SENKIT SEM LÁTTAK, CSAK JÉZUST EGYEDÜL

Alapige: Mt 17,1-9

Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre. És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény. És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: "Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítek itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek." Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!" Amikor a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket. Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: "Keljetek fel, és ne féljetek!" Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül. Miközben jöttek lefelé a hegyről, megparancsolta nekik Jézus "Senkinek se mondjátok el ezt a látomást, amíg fel nem támad az Emberfia a halottak közül."

Imádkozzunk!

Magasztalunk mennyei Atyánk téged, hogy a gyülekezet közösségében imádhatunk, azt az isteni szentséget tapasztalhatjuk, átérezhetjük mi is, amit a hirdetett igén keresztül is Lelked által kijelentesz nekünk. Magasztalunk Urunk, hogy noha mi bűnösök vagyunk, mégis kapcsolatunk lehet veled az Úr Jézusért. Köszönjük, hogy bennünket a te szentséged nem elpusztít, hanem kegyelmesen megment, sőt megszentel. Megvalljuk Urunk neked, szeretnénk mi is látni az Úr Jézust. Szeretnénk mi is átérezni az ő jelenlétének az örömét, ha szükséges békességét, vigasztalását.

Könyörülj rajtunk Urunk, mert a mi vétkeink miatt most is szükségünk van bűnbocsátó szabadításodra. Könyörülj rajtunk Urunk, hogy semmi ne gátolja mi bennünk az igére való figyelésünket, a veled való közösségünk megerősödését. Dicsőítünk, hogy az Úr Jézus mindent elvégzett ezért. Hadd lehessünk most olyan gyülekezet, akik örvendezünk teelőtted és akikben te gyönyörködhetsz. Jézusért kérjük ezt tőled Atyánk.

Ámen.

Igehirdetés

Elmúlt vasárnap Balatonöszödön és Szemesen jártunk a szerdai Biblia körrel, akik Öszödön az Álom vagy valóság című színdarabjukat adták elő. - Ha valaki esetleg még nem látta, remélem sikerül megnéznie. - Arról szól, hogy különböző bűnös emberek egy angyal előtt megállva rá kell döbbenjenek meghalásuk után, miért nem mehetnek be a Mennyországba, ahova természetesen vágyódnak. De ez csak álom, egy ember álma. Nekem kellett az áhítatot tartanom a színdarab után, az Úr éppen az napra rendelte a Református Bibliaolvasó kalauz szerint az újszövetségi igeszakaszként ezt a részt. A színdarabra való készülés végett is észrevettem, hogy a történetben egy kifejezés másként szerepel, mint ahogy Lukácsnál és Márknál és így egészen újszerűvé vált az üzenete. Lukács és Márk úgy írják, hogy Péter azt mondja: Uram jó nekünk itt lenni, készítünk itt három sátrat.

Hallhattuk, hogy Máté a leírásban megjegyzi, hogy Péter mielőtt azt mondta volna, hogy készítsenek valamit, megkérdezte az Urat és azt mondta az Úrnak: "Ha akarod, készítsünk itt három sátrat". Ezt az ismerős történetet ennek a gondolatnak a szempontjából szeretném megvizsgálni. Miért nem akart Jézus a hegyen maradni? Ez az ő isteni akarata milyen módon befolyásolja a mostani tanítványok életét is? Majd szeretnék arról szólni, hogy esetleg milyen módon élhetünk át mi nagyon drága, kedves történéseket, eseményeket, amelyeket olyan jónak érzünk, hogy azt kívánjuk, hogy bárcsak mindig ez lenne, Jézussal.

