PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2002. június 2. (vasárnap) Varga Róbert

PÉTER KISZABADULÁSA

Alapige: ApCsel 12,1-17

---

Imádkozzunk!

Urunk, köszönjük, hogy akárhogyan zúg és morajlik a mi életünk, meg körülöttünk minden ebben a világban, te ma reggelre is készítettél számunkra egy csendes helyet, ahol megpihenhetünk, ahol leülhetünk a te lábaidhoz, figyelhetünk rád, és hallgathatunk téged.

Urunk, kérünk és könyörgünk azért, hogy ne hiába legyünk itt. Add a te vigasztalásodat a gyászolóknak! Add a te vezetésedet és tőled való hitet a kételkedőknek, és a hitetleneknek! Add a te bátorító és erősítő szavadat a benned már bízni tudóknak! És egyáltalán kérünk, Urunk, hogy szólalj meg, és ne maradj néma! Hadd mehessünk el a szívünkben a te szavaddal, üzeneteddel! Így bátorítsd a mi lelkünket, kérünk, és táplálj minket úgy, ahogy az belátásod szerint jó nekünk.

Urunk, jó tudni azt, hogy te látod a mi szívünket, annak minden gondolatát, szándékát, cselekedetét. Köszönjük, hogy ennek ellenére szeretsz minket, s azért jöttél most el ide közénk, a te Lelked által, hogy bátorítsd a mi szívünket, hogy felébressz minket, hogy világosságot támassz ott és abban, ahol és amiben sötétségben vagyunk. Tedd ezt kérünk, önmagadért!

Ámen.

---

Igehirdetés

Mondhatná valaki azt, hogy megint egy hihetetlen történettel kezdődik az istentisztelet. Pedig amit a Szentírás leír, az az igazság, és az a valóság, annak minden szava úgy történt, ahogy azt Isten igéje a kezünkbe adja most.

Az a Heródes, akiről olvastunk, negyedes fejedelem volt, vagyis korlátozott hatalommal bírt. Mégis a maga kicsiny királyságában szeretett volna korlátlan hatalmat kialakítani, kiépíteni, és megmutatni azt, hogy ő az úr.

Valaki a katonai élményeit mesélte, és elmondta, hogy az őrmester, amikor bevonultak, az első szemlén így kezdte a mondókáját, odaállt eléjük, és ezt mondta. Egy kicsit pöszén beszélt, ezért hangzik úgy, amit mondott. "Vegyék tudomácul, hogy ezen a helyen én vagyok a kakac." Ők, akkor még hosszú volt a katonaidő, kénytelenek voltak tudomásul venni, hogy ott tényleg ő a "kakac", és valóban azt csinált velük, amit kénye kedve megengedett - akkor még ilyen idők voltak.

Bizony az életben sokszor előfordul az, hogy valaki kicsiny vagy nagyobb király lesz, vagy annak tartja magát akár egy munkahelyen, s tényleg úgy gondolja, hogy azon a helyen ő azt csinál, amit akar. Minél magasabb méltóságra jut valaki - lásd Heródes -, annál inkább azt képzeli magáról, hogy korlátlan úr és király. Mindenáron bizonyítani akar úgy mint Heródes. Így olvassuk, hogy kegyetlenkedni kezdett, mert szerette volna a hatalmát megmutatni. Aztán kivégeztette karddal Jakabot, és amikor látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, akkor pedig elfogatta Pétert. Mutatni akarta kicsiny hatalmánál fogva, hogy ő teljesen nagyhatalmú, valóságos király. Mivel a kegyetlenkedés tetszett némelyeknek, még inkább tetszeni akart nekik.

Kegyetlenkedni kezdett a keresztyénné lett zsidókkal, hogy kedvében járjon azoknak, akik még nem voltak hívők. Lefejezteti Jakabot, s aztán jön a nagy fogás, letartóztatták Pétert is, és börtönbe zárták. Így olvassuk, hogy a páskaünnep után akarta őt elővezettetni és kivégeztetni.

