolgája, Ezékiás imádkozik.

Ezékiás kapcsán az ő imádságát vizsgáljuk, majd megnézzük, hogy milyen a féltő szeretet.

Ezékiás imádságának a háttere az asszír ellenség támadása, illetve a király és a katonái bűnös gyalázkodása Izrael népe ellen, a királya ellen, és amit ki kell emelni, Isten ellen. Itt már Izrael is belefoglaltatik, mert sokan menekültek át az asszír megszállás előtt Júda földjére onnan.

Ezékiás emiatt teljesen kilátástalan helyzetbe jutott, mert emberileg semmi esélye sem volt arra, hogy megvédje Jeruzsálemet. Az asszír sereg túlerőben volt, sokkal jobban felfegyverzett, addigra már több országot legyőzött sereg. Ezékiás tehát olyan veszedelembe került, amire emberileg nem volt megoldás. Mivel korábban mindig jó előmenetele volt, az azt is jelentette, hogy győzelmeket aratott. Itt azonban, ebben a helyzetben úgy tűnhet, hogy a baj megoldhatatlan.

Az első gondolat, amit szeretnék aláhúzni, hogy Ezékiás példája arra mutat, hogy a hívő ember is kerülhet bajba. Lehet, hogy korábban mindig minden jól sikerült azért, mert az Úr velünk volt, és nincs semmi bajunk, de bármikor adódhat nehézség. Ilyenkor fontos tudatosítani, hogy az Úr jelenléte és a velünk léte nem attól függ, hogy éppen milyen körülmények között vagyunk - megoldhatatlan, vagy éppen sikeres -, hanem a körülményeink, az adott élethelyzetünk alakulása múlik azon, hogy mindig velünk van az Úr, függetlenül attól, hogy milyen helyzetben vagyunk. Az aggodalmaskodás, félelmek, kétségbeesés mindig akkor támadja meg a hívő embert, amikor megfordítja ezt az igazságot, mintha a körülményektől függne az Úr jelenléte. Pedig az Úr velünk léte határoz meg minden mást.

Mivel Ezékiás bajba került, de tudatában volt, hogy az Úr vele van, ezért tudatosította magában, hogy ez így van, ez így igaz, ezért imádkozott. Bajok idején különösképpen is fontos tudatosítanunk, hogy az Úr jelenlétét az imádság teszi lehetővé számunkra. Van, amikor még nem tapasztaljuk a megoldást a külső körülmények tekintetében, de az Úr akkor is ott van mellettünk és mi ezt imádságban tudatosíthatjuk.

Mikor kezdett el Ezékiás személyesen imádkozni? Ez is nagyon beszédes a történetben. Amikor az asszír uralkodó megtámadta, Ezékiás arra gondol, hogy hadisarcot fizetve talán rá tudja bírni, hogy vonuljon el Jeruzsálem alól. Az uralkodó meghatározza a hadisarc mértékét, megkapja, de azután mégiscsak elindítja a seregét Jeruzsálem elfoglalására. Gyalázkodó beszédet meghallva szolgáitól, Ezékiás megszaggatta ruháját, bement az Úr házába, és ezt megelőzően embereit elküldte Ézsaiás prófétához. Azt kérte tőle, ő könyörögjön Júdáért és Izraelért. Beszédes Ezékiás szóhasználata: könyörögj a te Istenedhez. Itt úgy tűnik, hogy Ezékiás még nem szeretné használni a többesszám első személyt, azaz könyörögj, Ézsaiás, a mi Istenünkhöz. Nem szeretném értékelni Ezékiás szavát, csak beszédes, hogy amikor még nagyobb a baj, akkor már úgy imádkozik, hogy Uram, Izrael Istene, mi Istenünk. A lényeg, Ézsaiás valóban könyörög és azonnal küldi az Isten válaszát, így Ezékiás megtudhatja: nem kell félned, el fog menni Jeruzsálem alól az asszír sereg. Valóban ez történt, az asszír sereg egy időre eltávolodott Jeruzsálem alól és úgy tűnt, mintha minden megoldódott volna és így nem kellett félni, kedvező körülmények jöttek közbe.

Azonban ekkor érkezett egy bizonyos levél - amelyről a felolvasott igében először olvastunk -, amelyet az asszír uralkodó és a hadvezérek írtak. A követ elmondja: Nehogy megcsaljon téged a te Istened, nem szabadíthat meg téged, mert mi visszajövünk, nemsokára itt leszünk és legyőzzük Jeruzsálemet. Mert Isten nem tudja megszabadítani az ő népét.

A lényeg, hogy Ezékiásnak itt már nem az a nagy kérdése, hogy mi lesz velük, hanem, hogy mi lesz az Úrral. Ezékiás Istenbe vetett bizalmát kérdőjelezi, próbálja meg ez a levél. Így már az egész körülmény nehézzé válik.