Miért mondta Jézus a hegyen, illetve a hegyről lejőve és miért nem akart ő a hegyen maradni dicsőségben? Azért furcsa, hogy az Úr Jézus nem akart ott maradni, mert számára és a tanítványai számára ez a fantasztikus élmény azt jelentette, hogy a földre elérkezett a menny a maga legteljesebb valóságában. A hegyen megjelent a menny dicsősége itt a földön, még az Úr Jézus teste is átváltozott, az ő elrejtett isteni dicsősége tündökölt ez esetben, ott volt Illés, aki elragadtatott és Mózes, akit Isten maga temetett el. Két angyal fejedelem Mihály - ahogy Júdás levelében olvassuk - és a Sátán vitatkoztak Mózes teste fölött. Lényeges, hogy Mózes is megdicsőült testben, jelezve, hogy valóban hatalmas dolog történt, nemcsak látomás volt, hanem valóságos földi esemény, a láthatatlan és a látható világ találkozása.

A tanítványok is átérezték mindennek a magasztosságát, ami abban látható, amit Péter megfogalmaz: Uram, jó nekünk itt lenni. Építsünk három sátrat. Az ősi szövegben ez arra utal, amikor a pusztai vándorlás során is Isten az ő népével a szent sátorban lakozott közöttük. A különbség annyi, hogyha a hegyen épül fel a szent sátor, az sokkal csodálatosabb, mint a pusztai vándorlás, mert a vándorlás során sokféle veszedelem és teher is kijutott Izrael népének, itt viszont mennyei boldogság mindörökre. Péter amikor kimondta, hogy "ha akarod Uram", látszik, hogy ezt a kérdést is az Úrra bízta, tőle várja a pozitív választ.

De kiderül, hogy Jézus nem akar a hegyen maradni. Pedig, azon túl, hogy megjelent mindaz, ami, miközben Péter beszélt, a menny legcsodálatosabb élményében részesültek, Jézus is, hiszen megszólalt az Atya. A dicsőség felhője megjelent, még személyesebben megjelent az Atya és ráadásul elmondja amit gondol Jézusról, a szeretett Fiúról, akiben gyönyörködik.

A történetben itt megdöbbentő helyzet, a nagy fordulat, kiderül, hogy valami még sincs rendben a mennyei jó élménnyel. Lehet, hogy mégsem lenne jó mindig ott maradni örökre? Kiderül, hogy amikor az Atya megszólal, a csodálatos mennyei hang, Péteréket annyira megrémíti, hogy szinte elájulnak, arccal a földre esnek, rettenetesen megijednek, félnek az Istentől, az ő jelenlététől és hangjától.

A Sínai hegynél is történt hasonló esemény, amikor Isten a tízparancsolatot először kimondta isteni hangjával, a népnek olyan rettenetes volt, hogy azt mondták Mózesnek, ő menjen fel a hegyre, hallja ő, amit Isten mond, ő közvetítsen, mert nem bírták elhordozni. Rettenetes hallani az Isten szavát.

Péterék számára még váratlanabb lehetett az élmény, hiszen az Úr jelenléte nagyon közel volt. Bizonyára egyikünk sem kívánná azt a mennyországot, ahol nagyon jó lenni, mert ott van Mózes, Illés és Jézus is, csak az Atya meg ne szólaljon, ki ne mondja mennyire szereti a Fiút, mert nem bírják elhordozni. Ez óriási ellentmondás. Nem jó. Ilyen szempontból hála az Úrnak, hogy nem maradtak fenn a hegy tetején örökre.

Miért akart Jézus lejönni? Nemcsak Péterék miatt, hanem önmaga miatt is. Isten szentsége, jelenléte, szava olyan szent, hogy a bűnös ember nem tudja elhordozni. Ez a három ember hiába volt a tanítványa Jézusnak, ők ugyanolyan bűnös emberek voltak, mint a többiek. Hiába voltak ott a dicsőségben, az ő testük még nem volt dicsőséges földi test. Test és vér nem örökölheti Isten országát. Ők átérezték az Úr közelségében, milyen a bűneset utáni világ szörnyű igazsága: bűnös ember vagyok. Ezért nem tudtak az Isten jelenlétében maradni. Ahhoz valaminek történnie kell, hogy a bűnös ilyen közelségben legyen a valóságban a mennyei dicsőségben az Úr jelenlétében. Jézus ezért nem akart a hegyen maradni, ő úgy döntött elhagyja ezt a mennyei dicsőséget, lemegy a hegyről, hogy menjen majd a keresztre.

