PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2010. augusztus 29.
(vasárnap)

Horváth Géza


ERRE KAPTAM MEGBÍZÁST


Alapige: Tit 1,1-3

Pál, Isten szolgája, Jézus Krisztusnak pedig apostola az Isten választottaiért, hogy higgyenek, és megismerjék az igazságot az igazi kegyesség szerint, az örök élet reménységére, amelyet az Isten, aki nem hazudik, örök idők előtt megígért, igéjét pedig kijelentette a maga idejében az evangélium hirdetésével: erre kaptam megbízást a mi üdvözítő Istenünk rendeléséből.


Imádkozzunk!

Köszönjük, Urunk hálaadással, hogy elcsendesedhetünk előtted. Olyan sokszor elfáradtunk a világ zaján, és most ezen a szép vasárnapon is azt kérjük: nyisd meg az égi béke szép honát. Add, hogy zenghessünk örök halleluját.

Dicsérünk téged, örökkévaló Istenünk, áldunk téged jóságodért, szeretetedért, irgalmadért, hatalmadért, és áldunk téged tervedért.

Köszönjük, hogy bölcs terveidet megérleled. Köszönjük, hogy ami ebben a világban történik, az nem magától történik. Életünk nem sors-szeszélynek kezében van, hanem terved valósul rajta, Uram.

Köszönjük, hogy a te terved jó terv, tökéletes terv. Köszönjük, hogy senki, semmi nem állhatja útját és nem vethet gátat annak, hogy azt beteljesítsd.

Köszönjük neked, hogy terved volt az életünkkel is. Köszönjük neked azt, hogy örök időknek előtte megvolt a te terved, amellyel nem akartad, hogy az ember elvesszen, hanem megtérjen az ő útjáról és éljen.

Hálaadással köszönjük, hogy egybegyűjtöttél bennünket most istentiszteletre, gyülekezeti közösségre, amelyet még az úrvacsora szentsége és áldása is megerősít a számunkra.

Kérünk, bocsásd meg a bűneinket, vétkeinket, mulasztásainkat, gondolatunkat, szemünk nézését, látását. Irgalmaddal a Jézus Krisztus vérével tisztíts meg és töröld el álnokságainkat.

Adj élő igét nekünk. Igehirdető és igehallgatók is, akik előtted állunk és előtted vagyunk, engedd, hogy te légy a középen, Úr Jézus Krisztus, hogy aki hirdeti, és hallja itt az igét, adja neked szívét.

Köszönjük a gyülekezetet, amely e helyre telepedett. Köszönjük hálaadással múltját, jelenét és a te ígéreted által és szeretetedből elkészített jövőjét is. Köszönjük, hogy gondod volt ránk, Urunk. Köszönjük az imádságokat. Köszönjük, hogy megismerhettük és felismerhettük akaratodat, és elismerhettük azt a mi életünkre nézve is.

Könyörülj meg rajtunk most is. Adj alázatos szívet, szelídséget, csendességet, nyitottságot előtted, hogy együtt is tudjuk mondani: szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!

Ámen.


Igehirdetés

Nagy szeretettel köszöntöm a kedves gyülekezetet. Megható számomra, hogy eddig vendégként szolgálhattam itt néhány vasárnapi istentiszteleten, most pedig úgy jöttem be ezen az ajtón, mint ennek a csodálatos gyülekezetnek a lelkipásztora.

Sokszor belecsodálkoztam eddigi szolgálatom alatt, hogy mennyire nem kell keresnünk az Isten igéjét, hanem mennyire kapjuk azt Isten kegyelméből és szeretetéből.

Így van ez ma is, amikor a bibliaolvasó kalauzunk szerint Pál apostolnak a Titushoz írt levelét kezdjük el olvasni. Ezt a rövid levelet, amely csodálatos levél, és amelynek, ha lehet így mondani, a csúcspontja az, amit a második fejezetben majd így olvasunk: "Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek..."

Ennek a levélnek a bevezető szakasza legyen mostani igénk, és hadd legyen ez személyes bizonyságtételem, személyes hitvallásom is, amit itt az igében olvasunk.

