HA AZ ÚR MEGBÁNJA

Alapige: Jer 18,1-17

Az a beszéd, amelyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván: Kelj fel és menj be a fazekas házába, és ott közlöm velem az én beszédeimet. Lementem ezért a fazekas házába, íme ő edényt készített a korongon. És elromlott az edény, amelyet ő készített, amely, mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készített belőle, amint a fazekas jobbnak látta megkészíteni. És szóla az Úr nékem, mondván: Vajon nem cselekedhetem-é veletek úgy, mint ez a fazekas, oh Izráel háza! Ezt mondja az Úr. Íme, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izrael háza! Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem; De megtér az a nép az ő gonoszságából, amely ellen szóltam: én is megbánom a gonoszt, amelyet rajta véghezvinni gondoltam. És hogyha szólok a nép felől és ország felől, hogy felépítem, beültetem; De a gonoszt cselekszi előttem, és nem hallgat az én szómra: akkor megbánom a jót, amellyel vele jót tenni akartam. Most azért beszélj csak a Júda férfiaival és Jeruzsálem lakosaival, mondván: Ezt mondja az Úr: Íme, én veszedelmet készítek ellenetek és tervet tervezek ellenetek! Nosza, térjetek meg, ki-ki a maga gonosz útáról, és jobbítsátok meg útaitokat és cselekedeteiteket! Ők pedig azt mondják: Hagyd el! Mert mi magunk gondolatai után megyünk, és mindnyájan a mi gonosz szívünk hamisságát cselekesszük. Azért ezt mondja az Úr: Kérdezzétek csak meg a népeket: kicsoda hallott ilyeneket? Vajon kiszáríthatók-e a felfakadó, csörgedező, hullámzó vizek? Ám az én népem elfeledkezett rólam; a hiábavalónak áldozik; elcsábították őket az ő útaikról, az ősrégi nyomról, hogy ösvényeken, járatlan úton járjanak; Hogy pusztasággá tegyem földjüket, örökös csúfsággá, hogy aki átmegy rajta, elálmélkodjék és fejét csóválja. Mint keleti szél szórom szét őket az ellenség előtt, háttal és nem arccal nézek reájok az ő pusztulásuk napján.

Imádkozzunk!

Dicsőítünk és magasztalunk téged mennyei Édesatyánk, mert kijelentetted a titkok az Úréi, a kijelentett dolgok pedig a miénk és a mi fiainké. Hódolunk előtted, hogy te vagy az Isten és mi a te teremtményeid, sőt Jézus Krisztusért gyermekeid is lehetünk hit által.

Köszönjük, hogy vannak titkok, amit nem érthetünk meg, de ugyanakkor magasztalunk mindazért, amit engedtél már idáig megértenünk igédből. Köszönjük mindazt, amit ezután láthatunk meg.

Magasztalunk téged Urunk, ha cselekedhettük is törvényedet és ezért boldogok lehetünk. Bocsásd meg, amikor engedetlenek voltunk. Köszönjük, hogy a te igéd akkor is megáll, hogyha mi nem engedünk annak. Kérünk, tisztíts meg, újíts meg és erősíts a hitben, hogy ne az engedetlenség, hanem az engedelmesség lelke munkálkodjék bennünk. Taníts ma is igédben téged félni, tisztelni, annak látni, aki számunkra is vagy. Kérünk Urunk a te igéd világosságában, hadd lássuk meg önmagunkat is. Aki még nem döntött melletted, tudjon megtérni, talán éppen ma este, akik pedig a tieid vagyunk, erősödjön meg beléd vetett bizalmunk. Hadd lehessen hitünk bizonyosság is valóban.

Mindezeket Jézus Krisztusért, egyszülött fiadért kérjük, Szentlelked által munkáld.

Ámen.

Igehirdetés

Mai igénk Jeremiás próféta könyvének egyik legismertebb fejezete. A próféta a fazekas példájával mondja el, hogy milyen is Izrael Istene és ehhez fűzve beszél arról, hogy ehhez az Istenhez hogyan viszonyul Izrael népe. Szomorú azt látni, hogy a babiloni fogságot közvetlenül megelőzően Izrael népe nem hajlandó elfordulni a régi útról, a bűnből, ezért az Úr itt is inti őket, de az Írásból az derül ki, hogy még mindig nem akarják, a következő versekből tudjuk, hogy Jeremiás ellen is tervet szőnek. Izrael népe így viszonyul Urához.

