JÉZUS CSALÁDFÁJA

Alapige: Mt 1,1-25

Jézus Krisztusnak, a Dávid fiának, az Ábrahám fiának nemzetségkönyve. Ábrahám fia volt Izsák, Izsáké Jákób, Jákób fiai pedig Júda és testvérei. Júda fia volt a Támártól született Fáresz és Zerah, Fáreszé Heszrón, Heszróné pedig Arám. Arám fia volt Aminádáb, Aminádábé Nahson, Nahsoné Szalmón. Szalmón fia volt Ráhábtól Boáz, Boázé Ruthtól Óbéd, Óbédé Isaisai fia volt Dávid, a király. Dávid fia volt Salamon, Úriás feleségétől. Salamon fia volt Roboám, Roboámé Abijjá, Abijjáé pedig Ászá. Ászá fia volt Jósafát, Jósafáté Jórám, Jórámé Uzziás. Uzziás fia volt Jótám, Jótámé Áház, Áházé Ezékiás. Ezékiás fia volt Manassé, Manassé fia volt Ámón, Ámóné Jósiás. Jósiás fia pedig Jekonjás és testvérei, a babiloni fogságbavitelkor. A babiloni fogságba vitel után Jekonjás fia volt Sealtiél, Sealtiélé Zerubbábel. Zerubbábel fia volt Abihud, Abihudé Eljákim, Eljákimé pedig Azzur. Azzur fia volt Cádók, Cádóké Jákin, Jákiné Elihud. Elihud fia volt Eleázár, Eleázáré Mattán, Mattáné Jákób. Jákób fia volt József, annak a Máriának férje, akitől Jézus született, akit Krisztusnak neveznek. Összesen tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságba vitelig is tizennégy nemzedék, a babiloni fogságba viteltől Krisztusig szintén tizennégy nemzedék. Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből." Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: "Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek" ? ami azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.

Imádkozzunk!

Dicsőítünk téged mennyei Atyánk, hogy tavasszal a természetben is láthatjuk, az élet győzelmet arat az elmúlás, a halál fölött. Köszönjük, hogy láthatjuk a rügyeket, hogy a teremtett világ is isteni hatalmadat és gondviselésedet igazolja számunkra. Énekelhettük személyes életünk és közösségi életünk is a te kezedben, gondoskodásodban van. Hálát adunk neked Urunk, ha ebben csakugyan merünk bízni, akkor is, ha néha sötétebb fellegek vannak.

Szeretnénk téged látni Urunk a mai istentiszteleten is hatalmasnak és gondoskodónak. Szeretnénk téged imádni a gyülekezet közösségében. Kérünk, hogyha bármelyikünknek fájna a szíve, a mai nap sokféle gondja, terhe rá terhelődne még mindig, szabadítsd fel. Hadd lehessünk Urunk a te békességedben, a te örömödben. Szeretnénk az Úr Jézusra tekinteni, szeretnénk őt látni, szabadítónkat és megtartónkat. Kérünk téged, hogy Szentlelked segítsen téged megérteni, Atyánk. Az Úr Jézus érdeméért.

Ámen.

Igehirdetés

Egészen addig, amíg nem kezdtem el a konfirmációs oktatást itt, a pasaréti gyülekezetben, a felolvasott igeverseket általában kihagytam a Szentírás olvasása során. Nem nagyon szerettem a nemzetség táblázatokat, családfákat, úgy gondoltam nincs sok értelme olvasni, sok névvel találkozunk benne, sokkal jobb, ha egyből, a könnyebben érthető részeket olvasom. Amikor azonban rádöbbentem arra, hogy én nem kedvelem a táblázatok olvasását, elszégyelltem magam. Hiszen ez is Isten igéje, ugyanolyan kijelentés, mint minden más szakasz.

