PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2010. szeptember 26. (vasárnap) Horváth Géza

ISTEN SZERETETÉNEK TERVE VELÜNK
7. A MEGVÁLTÓ

Alapige: Ruth 4,1-6, 9-10

---

Imádkozzunk!

Hálaadással köszönjük neked, örökkévaló Istenünk, hogy egybegyűjtöttél bennünket most gyülekezeti közösségre, istentiszteletre. Áldunk téged, hogy ígéreted szerint itt vagy közöttünk, és áldást akarsz adni nekünk.

Köszönjük az elmúlt hétnek minden estéjét. Ruth könyvének csodálatos üzenetét, amelyet megfejtettél nekünk. Bár csak szívünkig ért volta áldott, drága igéd.

Köszönjük, hogy most is hallhatunk belőle egy részletet, egy üzenetet. Kérünk, ez előtt nyisd meg a szívünket.

Köszönjük, hogy idejövet is beszéltél már velünk. Csendesíts el most szívünkben, bút, örömöt, vágyat, mindazt, amivel idejöttünk, ami az úton ért talán bennünket, amit otthonról hoztunk. Engedd meg, hogy a templom csendjében egyetlen hangot halljunk, azt a szelíd és drága hangot, amelyik azt mondja: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, terheket hordoztok, és én nyugalmat adok nektek."

Kérünk, Szentlélek Isten, hasd át igehirdető és igehallgatók szívét, hogy szemeink az Úrra függesztessenek, Őt szemléljük, Őt lássuk.

Köszönjük a terített úrasztalának a csodáját, hogy nemcsak a hirdetett ige lehet ezen a mai vasárnapon a középpontban, hanem a testté lett Igének jegyei is itt lehetnek. Ez eledel zálog nékünk - énekeljük -, hogy lesz mennyben menyegzőnk. Köszönjük, hogy rámutat ez a jegy arra a Krisztusra, aki önmagát adta, hogy kimentsen minket e jelenvaló gonosz világból az Atyának akarata szerint.

Kérünk, hogy ezért minden, ami itt történik, hadd szolgálja a te dicsőségedet és a mi üdvösségünket, hitünk épülését, növekedését. Hallgass meg, kérünk, szeretetedből.

Ámen.

---

Igehirdetés

A mögöttünk levő hét estéin evangelizációs hetünk volt, ahol a Ruth könyvének üzenetét vettük estéről estére. Ruth könyve nem családregény, nem romantikus novella, nem egy happy end-del végződő történet, bár a végén minden jól alakul.

Ruth könyve arról szól nekünk, hogy Isten szabad kegyelme kiválaszthat bárkit, elhívhat bárkit a föld végéről, a pogányságból, az elveszettségből, megkötözöttségből. Ruth könyve arról szól, hogy Isten előtt nincs reménytelen eset és reménytelen helyzet. Ruth könyve arról beszél, hogy van kimenekedés, szabadulás.

Amikor az Újszövetségben Péter apostolék végzik a missziót a pogányok között, és amikor egy-egy pogány élet Jézus Krisztushoz jön, akkor sokan elcsodálkoznak, és azt mondják: úgy látszik, Isten a pogányoknak is adott utat az életre. A pogány ember is megtérhet. Ebből az igéből valóban világosan látszik és kitűnik, hogy ilyen életeknek, mint Ruth, meg akiről hallottunk a múlt vasárnap este, mint Ráháb, akik a pogányságból jönnek, van reménységük és lehet életük.

Úgy kezdődött a történet, hogy Elimelek és családja az éhség elől Betlehemből elmenekül Móáb mezejére, az izraelitákkal ellenséges területre. Ezen a földön a két fiú, Mahlón és Kiljón megházasodik, móábita lányokat vesznek feleségül, mert nem érdekli őket Isten törvénye, amely világosan és határozottan óvta az Ő népét az ilyen lépésektől. De ők járnak a maguk feje után, járnak - ahogy a Prédikátor könyvében olvassuk - a szemük látásában, a szívük kívánságában, járnak a testüknek vágyaiban. Csak egy úton nem járnak: az Isten törvénye iránti engedelmességben, nem járnak Isten szeretetében.