Húzzuk alá, hogy először úgy tűnik, hogy a körülmények kedvezően alakulnak, de aztán még durvábbak lettek. Vajon Ezékiás ezek után is tud bízni az Úrban? Tud-e ragaszkodni hozzá, amikor úgy tűnik, hogy már vége mindennek? Nagyon figyelemre méltó, hogy ekkor történt meg, hogy Ezékiás bement az Úr házába és személyesen imádkozik, őszinte könyörgést mond az Úrnak. Itt már nem Ézsaiáshoz fordul imádságért - ami nem volt részéről helytelen lépés -, itt már ő fordul az Úrhoz. Bizonyára mi is érezzük, hogy mennyivel más az, amikor valaki maga imádkozik az Úr színe előtt. Akkor imádkozik, amikor az Úr ígérte, hogy nem lesz baj, de mintha mégsem tudja beteljesíteni az ígéretét, mert a baj csak súlyosbodott. Ekkor kezdett Ezékiás imádkozni.

Az elmúlt héten Kárpátalján voltam evangélizálni, ahol nagyon sok örömet és áldást tapasztaltam az ottani gyülekezetekben. Vasárnap este indultunk haza, és a schengeni határ miatt, igen hosszasan vizsgálják az autókat, emiatt három órán keresztül kellett sorban állni a határon Beregsuránynál. Eközben elkezdett esni a hó és a három óra alatt igen sok leesett. Ekkor rádöbbentem, hogy a kocsimon még a nyári gumi van, és ezzel kell hazajönnöm, talán több száz kilométeren keresztül. Eszembe jutott, hogy az Úr meggyorsíthatná az átmenő sort és akkor nem lenne annyi hó az utakon, és egyáltalán miért van ez a probléma. Imádkoztam, de az imádságom keserű volt. Még keserűbb lett, amikor próbáltam beindítani az autót, hogy a sort kövessem, és az önindító nem mozdult. Végül úgy kellett áttolni a határon. Arra gondoltam, hogy az Úr megtehetné, hogy az önindító beinduljon, de nem indult be. Mivel barátaim is voltak velem kocsival, így sikerült behúzni és beindítani. Ezek után jött a havas tájakon a vezetés a nyári gumival és megtapasztaltuk az Úr szeretetét. De amikor az Ezékiás történetét olvastam, eszembe jutott, hogy én nem úgy imádkoztam, mint Ezékiás. Én csak a bajt említettem, vártam az azonnali megoldást, és amikor a helyzet súlyosbodott, akkor még keserűbben imádkoztam. Most olvasva ezért ragadott meg Ezékiás imádsága.

Milyen Ezékiás imádsága? Ahogy a bevezetőben mondtam, Ezékiás imádsága része annak az üzenetnek, hogy az Úr féltőn szerető Isten, buzgón szerető az övéi iránt, ezért a legnagyobb baj idején is ad megoldást, ha meg nem adja, valami más terve van. Ezékiás imádsága ezt tükrözi. Először is ő nagyon komolyan vette a bajt, imádságából kiderül, hogy emberileg a bajra semmi megoldás nincs. Azt teszi, hogy ezt a bajt odateszi az Úr elé. Ezt a történetet ismerem gyermekkorom óta és mindig eszembe jut az a mozdulat, amikor a tekercset kihajtja és az Úr templomában odateszi az Úr elé. A szoros értelmében is odahelyezi: Uram itt van, látod a levelet, hallottad mindazt, amit mondtam. Így kérlek Uram, lásd meg, halld meg! Számára nem kérdés, hogy az Úr látja és hallja, de a maga számára tudatosítja, hogy az Úr látja és hallja, hiszen ezért is kéri tőle. Nem kétségbeesés és keserűség hangzik az ajkairól, hanem egyszerűen elmondja az Úrnak: itt van, ez a gond.

Eszembe jutott, hogy Péter levelében nem véletlenül mondja a Szentírás, hogy minden gondotokat őreá vessétek, mert néki gondja van reátok. A hívő ember, ha szeretné, cipelheti a maga gondjait, de érdemesebb az Úrra vetni. Ez nem azt jelenti, hogy megszűnik gondnak lenni, hanem azt, hogy már más cipeli. Valahogy, Ezékiás ezt teszi: Uram, itt a levél, de ezt neked szeretném továbbadni, olvasd el, mert ez a levél téged érint. Nemcsak a bajt tárja az Úr elé, hanem azt is tudja, hogy itt az Úrról van szó. Nem az a kérdés, hogy Jeruzsálem megmarad-e, vagy sem, hogy ő életben marad-e, vagy sem. Hanem az a kérdés, hogy az Úr személyét és tekintélyét érte gyalázat. Szanhérib és az emberei az Urat bántják. Ezért az imádságában végig az Úrról beszél, megvallja, hogy kicsoda az ő Ura, kinek vallja az ő Istenét, s miközben ezt teszi, azt is elmondja, hogy ezt a szent nevet érte gyalázat.