Egyszer egy konfirmációi órára készülve Isten engedte megérteni, hogy mindez fontos, és üzeneteket is adott belőle. Nagyon gazdag a Máté evangéliuma első részében olvasható nemzetségtáblázat igei üzenete is. Valójában lehetetlen egy prédikációban elmondani, most három fontosabb mozzanatra szeretnék rámutatni, igazolva, hogy nemcsak Mária és József ismerős története, hanem az azt megelőző szakasz is, a családfa arról beszél, hogyan történt Jézus Krisztus születése.

Az Úr Jézusról szól az ő családfája is. Arra mutat, hogy Isten hogyan készíti az egyszülött Fiú érkezését erre a világra, a nemzetségtáblázat világtörténelmi szinten mutatja, hogyan Izraelben, népe életében, és hogyan József és Mária családi életében. Máté, az Úr Jézus tanítványa amikor leírta ezt az evangéliumot, írt a pogányoknak is, de az evangéliuma jellegzetességei azt mutatják, hogy elsősorban zsidó népének, tagjainak címezte, akik számára mindig is fontos volt a családfa ismerete. Amikor egy személyt meg akartak ismerni, akkor figyelték, hogy milyen családból származik.

Én mindig elszomorodom, hogy csak a dédszüleimig ismerem a családfámat. Tudom, hogy vannak itt Pasaréten is olyanok, akik évszázadokra visszamenően tudják visszavezetni a nemzetségtáblát. Amikor az ember maga is látja, hogy családja már nagyon régen is milyen tagokkal bírt, akkor lehet, hogy mások nemzetségtábláját is könnyebben olvassa. Végül is személyessé válhat. Izrael életében nagyon fontos volt. Gondoljunk arra, amikor valakik, akik papok voltak, Isten szolgálatában és a fogság után nem állhattak be mindaddig a szolgálatba, amíg ki nem derült, hogy valóban igazolja a nemzetségtábla származásukat.

Máté mindjárt az evangélium elején tisztázza, Jézus valóban zsidó, Isten ószövetségi népének tagja, hiszen Ábrahám fia. Megdöbbentő, hogy noha Ábrahámig vezeti vissza a családfát, mégis azzal kezdi, hogy Dávid fiának. Dávid Ábrahám utóda volt. A 20. versben is, amikor az angyal Józsefet szólítja Dávid fiának, jelezve, hogy nemcsak Ábrahám utóda, hanem valóban Dávidnak az utóda, aki Izraelben a messiási király lesz, a Dávid fia. Sok csoda történetét előzi meg, amikor valaki úgy kiált Jézusnak: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam.

Jézus tehát királyi családból származik, ő a Dávid fia, Izrael Messiása, Izrael királya. Az is kiderül rögtön az evangélium elején, hogy ő benne jött közel az élő Isten, Izrael Istene a bűnösökhöz; Immánuel, velünk az Isten. Az evangélium azzal fejeződik be: Íme én ti veletek vagyok minden napon. Ez a nagy igazság keretbe foglalja az egész evangélium örömhírét, hogy Jézusban, a Dávid fiában, aki Ábrahám fia, Dávid utódja, őbenne jött el az Isten hozzánk. Ezért olyan fontos, hogy a nemzetségtábla az első részben milyen módon beszél arról, hogyan volt Isten velük már akkor is, amikor még nem jött el a Messiás, de már készítette az Úr az ő érkezését, útját. Jézusra mutat tehát a családfa, de általa mutat Istenre, az Atyára, aki készíti az ő útját. Isten jelenléte, ígéretet teljesítő munkája, terve a családfa legfontosabb üzenete.

A háromszor tizennégyes rendszerű felosztás - Dávid személyéhez is kapcsolódóan ? érzékelteti, hogy nagyon fontos Jézus királyi volta és valami miatt ezzel a rendszerezéssel Jézus személyére kívánja a hangsúlyt helyezni. Az írásmagyarázók sem tudják igazán eldönteni, hogy mi lehet ennek a 3 x 14-es rendszerezésnek a hátterében, a legtöbben azt állítják, hogy a 7, mint a teljesség száma és ennek kétszerese a 14, valószínűleg arra utal, hogy eljött az isteni beteljesedés teljes ideje, nemcsak szabadító, ígéretet beteljesítő Istenről van már szó, hanem arról, hogy ő a maga idejében, bibliai kifejezéssel a idő teljességében, cselekszi azt, amikor elküldi a Messiást. A leírásból, ezzel a rendszerezettséggel, mindenképpen az látszik, hogy ebből a családfából hiányoznak, hiányozhatnak bizonyos nevek, mert Máté teológiai céllal szeretné megmutatni, hogy valami a megfelelő időben jön el Isten akarata képen.

