PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2002. december 26. (karácsony másnapja) Varga Róbert

TESTTÉ LETT KEGYELEM

Alapige: Jn 1,14

---

Imádkozzunk!

Istenünk, köszönjük neked az ünnep csendjét. Köszönjük azt a békességet, amit ha kaptunk tőled, betöltötte a szívünket. Köszönjük azt, hogy ma is elkészítetted számunkra szavadat, és nem vonod meg tőlünk kegyelmedet.

Urunk, annyira rászorulunk még a csendben is nagyobb csendre; a békességben is nagyobb békességre, és egyáltalán a te vezetésedre és jóakaratodra, hogy egyre jobban megismerjünk téged, és más emberekké tudjunk válni.

Köszönjük azt is Urunk, hogy most is szólhat a nyomorult, töredékes, emberi beszéden keresztül a te mentő, bátorító, gyógyító szavad. Megvalljuk őszintén Urunk, hogy leginkább erre van nekünk szükségünk. Ha valami ajándékot kaphatunk tőled, ez a legnagyobb Úr Jézus, amikor a te igédet és önmagadat nekünk adod. Töltsd meg a mi szívünket, kérünk, s hadd hagyjunk itt minden sötétséget, minden hamisságot, minden bűnt a te asztalodnál, és menjünk el úgy, hogy a szívünk megtisztított szív lesz!

Köszönjük Urunk, hogy már az ének szavaival is kérhettük, hogy szülj újjá minket értünk ma született Jézus. Urunk, ez a legnagyobb ajándék, hogyha a te Lelked újjá szül minket, új emberekké lehetünk új szívvel, új lélekkel, új gondolatokkal és új látással. Cselekedd meg, kérünk, ezt a legnagyobbat hatalmadnál és szeretetednél fogva.

Ámen.

---

Igehirdetés

ÍEgyik alkalommal, amikor a Nemzeti Galériában voltunk, felfigyeltem egy családra, ahogy álltak egy holland festő képe előtt, és ki-ki elmondta, hogy neki mi tűnt fel legelőször.

A kép egy falusi udvart ábrázolt. A szülők megjegyezték, hogy a festő milyen csodálatosan komponálta meg az egész képet, minden a helyén volt. A nagyfiú kicsit lebiggyesztette a száját, és azt mondta, hogy milyen rozoga az istállóépület a képen, és így tovább. Azután a legkisebb került sorra, és a legkisebbnek volt talán a legélesebb a látása. Ő az egészen apró, pici kis, szinte pöttyként ábrázolt kiscsibéket vette észre, és azon kuncogott, hogy milyen helyesek is azok. Vagyis ugyanazon a képen mindenki mást látott meg. Nem volt egyforma a látásuk.

A felolvasott szövegben azt olvassuk, hogy az Ige emberré lett, és itt láttuk az Ő dicsőségét. A pontos fordítás ez, hogy emberré született az Ige Jézus Krisztus által.

Ezen a karácsonyon is különbségek vannak az emberek között, hogy ki mit látott, mint ahogy a kép előtt az a család.

Manapság a karácsonyt már szinte mindenki ünnepli Európában és Európán kívül is. Természetesen különböző tartalommal keresztyének és keresztyén hit nélkül valók egyaránt. Egyszerűen a szeretet ünnepévé vált, és az úgy mellékessé lett, hogy kinek a születésnapjára gondolunk, emlékezünk ilyenkor.

Van, aki ezen a karácsonyon is csak a fényeket látta és látja. Minél nagyobb a fény az utcákon vagy a lakásban, minél többféle fűzért erősítenek oda, ahova még lehet, annál jobb. Valaki csak azt látta, hogy mi lesz majd a terített asztalon. Megsült-e vagy megfőtt-e eléggé, hogyan néz ki? Van, aki már kezdettől fogva, ahogy karácsony este összegyűlt a család - kisebb vagy nagyobb létszámban - csak a csomagokat pásztázta a fa alatt, hogy melyikben mi lehet. Az enyém miért olyan kicsi, a másiké miért olyan nagy? Van, aki csak a tv-újságot böngészte, hogy mi lesz az ünnepi műsor a televízióban?