Ez a történet végig arról szól, hogy látszólag két erő feszül, két akarat feszül egymásnak. A valóságban azonban csak egy akarat van, az Isten akarata, csak hát ezt Heródes nem tudja. Egy démonikus hatalmi mámorban szenvedő valaki, aki mindenkiben és mindenhol ellenséget szimatol. Megpróbál mindenkit kiirtani, fizikailag megsemmisíteni, aki neki ellenáll.

Heródes eltervezett valamit Péter felől, Isten azonban mást tervezett Péterrel. Isten azt hajtja végre, amit Ő eltervezett. Ez a történet arról is szól, hogy az nem kérdés, hogy kinek az akarata valósul meg végső soron. Megengedte Isten azt, hogy elfogják Pétert és börtönbe zárják? Megengedte. A Szentírás tud Isten megengedő akaratáról. Amikor Isten valamit megenged, amit nem akar, mert ez két különböző dolog. Megenged valamit Isten, vagy Isten akar valamit erejével és hatalmával. Isten még abból is tud jót kihozni, ha valami olyan történik, amit Ő nem akar. Nem Isten akarta Pétert börtönbe záratni. Ez Heródes akarata volt. De ha már így történt, akkor Isten ezt is jóra fordítja, és jót fog kihozni belőle.

Senki nem mondhatja azt, hogy ami ezen a földön történik, minden az Isten akarata. De ami ezen a földön történik, mindenről tud az Isten. Isten az Ő kegyelménél fogva tud mindabból, amit mi végzetesen elrontunk, jót, irgalmasat kihozni.

Látszólag Heródes győzött. Péter a legszigorúbb őrizet alatt ott van a legmélyebb börtön mélyén. Szegény Heródes nem tudja, hogy ő valóban csak kiskirály, Péter mögött pedig egy igazi király áll. Az a Jézus, aki az uraknak Ura, és a királyoknak a Királya. Heródes nem tudta a maga kiskirályi mivoltában, hogy ő valójában a királyok Királyával kerül szembe.

Hányszor úgy gondolják még a hívők is elcsüggedve, amikor Isten megengedő akarata valósul meg, hogy mindennek vége. Visszahozhatatlanul lezárult valami. Ott már az Isten sem segíthet. De újra szeretném megismételni: a végső szót minden kérdésben, mindig az Isten mondja ki. Hányszor enged magas pozícióba valakit, mint Heródest. Egyszerűen csak azért, hogy úgy bukjon meg, és úgy tegyék le a trónról, hogy oda soha többé vissza ne térhessen. Mert Istennek van megengedő akarata is, amikor nem akar valamit, csak megenged. Heródes ideig-óráig hatalmaskodhatott. Úgy tehetett, mint egy király, és nem tudta, hogy a vége közel van.

Isten tehát keresztülhúzza Heródes számításait, és még arra is felhasználja Isten mindazt, ami történt, hogy a keresztyén gyülekezetet imádkozásra indítsa. Így olvassuk, hogy szüntelenül könyörögtek Péterért, s mivel könyörögtek, Isten elkezdett cselekedni. Sokszor van az, hogy Isten indít minket imádságra azért, mert szeretne cselekedni, mert tenni akar valamit, mert a lehetetlen helyzetbe bele akar nyúlni. Ehhez az kell, hogy mi imádkozzunk, kérjük Őt, elé vigyük, s aztán Ő cselekszik. Mondhatom így is, hogy a gyülekezet könyörgése bele volt tervezve Isten tervébe. Ő pontosan tudta, hogy mi fog történni, s hogyan. Nem azért került Péter börtönbe, hogy imádkozhassanak érte a hívő testvérek. De ha már börtönbe került, akkor Isten arra indítja őket, hogy könyörögjenek érte. Egyszerűen azért, mert ebben a helyzetben - s majd ezt fogjuk látni később - Isten dicsősége még inkább megmutatkozhatott. Még inkább nyilvánvalóvá vált, és ezt Péter ki is mondja. Nem én szabadítottam ki magamat. Az Isten az, aki kiszabadított engem a rabságból.