A "szeretett Fiam" az Atya hangjában azt mutatja milyen szoros a közössége Jézussal. A "gyönyörködöm benne" pedig azt, hogy mennyire tökéletes a Fiú engedelmessége. Itt Ézsaiás próféciája juthat eszünkbe a 42. részből, ahol a szolgájában gyönyörködik az Úr, mert engedelmesen megteszi, amit. Lukács evangélistától megtudjuk, hogy miről beszélgetett Mózes és Illés Jézussal: az ő Jeruzsálemben beteljesítendő küldetéséről, megváltó művéről.

Jézus tehát lemegy a hegyről a kereszt felé, közben a Gecsemáné kertben is harcol és erről már azt olvassuk, hogy vért izzad és úgy harcol az Atya előtt, hogy ott is kimondja: "ha akarod". A hegyen Péter mondta Jézusnak: ha akarod. Az egyik a mennyben maradás kérése, a másik a pokoli kínok vállalása, hiszen a poharat Jézus vállalja, ha ez az Atya akarata, akkor ő fog elpusztulni, akkor ő fog áldozati bárányként meghalni, akkor őt fogja elhagyni az Isten. Akkor nem lesz az, hogy "gyönyörködöm benned Fiam", hanem utálattal elfordul tőle az Isten, hiszen magára veszi a bűnt, magára veszi Péter bűnét is, ami nélkül egyikünk sem állhatna meg a Szent Isten jelenlétében. Akármennyire vagyunk hívők, akármennyire megtértünk már, vagy akármennyire ellenállunk még az Úr kegyelmének és nem vagyunk hajlandók hozzá térni, egyikünk sem lehetne az Isten szentsége jelenlétében, meghalnánk és elvesznénk örökre.

Csakhogy Jézus lejött a hegyről, nem akart ott maradni. Pedig nem lett volna rossz neki ott, hiszen akkor megmenekült volna mindattól, ami reá várt a kereszten. Majd csak a feltámadása győzelme mutatja, hogy ő tudta, hogy lesz mennyei dicsőség. Most is a mennyben van, de akkor nem akart ott maradni.

Hadd olvassam föl hogy ír minderről Kálvin. "Annak akarta tanúbizonyságát tenni, hogy őt nem akarata ellenére hurcolják halálra, hanem önként vállalja azt, hogy engedelmességének áldozatát felajánlja az Atyának. A test ugyanis, amely a kereszten megáldoztatván a sírban feküdt, minthogy előzőleg részese volt már a mennyei dicsőségnek, mentes lehetett volna a haláltól, a sírtól." Nem kellett volna Jézusnak azt fölvállalni, hogy a mennybe úgy menjen föl megdicsőült testben, feltámadott testben, hogy azon a testen ott vannak a szegek helyei. Nem kellett volna Jézusnak fölvállalni,hogy úgy legyen majd az örökkévalóságban, hogy látszik rajta, mit hajtott végre érettünk, másokért. De ő ezt vállalta. Ezért lehet bűnbocsánat. Tudom, hogy amikor életünkben először felismerjük ezt az óriási kegyelmet, akkor mindenképpen látjuk, hogy milyen szent az Isten. Lehet, hogy rettegünk is tőle, de azt is halljuk és tudjuk, mit tett értünk a Megváltó. Nem lennénk méltóak az Úrhoz és ő mégis ránk is azt mondja: gyönyörködöm benned. Nem azért aki vagy, bűnösként, hanem azért, amit érted tett az én Fiam.

Kisgyerek voltam, amikor ezt megéltem. Nagyon szomorú bűnlátásom volt, hogy mit tettem szüleimmel, bátyáimmal, nagyon durva bűnöket nem követtem el, de nagyon szégyelltem magam az Úr jelenlétében.