De Isten ebből is jót hoz ki. Nem menti Elimelek hibás döntését, hibás lépését, hitetlen szívét. Mint ahogy nem mentette József testvéreit sem, hogy eladták Józsefet, de Isten ebből azt hozta ki: ti ugyan gonoszt gondoltatok ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani. A bűn akkor is bűn volt, azt meg kellett bánni, le kellett tenni, el kellett hagyni, bocsánatot kellett rá nyerni. Elimelek rossz döntéséből is Isten kihoz mégis egy áldott dolgot.

Amikor tíz év után Naomi hazamegy Izráel földjére, Betlehem mezejére, akkor Ruth, a menye, vele megy. Nem lehet lebeszélni, visszaküldeni, hanem Betlehem és Móáb határán "konfirmál" Ruth, mert kimond egy hitvallást: "Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled. Mert ahová te mégy, oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni és is, ott temessenek el engem!" És Ruth odakerül az Isten népe közé.

Azután szorgalmasan elkezd kalászokat szedegetni, gyűjtögetni, mert Isten törvénye meghagyta az aratóknak és a földbirtokosoknak, hogy ne szedjenek össze mindent, ne arassanak le mindent, hanem hagyjanak a szegényeknek, a jövevényeknek, annak, aki nem vetett és így nem tud aratni, de őneki is meg kell élni, mert Istennek ilyen drága szerető törvényei vannak.

Azt látjuk, hogy Ruth egyre inkább megbecsültté lesz Isten népe között. Hiszen szóbeszéd tárgya lett az, hogy mit tett Ruth. Valószínűleg ápolhatta beteges férjét, mert tudjuk, beteges volt és korán meg is halt. Ruth ott maradt özvegyen. Betlehemben ez olyan szóbeszéd lett, hogy van itt egy asszony, aki ápolta a férjét, szereti az anyósát. Van itt egy fiatalasszony, aki reggel kimegy a mezőre és alig pihen, mert dolgozik egész nap, hogy neki és az anyósának legyen betevő falatja. Közben szelíd és alázatos, nem követelőző, hanem földig tud hajolni mások előtt. Nagy megbecsülést szerez ott Izráel földjén.

A mai részben arról olvasunk, hogy Izráelben volt egy olyan törvény, hogy az ilyen özvegyen maradt fiatalasszonyt a legközelebbi rokon vegye feleségül, hogy nevet támasszon az elhaltnak, ne haljon ki a család, és megmaradjon a család öröksége. Ezért a legközelebbi férfi rokon elvette feleségül az ilyen asszonyt.

A mai igében arról van szó, hogy volt ugyan egy közelebbi rokon, de Ruth nem azt szereti meg. Ott van egy Boáz nevű földbirtokos, aki annak a Ráhábnak volt a fia, aki Jerikóban befogadta a kémeket, aki azt a piros kötelet kitette az ablakba: vigyetek magatokkal engem is. Én is a ti népetekhez akarok tartozni, a ti Istenetekhez, mert Ő az élő Isten, Ő az egyedül uralkodó Úr ég és föld felett. Boáz és Ruth között kialakul egy kapcsolat.

Ez a mai ige, amit felolvastam, arról szól, hogy mit tett Boáz azért, hogy Ruth az övé lehessen. Ennek az egész könyvnek és ennek a történetnek mégis ez a csúcspontja. Mert három részen keresztül arról olvastunk, mit tett Ruth. A 4. fejezetben pedig az áll előttünk, hogy mit tett az, aki szerette Ruthot, és azt akarta, hogy az övé legyen.

Három részen keresztül olvasunk arról, ami Betlehemben szóbeszéd tárgya volt, hogy mit tett Ruth az elhaltakkal, a férjével, esetleg a sógorának is segített. Mit tett az anyósával, és milyen ember.

A 4. fejezetben nem arról van szó, mit tett Ruth, hanem arról, hogy mit tett Boáz. Mert Boáz így megváltója lesz Ruthnak. Úgy hívták az ilyen embert, aki megváltotta. Nem ő volt a legközelebbi rokon, nem neki volt joga hozzá, de aki megválthatta ezt az illetőt, ezt a Biblia úgy nevezi: megváltó, kiváltó. Ruthnak a megváltója Boáz lett.

A mai alkalommal arról kell szólni, arról kell beszélni, hogy nekünk is van egy Megváltónk. Minden embernek egyetlen Boázra van szüksége, egyetlen megváltóra van szüksége, mégpedig Jézus Krisztusra. Ő a mi Megváltónk. Azt énekeltük: "Krisztus, ártatlan Bárány, ki miértünk meghaltál, a Golgota oltárán nagy engedelmes voltál." Ebben az énekben benne van, hogy te váltottál meg minket.

