PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2010. január 24. (vasárnap este) Cseri Kálmán

IGAZ ÉS HAMIS MEGTÉRÉS

Alapige: ApCsel 8,9-13

---

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, hálásan köszönjük, hogy úgy jöhetünk hozzád, ahogy vagyunk. Köszönjük, hogy előtted nem kell "viselkedni". Köszönjük, hogy meg se szabad próbálnunk, hogy megjátsszuk magunkat, te úgyis a szívünkbe látsz, és egyedül te ismersz minket igazán. Mi magunkat is olyan sokszor félreismerjük, meg nem akarjuk a valóságot látni.

Áldunk azért, hogy te így szeretsz minket, amint vagyunk, sok bűn alatt. Köszönjük, hogy a veled való találkozásban alapjaiban megváltozhat az életünk. Könyörülj rajtunk, és engedd ezt ma ne csak világosabban látni, hanem minél többünknek átélni.

Köszönjük, hogy akiben te elkezdted a munkádat, folytatni fogod és be is fejezed. Köszönjük, hogy nem végzel félmunkát. Köszönjük, hogy megígérted, hogy mindezideig munkálkodsz. Igéd és Szentlelked által az újjáteremtés csodáját tudod megvalósítani. Erre várunk alázatosan. Te pontosan tudod, egyedül te tudod pontosan, melyikünknek mire van lelkileg leginkább szükségünk, és egyedül te tudod megadni azt, amire valóban szükségünk van.

Mi remegve tartjuk a hitünk kezét, szeretnénk ajándékokat kapni tőled.

Ámen.

---

Igehirdetés

Két héttel ezelőtt a hitünk alapjait kezdtük vizsgálni. Azt mondtuk: legjobb, ha a legfontosabbakat a Szentháromság Isten munkájához kötjük. Láttuk, hogy a Szentírás Isten önmaga kijelentésének a dokumentuma, ezért hisszük, hogy úgy, ahogy van, igaz. Ez a hitünk egyik fundamentuma. Aztán hisszük, hogy Jézus Krisztus az, akinek mondta magát; hisszük, hogy Ő úgy született, ahogy le van írva a Szentírásban; úgy és azért halt meg, ahogy ott olvashatjuk; feltámadott, felment a mennybe, és egyszer visszajön majd nagy hatalommal és dicsőséggel mindenki szeme láttára. És hisszük, hogy a Szentlélek egészen újjá tudja teremteni az Istentől elszakadt, megromlott embert.

Ma erről a harmadikról legyen szó. Az első kettőről korábban már beszéltünk.

Ez is a hitünk alapjaihoz tartozik (szemben mindazzal, amit ma is sok modernnek nevezett tudomány és áltudomány tanít), hogy az Istentől elszakadt ember mindenestől megromlott. Képtelen helyes önismeretre jutni. Képtelen Istent megismerni és hozzá visszatalálni. Egyáltalán képtelenné vált arra, ami Isten minősítése szerint jó. Ezt sajnos a tapasztalat is megerősíti.

Úgy, ahogy olvassuk a Mózes első könyvében, amikor Isten szomorúan megállapítja: "az ember szívének minden gondolata szüntelen csak gonosz." Ezért írta le Pál apostol szomorúan azt, hogy "nincsen énbennem, azaz a testemben, semmi jó." Ezért mondta az Úr Jézus egy kitűnő, erkölcsös, művelt, vallásos embernek: "szükséges neked is újjászületned" vagyis: szükséges felülről fogannia bennünk egy új életnek.

Amikor viszont ez megtörténik, akkor (megint csak Pál apostol merte leírni, hogy) "aki a Krisztusban van, az új teremtés." Valami egészen új jön létre. Felülről Isten igéje belehullik a mi romlott szívünkbe, és ott egy lelki foganás történik. Egy új élet jön létre. Az Isten országába senki nem mehet be, csak az, akiben ez az új élet létrejött. - Ezt Jézus mondta szintén Nikodémusnak. (Jn 3. fejezet).

Ez az új élet nem az előzőnek javított kiadása, hanem mindenestől új. Új teremtés - ezt olvassuk. Ez a Szentlélek munkája. Isten Szentlelke tud fogékonnyá tenni minket az igére. Isten Szentlelke végzi el ennek a lelki fogantatásnak a csodáját, és Isten Szentlelkének a munkája nyomán válik egészen újjá egy megromlott természetű ember. Az ilyen embereket az jellemzi, hogy életük felett az őket újjáteremtő Isten az Úr, átadják az uralmat Istennek.