Hadd kérdezze meg Isten üzente most tőlünk, te miért állsz még mindig ellent az Isten szentségének, jelenlétének, ha még nem tértél meg? Mi az oka annak, hogy nem érzed, hogy ha nem leszel Jézussal az Atya jelenlétében, ha nem lesz számodra az Úr Jézus kegyelme valósággá, akkor el fogsz veszni. Nagyon fontos tudni, hogy Péter, János és Jakab a szó legteljesebb értelmében tapasztalták mindezt meg, ők valóban ott voltak és átélték a csodát. Mi nem így vagyunk a hegyen, nekünk nem fog testi módon megjelenni Jézus, Mózes, Illés, de a Szentlélek által mi is átélhetjük, amikor hangzik az ő igéje, szól az Úr, kinyitjuk a Bibliát és nem rettenünk meg azt olvasva és mégis áthat az isteni szentség jelenléte, mert mi is közel vagyunk ilyenkor az Úrhoz.

Most, amikor csendeshetekre készülünk, az jutott eszembe, hogy vajon mindannyian voltunk már legalább egy csendeshéten, Tahiban, vagy Neszmélyen, vagy valahol, ahol egy héten át csendben voltunk az Úrral? Ott is vannak földi körülmények, de csak az Úrral. Lehet, hogy azért nem tudsz még mindig megtérni, mert még mindig nincs időd rá, hogy elmenj? Annyi minden közbe jön és nem lehet igazán átérezni, hogy az Úr milyen közel jön hozzánk. Jó Jézussal lenni, de Péter, amikor az Atya hangját hallja, megretten, Jézus viszont még a hegyen helyre teszi, amikor jönnek le a hegyről, mert Jézus elvégez mindent.

Jézus tehát le akart jönni a hegyről, nem akart ott maradni, mert vállalta, ami rá várt, érted is. Mit jelentett a tanítványainak az, hogy Jézus le akart jönni a hegyről és nem akart ott maradni a dicsőségben? Fizikailag egyszerű elgondolni, ha a tanítványok követni akarták Jézust, nekik is le kellett jönni, mert még számukra sem jött el a mennyei boldogság ideje. A magyarázatból kihallatszott, hogy jó, hogy még nem jött el, mert én nem kívánnék úgy a mennyben lenni Jézussal, hogy közben rettegni kell az Atyától. Nem maradhattak ott a tanítványok a mennyei dicsőségben.

De Péter szava - de Uram, ha akarod építsünk itt három sátrat - azt jelzi, az ő személyes életük kérdését is ebben a dologban is az Úr akaratára bízta és bízták. Az Úr akaratára volt bízva, hogy ebben a boldog állapotban, helyzetben tartósan maradhatnak-e vagy sem. Kiderült, hogy nem maradhattak ott tartósan, le kellett jönniük. A Jézussal való közösséget nekik is úgy kellett átélni, hogy mi vár rájuk a hegyről lejőve, nem a mennyei dicsőség boldogsága, hanem a földi élet sokféle körülménye. Ami mindenképpen bűneset utáni állapotokat jelent, ők maguk is bűnösek még mindig. Mindenképpen jelentette, hogy a Jézussal való közösségben nekik is hitre volt szükség.

A hit a mostani történet szempontjából így fogalmazható meg: Jézussal szeretet közösségben lenni, azt tenni, amit ő akar földi körülmények között, még nem a mennyei dicsőségben. Számunkra hol lehet ez valósággá, csak akkor tudjuk elképzelni, hogyha eszünkbe jutnak olyan élmények, pillanatok, időszakok, amikor talán mi is kimondtuk, talán az Úrnak imádságban, hogy olyan jó most, mert te is itt vagy, én is a helyemen vagyok, a házasságom, a családom, a munkahelyem, minden olyan szép most, bárcsak így maradna minden. Nekünk a hegyen létel üzenetében lelki értelemben azt lehet átélni, amikor bizonyos helyzetekben nagyon jó az Úrral. Szenvedélybetegségből megszabadul egy családtag és többé nem jelent problémát az a szenvedély és az jó hatással van mindenkire. Vagy végre megtér a párom, vagy a gyermek, vagy a szülő, ami szintén nagyon nagy ajándék. Válófélben lévő házastársak csendeshétre eljutnak és mindketten, vagy egyikük hitre jutnak, de az Úr kegyelmes és megújul minden. Amikor minden olyan jó.

