EGYETÉRTÉSBEN

Alapige: Mt 18,1-20

Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: "Ki a nagyobb a mennyek országában?" Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: "Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik. Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat." "Ha a kezed vagy lábad botránkoztat meg téged, vágd le, és dobd el magadtól: jobb neked ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mint ha két kézzel vagy két lábbal vettetel az örök tűzre. Ha pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, és dobd el magadtól: jobb neked, ha félszemmel mégy be az életre, mint ha két szemmel vettetel a gyehenna tüzére." "Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát." ("Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.) Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet? Ha azután megtalálja, bizony mondom néktek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül." "Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt. Bizony, mondom néktek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is. Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük."

Imádkozzunk!

Magasztalunk téged mennyei Atyánk, hogy az Úr Jézusban olyan mestert, megtartót, szabadítót adtál nekünk, aki életünk tengerén végigvezet bennünket, személyes és közösségi életünk tengerén egyaránt. Köszönjük, hogy nem hagyott el és soha nem hagy el minket. Hálát adunk neked Urunk ezért a kegyelemért. Kérünk téged, hogy hadd tudjunk most is őreá tekinteni, az igéden keresztül hadd érthessük meg személyes üzenetedet, hadd tudjunk téged ezért felszabadultan imádni, de ha bármelyikünknek szomorú a szíve, kérünk téged add vigasztalásodat. Köszönjük, hogy a munkanap végén megpihenhetünk most lelkileg is teelőtted. Szólj hozzánk Urunk, mert hallják a te szolgáid.

Ámen.

Igehirdetés

Az alapige a bibliai szakasz végéről három igevers: "Bizony, mondom néktek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is. Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük."

A mai napra kijelölt újszövetségi igeszakasz ismerős ige, sokan szoktuk idézni, hogy Isten népének a közössége legkisebb sejtje már két emberből állhat. Vegyünk például egy házaspárt, gyermekeik vannak és ők is hitben járnak, vagy még a megtérés előtt vannak. Az Úr Jézus Isten népének a közösségéről beszél a 18. részben és elmondja, hogy ha csak ketten lennének is, de milyen lenne az amikor sokkal többen vannak. Nézzünk most itt magunkra, ahol vannak gyerekek is, fiatalok, felnőttek, idősebbek. Isten óriási ajándékot adott nekünk az imádságban. Hatalmas kincset adott abban a lehetőségben, amikor ketten egyetértésben, egy akaraton imádkoznak.

Arról szeretnék szólni, miért is valósulhat meg ez az ígéret ma is. Ugyanakkor arról is, ami számomra a csendességemben is fontos üzenetté lett, hogy a hívők egyetértése, egy akaraton létele már önmagában kincs és munkálkodik ebben a világban, mert így az imádságuk is még hatékonyabb lehet.

Nézzük meg, mit jelent egyetértésben lenni, miért fontos egyetértésre jutni és mit jelent egyetértésben kérni Isten népének, akkor is, ha csak ketten vannak.

Az Úr Jézus követői kapcsolatáról beszél az igében. Hallottuk, hogy a tanítványai nagyravágyása miatt kisgyermekeket állított elébük és rajtuk keresztül mutatta meg, mit jelent a tanítványok alázatos szeretet kapcsolata. A tanítványok közösségében ugyanis bánthatják is egymást, meg gondoskodhatnak is egymásról. Viszont az egész közösség együttléte és hatékonysága azon múlik, hogyha valóban megvalósul a teljes egység, egyetértés. Ha a tanítvány alázatos és befogadó, egy kisgyermeket is befogad, örömmel vállal, akár többet is, semmiképpen sem botránkoztató. Elmondja azt is, hogy olyan szeretet jellemzi a tanítványait, mint az elveszettek iránti szeretet, atyai szeretet. Arról is beszél, hogy a vétkező iránt felelősséget éreznek és készek szeretettel, őszintén megbocsátani a vétkezőknek, még akkor is, ha éppen ellenük vétettek.

Mindabban ami itt megvalósul, Jézus azt mondja, ami történik egy ilyen tanítványi közösségben itt a földön, az még a mennyre is hatással van. Amikor például azt emeli ki, ne botránkoztassatok meg - kor szerint, vagy hitben - kicsinyeket, akkor arról beszél, hogy az angyalok a mennyben figyelik, hogy mi történik, és számon fogják kérni rajtuk. Ezt a tanítványoknak mondja, mint figyelmeztetést, intést. Aztán arról beszél, hogy amit megköttök itt a földön, az a mennyben is kötve lesz, amit megoldotok a földön, az a mennyben is oldva lesz. A gyülekezet tehát, amikor szeretet egységben van, egyességben, egyetértésben, akkor az hatással van a mennyre is, és a földön is.

