IGAZI BÖLCSESSÉG

Alapige: 1Kor 2,6-12

"A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ múlandó fejedelmeinek bölcsességét, hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg. Hanem hirdetjük, amint meg van írva: "Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett", azt készítette el az Isten az őt szeretőknek. Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk."

Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk, drága Urunk, dicsőítünk téged ezért a teremtett világért. Azért a hihetetlen szeretetért és találékonyságért, amivel megteremtetted mindazt a sok szépet, amivel élhetünk, s megteremtettél bennünket, megformáltad szeretteinket, mindazokat, akiket ismerhetünk.

Bocsáss meg nekünk, mert olyan sokszor a saját gondolatainkkal, elképzeléseinkkel próbálunk téged érteni, és keretek közé szorítani! Bocsáss meg, mert néha úgy gondoljuk, hogy te is hasonlóképpen gondolkozol, mint ahogy mi.

Köszönjük, hogy annak ellenére, hogy olyan sokszor vétettünk és vétünk törvényed ellen, mégsem fordultál el tőlünk, sőt ma este azért hoztál ide a veled való találkozás, közösség alkalmára, hogy beszélj velünk, mert van mondanivalód számunkra.

Urunk, nagyon kérünk, hogy azt a sokféle gondolatot, kavargást, amivel most egy hosszú, sokunknak talán nagyon is sűrű nap után itt vagyunk, te csendesítsd el bennünk! Teremts igazi, egyedül csak tőled kapható békességet a szívünkbe, hogy ne csak meghalljuk, de befogadjuk és magunkkal vigyük igédet!

Kérünk, Urunk, hogy Lelkedet bőségesen áraszd ki ránk! És hadd könyörögjünk különösen is azokért, akik megfáradt szívvel vannak itt közöttünk. Akik utat keresnek, de úgy tűnik, hogy nehezen találnak, a hitben elindulókért és elindulni akarókért. Könyörülj mindannyiunkon úgy, ahogy te azt jónak látod! Jézus Krisztusért, az egyszülött Fiúért hallgass meg!

Ámen.

Igehirdetés

Alapvető emberi tulajdonság, ami gyermekkorunktól fogva jellemez mindannyiunkat, a kíváncsiság. Érdekes, hogy sok tulajdonságot kinövünk, sok idővel elmúlik vagy átalakul, de nem így a kíváncsiság. Humoros látni, ahogy a metrón egyesek természetellenesen úgy forgatják a fejüket, hogy meglássák: mit olvas a mellettük levő, vagy több méteres távolságon át is hatalmas fülekkel hallgatják, hogy miről beszélnek a többiek.

Gyakran emlegetett története volt családunknak, ami szerint az egyik szomszéd néni annak idején, amikor még a szüleim is kicsik voltak, palacsintával próbálta magához édesgetni a család egyik ifjú tagját, hogy meséljen rólunk többet. Családi titkokat sejtett ott is, ahol nem voltak, hiszen ez olyan izgalmas. Igazi üzlet nem született, nem tudott meg titkokat, viszont a palacsinták közös erőfeszítéssel elfogytak.

Miért olyan fontosak a titkok? Csupán kedvtelésből keressük rájuk a válaszokat? Úgy tűnik, nem. A belénk oltott kíváncsiság abból az alapvető vágyunkból táplálkozik, hogy megismerjük a körülöttünk lévő világot. A sok-sok információból, apró morzsából, amit a környezetünkből begyűjtünk, próbáljuk összerakni az életünket olyan módon, hogy az boldog, növekedő élet lehessen.

Éppen ezért több fajta szempontból próbálunk ebben a világban eligazodni. Úgy mondta az apostol, hogy bölcsességet hirdetünk nektek. Akkoriban, amikor Pál ezeket a szavakat leírta - pontosabban akkor is - voltak sokan, akik úgy gondolták, hogy az a fajta ismeret, amire az embernek igazán szüksége van, az rejtett, titkos, amit minden áron ki kell kutatni és kémlelni.

Három olyan embertípust szeretnék röviden felvillantani, akik az Isten nélküli ember különböző hozzáállásaival keresik, kutatják ezt a világot. Próbálják felfedezni, megfejteni a körülöttük lévő titkokat.