Az írásmagyarázók általában azt is megjegyzik, hogy Dávid héber nevének számértéke 14 és nem tudják, hogy valójában Máté tudatosan adta-e ezt a fajta felosztást. A lényeg tehát, hogy Isten a megfelelő időben teljesítette be az egyszülött Fiú érkezését. Nekünk ez ott lesz személyes üzenetté, ha a családfát folytatjuk, nem a vér szerinti leszármazás, hanem a lelki kapcsolat révén. Jézus maga mondta, hogy kik az ő testvérei. A Zsidókhoz írt levélben azt a másik örömhírt olvashatjuk, hogy Jézus nem szégyellette atyjafiainak hívni azokat, akik hozzá tartoznak, és testvérei. Mi lelki módon tartozunk ebbe a családba.

Ez a családfa mutatja, hogyan érkezett el Jézus, a mi személyes életünk pedig jelzi, hogyan folytatódik az Úr Jézus családja, élete, egészen az ő eljöveteléig.

A 17. versben azt a fontos dátumot illetve eseményt olvashatjuk, hogy valami a babiloni fogságig, meg utána történik. A babiloni fogságba vitel kifejezés azt jelzi, hogy világhatalmi, világtörténelmi események is azért történtek, mert a Messiás király készül elérkezni Izrael történetében. Isten ígéretet beteljesítő munkája és terve világtörténelmi szinten is mozog. Ha megnézzük térképen, azt láthatjuk, hogy Izrael egy kis ország a Földközi tenger partján és mellette hatalmas világbirodalmak voltak az ókorban. Egy kis ország mellett hatalmas birodalmak jönnek, mennek, de bármi, ami történik a világtörténelemben, minden arra tekintettel történik, ami abban a kicsiny országban zajlik, hogy ott majd egyszer megszülethessen a Messiás.

A nemzetségtáblában szereplő nevek világhatalmakra emlékeztethetnek bennünket is. Ábrahám neve mellé oda gondolhatjuk Egyiptomot. A fáraók közül voltak olyanok, akik segítettek, voltak olyanok, akik ítéltettek, mert Isten készítette a Messiás érkezését. Fontos hatalom volt az Asszír, akik abban lettek Isten eszközei, hogy amikor az ország kettészakadt, az Északi országrészt megítélje Isten. Ezékiás idején az Asszír birodalom viszont nem tudta bántani a Déli országrészt, Júdát. Ott még nem jött el az ítélet ideje. Ezért Isten egy másik világbirodalmat hozott létre, a babilonit, amely legyőzte Asszíriát, elfoglalták Ninivét. Ennek leghíresebb királya Nabukodonozor, aki Isten eszköze volt abban, hogy Júda népe is fogságba kerüljön. Nem azért, hogy elpusztuljon, hanem, hogy Isten készítse a Messiás érkezését, egy hozzá visszatérő nép életében.

Az ószövetség lapjain számomra mindig megdöbbentő, hogy Isten ennek a pogány uralkodónak, Nabukodonozornak jelenti ki az ő világhatalmakat érintő tervét, amelyet az ő idejétől a Dávid fia megérkezéséig elmond. A király egy álmot lát, abban egy alakot, arany fejjel és más anyagokból készült testrészekkel és az isteni kijelentés Dániel magyarázata képen bemutatja, hogy az ő birodalma a legjelentősebb, de majd követi őt egy nálánál gyengébb, a méd-perzsa birodalom, majd a görögök, majd a rómaiak. Az álomban az egész alakot összetöri valami, mert elérkezett az Isten országa. Csak azért tudhatjuk ezt az igazságot, mert Isten egy pogány uralkodónak kijelentette ezt álomban és az ő szolgája, Dániel megfejtette és mi is ismerhetjük.

