PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2010. november 28. (vasárnap) Horváth Géza

1. KARÁCSONY FÉNYEI

Alapige: Lk 1,5-7

---

Imádkozzunk!

Hálaadással köszönjük, mennyei Édesatyánk, hogy felvirrasztottál bennünket advent első vasárnapjára. Olyan kedves ünnep számunkra a karácsony. Engedd, hogy legfőképpen azért legyen kedves, mert ekkor látjuk a te nagy szeretetedet és irgalmadat, amellyel meglátogatott minket, sötétségben és halál árnyékában ülő emberiséget a naptámadat a magasságból. Áldunk, Urunk, hogy szeretetednek és irántunk való irgalmadnak jele ez.

Kérünk, Urunk, hogy amikor erről beszélsz velünk a te igédben, engedj alázatban és csendességben hallgatnunk, figyelnünk, értenünk.

Köszönjük neked az elmúlt hét minden ajándékát. Köszönjük, hogy hordoztál bennünket örömeinkben és bánatainkban, tennivalóinkban, problémáinkban, munkánkban egyaránt.

Köszönjük, hogy vigasztaltad azokat, akik szeretteiket temették el a mögöttünk levő héten, és amikor arra figyeltünk, aki jön, búcsúzni kellett attól, aki elment.

Kérünk, vigasztalásoddal, erőddel és hatalmaddal végy körül bennünket is. Szenteld meg szívünket. Hadd beszéljen nekünk advent és majd karácsony az életről, az örök életről, az igazi világosságról, amely megvilágosít minden embert, hogy világosságban járhatunk veled, mert te vagy a világ világossága.

Kérünk, Urunk, légy itt a középen, hogy igehirdető és igehallgatók egyaránt egy nagy gyülekezet legyünk, akik reád figyelünk, és téged hallgatunk. Ezért kérünk, Szentlelked által készítsd szívünket a te igéd hallgatására.

Ámen.

---

Igehirdetés

Az hiszem, mindannyian elismerjük azt a tényt, hogy adventhez, karácsonyhoz szorosan hozzátartozik a fény. Ilyenkor meggyújtják az adventi koszorún az első gyertyát nagyon sok helyen és már jóval advent előtt az üzletekben és az utcákon hatalmas fényözönt lehet látni, amelyet majd karácsony után lekapcsolnak.

Karácsonyhoz tehát hozzátartozik a fény, és én ma olyan karácsonyi fényekről szeretnék szólni, olyan karácsonyi lelki fényekről, amelyek nem körülöttünk kell, hogy égjenek, hanem bennünk kell, hogy felgyulladjanak, és amelyet nem is kellene karácsony elmúltával kikapcsolni vagy elfújni, mint a gyertyának a fényét, hanem amely kísérne bennünket egy esztendőn keresztül is, amely következik ránk, sőt egy egész életen át.

Bizonyára feltűnt a bibliaolvasás kapcsán, hogy Lukács evangéliuma másképpen kezdődik, mint a többi három evangélium. Lukács nem Jézus születésével, illetve annak ígéretével kezdi az evangéliumát, hanem Keresztelő János születésével és annak ígéretével. Egészen hosszan leírja Zakariás papnak és feleségének, Erzsébetnek nemcsak a szolgálatát, hanem a családi állapotát is.

Zakariás, aki papi szolgálatban volt, hallja az angyali üzenetet: "Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked." Azután egy csomó ígéret következik. Ha Isten éltet bennünket, majd azzal is fogunk foglalkozni.

Ez a kérdés: miért írja le ilyen részletesen, ilyen hosszan Lukács ezt a megtörtént esetet?

Talán Isten be akarja vezetni a népet abba a csodába, ami elkövetkezik. Mintha Isten nem akarná, hogy egyszerre, a naptámadat eljöttével megvakuljon az ember, hanem csak lassan adagolja az embernek ezeket a fényeket, hogy hozzászokjon a szemünk ahhoz a fényhez, amely majd Jézus Krisztusban, a világ világosságában jön felénk.

Vagy olyan ez a történet, mint egy zeneműnek a nyitánya, amelyben megszólalnak a darab főmotívumai, de már a nyitány előrevetíti, hogy mire lehet készülni, számítani a zeneműben.