A felolvasott igéből az is kiderül, hogyan viszonyul Isten az ő népéhez. Ezért fontos megnézni, hogy ebben az igerészben mit fejez ki a Szentírás szövege, Isten szava akkor, amikor arról szól, amikor az Úr megbán valamit. Az igerészben kétszer is szerepel a kifejezés, hogy megbánom a gonoszt, megbánom a jót. Mit jelent tehát az Úr megbánása?

Alapigénk és több, a Szentírásban előforduló igehely alapján látni fogjuk, hogy az Úr nem bán meg soha semmit. Majd megnézzük, hogy mi az, amit az Úr mégis megbán. Mit kell ezek alatt érteni?

Az Úr megbánásáról szóló kapcsolatos bibliai tanításról, annak vizsgálatánál legelőször azt kell tisztázni, amit az Írás Isten akaratával kapcsolatosan állít. A Szentírás ugyanis Isten kétféle akaratát különbözteti meg. Beszél először is örök tervéről, titkos akaratáról, tanácsáról, tanácsvégzéséről, amely soha nem változik meg, mindig végbemegy. S beszél a kijelentett akaratáról, amelyre jellemző, hogy nem mindig megy végbe, sőt lehet ellene véteni is, de ami mindenképpen változást akar munkálni. Az egyik soha nem változik, a másik változást akar munkálni.

Isten örök akarata és tanácsvégzése kapcsán az első és fontos jellemző, hogy Isten lényének egyik legjellemzőbb tulajdonsága az, hogy ő változhatatlan. Jakab azért fogalmaz levelében úgy, hogy minden jó adomány és minden tökéletes ajándék a világosságok Atyjától való, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka. A Zsidókhoz írt levél 13,8-ban a Szentháromság, Isten harmadik személyével kapcsolatban olvashatjuk: "Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz."

Változhatatlanságát mutatja az örökkévaló jelző is. Az Úr örökkévaló Isten. Ehhez tartozik Jézus Jelenések könyvében található kifejezése, amikor a görög abc első és utolsó betűjét használja fel önkijelentésére: "Én vagyok az alfa és omega", a kezdet és a vég, az első és az utolsó. Azaz örökkévaló, mert a kezdet és a vég csak a hozzávaló viszonyból érthető meg. Isteni tökéletességéhez tartozik az a jellemző, amit neve is hordoz. A Jahve név arra utal, amit Isten Mózesnek így jelentett ki: "vagyok, aki vagyok" (2Móz, 3,14). Ő az, aki létezik, aki egyedül örökké létező, az Úr. Jézus Krisztus erre nézve használta önmagára az én vagyok kifejezést.

Mivel személye változhatatlan, változatlan szava, igéje is hasonlóképpen. Nem véletlenül mondta maga Jézus is "az Írás fel nem bontható" (Ján 10, 35), pedig ott egy nehéz igeszakasz értelmezését tisztázza az ellenségeivel való beszélgetésében, de hangsúlyozza, hogyha nehezen is értjük, egy biztos az Írás fel nem bontható. A Máté 5,18-ban pedig arról szól, hogy az ég és föld elmúlhat, de az ő beszéde semmiképpen el nem múlhat, mert egyetlen ióta vagy vessző sem múlhat el úgy, hogy minden be ne teljesednék.

Mivel szava és igéje változhatatlan, ezért feltétel nélküli ígéretei is azok. A Zsidókhoz írt levél 6. részében Ábrahámnak tett ígéretével kapcsolatban emeli ki Isten, hogy ő kész volt esküvéssel is közbelépni. Szó szerint idézve: "Miért is az Isten kiválóbban megakarva mutatni az ígéret örököseinek az ő végzésének változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe, hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős vigasztalásunk legyen minekünk, mint akik odamenekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet." Amit Isten megígér megváltozhatatlan, azt nem változtathatja meg semmi, tény.

