BOLDOG AZ, AKI HITT

Alapige: Lk 1,5-70

Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, az Abijá csoportjából; felesége pedig Áron leányai közül való volt, és a neve Erzsébet. Igazak voltak mindketten az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint. Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak.

Történt pedig egyszer, hogy amikor csoportjának beosztása szerint papi szolgálatot végzett az Isten előtt, a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa a füstölőáldozatot. A nép egész sokasága pedig kint imádkozott a füstölőáldozat órájában. Ekkor megjelent neki az ÚR angyala, és megállt a füstölőáldozati oltár mellett jobb felől. Zakariás amikor ezt meglátta, megrettent, és félelem szállta meg. De az angyal így szólt hozzá: "Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének, mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel, Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz, és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé."

Zakariás így szólt az angyalhoz: "Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú." Az angyal pedig így válaszolt: "Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De íme, amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek."

A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban. Amikor mégis kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből rájöttek, hogy látomást látott a templomban. Ő pedig csak integetett nekik, de néma maradt.

Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. E napok után fogant felesége, Erzsébet, aztán elrejtőzött öt hónapra, majd így szólt: "Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt."

A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe, egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve. Az angyal belépve hozzá így szólt: "Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!" Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége." Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?" Az angyal így válaszolt neki: "A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, mert az Istennek semmi sem lehetetlen." Ekkor így szólt Mária: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" S ekkor eltávozott tőle az angyal.

Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel, és hangos szóval kiáltotta: "Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben. Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki."

Mária pedig ezt mondta: "Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké." Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába.

Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. Meghallották a szomszédai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele. A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: "Nem, hanem János legyen a neve." Mire ezt mondták neki: "De hiszen senki sincs a te rokonságodban, akit így hívnának." Ekkor intettek az apjának, hogy minek akarja neveztetni. Ő táblát kért, és ezt írta rá: "János a neve." Erre mindenki elcsodálkozott. És egyszerre csak megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent. Félelem szállta meg a körülöttük lakókat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről. Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: "Vajon mi lesz ebből a gyermekből?" Az Úr keze pedig valóban vele volt.

Apja, Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétált: "Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából, Erős üdvözítőt támasztott nekünk: Szó szerint: Felemelte nekünk az üdvösség szarvát. ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva: ...

Imádkozzunk!

Magasztalunk Urunk téged, mert te törvényedet, élő igédet adtad nekünk, hogy vezéreljen minket utunkon, Krisztushoz bűneinkből, s vezesse ebben a világban is a szabályokat, törvénykezéseket. Köszönjük, hogyha mi úgy élhetünk a családban, a munkahelyen, országunkban, hogy törvényedet igyekszünk követni engedelmesen.

Köszönjük, hogy igéd a jövőre nézve is bátorítást, buzdítást ad nekünk. Könyörülj meg rajtunk, hogy a várakozásban legyen türelmünk, tudjunk örvendezni azért, mert biztosan tudjuk, beteljesíted szavad. Köszönjük, hogy tőled kérhetünk védelmet országunkban, s a körülöttünk lévő népek között, ahol az árvíz pusztított, vagy pusztít, vagy ezután készül sok kárt okozni. Urunk neked van hatalmad megvédeni minket teljesen tőle, köszönjük, hogy van hatalmad elhordozni is azt. Kérünk, hogy vigyázz mindannyiunkra.

Könyörülj meg rajtunk, hogy amikor ezen az estén elcsendesedünk előtted, az ismert igék is üzenetté lehessenek. Segíts Urunk, hogy hitünk erősödjön, amikor megszólal a te szavad, vagy táplálj bennünk végre most hitet, megbékélést munkálj, hogy ne álljunk ellent szavadnak, hanem készek legyünk engedelmeskedni neked. Hallgasd meg kérésünket és hálaadásunkat is.

Ámen.