Úgy kezdődik ennek a levélnek a bevezetése, mint a többi páli levélnek a bevezetése. Pál bemutatkozik ebben a néhány sorban, hogy ki ő. Én azonban úgy látom, hogy Pál sokkal inkább hivatkozik valakire, arra az őt szerető, elhívó és elküldő Úrra, aki szolgálatba állította. Mert ha bemutatkozna, akkor csak arról beszélne, hogy ki ő. Ha hivatkozik valakire, akkor pedig arról beszél, hogy ki az ő Ura, ki az ő Istene.

Több levélben is elmondja, hogy ő az Isten szolgája, Jézus apostola, küldöttje és több levélben hozzáteszi: Isten akaratából. Nem azért, mert ő akarja, nem azért, mert ő erre vállalkozott, hanem azért, mert Isten akarta. Ez azt jelenti, hogy nem emberi szándékból, nem emberi eszközök által, sőt azt jelenti, hogy sokszor emberi szándékok ellenére is érvényesül Istennek az az akarata, amiről azt mondja az ige: jó, kedves és tökéletes akarat.

Hogyan lett Pál apostol Isten küldöttje. Mindig ezt élte át az apostol megtérésétől kezdve szolgálati területein is, hogy Isten akaratából.

Így jöttünk mi is ide. Így jöttem én is ide. Nem emberi szándékból, nem emberi vágyból, sőt inkább azt lehet mondani, hogy emberi szándék és emberi vágy ellenére, de azt mondtuk: Isten akaratából.

Csodálatos dolog, amikor valaki megérti, elfogadja és magára nézve kötelezőnek tartja az Isten akaratát. Nemcsak mondjuk a Mi Atyánk-ban gépiesen: legyen meg a te akaratod, hanem az életünkre nézve az Úrnak való engedelmességben cselekedjük is Istennek az akaratát. Ez az akarat volt az, ami Pált elküldte mindazokhoz, akikhez Isten szánta őt. És azzal az üzenettel, amit ő mond: az evangélium hirdetésével. Azt mondja az apostol: "erre kaptam megbízást."

Ugye tudjuk, hogy amikor egy nagykövet egy külföldi országba elmegy, mert kiküldik, akkor viszi megbízólevelét. Sokszor lehet hallani meg látni is, hogy amikor elmegy ebbe a külföldi országba, akkor átadja az ország vezetőinek megbízó levelét, amit abból az országból hozott, amelyik küldte őt.

Én ezen a mai vasárnapon, ennek a kedves gyülekezetnek szeretném átadni megbízólevelemet. Szeretném átadni azt a megbízólevelet, amelyet nem emberek írtak, hanem onnan felülről jött. Amely onnan felülről jött október 15-e óta, és amelyet Isten újból és újból megerősített, és újból és újból lepecsételt. Így adom át ezzel a mai szolgálattal, a mai igével megbízólevelemet. Így fogadjatok be, és így fogadjatok el engem és bennünket.

Három gondolatot szeretnék kiemelni ebből a csodálatos gazdag igéből.

Az első, hogy mit mond az apostol megbízójáról, mert Pál apostol mindig róla akart beszélni. Pál apostol mindig Őt akarta hirdetni. Minden útjára Őt akarta vinni, sőt vitte is, meg hirdette is. És amikor mást kértek vagy mást vártak, akkor azt mondja: testvéreim, nem tudok másról, csak Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről. Mi pedig a megfeszített Krisztust prédikáljuk - mondja egy másik helyen.

Azután beszél a megbízottról, önmagáról: hogyan és miért, és mire kapott ő megbízást az ő Urától. Végül beszél a megbízás tartalmáról, a megbízás céljáról és eredetéről.

1. Először tehát a megbízóról, hiszen ez a fontos. Ki bízott meg engem, kinek a küldötte vagyok, és legfőképpen kinek a képviseletében járok el, és kinek tartozom elszámolással, mert ez mind a megbízottnak a feladata.

A megbízóról beszél, és azt mondja Pál apostol, hogy az evangélium hirdetésére, amit a mi mennyei Atyánk örök időknek előtte eltervezett, elgondolt, arra kapott megbízást, hogy ezt hirdesse, és ezt adja tovább.

Beszél arról az Istenről - aki hadd mondjam így - nem nyugodott bele abba, hogy az ember elvesszen, aki nem nyugodott bele abba, hogy miért szomorú az ember arca, miért csüggedt, és miért van elkeseredve. Aki azt akarta, hogy az ember ne vesszen el, hanem örök élete legyen. És nemcsak akarta, hanem ezért mindent meg is tett. Mert más dolog akarni valamit, és más dolog tenni is azért, amit akarok.