A 19. és 20. versek arról szólnak, hogy csupán két ember ilyen közössége is már ugyanúgy hatással van a mennyre. Amit két ember tesz, az a mennyei Atyát elindítja, elkezd cselekedni a mennyben az Atya. Ugyanaz jellemzi két ember közösségét, imádságát, mint a nagyobb közösségét. Itt mondja el Jézus: egyetértésben lenni. Azt gondoltam, hogy sok esetben két embernek nehezebb egyetértésben lenni, mint egy nagyobb közösségnek. Mert ha a nagyobb közösséggel még ha nem is értek egyet, de látom, hogy ők vannak többségben, végül kénytelen vagyok meghajtani az akaratomat, legyen úgy ahogyan ők gondolják. De a közöttünk lévő házasok gondoljanak arra, hogyha csupán a házastársam gondolkodik másképp, nem ért velem egyet, akkor már sokkal könnyebben kezdek el harcolni a magam igazáért, akaratáért.

Az egyetértésben lenni kifejezés még azt is jelenti, hogy összhangban van, valami összeillik, megegyezik, alkalmazkodik az egyik a másikhoz. Két ember közössége, két lány, vagy nő barátnői kapcsolata, illetve két fiú, vagy férfi baráti kapcsolata. Hogyha házastársak, akkor két hívő ember házastársi kapcsolata. Nagyon jó megtapasztalni, látni a gyerekmunkában, óvodáskortól egyaránt, amikor kisgyerekek megismerik az Úr Jézus szeretetét, akkor ők is átélhetik ezt a csodát, hogy lélekben is egyek. De akkor is öröm látni a lelki egység lehetőségét, amikor idős testvérekkel találkozunk - régi szolgáló testvért, aki már nem igen tud járni, de telefonon tartja a lelki, közösségi kapcsolatát a barátnőjével. Ha kell telefonon tudnak együtt imádkozni. Nem kell feltétlenül fizikailag együtt lenni ahhoz, hogy megvalósuljon Isten népének a közösségi élete, egyetértésben léte.

Viszont egyetértésben lenni csak akkor lehet kegyelmet nyert bűnösöknek a hétköznapokban, ha készek egyetértésre jutni. Az Úr Jézus bátorítása abban áll, ha merem elhinni, hogy mit készített el csak két hívő ember egységében, közösségében, akkor merjem elhinni, hogyha nem vagyok lelki testvéremmel éppen egyetértésben, bármi miatt is, de lehet egyetértésre jutni.

A tanítványoknál azt láttuk, hogy nagyravágyók, nagyok akarnak lenni a mennyországban. Egy másik helyen Jakab és János az édesanyjukkal mentek Jézushoz, hogyha eljön az isteni dicsőség, az ő országa, akkor a két gyermek, Zebedeus fiai ülhessenek bal és jobb oldalt a trónon; szerettek volna nagyok lenni. Nagyra vágyás: ki a nagyobb, kinek az akarata döntőbb, kinek az elképzelését, gondolatát valósítsuk meg egyetértésben.

Azt is láttuk, hogy vétkezhetnek egymás ellen. Nem olvastam föl a teljes részt a hossza miatt, de Péter, amikor megkérdezi Jézust, hogy hányszor kell megbocsátania a testvérének, aki esetleg ellene vétkezik - még hétszer is - , a válaszban bizony elég sok vétkezési lehetőségről hall. Vajon bármelyikünk tapasztalta-e már, hogy egy nap hétszer ugyanabban bántotta meg valaki, a gyermeke, a társa, szülője, vagy nagyszülője. Ritkán szokott ez bekövetkezni. Általában néhány nap eltelik a megbántás között. Akkor szokott eszünkbe jutni, mikor ismét megtörténik. Hányszor mondtuk már a társunknak, hogy már megint? Péter megkérdezte, hogyha így vétkezik ellene a testvére, akkor hányszor bocsáthat meg neki őszintén, szívből. Ha valaki megbánt bennünket, akkor nem tudunk vele egyetértésben lenni.