Igehirdetés

Lukács evangélista az Úr Jézus Krisztus gyermekkorával, születése körüli eseményekkel kicsit bővebben foglalkozik, mint a másik három, ezért találjuk ebben az evangéliumban ezt a hosszú leírását annak, hogy mi előzte meg a Messiás érkezését. Ezt a történetet elemezve, Zakariásnak és Máriának a személyét, viselkedését összehasonlítva szeretnénk megvizsgálni, hogy milyen igazság szól hozzánk abban a hatalmas isteni kijelentésben, hogy Isten a maga munkáját minden körülmények között végbeviszi az övéi életében akkor is, ha azok hisznek, és akkor is, ha kételkednek.

Főleg azt, hogy miért érdemes Isten gyermekének hittel, az ő eszközeként munkájában részt venni. Hogyan lehet boldogan Isten munkájában lenni. Miért volt boldogabb Mária, mint az idős pap.

Rengeteg hasonlóság fedezhető a két személlyel kapcsolatban. Csak néhányat kiemelve: istenfélők voltak, mindketten csodás és megdöbbentő eseményben részesültek, amikor az az angyal, aki Isten üzenetét tolmácsolta nekik, megjelent, hatalmas és boldogító üzenetet, ígéretet mondott részükre, hogy gyermeke fog születni mindkettőjüknek. Ugyanakkor ez az ígéret emberileg lehetetlennek tűnő helyzetet teremtett számukra. Lényeges, hogy mindketten Isten munkájában vehettek részt az ígéret szerint. Minden azért történik velük, mert Isten kiválasztotta őket, hogy eszközök legyenek a kezében, hatalmas és szabadító tette végrehajtásában, a Messiás születése érdekében. Mária, mint a Messiás szülőanyja, Zakariás, mint a Messiás előhírnökének édesapja.

Az örömhírt hallva azonban kiderül, hogy lényeges különbség fedezhető fel viselkedésükben, reagálásukban. Mindkettő kérdez - ez még hasonlóság - az emberi jellemző érthetetlensége és problémái miatt. Csakhogy, amint kiderül az angyal szavából, Zakariás kérdése mögött hitetlenség húzódik: "Miről tudhatom én ezt meg? mert én vén vagyok, s az én feleségem is igen idős". Nem hisz Isten szavában, nem hiszi el Isten ígéretét. Mária ezzel szemben hittel kérdez: "Mi módon lesz ez, holott én férfit nem ismerek." Hitét az engedelmességre kész válasza igazolja: "Ímhol az Úrnak szolgálója, legyen nékem a te beszéded szerint." Ő sem érti Isten útját, hogyan lehet eszköze Istennek, hiszen nincsen neki férje, de bízik Isten szavában és rábízza magát Urára. Kilenc hónap múlva természetes módon megszületik mind a két kisgyermek.

Megszületik a Messiás, ismerjük a karácsonyi történetből, Mária világra hozza a világ Megváltóját, de megszületik János is.

Mi a helyzet Zakariással? A történet Zakariás esetében nem úgy folytatódott, hogy ha te nem hiszel, akkor egy másik pap, akinek van Áron leányai közül való felesége, lesz a választott. Ha ő nem tartja magát erre méltónak, ha kételkedik, akkor mást keresnek. Isten azonban nem így szokott munkálkodni. Zakariás fia is megszületett.

A 45. vers Máriával kapcsolatban, a 20. vers meg Zakariással kapcsolatban húzza alá bizonyossággal, hogy beteljesednek azok, amit az Úr megmondott. Sőt Zakariás esetében kétszeresen is: "Nem szólhatsz ama napig, mivel nem hittél a beszédemnek, amelyek beteljesednek az idejükben". Érdekes módon a negatívabb példánál hangsúlyozza a szentíró, hogy bizony Isten beteljesíti az ő szavát. Kiderül tehát, hogy az idős ember kételkedése nem lehetett akadály Isten munkájában. De az is kiderül, a két történetet összehasonlítva és látva a különbséget, hogy tulajdonképpen a hívő ember mindig kétféle módon vehet részt Isten munkájában, lehet eszköze Urának, hittel, vagy nem hittel, engedelmeskedve, vagy engedetlenkedve. Egy azonban mindig bizonyos: Isten a maga munkáját végbeviszi. Tervét nem tudja megakadályozni gyermekének hitetlensége. Ez nagyon nagy öröm, óriási kegyelem, hogy Isten munkája nem a hittől vagy a hitetlenségtől függ. Mert ha ez lenne az igaz, akkor sehol nem lennénk már mi sem.