A reménytelennek tűnő helyzetekben is egyedül Istennél van a reménység, a kulcs, a megoldás. Ha már így alakult, akkor Isten Péter életére nézve is jót hoz ki mindabból, ami történt, mert Isten előtt semmi sem lehetetlen. Abból a tizenhatos és a kapuőrség őrizetű fogságból, a legmélyebb börtöncellából kiszabadulni emberileg teljesen lehetetlen volt. Ehhez tényleg az Isten csodája kellett, ami meg is történt. Ez az első üzenete ennek a mai történtetnek.

A második az, hogy a szabadulást teljes egészében Isten végezte el. Ebben Péternek egészen minimális, mondhatom nyugodtan így, csupán hajszálnyi része volt. De az mégsem volt véletlen, hogy a gyülekezet nem tudta abbahagyni a könyörgést. Talán maguk sem értették. Még akkor is imádkoznak, amikor Péter már kiszabadult. Könyörögtek, mert Isten Lelke arra indította őket, hogy imádkozzanak.

Ahol és amikor komoly könyörgés folyik ügyekért, emberekért, helyzetekért, állapotokért, ott Isten mindig belenyúl a dolgok menetébe, és megváltoztat valamit. Péter börtönben volt, a gyülekezet könyörgött. Így könyöröghetünk mi a lelkileg börtönben lévő emberkért: a családtagjainkért, a környezetünkben élőkért, mindenkiért, akiről azt látjuk, hogy Isten nélkül kínlódik és szenved, halálra ítélt állapotban van. Péter várta a kivégzést. Tudott róla, nem tudott, hogy mikor lesz, de mégis ott volt tulajdonképpen a siralomházban. Hányan élnek így az Isten nélkül? A kérés, a közbenjárás a mi dolgunk. A meghallgatás ideje, módja, órája az Isten felelőssége.

A harmadik, hogyan jött a szabadulás. Azt olvassuk, hogy az utolsó órában jött, de jött, mert az Isten sosem késik el. A kivégzés előtti éjszaka. Mondhatnánk azt, hogy tényleg az utolsó pillanatban. Isten nincsen bilincsbe verve. Ő szabad. Neki elég egyetlen perc. Milyen hosszú tud lenni egy éjszaka. Istennek tökéletesen elég volt az éjszaka egy kicsiny része ahhoz, hogy Pétert kiszabadítsa. Talán mindenki azt gondolta: Pétert reggel kivezetik, a nép kimondja rá a halálos ítéletet, Heródes pedig örömmel végrehajtja a kivégzést. De Istennek rengeteg ideje volt. Ő az időn kívül áll, nem köti a kronosz, az idő. Ő az aionokat, a korszakokat úgy használja fel, ahogyan Ő azt akarja. Az idő fölött áll. Mindegy, hogy éjszaka vagy nappal van, tizenhat katona van, vagy huszonöt, vagy csak egy vitéz őrzi a foglyot, három kapu van vagy tizenöt, teljesen mindegy. Istennél a lehetetlen lehetséges. Előfordul az, hogy az utolsó pillanatban cselekszik, de cselekszik. Sőt, időnként úgy tűnik, hogy elkésik. Lásd Lázár története. Most jössz Uram - mondják a testvérek Jézusnak. Negyednapos halott Lázár, már eltemettük, már szaga van - azt mondja a Biblia. Most jössz? Akkor Jézus azt mondja: nem megmondtam, hogyha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét? Vegyétek el a követ. Akkor vitatkoznak: Uram, már szaga van. A vallásos meggyőződésük megakadályozta őket ott abban Lázár sírjánál, hogy engedelmeskedjenek Jézusnak. Aztán mégis elveszik a követ, és Jézus szavára Lázár kijön.

A szabadítást Isten végzi. És mit csinált közben Péter? Így olvassuk, hogy Péter alszik. Erre szokták azt mondani, hogy édesdeden szundikál. Tényleg így van. Teljesen nyugodtan, békésen alszik a cella mélyén. Belegondoltam abba, hogy a kivégzésünk előtti éjszakán tudnánk mi így aludni, amikor tudnánk, hogy hajnalban végrehajtják rajtunk a halálos ítéletet? Mindegy, hogy Péter tudta vagy nem tudta. Péter nem azért aludt ilyen nyugalommal és békésen, mert tudott róla vagy nem tudott, hanem azért, mert az élete Jézus Krisztus kezében volt. Ezért tudott nyugodtan aludni.

