PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK |
Pasarét, 2010. július 18. Földvári Tibor |
Alapige: 3Móz 1,1-17
Szólította Mózest az Úr, és így beszélt hozzá a kijelentés sátrából: Beszélj Izráel fiaival, és mondd meg nekik: Ha egy ember közületek áldozatot akar bemutatni az Úrnak, valamilyen állatot, marhát, vagy juhfélét, így mutassátok be az áldozatot: Ha valaki marhát akar áldozni égőáldozatul, csak hibátlan hímet mutasson be. Vigye azt a kijelentés sátrának a bejáratához, hogy kedvesen fogadja tőle az Úr. Tegye kezét az égőáldozat fejére, hogy az kedves legyen és engesztelést szerezzen. Majd vágja le a marhát az Úr színe előtt. Áron fiai, a papok pedig mutassák be áldozatul a vért úgy, hogy hintsék a vért körös-körül az oltárra, amely a kijelentés sátrának a bejáratánál van. Azután nyúzza meg az égőáldozatot, és darabolja szét darabjaira. Áron pap fiai pedig gyújtsanak tüzet az oltáron, és rakjanak fát a tűzre. Azután Áron fiai, a papok, rakják oda sorjában a darabokat, a fejet és a hájat a fára, amely az oltár tüzén van. A belét és lábszárait azonban mossák meg vízben, és úgy füstölögtesse el a pap az egészet az oltáron. Égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak. Ha valaki juhfélét, bárányt vagy kecskét akar adni égőáldozatul, csak hibátlan hímet mutasson be. Vágja le az oltár északi oldalánál az Úr színe előtt, Áron fiai, a papok pedig hintsék a vért körös-körül az oltárra. Azután darabolja szét darabjaira, és a fejével meg a hájával együtt rakja azokat a pap sorjában a fára, amely az oltár tüzén van. A belet és a lábszárakat azonban mossák meg vízben, a pap pedig mutassa be áldozatul az egészet, és füstölögtesse el az oltáron. Égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak. Ha pedig valaki madarat akar égőáldozatul bemutatni az Úrnak, akkor gerlicét vagy galambfiókát mutasson be áldozatul. Vigye oda a pap az oltárhoz, és miután a nyakát kitekerte, füstölögtesse el az oltáron, a vérét pedig nyomja ki az oltár peremére. A begyét tartalmával együtt távolítsa el, és dobja az oltár keleti oldalára, a hamu gyűjtőhelyére. Hasítsa be a szárnyait, de ne szakítsa le, és füstölögtesse el azt a pap az oltáron, a tűzre rakott fán. Égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak.
Imádkozzunk!
Mennyei Atyánk, olyan nagy kiváltság, hogy a gyülekezet közösségében lehetünk most, imádni téged. Magasztalunk téged azért a kegyelemért, hogy mi is a világosság gyermekei lehetünk. Köszönjük, hogy megszabadítottál minket a sötétség minden hatalmából Jézus Krisztus által. Hálát szeretnénk azért is adni, hogy veled járhattunk, téged követhettünk az elmúlt héten. Köszönjük az engedelmesség minden örömét. És hálát adunk neked azért is, amikor az engedetlenségünk lelepleződött, de megújította a te kegyelmed. Imádunk Urunk a bűnbocsánat ajándékáért is. Ha önmagunkra tekintünk, most is látjuk Urunk, mi bűnösek vagyunk tenélküled, nincsen bennünk semmi jó, bármi, ami kedves és jó az életünkben, az egyedül a te kegyelmedért lehet. Ezért most is kérjük, tisztíts meg bennünket minden tisztátalanságtól, azokból a bűnökből is, amikről olvastunk az igében. Hadd lehessen bennünk egyenesség, tisztaság és szentség, hogy amikor haza megyünk innen, akkor is látszódjon rajtunk. Arra kérünk Urunk, tudjunk a te igédre figyelni, halljuk meg a nekünk szóló személyes üzenetet, és mint gyülekezeti közösség is erősödjünk meg a kegyelemben.
Ámen.