Jézus beszélt elveszettről, az elveszett juhocska példázatát használta. Annyira nincs egyetértés két lelki testvér között, hogy már el is távolodott tőle is, és az egész gyülekezettől. Hallottuk, hogyan kell tekinteni arra, aki annyira megmakacsolja magát, hogy nem hallgat már Isten népére sem. Jézussal, a gyülekezet egészével sincs egyetértésben, el is távolodik a gyülekezettől. Itt nem az egyházfegyelmi kérdésekről van szó az igében, hanem az Úr Jézus pásztori lelkülettel beszél arról, hogyan tekintsünk az ilyen emberre és mit tegyünk érte akkor is.

Az egészben a legszomorúbb, hogy a tanítványokkal együtt van Jézus testi mivoltában is, és mégis a mellette lévő tanítványok ilyenek, diszharmóniában vannak egymással, vitatkoznak, ítélkeznek, Így nem lehetnek szimfóniában egymással sem és Jézussal sem. Nem akarnak ők egymáshoz alkalmazkodni, nem nagyon akarnak összeilleni. Jézus arról beszél milyen nagy ajándék lehet, ha a mellette levő tizenkettő is meri elhinni, hogy Isten Lelke, az ő jelenléte egyetértést munkál. Ehhez viszont egyetértésre kell jutni.

Ennek az alapja viszont nem bennem van, vagy a másikban, hanem egyedül az Úr Jézusban - ezt az igét ismerjük már régóta. Károli így mondja: ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön. Az új fordítás egyetértést mond. Jelentése: egy értelemben lenni, egyféle gondolattal gondolkodni, az Úr akarata szerint. Azért fontos, mert ami a földön valósul meg, az hatással van a mennyre. Nehogy úgy viselkedjen két hívő ember, hogy a mennyben azzal ne legyen egyetértés. Ezért fontos az egyetértésre jutás, de az Úrral való közösségben. Itt van jelentősége annak, amit Jézus a folytatásban mondott a 19. versben, hogyha ketten, vagy hárman összegyűlnek az én nevemben. Ez azt jelenti, hogy ő, Jézus a legfontosabb. Nem az egyik vagy a másik hívő gondolata, döntése az Úré, hanem a vele való szoros közösségben történjen meg, az ami megtörténik az egyetértésre jutásban. Annyira az Úr Jézusra tekintve, hogy még a vétkező testvérért is majd együtt tudnak imádkozni, nem zavarja őket az, ha a testvér elhagyta őket már, úgy viselkedik mint a pogányok, a bűnös, vagy a vámszedő, hanem egyetértésben vannak abban, hogy az Úr könyörülhet rajta is bármikor.

Jézus nevében azt is jelenti, hogy a hívő ember tud imádkozni is Isten előtt, a közösségben jelen lenni, istentiszteleten imádni Istent csak azért lehet, mert Jézus nevében történik, azaz, az Úr Jézus megváltó személye és megváltó munkája alapján. Ha nem eszerint történik, nincs semmi jogalapja a hívőnek sem, hogy az Úr elé járuljon. Amikor tehát közösségben vagyunk, de talán még nem vagyunk egyetértésben, akkor a Jézus nevében kifejezés mutatja, kegyelemre szorulunk mindketten. Lehet, hogy meg vagyok győződve a magam igazáról, hogy azt kellene tenni, amit én gondolok, de én is kegyelmet nyert bűnös ember vagyok. És gondolnunk kell arra, hogy mi van, ha az Úrnak más a terve. Mi van, ha az Úr nem az igazságot akarja ránk erőltetni, hanem a szeretetet akarja megvizsgálni, hogy az igazságot követve szeretetben elv szerint tudjunk egyetértésben lenni például a társunkkal egy nehéz helyzetben.

Jézus nevében kifejezés tehát azt jelenti, hogy én bűnös vagyok, és én vagyok a gátja az egyetértésnek. Lehet, hogy a társam téved, vagy az a másik hívő téved, de nekem kell az Úrra figyelni, hogy mi a teendőm. Úgy látom, hogy nem akar egységre jutni velem, az Úrtól kell meg kérdezni mi az ő igazsága, mi az ő akarata. Jézus nevében kifejezés azt jelenti, hogy kegyelemre szoruló bűnös a társam is, én is, és csak Jézus segíthet.

Hogyan tudok alázattal viselkedni a tanítvány társam iránt? Lehet, hogy éppen vétkezett ellenem, mit tegyek most Uram, hogy visszaállhasson az egyetértés lelkülete? Vagy, hogy végre meg tudjak bocsátani neki.