Az, amit most olvastunk a Bibliából, meg amit majd olvasunk a következő fejezetből, arról szól, hogy ezt is lehet hamisítani. Van igaz újjászületés, és van olyan valami, ami hasonlít hozzá, de nem az.

A Cselekedetek könyve 8. részében szó van erről a bizonyos Simonról, aki Samáriában tevékenykedett. A 9. fejezetben szó van Saulról, akiből Pál apostol lett. Ha a kettőjük életét egymás mellé tesszük, meg azt, ami itt le van írva, akkor világosan kitűnik, milyen az igazi újjászületés, és milyen a hamisítvány. Simon - hamisítvány, Saul-Pál - valóban újjászületett ember lett. Az ő megtérése hiteles.

Mit tudunk meg Simonról? Azt olvastuk, hogy "varázslásával ámulatba ejtette Samária népét, mert igen nagynak állította magát." Ez megtévesztette az embereket, mert nincs érzékük a lelki valóságok megítéléséhez. Azt mondták: "ez az Istennek Hatalmas ereje."

Van ilyen? Van ilyen ma is, hogy valaki rendkívüli képességekkel emberfeletti teljesítményekre képes. Például meg tudja mondani másoknak a jövőjét, és valóban úgy lesz. Tud jósolni. Tud varázsolni. Különleges teljesítményekre képes, de ezt a képességét nem Istentől kapta, hanem ördögi erővel tud ilyen különös dolgokat tenni. Ámulatba ejt másokat, magát mindig valami nagynak tekinti, és némelyek azt mondják, meg ő is sokszor azt képzeli, hogy ez az Istennek a hatalmas ereje. Amikor ezt hallotta Simon, nem tiltakozott ellene, és nem Istennek adott dicsőséget.

Aztán megjelenik Samáriában Fülöp diakónus, hirdeti a Jézusról szóló evangéliumot, s elkezdődik egy lelki ébredés. Sokan hitre jutnak.

Simon elkezd szaglászni. Mi ez itt? Mi folyik itt? Ő is hallgatja az igét, és egyetért vele. Legalábbis úgy tesz, mint aki egyetért vele. Sőt, meg is keresztelkedik. Ez valami új közösség, ami itt alakul. Sose tudja az ember, hogy melyik közösséghez jó csatlakozni. Nem akar lemaradni, nem akar kimaradni semmiből, ami modern és jó, esetleg még jövedelmező is. Megkeresztelkedik és csatlakozik Fülöphöz. Ott sündörög az igehirdető körül. Bólogat, egyetért, mint aki elfogadta. Beírják a keresztelési anyakönyvbe. Csatlakozik az új gyülekezethez.

De mi változott meg? Azt olvassuk: semmi. Mert amikor erre a képtelenségre vetemedik, hogy pénzért megvegye azt a képességet, hogy a Szentlelket adja valakinek, hogy ő adja valakinek a Szentlelket: az egészet nem érti, miről van szó, csak a pénz meg a hatalom érdekli. "Adjátok meg nekem is ezt a hatalmat..." Akkor ez a kemény ítélet hangzik el: "Vesszen el a pénzed veled együtt, mert nem egyenes a szíved az Isten előtt. (...) Mert látom, hogy a keserű irigység és a gonoszság fogságába estél." Utána már csak azért könyörög, hogy jaj, mindez ne teljesüljön be az ő életében.

Tehát ő is hallgatta az igét, rábólintott: biztos úgy van. Csatlakozik formálisan Jézus Krisztus tanítványaihoz, megkeresztelkedik. De nem valami új kezdődik el az életében, hanem a régit akarja megfejelni ezzel az újjal. Ez valami egészen új, amiről Fülöp prédikál. Simon ki akarja egészíteni a régit. Mindenki lelkesedik, ő is lelkesedik. Belső változás azonban nem történik. A szíve érintetlen marad. Annyira érintetlen, mint amennyire a kavicsok belseje, akkor is, ha patakban vannak. Körülfolyja őket a víz, ott vannak évekig, évtizedekig, de ha kivesszük és kalapáccsal ráütünk, teljesen száraz a közepe.