Isten nem akarta népét a babiloni fogságban hagyni, ezért egy újabb birodalmat hozott létre, a Méd-Perzsát. A zsidókat Cyrusz király hazaengedi, ő az Úr szolgája. Ézsaiás több száz évvel korábban próféciában még a nevét is megmondta ennek az uralkodónak, és beteljesedik, hogy Izrael fiai hazatérhetnek a Júda földjére. A Görög Birodalom, illetve a Római Birodalom Jézus életéig tartó jellemzőit a Bibliában nem olvashatjuk. Ez az időszakot hívjuk intertestamentális kornak, a két szövetség közti időszaknak. Történelmi könyvekből, illetve az apokrif iratokból tudjuk, hogy ebben az időszakban mi történt Izrael népével. A lényeg az, hogy amit Nabukodonozor látott, azt Isten beteljesítette. Valóban, a Római Birodalom idején eljött Jézus.

A lelki családhoz tartozóknak, nekünk, ez a mozzanat azt mondja, hogy Jézus eljövetele előtt és után is, mi, akik ismét várjuk az ő eljövetelét, Isten, ha kell a nagyhatalmakat is úgy támasztja, vagy pusztítja, hogy mindent az ő népéért tesz. Már nem csupán egy kis országban, hiszen az ő népe most már az egész világon él, nemcsak zsidók, hanem pogányok is az ő népe. Bármi ami történik ebben a világban, mind Jézusért, azért, hogy a Messiás király uralma megvalósuljon az övéi életében.

Abban az időben is, amikor a nemzetségtáblában szereplő személyek éltek, látszódott, hogy voltak olyan világhatalmi uralkodók, akik tapasztalták Isten áldását, mert engedelmeskedtek, voltak, akik ítéltettek. Ma is így van, ma is vannak olyan világhatalmi uralkodók, akik ha engedelmeskednek Istennek, az életükön Isten áldását láthatjuk. A gonoszokat Isten elpusztítja. Nem a véletlen játéka, hogy Csaucseszku éppen Karácsonykor halt meg. Amikor a Károli Bibliát WC papírként lehetett látni Romániában 1988-ban, akkor lehetett arra gondolni, hogy ez a diktátor nem fog sokáig uralkodni. Isten nem hagyta, hogy az ő magyar nyelven írt szavát gyalázzák.

Manapság, amikor a hatalom kérdése nagyon döntő, ne felejtsük, hogy a hatalom az egyházi embereket is megkísértheti, voltak, akik elbuktak benne. A hatalom az Úré és a világ hatalmasságai, uralmai Isten kezében vannak. A nemzetségtábla arról beszél, hogy itt egy kicsiny ország emberei, családjai, királyai, nevei vannak, de mögöttük ott van az a történelem, amelyet a világhatalmak révén átélhetett az Úr népe. Eljött az Úr Jézus az idők teljességében és amikor eljön, láthatóvá válik számunkra is, hogy a mi időnkben is minden nagyhatalmi tevékenység azt a célt szolgálta, hogy eljöjjön a Messiás. Az utolsó idők jelei, a Biblia igazsága is erről beszélnek. Nekünk tehát fontos, hogy nemcsak a mi pillanatnyi személyes életünk, hanem tágabb értelemben, ha a földi életünket nézzük, minden Isten kezében van ma is.