Nagy, általános ünnepeknek - mert sajnos a karácsony is azzá vált - ez a legnagyobb veszélye, hogy eltűnik és elvész a lényeg, amiért leülhetnénk, amit megbeszélhetnénk, és ami történhetne.

Nagyon fontos kérdés az, hogy mire néztünk ezen az ünnepen? Mit látott meg a szemünk? Ahány ember tehát, annyiféle látás létezett és létezik. A Szentírás azt mondja, hogy amikor Ádám és Éva elszakadt az Istentől, ennek az egyik következménye az lett, hogy az ember elveszítette az Isten szerint való látását. Elveszítette az Istennel való közösségét is, és megvakult.

Amíg Ádám és Éva tökéletes közösségben éltek Istennel, azt olvassuk, hogy látták Őt, és beszélgettek vele. Amikor elszakadtak az engedetlenség miatt, akkor többé már nem látták az Istent, csak hallották a hangját. Vétettek ellene, és megszakadt a közösség vele. Megváltozott a lelki látásuk, és a világosság helyére, az Isten világossága helyére sötétség került. Azóta van szüksége az emberiségnek hitre.

Ádám és Éva nem hittek az Istenben, ők látták az Istent. Amióta pedig az emberiség elszakadva él az Istentől, nem látjuk az Istent, hitre van szükségünk. Boldogok - mondja Jézus maga -, akik nem látnak, és hisznek. A bűneset utáni ember tehát csak hinni tud az Istenben, de nem látja Őt.

Nagyon fontos kérdés az, hogy hogyan telt az idei karácsonyunk? Láttuk az Istent hit által, vagy pedig csak az ünnep fényeit, a terített asztalt, meg az ajándékokat. Megkaptuk-e Istentől a legnagyobb ajándékot, hogy másféle szívvel, Isten szerint való szívvel látunk? Ha ez nincsen meg, akkor még mindig a sötétségben élünk, és az a sötétség határozza meg az életünket, ami meghatározta Ádámét és Éváét.

Amikor itt járt Jézus közöttünk, felnőttként szolgált, akkor lehetett fizikai szemmel látni Őt, és lehetett hallani az Ő beszédeit.

Isten még az ítéletében ott az Édenkertben is kegyelmesen cselekedett. Elvette az ember lelki látását, mert ez a bűneset következménye, de meghagyta a hallásunkat. Ott van a Szentírásban az a mondat, hogy a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. Isten még az ítéletben is kegyelmesen cselekedett, hogy nyitva hagyott egy ajtót. Nem látjuk fizikai értelemben az Istent, de hallhatjuk a róla szóló bizonyságtételt, és ez a hallás által keletkezett hit is megtarthatja az embert.

Aki tehát új látást akar, az akkor kaphat újfajta lelki látást az Istentől, ha meghallja Isten hívó szavát és Isten beszédét.

Azt olvassuk a Bibliában, hogy amikor Jézus Krisztus emberré lett, akkor a láthatatlan Isten képe jelent meg közöttünk. Azt mondta egyszer Jézus: "Aki engem látott, az látta az Atyát." Ez a legfontosabb kérdés karácsonykor, hogy láttad-e Jézust? Ott van-e a szívedben az Isten ajándéka? Szülj újjá minket értünk ma született Jézus! Ez megtörtént-e? Ha ez nem történt meg, akkor ugyanabban az állapotban vagyunk, mint az ünnepek előtt, ennek pedig megvan a maga vége, a kárhozat.

Isten tudja azt, hogy mi audiovizuális lények vagyunk. Egyszerre szeretünk látni és hallani, mert az információk jobban elmélyednek. A látásunk megszakadt a bűnesetben. Meghagyta Isten a hallásunkat. Akinek a szíve kész arra, hogy meghallja Isten szavát, az új szívvel mehet ma reggel is innen el.

Ott a jászolbölcsőben végezte el Isten ezt a csodát. Meglátták az Isten üdvözítő kegyelmét, aztán Jézus visszament oda, ahonnan jött, és meghagyta az igehirdetés hallgatása általi hit lehetőségét.