Ilyen is lehetséges - olvassuk itt. Mert ő nem megváltozni akart, csak versenyképes akart maradni. Jön ez a Fülöp, olyanokat csinál, amiket ő nem tud. Na, akkor vegyük meg pénzért ezt a képességet. A konkurencia nehogy leelőzze őt. Nem szabad lemaradni. De nem újat akar, csak kiegészíteni a régit.

Ma is van ilyen. Emberek hallgatják az igét, elvileg egyetértenek sok mindennel, amiről a Biblia szól, vagy amiről egy-egy igehirdetés szól. Megkeresztelkednek, beírják őket egy anyakönyvbe. Bekerülnek egy gyülekezet választói névjegyzékébe - és közben semmi közük Jézushoz, mert továbbra is ők maradtak a maguk életének az urai.

Majd látjuk Saul-Pálnál, hogy ez volt az első és legdöntőbb gesztus, amivel Jézus hívására válaszolt: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Állok rendelkezésedre.

Simon nem. Ő akarja használni a Szentlelket.

Saul azt mondja: Isten Szentlelke, használj engem, amire akarsz. - Ez a nagy különbség, ez a döntő különbség a hamisítvány és az igazi újjászületés, az igazi megtérés között.

Mert mit tudunk meg Saulról? Ő egészen más gyerekkort tud maga mögött és más gyökerekből táplálkozik. A Filippi levél 3. részében részletes önéletrajzot ír le. Leírja, hogy a nyolcadik napon metélték körül. Ez azt jelenti, hogy tősgyökeres, tiszta zsidó családból származik. Nem pogányból lett zsidó, nem felnőttkorban. Szabályosan úgy, ahogy a törvényben van. Még azt is tudja, hogy melyik törzsből jöttek az ősei, pedig a babiloni fogság után ezt nehéz volt számon tartani, és a legtöbben nem tudták megmondani.

Azt írja: Benjámin törzséből való vagyok. A felekezeteket illetően farizeus. Szüleim, nagyszüleim a legkegyesebb hívők voltak. Komolyan akarták venni a törvényt. Tarzuszból származik. A harmadik legnagyobb egyeteme abban a világban Tarzusznak volt. Iskolaváros volt. Jó iskolái lehettek. Teológiát Jeruzsálembe küldik tanulni. A leghíresebb professzor, Gamáliel lesz a mestere. Minden kiváló.

Befejezi a tanulmányait, tehetséges, megbízható, ambiciózus fiatalember, aki írásos felhatalmazást kap arra, hogy menjen Damaszkuszba, ahova sok Jézusban hívő keresztyén menekült Jeruzsálemből és környékéről az üldözés idején: Szedje össze, és likvidálja őket. És ő nagy öntudattal elindul erre az útra, és ott történik az, amit a legtöbben ismernek a testvérek közül is, mert ismert történetet mondok, de a hangsúlyok miatt ismételjük át.

Egyszer csak nagy világosság támad, amilyet még életében nem látott. A földre esik, és valaki a nevén szólítja. "Saul, Saul, miért üldözöl engem?" Ki beszél? Meg is kérdezi: "Ki vagy, Uram?" Akkor Jézus bemutatkozik. "Én vagyok Jézus, akit te üldözöl." Most már világosabb? Egészen világos. Kis csend, és elhangzik a sorsdöntő mondat: "Uram, - nem Mester -, mit akarsz, hogy cselekedjem?"

Aztán jön három csendes nap, amikor imádkozik. Végiggondolja az egész életét. Valószínűleg újra és újra azt, ami az úton történt. Aztán az Úr Jézus küld hozzá egy engedelmes keresztyént. Kapja Saul a Szentlelket, és azonnal megy a Jézus tanítványai közösségébe. Megy a gyülekezetbe, és beszámol. Azok gyanakodva fogadják, de az Úr Jézus megnyugtatja őket. Onnan megy a zsinagógába, és ott is beszámol. És kiről beszél? Jézusról. Azt mondja: higgyétek el, mert én már tudom, hogy Jézus a Krisztus, a Messiás. "Igyekezett meggyőzni a damaszkuszi zsidókat, és bebizonyította nekik, hogy Jézus a Krisztus." Bizonyságot tett Jézusról, hogy Ő az Isten Fia.

Elkezdődik egy küzdelmes, nehéz, de boldog élet, szolgálat az Úr Jézusnak. És ettől kezdve minden lépését ez határozta meg: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?