Eme változhatatlanságából következik tehát az, hogy az Isten örök terve, titkos szándéka, tanácsvégzése nem változik meg soha. A 33. Zsoltárban a zsoltáros arról beszél "az Úr tanácsa megáll mindörökké. Szívének gondolatai nemzedékről, nemzedékre." Két kifejezést is használ az állítás igazolására: tanácsa megáll. Azt olvastuk, hogy mivel Isten megígérte öröktől fogva, sőt kijelentette már Ádámnak és Évának is, majd folyamatosan erősítette az ígéretét. A Messiás személye és munkája is ismertté vált közel kétezer évvel ezelőtt. Jézus Krisztussal kapcsolatban Péter apostol Pünkösdkor azt a bizonyságot teszi, hogy őt megölték a zsidók, de az ő halála nem volt véletlen. Azt hangsúlyozza: "azt aki az Isten megbízásából és rendeléséből adatott halálra, megragadva gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek." Mivel változhatatlan a terve, nem lehetett megváltoztatni, megakadályozni, lehetetlenné tenni ennek a végbemenetelét sem. Gondoljunk arra, hogy a gonosz hányféle módon próbálta megakadályozni Jézus halálát, de nem lehetett.

Az övéire is vonatkoztatva áll ez. Amit Isten az övéivel, mint a választottakkal kapcsolatban megígért, például az Efézusi levél első részében, örök terve szerint végbe fog menni. Ott is két kifejezést is használ: "megismertetvén velünk az ő akaratának titkát, az ő jókedve szerint, melyet eleve elrendelt magában". Majd a 11. vers: "őbenne vettük is az örökséget, eleve elrendeltetvén annak eleve elvégzése szerint, aki mindent az ő akaratának tanácsából cselekszik."

Nemcsak az Úr Jézus jövetele és megváltó munkája, hanem az övéinek az üdvössége is ennyire bizonyos, mert elrendelte az Úr. Ez a kiválasztás nagy titka, ami azonban ismertté vált. Ha ez nem lenne igaz, nem lehetne senki bizonyos az üdvösségében. Mivel azonban Isten tanácsvégzésén múlt, és Jézus Krisztus végbevitte a váltságot a kereszten és kimondta elvégeztetett, mert ez volt az Isten örök akarata, ezért áll minden hívő ember számára, aki az Úré, soha semmi és senki el nem szakíthatja Isten szeretetétől (Római levél 8. rész).

Erre tehát, az akarata tanácsának változhatatlanságára vonatkozik az Isten megbánására vonatkozó kifejezés első jelentése.

Isten - a tagadással kifejezve - nem bán meg, mivel terve, szándéka változtathatatlan, nem ember az Isten, hogy megbánjon valamit. Két helyen is olvashatjuk ezt: 4Móz. 23. részében Bálámot próbálja meggyőzni Bálák király, hogy átkozza meg Izrael népét, de Bálám nem teheti és nem is akarja tenni. Pedig ő hamis próféta, a történet végén ő maga is elpusztul. De Isten még ezt a hamis prófétát is - terve szerint - felhasználta arra, hogy népét nem átkozhatta, hanem áldotta. Amikor másodszor is próbálja Bálák király az átokra rávenni, így válaszol a királynak (4Móz.23,19-20.): "nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-e ő valamit, hogy meg ne tenné, ígér-e valamit, hogy azt ne teljesítené? Íme parancsot vettem, hogy áldjak; ha ő áld, én azt meg nem fordíthatom."

Továbbá Saullal kapcsolatban olvashatunk arról, hogy Isten nem bán meg. Az 1Sámuel 15,29-ben Sámuel elmondja a királynak, hogy Isten megvetette őt, mert ő is megvetette az Istent. Akkor hangsúlyozza a próféta a megdöbbent Saulnak: "Izrael erőssége pedig nem hazudik és semmit meg nem bán, mert nem ember ő, hogy valamit megbánjon." Ezt megelőzően mondta: "Elszakította tőled az Úr a mai napon Izrael királyságát, és adta azt felebarátodnak, aki jobb nálad."