Úgy látom, hogy két nagy csodát találunk Zakariás történetében. Ízelítőt kapunk a kegyelemből, amelyik majd karácsonykor fog felhangzani igazán Jézus Krisztusban, az Üdvözítőben, a Megváltóban. Két tény van ebben az igében. Először az, hogy bele kell látnunk, hogyan cselekszik az Isten, másodszor pedig meg kell néznünk, hogyan fogadja azt az ember. Erről szól majd karácsony is. Erről szól az egész Szentírás, az egész üdvtörténet. Hogyan cselekszik Isten, és hogyan fogadja azt az ember.

Hogyan cselekszik Isten?

Itt az igében látjuk, hogy mindenképpen a maga idejében. Nála vannak az idők és az idők részei. Az ember sok mindent szeretne sürgetni és sok mindent szeretne késleltetni. Istent nem lehet sürgetni. Nagyon sok ige beszél erről: mert nem jött még el az órája. De amikor eljön az idők teljessége, akkor Isten kibocsátja az Ő Fiát.

Hogyan cselekszik Isten Zakariás életében, Erzsébet életében? Hogyan cselekszik Isten Mária és József életében? És hogyan cselekszik Isten az én életemben és a te életedben?

Ezekből az igékből világosan felénk árad, hogy Isten titokzatosan cselekszik. Az emberi agy számára sokszor érhetetlenül vagy megfoghatatlanul cselekszik, de mégis nyilvánvalóan, és a hit számára érthetően.

A Zsidókhoz írt levélben olvassuk: "hit által értjük meg." Az advent és a karácsony csodája is, a Bibliának összes üzenete nem érthető meg, csak a hit számára.

Hogyan fogadja azt az ember?

Hogyan fogadja Zakariás, Mária? Hogyan fogadják a Biblia alakjai? Hogyan fogadja azóta is az ember az Isten gondoskodó szeretetét?

Azt látjuk: kételkedve, kicsinyhitűen. Sokszor azt kérdezik az emberek: hogyan lehetséges ez? Ami Istennél eleve tervezve van, amit Isten ki akar bontani, azt a mi emberi elménkkel nagyon nehéz felfogni.

Majdnem hogy ezt kérdezi Zakariás is. A Biblia leírja, hogy a felesége, Erzsébet meddő volt. Ezt kérdezi Mária is majd az angyaltól: hogyan lehetséges ez, hiszen én férfit nem ismerek.

Később Nikodémus kérdezi: hogyan lehetséges ez, hogy újjászülessek? Bemehet az ember az anyja méhébe még egyszer, s születhetik újonnan?

Azt kérdik a betániai temetőben a kedves nőtestvérek: Mária és Márta, hogyan lehetséges? Már négy napja halott. A tanítványok is megerősítik ezt. Már Lázár négy napja halott. Hogyan lehetséges ez?

Jézus feltámadt. Hogyan lehetséges ez?

Advent és karácsony azt jelenti a számunkra, hogy ha belül kigyullad az adventi fény a szívünkben, akkor mindaz hit által lesz érthető, megfogható és elfogadható.

Azt olvassuk az igében, hogy Zakariás végzi a papi szolgálatot a templomban. Ez a nyitány. Olyan szép Zakariás neve. Azt jelenti: Isten megemlékezik. Nekünk olyan Istenünk van, aki nem feledkezett el rólunk, aki nem feledkezett el az Ő ígéretéről.

Tudjuk, hogy az Ószövetségben Isten mindig fenntartotta az ígéretét. Mindig megerősítette, mindig kiábrázolta azt, amit az Édenkertben úgy mondott: majd az asszony magva a kígyó fejére fog taposni. Majd jön valaki, akinek azt fogja mondani: "én diadalmam, menj, siess, légy népem üdvössége, a bűn átkából mentsd ki hát, fojtsd meg a ráleső halált. Az embert térítsd hozzám." (Luther éneke). És Isten akkor ezt az ősatyákkal megérttette, a próféták által hirdettette, a törvény és a szertartások által kiábrázolta, és végül a betlehemi jászolbölcsőben beteljesítette az örömüzenetet.

Zakariás neve azt jelenti: az Isten megemlékezik, azért, mert erről mi szoktunk elfeledkezni csak. Isten nem felejt. Mi elfelejtjük, hogy az Isten emlékezik.

Az Ézsaiás könyve 40. fejezetében van egy ige, amikor Ézsaiás szinte perel a néppel és azt mondja: "Miért mondod, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Ügyemmel nem gondol Istenem."

Hányszor azt mondta Izráel népe: rólunk elfeledkezett az Isten. Ügyünkkel nem gondol Istenünk.