1. Amikor Jézus Krisztus megvált valakit, akkor az azt jelenti: rendezi Isten előtt az ő jogállását. Amikor Boáz Ruthot megváltja, rendezni szeretni az ő jogállását, az ő pozícióját. Ezért veszi el, ezért válja meg.

Pénteken több hivatalba elmentünk, hogy különféle hivatalos dolgokat elrendezzünk. Aláírási címpéldányt készíttessünk, az aláírási jogokat megváltoztassuk. Akkor az történt, hogy az egyik hivatalban megállt az ügy. Magyar hivatalban nem nagy dolog, hogy azt mondják: van valami gond, valami kis baj, és innen nem lehet továbbmenni. Azon álltunk meg, hogy én még nem vagyok állandó lakosnak ide bejelentve.

Elgondolkoztam: hiába élek itt már egy hónapja lassan, de a jogállásom nincs rendezve. Nincs egy kis plasztik kártyám, amire az van írva: lakcíme Bp. Torockó tér 1. Ezért nem tudtunk továbbmenni. Meg kellett állni addig, amíg ez el nem rendeződik, míg be nem jelentkezem állandó lakosnak. Hiába lakik itt valaki Budapesten, be kell legyen jelentve.

Elgondolkoztam, vajon az itt ülőknek rendezve van Isten előtt a jogállása? Te benne vagy az élet könyvében? Vajon rendezve van a megváltás a te életedben? Te a mennyországnak a polgára vagy? Azt mondja Pál apostol az egyik igében: "nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk." De miért? Azért, mert Pál apostolnak is rendezve lett Isten előtt a jogállása, amikor ő Jézus Krisztusért kárnak és szemétnek ítélt mindent a Jézus Krisztus ismeretének páratlan gazdagságáért, amikor felragyogott előtte az ő Megváltója a damaszkuszi úton, és Urának kezdte el nevezni.

Lehet, hogy valaki régóta itt ül ezeken a székeken, de nem ez a kérdés, hanem az, hogy rendezve van-e Isten előtt a te jogállásod. Vagyis Istennek te szeretett gyermeke vagy-e? Kik az Isten gyermekei? "Akik pedig befogadták Őt (Jézus Krisztust), felhatalmazta azokat, hogy az Ő fiai, az Ő gyermekei legyenek."

Van az Újszövetségben egy Jézus Krisztus által elmondott nagyon nehéz mondat. Azt mondja Jézus Krisztus: lesznek majd, akik kopogtatnak a mennyországban, Uram, Uram, nyisd meg nekünk. De Ő azt mondja nekik: nem ismerlek titeket. Honnan valók vagytok? Azt fogják mondani: a mi utcáinkon tanítottál, a te nevedben prófétáltunk, a te nevedben ördögöket űztünk. És mit mond az Úr? Nem ismerlek titeket! Egy dolog nem volt rendezve: a jogállás. Nem volt rendezve a bejelentkezés. Ez a fontos, ezért volt az evangelizáció: lehessen rendezni az én hovatartozásomat.

Ha valaki nem volt itt a múlt estéken, akkor ma is rendezheti a jogállását. Ehhez csak egyetlen feltétel kell: hallani az Isten igéjét, közben a Szentlélek nyitja a szívemet, és közben Jézus Krisztus elvégzi bennem az Ő megváltó munkáját, és rendezve van a jogállás. És majd boldogan énekelheti: "Az ördög terhes fogságából híven feloldozott, a bűnnek terhes igájából szabadságra hozott." Jézus Krisztus megváltott. Megváltott életem van.

Mert a mennyben semmire nem lehet hivatkozni. Nem lehet hivatkozni arra, hogy ki vagyok, nekem milyen őseim voltak, hogy mit tettem. Ezek az emberek is erre akartak hivatkozni, hogy a te nevedben prófétáltunk, a te nevedben ördögöket űztünk, a te nevedben tanítottunk.

A mennyben csak egyre lehet hivatkozni. Nem arra, hogy mit tettem én, hanem arra, hogy mit tett Ő. A mennyben egyetlen fontos mondat: méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen dicsőséget, tisztességet, erőt, hatalmat és áldást.