Szeretném aláhúzni, hogy itt istenfélő emberekről van szó. Akik nem gyermekei még Istennek, azok számára a két személy példája elsőrendűen figyelmeztetés, mert az Istent nem ismerő, őt el nem fogadó ember életében is igaz, hogy Isten a maga munkáját végbe fogja vinni.

Az emberek istentelensége, megtérni nem akarása, az újra meg újra történő ellenállása nem tudja Istent megakadályozni abban, hogy végbe vigye a maga isteni munkáját, tervét az istentelen ember életében is. Az Úr Jézus születésénél is jól látható, hogy még a gonoszok cselekedete is előbbre vitte az isteni üdvtervet. Jézus születésénél gondoljunk Heródesre, meg akarta öletni őt. Ezáltal került Egyiptomba, hogy aztán beteljesüljön egy ősi prófécia: "Egyiptomból hívtam ki a fiamat". A betlehemi gyerekgyilkosságnál is ószövetségi prófécia teljesedik be. Az Úr Jézus későbbi életét nézve láthatjuk Júdás személyét, aki még tanítványa is volt, de a szíve sohasem volt az övé, ezért elveszett. De gondoljunk azokra is, akik megfeszítették őt. Vitték előre az Isten üdvözítő munkáját, mert az istentelen emberek is ama napon meg fogják dicsőíteni Istent, de az elveszett voltukkal.

Rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni. A hitetlen ember az elkárhozásában fogja igazolni, hogy milyen szent és igazságos az ítélő Isten. Ezért figyelmeztetés a még meg nem térteknek közöttünk is, nem lehet Istennel játszani, mert ő a maga isteni munkáját végbe viszi. Ezért hirdeti az evangéliumot most is, közöttünk is, hogy Zakariás és Mária életében figyeljük meg, hogy az istenfélő ember életében milyen csodálatosan munkálkodik a kegyelem. Ez az a kegyelem, ami hívja a megtérésre újra meg újra a bűnös embert, hogy ne kelljen elvesznie, mert Istent nem lehet megcsúfolni.

Azért kell ezt hangsúlyozni, mert vannak emberek, akik úgy gondolják, hogy saját szabadságukkal árthatnak Istennek. Azért szól az Úr Jézusról szóló evangélium most is, nemcsak az ő születéséről, hanem az ő kereszthaláláról is, hogy megláthassa minden ember közöttünk is, hogy mi mindent tett meg Isten azért, hogy ne az elkárhozással kelljen a bűnös embernek az isteni igazságot hirdetnie, hanem hirdethessék az övéi az örökélettel. Azzal a csodával, hogy hitetlenkednek az élet során és Isten az ő kegyelmét mégis felragyogtatja földi életükben. Erről van most szó.

A kereszten is mindent elvégzett Isten munkája. A mi életünkben is, ha visszatekintünk arra az időre, amit már istenfélelemmel töltöttünk igazolható, hogy Isten beteljesítette az ő szavát, akkor is ha várni kellett néha. Mindenképpen eszközei voltunk. Nekünk nem mindegy, hogy hogyan vagyunk eszközök Isten kezében.

Ezért a szolgálatot azzal a második fontos gondolattal folytatatom, hogy lehet a hívő ember Isten munkájában boldogan eszköz. Nem kell boldogtalanul, kételkedve, hitetlenkedve, keserűen, némán, hanem lehet úgy, mint Mária. Az ő egész lényét boldogság töltötte be, amikor találkozott az angyallal. Kiderül ez már az angyali köszöntésből: örülj, kegyelembe fogadott. Itt a kegyelem. Nem kegyelemmel teljes, ahogyan a római katolikusok mondják, hanem kegyelembe fogadott, mert ő is kegyelemre szorult volt. De azt mondta, örülj. Aztán Erzsébet bizonyságtételében: boldog az, aki hitt, mert beteljesednek azok, amiket az Úr néki mondott. Majd kiderül Mária hálaadó énekében: örvendez az én lelkem, magasztalja az én lelkem az én Uramat. Boldog az, aki hitt - ez mai prédikációnk címe is.