A családfa nevei sokkal személyesebben mutatják Isten tervének, ígéretének, végrehajtó munkájának az igazságát Izrael népe és történelme életében. A nagyhatalmak távoliak, a haza közeli Isten ószövetségi népe számára is. Gyakorlatilag minden név mellé el lehetne mondani egy olyan történetet, amit gyerekkorunk óta hallottunk. Persze vannak olyan nevek is, amikről nem olvashatunk semmit a Bibliában, a családfában vannak híresek és kevésbé híresek. De mindegyik Isten tervében szerepel. Jézus Messiás király ? ezt Isten már Ábrahámnak megígérte: "királyok származnak tőled". Más kérdés, hogy több száz évnek kellett eltelnie, hogy végre Ábrahám révén legyen királya az ő népének, aki Dávid lett. Amikor Máté megemlíti Júdát és testvéreit, emlékezzünk arra, hogy Júda egyik leszármazottja a fáraó mellett elég nagy hatalomra jutott, a fáraó első embereként olyan hatalommal rendelkezett, amely sok királyénál is nagyobb volt. Mindezt azért, mert Isten így akarta megtartani a családot. Akkor még nem igazán Isten népének hazája, de Isten már gondoskodni akart róluk és Józsefnek óriási hatalmat adott. Később Dávid lett az, aki Ábrahám leszármazottjainak, Isten népének valóban királya lett. 2Sámuel 7-ből tudjuk, hogy rá vonatkozik az az ígéret, hogy az ő királysága lesz örök uralom, örök királyság.

A családfában leginkább Dávid utódainak a nevét olvashatjuk. Legtöbb király istentelen volt, néhány hívő király kivételével. De ettől függetlenül, ők a dávidi uralom letéteményesei, rajtuk keresztül viszi tovább Isten az ígéret beteljesítését. Manassé volt a királyok közül a leggonoszabb és ő volt az, aki megtért. Nem az volt a kérdés, hogy hívők, vagy nem hívők voltak ezek a királyok, de szigorú ítélet volt azokon, akik nem voltak hívők. Sokszor a maguk akarata ellen kellett cselekedniük, mert Isten ígéretének beteljesedését kellett segíteniük.

A babiloni fogságtól kezdve már nem volt királya Júda népének. Ezért várták nagyon a Messiás érkezését. Amikor az Úr Jézus eljött, akkor lett megint királya Isten népének, zsidó királya. Az akkori király, Heródes edomita volt.

A családfában néhány asszony neve is szerepel. Ennek üzenete van, hiszen majdnem mindegyikük pogány asszony; Ruth, Ráháb és Támár biztosan pogány származású. Úriás felesége zsidó asszony volt, de a férje hettita pogány. Izrael királya, a zsidók királya a Messiás, de a legtöbb asszony név azt jelenti, hogy ebben az uralkodásban része lesz a pogányoknak is. Nem véletlen, hogy Máté éppen ezeket a neveket akarta megemlíteni. Az Úr Jézus közösséget vállalt a pogányokkal is és már a nemzetségtábla is ezt kívánja hirdetni. Ha pedig arra gondolunk, hogy milyen bűnös életek, kapcsolatok társultak ezekhez az emberekhez, akkor látható, hogy nemcsak pogányok, hanem nagyon bűnös pogányok.

Ráháb Jerikóban élt, ítéletre méltó városban, hiszen Józsué és a nép azért vannak ott Jerikó tövében, hogy elpusztítsák, mindent kiirtsanak, de Ráháb mégis életben marad. Parázna asszony létére segít a kémeknek, s rajta keresztül nagyon sokan megszabadulnak a családjában, és barátai közül, mert megtér az élő Istenhez. Isten kegyelme, ő lesz az ősanyja Jézusnak. Mert a Júda fejedelmének a legidősebb fia észreveszi, beleszeret, és felesége lesz.

Támár, Ráháb előtt Júda családjában olyan kiszolgáltatott helyzetbe került, hogy kénytelen parázna nőnek öltözni, hogy az élete valahogy megoldódjon. Ebből a "parázna" kapcsolatból születik meg majd Júdától az apósától az a gyermek, aki az Úr Jézus ősatyja.

Rúth példaértékű életet élt, de ő moábita. Ez azt jelenti, hogy nem Izrael népéhez tartozó. Ahogyan szereti az anyósát és amilyen hitet él meg és amit vállal pogány létére Izrael Istenéért, az önmagában beszédes.