Két oka van annak, hogy Jézus emberré lett. Az egyik a bűneset, a másik az Isten szeretete. Az Ige emberré született, emberré lett - mondja János -, de kiknek nem jelent ez semmit sem? Mert van ám egy csomó ember, akiknek ez semmit nem jelent. Először is azoknak nem jelent ez semmit, akik meg vannak elégedve a világgal, akik azt mondják, hogy a világ és benne az ember alapvetően jó. Időnként egy kicsit renoválni kell, újítgatni, tatarozni, szépíteni, bevakolni, leragasztani a lelki sebeket. Valamilyen módon majd csak átfordul a világ a jobbik irányba. A józanabbak már látják, hogy ez nem egészen így van. De akik meg vannak elégedve azzal, amerre a világ megy, azokat nem fogja megérinteni ez a hír, hogy az Ige emberré lett, és itt volt közöttünk. Azt mondják, hogy vannak gonosz dolgok is a világban, de majd az emberi jóság le fogja győzni a gonoszságot.

Az, hogy az Ige emberré született, testté lett, azt csak az tudja befogadni, aki világosan látja, hogy ez a világ megromlott. Iszonyatos sebességgel fut és szalad a pusztulás felé, és menthetetlen.

Aztán azoknak sem jelent semmit igazán Jézus emberré születése, akik meg vannak elégedve önmagukkal. És itt már egy kicsit közelebb jön Isten az Ő szavával hozzánk. Akik meg vannak elégedve önmagukkal. Akik azt mondják talán közülünk is, hogy nincs rajtam semmi változtatni való. Jó vagyok így, ahogy vagyok. Örülhet az Isten annak, hogy ilyen emberekkel van dolga, mint velem - ahogyan ezt nem régen valaki fogalmazta.

Nem elég meglátni azt, hogy a világ romlott, azt is meg kell látni, hogy benne mi is megromlottunk. Ugyanolyan menthetetlenül, amilyen menthetetlenül megromlott a világ. Mi magunk is része vagyunk a világnak.

A karácsonyi öröm mellett fel kell ismernünk a bűneinket is. Ha ez megtörténik, akkor jövünk rá igazán, hogy mennyire szükségünk van Jézus Krisztusra, aki megszületett értünk. A világ és saját romlottságunk miatt elkerülhetetlenné vált, hogy Isten elküldje az Ő Fiát. A világ romlottsága, bűne, és az Isten szeretete. Ez a kettő egyszerre ok. A mi bűnünk, bűneset utáni állapotunk miatt kellett eljönnie a mennyei dicsőségből Jézusnak, és testté lennie azon a bizonyos éjszakán ott Betlehemben.

Mit látott a világ? Legtöbben egy fáradt asszonyt láttak, aki kimerült a szülésben. Aztán láthatták Józsefnek talán a szégyennel teli szívét, hogy csak ilyen nyomorult körülményeket tudott a feleségének biztosítani ott félrevetve egy istállóban, jászolban. Ezt láthatták a legtöbben.

A pásztorok azonban látták az Isten dicsőségét. Meglátták Jézusban a Messiást. A napkeleti bölcsek is meglátták. Isten küldte őket, a csillag pedig vezette, és nagy volt az örömük nem amiatt, hogy véget ért a hosszú út, ez is benne volt. Amiatt, hogy meglátták, amiért indultak, hogy odaértek és találkoztak a Messiással. Igaz volt, amit ők a maguk módján a csillagok állásából értettek meg, hogy az a bizonyos Isten, Izráel Istene nem hazudott. Minden úgy történt, ahogy mondta nekik. Aztán másképp látták meg Jézusban a Messiást a két öreg: Simeon és Anna. Nekik is volt karácsonyuk, csak egy kicsit később. De meglátták az Isten dicsőségét, amikor Jézust bemutatták ott a templomban.