Az Úr nem bán meg, azaz nem változtat tervén, nem másítja meg a véleményét, mivel ő ismeri az időt, sőt uralja is azt, nem érheti soha meglepetés. Nem létezhet az, hogy az előrelátása hiánya miatt valamit nem vett számításba és ezért később, ahogy telik az idő sajnálkoznia, vagy keseregnie kellene azért, hogy mégsem tudja megtenni azt, amit eltervezett. Ez Istennél nem létezhet. Az sem létezhet, hogy mivel nem látja előre a dolgokat, ezért mégsem tudja megvalósítani azt, amit szeretne. Soha nem kell búsulnia, sajnálkoznia, mert ő nem bán meg, amit ő eltervez, azt ő véghezviszi.

Nagyon fontos ennek tisztázása, mert ez hitünk alapja. Ezen a biztos alapon áll minden hívő ember bizalma. Isten mond valamit, és ő tartja a szavát.

Egyik presbiterünk, aki már hazament az Úrhoz, fiatalon jutott hitre. Ő maga tett arról bizonyságot, hogy a fogságban kezdett elfordulni Istentől, majd amikor hazajött onnan, akkor még inkább. Úgy tűnt, hogy teljesen elszakadt és istentelen lett és ez jellemezte az erkölcsi életét is. Több tíz év is eltelt, amikor végre egyszer visszatalált Istenhez, mert megbánhatatlanok az Isten ajándéka és az ő elhívása. Ő az Úré volt, csak viszonylag hosszabb időre elszakadt tőle, de az Úr nem engedte el, mert megváltotta. Zoltán bácsi ezért tudott sokakat bátorítani, akik fiatal korukban elindultak Istennel, de aztán elszakadtak tőle, mondván térj meg, térj vissza hozzá, mert ő visszafogad.

Még egy további példa: Isten ígéretei és ajándékai, megbízhatósága kapcsán a Jakab levelében szól arról, hogy minden jó adomány és tökéletes ajándék felülről való. Attól az Atyától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka, az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményének valami zsengéje legyünk. Ígérete és ajándéka arra vonatkozott először is, hogy az övéi lehetünk, ez az örök élet. De Istennek a földi életünkre vonatkozó valamennyi ígérete is azért biztos és bizonyos, mert Isten állja a szavát. Hadd húzzam alá, még akkor is, ha mi, az emberi oldalon állók, úgy látjuk, mintha a körülmények akadályoznák a végbemenetelét. Gondoljunk Ábrahámra, aki nem akarta elhinni, hogy Izsák megszülethet. Istent nem érheti semmi meglepetés. Ha minden az ellenkezőjét munkálja is életünkben, hogy beteljesedjék az ígéret, amit az Úr feltétel nélkül megígért övéinek, az feltétel nélkül beteljesedik. Ezért mondja az ige sok helyen, hogy várd az Urat. "Várjad az Urat, légy bátor, erősödjék szíved." (Zsolt 27, 14) A változhatatlan Isten változhatatlan örök terve, kijelentett akarata, tanácsvégzése végbe megy, nem lehet semmit sem ellene tenni, mert ő nem bán meg semmit.

A Szentírás beszél Isten kijelentett akaratáról is. Isten kijelentett akarata olyan, ami nem megy mindig végbe. Gondoljunk arra, amikor a Tízparancsolatban azt parancsolja, hogy valamit ne tegyen az ember, s mégis teszi. Isten kijelentett akarata áthágható, megsérthető. Jézus Krisztus Jeruzsálembe készül és látja a várost, eljövendő ítélete felől így szól: "Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik tehozzád küldettek. Hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk az ő kiscsirkéit az ő szárnyai alá és ti nem akarátok." (Luk 18, 33).

Itt pedig azt látjuk, hogy Isten figyelmezteti a népet, hogy térjetek meg, de a nép nem akar megtérni, azt hangsúlyozva: "mert mi a magunk gondolatai után megyünk és mindnyájan a mi gonosz szívünk hamisságát cselekesszük." Isten akar valamit és úgy tűnik, hogy az ember nem akarja és ezért nem teszi. Mivel az ő kijelentett akarata az emberhez szól, ő vállalta ezt, hogy nemet mondhat neki.

Isten kijelentett akarata mindig munkálkodni akar az emberben. Az Ézsaiás 55,11-ben azt mondja: "Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok." Ahogy lehull az eső a földre, az ő beszéde is megteszi, amit akar. Mivel az emberben munkálkodik, megtörténhet, hogy ez nem látszik. Ezért fogalmazom így, Isten kijelentett akarata tulajdonképpen változást akar mindig munkálni az emberben. S az ember válasza, az ő felelőssége abban áll, hogy vagy hit által engedelmesen válaszol és változik, vagy hitetlenségét igazolja az engedetlenségével.