Nekem olyan sokan mondták: én a családomért élek. Ez nagyon szép dolog. Én a gyermekeimért éltem, mindenemet odaadtam a másik embernek. Mindenkin segítettem. Engem mindenki szeret. Ez nagyon szép dolog, csak ezzel nincs rendezve az Úr előtti jogállásod. Ezzel nincs rendezve az Úrral való kapcsolatod. Egyetlen dologgal van rendezve: akkor tartozol Jézushoz, ha Ő megváltja a te életedet. Ha vonz magához szent vonzással, hív magához szent hívással, és újjászül az Ő Lelke élő reménységre.

2. A második, ami fontos ebben a szakaszban, ami arról szól, hogy Boáz megkeresi ezt a közeli rokont. Megmondta Naomi, a tegnap igében hallottuk, hogy nem nyugszik az a férfi, míg véghez nem viszi azt, amit akar. Mindent meg fog tenni érted. És Boáz megkeresi azt a rokont, tanúkat is hív, és elmondja neki: tudod, a te kötelességed az, hogy tiéd legyen mindaz, ami Elimeleké volt. Tied legyen a föld, az örökség. Amíg azt hallja ez a férfi, hogy övé lesz a föld, az örökség, addig azt mondja: rendben van! De amikor Boáz közli vele, hogy Ruthot is el kell vennie feleségül, akkor azt mondja a közeli rokon: azt nem tudom. Őt nem vállalom. A föld kellene, az jó lenne, de Ruthot nem veszem el.

Hadd hirdessem, ennek az igének a kapcsán és ennek az igének az alapján: Igen, ez a beállítottság annyira igaz. Ez a gondolkozás igaz. Nem a te életed kell másnak, csak az, ami a tied. De Jézus Krisztusnak te kellesz. Boáznak nem az a darab föld kellett - volt neki földje. Boáznak a móábita Ruth kellett.

Az Isten igéje azt mondja: Jézus Krisztusnak nem az kell, amink van, hanem mi magunk kellünk neki, úgy, ahogy vagyunk: sok bűn alatt. Ahogy vagyunk: vakok és szegények. Ahogy vagyunk, nem várva, hogy lelkünknek terhe szennye fogy. Egy valaki van ezen a világon, akinek te kellesz, ez pedig Jézus.

Egy fiatal lány mondta egyszer nekem zokogva, akinek egy fiúval volt kapcsolata évekig. Azt mondja: most jöttem rá, hogy csak a testem kellett neki.

Egy idős testvér mondta egyszer szintén sírva és kétségbeesve: most jöttem rá, hogy a családnak csak a pénzem kellett, én nem.

Igen, hányan elmondhatják. Elmondhatja egy dolgozó, akiből próbálják kipasszírozni a lehetetlent is, hét bőrt lehúzni róla, hogy csak a tehetségem kell, a munkám, az eszem kell, de én csak egy tárgy vagyok.

Hadd hirdessem: Egy valaki van, akinek nem az kell, amid van, hanem te kellesz neki. Ő pedig Jézus Krisztus.

Egyszer egy gyülekezetben jártam, akik templomot építettek, parókiával, kiszolgáló helyiségekkel, kis- és nagy teremmel, konyhával - mindennel egybe. Hatalmas összegbe került ez az építkezés. Közben a gyülekezeti tagok a faluból hívogattak embereket: gyertek a gyülekezetbe, gyertek Jézus Krisztushoz. Mindig azt tapasztalták: persze, azért hívtok, mert kell a pénz a templom építéséhez. Mondták: nem az kell nekünk. A gyülekezetnek borzasztóan fájt, hogy ezt feltételezték, hogy a pénzük kell. Elkeseredtek, mert ők a lelkeket akarták menteni.

Pál apostol azt írja a korinthusiaknak az egyik levelében, hogy nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket, magatokat kereslek. Mert ez a jézusi lelkület.

Jézus Krisztusnak teljesen mindegy volt, hogy valaki gazdag vagy szegény. Teljesen mindegy volt, hogy ilyen vagy olyan bűnös. Elveszett életeket keresett. Mindegy, hogy Zákeus vagy a parázna asszony. Nem azt kereste. Zákeusnak nem azt mondta, hogy add nekem a kincseidet, hanem azt: add nekem magadat. Nekem ma a te házadnál kell megszállnom. Zákeus aztán osztogatja: Uram, amit patvarkodással elvettem... És rendezi a dolgokat.