De mi történik, ha Jézus úgy dönt, hogy lesznek még földi körülmények az életedben. A hegyről lejőve sok mindennel szembesülni kell, Jézus követésében is, ami nem biztos, hogy könnyű, ami érzékelteti, hogy még nem a mennyországban vagyunk.

Kálvin arról írt, hogy Isten a próbákat és a terheket azért is adja, hogy az ő népe tudja, tudatosíthassa, nehogy erre az életre vágyódjon, mert ez még nem az igazi.

Jézus követésében tehát lehetnek földi körülmények, még akár bűnök is. A tanítványoknak ezzel szembesülni kellett a szó szoros értelmében is. Amikor az Úr Jézus lejött a hegyről - azt olvassuk -, hogy még a tanítványaiban is csalódnia kellett: Hitetlen és elfajult nemzedék, meddig szenvedlek még titeket, meddig tűrlek még benneteket. Akkor mondta ezt Jézus, amikor a kilenc tanítvány nem tudta meggyógyítani a beteg fiút, és az ellenség, a farizeusok piszkálták őket emiatt és Jézust is számon kérték. Jézus a szeretett tanítványoknak is mondja ezt a mondatot, aláhúzzák az írásmagyarázók.

Éltünk át már mi ilyet, például házastárssal, hogy meddig kell még tűrnöm, meddig kell még elszenvednem téged? Lehet, hogy megtért már végre a házastárs, de másnap kiderül, hogy még van bűn is az életében, noha már nem uralkodik rajta a bűn, a szenvedély, de néha még visszaesik. Mekkorát bukott Péter, amikor megtagadta az Urat! De az történt, hogy Jézus megfordult a főpap udvarában és rátekintett Péterre. Ugyanis a hegyről lejőve - és itt van a lényeg - ők továbbra is látták Jézust.

Már ott, a rettenet állapotában is az a megoldás, hogy eltűnik a mennyország gyorsan a hegyről, viszont Jézus ott marad, már nem mennyei dicsőséges testben, hanem ahogy addig is látták és megérinti őket, "Ne féljetek, keljetek föl!" Mindez azt jelzi, hogy a tanítványok ahogy mennek le a hegyről és a földön kell, hogy éljenek, nem egyedül, hanem Jézust látva. Nem csak azt kell tapasztalniuk, hogy a gondok nem szűnnek meg az életükben, a család életében, hanem, hogy mindenben láthatjuk Jézust is, mert ott van velünk. Ez a hit. Hitben járunk, nem látásban. Vajon mi arra vágyunk, hogy ne legyen semmi baj az életünkben, mindig, minden jó legyen? Természetes, hogy mi erre vágyunk; ez nem kérdés. De mi van, ha nem így történik, mert még nem vagyunk a mennyben? Igazi boldogság csak a mennyben vár ránk. Az énekben énekeltük, hogy a hajó mi mindenen megy keresztül, a cél a reménység, de közben lehetnek öblök, amikor minden csendes, nyugalmas, de lehetnek viharok is, de Jézus akkor is ott van.

Amikor Pál apostol mennyei kijelentéseket kapott, látomásban láthatta a mennyet, ő is átélt valamit, de hogy el ne bizakodjon, tövist kapott. Ez annyira zavarta, hogy háromszor is kérte az Úrtól, hogy vegye el, de az Úr nem vette el tőle. Nem veszi el, mert akkor még azt hinné, még mindig milyen dicsőséges kijelentéseket kap. Ne felejtsük el, hogy Pál, mint apostol, kapott kijelentéseket. A földi körülmények között azt kellett átélnie, hogy erőtlen marad, rászorul Isten kegyelmére, ami elegendő. A földi körülmények nem azt jelentik, hogy nem lehet az Úr erejét átélni, hanem azt, hogy ez még nem a mennyország.