Igehirdetés
Mózes harmadik könyve egyik központi témája Isten szentsége és a hozzá tartozó nép szentsége. Gyerekkoromtól fogva, amikor ezt a bibliai könyvet olvastam, megkérdőjeleztem ennek a leírásnak a jelentőségét. Két bátyám hentes és mészáros, akik értik, hogyan kell állatot levágni. Talán számukra lehet fontos üzenet. Neszmélyre készülve is a gyerektáborba, Sámuel könyvét tanulmányoztuk, amiben a szent sátorról van szó. A táborban nekem kellett a nyitó áhítatot tartani és akkor arra gondoltam, hogy még véletlenül sem szeretnék bármilyen állatáldozati szertartási rítust említeni, mert a gyerekek úgy sem értenék. A mai gyerekek legtöbbje itt Budapesten biztosan még életükben nem láttak disznóvágást, vagy kecske, vagy akár tyúk levágását. Idegennek tűnik felnőttként is számunkra. Számomra most is - a bibliaolvasó kalauz szerint - olvasva ezeket a szakaszokat nehézséget jelent.
Miért íratta le Isten ezt a bibliai szakaszt? Mi lehet az üzenete? Csak Isten Lelke segítségével érthetjük meg mi is. Számomra az is megdöbbentő, hogy én mindig úgy tapasztaltam, hogy amikor hús ég, vagy füstölög, az kellemetlen szagú. Ugyanakkor azt olvassuk, hogy Isten kedves illatú tűzáldozatként értékeli. Fiatalokkal beszélgetve, ők elmondták, hogy azért sem szeretnek részt venni disznóvágáson, még véletlenül sem, mert nem tudnák elviselni, nemcsak az állat levágását, de még az utána következő munkákat sem.
Miért kell ilyenekről olvasnunk a Bibliában? A válasz egyszerű, csak megérteni nehéz. Mert ez a bibliai könyv Jézusról beszél. Arra mutat, milyen szent az Isten és az ő szentségét hogyan mutatta be Jézusban, mit kellett az Úr Jézusnak beteljesíteni egyszer, s mindenkorra, amikor ő is megáldoztatott. Amit az ószövetségi hívő nép akkor és ott tett, a szó legfizikaibb értelmében is, tetteiknek természetesen mindig volt lelki üzenete. Mi újszövetségi hívő nép, hogyan tehetjük ugyanúgy, nem a szó fizikai, hanem a szó lelki értelmében. Mit jelent nekünk áldozatot bemutatni?
Most itt az égő áldozatról van szó, erről az áldozati fajtáról. Ezért szeretném megvizsgálni, hogy mit kellett Izrael fiainak tenni, miért volt ez fontos? Hogyan teljesítette be Jézus áldozata ezt az áldozati formát is? Milyen lelki üzenete van nekünk, ma élő keresztyéneknek, nekünk mit kell tenni, amikor olvassuk ezt a bibliai részt, mit üzen nekünk rajta keresztül Isten?
Égő áldozatról van szó. Beszédes, hogy erről ír legelőször és ezt az áldozati fajtát említi rögtön a Mózes második könyve után Mózes a szentíró. Bizonyára emlékszünk arra, hogy Mózes második könyve azzal fejeződik be, hogy Isten betöltötte az ő isteni szentségével a hajlékot, befedezte a felhő és senki nem mehetett be. Ez a könyv azt mutatja be, hogyan szabadított Isten, hogyan akar Isten az ő népe között lakni a sátorban, minél közelebb. A Mózes harmadik könyve pedig arról beszél, hogyan lakhat a nép együtt Istennel, hogyan tisztelheti Istent hétköznap és ünnepnap is, hogyan élheti meg ez a nép az engedelmességét az áldozati szertartásokban is, meg a hétköznapi életben.