Nem látta meg Isten dicsőségét a féltékeny Heródes, aki minden iratot, ami egész Izráel származását tartalmazta, megsemmisített azért, hogy ne derüljön ki az ő félig edomita származása. Aki féltékeny volt a született Jézusra. Én vagyok a király, és azt mondják, hogy hol van a zsidók királya? Ő nem látta meg Isten dicsőségét Jézusban. Lemészároltatott Betlehemben és környékén minden Jézussal egykorú vagy picit fiatalabb fiúgyereket. Nem látták az írástudók sem, akik pedig ismerték a mikeási próféciát, hogy hol kell megszületnie a Messiásnak. Jézusról prófétált Mikeás, de számukra nem volt elég sem a csillag, sem az írás bizonyságtétele, mert a szívüket nem készítették fel arra, hogy találkozzanak Jézussal.

A napkeleti bölcseknek mutatják az utat, és ők nem indulnak el. Sokaknak ilyen volt most is a karácsonyuk. Hallják az igét, olvassák azt, nézik a televízióban. Talán sokan megnézték tegnap a Tízparancsolatot is. Lehetett látni amerikai beütéssel, de mégis csak azt, hogy Isten milyen csodákat tett az Ő népével. Nem elég a csillag, nem elég a csoda, nem elég Jézus, nem elég az írás. Ha ez így van, akkor nem fogjuk meglátni Jézust, aki megszületett. A világ nem látta meg. Akiknek a hit kicsírázik vagy növekszik a szívében, azok pedig látják.

Az ember sokszor kétségbeesetten nézi a bűn terjedését, de hadd mondjam azt, hogy Isten fenséges nyugalommal nézi, mert az Ő kezében van a megoldása a bűnnek. Jézusnak meg kellett születnie, ez az egyik ok, a bűn miatt. A másik ok, hogy az Isten annyira szerette a világot. E miatt a kettő miatt lett testté az Ige.

Áradt és árad most is Isten kegyelme. Amikor Jézus megszületett karácsonykor, akkor azért született meg, hogy Isten végrehajthassa a bűnért járó büntetést Jézuson. A helyettes elégtételért is megszületett Jézus. A bűnért az Ő szereteténél fogva helyettes elégtételért. Isten akarata volt, hogy Jézus testté legyen, az Ige testté legyen.

Jézus Krisztus természeténél fogva így egy volt az Atyával, vagyis Isten volt, Isten maradt, és ugyanakkor emberi testet vett magára. Magára vette szennyes ruhánkat, ahogy egyik szép énekünk mondja. Ha Jézus csak embertől született volna, nem tudott volna megváltani. Olyan lett volna, mint mi. De Jézus a Lélek által Istentől született, s Mária pedig kihordta Őt. Így maradt meg az isteni természet, és vette magára az emberi természetet is. Ez a kettős természet benne eggyé vált, tanítja a Szentírás világosan.

Jézus Krisztus, mint helyettes áldozat, tudta elhordozni Isten igazságos ítéletét, a bűn súlyát. Méghozzá úgy, hogy Ő maga nem szennyeződött be. Ő tiszta maradt végig. Legyőzte a kísértést, a bűnt, a poklot és a halált végestelen végig.

Jézust megkísértette a Kísértő. Azt olvassuk, hogy éhezett és szomjazott. Végigcsinálta mindazt, ami az Isten akarata volt, és győzött. Jézus Krisztus győztes Isten, és győzött az emberi bűn fölött is. Így olvassuk, hogy magára vette szennyes ruhánkat, s felvitte azt a Golgotára.

A karácsony és a nagypéntek szorosan összefügg. Egyik a másik nélkül nincsen. Azért lett Jézus emberré, hogy meghaljon értünk a golgotai kereszten. Születés és átok, testté létele is ítélet, amit Jézus elhordozott. Ez a kettő egy. Elválaszthatatlan, mint az isteni és az emberi természet Jézus Krisztusban.

Akik nem látják meg Jézusban a Messiást, azok megmaradnak a bűnükben, és megmaradnak a halálban.

Hányan kiabálták nagypénteken még azok közül is, akiket pedig meggyógyított, hogy feszítsd meg! Elfutnak a tanítványok. Ott marad Jézus egyedül. A golgotai kereszten is egyetlen egy valaki látja meg Jézusban a Messiást: a lator. A legutolsó ember, akit súlyos bűncselekményekért, sok gyilkosságért feszítettek keresztre.