Mi a különbség a hamis megtérés, meg Saul igazi megtérése között? Két döntő különbség van.

1. Az egyik, hogy Saul azonnal látta a bűneit. Azokat néven nevezte, megvallotta és elhagyta. Ezt követően is többször töredelmesen bevallotta, ha ez szóba jött, hogy mit csinált. Többször is elmondja a megtérése történetét és ez soha nem marad ki belőle, mély bűnbánattal és megrendülve: "E tanítás követőit halálra üldöztem, megkötöztem és börtönbe juttattam férfiakat is meg nőket is." (ApCsel 22,4).

A korinthusi gyülekezetnek pedig azt írja: arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek (pedig gyülekezetek tucatjait alapította), mert üldöztem a Krisztus egyházát. Timóteusnak pedig azt írja: Sose vonakodj attól, hogy a bűneidet beismerd, mert a bűnösök között az első vagyok én.

Simon nem beszél a bűneiről, ő hatalmat akar. Kerül, amibe kerül, pénz nem számít. Nagyobb akarok lenni, mint az, aki hirdeti Jézust. Mert nagy akarok lenni, én akarok nagy lenni.

Pál egész életében arra törekedett, hogy Jézus legyen nagy. Hogy Jézus igazi nagysága felragyogjon minél többek előtt, és megismerjék Őt. A maga bűneit soha nem hallgatta el.

2. A másik pedig ez a bizonyos "uralom átadás". Simon mágus uralkodni akar. Ehhez még több hatalomra van szükség. Erre tesz itt kísérletet.

Pál kész szolgálni Jézusnak. Több levelét is azzal kezdi, amikor a feladót, vagyis önmagát megnevezi, hogy én, Pál, a Krisztus Jézus rabszolgája. Ez a szó van az eredeti görög szövegben. Ami azt jelenti, hogy úgy tekintett magára, mint aki Jézus Krisztus tulajdona. A rabszolga a gazdája tulajdona volt. Azt tett vele, amit akart. Úgy akart függeni Jézustól, ahogyan Jézus függött az Atyától. Ebben a teljes és feltétel nélküli engedelmességben élt. Erre senki nem kényszerítette, ez is az új teremtésnek, az új életnek a tulajdonsága, hogy önként, örömmel kiszolgáltatja magát annak a Jézusnak, akiről Pál olyan szépen írta: szeretett engem, és önmagát adta érettem. Mindenem az övé. A testem, a lelkem, az időm, a képességeim, a műveltségem - minden. Ő használjon engem.

A múltkor ezt a mondatot találtam mondani fiatal lelkészek körében, s valaki mérhetetlenül felháborodott. Számon kérte: van nekem önérzetem, öntudatom? Ilyet mondani: valaki használjon engem! Mondom: nem valaki, Jézus. Ő használjon. Arra, amire akar, addig, amíg akar, és ott, ahol akar. Akkor leszünk boldogok, és akkor leszünk áldássá.

Pál számára ez egészen természetessé vált. Ez a Krisztussal való szoros közösség, ez a neki való tökéletes alárendeltség, ez adott neki tartást. Ezért tudott úgy szembenézni a halállal, ahogy. Ezért tudja írni a filippibelieknek: ne essetek kétségbe előre, ha engem kivégeznek. Az nekem sokkal jobb a Krisztussal lenni. "Kívánok elköltözni és a Krisztussal lenni." De nem félt a munkától. Azt mondja: ha nem végeznek ki, megyek és dolgozom tovább közöttetek. Ez a teljes belső felszabadultság, ez az emelkedettség a gyümölcse annak, amikor valaki átadja az uralmat Jézusnak.

A Simon mágusok nem adják át az uralmat. Ők tíz körömmel ragaszkodnak a maguk hatalmához és növelni akarják azt. Itt a pénz, adjatok nekem nagyobb hatalmat.

Az igazi megtérés az: te légy Úr ténylegesen az életemben. Akkor azonnal kérdezem: mit akarsz, hogy cselekedjem? És ha megértettem, már megyek is és cselekszem.

Nem mindig ilyen könnyű ezt megvalósítani, de akinek az életében ez a fordulat nem következik be, az biztos, hogy nem újjászületett ember. Látni, megvallani és elhagyni a bűneimet, és az életem feletti uralmat ténylegesen átadni az élő Jézus Krisztusnak. Ilyen valóságosan, ahogyan azt itt olvastuk.