És ott van a válasz a 49. fejezetben. Amikor Ézsaiáson keresztül azt mondja Isten: "Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya? Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad!" És Zakariás ezt képviseli. Akkor is, amikor ő ezt nem hiszi. Isten nem feledkezett el rólunk.

Zakariás és Erzsébet történetéről nem szólok most, de három dolgot üzenetként azért megemlítek: mert a Biblia azt mondja róluk, hogy igazak voltak mindketten Isten előtt, feddhetetlen életet éltek és azt is tudjuk, hogy imaéletet éltek. A Biblia megjegyzi: nem volt gyermekük.

Először az itt levő fiataloknak vagy házasság előtt állóknak hadd mondjam: ilyen házasságban érdemes élni.

Az egyik Abijá csoportjából származott, a másik Áron házából származott, de nem a származásuk tartotta meg őket, hanem az Úrban való hitük, és az Úr iránti szeretetük. Igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenek és imádkozó életet éltek.

Az itt levő fiataloknak szeretettel mondom, hogy ilyen házastársra vágyjanak, és ilyen házastársat kérjenek az Úrtól. Olyanokat, mint Zakariás és Erzsébet.

Tudjuk, hogy Mózes úgy maradt életben, hogy Isten terve volt az. Mózesnek kedves, imádkozó szülei voltak. Mózes kosarát nemcsak a Nílus hullámai ringatták és tartották meg, hanem Isten szeretete és a szüleinek az imádkozó élete. Ez az ige úgy kezdődik, hogy elment egy Lévi házából való férfi és Lévi lányt vett feleségül. Ők voltak Mózes szülei.

Hadd mondjam azoknak, akik házasság előtt állnak, hogy ilyen házasságban jó és ilyen házasságban érdemes élni. Tudjuk, hogy nem a származás a fontos. Már az Újszövetségben világos tanítást kapunk, hogy nem azok az Ábrahám fiai, akik test szerint származnak Ábrahámtól. A Római levél 4. részében világosan benne van, hogy azok az Ábrahám fiai, akik hit által Ábrahámnak a gyermekei. Ábrahám fia mindenki, aki Jézus Krisztusé, mindenki, aki befogadta az Urat. Ott van a házasságban egy cél, egy irány, egy alap, egy imádság.

Az igének a másik üzenete, hogy Zakariás és Erzsébet házassága milyen volt. Azt meg kell említenem, hogy még az ilyen házasságok is hordozhatnak súlyos terheket. Zakariásék is hordoztak. De jó, hogy ezt nemcsak maguk hordozták, hanem ezt az egész kérdést az Úr elé vitték.

Egyszer meglátogattam egy kedves, szolgálatban levő idősebb házaspárt. Úgy találtam őket, hogy az asztal fölé borulva sírtak. Nem azért sírtak, mert nem volt gyermekük, hanem azért sírtak, mert volt gyermekük. A gyermekük járta a világ útját, válás, a gyermekek sorsa, vagyonmegosztás, mindenféle zűrzavar volt. A kedves, szolgálatban levő atyafi pedig ott sírt.

Az igénk sehol nem tanítja, hogy aki igaz, feddhetetlen és imádkozó életet él, annak nincsenek problémái. A hívő embernek is vannak problémái, neki is vannak nehézségei, ő is sír. Neki is vannak könnyei. Lehet, hogy valakinek az a problémája, mint Zakariásnak és Erzsébetnek, a másiknak az egészsége, hogy tövis adatott a testébe, a harmadiknak a családi, vagy munkahelyi, vagy éppen az, hogy nincs munkahelye. Vagy éppen a csekkek már annyira feltolultak, hogy már nem látni se az elejét, se a végét.

A harmadik, ami nagyon érdekes: ezt a kedves házaspárt az ő nagy terheik nem akadályozták a szolgálatban.

Emlékszem egy testvérünknek a mondatára, aki negyven valahány évesen, súlyos betegség után ment a mennyei hazába. Azt mondta a gyermekének: soha ne kételkedjetek az Isten szeretetében!

Zakariás és Erzsébet az Isten szeretetében nem kételkedtek, Isten előtt feddhetetlen életet éltek. (Majd jön, amikor Zakariás elkezdi: hogyan lehetséges ez? De ez a szolgálatban nem befolyásolta őket.)

Több énekünk dallama vagy szövege, esetleg mindkettő akkor és úgy keletkezett, amikor a szerző valamilyen nagy csapást szenvedett el. Esetleg meghalt a gyermeke, vagy volt, aki elvesztette az egész családját egy hajószerencsétlenségben, csak ő maradt meg. Megírta az éneket: Ha lelkem az Úrban nyugodva pihen, úgy dúlhat vihar ellenem. Kebelén, kebelén pihenek.