Ő mondja ki egyedül: Uram, emlékezzél meg, ha eljössz, a te dicsőségedbe. Az a lator látta az Isten dicsőségét a megfeszített Krisztusban. Senki más nem látta.

Ha valaki úgy tekint Jézusra, ahogy azt az írás mondja, az visszakapja azt a mennyei látást, amit a bűnesetben elveszítettünk.

Ha most nem hiszünk Jézusban, akkor az egész ünneplésünk hiábavaló. Akkor marad a felszínes ünneplés: a fények, az asztal, a tv, a sütemény, az ajándékok. Jézus kimarad az egészből. Akkor pedig hiábavaló mindaz, amit teszünk vagy csinálunk, ha Jézus Krisztus nem költözhet be a szívünkbe, s nem szülhet újjá minket. Akkor marad pogány ünnepnek: Jézuska, meg fényfüzérek, meg finom ételek. Örülünk egymásnak, ez is jó dolog egyébként, és hasznos, de Jézus Krisztus kimaradt, és aztán továbbra is kimarad a mostani évben meg az új esztendőben is az egész életünkből.

Olyan furcsa, hogy a lator meglátta az egész életét, meglátta Jézus dicsőségét, és olyan sok ember meg nem látja, nem akarja. Megmarad ezen a szinten: ünnepeljünk, mert az szép, olyan jó, lelkiekben olyan üdítő, bár ez sincs így minden családban. Van, ahol nagyon tragikussá válhat a karácsony. Válnak a szülők, vagy nagy baj van, nyomorúság. Ez sem igaz, nem mindenkire igaz. Ha nem engedjük, hogy Jézus Krisztus újjászüljön minket, s ha nem találkozunk vele, akkor csupán pogány ünnep marad.

Úgy folytatja tovább János, hogy láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.

Látszólag ez a két szó, hogy kegyelem és igazság ellentmondásban van egymással. Mi ezt úgy tudjuk csak felfogni, hogy vagy kegyelem, s akkor nincs igazságos ítélet, vagy igazságos ítélet, de akkor nincsen kegyelem. Egyedül Krisztus az, isteni és emberi természet eggyé lett, tökéletesen, szétválaszthatatlanul és összeelegyítetlenül. Eggyé vált a kegyelem és az igazság benne. Egyedül az Ő élete az, ahol ez működik. Általa találkozhatunk a kegyelemmel, s találkozunk az igazsággal.

Amikor Jézus megszületett, vagy amikor tizenkét éves volt, amikor a názáreti zsinagógában felolvassa a következőket Ézsaiás próféta könyvéből: "Az Úrnak Lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek evangéliumot hirdessek. Elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, és hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét." Itt becsukta a könyvet, a Bibliát. Az ítéletes részt már nem olvasta fel. Miért? Mit mond az ige? Azt mondja, hogy telve volt kegyelemmel és igazsággal.

Amikor Jézus megszületett, azért jött, hogy kegyelmet gyakoroljon. A kegyelmi időben élünk. Az utolsó időben, de a kegyelmi időben. Aki csak akar, kegyelmet kaphat az Istentől. Teljessé lett az idő. Meghalt, mint Megváltó a kereszten, és visszajön, újra eljön, mint ítélőbíró. Kegyelem és igazság együtt. Jézus telve volt mindezzel. A karácsony egyenlő, testté lett az Ige, az Isten kegyelme. Aki akarja, az találkozhat ezzel a kegyelemmel.

Hadd mondjam azt is, és ez nem ünneprontás, hogy akinek nem kell az Isten kegyelme, az találkozik az Isten ítéletével - ezt mondja a Szentírás. Kegyelem és igazság az Istennél, Krisztusban tökéletes egységben van.

Majd amikor újra eljön Jézus a földre, lábát odateszi az Olajfák hegyére, akkor meg mindenki már csak igazsággal találkozhat, az Isten igazságával. Ott már nem a kegyelemről szól majd a dolog, hanem az Isten igazságosságáról. Megítéli - azt mondja az ige - egy férfi által, Jézus által a világot Isten, akit erre kijelölt.