Úgy beszél Pál apostol az ő megbízójáról, hogy Isten nemcsak akarta, nemcsak eldöntötte, nemcsak elhatározta, hogy minket a maga fiaivá fogad, hanem ezért tett is. Tett akkor, amikor az Édenkertben keresi az első emberpárt és azt mondja nekik: majd az asszony magva a kígyó fejére fog taposni. Ez volt az első örömhír.

Aztán így mondja a Káténk, hogy ezt később az ősatyák és a próféták által megint hirdettette. Nem csak ők hirdették, hanem hirdettette. Aztán a törvény és a szertartások által kiábrázolta. Láthatóvá tette. Végül az Ő egyetlen szerelmes Fia által beteljesítette, amikor "leszállt az ég dicső Királya hozzánk az üdvnek hajnalán."

Igen, az ő megbízójáról beszél, aki nem hazudott. Aki nemcsak ígérgetett, hanem amit ígért, azt be is tartotta. Mert mind igazak és ámenek, amik szádból kijöttenek - mondja az egyik énekünk. Ezt Isten nyilvánvalóvá, láthatóvá tette. Szemünk elé tette. Összefutnak a szálak. Hadd mondjam így: évezredek bizonyságtétele fut össze, amikor Pál azt mondja: erre kaptam megbízást, mint Isten szolgája, és mint Jézus apostola, mint Jézus küldötte.

Azt mondja Pál apostol ezzel, hogy mint Isten szolgája, beálltam abba a sorba, amely Ábrahámnál kezdődött. Beálltam abba a sorba, amely Mózesnél, Józsuénál, Illésnél, Elizeusnál, Jónásnál meg a többieknél, Keresztelő Jánosnál folytatódott. Én beálltam egy sorba. Nagy és csodálatos dolog ez, amit Isten készít, amit Isten munkál, és amelyet hirdet az apostol. Erre kapott megbízást, és minden ezért történik, hogy ezt átadhassa.

Minden azért történik, hogy Isten megbízottjai, követei, küldöttei, mindazok, akik megértik, hogy hirdesd: a Szabadító elközelgetett. Hogy egy lélekért se érjen vádja téged, hogy temiattad nem látta meg Őt. Minden azért történik, hogy az emberek meglássák. Ezért vagyunk. Ezért vannak Istennek küldöttei, akár lelkész, akár gondnok, akár presbiter, akár imádkozó gyülekezeti tag, odaszánt életű gyermek vagy fiatal vagy öreg. Ezért van templom, ezért van világítás. Szoktam mondani: ezért van virág az úrasztalán, ezért van fűtés télen. Azért, hogy az evangélium üzenete hitből hitbe, szívből szívbe áradjon bele.

Az evangéliumi üzenet: van megoldás, nem kell elveszni, megtartatunk, és ez az élet az Ő Fiában van. Jézus Krisztusban van, a mi Urunkban.

2. Mit mond az apostol magáról? Olyan szép ez a fogalmazás: Isten szolgája és Jézus Krisztus apostola. Isten szolgája és Jézus Krisztusnak küldöttje.

Hogyan lett ő Isten szolgája? Megtérés és újjászületés által. Nem a tanulmányai által, pedig tudjuk, nagyon jó papírjai voltak. Nem azt mondja, hogy a papírok által, a tanulmány által, hanem mindig azt: az által az Úr által, aki megszólított, "ki tévelygőn, vakon bolyongtam utamon, egyszer csak rám talált."

Megszólított, kérdezett. Én rácsodálkoztam erre: Ki vagy te, Uram? Mit mondtál, Uram? Ott már elismeri urának azt az urat, akit eddig csak tankönyvekből ismert. Én vagyok Jézus, akit te kergetsz. Menj azokhoz, akikhez küldelek téged. Isten szolgája és Jézus apostola.

Ebből az a csodálatos, hogy ez a sorrend a jó sorrend. Nem lehet valaki Jézus apostola, ha előtte nem lett az Isten szolgája. Megfordítva is mondhatjuk: csak az lehet Jézus Krisztus apostola, aki először az Isten szolgája lett.