"Uram, ha akarod" - ezzel kell befejezni a szolgálatot. Nyugodtan vágyakozzunk a békére, arra, hogy ne legyen semmi baj a körülményeinkben; a házasságban, a családban, a munkahelyen se, mindig minden üde, magasztos legyen, olyan, mint amikor elmondjuk, hogy olyan jó most a helyzetem, nincs semmi panaszra okom, minden szép és jó, mintha mennyben lennénk. Vágyódhatunk minderre, de akkor is tegyük hozzá, hogy Uram, ha akarod, maradjon így.

De ha nem úgy marad, akkor nem kell az Úr, akkor nem követem? A tanítványok vállalták azt, amit Jézus akart, lementek vele együtt a hegyről és mindent vállaltak. A hit hűséges is az Úrhoz. Amikor Jézus vállalta a keresztet, akkor úgy tűnt, hogy minden odaveszett, de amikor Jézus föltámadt, akkor minden világos lett. Nem véletlen, hogy Jézus azt mondta a három apostolnak, hogy majd akkor beszéljék el, hogy mi történt velük, amikor az ember Fia föltámad. Péter el is mondta nagyon sokaknak, mi történt a hegyen és mi lett azután, s még mi mindent átélhetünk mi az Úrral.

Az ige üzenetében nem az hangzik, hogy mindig biztosan mennyei örömökben részesülhetünk, ahol semmi baj nincs velünk, hanem arról, hogy az Úr szentsége előtt csak Jézusért állhatunk meg és amikor esetleg tapasztalnunk kell a hegyről lejőve a nehézségeket, a próbákat, azért van kit látnunk, mert mi Jézust látjuk hitből. Ő munkálkodik, az ő szava szól hozzánk is. A kérdés az, hogy hisszük-e azt, amit mond és alávetjük-e magunkat annak, amit mond.

Amikor 274. dicséret 4. versét énekeljük, ami arról szól, hogy mi dicsőségesen is követhetjük az Urat akkor, amikor nem olyan dicsőséges a földi élet körülménye, hadd biztasson! "Zengj hát az Úrnak s járd az utat, mit éppen néked ő adott, a mennyből gazdag áldás juttat, s majd Jézus ád szép új napot. Ki benne bízik és remél, az mindörökké véle él."

Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk olyan nagy kegyelem az, hogy te is vállaltad azt a szörnyű döntést a Gecsemáné kertjében, ami az egyszülött Fiú megváltó munkáját jelentette számunkra. Köszönjük Urunk neked, hogy a Megváltónk mindent vállalt, hogy ennyire engedelmes volt neked. Arra kérünk, hogy ennek az öröme bizonyossága hadd töltsön be minket akkor is, amikor szégyelljük magunkat a bűneink miatt, amikor félünk a földi körülmények terhei miatt, hadd lássuk mi Jézust mindig mindenfajta helyzetben. Segíts nekünk is engedelmeskednünk úgy, ahogy a tanítványok is tették.

Bocsásd meg kérünk, amikor a hitünket a földi körülmények befolyásolják és nem fordítva. Arra kérünk, támogasd a testvéreinket, akik most nagyon nehéz terhet hordoznak. Imádkozunk az árvízzel küzdő testvéreinkért, adj ott megoldást kérünk, lelkileg is emeld fel az ott lévőket. Adj Urunk a mi magyar testvéreinknek is lelki ébredést. Arra kérünk, hogy a határon túl is te munkálkodj. Vezetőinkért is imádkozunk, hogy ne csak fizikai dolgok tekintetében, hanem lelki értékek tekintetében is hozzanak jó döntéseket. Könyörülj rajtuk, kérünk, őrizd őket alázatban, a kormányban és a parlamentben lévőket egyaránt.

Imádkozunk Urunk a kórházban levő beteg testvéreinkért, a műtét előtt vagy után lévőkért. Segítsd őket, hogy tudjanak ők is kegyelemből élni. Könyörülj meg a gyászolókon. Köszönjük Urunk, hogy azok boldogok, akik az Úrban halnak meg, de nekünk nehéz a gyász terhét hordozni, add, hogy ebben is hadd éljük át, hogy látunk téged. a halálon győztes Urat.

Ámen.