A heidelbergi Kátéban azt olvassuk, hogy mind életemben, mind halálomban nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltóm tulajdona vagyok. A hívők Isten tulajdona. Isten vigyáz a tulajdonára. Mi időnként nem szoktunk. Megreped, eltörik, leszakad, elhagyjuk, elfelejtjük. Azt mondja Isten, hogy aki titeket bánt - ha hívők vagytok - az az én szemem fényét bántja. A hívő ember az Isten tulajdona. Isten vigyáz a tulajdonára.

Péter tudta, hogy ott, akkor és Jézus kezében van az élete, ezért nincs mitől félnie, és ezért nyugodtan alszik. Olyan mélyen alszik, hogy az angyalnak oldalba kell böknie - így mondja a Biblia -, hogy felébredjen. Péter láncok között nyugodtan alszik, mások meg szabadon és jó körülmények között nem bírnak aludni. Nem hagyják a bűnök őket aludni. Mások meg úgy alszanak, hogy észre sem veszik, hogy láncok vannak kezükön, lábukon, lelkükön, és egészen közel a vég. Olyan mélyen alszanak az Isten nélkül, hogy senki nem bírja őket felébreszteni. Egyedül Isten az, aki fel tud minket ébreszteni. Így is, és úgy is.

Isten angyala belép Péter cellájába, és fény árad szét a börtönben, mert ahol Isten elkezd cselekedni, ott mindig nagy világosság lesz. Ott az ember kezdi látni azt, ami sötét, ami kötözöttség, ami bűn. Helyzetekben, életekben, szívekben egyedül az Isten tud igazi, tőle való világosságot adni.

Amikor valakinek az életébe az Isten világossága árad, ott tényleg megváltozik minden. Figyeljük meg, hogy Péter elkezd cselekedni. Megélénkül, felkel, elindul. Minden megváltozik, mert az Isten szól. Ott mindig újjászületés következik.

Vajon a mi szívünkbe itt, most beleáradhat Isten világossága? A sötét bűnöket napvilágra hozhatja, engedjük, kérjük, akarjuk? Engedjük, hogy belevilágítson az életünkbe és megtisztítson az Ő világossága? Jézus azt mondja, hogy én vagyok a világ világossága. Ha valaki utánam jön, többé nem fog a sötétségben járni. Hihetetlen látást kap az ember. Döbbenetes módon különbséget tud tenni jó és rossz, Isten szerint való és Isten ellenére való dolgok között.

Ma reggel lehet sokunk számára Isten világosságának a reggele. Először vagy újra belevilágíthat életünkbe Isten világossága. A tömlöcben világosság támadt, s így kezdődött minden jó, amit az Isten Péter életében ott még el akart végezni.

Amikor a teremtés hajnalán kimondta Isten, hogy legyen világosság, akkor is lett, mert amit Ő mond, az megtörténik.

Az alvó Pétert megérinti az angyal, erre Péter felébred. Olyan döbbenetes ez a kép is. Akit az Isten igéje, Isten küldöttjén keresztül - az angelosz azt jelenti, hogy küldött - Isten szava megérint, az akármilyen mélyen alszik, fel fog ébredni. Az Isten szava felébresztheti, új életre támaszthatja. Amikor Isten megérint valakit világossága, igéje által, ott az érintett valóban felébred. Lehet az érintés szükség, baj, nyomorúság vagy éppen betegség által. Valaki ezt így fogalmazta, hogy Isten tudja, hogy hogyan kell meglökni minket, oldalba bökni, ahogy itt az angyalról írja a Szentírás. Isten úgy nyúl kihez-kihez, ahogy annak szüksége van arra. De kimozdít minket a lelki alvásból, mert szeret. Ezért elkezd ébresztgetni vagy így, vagy úgy. Felébreszti Pétert. Ébreszthet minket finoman, vagy ébreszthet keményebben. Mivel szeret, nem akarja, hogy tovább aludjunk. Azt akarja, hogy felébredjünk.