Az egyik típus a logikusan, az eszével kutató ember. Megpróbál mindent szépen sorba állítani, egyik következtetéséből a másikra jutni. Azt reméli, hogy ettől lesz teljes az élete. Hogyha eljut a logikának bizonyos fokára, akkor minden rendeződik majd.

A másik megközelítés szerint: hogyha sikerül egy filozófiai rendszert - vagy hogy kicsit élet közelibben fogalmazzunk -, saját életfilozófiát, életszemléletet kialakítanom, akkor megtalálom helyemet a világban. Nem kell, hogy feltétlenül logikus, de fontos, hogy az enyém legyen.

A harmadik - leginkább érzelmi - megközelítés: a világ dolgait - így is mondhatjuk - az érzelmek útján misztikus vagy a misztikára hajlamos módon közelíti meg. Tehát amikor jól érzem magam, olyan lelki állapotban vagyok, ami úgy tűnik, hogy izgalmas és megéri, akkor ez kell legyen az élet megoldásához vezető út.

Amit bölcsességnek nevez az apostol, azt tulajdonképpen - röviden - így tudjuk meghatározni: azokra a kérdésekre keres választ a bölcs ember, hogy hogyan is működik ez a világ, hogyan boldogulok én benne? Milyen úton ismerhetem fel ennek a világnak a dolgait, törvényszerűségeit, és helyemet, célomat, feladatomat itt?

Pál apostol filozofikus ember volt, kérlelhetetlen logikával rendelkezett. Tudjuk éppen az első Korinthusi levélből, hogy Isten kegyelméből olyan ritka hitbeli megtapasztalásokat is kapott, ami sok misztikus számára elérhetetlen vágy maradt: azaz az Úrral való ilyen közelségbe kerülés. Pál mégis azt mondja, hogy mindezek az utak kevesek ahhoz, hogy az életünk valóban teljes legyen.

Azért fontosak ezek - a kicsit nehezen érthető - versek, amiket az előbb hallottunk, mert rólunk szólnak. Nem más az, aki keresi helyét a világban, hanem mi vagyunk: akár már Istent ismerő és követő keresztyénként, akár úgy, hogy még a saját gondolataink határozzák meg teljes egészében, hogy mit tartunk jónak vagy rossznak.

Pál tehát azt mondja, hogy nem elég, ha csupán a hajlamaink irányítanak bennünket. Az sem elég, hogyha bizonyos begyakorolt módszereket próbálunk meg alkalmazni, mert ezeknek egy ponton határuk van. Miért? Nagyon világos Pál apostol okfejtése. Azt mondja, hogy az ember mélységeit, személyiségét is csak az ember lelke ismerheti meg. Ugyanígy van ez Istennel. Istent és az Ő gondolatait, terveit egyedül Isten Lelke ismerheti meg. Továbbmenve: egyedül Isten Lelke teheti ismertté és érthetővé bárki emberfia számára.

Vannak az életnek olyan körei, amik Istent nem ismerő embereknek is átláthatók és megérthetők. Olyan törvényszerűségek, amik hívő és nem hívő emberek számára ugyanúgy igazak ebben a világban. De arról beszél Pál, hogy van körülöttünk egy tartomány, amiben élünk, s ami csak egészen speciális módon - a hívő ember számára - válik igazi, kézzel fogható valósággá.

Szerinte nem a titkok megfejtése az első. Ez azért fontos, mert azt jelenti, hogy Pál hívőként vagy keresőként is türelemre int bennünket. Mi, amikor kérdéseket teszünk fel az Úrnak, akkor szeretnénk azonnal választ kapni. Ha nem kapunk választ, akkor vagy azt gondoljuk, hogy Isten nem figyel ránk, nem hallgatja meg imádságunkat, vagy hogy az imádságunk volt rossz, mi nem vagyunk alkalmasak arra, hogy Isten beszéljen velünk.

A Szentírás nagyon világosan szól arról, hogy vannak kijelentett dolgok, és vannak titkok. A titkok az Úréi, a kijelentett dolgok pedig a mieink. A titkok azok, amikről Isten úgy gondolta, nem kell tudnunk róluk. Talán, mert nem lennénk képesek felfogni, vagy nem használna nekünk, sőt éppen ártana, bármilyen okból.