A 19. részben olvassuk majd a híres szeretet parancsát: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Ennek a résznek az eleje beszél arról például, hogy "szentek legyetek, mert én szent vagyok". A szentség és az engedelmesség összetartozik. A szent Isten színe elé nem járulhat az ember - ezzel fejeződött be az előző rész. Isten viszont nem akart úgy ott lenni a nép között, hogy ő ott van a szent sátorban és mindenki ki van zárva attól, hogy a közelében lehessen. Ezért önmagában beszédes, ahogy héber nyelven kezdődik ez a szakasz: "És szólította Isten Mózest." Az és kötőszó azt jelzi, hogy az Úrnak még mindig terve van az ő népével, beszélni akar hozzájuk, el akarja mondani nekik, hogyan közeledhetnek hozzá. De még ennél is fontosabb, hogy ő mit tett azért, hogy az a nép hozzá közel lehessen. Ne felejtsük, az arany borjúval már eddigre vétkeztek. Isten el akarta őket pusztítani, a pusztai vándorlás során is sokszor vétkeztek. Isten, a szent Isten népe bűnös nép. Az áldozati szertartások, az égő áldozat is azt mutatja, igen, Istenhez tartozók, de bűnösek maradtak.
Mi is tapasztaljuk ezt, hogy elfogadtuk a kegyelmet, az Úré lehetünk, és ez öröm, de lehet, hogy már ma reggel is "sikerült" valaki ellen vétenünk, ha másként nem, hát gondolatban. Tapasztaljuk a bűnös-voltunknak az igazságát. Reformátor elődeink ezért mondták azt a kettős igazságot: szent, mert Istenhez tartozik a hívő ember és nép, de bűnös is még. Bűnös, egész életében tapasztalja ennek a jelenlétét, már nem uralkodik a bűn rajta, de jelen van. És mégis megszentelt, Istenhez tartozó szent.
Az áldozat azt mutatja be, mit tett Isten azért - aminek engedelmeskedve sok mindent tehet a hívő ember is -, hogy közel lehessen hozzá az ő népe. Itt szeretném kiemelni a kéz rátételének fontos aktusát: "Tegye kezét az égőáldozat fejére, hogy az kedves legyen és engesztelést szerezzen." Nem volt elegendő az állatot odavinni. Mielőtt bármi elkezdődött volna, rá kellett tenni a kezét. Amikor az áldozatot bemutató rátette a kezét - például az édesapa akar bemutatni áldozatot, nemcsak magáért, hanem a családjáért is - akkor azt ismerte el, ő bűnös, ő szent; nem méltó arra, hogy az Úrhoz járuljon, de mégis jöhet. Ott van, és szeretne valamit átélni. A "bűnös volta elismerését" - amikor arról olvasunk, hogy hoznia kell, hozzon, az olyan állítmány a héber nyelven, ami ősi jelentésben azt jelenti, hogy közeledik, közel megy valakihez. Tehát már maga az a cselekvés, hogy hozták az áldozatot, jelzi, hogy csak így lehet közeledni Istenhez. Ha nincs vele az áldozat, ne is közeledjen Istenhez, mert elpusztul, mert az Isten szentségéhez nem férhet a bűnös ember csak magától. Az Úr haragjára méltó bűnös a nép. Nem lehet Istennek kedves, Istennek tetsző ez a nép, egyetlen tagja sem, csak úgy önmagában, kell hozzá az áldozat, csak úgy jöhet elé.
Ez az áldozat hibátlan volt. Ez az a jelentés, ami fontos a lelki üzenetben, ilyennek kell lennünk nekünk is Isten népeként. De az ószövetségi nép is tapasztalhatta mennyi bűn és mennyi hiba van bennünk. Engesztelést szerezzen számára, tehát engesztelésre szorul, ami azt jelenti, hogy ha valaki vétkezett, bocsánatot kaphat. Az ítélő Isten nem ítél, hanem kegyelmez, elveszi a bűnt, a bűn következményét is.
Pál apostol is azt mondta önmagáról: "Bűnösök közt első vagyok én". Nem azt mondta, hogy bűnösök közt első voltam én. Hívő emberként ő is átérezte mennyire szüksége van a kegyelemre.
Tehát belépett az az édesapa, aki viszi az áldozati állatot. Azt olvassuk, hogy lehetett vinni marhát, vagy juh félét, vagy gerlicét, és bármelyiket választhatta akármelyik izraelita égő áldozat bemutatásaként. Nem térek most ki arra, hogy az egyes állatok jellemzőiből milyen jellemző ismerhető fel esetleg a szövegben Jézusra vonatkozóan is, maradjunk annál a ténynél, hogy bármilyen állatot is vitt, be kellett mutatni teljesen égő áldozatul.