Figyeljük csak meg! Ott van a naini ifjú. Benne fekszik a koporsóban, s viszik a temetőbe. Ez a fiatalember biztos, hogy oda nem akart menni. Úgy vitték. Megáll Jézus vele szemben, megérinti a halottat, és a naini ifjú felkel. Mert Jézus érintésének, szavának igazság szerint nem lehet ellenállni. Ellene lehet mondani, de mindenképpen megérint minket, és a halál helyén élet támad.

Aztán az angyal azt mondja Péternek, hogy kelj fel. Az is olyan csodálatos, hogy Péter nem kezd el vitatkozni. Nem mondja: Uram, nem tudok, hiszen bilincsben vagyok. Abban a pillanatban, ahogy elkezd felállni, a bilincsek lehullanak róla. Nem vitatkozik és nem érvel, nem fordul vissza, hanem teszi azt, méghozzá pontosan, amit az Isten neki mondott.

Újra szeretném hangsúlyozni, hogy itt mindent az Isten cselekszik. Péternek csak ennyi része volt: amikor azt hallja, hogy kelj fel, akkor felkelt. Azért ez nem olyan nagy dolog. Felébredt, felkelt és elindult az angyal után. Azt kellett Péternek tennie, amit megértett az Isten akarataként. Ez az engedelmesség kezdete és folytatása is. Amit megértek egy igehirdetés hallgatása közben, amit most Isten napvilágra hoz, mikor olvasom a Szentírást - ha olvasom -, megérint Isten szava, világossá teszi, hogy az az Ő akarata. Mindjárt, vita nélkül. Azt mondja az angyal Péternek, hogy kövess engem, és Péter megy utána.

Ezen a mai reggelen újra elhangzik Jézus szava: kövess engem! És akkor én megújítom az életed. Újra békességed lesz, nyugalmad, bocsánat fölötti öröm. Kövess engem! Ahogy Péter elindult. Figyeljük meg, lehulltak a láncok, lett világosság, beforrtak a sebek, kinyíltak az ajtók, és Péter elmondhatta, hogy milyen nagy dolgot cselekedett vele az Isten.

Figyeljük meg, hogy Isten cselekedetével együtt mindig két dolog jár: világosság és szabadság. Az igazi szabadság, nem az aberrált. Nem, amit annak mondnak, közben az szabadosság. Azt mondja a Szentírás, hogy a hívőnek mindent szabad, de nem minden használ. Mindent vizsgáljatok meg, s ami jó, azt tartsátok meg.

A tökéletes szabadság az, amikor valaki Krisztust követi. Megy Jézus után, de olyan, hogy abszolút szabadság, ilyen nem létezik. Jézus Krisztus követője, rabszolgája vagyok. Jó értelemben vett rabszolgája. Úgy bánik és tesz velem, ahogy Ő ezt jónak tartja.

Lehet ma reggel számunkra ez a rövid parancs parancs Istentől: Kelj fel! Kövess engem! Hagyd végre abba az önsajnálatot, belemerülést saját magadba, fogadd el az Isten vigasztalását, tőle való békességet! Engedd, hogy Ő felemeljen, levegye rólad a láncokat, és indult el utána!

Péter felébredt az alvásból ott, ahol a halál várt rá, és Isten szavára kiment oda, ahol az életet és a szabadságot találta. Mit mond Jézus? Kérjetek, és megkapjátok. Keressetek, és találtok. Zörgessetek, és megnyittatik néktek. Ő mondja, tehát igaz. Kelj fel! Kövess! Zörgess, kérj és kapsz! Isten nem hazudik.

Figyeljük meg, minden olyasmit az angyal mond, amit Péter nem tudott volna megtenni. Minden Isten szavára történik Péterrel. Minden olyasmi, amit Ő magától megtenni nem bírt volna. Világosság lesz, leesnek a láncok, kinyílnak az ajtók, s az angyal átkíséri őt a legszigorúbb katonai őrizet között is.

Péter felkelhet, s aztán azt mondja az angyal, hogy vedd fel a sarudat, tűzd fel az alsóruhádat, vedd fel a felsőruhádat, és gyere utánam. Micsoda részletes eligazítás. Én merem nyugodtan azt mondani, hogy ilyen aprólékosan tudja vezetni Isten az övéit. A benne hívőket, a benne bízókat ilyen részletes alapossággal tudja irányítani a mindenható Isten.