Zakariásról csak János megszületése után olvassuk, hogy boldogság és felhőtlen öröm töltötte be a szívét. Bizonyára már hitte amikor feleségének a pocakja kezdett nagyobb lenni, vagy elmondta neki Erzsébet, hogy gyermeket vár. Valószínűleg azt is sejtette, hogy nem kislány lesz, hanem kisfiú, de az biztos, hogy kilenc hónapon át néma maradt. Ő nem volt olyan boldog, mint Mária. Pedig neki, mint papnak illet volna hinnie, ráadásul szent helyen, az Isten templomában kapta a kijelentést. Valamint olyan ígéretet kapott, amiért évek óta könyörgött is feleségével együtt. Lehet, hogy most már nem, mert túlságosan idősnek gondolta magát, de a szentíró hangsúlyozza, hogy ők könyörögtek, mert meddő volt az asszony. S Zakariás hallja a hírt és mégis hitetlenkedik. Emiatt boldogtalan. Nem lehet boldog, mert a láthatókra néz, a fizikai, biológiai törvények lehetetlenségét látja maga előtt. Önmagára néz: "mert én vén vagyok és a feleségem is igen idős" - mondja. A jelen helyzete teljességgel hatalmába kerítette, és ez hat a jövőre vonatkozó elképzeléseire, az Istennel való kapcsolatára is, nem tud hinni Isten ígéretében. Tulajdonképpen nem is akar, mert magára néz.

Mária is önmagára tekint, de nem csak magára, számol a látható tényekkel, de számol a láthatatlanokkal is, a mindenség urával. Kérdésében benne volt az engedelmes készség, hogy természetesen, ha férjhez kell menni, akkor azonnal férjhez megy bárkihez. Tudjuk, hogy József akkor már vőlegénye volt. Mária bízik Istenben, látja a láthatót, de nem ez befolyásolja a gondolkozását, Istenre bízza magát, arra az Istenre, aki jellemző módon erősíti is hitét. Az angyal Máriának hatalmas kijelentéseket tesz, hogy amit megérthet, megérthesse. De erősíti hitét azzal is, amikor Erzsébet házában a kicsi Jánoska elkezd rugdosni az anyja méhében, és Erzsébet betelik Szent Lélekkel és kijelenti, hogy a Mária méhében lévő sejtecskék tömege a világ megváltóját jelenti. Mária azonnal tudja teljes bizonyossággal, ahogyan már korábban is hitte, hogy a világ Megváltóját hordozza a méhében. Nem csoda, hogy együtt örülnek. Milyen lehetett az a három hónap, amit Mária Erzsébettel töltött! Milyen drága lehetett Isten kegyelme Zakariással kapcsolatban is, biztosan ő is megtudta, hogy Mária kit hordoz az ő méhében.

Mária számára azonban, hogy boldog volt, mert hitt Istenben, rábízta magát, az nem abban mutatkozott meg, hogy az élete ezután minden bajtól és nehézségtől mentes. Sőt a bajok csak ezután kezdődtek életében. Vállalta hittel, engedelmesen az Úr Jézust, vállalta Isten munkáját, vállalta, hogy eszköz lesz Isten kezében. Máté evangéliumából tudhatjuk meg, hogy ugyanakkor József el akarta bocsátani. Lehet, hogy József nem mondta meg, hogy miről gondolkodik magában, de lehet, hogy igen. Az is lehet, hogy József megérezte vőlegénye vívódását magában. A lényeg azonban az, hogyha Mária megérezte vagy megtudta, hogyan gondolkodik József, akkor élete egyik legnagyobb nehézségével kellett szembesülnie Krisztus miatt. Hiszen a szeretett vőlegény el akarja bocsátani csak azért, mert vállalta a gyermek megszületését. Tudjuk, hogy Isten angyala Józsefnek is megjelent álomban. Ha arra gondolunk, hogy Jézus születése körül is milyen nehézségek adódtak, akkor ismét igazolódik, hogy Mária élete nem könnyebb, hanem nehezebb lett, csakhogy az ő boldogságát, hogy boldogan volt Isten eszköze, ez nem befolyásolta. Hiszen Mária élete korábban és akkor sem a körülményektől függött. Mária boldogsága és békessége Istenben nyugodott, ezért vetette bizalmát Istenébe. Az ígérettel kapcsolatban is türelemmel várta annak beteljesedést.