Ha Jézus újra eljön, akkor vége lesz a kegyelem időszakának, és jön az igazság időszaka. Igazságtalanul ítélte el Jézust az Isten, hogy nekünk adja az Isten igazságát, hogy ne rajtunk hajtsa végre. Ez a kegyelem. Amikor Jézus újra eljön, akkor meglátja minden szem, és letérdel minden térd. Az ünnepet ünneplőké, a hitetleneké is, meg a Jézus Krisztus születését ünneplő hívőké is, mert meglátja Jézust majd minden szem.

Senkit sem üdvözít az ószövetségi törvény megtartása. Mit mond az ige? A törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által lett. Eltöröltetett a régi. A magja megmaradt. A törvény Mózes által, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által lett. Az Ige testté lett, emberré lett. Mennyei és földi egyesült, hogy megmentsen minket. A kegyelem és az igazság van ott teljesen Jézus Krisztusban, és benne egyedül.

Jézus Krisztus tehát megszületett a kegyelemért, és megszületett az igazságért. Isten szeretete nyilvánvaló. Odaadta egyszülött Fiát, és így válik egy ünneppé a karácsony és a nagypéntek.

Akinek karácsonykor nincsen nagypénteke, aki nem gondol a keresztre, az rosszul ünnepel. Aki pedig nagypénteken nem gondol arra, hogy Jézus érte született és halt meg, az a húsvétot és a nagypénteket ünnepli, és gondol arra rosszul. Isten azt szeretné, hogy mi jól ünnepeljünk, hogy a szívünkben az az egység legyen, hogy együtt a kettő: születés és a kereszthalál egysége.

Mi lesz azzal, aki ezt hiszi? Azt mondja a Szentírás, hogy aki ezt hiszi, az lát újra. Úgy, mint a vak Bartimeus meg a többiek, akiknek Jézus visszaadta a fizikai látását, s kaptak természetesen lelki látást is. Aki így hisz Jézusban, az lát lelkileg. Annak sokszor nem is kell már magyarázni - olyan sokszor látom ezt -, hogy kicsoda valójában Jézus, meg hogy mit kell tenni. Mi a bűn, és mi nem az. Az egyszerűen látja. Kap Istentől mennyei, lelki látást.

Mit olvastunk itt a karácsonyi történettel kapcsolatban? A bölcsek látták Jézust, és igen nagy örömmel örvendeztek. Ugye milyen egyszerű? Hittel meglátni Jézust, s abban a pillanatban ott van az öröm a szívemben. Talán nem azonnal, de egy időn belül mindenképpen megjelenik az öröm, a békesség, a tiszta gondolkodás, a mennyei látás. Ránk zuhannak sokszor a bűneink, és azoktól szabadulni akarunk. Értjük, hogy mit jelent az Úrvacsora? Megszületett Jézus, megtörték a testét, kiontották a vérét. Aki ezt hiszi, és bűneit megvallja, az kap bocsánatot. Egészen más megvilágításba kerül minden.

Akikben az ige emberré lesz, testté lesz, az élővé lesz mások számára is. Az viszi az igét, abban ott él Jézus. Megszülethetett benne, annak új élete van, az elmondja és viszi másoknak is.

Azt mondja a Szentírás, hogy akik befogadták Jézust, azoknak Isten hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek. Isten gyermekeivé. A gyerekek, ha él az apjuk, látják az apjukat. A hivő ember hit által látja Jézust. S egyszer majd meglátja test szerint is. Tükör által homályosan, akkor pedig színről színre. Amikor vége van a kegyelem időszakának, és jön az igazság ideje, akkor meglátja Őt minden szem. Meglátják a hívők Őt, Jézust úgy, amint van.

Bemutatják Jézust kicsit később, nyolc napos korában a jeruzsálemi templomban. Mindig csodálkozom, hogy az agg Simeonnak Mária és József odaadják a gyermek, a csecsemő Jézust. Nem féltek, hogy leejti, vagy valami baja lesz. Kezébe adják Simeonnak Jézust. És Simeonból kitör a látás fölötti öröm, és azt mondja: "Uram, bocsásd el most szolgádat békével, mert látták szemeim a te Üdvözítődet."