Ha valaki kész tenni, amit az Isten mond, az majd meg fogja érteni ilyen aprólékosan, ha kell, az Isten parancsát. Pedig hát később kiderül, hogy mintegy félálomban cselekedte mindazt Péter, de ez semmit nem von le a dolog valóságából.

Istennél a valóság mindig szebb, mint a mi legrejtettebb álmunk. Amit Ő ad nekünk, az mindig jó és tökéletes.

A negyedik, átmentek az őrségen, és kijutottak az utcára. Péternek mindent úgy kellett tennie, ahogyan azt az angyal mondta, ahogy Isten mondta ahhoz, hogy kijusson a szabadságra. A tökéletes és teljes engedelmesség kell ahhoz, hogy az legyen az életünkben, amit Isten jónak lát. Csak az Istennek engedelmeskedő élet lehet szabad élet.

Nekünk mitől kell megválnunk ahhoz, hogy szabadok legyünk? Mit kell felvennünk, és mit kell letennünk? Mit kell megtennünk, és mit kell elhagynunk Isten szavára? Akarod tudni az Isten vezetését? Legyen ott ez a nyitottság a szívedben: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Mondd úgy, hogy megértsem! Ha ez a teljes nyitottság van a szívedben, meg fogod érteni. Tudja Ő ezt úgy mondani. Ismer Ő minket. Tudja, hogy mi az, amit felfogunk, és mi az, amit nem vagyunk képesek megérteni. Úgy fogja mondani, hogy meg fogjuk érteni, és megmutatja az Ő akaratát.

Az angyal és Péter átmennek két őrségen, és még mindig csak a börtönudvarban vannak. Ott van a nagy kőfal, ott van az utolsó akadály, a hatalmas vaskapu. Még mindig nem szabad teljesen. A legkomolyabb akadály még előtte van. Aztán az angyal előtt kinyílik a vaskapu is, a városkapu, és Péter teljesen szabaddá válik.

Isten így vesz el mindenkinek az életéből minden utolsó akadályt, akinek a szívében az a készség van, hogy mindenben Isten akaratát akarja követni.

Valaki elmondta, hogy olyan időket éltek, amikor egy emberen múlt sokszor egy gyülekezet további sorsa, hogy az akkor még létező Állami Egyházügyi Hivatalban ráütnek egy pecsétet egy papírra vagy nem. Az az illető korábban már közölte ezzel a lelkésszel, hogy ő azt a pecsétet sose fogja ráütni. Vannak idők, és lehetnek olyan idők, amikor az egyházat üldözik, de ez nem von le semmit Isten erejéből és az Ő valóságos segítségéből. A végén úgy jött ki ez a kolléga, hogy megkapta ezt a pecsétet. Egyszerűen azért, mert az volt Isten akarata. S az a hivatalnok valójában nem is tudta, hogy mire üti rá azt a bélyegzőt, de Isten így döntött. Isten kezében a király szíve olyan, mint a víz. Arra fordítja, amerre akarja. Ilyen egyszerűen mennek Istennél a dolgok.

Lehet vaskapu a te szíved, a barátod szíve, a társadé, az iskolatársadé, a gyerekedé. Úgy érzed, hogy itt nem nyitja meg semmi sem. Mióta dörömbölsz már rajta. Hányszor szólongatta Isten igéje őt? Minden zárva maradt. Minden érintetlen szorosan, mint az a vaskapu, s nem nyílik meg semmire sem.

Isten előtt azonban semmi nem maradhat zárva. Egyedül neki van hatalma arra, hogy megnyissa bárkinek a szívét.