Mondhatta volna Pál apostol sok kortársa: nem nagyképű egy kicsit ez a Pál? Hogy jön ahhoz, hogy apostolnak nevezze magát? Mi ismerjük az apostolokat: Péter volt az első, kit követett András, Jakab, János stb. Mi is tudjuk. Hogy mondja ő, ki ő? Ő apostol? Lehet, hogy sokan azt mondhatták volna: nem gőgös ez a Pál, hogy magát apostolnak nevezi? Hogy meri magát odatenni ebbe a sorba?

Tudjuk, hogy az akkori korban az apostoloknak tekintélyük volt. Hogy mer Pál beállni egy ilyen tekintélyes gárdába? De Pál nem gőgös, nem nagyképű. Pál alázatos és szelíd. Mert mielőtt azt mondaná, hogy én Jézus Krisztus apostola vagyok, Jézus Krisztus küldöttje, azt mondja: Isten szolgája vagyok. És az a tekintély, ami az én tekintélyem, az nem enyém, hanem az Isten igéjéé. Az ige tekintélye.

Miért van az apostolnak tekintélye? Azért, mert Isten rábízta a békéltetés evangéliumának a szolgálatát. Pál igényt soha nem tartott tekintélyre, sokkal inkább mondja: Isten szolgája. Az Isten szolgája pedig azt jelenti, hogy valakinek az alárendeltje vagyok. Valakitől függök.

Így van ez, valóban így van, mert Isten küldöttjének csak akkor van tekintélye, ha van alárendeltsége is.

Eszembe jutott az előző gyülekezetünknek - most már így kell mondanom - az áldott életű gondnoka, aki az 1950-es években az ÁFÉSZ főkönyvelője volt. Ismerik sokan az akkori időket. Ő ebben az időben egy evangelizáción döntött Jézus Krisztus mellett. Egyszer azt mondák neki a munkahelyén: halljuk, templomba jársz. Ez a te munkáddal nem összeegyeztethető. Megmondták neki: holnaptól kezdve ne gyere dolgozni.

Ez azért volt nehéz, mert árván maradtak gyermekkorban, és két kisebb testvéréről ő gondoskodott. Meg arról az öreg néniről is, aki nevelte és gondozta őket. Hazament és azt mondta: nem tudom, holnap mit eszünk, de holnaptól nincs munkám. Mert ő a templomot választotta. Ő továbbra is a gyülekezetbe jár.

Három nap múlva jött érte egy kocsi és azt mondták: gyere vissza, már azt sem bánjuk, ha templomba jársz, de olyan összevisszaság van, senki nem tudja, mit kell csinálni. Majd elnézzük neked, hogy templomba jársz.

Én ezt csak nagyon sokára tudtam meg, nem is tőle, hanem mástól. A gyülekezetben olyan tekintélye volt, hogy ha felállt és megszólalt akár egy presbiteri gyűlésen is, akár a gyülekezetben, ott mindenki azt mondta: igen, ez biztos így van, mert tudták, hogy függ az ő Urától.

Óriási tekintélye volt a gyülekezetben. De honnan eredt ez a tekintély? A függőségből, hogy Isten szolgája valaki és csak akkor lehet Jézus Krisztusnak apostola és küldötte.

Valaki azt mondta nemrég nekem: mondom a gyerekeknek, mondom az unokáimnak is, de nem veszik komolyan. És akkor csendességemben gondolkoztam rajta: Uram, nincs ez így sokszor talán nálam is, talán nálunk is, hogy mondom, és nem veszik komolyan? Miért nem veszik komolyan? Csak nem azért, Uram, mert a függőséget nem látják? Vajon azért mondja ránk a világ: te beszélsz? Vajon azért nem tudjuk mondani őszintén és teljes meggyőződésből, mert nincs függőség, nincs alárendeltség?

Vegyük komolyan azt, amit egy nagy gondolkodó mondott: "megváltottabbaknak kellene lennie a keresztyéneknek ahhoz, hogy higgyek az ő Megváltójukban."

Isten igéje hadd munkálja ezt a megváltottságot. Hadd munkálja az alárendeltséget. Hadd munkálja a függőséget a mi drága Urunktól.

3. És a megbízásról. Mit mond Pál apostol a megbízásról? Egyetlen dolgot szeretnék kiemelni. Azt mondja: erre kaptam megbízást a mi Urunktól az Isten választottaiért.