Isten mindent, ami az életünket egy picivel is előreviheti, ha tőle kérjük és fogadjuk el, megadja nekünk. Amikor valaki Istentől függetlenül kezd titkok után kutatni, akkor úgy gondolja, hogy ő megtalálhatja az igazi, az egyetlen választ élete nagy kérdésére.

Sajnos ez a tévhit több ezer éve vezet félre bennünket. Pál apostol a korinthusbelieknek mondja - akikről tudjuk, hogy sokfajta megpróbáltatás, kísértés és elesés között élték hívő életüket - ti olyan emberek vagytok, akikben már nem csak az emberi értelem kutatja ezt a világot, hanem akiknek Isten Lelke mutat utat. Már nem csak Isten nélkül, testi módon gondolkodtok - úgy, ahogy ennek a világnak a gyermekei -, hanem elkezdtetek lelki módon rácsodálkozni a világra. Engeditek, hogy Isten tisztogassa az értelmeteket.

Mit is jelent, amit így fogalmaz Pál: Isten titka, vagy az a titok, ami kijelentetett nekünk? Amiket a Szentírás állít és ő is mond: teljesen nyilvánvalóvá teszi, hogy Isten legnagyobb, számunkra kijelentett és elénk adott titka: maga Jézus Krisztus.

Ő az, aki a kulcs ennek a világnak és az odaátnak a megértéséhez. Hadd legyen ez most nagyon nyomatékos az ige alapján ma este mindannyiunk számára: ha van vágy a szívünkbe, hogy választ kapjunk kérdésekre, felfedezzünk bizonyos dolgokat az életünkkel vagy ezzel a világgal kapcsolatban, akkor jó dolog Jézust keresnünk, és még jobban keresnünk Őt. A Szentlélek, amikor valakivel elkezd beszélni, valakit elkezd rádöbbenteni ezekre a titkokra, akkor mindenekelőtt engedi megérteni: kicsoda is Jézus. Engedi rádöbbenni arra a csodára, hogy Isten az Ő Fiát elküldte testben. Kereszthalált halt, de feltámadt. Nem a világért pusztán - az is óriási dolog -, de értem is. Nem csak azért, hogy megtartson egyeseket, hanem megtartson engem és téged. Nem azért, hogy bizonyos különleges helyzetben levők meghallgatást nyerjenek, hanem hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.

A Szentlélek, aki Jézushoz vezet minket, s Ő keresztje által világít rá életünk nagy kérdéseire. Mindenekelőtt megmutatja nekünk újra meg újra, hogy mi az, ami nem jó az életünkben. Mindig csak úgy lehet továbblépni, ha az ember először abbahagyja azt, vagy megtisztul, meggyógyul attól, ami nem jó. Ez az, amit a Biblia bűnnek nevez.

Nem azért beszélünk gyakran a bűnről, mert sötéten látjuk vagy szeretnénk láttatni - keresztyénként - a világot, hanem, mert csak úgy lehet világosságra jutni, ha valaki rájön, hogy sötétségben vagy legalábbis árnyékban van. Ha tökéletesen elégedett az ember a helyzetével, akkor nem megy a világosságra. Egyedül Isten Lelke tud meggyőzni arról, hogy mi az, amit változtatni, Isten előtt megbánnunk kellene. Utána - aki ezt kéri és elfogadja - annak Isten Lelke célt és értelmet ad egészen személyes módon.

Fiatalként vagy idősként egyaránt megmutatja, hogy miért vagyunk itt, ezen a földön, mert nem általános küldetésünk van csupán. Hívő emberként is hajlamosak vagyunk arra, hogy úgy gondoljuk: vannak, akik különleges feladatokat kapnak, akiket Isten speciális módon használ, és vannak a többiek.

Istennek mindannyian, személyesen vagyunk fontosak. Itt arról beszél az ige, hogy Isten az övéinek, mindenkinek valami csodálatos gazdagságot készített. Olyat, amit nem láttunk, nem hallottunk, és nem is tudunk elgondolni. Ha most itt lenne egy írásvetítő, és valaki írná a különböző, jobbnál jobb gondolatokat, itt ülhetnénk holnap reggelig. Vajon milyen is lehet az Istennel való közösség teljessége? Az ige szerint még csak a közelébe se jutnánk elképzelésben annak a csodának, amit Isten nekünk készített.