Az Úr jellemzésénél azt a kifejezést használja, hogy Chérubok közt lakó. Itt a Szentládára kell gondolnunk, amelynek a tetején két Chérub alak helyezkedett el, kinyújtott szárnyai árnyékot vetettek a ládára. A 2Móz 25-ben és a 1Sám 4-ben olvasunk arról, hogy az Úr lakóhelye, jelenléte az ő népe között ezen a bizonyos chérubon ülésen, ezen a módon valósult meg. Az Úr a mennyei dicsőségben lakik és mégis ott lakik a népe között. Az ő trónja úgymond a chérubokon van. Ezek a chérubok a bűneset után távol tartják a bűnbeesett embert, Ádámot és Évát az életfájától; nem lehet az ember az Isten közelében, nem lehet övé az örökélet. A chérubok és a lángoló pallós visszatartja az embert az isteni jelenlét lehetőségétől. A Szentláda chérubjai azonban éppen azt hirdetik, hogy Isten nem visszatart, hanem magához hív. A bűnös ember jöhet az Isten jelenlétébe. A Szentláda teteje azt hirdeti, hogy ott megy végbe az engesztelés, az engesztelő áldozat, oda hintette a főpap a vért és így szabadult meg Izrael népe és maga a főpap is a bűntől, hamisságtól. A Szent Istenhez közel lehet a bűnös ember.

Tehát, amikor Ezékiel azt mondja, hogy aki a chérubokon ülsz, arra gondol, hogy lehet Uram, hogy én vétkeztem, meg a nép is, megérdemelnénk mi is a deportálást, de Uram a legfontosabb akkor is, hogy kicsoda vagy te. A lényeg, hogy nem lesz éhség. Ez azért fontos, mert az ókori hadviselésben kiéheztették az olyan városokat, mint Jeruzsálem. Ez az ígéret - hogy lesz ennivaló -, azt jelzi kimondatlanul is, hogy nem lesz megszállva Jeruzsálem, mert akkor éhség lenne.

Isten azt is hirdeti, hogy megszabadul a maradék. Az Úr azt mondja Assziria királya felől: "Be nem jő a városba, s nyilat sem lő bele, sem nem ostromolja azt, sem sáncot nem ás mellette. Mert Jeruzsálemből fog származni a maradék és a megszabadult a Sion hegyéről, a seregek Urának buzgó szerelme cselekszi ezt." Mindez még nagyobb távlatba állítja ezt az eseményt, utal arra, amikor majd Jeruzsálemen keresztül eljön a Messiás, a szabadító. Ézsaiás könyvének a 9. részében vannak az ismerős mondatok: "Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, az Uralom az ő vállán lesz, hívják nevét csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság Atyjának, békesség fejedelmének. Uralma növekedésének és békességének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága fölött, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazságosság által mostantól mindörökké, a seregek Urának buzgó szerelme műveli ezt." Az ézsaiási próféciában a Messiási ígéret, Ézsaiás számára Isten kijelenti, lesz maradék, nem fog elpusztulni Júda és Jeruzsálem, mert kell hogy legyen Isten népe, mert rajtuk keresztül jön majd az áldás, még a pogányokra is.

A történetnek ez a mozzanata előre mutat. Nemcsak azért szabadítja meg Ezékiást, mert ő hűséges király, hanem, ahogyan mondja: "én magamért és Dávidért", azért, hogy legyen maradék, nem pusztulhat el Jeruzsálem és Júda népe teljesen, mert az Úr Messiást készít Ezékiáson keresztül is, aki szintén a Messiás ősatyja lett. Mindezeket összefoglalva "a féltőn szerető Isten" jelzőt használja az Úr. Azaz, amikor Ezékiást bántják, az olyan, mintha a vőlegény mennyasszonyát bántanák, vagy a férj szeretett feleségét. A féltőn szerető úgy is fordítható, hogy féltékeny, vagy buzgó szerelemmel érző. A Tízparancsolatban az a szó szerepel, hogy ő féltőn szerető Isten és megbünteti az atyák vétkét, harmad, negyedízig, de irgalmasságot cselekszik ezredízig.