Jellemző, hogy Isten lelkének tetszett, hogy ebben a történetben említse meg: "mert az Istennél semmi sem lehetetlen". Mária a nehézségek között tudta és tapasztalta, hogy az Istennél semmi sem lehetetlen és ő ebben az Istenben bízik. Tulajdonképpen Mária az ő nehézségeit, a bajait, azok megoldását, az abból való szabadítást, akármilyen képtelennek és lehetetlennek is tűnt, Istenre bízta, akinek semmi sem lehetetlen. Így lehetett boldog részére az a kilenc hónap, amíg meg nem született a Megváltó és az ezt követő időkben is.

Akik Jézussal járva és őt vállalva ma vállalnak egy, vagy több gyermeket, azok tudják, hogy sok nehézségre lehetnek felkészülve. Anyagiak, az iskola, az egészség, a kamaszkor, ha a gyerekek nem hajlandók gyerekkorban megtérni, akkor végig kell küzdeni azt az időszakot, amíg meg nem térnek és akkor még nem is beszéltünk arról a sokféle lelki problémáról, ami a gyermekneveléssel jár. Mennyire szomorú lehetne a hívő szülőnek, ha arra gondolna, hogy nem Isten irányít mindent. A szülők, nagyszülők azonban azért lehetnek boldogok akkor is hittel, mert tudják, hogy nemcsak az ő, de gyermekeik, unokáik életében is a mindenható Isten munkálkodik, akinél semmi sem lehetetlen. Még a gazdag ifjú megtérése lehetőségét is ezzel az igével erősíti. Nekem is sokat jelent ez a buzdítás arra nézve, amikor imádkozom azok megtéréséért, akik még nem járnak hitben a rokonaim közül.

Ha valakinek sikerült az iskolai felvételije, nem lélegezhet fel könnyebb életet remélve, hiszen nehézségek várhatók, mennyi fáradtság lesz majd a tanulás során, lehet, hogy lesznek majd sikertelen vizsgái is. Az öt évet keményen végig kell küzdeni, de aki tudja, hogy élete Isten kezében van, az tudhatja azt is, hogy Istennél semmi sem lehetetlen. És ha valakinek nem sikerült a felvételije, vagy elveszítette a munkáját, Istennél semmi sem lehetetlen. Aki Jézust vállalva, hittel éli meg a hétköznapi életét, amíg ő vissza nem jön, boldog lehet bármilyen körülmények közé, akármilyen élethelyzetbe kerül.

Zakariás és Mária imádsága is jól érzékelteti azt az igei tanítást, amiről itt szó van. Zakariás nem is tud hangosan imádkozni, mert néma, a maga csendességében azonban biztosan imádkozott, mert fennhangon csak akkor tudott, amikor megszületett a gyermeke. Az angyal ezt el is mondta neki. Természetesen akkor azonnal elkezdte áldani és magasztalni az Istent. Akkor tudta ezt megtenni, amikor mindenkinek hittel megvallotta: János a neve. Akkor már betölthette őt is Isten Szent Lelke, ezért áldotta az Urat.

Máriának a magasztaló és hálaadó éneke már a gyermek születése előtt hangzott ajkairól. Szíve boldogságát, reménységét jól érzékelteti, ahogyan Erzsébet köszöntésére válaszol Istent magasztaló énekkel.

Ha imádságukat, képességeiket, a mi élethelyzetünkre értelmezzük, akkor Zakariás némaságát szimbolikusan értelmezve az imádságára, vonatkoztathatjuk arra, mikor valaki a kételkedés, keserűség, kishitűség, engedetlenség idején egyszerűen képtelen imádkozni is. Nincs mit mondani a közös imádság során, mert nem akar imádkozni, mert nincs miért. De a csendesség is általában elmarad, ha meg netalán megszólal, akkor nem is imádság, hanem inkább panasz, s a helyzetelemzés hangzik ajkairól. Vagy ha imádkozik is, nem a hálaadás jellemző, hanem inkább a keserűség és boldogtalanság. Ez még szolgálat közben is jellemezheti az embert. Szolgál Istennek, de a szíve közben boldogtalan és keserű. Valóban Zakariásnak is minden oka meg lehet arra, hogy keserű legyen és kételkedő, de elfelejtette, hogy Istennél semmi sem lehetetlen. Hálát csak a beteljesedés után adhat ezért.