Egyik leghíresebb történet Ninive esete. Isten kijelenti a prófétán keresztül, hogy még negyven nap és elpusztul Ninive. Ez Isten akarata. Isten azonban azért küldte a prófétát, aki szintén ellenállt küldője akaratának egyideig, hogy változást munkáljon ez a kijelentés a niniveiekben. Jónás könyvéből kiderül, hogy megtértek, ezért Isten kész volt változtatni döntésén. Így a kegyelem jött és nem az ítélet.

A Bírák könyve 10. részében is olvasunk egy nagyon fontos kijelentést. A könyvben leírt időben többször is előfordult Isten népével, hogy elfordultak Istentől és valamelyik ellenséges nép jött rájuk ítéletképpen. Kiáltanak Istenhez és Isten bírát támaszt, majd megmenekülnek. De a felszínes olvasás során legalább is úgy tűnik, hogy egyszer Isten megelégeli. Kiáltanak hozzá a szenvedés nyomorúságában Izrael fiai, de ő így válaszol: "Ti énhozzám kiáltottatok, megszabadítottalak titeket az ő kezükből, s ti mégis elhagytatok engem és idegen isteneknek szolgáltatok. Annak okáért nem szabadítalak meg titeket ezután." Isten egyértelműen állást foglal amellett, hogy többé nem szabadítja meg őket. "Menjetek és kiáltsatok azokhoz az istenekhez, akiket választottatok, szabadítsanak meg azok titeket nyomorúságotok idején." Pár verssel később mégis azt olvassuk: "s megesett az ő szíve Izrael nyomorúságán." Akkor most itt Isten nem tudja maga sem, hogy mit akar? Szó sincs erről! Csak az ő kijelentett akarata volt, hogy többé nem szabadítja meg őket ezután. De ezzel azt akarta elérni, hogy végre alázza meg magát a nép. S meg is alázta, mert a közte levő versben arról olvasunk, hogy Izrael fiai így szólnak: "Vétkeztünk, cselekedjél úgy velünk, amint jónak látszik a te szemeid előtt, csak most az egyszer szabadíts meg, kérünk. S elvetették maguktól az idegen isteneket és szolgáltak az Úrnak. És megesett az ő szíve az Izrael nyomorúságán." Isten változtatott akaratán, döntésén, mert a nép is megváltozott.

Isten tehát kész változtatni az emberhez fűződő viszonyán. Ezért következik be, hogy a harag helyett, kegyelme nyilvánul meg. Pedig haragról beszélt korábban, de mégis a kegyelem következik. Az emberrel való bánásmódja aszerint alakul, hogy a korábbi bánásmódjához hogyan viszonyul az ember. Alapigénkben erről van szó. Ha a népnek áldást ígérek, jólétet, de gonoszt cselekszenek, megbánom a jót, akkor jön az ítélet. Vagy ha egy népet megfenyegetek az ítélettel, de megtér az a nép a gonoszságából, én is megbánom a gonoszt. Változtatok a gondolataimon. Tehát Istennek a hozzánk való viszonya változik. Hasonló dolgokról beszél Ezékiel könyve 18. részében. Itt olvasható a megbánni kifejezés.

Az Úr megbánása igei tanításának második jelentése erre vonatkozik, hogy van amikor ő megváltoztatja viszonyát. Ha megbán az Úr, következik az ítélet. 1Mózes 6. része szerint az özönvízben, és Saul esetében. De találunk a Szentírásban kegyelmére vonatkozó részeket, amikor megbán az Úr valamit és kegyelme következik, mint Ninivénél, Dávid népszámlálását követő isteni ítélet megállításánál (2Sámuel 24.). Izrael megtérésre való hívásánál Joel 2-ben: "megbánom és áldást adok, ha megtértek".

Azért, hogy megérthessék Isten jellemét, tulajdonságát, az emberi életből vett példával, jellemzővel beszél önmagáról, megbánom, megbán. Az ítéletére vonatkoztatva Ezékiel könyve 18. részében más kifejezésekkel beszél Isten önmagáról, amikor azt mondja: ""hát kívánom én a gonosz halálát? Nem. Én azt kívánom, hogy megtérjen és éljen." Ugyanazon rész végén azt mondja. "mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában."