Az ötödik, az utolsó: Péter kiszabadul, s elhangzik egy csodálatos bizonyságtétel: azt mondja: most tudom igazán, hogy az Isten az, aki kiszabadított engem Heródes kezéből. S amikor elmegy tőle az angyal, akkor siet a gyülekezetbe, s elmondja mindazt részletesen, ami történt vele. Zörget, s valami egészen elképesztő dolog történik. Kimegy egy Rodé nevű szolgáló, hallja, hogy Péter az - az ajtók zárva vannak, mert féltek -, visszafut, és azt mondja: Péter van kint. Az imádkozó testvérek válasza: elment az eszed. Nem hitték el. Sokszor nem így vagyunk mi is? Imádkozunk, Isten meghallgatja, s néha még a hívők is csodálkozva mondják, hogy jé, hát akkor Isten cselekedett? Kicsit belefásultak az imádáságba talán. Olyan gépiessé is válhatott. Könyörögnek, már megkapták azt, amit kértek, és nem hiszik el. Másodszorra sem hiszik. Az ő angyala az - mondják a szolgálónak. Aztán Péter zörget kitartóan, s akkor el kell már hinniük, hogy amit kértek, azt megkapták Istentől.

Mi eljutottunk már arra a felismerésre, amit Péter kimondott? Most tudom, hogy mindent az Isten végzett el az én szabadulásomért. Mi tudjuk és hisszük, hogy mindent az Isten végzett el a mi szabadulásunkért? Jézus mindent elvégzett? Vállalta a kicsúfolást, a gúnyt, azt, hogy leköpték, arcába vágtak, keresztfára szegezték, hogy bezárult előtte az Atyával való kapcsolat kapuja. Jézus belehalt abba, hogy előttünk kinyíljon a mennyország kapuja. Jézus belehalt abba, hogy előttünk kinyíljon a mennyország kapuja. Mi nem tudunk oda belépni magunktól. Nem bírjuk kifeszíteni. Akármeddig zörgethetnénk, nem bírjuk kinyitni. Jézusért nyílik meg újra és újra minden megtérő bűnös előtt Isten országának az ajtaja.

Világosságot támaszt Isten szava a szívben. Kinyit bezárt szíveket és ajtókat. S aztán továbbküld az úton. Ha Péter ott marad az utcán, reggel újra elfogják, és biztos, hogy kivégzik. Olyan csodálatos ez a bizonyságtétel. Elmondja, hogy milyen nagy dolgot tett vele az Isten, s aztán továbbment azon az úton, amelyiken Isten továbbvitte.

Mi ilyen szabadok vagyunk már? Bilincsektől, szenvedélyektől, kötözöttségektől, önmagunktól, önmagunk istenítésétől, bálványozásától, hitetlenségtől, kételkedéstől, bizonytalanságtól, bűnöktől, s ilyen engedelmesek vagyunk, amilyen engedelmes Péter lett? S ott van ez a bizonyságtétel a szívünkben? Most már tudom, hogy mindent az Isten végzett el Krisztusban az én szabadításomért. Mindnyájunkkal ez a terve és célja Istennek, hogy ilyen szabad emberekké legyünk.

---

Imádkozzunk!

Valóban ez a mi kérésünk hozzád, feléd Urunk, szenteld meg a mi szívünket, hogy hajlékoddá legyen, s hogy a te Lelked által beköltözhess abba!

Urunk, köszönjük azt, hogy te tudsz megszabadítani minket mindenfajta börtönből. Te tudod levenni rólunk a hitetlenség, a sötét gondolkodás, a vakság láncait és bilincseit. Te tudsz nekünk igazi, tőled való világosságot adni, s te igazítod a lábunkat, hogy tudjunk abban járni. Áldunk és dicsőítünk ezért.

Hálás szívvel köszönjük, Jézus Krisztus, hogy halálod ára árán kinyitottad előttünk a mennyország kapuját.

Isten, légy irgalmas nekünk, bűnösöknek, hogy többé ne legyen a szívünkben kételkedés, hogy ne akarjunk vitatkozni veled, hanem amikor azt mondod, hogy kelj fel és kövess, akkor felkeljünk és menjünk utánad, s tegyük mindazt, amit te mondasz nekünk.

Így kérünk, építsd meg újra a mi életünket! Kezdj velünk most először vagy újra újat! Köszönjük, Urunk, hogy sohasem mondasz le rólunk, sosem mész el tőlünk bűnösöktől, hanem azt akarod, hogy megtisztíthass, megajándékozhass minket a te világosságoddal. Cselekedj velünk így önmagadért, szeretetedért, kérünk, Jézus!

Ámen.