Egyébként, amikor Jézus szólt a megtérésről, Ő is ezt a kettőt hangsúlyozta. Amikor a tékozló fiú hazamegy, akkor mit mond az apjának? Apám, vétkeztem - s megmondja konkrétan ki ellen -: az ég ellen és te ellened. És nem vagyok méltó, hogy a fiad legyek. - ez a bűnlátás és bűnvallás -, hanem fogadj vissza béresednek. Vagyis: kész vagyok feltétel nélküli engedelmességgel szolgálni neked. Látom és bánom a bűnömet, s elhagytam. Otthagytam a disznóimmal együtt magam mögött. Szeretnék hazajönni, és itthon neked szolgálni. Te parancsolsz, én engedelmeskedem, mint egy béres.

Az más kérdés, hogy az Atya azt mondja: nem béres vagy, hanem visszafogadlak fiamnak. Ez a kegyelem. De a fiú is ugyanúgy engedelmeskedett az apának, mint a béres, csak neki más volt a pozíciója. De sokszor ugyanazt a munkát végezték, ugyanúgy apai parancsra. Ez nem azt jelenti, hogy nem kellett engedelmeskedni.

Bűnlátás, bűnvallás, a bűn elhagyása; és az uralom tényleges átadása.

Meg a többi is, amiről itt olvasunk. Mert mit olvasunk itt?

- Simon, a hamisítvány, Fülöphöz csatlakozott. Ott sündörög az előadó körül.

- Saul Jézushoz csatlakozott.

- Simon mutatványra akarja felhasználni azt a hatalmat, amit remél, hogy megkapja.

- Saul szolgálatra használja azt, amit Jézustól kapott. Azonnal megy a gyülekezetbe, bizonyságot tesz. Onnan megy a nehezebb helyre, az övéi közé, a zsinagógába és bizonyságot tesz. Mások javára használja.

- Simon még nagyobb akar lenni.

- Saul azt akarja, hogy Jézus nagyságát ismerjék fel.

- Simon fel akar tűnni azzal, amit remél Istentől.

- Saulban pedig azonnal felébred a többiek iránt érzett felelősség és a mentő szeretet: mutatni az utat mindenkinek. Arra menjetek, ez az út vezet az életre, itt találtok oda az Úr Jézushoz. Én már tudom, mert megkönyörült rajtam.

Óriási különbség minden részletben is a kettőjük között.

A hamis megtérést azt jellemzi: ők is hallgatják az igét, sokan egyet is értenek, de "nincs bűne" az újjá nem született embernek. Arról nem tud beszélni, nem látja, nem bánja. Neki nincs mit megbocsátani, nincs mit elhagynia. És nem akar változni, a maga ura akar maradni. Simon mágus tovább is szervezi és modernizálja a maga életét. Építi a maga karrierjét, és még Istent is erre akarja felhasználni. Olyan feltűnő ez is: neki Jézussal nincs kapcsolata.

- Pál azonnal Jézushoz beszél. Úrnak szólítja. Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?

- A Simonoknak, a hamis megtérőknek nincs mondanivalójuk.

- Milyen különös, hogy Saul azonnal tudta, mit kell mondani a gyülekezetben, mivel segíthet a zsidó honfitársainak, kihez, hogy lehet közel vinni az evangéliumot, az igazságot mondani. És vállalja ezért a szenvedést is. (Azonnal az életére törnek, úgy szöktetik meg a damaszkuszi keresztyének. Egy kosárban leengedik a falon kívül és így mentik meg az életét.)

- A Simonok nem vetik meg a maguk régi életét, csak megfejelik. Ki akarják egészíteni.

- A Saulok leírják azt, amit a Filippi 3. részében olvasunk: a Krisztusért mindent kárnak és szemétnek ítéltem. Mindent, ami nélküle való volt.

- Pál apostol levetette és elvetette a maga régi életét.

- A hamis megtérők a meglevő ruhájukra fel akarnak venni egy vallásos kabátot vagy köpenyt.

- A Saulok levetkőznek pucérra, ilyen vagyok, szégyellem magam, és úgy veszik magukra Krisztus tiszta ruháját.

Levetkőzni és felöltözni. Több levelében ír erről az apostol, mert tudta, hogy csak így lehet igazán újat kezdeni.