Belépett tehát a szent sátor kapuján az ószövetségi hívő és azonnal az oltárt látta maga előtt. Ez az az oltár volt, amelyen az áldozati szertartásokat bemutatták. Volt egy oltár bent a szent sátor belső részében is, de itt nem arról van szó, hanem a külső, az udvaron lévőről. De ezzel szembesül. Csak úgy közeledhet Istenhez egyre közelebb, még a szent sátron belül is, még az udvaron belül csak akkor mehetek beljebb az Úr közelébe, ha előbb az oltárnál megállok. De közeledhetem, mert szent vagyok, hiszen az Úr népéhez tartozom, az Úré vagyok. Ráteszi a kezét az állat fejére és ezzel kifejezi, azonosul ezzel az állattal.
Nagyon beszédes az is, hogy a házi állatok közül kellett választani, nem valamilyen vadállatot befogni, hanem olyan állatot, amely velük élt, amit ismertek. Hallottuk, hogy galambfióka is lehetett. A könyv más helyén olvashatunk arról, hogy egy esztendős, ép, hím bárányt kellett választani valamelyik nagy ünnepen, tehát általában ezek fiatal állatok voltak.
Az áldozati állatnak hibátlannak kellett lennie. Azok, akik vidéken éltek jobban tapasztalhatták, hogy a házi állatok között hibátlan állatot találni nem könnyű, legyen szó tyúkokról, vagy akármilyen más háziállatról. Hibátlan állatról csak úgy lehet szó, ha már pici korában jobban figyeltek rá, kiválasztották arra, hogy majd egyszer be kell mutatni az Úrnak. Talán még nevet is adtak az ilyen állatnak. Gyerekkoromban mi mindig nevet adtunk a kedvenc állatainknak, amelyek a legszebbek, legegészségesebbek voltak. Mindenképpen személyes kötődés alakult ki a háziállatok és a bűnös ember között.
A hibátlan állatot kiválasztva, vihette az Úrnak. A "kezét ráhelyezve" mozdulat kifejezi, hogy ami azzal az állattal történik, az vele kellene hogy megtörténjen. Az égő áldozat legfontosabb jelentése, hogy ez az állat teljesen elégett, elfüstölögtették.
Ez az áldozati fajta arról a teljes odaszánásról, odaadásról beszél lelki értelemben, ami Isten mindenkori népét, és az egyes hívő embert is jellemzi.
Az állat elpusztul, teljesen az Úré lesz, ilyen módon szent. Fontos, hogy a felolvasott igerészben nem olvashatjuk a szent szavat, mert az áldozat fajtája önmagában jelentette, hogy teljesen az Úré mindene. Az állat elpusztul, az áldozatot bemutató - például családfő - nem, ő mehet ki a sátorból, az Úr jelenlétéből, mehet haza, élhet házasságban, élhet családi életben, élhet tovább. Teljesen odaadta az Úrnak azt az állatot, így az ő élete is teljesen az Úré. Ezért hangsúlyos a lelki üzenetben a teljes odaszánás, odaszentelés, a teljes önátadás az Istennek.
Ehhez természetesen az is járul, hogy mindaz, ami bűnös és szentségtelen bennem, az is teljesen az Úrnál van már. Az állat teljesen elégett, jelezve, őt ítélte a haragvó Isten. A bűnt, a világias életet, az önző életet, az Úrnak nem odaszánt életet, mindent, ami a kegyelem nélkül jellemzi a legkomolyabb hívő embert is és a még meg nem tért embert is, mindent az Úr ítéletére méltónak kell ítélni. Az Úr megítéli, csakhogy nem a bűnösön, hanem az áldozati állaton. Vérének kifolyása az oltárra is azt jelezte, hogy ott élet veszett. Vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat - mondja a Zsidókhoz írt levél. Tehát, teljesen szabad lehet a hívő ember a bűntől.