Igen, Jézusnak te kellesz. Mindenki kihasznált, mindenki átejtett, mindenki átvágott téged? Jézus Krisztus azt mondja: adjad, fiam a te szívedet nékem, és szemeid az én utamat megőrizzék.

3. A harmadik, amiről ez az ige szól nekünk: Boáz feleségül veszi Ruthot, és ezzel Ruth egy új egzisztenciát kap. Ez fontos, mert eddig csak úgy emlegették: móábi Ruth. Sőt, van, amikor nem is mondták ki a nevét, csak azt mondták: a Naomi menye. Ez hatalmas sértés is lehetett akkor. Még a nevem sem fontos, csak az, hogy a Naomi menye?

Bartimeust is csak úgy hívták: a Timeus fia. Nem is adtak neki nevet. Szerencsétlen ember. Ott ül az út szélén, koldul. Teljesen mindegy, hogy hívják.

Csak Ruthnak, a móábitának nevezték. Ebben benne volt: nem közénk való, jövevény, idegen. Ma így mondanánk falun: bekerült. Falun még nézik, hogy ki törzslakos, ki az, aki bekerült.

Lehet, hogy Ruthot is így emlegették mindig. Az idegen, a jövevény. Amikor Boáz elveszi - nem tudom, abban az időben milyen neveket lehetett adni, ma sokféle nevet lehet viselni, ha valaki házasodik. Nem tudom, hogy hívták, biztos nem úgy: Boázné, de ezzel együtt kapott egy új nevet, és úgy emlegették: a Boáznak a felesége.

Megdöbbentő, hogy mennyire igaz ez. Azt mondta egyszer egy asszony: én azért mentem férjhez, hogy új nevem legyen, mert gyűlöltem a régi nevemet, mert eszembe jutott róla a részeges apám, aki mindig megvert bennünket, akitől nem lehetett hazamenni. Arra vágytam, hogy új nevem legyen. Igen, mert az új név magában rejt egy új kezdetet. Amikor neked új neved lesz, az magában rejti nemcsak az új kezdetet, hanem az új életet. Istennek ez az ígérete: új nevet kapsz.

Ezért is vette el Boáz Ruthot, hogy ne úgy nézzenek rá, mint szerencsétlenre, mint szegényre. Ne úgy nézzenek rá, mint a tarlóknak a jövevényként oda ment kalászszedegetőjére, hanem úgy nézzenek: ő az én feleségem. Boáznak, egy tekintélyes embernek, egy földbirtokosnak a felesége.

Jézus Krisztus nem azt mondja-e, hogy az Ő megváltottjaira úgy nézhetnek, hogy az enyém? Hogy Ő majd vallást tesz énrólam az Atya előtt? Amikor odajárulunk az ítélet nagy napján a trón elé, Jézus Krisztus azt mondja: ő az enyém, mert én megváltottam, fehér ruhába öltöztettem, megmostam minden bűntől, eltöröltem minden álnokságát. A múltját elfedeztem, ő az enyém. Ez a Jézus gyermekeinek a csodája.

Azt mondja Pál apostol az efézusi hívőknek -, akiknek egy része zsidókból lett hívővé, másik része meg pogányból lett hívővé, úgy, mint Ruth -, most már nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek, az Isten gyermekeinek, és cselédei az Istennek. Egy teljesen új kezdődik. Aki Krisztusban van, új teremtés az. A régiek elmúltak, íme, újjá lett minden. Ez a Szabadító, ez a Megváltó.

És akit megtalál ez a Megváltó és megvált, az az övé lesz. Boldogan vallhatja, mondhatja, amit a Heidelbergi Káténk 1. kérdésében olyan szépen vallunk: mind testestől, mind lelkestől, mind életemben, mind halálomban nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok. Aki az Ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett. Az ördögnek minden hatalmából megszabadított és megőriz (mert nemcsak megszabadít, hanem meg is őriz. Nemcsak rátesz a keskeny útra, hanem be is visz, célhoz is visz engem). És úgy megőriz, hogy az én mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le a fejemről.

Azt mondja Péter: megváltott, nem aranyon és nem ezüstön. Ezt nem lehetett pénzen elrendezni. Az Ő drága vérén váltott meg bennünket. Hiábavaló életünkből, a bűn sarából, a magunk járta móábi útnak vargabetűiből, zsákutcáiból, csődjéből váltott meg Jézus Krisztus.