Jézus nevében tehát nemcsak azt jelenti, hogy vele való szoros közösségben, hanem azt is, hogy tudom, hogy kegyelmet nyert bűnös emberként a társam is, akivel egyetértésben kellene lennem, rászorulunk erre a kegyelemre. Jézus nevében azt is jelenti, hogy az ő akarata, az ő általa mondott isteni kijelentéssel összhangban akarunk tenni és élni. Mutatkozzon meg két, vagy több hívő ember életközösségében, szeretet közösségében, egyetértésében, hogy milyen Jézus.

Hadd említsem meg itt, hogy éppen Jakab és János volt az a két tanítvány, akik tüzet akartak kérni a samáriai falura, mert azok nem fogadták be Jézust és őket. Ők szerettek volna Jézus mellett ülni fenn a mennyben, a dicsőségben. Milyen lelkülete van ennek a két tanítványnak? Ráadásul János arról híres, hogy ő a szeretett tanítvány. Nem lehet tudni, hogy Jánost és Jakabot hogy nevelte fel az édesapja, de az biztos, hogy ki nem állhatták a samáriaiakat, ellenségnek tartották őket; ha ellenségesen viselkednek Jézussal, és velünk, pusztuljanak el. Az egész helyzetet az mentette meg, hogy annyi alázat volt bennük, hogy Jézust megkérdezték, ő akarja-e, hogy ezt tegyék. Teljes egyetértésben voltak a bűnben, az ítélkezésben, és lehet, hogy mi is azt mondanánk, hogy az a falu megérdemelné, hogy felgyújtsák, hiszen elutasította Jézust, de Jézus helyre teszi őket: nem tudjátok milyen lélek van bennetek, én nem azért jöttem, hogy pusztítsak.

Tehát Jézus akarata és a róla szóló kijelentés fényében tesz az egyetértésben levő tanítvány és tud egyetértésre jutni, ha nincs egyetértés.

Nagyon fontos kérdés, hogy a lelkészválasztás kérdésében a gyülekezetünk nagy közössége egyetértésre tudjon jutni, hiszen az Isten Lelke munkája. Gondoljunk erre is hálaadással.

Szeretnék még arról szólni, mit jelent egyetértésben kérni. Számomra ezt az igét olvasva mindig azon volt a hangsúly, mekkora ajándéka az Úrnak, hogy ketten egy akaraton kérünk és az Úr megadja. Mindig tudtam, hogy természetesen az ő akarata szerint, ez a megoldás, nem akármit kérünk, hanem egy akaratra jutunk az Úrral, és aszerint kérünk. Az egyetértésnél nem azon van a hangsúly, hogy mekkorát kérhetek, hanem azon, milyen fontos Jézus szerint az ő népe egysége. Jézus elmondta a 18. versben, hogy amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lesz és a folytatásban, mekkora ajándéka Isten népének itt a földön élve is, hogy itteni életük befolyásolhatja a mennyet. Jézus itt konkrétan az imádságról - a kérésről - is akar beszélni. Nemcsak az istentiszteletünk, az Istent dicsőítő életünk, hanem az imádságunk és a kérésünk is egyetértésben befolyásolja a mennyet. Itt a földön kérünk valamit, Isten, az Atya odaát megadja és ez a földön megmutatkozik.

Nagyon egyszerűen gondoljunk arra, hogy amikor a kisgyermekek itt a földön valamit kérnek, és mi a szülők, nagyszülők megadjuk nekik. Jézus az elején a gyermeki lelkületről beszélt. Én, a kicsi gyermek alázattal kérek valamit és nem elutasítanak, hanem megadják, mert szeretnek.

János evangéliuma 14,12-ben az Úr Jézus azt mondja el, hogy ő elmegy az Atyához és az övéi nagyobb dolgokat tesznek majd, mint ő maga tett itt a földön élve. Ez óriási titok, hogyan lehet itt a földön Jézusnál is nagyobb dolgokat tenni, de ez igaz kell legyen. Ezt követően arról beszél, hogy az ő nevében bátran kérjenek bármit az Atyától, mert ebben dicsőíttetik meg az Atya a Fiúban. Azt mondja Jézus, hogy amikor kérnek a tanítványai és mi is most, ha csak ketten is, az Atya meg akarja dicsőíteni önmagát a Fiúban, mert Jézus nevében kérünk. Tehát, az egyetértésben kérés azért kifejezetten fontos Jézus számára, mert ez különösképpen mutatja a lelki egységünkből azt, hogy dicsőíti az Urat, és Jézusra mutat, befolyásolja a mennyet a földi események során.