Azt mondtam, Mózes harmadik könyve az Úr szentségéről és az Isten népe szentségéről szól. Mekkora ajándék, hogy az áldozati szertartások minden egyes mozzanatát megmutatta. Minden, ami gátolná Isten népében a bűntől való felszabadulás lehetőségét, az kezelve van; az áldozati állaton minden végrehajtatott, nem kell bűnösként élni.
Noé áldozata is ilyen égő áldozat volt az özönvíz után. Ott még különösképpen hangsúlyos, újra indulhatott az egész emberiség élete, egy teljesen új, egy teljesen Istennek szentelt élet indulhatott el az özönvíz ítélete után. Noé nem véletlenül fejezte ki ilyen égő áldozattal az áldozatát.
Gondoljunk Ábrahám áldozatára is, amikor Isten azt parancsolta neki áldozza meg a fiát. Ő kész volt feláldozni, mert teljesen Istennek szánt volt az élete; még a gyermekét sem szerette jobban Istenénél. Akiknek van gyermekük, vagy unokájuk azoknak nem könnyű átélni, hogy ki az első az életükben. A teljesen odaszánt, Istennek szentelt élet azt jelenti, hogy még a családtagjaim is az Úréi. Ő velük is úgy akarok élni, hogy lássák a szent életet és tudják meg, ki a legfontosabb.
Az áldozati állat teljesen elégett a tűzben, az aki bemutatta az áldozatot az Úrnak tudta, hogy bűnös, de Isten kegyelmes, irgalmas és felszabadít és élhetek egészen Istennek szentelt életet. Az állat meghalt, én élhetek tovább.
Ábrahámnak végül is nem kellett megáldoznia a fiát, bemutathatta egy kos feláldozásával ezt az áldozati rítust. De gondoljuk át, mi történt az Úr Jézussal. Hogyan teljesítette be az égő áldozat formáját? Mit tett Isten azért az egyszülött Fiúval, hogy közeledhessen hozzá az ő népe? Jézus azt mondta: én odaadom magamat, az Atyának engedelmeskedem. Őt nem vinni kellett, ő önmagát vitte, noha emberek tették és juttatták a keresztre. Az Efézusi levél 5. részében hallottuk mit mondott Jézus: "Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek: és járjatok szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul, az Istennek kedves jó illatul." "Jézus az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit" - mondja keresztelő János a János evangéliuma 1. részében. A 19. részben Jézus azt mondta: "Elvégeztetett".
Ő teljesen odaszánta magát az Atyának, az Atyának való engedelmességre. Ő teljesen hibátlan volt, benne nem volt semmi bűn, ő tökéletes volt, Istennek kedves volt. Az Atyával való kapcsolatát számomra az egyik legszebb formában az mutatja, amikor azt mondja a tanítványainak: Ti ezen az éjszakán mindnyájan elhagytok engem. Megvan írva, hogy a pásztort elverik, a juhok elszélednek. De az Atya velem van. Jézus átérzi az Atyával való kapcsolatát és legfeljebb pár óra eltelte után mégis vért izzadva könyörög a Gecsemáné kertben, majd átéli a szörnyűséget, hogy elhagyja őt az Isten. Mert ez volt az ítélet. Az áldozati állat teljesen elégett, Jézus a szó lelki értelmében teljesen elégett, átélte az Istentől való elhagyatottság teljes kárhozatát. Ez volt a bűn büntetése. Az ő vére is folyt, nem véletlenül, jelezve, ő az áldozat. Egyetlen áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket - mondja a Zsidókhoz írt levél 10,14.
Mindaz, ami az égőáldozati szertartási rítusban történt, előre mutat az Úr Jézus váltságművére, az ő egyszer, s mindenkori elvégzett munkájára. Szabad az Út a szent Istenhez. Nem volt véletlen, hogy kettészakadt a kárpit, már bárki bemehetett a templomba a legszentebb helyre, bárki megláthatta a szent ládát a legszentebb helyen, mert szabaddá vált az út a szent Istenhez.