Tudjátok, hogy mi a legjobb ebben? Az, hogy sok téves állítással ellentétben nem odaát fog majd elkezdődni, hanem Istennel már itt és most lehet kapcsolatba kerülni, vagy feleleveníteni újra azt, s megerősödve azt mondani: Uram, én szeretnék még jobban közelebb jutni hozzád, veled lenni.

A Szentlélek az, aki Isten titkai közül a múlt és a jelenén túl a jövő titkát is megmutatja nekünk. Azt, amit fontos tudnunk a jövőről, amit úgy mond a Biblia: aki hisz Jézusban, az nem megy ítéletre. Aki Jézusé, az átment a halálból az életre, annak örök élete van, közössége van az Úrral. Akinek közössége van vele, az minden egyéb kérdésre is megkapja a válaszokat. Mindazokra, amik Isten szerint helyesek, előrevivők. Gondoljuk el: ha Isten ilyen csodát készített nekünk, hagyna minket bármiben is szükséget szenvedni? A Római levél beszél arról, hogy Isten, aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna vele együtt mindent minekünk.

A Szentlélek által szívünkben felébresztett vagy felébresztendő hit olyan, mint az a szemüveg, amit katonák szoktak felvenni egy-egy éjszakai bevetés során. Ezt hívják infra szemüvegnek, vagy másképpen: éjjel látó szemüvegnek. Felteszi az ember, s amikor mindenki más csak korom sötétet lát, ez a szemüveg megmutatja, ki merre van. Sötétben is lát a viselője. Olyan dolgokat is, amiket senki más nem lát. Hasonlóképpen működik az UV sugarakkal világító lámpa. Alá tartunk valamit, és olyan vonalak rajzolódnak ki előttünk, amit nem is képzeltünk volna.

Amikor a Szentlélek valakit belülről formálni kezd, akkor megnyílik a szeme. Olyan csodákat lát meg ebben a világban, amiket senki más, akit nem Isten Lelke vezet. Aki Isten Lelke által éli az életét, olyan utakat fedez fel maga előtt, amiről mindenki azt mondja, hogy ott nem út van, hanem betonfal, és ő mégis keresztülmegy rajta, mert Isten átsegíti.

Így éljük az életünket? Ott van-e bennünk a vágy, hogy a világból többet láthassunk, mint ami a szemünkkel látható, a kezünkkel megfogható? Valóban olyan bővölködő életünk van, mint amilyet Isten gondolt el számunkra?

A festő- és bármilyen más művész attól különleges ember, hogy sajátos, művészi látással csodálkozik rá a világra. Olyan apró mozzanatokat lát meg, és tud csodálatos módon visszaadni, amit talán mindannyian látunk, de nem tudunk megfogni, s ami nagyszerűen fejez ki bizonyos érzéseket, alapvető mondanivalókat. Ilyen a hit. Ez az a bölcsesség, amiről Pál apostol beszél. Isten Szentlelkének bölcsessége. Örömmel adja mindazoknak, akik ezt kérik először, vagy sokadszor. Várja, hogy kitölthesse Szentlelkét mindazokra, aki vágynak a vele való találkozásra.

Jó lenne, ha ilyen nyitott szemmel, rácsodálkozással élnénk az életünket! Ha nem csak végeláthatatlan kérdéseink lennének, de várnánk is, hogy Isten válaszoljon. Ha nem amiatt lennénk görcsösek, hogy mit nem tudunk megtenni, és miért nem tudunk példamutató keresztyénként élni, hanem végre elhinnénk, hogy Isten Lelke visz minket lépésről lépésre előre.