A megbánta kifejezésben tehát, ha ítélet következik utána, benne van az a fájdalom és az a szánakozás, bánkódás is, amit Isten érez a bűn miatt és amiatt, hogy a meg nem tért bűnöst meg kell ítélnie. Az özönvíz előtt ezt olvashatjuk is a 1Mózes 6,6-ban: "Megbánta azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön és bánkódék a szívében." Nem okozott neki örömöt az, amivé lett az emberiség és ami vár rá. Jézus Krisztus Jeruzsálem fölött sírt (Lukács 19,41). Tudta mi következik rá. Amikor Isten megbán valamit és azután az ítélet következik, akkor ő bánkódik, de igazságosan megítéli a bűnt és a bűnös embert az engedetlensége miatt. Saul esetében (15,11.35.) kétszer is olvashatjuk, hogy Isten megbánta. A király megvetette, ezért az Úr is megvetette őt, megbánta, hogy Sault királlyá tette.

Hadd emeljem ki, hogy a 29. versben Isten megbánásának a másik jelentése fordul elő, hogy nem ember az Isten, hogy megbánjon valamit. Ezért nem kell félreérteni azokat az igéket, mást jelent az egyik és mást a másik a két helyen. Isten nem örült annak, amivé Saul lett és ezért megítélte a végén, de ez nem okozott neki örömet, nem gyönyörködött vesztében, Saul engedetlen lett, ezért megbánta az Úr azt a jót. Ha most a Jeremiás igéjére gondolunk, hiszen Isten Saullal jót tett, királlyá választotta, de ha visszaélt ezzel.

Amikor azonban Isten kijelentett akaratára a válasz engedelmesség és a megtérés, megbánás, a bűnbánat, akkor Isten megbánása azt jelenti: kegyelem. Ninive megbánta bűnét, ezért Isten megbánta azt a gonoszt, amit tervezett: "Látta Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek az ő gonosz útjukból és megbánta az Isten azt a gonoszt, amiről mondta, hogy végrehajtja rajtuk és nem hajtotta végre."

Isten megbán tehát, mert változtat az emberhez fűződő viszonyán, ez vagy ítélet, vagy kegyelem, attól függően, hogy hogyan viszonyul őhozzá az ember. Alapigénkben most már érthető, hogy mennyire hangsúlyos egyrészről az Isten szuverén hatalmának a mélysége, hogy ő olyan mint a fazekas, a népek pedig az ő népe is, valamint az egyes ember - ha a Római levél 9. részére gondolunk - olyan, mint az agyag a fazekas kezében. Isten szuverén hatalma és az ember felelőssége két igazságként együtt érvényesül alapigénkben. S ezért mondja az Úr, hogy ti olyanok vagytok az én kezemben, mint az agyag a fazekas kezében. Ezt a bűnös népnek mondja, akikre vár az ítélet. S kiderül, hogy Isten az ő szuverén hatalmát azért akarta felragyogtatni népének, hogy aláhúzza, hogy ő kész változtatni a velük való tervén, ha megtérnek és élhetnek ezáltal. A népre vár az ítélet, de még mindig kegyelmet kínál az Úr. Figyelmezteti őket, hogy jaj nekik, ha meg nem térnek, mert akkor hiába mondják, hogy mennyi jót adott nekik már Istenük, de ha gonoszt tesznek, megbánja azt a jót és mégis bekövetkezik az ítélet.

A szuverén Úr kész tehát megbocsátani, kész az ítéletet elnapolni, csak térjen meg népe. Ezt akarta megüzenni Jeremiáson keresztül.

Izrael népéhez hasonlóan szól nekünk az Úr szava, "én megbánom a gonoszt, megbánom a jót", attól függően hogyan viszonyulunk hozzá. Mivel az Úr megbán, ezért lehet bűnbánatot tartani. Az Úr megbánása tulajdonképpen mindig megbánásra hív. Aki még nem az Úré, hallja, hogy az Úr bocsánatot ad, mert a bűnös ember megtérhet hozzá és élhet. Ezért mondta Joel a népnek: "térjetek meg, szíveteket szaggassátok meg." Térjetek meg az Úrhoz, mert ő megbánja azt az ítéletet, amit tervez és áldást hoz. Türelmének és irgalmasságának bizonyossága az, hogy még mindig megtérésre hív. Joel könyve 2,12. versében azt mondja, hogy még most is hív az Úr, térjetek meg.