Vagy: A földön ha elvesztem Szerelmem tárgyait, Maradjon meg mellettem Szerelmed és a hit; Csak azt el ne veszítsem, Mi benned, ó Úr Isten, Remélni megtanít. (276. ének). Az ő problémájuk, nehézségük nem gátolta őket a szolgálatban.

Még röviden arról, hogy amikor Zakariás bemegy a templomba elvégezni a rend szerint a szolgálatot (24 rend volt Izráelben, és amikor egy rendre esett a sor, akkor sorsolással választották ki, ki menjen be. Voltak, akik életükben egyszer tehették ezt a szolgálatot), akkor azt olvassuk: a nép pedig a templomon kívül imádkozott. Zakariás benn imádkozik, a nép kinn imádkozik.

Végül négy olyan dologra figyeljünk, röviden, ami megörvendeztette az én szívemet is, mert négy olyan dolgot fedeztem fel Zakariás szolgálatában, amire azt lehetne mondani: összekapcsolás.

A múlt vasárnapokon láttuk, hogy Jákób mennyei létrája összekapcsolta egymással az eget és a földet. Ebben a mai igében négy ilyen összekapcsolás van, hogy mit mivel kapcsol össze Isten. Zakariás történetén keresztül most ezt nézzük meg.

Az egyik, hogy Isten összekapcsolja az Ó- és Újszövetséget. Nem véletlen, hogy a Biblia felsorolja, hogy Zakariás Abijá csoportjából, Erzsébet Áron leányai közül való. Kapják az ígéretet Keresztelő János születéséről, aki majd Jézus Krisztusnak az útkészítője lesz. Isten nem csodásan kapcsolta össze nekünk az Ó- és az Újszövetséget? Abijá meg Áron több mint ezer évvel előbb, Zakariás, egy kései utód, és majd lesz az eljövendő, aki Jézus Krisztusnak készíti az utat. "A fiak szívét az atyákhoz téríti, hogy felkészült népet állítson az Úr elé." Isten összekapcsolja nekünk az ó és új szövetséget.

Mint egy szivárvány a két szövetség között. Isten nem teszi félre, nem hagyja ki az ó szövetséget, hanem ebből a szövetségből származik majd az, amikor Jézus Krisztus veszi a kelyhet az utolsó vacsorán és azt mondja: ez az új szövetség az én vérem által. Isten összekapcsolja a két szövetséget, hogy azt, amit kötött Ábrahámmal, azt Jézus Krisztusban teljesíti ki, és lesz majd az utód áldássá a föld minden nemzetségének.

A másik: összekapcsolja Isten a családot a gyülekezettel. Zakariásnak és Erzsébetnek gyermeke születik. Ez családi ügy. Isten azt mondja: ez nemcsak egy család ügye lesz. Sokan örülnek a születésének azért, mert Zakariás és Erzsébet nemcsak családi életet él, hanem gyülekezeti életet is él (nem azért mert pap volt, az nem garancia arra.) Az a gyermek, aki születik, az nemcsak a tietek lesz, hanem a gyülekezeté is.

Így van ez a Bibliában: Isten összekapcsolja a családi életünket a gyülekezeti élettel. Nem úgy van, hogy ha valami történik a családban, az nem tartozik a gyülekezetre. A zsidó családokban hozták már a csecsemőt bemutatni az Úrnak. Mi is elhozzuk, jobb esetben, a keresztségre. Amikor egy gyermeket keresztelünk, az nemcsak a családba érkezett meg, hanem a gyülekezetbe is. Amikor valakinek öröme van, hogy két fiatal házasságot köt, az nemcsak a családé. Normális esetben az a gyülekezet ünnepe is. Hála Istennek, ezeket sokszor meg is tapasztaljuk. A gyülekezet is örül az örülőkkel, és van olyan, amikor sír a sírókkal.

Hadd kérdezzem meg: A te életedben ez össze van kapcsolva? Tudjuk, hogy a gyülekezet családokból áll, és a Biblia szerint a család a legkisebb gyülekezet. A gyülekezet pedig a családok nagy családja.

Ezt látjuk ebben az igében: sokan örülnek az ő születésének.

A harmadik: összekapcsolja az ige a templomot Zakariásék családi hajlékával, házával.