Az ősi szövegben Salamon mellett az a kifejezés szerepel, hogy Salamon azért született meg, mert Dávidnak volt egy úriási kapcsolata. Károli fordításban ez így olvasható: Dávid király nemzé Salamont, az Úriás feleségétől". Tehát a felesége neve nem szerepel. Pedig Isten megbocsátotta Dávidnak ezt a bűnét, de a családfában azt kívánja hangsúlyozni, hogy sose feledjük el kitől született Salamon. Abból a házastársi kapcsolatból, abból a családi helyzetből, ahol ilyen szörnyű bűn történt. Ilyen a kegyelem, ha kell, Isten még a bűnt is elfedezi, megbocsátja, ha kell keményen megítéli, de mindenképpen kegyelmesen helyre állítja az ő népének, az övéinek az életét.

Ne gondoljunk arra, hogy itt csupán az asszonynevek mellett lehet bűnöket megemlíteni; föl lehet sorolni az összes bűnös király minden gonosz tettét. Annyi hamisság és istentelenség van itt a nemzetségtáblázatban lévő királyok esetén is. Átokká lett a népükre is, amit ezek a királyok elkövettek. Ennek lett a következménye a nép fogságba esése, annak szörnyű kínjai, mind az északi, mind a déli résznek egyaránt. Jézus mégis egy ilyen családba született bele. Vállalta a bűnösökkel a közösséget.

Ha nekünk lenne családfánk és lennének köztörvényes bűnözők, nagyon tisztátalan életet élő családtagok, akkor lehet, hogy azt mondanánk, hogy még véletlenül se írjuk oda a nevüket, ne lássák, ilyen emberek voltak a családunkban. Jézus meg kifejezetten azt a családot vállalja, amelyben ilyen döbbenetes hamisságok voltak. A neve is azt jelenti, hogy szabadító, mert ő szabadítja meg népét annak bűneiből. Ha csak Jézus neve szerepelne itt, az is jelezné, hogy az ő családja nem a tökéletesek családja, hanem a bűnösöké. Ezért megdöbbentő, hogy velünk az Isten, mert eljött az Úr Jézus. Az Immánuel kifejezés, amelynek jelentése "Velünk az Isten", az ószövetségből kiderül egyértelműen, nemcsak kegyelmet jelent, hanem ítéletet is. Isten nagyon súlyos ítéletét az istentelen népen. Csakhogy Jézus eljövetele azt célozta meg, hogy az ítéletet majd ő hordozza el. Itt vagyunk Máté evangéliuma elején a "Velünk az Isten", de hirdeti, hogy majd ez az Úr, ez a Messiás, ez a Szabadító vállalja a kereszt gyötrelmét is, hogy aztán a tanítványainak mondhatja: Minden nap veletek vagyok. Az isteni kegyelem és szabadítás vele volt népével Jézus eljövetele előtt és után is.

Ez a mi életünkben is nagyon fontos, mert vannak olyan hívő házasságok és családi életek ahol bizony nagyon komoly bajok vannak, vagy mi is küzdünk azzal, hogy milyen vétkeket követünk el még mindig és szégyellünk úrvacsorára jönni, vagy azzal vétkezünk, amit elkövetünk népünk, hazánk, vagy vezetőink ellen. A bibliai történet mai gondolata mindannyiunktól azt kérdezi, látjuk-e Isten kegyelmét, gondoskodását a mi népünk életében is? Van sok gonoszság, hamisság a mi vezetőink életében is, a kérdés csak az, hogy a hívő nép képviseli-e Jézust. Nekünk az Úr Jézusra kell tekinteni és őt kell képviselni, aki, ha kell ítél keményen, de lehet, hogy kegyelmez.