A megbízásának a célja, a küldetésének a célja az Isten választottai. Értjük ezt a kifejezést? Értjük ezt a mondatot? Pál nem azt mondja, hogy elküldettem a korinthusi gyülekezetért, vagy a filippi gyülekezetért, vagy Krétáért, vagy elküldettem Efézusért, hanem azt mondja: elküldettem az Isten választottaiért. És ez azt jelenti számunkra, hogy Pál nemcsak a gyülekezetért vagy gyülekezetekért küldetett. Nemcsak azokért, akik már kijöttek a bűn sarából, akik új életet nyertek, hanem azokért is küldetett, akik még nem jöttek ki. Akik még nem nyertek új életet. Akik még nincsenek a gyülekezetben. Isten igéje azt mondja: Ő ezt együtt látja.

Nem csodálatos, hogy együtt látja a pásztor a száz bárányt? Egy embernek száz juha volt. Kilencvenkilenc megtaláltatott, egy még nem. De neki száz van.

Egy embernek volt két fia. Az egyik ott van az atyai házban, a másik meg idegen vidéken kószál és költi a vagyont, tékozol. De az embernek két fia van.

Értjük, amikor Pál azt mondja: az Isten választottaiért? Nemcsak azokat jelenti, akik kijöttek, hanem azokat, akik még nem jöttek ki. Nemcsak azokat, akik kihívottak, hanem akiket ezután hív ki az Úr.

Amikor Pál apostolt az Úr kényszeríti Korinthusba: menjél oda, Pál húzódozik: ez nagy és bűnös város, sokféle ember van. És mit mond neki az Úr: ne félj, Pál! Nekem sok népem van abban a városban. De ebből még semmi nem látszik. Ezt egy valaki látja. Az Úr már együtt látja azt a néhány hívőt, aki ott van, vagy ott lesz Korinthusban, meg akik majd kijönnek.

És nem így látja a mi Urunk Jézus Krisztus is? Mit mond a főpapi imában? Atyám, én nemcsak őértük könyörgök, a tanítványokért, az övéiért, hanem azokért is, akik majd az ő beszédükért hisznek benned. Aki majd ezután fognak jönni. (Jn 17). Értjük? Az Isten választottaiért. Erre kaptam megbízást.

Isten azt mondja: igen, van a Pasaréti gyülekezet, meg még van egy csomó ember, aki majd még ezután lesz tagja. Ő már ezt látja, de mi még nem látjuk. De a kérdés az: így nézzük-e?

Egyik lelkész barátom, aki szintén Budapesten van egy másik nagy gyülekezetben, s akivel a szívem és lelkem egy évtizedek óta, mondta nekem: tudod, én is úgy voltam, amikor Budapestre jöttem először és mentem be az egyik szép utcán, megdobbant a szívem, amikor láttam a területet. Érdekes, hogy nem a gyülekezetet látta még. Nem a templomot, hanem látta az utcát, meg az utca emberét.

Amikor február 14-én először itt jártam és először itt szolgáltam, emlékszem, hogy amikor a Bimbó úton jöttünk fel, akkor látom a házakat, látom az embereket, és ez a lelkület töltött el, és ez a vágy töltött el: igen, Uram! Ebbe az egészbe belehelyezel, az egészbe küldesz el.

Én mindig úgy érzem: az a missziói lelkület, hogy nemcsak azt látom, aki már van, hanem azt is, aki még nincs. És úgy nézek arra: ő is lehet. Ő is lehet az Isten választottja. Neki is meg kell hallania valakitől: Megváltóm keresztje mily gazdag élet kútja lett neked. És ahol inni találtam, ahol kenyeret találtam, ott te is kenyeret találsz, és ott te is inni találsz. Ahol Isten engem megszabadított a bűneimtől, és új életet adott, és új éneket adott a számba, Istenünk dicséretét, ott téged is meg tud szabadítani, és ott neked is adhat áldást. "Mert mások is szenvednek bűnök láncán, mert másnak is van hely a Golgotánál."

Együtt nézzük: az Isten választottaiért - mondja Pál apostol.

Amikor elmegy, megérti, hogy Isten nem az emberhez szabja a feladatot, hanem a feladathoz küldi az embert. Nem úgy van, hogy van egy lelkipásztor, keressünk neki egy gyülekezetet, hanem Isten azt mondja: van egy gyülekezet, keressünk neki egy lelkipásztort. Így mondja Pál: erre kaptam megbízást. Így ment ő, így járta be az akkori világnak egy jó részét. Így tett meg sok-sok kilométert, mert erre kapott megbízást. Nem tehette, hogy amit látott, amit hallott, amit átélt, azt ne szólja, hogy Isten népét a hitre és a hitben való megmaradásra tanítsa, nevelje.