A Lélek indítására Simeon a templomba megy, és ott meglátja Jézust. Ez is olyan egyszerű. Nem akkor megy, amikor nem voltak ott Mária meg József. Nem késik el, nem érkezik túl korán. Pontosan akkor ment, mert Isten Lelke vezette őt, mert volt lelki látása, amikor beviszik bemutatni a gyermek Jézust.

Aki kér és kap Istentől ilyen mennyei látást, annak a szívében az Isten békessége van. Uram, bocsáss el békével, mert látják a szemeim, a lelkem Jézust.

Simeon látta Jézust. Sőt Krisztus-hordozóvá vált. Ott volt a kezében Jézus. Ez a legnagyobb karácsonyi ajándék, ha mi Jézus-hordozókká lehetünk, ha hazavihetjük innen Jézust, ha jön velünk, ha itt lakik belül. Bennünk van az Isten kegyelme, abból élünk, és többé nem kell félni az Isten igazságos ítéletétől, mert az alól meg Jézusért mentesül a hívő ember.

Isten bárkinek megnyithatja a szemét ezen a karácsonyon. Még most, a másodnapon is. Az egyik vak megy Jézus után, a tömeg mindig elsodorja, félrelöki. Hagyd a Mestert, már továbbment. Ő csak kitartóan megy. Jézus meghallja, hogy mit kiált: "Dávidnak Fia" Ez a hit felismerése. Jézus, Dávidnak Fia könyörülj rajtam. S akkor Jézus megáll, megfordul, és azt kérdezi: "Mit akarsz, hogy cselekedjem?" S az a koldus, ez a vak azt mondta, hogy: "Uram, hogy lássak." Jézus visszaadta a látását, s ez az ember látott. Vakon is látta Jézust a lelki szemével, és utána látta fizikailag is.

Ezt a legnagyobb ajándékot akarja mindnyájunknak adni Isten. Azoknak is, akiknek már van lelki látásuk, és hitben járnak, hogy még inkább, még mélyebben, még tisztábban. Akiknek pedig nincs, azok számára igaz legyen ez: én is láttam az Isten dicsőségét, Jézus Krisztust.

---

Imádkozzunk!

Urunk, köszönjük neked azt, hogyha már foszladozik a vakságunk, és a karácsony természetellenes fényei mellett meglátjuk a te természetes, Istentől való dicsőségedet, téged magadat, Jézus. Sőt ha már kinyitottuk a szívünket, és befogadhattunk téged, a te kegyelmedből, és látunk téged úgy, amint vagy. Köszönjük ezt az ajándékot, Urunk.

Kérünk most azokért, akik most is vakok, és nem tudnak túllátni a láthatókon, és nem látnak téged, aki telve vagy kegyelemmel, igazsággal és dicsőséggel.

Urunk, kérünk, hogy leplezz le minden bűnünket! Szakíts el attól a világtól, ami nem hozzád köt, és köss össze önmagaddal magunkat, hadd lássunk meg téged! Hadd lássuk itt az Úr asztala mellett a mi bűneinket, s hadd menjünk majd el úgy innen, hogy azokat itt hagyjuk, elfogadjuk a bocsánatot, kapjuk a kegyelmet, és a te dicsőségedből és kegyelmedből élünk nap mint nap egészen addig, amíg te újra eljössz ítélni igazságos ítélettel.

Isten, könyörülj meg rajtunk, bűnösökön, s adj nekünk olyan látást, ami kedves előtted! Köszönjük, Urunk, hogy ezzel az igazi örömmel örvendezhetünk, és mehetünk ma reggel innen el, hogy láttunk téged, betöltötted a szívünket, megkönyörültél rajtunk, és kiáradt ránk a tőled való üdvösség és a kegyelem.

Köszönjük, hogy mindezt mindenható Istenünk Fiad érdeméért, a testté lett, és az értünk meghalt Jézusért adod.

Ámen.