Itt van ennek a bizonyítéka. Tessék! A kenyérben és a borban láthatjuk, hogy vár ránk a kegyelem királyi asztala. Meg lehet fogni, lehet érezni. Ezért sákramentum, mert lehet látni, mert van benne látható jegy. Mert Isten elénk akarta tenni az evangélium üzenetét. Ki akarta ábrázolni az örömüzenetet, hogy úgy szerette ezt a világot, hogy Megváltót küldött, Jézus Krisztust, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Az Ő kezéből semmi ne szakíthasson ki. Mert a megváltott élet örökre ott lesz Jézus kezében.

Hadd olvassak a záróénekből egy verset. Majd, ha énekeljük a 656. dicséretet (Csillag, csillag...), legyen a szívünk hitvallása is.

Megváltva! Mily boldogan vallom: a Bárány szent vére árán.
Megváltva! Mily végtelen áldás, hogy gyermeke vagyok immár.
Megváltva, megváltva! Ó, hála neked, jó Atyám!
Kegyelmed oly végtelen gazdag, a szívem csak téged imád.

Ne énekeld halkan, ne énekeld bizonytalanul, mert a megváltottak zengik az éneket. A mennyben is a megváltottak hálaéneke fog zengeni. Ezért próbáljuk már itt is, mert itt is meg vagyunk váltva már, testestől, lelkestől. Minden hívő ember meg van váltva. Boldogan vallom, hogy a Bárány szent vére által Jézus Krisztushoz tartozom, az én megváltó, dicső Uramhoz.

---

Imádkozzunk!

Valóban csak akkor nyerjük meg nyugalmunkat benned, és csak akkor csendesül el benned a szívünk, Urunk, amikor téged megtalál, amikor megváltasz bennünket, amikor eltörlöd álnokságainkat, múltunkat, amikor új lapot kezdhetünk, azért, mert te írsz rá újat, amikor újjá szülsz bennünket élő reménységre.

Bárcsak minél többen lennének megváltva! Engedd, hogy hadd rendezzük, ha még eddig nem rendeztük előtted való jogállásunkat, amely elég a földi életre és az örökkévalóságra is, amelyet nem lehet visszavonni, nem lehet semmissé tenni, amely örökké tart.

Köszönjük, hogy elmondtad nekünk ezt az igét, írd szívünkbe. Engedd, hogy ne kapják ki a madarak, hadd forgassuk a szívünkben, és életet munkáljon bennünk.

Boldogan valljuk itt sokan, Urunk, meg vagyunk váltva. Mi sem voltunk különbek, mint Ruth. Mi is messziről jöttünk, mi is a kárhozatból jöttünk, de a megváltás csodáján át hozzád tartozhatunk, királyi gyermekek lehetünk. Fehér ruhába öltöztettél bennünket, és sasszárnyakon hordozol minden bukásunk és minden vétkünk ellenére is. Mindig visszatérhetünk a kegyelemhez, a kereszthez.

Köszönjük, hogy újból jele van annak, hogy bűnbocsátó Isten vagy, és nem rovod fel a gonoszt, ha bűnbánat van a szívben.

Áldd meg az életünket, a közel- és távollévő szeretteinket. Imádkozunk hozzád gyülekezetünkért, annak épüléséért. Növeld gyülekezetünket is az üdvözülök seregével.

Imádkozunk hozzád a gyászolókért. Kiáltunk hozzád beteg testvéreinkért. Különösen hadd kiáltsunk egy testvérünkért, aki holnap nehéz műtét elé néz. Kérünk, könyörülj meg rajta. Vezesd az orvosok kezét is, hogy minden jól sikerüljön.

Kérünk mindenkiért, akiket gondok sújtanak, akik gondterhelten és csüggedve járnak, és nem találnak nyugalmat, békességet. Te légy a nyugalmunk, a békességünk, Úr Jézus Krisztus. Parancsolj a tengernek, hogy csend legyen, hogy szívünk benned pihenjen.

Kérünk, áldd meg a reánk következő hetet, annak minden munkáját, feladatát, dolgát, tennivalóját. Áldd meg a fiataljainkat az iskolákban, a tanulásokban, harcaikban, küzdelmeikben, mert tudjuk, hogy csak akkor lesznek győztesek, ha velük vagy, mert te vagy a győztes Úr és Király.

Ámen.