- Saul-Pálnál láthatjuk azt is, hogy tipikusan belülről irányított emberré vált.

- A Simonokat a korszellem irányítja, a közvélemény: mit szólnak hozzá, mi most az előnyös? Az, amit ma naponta sokszor hallunk: mi éri meg?

- Sault belülről irányítja Isten Szentlelke.

Ez a különbség a pálfordulás meg a köpönyegforgatás között. A pálfordulás belső változás, a köpönyegfordítás az csak külső. Az újjászületett ember nem kavics, hanem szivacs. Magába szívja a vizet, aztán ki lehet belőle facsarni. Aztán megint magába szívja, és megint tovább lehet adni. És így viszi az evangéliumot.

Nem részletezem tovább. Mindnyájunkat kísért az, hogy valami hamis megtérés áldozataivá váljunk részben vagy egészben. Ennek alapján ma este jól le lehet mérni, hogy van-e nekem új életem? Tényleg átadtam-e az uralmat. Valóban azt akarom-e tenni az élet minden területén, amit az én Uram parancsol. Ismerem-e az Ő parancsait? Érdekel-e, hogy mikor mit akar. Mikor kérdeztem utoljára, hogy ebben-abban a kérdésben Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Mikor volt utoljára az az öröm bennünk, hogy azt cselekedtük, amit Ő mondott? Még akkor is, ha az volt esetleg a nehezebb. Nem mindig az a nehezebb, de sokszor az kényelmetlen, nehezebb.

Van-e mondanivalónk? Ott van-e a szívünkben ez a mentő szeretet, hogy azonnal megy, hogy másokkal megossza. Senki nem mondja neki. Vagy mégis mondja valaki? A benne élő Krisztus! Krisztust viszi másokhoz, és Krisztus viszi őt másokhoz. Ismerős-e ez nekünk? Vagy csak az elhatározásig jutunk: kellett volna mondanom valamit. Valami igét, valami vallásosat... Aztán nem mertünk megszólalni, mert nem tudjuk, hogyan kezdjük el. Azután elmúlt az alkalom és megmarad a lelkiismeret-furdalás.

És legközelebb megint ez ismétlődik. Mert nincs, aki belülről vigyen, röpítsen. Nincs, aki belülről súgjon, mit mondjál. A Szentlélek megtanít titeket mindenre - mondja Jézus -, és eszetekbe juttatja, amit parancsoltam nektek. De Szentlélek csak az újjászületett emberben van. A jó szándékú vallásos emberben nincs. Ő mondja a magáét, az újjászületett meg mondja a Krisztusét. A Krisztus erejével tud élni, és nem erőlködés lesz a vallásos élete is, hanem újra és újra erőt kap és tud szárnyalni fáradtan, talán fizikailag betegen is, megvetettség közepette is, mert belülről irányított ember.

Ne érjük be ennél kevesebbel. A hamisítványokat vessük el, az igazira, a hitelesre törekedjünk. Ez kétségtelenül Isten munkája, Ő végzi el bennünk, de aki látja ennek a szükségét, aki kéri és várja ezt, és elkezdi gyakorolni magát benne, az fog csodákat átélni.

---

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, áldunk azért, mert a te munkádra irányítod a figyelmünket. Dicsőítünk azért, mert neked minden lehetséges. Az is, ami az embereknél lehetetlen.

Köszönjük, hogy neked nincs reménytelen eset, és egyáltalán nem eseteknek kezelsz minket, hanem mérhetetlenül szeretsz, nevünkön számon tartasz, és új életet szereztél a te véred, kínhalálod által. Magasztalunk téged ezért.

Könyörülj rajtunk, és tégy minket lelkiekben igazán igényesekké. Adj nekünk tiszta látást, hogy ne keverjük össze az igazit a hamissal. A magunk életében se.

Ajándékozz meg minket a te tulajdon életeddel. Köszönjük, hogy ez lehetséges bármelyikünk esetében, hogy nem én élek többé, hanem él bennem a Krisztus.

Köszönjük, hogy Szentlelkedet adod a benned hívőknek. Ajándékozd ezt nekünk, Urunk. A te Lelked vezessen minket.

Taníts minket a te akaratodat teljesítenünk, mert te vagy Istenünk, és a te jó Lelked vezéreljen az egyenes földön.

Ámen.