Olyan jó, hogy ez a mai ige. Én is elmondhatom előttetek: erre kaptam megbízást. Ennek az örömüzenetnek a továbbadására. Ennek az örömüzenetnek a hirdetésére, a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztusnak a hirdetésére, aki az én életemnek is Ura, mert én is az Ő szolgája lehettem. Méltatlanul, érdemtelenül, de kegyelemből. Miután szolgája lettem, elküldött. Elküldött Szabolcs megye talán legnagyobb ébredési gyülekezetébe huszonkét esztendőre. Aztán elküldött ide közétek, Ő tudja, hogy hány esztendőre, Ő tudja meddig. Erre kaptam megbízást. Így fogadjatok el, kérlek titeket, és így fogadjatok közétek.


Imádkozzunk!

Dicsérünk és áldunk téged, megbízó Istenünk, aki méltatlanul és érdemtelenül hívod el a te gyermekeidet a szolgálatra.

Köszönjük, hogy nemcsak a lelkipásztort, hanem mindenkit, mert mindenkit el akarsz küldeni, mindenkire bízol feladatot. Mindenkinek adod a bizonyságtétel lehetőségét.

Mindenkit felhatalmazol és felruházol mennyei erővel, hogy a te követed, a te nagyköveteid legyünk ebben a világban, hogy legyünk só, világosság, kovász sokszor elfajult és elvetemedett nemzetség közepette. De tegyük ezt úgy, hogy soha nem lenézve, lesajnálva, megvetve a másikat, hanem mindig azt keresve: hol van neked választottad. Mert azért jött Jézus Krisztus is, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.

Köszönjük, hogy Ő is keresni jött bennünket is. Azt mondod: keresd meg, keresd fel.

Kérünk téged, Urunk, áldj meg bennünket. Kérünk téged, hogy hadd tudjuk teljesíteni a te akaratodat, feladataidat. Hadd legyünk a te küldötteid, mindig tudva azt, hogy kihez tartozunk, és mindig vállalva, hogy kinek tartozunk. Nemcsak megbízol bennünket, hanem elszámoltatsz, és jó lenne, ha az elszámoltatásnál majd mindannyian azt hallanánk: "Jól van, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, többre bízlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe."

Hadd köszönjük meg neked, Urunk, a lassan mögöttünk levő nyárnak az áldásait. Köszönjük a csendesheteket. Köszönjük a pihenést, akiket megpihentettél.

Különösen kérünk most, Urunk, a ránk következő héten induló iskolai évért. Áldd meg a gyermekeket, gyülekezetünk gyermekeit is. Áldd meg a pedagógusokat, gyülekezetünk pedagógusait is. Áldd meg az iskolákat, különösen egyházi iskoláinkat. Kérünk, adj erőt egy új tanév elkezdéséhez.

Köszönjük, hogy megőriztél bennünket ezen a nyáron is.

Imádkozunk hozzád azokért, akik a héten szeretteiket temették el. Hadd lássák meg, hogy a vigasztalás csak nálad és csak benned van.

Imádkozunk hozzád a fiatalokért, akik tegnap kötöttek házasságot. Áldd meg közös útjukat.

Imádkozunk gyülekezetünk betegeiért, szenvedőiért. Azokért, akiket távol tartott a betegség most attól, hogy itt legyenek.

Imádkozunk azokért, akiket nem a betegség, hanem talán a földrajzi távolság, a kilométerek sokasága akadályozott meg abban, hogy itt legyenek, de lélekben itt vannak, és ők is imádkoznak értünk.

Köszönjük, hogy imádkozhatunk közös együttmunkálkodásunkért, közös jövőnkért, Urunk.

Köszönjük, hogy elfogadhattuk, megláthattuk, felismerhettük a te drága akaratodat, és adtál elég erőt ahhoz, hogy teljesítsük is, és engedjünk neked. Legyen tiéd a dicséret, a dicsőség, a tisztesség, a hálaadás.

Áldj meg bennünket a reánk következő héten is, Urunk.

Ámen.