Újra szeretném aláhúzni, hogy a konkrét témában azért imádkoznak ketten együtt egyetértésben - Jézus arról beszél -, mert van egy vétkező testvér, aki már nem hallgatott a gyülekezetre sem és elhagyta őket, akkor imádkozni kell érte. Ha te voltál az, aki először megintetted, majd két, három további testvérrel együtt, majd a gyülekezet előtt is, akkor imádkozz érte. Már nem vagytok vele egyetértésben, de az Atyával és Jézussal is egyetértve, imádkozzatok érte, hogy adjon az Isten neki megtérést.

Természetesen általánosan is igaz - amit Jézus mond -, hogy minden dolog felől, amit csak kérnek. Az itt szereplő szó azt jelenti, hogy akár jogi ügy, valami olyan dolog, esemény, ami már megtörtént, vagy ami még előttünk áll feladatként, azaz a múltban történt, vagy a jövőre nézve fontos dolog, ügy. Egyetértésben az Úr előtt imádkozzunk, akár ketten is, egy ilyen ügyért. Fontos tisztázni, hogy ne az ügy, a dolog hozzon bennünket egyetértésre, ne amiatt legyünk egy akaraton, mert most hirtelen adódott egy kérdés. A hangsúly azon van, hogy mivel egyetértésben vagyunk, azért tudunk együtt imádkozni is az ügyért.

De azt is hozzá kell tenni, hogy előfordul, hogy az ügy hoz össze minket és amiatt tudunk végre egységben lenni. A gyülekezetben lévő fiatal házaspároktól hallottam többször is, hogy amikor viszály, igen nagy széthúzás volt köztük, és imádkozni sem tudtak együtt, annyira nagy volt már az ellentét, és valami súlyos dolog történt a gyermekkel, akkor azonnal tudtak egyek lenni. A nagy bajban azonnal tudták, hogy nem tehetik meg, hogy széthúznak. Amikor a kórházba vitték be az életveszélyben lévő kisgyermeket, akkor tudtak együtt imádkozni sírva.

A hangsúly azon van, hogy Jézus az egy akaraton lévő hívő emberekről beszél az igében, arról milyen erő van abban, amikor együtt kérnek, egy akarattal. Az igazi erőt az jelenti, hogy Jézus ott van közöttük, amint ő mondta. Amikor kérnek, akkor már abban is látszik, hogy azért kérnek, mert ott van az Úr közöttük, nem fizikailag, de Lelke által valósággal. "Az ott vagyok közöttük" kifejezés az Ószövetségben többször is így olvasható: "Az Úr jelenléte velünk van", az "Úr veled", azaz, amikor Isten ereje, vezetése, védelme, bátorítása, vagy vigasztalása hangzik: "közöttetek vagyok", veletek vagyok, ne féljetek, figyeljetek. Jézus azt mondja, hogy ugyanazt élitek át, ott vagyok közöttetek. Máté evangéliuma ezzel fejeződik be: "Íme ti veletek vagyok a világ végezetéig."

Hangzik tehát két hívő ember egyetértésben mondott kérése, bármi miatt is, a kérés meghallgatása előtt is és a meghallgatás után is az Úrral. Ha a meghallgatás pozitív, akkor hálát adnak azért, hogy az Úr megadta azt, amit kértek. Ha a meghallgatás negatív, akkor azt is alázattal el tudják fogadni; az Úr még annál is jobbat akar adni, mint amit mi egy akarattal kértünk tőle, mert neki valami más a terve.

Az Úr Jézus a Gecsemáné kertbeli imaharca előtt a tanítványokat is kérte, hogy vele együtt imádkozzanak ők is. A tanítványai azonban elaludtak, ő egyedül maradt. Neki is azt kellett megharcolnia, hogy legyen meg a Menny akarata, legyen meg az Atya akarata. Ezt azért fontos tisztázni, mert nem mindig adatik meg minden, amit mi hívő emberek kérünk. Vannak dolgok, ügyek, feladatok, amik előttünk vannak, és nem mindig pozitív az Úr meghallgatása, vagy nem biztos, hogy bizonyos nehéz helyzetben, események után az Úr mindig automatikusan azt a megoldást adja, amit mi titokban tőle várunk. Vannak, amikor olyan dolgok történnek, amit talán nem értünk, pedig egyetértésben kértük, de az Úr annál is jobbat, vagy mást akar adni.