Kálvin János volt az a reformátor, aki rámutatott, Isten kegyelmét kell képviselni, mert mindig az ő kegyelmére szorulunk. Ő húzta alá, hogyha istenfélő vezető van egy nép életében, az kegyelem. De az is kegyelem, amire szorul a nép, ha a vezetője istentelen. Mindenképpen kegyelemre szorulunk, és ezt a kegyelmet Isten népe képviselheti ebben a világban ma is, ahogy annak idején is az ígéretet beteljesítő isteni kegyelem, vagy ? ha kellett ? ítélet munkálkodott Jézusért. Ráadásul az Úr Jézus győzött, hiszen övé a hatalom mennyen és földön és mi ezt a hatalmat képviseljük hazánk és népünk életében.

Ezek nem csupán nagy szavak, hanem valóság. Merjük azt hinni, hogy amikor egy országban, egy népben egyetlen egy hívő ember imádkozik, mert egyedül csak ő a hívő ember, az is akkora hatalom, hogy Isten az egész népet megáldhatja és megkönyörülhet rajta? Bármikor elteheti a gonoszokat az útból. Bízunk mi Isten ígéreteiben népünk kapcsán? Izrael abban az időben egyedüliként volt Isten népe, nekik is vinniük kellett volna a pogányok közé az evangéliumot. Mi a magunk helyén a magyar nép számára élhetjük meg ezt, határon túl is.

Hogyan látszódik meg szülei életében Jézus ígéretet beteljesítő munkája? Ennek a családfának a végén szerepel József neve és Mária neve. Boldog kapcsolat, hiszen menyasszony, vőlegény viszony, már csak a menyegző hiányzik, amitől fogva a szó legteljesebb értelmében férj, feleség, de már most is, ilyen a kapcsolatuk. Azt azonban látni kell, hogy Mária gyermeke nem Józseftől van. Ezért megdöbbentő, hogy Jézus érkezését készíti az isteni kegyelem és irgalom, de nem azt jelenti, hogy minden simán megy, eljött a beteljesedés ideje. Egy párnak az élete majdnem tönkre megy ezen, Mária vállalja a gyermeket, József úgy érzi, hogy ő nem hajlandó.

Az Úr szeretettel adott kijelentése segíti Józsefet abban, hogy ne csak a láthatókra nézzen, ne csak magában gondolkodjék, hanem tekintsen végre ő is Istenére, merjen bízni benne, merje elhinni, hogy amit Isten tesz, az néha hihetetlen. Ne csak magában gondolja végig a dolgokat, hanem Isten szerint, annak az igazságnak a fényében, hogy ő a Messiást készíti. Már pedig a Messiásnak Istennek kell lenni. Ezért történt, hogy először úgy tűnt, hogy Máriát el fogja bocsátani, de aztán kiderül, hogy mégis csak eggyé lehetnek. Kiderül Máté leírásából egyértelműen, hogy a gyermek nem Józsefé, de mivel József elfogadta gyermekének, mégis csak ő lett a dávidi utód letéteményese.

József és Mária életében Isten úgy munkálkodik, hogy közben a népe történetében és a világhatalmon is munkálkodik. Azért kerülnek a születés után Egyiptomba, mert a római császár egy nagyon gonosz döntést hoz, Isten ezt használja fel arra, hogy eszköze képen, Betlehembe kerüljenek, mert a Megváltónak, a világ üdvözítőjének ott kell megszületnie. Heródes volt akkor a király, aki edomita volt. Amit ő tesz és ahogy tesz, mind, mind azt igazolja, hogy Isten beteljesíti az ő ígéretét.

Világtörténeti szinten Isten népe történelmi élethelyzetében ez a kis család átéli az Isten gondoskodását, ígéretet beteljesítő munkáját, nem úgy, hogy minden rózsás és fényűző pompa, mert királyi gyermek születik, hanem átélik a terheket, az üldözött voltot, mindazt, amit a megelőző történelmi időkben is átéltek a Jézus családjához tartozók. De József és Mária azt is tapasztalták, hogy velük az Isten, ott volt velük Jézus, ott volt az isteni gondoskodás az életükben. Nemcsak Jézus fogantatása után, hanem Jézus születése után is.