A hívő embert alázatban tartja ez a tanítás, mert tudja, hogy naponta van mit megbánnia az Úrnak. S ha az Úr komolyan venné azt, hogy ő a mi cselekedeteinket nézi, akkor nem sok jó várna ránk, de a kegyelme pontosan az, hogy Jézusért naponta megbocsát, megújít. A hívőt, az a tény, hogy Isten kész megbánni, hozzá viszi bűnbánattal, hogy Uram, ma is bocsáss meg nekem. Jövök semmit nem hozva, keresztedbe fogódzva. Az önigazult embert pedig ez a tanítás inti és figyelmezteti, hogy Isten egyszer igazságos lesz mindenkivel. Az ő változtathatatlan terve az, hogy az övéi üdvözülnek, az őt nem ismerők, az őt el nem fogadók, bűneikben megmaradók, elvesznek örökre.

Az Úr megbánása megbánásra hív bennünket most is. Engedjük, hogy igéje megvizsgáljon minket és megtisztíthasson és zárjuk szívünkbe azt a drága tanítást, hogy ő kész megbánni, kész megbocsátani és az ő örök szándéka, tervei soha nem változnak meg, mert nem ember az Isten, hogy megbánjon.

Imádkozzunk!

Urunk magasztalunk téged, hogy te eldöntötted egyszer, s mindenkorra örökkévaló módon, hogy elküldöd egyszülött Fiadat, az Úr Jézust, hogy megváltson minden bűnös embert. Köszönjük, hogy ő elvégezte mindazt, amiért küldted. Áldunk téged, hogy biztos ezért az üdvösség és mindaz, ami ehhez tartozik földi életünkben. Kérünk arra, hogy ne tudja semmi megkérdőjelezni bennünk hitünk bizonyosságát. Add, hogy tudjunk úgy tekinteni tereád, mint akit nem befolyásol az idő, a környezet, a hely, mint aki nem bán meg soha semmit, mert te nem ember vagy, hogy megbánj bármit is.

Arra kérünk, hogy lássunk téged mindig olyannak, aki ugyanakkor a megtérőnek kegyelmet ad, kész vagy megbánni az ítéletet, amit eldöntöttél a bűn miatt. Köszönjük, hogy mi már szabadok vagyunk ettől, de könyörülj meg mindazokon közöttünk, aki még nem, hadd tudjanak most hozzád térni.

Áldunk Urunk, hogy a legnagyobb mélységből is lehet hozzád jönni. Köszönjük, hogy te a végsőkig türelmes vagy, hűséges, hogy irgalmadat gyakorolhasd.

Könyörülj meg mindazokon, akik még mindig ellenállnak neked, kijelentett akaratodat nem hajlandók elfogadni. Törd össze őket, vezesd megtérésre, ahogy Pál apostollal tetted a damaszkuszi úton.

Kérünk, segíts nekünk abban, hogy mi úgy képviseljünk téged azok előtt, akik nem ismernek, mint aki kegyelmes és igazságos, irgalmas Isten vagy. Köszönjük, hogy ismerhetünk téged valamennyire és ez az ismeret örökéletet jelent számunkra. Segíts, hogy tudjuk továbbadni ezt az örömhírt mindazoknak, akik nem ismernek.

Kérünk, könyörülj meg gyülekezetünkön, hadd lehessünk mi is rád mutatók. Áldd meg gyülekezetünk vezetőit, adj nekik bölcsességet, vezesd őket, hogy jó döntéseket hozhassanak. Könyörülj meg, kérünk, egyházunkon, a választásokra készülve és népünkön is, amikor készülünk újra választani. Szabj gátat minden hamisságnak és csalárdságnak, és adj olyan vezetőket továbbra is nekünk, akik félnek téged.

Köszönjük, hogy a magunk, csendben elmondott imádságát is meghallgatod, Jézus Krisztusért.

Ámen.