A régi rendszerben sokszor megtörtént, hogy valakik nem mehettek egyetemre, nem végezhettek olyan munkát, amit szerettek volna, egyszerűen azért, mert vagy ők, vagy a szüleik élőhitű keresztyének voltak és azt vállalták. Imádkoztak és az Úr válasza nemleges volt, hiszen a régi rendszerben is az Úr uralkodott a vezetők fölött, az Úrnak más terve volt, valószínűleg jobb, sőt biztos. De az is megtörtént, amit régi lelkészemtől, Sípos Ete Álmostól hallottam egy példában. Amikor a lelkész azt írta a gyermeke jelentkezési lapjára, hogy az édesapa foglalkozása lp., ami egyházi rövidítésben lelkipásztort jelent és ma is gyakran használjuk. Egyszer a vezetők, amikor valaki továbbtanulásáról kellett dönteniök, az lp.-t libapásztornak olvasták és arra gondoltak, hogy támogatniuk kell a vidéki nehéz sorból jövő fiatal gyermeket, és támogatták egyetemi felvételét. De a legtöbb lelkész gyermeket nem vették föl. De akkor is igaz volt, amit az Úr az igében mond, hogy ha ketten közületek egy akaraton vannak minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nekik az én mennyei Atyám, mert ott vagyok közöttük, mert Jézus maga kér általuk.

Isten nagy ajándékot készített abban, amikor hívő emberekként, ha csak ketten is, házastársként, barátként, de ha még többen, mert gyermek is van a házasságban, aki szintén együtt imádkozik a szülőkkel, vagy egy munkahelyen lévő három hitben járó munkatárs, egyetértésben, egy akaraton kérnek. Vagy, az Úrért képesek vagyunk egy akaratra jutni és úgy kérni, megvalósul, hogy befolyásolja a mennyet. Addig, amíg az Úr Jézus nem jön el, ezt fogjuk tapasztalni. Ezért bátorít minket Isten igéje arra, hogy merjünk egyetértésben lenni, egyetértésre jutni, sőt egyetértésben kérni a mi mennyei Atyánktól bármit az Úr Jézus nevében.

Imádkozzunk!

Dicsőítünk téged mennyei Atyánk, hogy te merted azt mondani a mi Megváltónknak a Gecsemáné kerti imádságánál, hogy mi a te akaratod. Köszönjük neked Urunk, hogy a mi Megváltónk vállalta a te isteni akaratodat. Köszönjük, hogy te ennyire Atyánk akartál nekünk is lenni. Bocsásd meg kérünk, amikor elfelejtjük, hogy lelki testvérekként ki köt össze bennünket, bocsásd meg, amikor bántjuk egymást, vagy jobbnak tartjuk magunkat a másiknál. Bocsásd meg, ha emiatt sír a házastársunk, vagy a lelki testvérünk, bocsásd meg, ha emiatt nem tudunk most sem együtt imádkozni. Szeretnénk Urunk a te igéd fényében megújulást és szabadulást kérni. Köszönjük neked Urunk, ha még a gyermekeinkkel is együtt imádkozhatunk.

Hálát adunk neked Urunk, hogy itt Pasaréten és a környező gyülekezetekben olyan sok hívő család lehet. Áldunk téged ezért a munkádért is.

Kérünk Urunk téged arra, hadd lehessünk olyan hívő nép, ha csak ketten is vagyunk bárhol, akiknek az életében látszik a Krisztus, a krisztusi szeretet, akikkel tudunk hűséggel imádkozni, ha kell és azt is el tudjuk fogadni, ha a te ima meghallgatásod másként alakul, ahogyan mi titokban reméljük. Köszönjük Urunk, hogy te mindig a javunkra formálsz mindent. Kérünk téged arra, taníts minket így imádkozni, egyetértésben kérni, és lelkiekben egy akaraton lenni. Teérted, a lelki testvérért, s a gyülekezetért, hogy ezáltal is dicsőíttessék az Atya a Fiúban.

Kérünk téged, legyél beteg testvéreinkkel, akik kórházban vannak, műtét előtt, vagy után. Segítsd meg kérünk a gyászoló testvéreinket.

Imádkozunk most is a határon túli testvéreinkért, kérünk támogasd őket, adj nekik előmenetelt. Kérünk népünk vezetőiért is, a parlamentért és a kormányért. Kérünk az árvízzel küzdőkért, azokért is különösen, akiknek összedőlt a háza. Add, hogy amiben tudunk, legyen bennünk őszinte vágy a segítésre.

Ámen.