Ha mi is az Úr Jézuséi vagyunk, őt követjük, megállunk majd ama napon az Úr színe előtt, és nem ítélő Istennel találkozunk, hanem kegyelmes, szerető Atyával. A kérdés csupán az, hogy sokszor még hívő emberek is, úgy vagyunk, mintha ez nem lenne igaz. Miért van az, hogy az egyedüllétben, vagy a házaséletben, vagy a családi életben oly sokszor nem látszódik a szentség, az a fajta szent élet, amiről az égő áldozat is beszél? Miért küszködünk sokan, akár fiatal, akár idősebb, azzal, hogy nem tudunk engedelmeskedni az Úrnak szívből? Nem odaszánt az életünk, annyi minden fontosabb Jézusnál. Az is lehet - sokan vannak ilyenek Magyarországon is - hogy tudják mit tett Jézus, el tudják mondani hitvallásképpen, csak az életükön látszik, hogy nincs Jézussal semmi kapcsolatuk. Istenről van szó az életükben, de Jézusról semmi. Itt érzem fontosnak a "tegye a kezét az állat fejére" aktust, mert a kéz rátétele azt jelenti, hogy teljesen azonosulok az állattal, ami vele történik, majd velem kell történjen; teljes azonosulás Jézus Krisztussal, az Úrral.
Kálvin János nem véletlenül hangsúlyozta, hogy a hit nem elmélet csupán, hanem azt jelenti a hit, hogy a bűnös ember egyedül Krisztusban bízik, Krisztussal azonosul, az Úr Jézus halálával és feltámadásával. És, mindez engedelmességgel látszik az életében. Azonosulás Jézussal, amit Jézus végzett a kereszten és föltámadásával, engedelmes életével, az lelkileg vonatkozik rám. A kéz ráhelyezése tehát azt jelenti, tudom ki az én megváltóm és tudom, hogy hit által élő, személyes kapcsolatom lehet vele. Ahogyan ő élt, úgy élhetek én is, az Atya gyönyörűségére. Amiért meghalt, mindaz engemet jellemzett, de ezért szabad lehetek a bűntől. Itt nemcsak arról van szó, hogy néha, ha eszünkbe jut, még este is imádkozunk, mondva, hogy jaj, Uram, hogy vétettem ma ellened. Itt az égő áldozatnál nem egyes vétkekről van szó, hanem arról a tényről, hogy kegyelem nélkül bűnös vagyok. Még csak arról sincs szó, hogy néha Isten segítségét kérem, hogyha baj van és kell a gondviselő, teremtő Isten. Arról van szó, hogy az elveszett bűnös, a hívő bűnös is tudja, bármi ami jó van bennem, csak az Úrtól lehet. Az Úr nélkül nincsen bennem semmi jó. Még az sem minősíthet engem, hogy Isten gyermeke lettem, mert csak Jézusért lehet.
"Tegye kezét az áldozati állat fejére" - hit által teljes azonosulás a Szentlélekben Jézus Krisztussal. Erről beszél hangsúlyosan az égő áldozat.
Hogy mutatkozik meg ez a mi életünkben, újszövetségi hívő életünkben? Pál apostol az Efézusi levélben mondta, hogy ti szeretett gyermekei vagytok az Istennek és arra hívja fel a figyelmet, hogy akkor járjatok is szeretetben. Isten szeret benneteket, mert Jézus Krisztusért elfogadtátok a kegyelmet, kapcsolatban vagytok ővele, Jézussal éltek, akkor járjatok szeretetben. A járni azt jelenti, hogy lépésről lépésre éljetek úgy, tegyetek úgy, hogy meglátszik az életetekben az a szeretet, amiképpen Jézus is szeretett.