Az Úr féltőn szerető férje Izraelnek, Júdának. Amikor tehát bajba kerül az asszír sereg miatt, akkor Ezékiásnak tudnia kell, ő a mennyasszony, a menyasszonyi nép, az Úr pedig a vőlegény, aki szereti az övéit. Mi lesz akkor az ellenséggel, ha az Úr ilyen féltőn szerető Isten? Mit tesz az a mindenható Isten az ellenséggel, hogyha az övéit így szereti? Jaj annak, aki szembeszáll az Úr népével. Az Úr féltőn szerető cselekvése mutatkozik meg majd és akkor kiderül, hogy milyen csodákra képes Isten. Az a bizonyos Úr angyala már többször is jött. Akkor is jött, amikor az egyiptomi elsőszülöttek meghaltak, akkor is, amikor Dávid bűne miatt Izrael népe szenvedett és itt is, amikor egy éjszaka alatt meghalt több ezer ember. Mert az Úr féltőn szerető és az övéit megvédte, megoltalmazta. Ezért fejezte be azzal, hogy én értem és Dávidért, és nem azt mondta, hogy én értem és teérted. Ez a szövetségi hűség, ez a féltőn szerető Isten hűsége Ezékiáshoz. Benne a jövendő királyok miatt, a Messiás miatt és mi miattunk.

A féltőn szerető kifejezés nemcsak azt jelenti, hogy Isten hatalommal bír, hanem ő szeret is, mint férj a feleségét. Bármikor, amikor bajba kerülünk, nehéz körülmények közé, ezt kell tudatosítanunk, Isten azért akar segíteni, mert szereti az ő népét. Melyik az a férj, amelyik nem áll oda a felesége mellé, amikor baj van? Az Úr buzgón szerető Isten.

A Zsidókhoz írt levélben azt olvassuk: félretéve minden akadályt és megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk végig utunkat, a hit fejedelmére és bevégzőjére, Jézusra nézve. Mi az Isten féltő szeretetét nemcsak abban látjuk, hogy Ezékiás megszabadult csodálatosan, hanem sokkal inkább abban, hogy a Messiás tényleg eljött, elhozta a békességet, az isteni szeretetet, az Isten jelenlétét a mi életünkbe is. Számunkra az Úr Jézus jelenti az Isten féltő szeretetét. Ezért, amikor az emberi oldalt, a mi oldalunkat nézve, gondoljunk arra, hogy merünk-e úgy imádkozni, mint Ezékiás, aki imádság közben is tudatosította, hogy ki az ő Ura, s miért nem kell félni a legnagyobb bajok idején sem.

Merjük így Istenre bízni a mostani bajainkat is. Engem Isten hazahozott Kárpátaljáról, a határról, nagyon nehéz körülmények ellenére is. Minden másban az Úr féltőn szerető módon megoldást ad nekünk.

Imádkozzunk!

Magasztalunk téged mennyei Atyánk, hogy te ilyen Atya vagy. Hálásak vagyunk, hogy mi is látjuk a te szentségedet, isteni nagyságodat, ugyanakkor olyan közel érezhetünk magunkhoz, mint a gyermek édesapját, vagy mint a mennyasszony a vőlegényét, feleség a férjét. Köszönjük, hogy te nem csak hatalommal bírsz, hanem isteni módon szeretsz. Arra kérünk, segíts nekünk így tekintenünk rád akkor is, amikor bajaink vannak, akármilyen egyszerűek, vagy tragikusnak tűnők.

Arra kérünk, állj azok mellé a testvéreink mellé, akiknek most van nagy nehézségük. Erősítsd meg őket a hitben, segítsd őket, velünk együtt így imádkozni. Köszönjük, hogy számunkra az imádság a veled való kapcsolatot erősítheti. Bocsásd meg, kérünk, minden bizalom nélküli imádságunkat. Segíts Urunk még keseregni, sírni is, élő hittel telve te előtted. Köszönjük, hogy mi is bármikor kitekerhetjük azokat a bizonyos tekercseket lélekben. Köszönjük, hogy te valóságosan tudod, hogy mi miben vagyunk, sőt te is tervezted el, hogy mi minden történjék velünk, hogy a te nagyságod, isteni szentséged ragyogjon fel rajtunk is. Add, hogy merjük elhinni, hogy minden a javunkra van. Segíts egymást is erősíteni.

Szeretnénk népünk helyzetét is most a kezedbe ajánlani. Köszönjük, hogy tőled kérhetünk szabadulást minden hamisságtól, kérhetünk megoldást népünknek. Add, hogy a te dicsőséged ragyogjon fel népünk számára is. Bocsásd meg, amikor gyaláztunk téged és adj megtérést népünknek.

Kérünk, áldd meg a határon túl élőket is, köszönjük, hogy ott is van neked néped. Áldd meg őket kegyelmeddel, és adj ott is előrejutást, könyörülj meg rajtuk.

Ámen.