Volt egy kedves asszony, aki sok-sok keresés és kutatás közepette élt, kereste élete értelmét, helyét. Az elmúlt évtizedekben úgy alakult férje beosztása miatt is, hogy templomba sem gyakran járt. Idősebb korában kezdett el tudatosan az Úr felé fordulni. Egészen sokáig bizonytalan volt a hitében. Amikor kiderült, hogy komoly beteg, már nincs nagyon sok ideje hátra - s ő ezzel tisztában volt -, elkezdte még nagyobb erővel keresni az Urat. Csodálatos volt látni, ahogy egy emberileg nézve tragikus élet világítóvá vált. Elfogadta, elhitte, hogy a világ és a valóság több annál, mint amit ő lát. Engedte, hogy Isten nyitogassa a szemét. Egészen döbbenetes volt, kevéssel az elmenetele előtt, ahogy Isten világosságot adott neki a földi dolgokban és az odaátról kijelentett dolgokban egyaránt. Olyan emberekhez tudott szólni, őket összehozni, összebékíteni Isten Lelke által, akik között évtizedes félreértés, disszonancia volt. Mert Isten vezette őt. Isten mutatott rá mindarra, ami fontos volt.

Látjátok, nem a nagy, erős, a produktív élet feltétlenül az igazán győzedelmes élet, hanem az, amelyiket Isten az Ő akarata szerint használhat. Megadta ennek az asszonynak azt a kegyelmet is az Úr, hogy megmutatta neki távolról azt a csodálatos, senki által nem látott és el nem képzelt örökséget, amit neki is elkészített már. Amikor utoljára imádkoztunk és úrvacsoráztunk együtt azt mondta: ne szomorkodjatok, nagyon vágyok már átmenni, nagyon jó lesz ott. Tudom, hogy az itteni feladatom befejeződött, és az Úrhoz megyek, vele találkozom.

Már ezen a földön elkezdődhet, és odaát teljesedhet be a hívő ember reménysége. Adja Isten, hogy mindegyikünk élete ilyen módon legyen reménykedő! Istent titkát legyen kutató, és a többi titkot ráhagyó. Ismerjük fel, fogadjuk el, tegyük meg mindazt, amit Isten vár tőlünk.

Imádkozzunk!

Úr Jézus, köszönjük, hogy semmit nem tartasz vissza tőlünk: ismeretet, tudást, földi, kézzel fogható jót, ami minket gazdagíthat és előrevihet. Köszönjük Urunk, hogy már eddig is sok minden olyantól megoltalmaztál, amit pedig szerettünk volna. Lehet, hogy az egy kapcsolat volt, vagy egy elképzelt életpálya, valami, amit minden áron meg akartunk szerezni magunknak. Köszönjük, hogy megvédtél minket.

Köszönjük azt is, hogy mindenhonnan, bármilyen élethelyzetből hívhatunk téged. Te azt mondtad, hogy örömmel adsz bölcsességet, Lelket nekünk. Hadd kérjünk így együtt, a gyülekezet közösségében is, hogy add nekünk mértéken felül, áldott, életet teremtő Szentlelkedet! Nélküle nem értjük szavadat, összekuszáljuk életünk dolgait, kapcsolatainkat tönkre tesszük, és a legjobb indulattal is rosszra jutunk. Kérünk téged Jézus, engedd megértenünk kereszted titkát, hogy rajtad keresztül elfogadhassuk, miért vagyunk ezen a földön. Meglássuk feladatunkat először vagy sokadszor.

Kérünk, Urunk, ma este engedd meg, hogy Lelked segítségével, a hit szemüvegén keresztül rácsodálkozhassunk és hálát adhassunk mindazokért, amikkel te halmoztál el az elmúlt időben.

Kérünk azokért, akik most gyászban járnak, vagy betegség terheit kénytelenek hordozni. Kérünk, Urunk a magányosokért, az árvákért, a börtönben levőkért. Kérünk az éhezőkért, és azokért, akiket a Te nevedért üldöznek. Könyörülj rajtuk, és Lelked által végezd el bennünk, hogy ne távoliakként, közömbösekként nézzünk rájuk, hanem úgy, mint akiket tőled kaptunk testvérül és feladatul!

Köszönjük, Urunk, hogy országunk, népünk, egyházunk sorsa is a te kezedben van. Kérünk áldást és bölcsességet népünk, egyházunk, gyülekezetünk vezetői számára! Kérjük, Urunk, hogy a te akaratod valósuljon meg mindig mindenben!

Kérünk most, amikor a saját szavainkkal csendben folytatjuk majd az imádságunkat, vezess minket a Lélek által a te dicsőségedre!

Ámen.