Mária ezzel ellentétben, Isten lelkével betelve előre hálát ad, még Jézus születése előtt magasztalja Istent. Ez erősíti minden hívő ember életét ma is, amikor képes előre hálát adni, mert bízik Istenben. Nehémiás könyve 8. részében arról olvasunk a Károli fordítás szerint: "Ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erősségetek." Az új fordítású bibliában így olvasható: "Az Úr előtt való öröm erőt ad nektek". Zakariás szavaival mondva: amikor valaki közöttünk is az időskor testi bajait érzi, s az azzal együtt járó lelki terheket, akkor keserűen hangozhatna az ajkáról, hogy ő vén, meg a társa is igen idős, s azért van annyi keserűség az életükben. De nem teszi, ha Máriához hasonlít az élete, mert az Úr szabadítása és az az erőt adó kegyelem, ami Pál apostolnak is azt jelentette, hogy "elég néked az én kegyelmem", bizonyossá teszi abban, hogy belső öröm van, lehet a szívében. Még a betegágyon is ezt láthatják, hallhatják ajkairól a hozzátartozók, betegtársak. De lehetne beszélni a fiatalok mindenfajta testi, lelki bajáról, amivel ők küzdenek, mert ott is igaz ez. Imádságuk tehát érzékelteti, hogy mi van a szívükben, hogy boldogan vannak jelen Isten munkájában, vagy hacsak kilenc hónapig is, de boldogtalanul, némán.

Nézzük még meg, hogyan oldja meg végül is mindkettőjük esetében az ígéret kérdését az Úr. Zakariásnál azt látjuk, hogy először is helyre állítja őt, meggyógyítja hitetlenségéből. Ez teljesen akkor történt meg, amikor gyermeke megszületett, az angyal erre utalt. Azt olvassuk, hogy betöltötte őt Isten lelke és elkezdett prófétálni, feloldódott a szája és magasztalta Istent.

Legalább akkor adjunk hálát, amikor Isten megoldotta azt a bajt, amiért keserűek voltunk, mert ha valaki még akkor sem ad hálát, akkor a kételkedés és hitetlenség továbbra is rajta marad az életén. Zakariás példája, Máriáéval együtt arra buzdít mindannyiunkat, aki kételkedik, aki már volt hitetlen, vagy éppen most is az, hogy meg lehet változni, nem magunktól, hanem a hatalmas Isten által, akinek semmi sem lehetetlen. Még az sem, hogy a hitben oly idős szolgáját meggyógyítsa, megszabadíthassa. Istennek van annyi szeretet a szívében, lényében, hogy tudja, hogyha mást nem, akkor a körülményeket fogja megváltoztatni, csakhogy végre tudjon bízni gyermeke.

János megszületett. Máriánál azt látjuk, hogy boldogsága beteljesedett, amikor megszületett az Úr Jézus. Ő addig is az volt, mert hitt, de kiteljesedett az öröme mégha a nehézségek sokasodtak is. A Messiás eljövetele beteljesítette számára Isten ígéretét.

Ez számunkra is ugyanígy van, a Messiás eljövetele fogja a végső nagy ígéretet, a beteljesedést, a megoldást elhozni. Csak akkor már dicsőségesen jön az Úr Jézus, nem kicsi gyermekként, de akkor minden meg fog oldódni. Addig meg is ölhetnek minket, akkor viszont kiderül, hogy mi azt a szabadítót vártuk és az a mennyei vőlegény érkezett el hozzánk, akivel addig is éltünk hit által, aki megtartott bennünket a hitben és akivel élhetünk örökre boldogan.