Az Ef 5,21-ben arról beszél az apostol, mit jelent a gyakorlatban szeretni és sorolja először a házastársat, majd a gyerekek és szülők, azután az urak és szolgák kapcsolatát. A házastársakkal kapcsolatban mondja el, hogy úgy szeresse a férj a feleségét, mint Krisztus szerette az egyházát, hogy megtisztíthassa azt. A férj tudja, hogy a feleségében nagyon sok a tisztátalanság, nem tökéletes, egy csomó bűn van az életében, de szent - vele szentül élek, hangzott el a fogadalomtételében. Ez áldozatot kíván, lelki értelemben mutatunk be áldozatot az Úrnak. Az áldozatos szeretet például ilyen. Az áldozatos szeretet fáj, csinálja az ember, mert érzi és tudja, hogy az Úr ezt várja el tőle és mivel ő halt meg helyettem én mehetek haza és szerethetek, csak fáj. Hadd kérdezzem meg a közöttünk lévő házastársakat, mi az ami a leginkább fájdalmat szokott okozni számodra a társad életében? Lehet, hogy naponta kell megélni, naponta vittek áldozatot az ószövetségben. Nekünk csak azért nem kell állatokat vinnünk, mert az Úr Jézus megáldoztatott egyszer, s mindenkorra. A gyermek, szülő, nagyszülő kapcsolatban mi az, amit nagyon nehezen viselek el, ami sok fájdalmat okoz, de szeretem.
Meghalt a bűnös, meghalt a régi, mert Jézus megáldoztatott, én szabad lehetek, Isten engem megtisztított. Hozzá tartozom. Jézus mivel föltámadott és él, új életem van, szent vagyok. Ez megmutatkozhat az életemben. A mindennapokban járjatok szeretetben, ahogy Krisztus is. A Római levél 12. részében mondja el Pál apostol - miután az első 11 részben arról beszélt, hogy Isten kegyelme milyen hatalmas munkát végzett és mindezt hit által a bűnös ember magáévá teheti, az övé lehet - : "Kérlek azért atyámfiai Isten irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteket." Okos istentisztelet egy életen át - lelki értelemben áldozat. Aki hálával áldozik, az dicsőít engem. Hallottuk a köszöntésben a Zsoltárok könyve 50. részéből.
Újra említem, hogy Ábrahám képes volt a fiát föláldozni. Nekünk nem kell ilyet tennünk, tőlünk Isten már sosem kér ilyet. Ez Ábrahámnak volt nagy próba. De lehet, hogy történik valami a gyermekünkkel, amikor megkérdezzük, hogy Uram, szeretlek én még téged. Kritikus helyzetekben is kedves illatú, gyönyörködik bennünk az Úr. Áldozat, ami kedves az Úrnak. Jézusban is gyönyörködött az Atya. Ugyanez az élet jellemezhet minket is. Lehet, valakinek már jártányi ereje sincs, csak betegen fekszik, talán a halálos ágyán, és akkor is élő, szent, Istennek kedves illatú áldozat. Az egész életem, még a meghalásom is áldozat.
Amikor két hete a konfirmandusokkal Kölkeden voltunk, már készültem erre az igehirdetésre és láttam, hogy a Mózes harmadik könyve lesz. Ott tartózkodásom alatt átéltem egy nagyon fontos igazságot arról, amiről most szó van: teljes odaszánás és az egész élet istentisztelet. Abban az időben volt ugyanis a foci VB elődöntők ideje, Hollandia-Uruguay, Spanyolország és Németország meccsek. Ott nincs TV nézési lehetőség, de a lelkipásztortól megtudtuk, hogy még a templomban is ki lehet vetíteni a közvetítést projektorosan. Bennem megfogalmazódott az a nagy kérdés, mi lesz, ha a kölkediek hallanak minket hogyan szurkolunk a templomban és nem Istent dicsőítő énekeket hallanak. Meg tudják-e állni a gyerekek, hogy ne mondják ki azokat a csúnya szavakat, amiket talán ki lehet mondani a futball mérkőzések alatt, noha elvileg a hívőknek nem.