Ez azért nagyon fontos, mert ez ránk is igaz. Nagyon nagy ajándék, ha mi Jézus családjához tartozunk, ha a mi személyes életünkre is igaz, hogy velem az Isten. Ha igaz esetleg a házastársamra is, mert a házastársam is hitben jár, nem kell vele a felemás igában szenvedni. Az is ajándék, ha valaki mindezt az egyedüllétben éli át. Akkor is igaz, ha gyermekeket is kap Istentől és már ők is az Úréi. Nagyon nagy ajándék, hogyha a hazánk és a népünk is az Úré lenne. Tudjuk, hogy majd a maga tökéletességében akkor teljesedik be minden, amikor eljön az Úr Jézus. Addig lehet, hogy a mi személyes, házas, családi életünk, népünk élete is sok nehézséget és bajt él át, de hogyha Jézus családjához tartozunk, akkor ugyanúgy tapasztalhatjuk mindig milyen az Isten munkája. Velünk az Isten, ő gondoskodik, sőt mi is eszközei leszünk.

Tehát Máté evangéliumában az Úr Jézus családfája azt hirdeti, hogy Isten a múltban mi mindent megtett azért, hogy eljöjjön a Messiás. A világtörténelemben, Izrael történelmében, és az Úr Jézus szülei életében is munkálkodott Isten. A mi életünkben is ugyanígy munkálkodik. József és Mária csupán egy dolgot tettek, mint házaspár, mint család, elfogadták Jézust, vele éltek, a szó fizikai és lelki értelmében is. Eközben engedelmesek voltak Istennek.

Ez az ige abban bátorít minket, hogyha a múltban is lehetett Istennek engedelmeskedni, mert Jézus családjához tartozunk, akkor mi is lehetünk engedelmes gyermekei, követői a mindenható Istennek.

Imádkozzunk!

Magasztalunk téged mennyei Édesatyánk, hogy mi a Szentírás lapjairól már mint megtörtént eseményeket, tényeket olvashatjuk azokat a csodákat, kegyelmes gondoskodó munkáidat, amelyek erősítenek minket a beléd vetett bizalomra, a még odaszántabb engedelmességre. Dicsőítünk Urunk téged, hogy te az ókorban is mindent azért tettél, hogy eljöjjön a Messiás. Köszönjük, hogy ma is minden úgy történik, hogy az Úr Jézus jövetelét készítse elő.

Megvalljuk Urunk neked, hogy számunkra amikor látjuk ennek a bűneset utáni világnak sokféle terhét, bántását, nem könnyű téged győztesnek és hatalmasnak látni. Urunk, amikor azt látjuk, hogy a bűn mennyire meg tud még minket is rontani, olyan jó látni és elhinni, hogy az Úr Jézus mindent elvégzett értünk is. De arra kérünk, hogy erősítsd a hitünket, segíts abban, hogy merjünk benned bízni, ahogy lelki elődeid is tették. Add, hogy meg tudjuk élni a hitünket, nemcsak személyesen, hanem, ha van társunk, akkor azzal, vagy a családunkkal és hadd lehessünk így áldássá népünk számára is.

Urunk, köszönjük, hogy a te kegyelmed rajtunk keresztül is kiáradhat a mi népünk életére. Ezzel a reménységgel szeretnénk a te kegyelmedet képviselni, amikor szavazni megyünk. Köszönjük, hogy most is imádkozhatunk népünkért és vezetőinkért. Arra kérünk, adj nekünk istenfélő vezetőket, hadd lehessen csendes és nyugodalmas életünk. De köszönjük Urunk, hogy a te kegyelmedet mindenképpen kiárasztod ránk.

Imádkozunk Urunk a határon túl élő magyarokért és lelki testvéreinkért is. Kérünk téged, hogy adj nekik békességet, add, hogy ők is elsősorban tőled várják a bajaik megoldását. Imádkozunk a betegekért, a kórházban levőkért, add, hogy hadd lássák meg kegyelmed erejét.

Ámen.