Örök öröm van az istenfélőkön a mennyei boldogságban. Ezért fejezi be a szentíró a Jelenések könyve utolsó lapjain csodálatos képpel a buzdítást, hogy amikor eljön az Úr Jézus az olyan lesz a mennyasszony, az egyház számára, mint a mennyegző elérkezése. "Örüljünk és örvendezzünk, adjunk dicsőséget neki, mert eljött a bárány mennyegzője, s az ő felesége elkészítette magát. Boldogok azok, akik a bárány vacsorájára hivatalosak. S monda nekem, ezek az Istennek igaz beszédei."

Amíg ez az idő el nem jön az Úr Jézusban bízók számára, fontos tudnunk, hogy Isten a maga munkáját addig és akkor be fogja teljesíteni a mi életünkben, akkor is ha hiszünk, akkor is ha nem. De boldog ember, aki hitt, mert beteljesednek azok, amiket az Úr Jézus mondott. Erre a boldog hívésre szólít most bennünket az Úr.

Imádkozzunk!

Csodálunk és imádunk téged Urunk, mert a te kegyelmed csakugyan kifejezhetetlenül hatalmas. Magasztalunk, amikor mi is tapasztalhattuk életünk során, valóban semmi sem volt lehetetlen neked. Áldunk, hogy elküldted a Messiást, magasztalunk, hogy meghalt a Megváltó a kereszten, sőt feltámadott és mennybe ment. Köszönjük, hogy mi a te kegyelmed bizonyos jelét Jézus Krisztusban láthatjuk. Hálát adunk ugyanakkor az előttünk járó hívő emberek példájáért is.

Könyörülj meg rajtunk, hogy amikor szolgálunk neked, hasonlítson életünk Máriáéhoz. Hogy mindig ki tudjuk és akarjuk mondani, hogy ímhol az Úr szolgálója, legyen nekem a te beszéded szerint. Segíts nekünk így hordozni terheinket, így várakozni és őszintén bűnbánatot tartani, ha mégsem sikerülne, ha Zakariáshoz hasonlóan hitetlenkedünk és kételkedünk. Könyörülj meg rajtunk, hogy mi rád nézzünk, hogy ne csupán földi életünk helyzeteire, körülményeire, törvényszerűségeire tekintsünk, hanem bízzunk tebenned.

Urunk te vagy a hit szerzője és bevégzője. Köszönjük, hogy ezt cselekszed életünkben. Segíts, hogy lehessünk boldog hívő emberek. Add, hogy imádságaink is ezt sugározzák. Kérünk, hogy akik ismernek minket, mint gyülekezetet, azt láthassák rajtunk, boldogok vagyunk, mert te vagy a mi Istenünk. Könyörülj meg közöttünk is mindazokon, akik még mindig ellenállnak neked, nem akarnak megtérni, életüket átadni, nehogy elvesszenek. Áldunk azért, hogy te mindent megtettél és megteszel azért, hogy megtérhessen hozzád bárki.

Kegyelmedbe ajánljuk Urunk népünket, könyörülj meg nemzetünkön. Annyi a hitetlenség, a keserűség, a kétségbeesés, add, hogy felismerjék a bűnösök, hogy csak nálad van az igazi megoldás. Könyörülj meg népünk vezetőin is, adj nekik bölcsességet, hogy jó döntéseket hozhassanak, nekik is adj megtérést, hogy ne vesszenek el örökre. Kérjük te munkálj istenfélelmet bennük is. Add, hogy lehessen csendesség és nyugalom közöttük. Kérünk, segítsd őket az árvizet érintő döntéseik során, add, hogy ne tévedjenek, hanem jó döntések születhessenek, hogyha lehet minél kisebb legyen a kár. Te adj békességet azoknál a családoknál, ahol már bajok vannak, sőt ahol talán halálesetek is voltak. Kérünk, könyörülj meg mindazokon, akik szenvednek az árvizek miatt.

Áldd meg igédet Neszmélyen és Tahiban, lehessenek ott is megtérések, megújulások. Add Urunk, hogy sokan mondják ott is ki: ímhol az Úr szolgálója, legyen nekem a te beszéded szerint.

Köszönjük Urunk, hogy mindezt hálaadással kérhettük tőled, Jézus Krisztusért.

Ámen.