A dolgok vége az lett, hogy ki lett vetítve a mérkőzés. A két szurkoló csapat igyekezett elkülönülni, az egyik csapaté az egyik padsorba, a másiké a másik padsorba. Én középre ültem. Fantasztikus volt átélni, ahogy a 13-14 éves fiatalok igyekeztek ügyelni a szájukra. Nem mindig sikerült, volt csúnya beszéd, de utána jó volt, hogy el lehetett mondani nekik, hogy a templomban sem tudják megállni, ami a szívükben van, az jön ki a szájból. Ezek a gyerekek, lehet, hogy még nem fogadták el a kegyelmet, de azt megértették, hogy Jézussal lehet úgy élni, hogy még a templomban is, focit nézve, nem kiabálok csúnyán. Megható volt az is, hogy az egyik srác, aki a németeknek drukkolt, alázatosan elismerte, hogy nagyon rosszul játszottak. Ezt követően együtt örültünk annak, hogy nézhettük a meccseket. Ott a templomban csináltunk profán dolgot, de mégis, én hiszem, hogy szent volt.
Nekünk újszövetségi értelemben már nincs templom, hiszen az Úr mindenütt ott van, mi mindenütt az Úrnak élünk, Istent tisztelünk. Mindenütt azt tesszük, ami kedves az Úrnak, mert tehetjük, mert az egész életünk az Úré. Erről szól az égőáldozat a 3Móz 1-ben lévő igei üzenet. Nemcsak arról, hogy én teljesen szabad lehetek a bűntől, mert Jézus halt meg helyettem a kereszten, ő égett el a szó lelki értelmében, én meg mehetek haza, azaz én élhetek bárhol is, a családban, gyülekezetben, a munkahelyen, az Úrnak odaszánt élettel. Az egész életem az övé.
Segítsen Isten minket abban, hogy ezt az életet ne csak akarjuk élni, ne csak vágyódjunk rá, hanem, mert tudjuk, hogy mit jelent ez az áldozat számunkra, éljük is. Hiszen ő végzett el mindent. Hinni azt jelenti, hogy azonosulok Jézussal, benne bízom, tudom, hogy bennem nincsen semmi jó, kegyelme nélkül én nem vagyok semmire sem képes, de ez a kegyelem segít. Bízzunk ezért az Úrban!
Imádkozzunk!
Dicsőítünk téged mennyei Atyánk, hogy a kegyelem, a mi Jézus Krisztusunk megváltó munkája, műve nem olcsó, hanem ingyenes. Dicsőítünk, hogy mindent elvégeztél azért, hogy mi a bűnösek szabadok legyünk, felszabadultak arra, hogy új életben éljünk, járjunk.
Köszönjük Urunk, hogy igaz az Írás, Jézus áldozata elégséges volt minderre, köszönjük, hogy ő mindent elvégzett. Most arra szeretnénk kérni Atyánk őszintén, szívből, hogy hadd lehessen bennünk, nem csupán vágyként, hanem elhatározott hitbeli döntésként az, hogy magunkat teljesen neked akarjuk szentelni, úgy, ahogy az ószövetségi hívők is tették, amikor bemutatták az égő áldozatot. Urunk, mi már nem tudjuk a bárány, vagy a borjú fejére tenni a kezünket, és nem is kell, de szeretnénk hittel megragadni, hogy mennyire azonos lehet az életünk a mi Megváltónkkal. Szeretnénk ennek minden lelki igazságát magunkénak tudni, szeretnénk egyre jobban megismerni őt és így szeretnénk szent életben élni. Kérünk segíts, hogy a házasságunkban és a családi életünkben, vagy az egyedüllét során is mutatkozzon ez meg. Segíts nekünk kérünk áldozatosan is szeretni tudni. Könyörülj rajtunk, hogy mi ne "kiboruljunk" egymáson, hanem ha kell, tudjunk imádkozva egymásért leborulni, erőt kérni tőled. Imádkozunk azért, segíts szeretnünk a még nem hívő szeretteinket, munkatársainkat, add, hogy a gyülekezet közösségében is láthassák meg, mit végzett a mi Megváltónk.
Imádkozunk a betegekért, a műtét előtt állókért, támogasd azokat, akik műtét után vannak. Könyörülj meg gyászoló testvéreinken, adj nekik vigasztalást, segíts hordozni nekik ezt a lelki terhet.
Imádkozunk magyar népünkért, adj a mi népünknek hozzád térést. Imádkozunk a Parlamentben lévő és kormányon lévő vezetőinkért, adj nekik alázatot, bölcsességet a vezetéshez.
Ámen.