Ott imádkoznak Erzsébettel. A belső szobában könyörögnek, hogy Isten könyörüljön rajtuk. Választ hol kapnak rá? A templomban. Igen, Istennek tetszett az, hogy Zakariás a templomban kapjon választ a kérdésére. Elmondják otthon, választ kap a templomban, azt hazaviszi Zakariás a családi házba, milyen ígéretük van: gyermekük lesz. Az a lényeg, hogy amit a templomban kap, hazaviszi a családi házába. Úgy, mint amikor valaki kapott valamit, és azt mondja: hazaviszem a testvéremnek.

Isten össze akarja kapcsolni a templomot a mi családi hajlékainkkal. Amit itt kapunk, azt vigyük oda. Ami nekünk ott kérdés, arra választ kapunk a templomban az Isten előtt. Csodálatos Zakariás és Erzsébet élete.

A negyedik: összekapcsolja Isten a templomban levőt a templomon kívül levőkkel. Van, aki nem mehetett be a templomba, csak kívül kellett megállnia. Lukácsnál ez Isten népére vonatkozott, de képletesen vegyük most: Kívül is imádkoztak. Valaki benn volt, mert bemehetett, valaki kívül volt, mert nem mehetett be, de várták, meg imádkoztak érte.

Látjátok, karácsony azt jelenti, hogy Ő össze akarja kapcsolni a templomban levőket a templomon kívül levőkkel. Össze akarja kapcsolni a zsidót a pogánnyal.

Milyen nehezen értették meg! Még Péter is nehezen értette meg, amikor Isten elküldi Kornélius házába. Csakugyan adott az Isten megtérést a pogányoknak is?

Az Efézusi levélben is olvashatunk erről. Ez egyház csodáját olvashatjuk a 2. fejezetben: "és eljött, (Jézus) és békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek. Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által." (17-20 versek).

Vannak belül levők és vannak kívül lévők, és ezt Isten karácsonykor összekapcsolja. Mert Jézus Krisztus nemcsak azért adatott, hogy egy népnek legyen öröme, hanem azért adatott, hogy Őbenne áldassanak meg a föld minden nemzetségei.

Zakariás és Erzsébet története tanítson bennünket erre. Gyúljanak fel szívünkben karácsony fényei. Ne kételkedjünk. Fogadjuk el azt, hogy amit nekünk Isten adni akar, az teljesen betölti a szükségeinket. Életünk minden nehézsége ne távol vigyen Istentől, hanem még közelebb vigyen Őhozzá. Amit hordozunk terheket, azt előtte hordozzuk, mert tőle kapunk választ az életünk minden kérdésére.

Énekeljük el a 25. zsoltár 5. versét:

Az Istennek minden úta
Kegyesség és nagy hűség
Azoknak, kik mondására
Gondot tartnak mindvégig.
Énnékem kegyelmezz meg,
Uram, a te szent nevedért,
És bűnömet bocsásd meg,
Ne ostorozz nagy voltáért!

---

Imádkozzunk!

Köszönjük, Édesatyánk, hogy minden utad kegyelem és nagy hűség. Bocsásd meg emberi okoskodásunkat, kételkedésünket, kicsinyhitűségünket, amikor ezt megkérdőjeleztük, vagy talán még ma is megkérdőjelezzük, hogy minden utad kegyelem és hűség. Hogy akik téged szeretnek, azoknak minden javukra van. Azért, mert nem abban van a megtartatás, hogy mi szeretünk téged, hanem abban, hogy te szeretsz bennünket, irgalmaddal és kegyelmeddel veszel körül.

Köszönjük Zakariás és Erzsébet történetét, Urunk. Kérünk, hogy ki-ki közülünk hadd vigye el azt, amiben megfeddted, megítélted, vagy bátorítottad, erősítetted. Hadd menjünk majd a kívül valókhoz így, Urunk, hogy mi is tudjuk elmondani, ami a templomban történt, mert a világ fiai sóvárogva várják az Isten fiainak megjelenését, a belülről származó híreket. Hadd tudjuk vinni a te igédet, Urunk. Ezt a legnagyobb, legjobb hírt, hogy te magad vagy a szeretet, az irgalom, a bőség, az ajándék.

Kérünk, hogy a ránk következő héten is áldj meg minket, viselj gondot reánk testben, lélekben. Szentelj meg, erősíts és áldj meg bennünket mindenütt, ahol vagyunk, ahol járunk-kelünk.

Köszönjük, hogy szeretsz bennünket.

Ámen.