PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2008. február 17. (vasárnap) Varga Róbert

AZ IGAZI KINCS

Alapige: Mt 13,44-51

---

Imádkozzunk!

Köszönjük, Istenünk, hogy te a legnagyobbal akarsz megajándékozni minket, önmagaddal. Bocsásd meg, hogy annyira féltjük magunkat neked adni, s miközben valahol a szívünk mélyén mégis csak sejtjük, hogy ez az egyetlen jó döntés az egész életünkre nézve, amit hozhatunk. Köszönjük, ha megtörtént már.

Adjál növekedést, kérünk, a hitben. Adjál leleményességet a keresésben, hadd találjunk meg téged.

Köszönjük, hogy te a világ felvettetése óta keresed az embert, mert nem akarod, hogy nálad nélkül éljen.

Így kérünk, hogy áldd meg ezt a mostani alkalmat is ezzel az akarattal, azt adva szívünkbe, hogy keressünk téged, megtaláljunk, és ez az öröm, amiről most beszéltél a Lélek által legyen a mienk. Maradj velünk, kérünk, és áldj meg bennünket ezen a reggelen is.

Így kérünk azokért, Urunk, akik az elmúlt héten álltak meg temetőben, ravatal mellett. Vigasztald meg az ő gyászoló szívüket, és adjál tőled való békességet.

Kérünk, add a te igédet, amely ma is élő és ható, és megcselekszi, megcselekedheti mindnyájunk életében azt, amit te a legjobbnak látsz.

Köszönjük, Úr Jézus, hogy te segítője akarsz lenni megepedt lelkünknek akár úgy is, hogy szomorúak vagyunk, akár úgy is, hogy örvendezünk. Köszönjük azt, Urunk, hogy minden a javunkat munkálja. De legfőképpen köszönjük a te igédet, amely ma is él és hat. Így cselekedj velünk belátásod, jókedved, szereteted, akaratod szerint.

Ámen.

---

Igehirdetés

Sokféle elfoglaltság lehet vonzó az emberek számára, de ha azt hallják, hogy kincskereső programokat szerveznek, viszonylag csekély részvételi díjért, akkor általában száz százalékos, vagy még magasabb is az érdeklődők száma.

Vannak országok, amelyek, a már nem termelő aranybányákba úgynevezett kincskereső programot hirdetnek, és sokszor az ott valóban talált, kimosott, vízzel kimosott aranyszemcsék értékesek, de azok értéke meg sem közelíti azt az összeget, amit azért kellett fizetni, hogy ezen a programon részt vegyenek.

A kalózokról szóló filmek azért olyan sikeresek és népszerűek, mert minden az elrejtett kincsek körül forog. S valóban így volt. Az egészséget, a békességet, a családot, tisztességet, erkölcsöt s akár az életüket is készek voltak azok feláldozni, hogy az áhított gazdagságot megkaparintsák, és az elrejtett drágaságokhoz hozzájussanak.

Egy-egy világbirodalom egy másik ország kincseinek elrablásából lett gazdaggá. Gondoljunk csak a spanyol, francia, angol vagy éppen holland gyarmatosítókra, akik szemrebbenés nélkül elsüllyesztették egymás hajóit. Persze előzőleg megpróbálták az azokon lévő kincseket átrakni a saját hajójukra. Ez nem mindig sikerült. Ezért ma nagy öröm, amikor egy elsüllyedt, kincsekkel megrakott spanyol gályát találnak a tengeri kincskeresők.

Vagy milyen nagy szenzáció volt, amikor a 12-ben elsüllyedt Titanicot megtalálták. Életüket kockáztatva több ezer méterre mentek le a tenger mélységébe, a jéghideg vízbe, csakhogy némely kincset vagy használati tárgyat fölhozzanak. S aztán magas összegű belépődíjért mutogatják ezt a kiállítást világszerte.

Kalifornia strandjait egész éjjel kutatják fémkereső detektorokkal a kincskeresők, hogy a gazdagok elejtett vagy elvesztett ékszereit, értékeit megtalálják.

Nálunk leginkább a lomtalanítások mozgatják meg a fantáziát. Sokan, amikor ott vannak a kirakott, látszólag egykor vagy valóban egykor értékes dolgok, s egyszer egy ilyen lomtalanító "szakembert" kérdeztem, és elmondta, hogy ő mindig ott kezdi, hogy a foteleknek az ülőrész és karfája közé nyúl be, mert oda esnek be a gyűrűk és a fél fülbevalók, és azt kutatja először végig. Aztán megrakott utánfutóval felszerelt autók jönnek vissza Ausztriából, amikor ott vannak Bécsben, és Bécs mellett a lomtalanító akciók. Más ország szemetjét értékesnek tartva hozzák ezeket haza.

Vagy hányan túrják föl még a hagyatéki eljárás előtt az elhunyt lakását, gondolván, hogy megtalálják a kincset, ami sosem létezett.

A mai felolvasott részünkben Isten is kincsről beszél. Egy olyan országról, amely maga a kincs. Az Isten országáról. Sokan az aranyról, ezüstről, drágakövekről meg az egyéb megszerezhető kincsekről hallani akarnak, de Isten országáról nem akarnak hallani. Nem érdekli őket. Olyan ez sokszor, mint a nagy felfedezések idején, amikor a hódítók gyönyörű színes üveggömböket és gyöngyöket adtak oda a bennszülötteknek. Azok pedig, miután nem ismerték a kincsek igazi értékét, aranyat, ezüstöt és gyémántokat adtak a szép színes, de értéktelen üvegért.

A Biblia azt mondja, hogy az arany, az ezüst és a drágakő érték. De azt is mondja, hogy ennél van egy sokkal értékesebb kincs, ha az Isten országának a polgára valaki, ha valaki beletartozik abba. És azt is mondja, hogyha ezek a földi kincsek nincsenek igazán a helyükön, s ha valakinek az arany, az ezüst és a vagyon tölti be, és tölti ki a szívét, az mérhetetlenül szegény ember akkor is, ha hihetetlen luxusban él. Belerokkanhat egyébként a kincs szeretetébe bárki.

De milyen fontos az, hogy valaki egy országnak a polgára. 1944-ben szó szerint puszta fizikai életet jelentett az, ha valaki svájci menlevéllel rendelkezett, vagy svájci állampolgár volt, vagy akár dél-amerikai állampolgár. Annak az élete biztonságban volt. Ma sem mindegy, hogy ki melyik ország állampolgára, mert úgy, és a szerint bánnak vele, vagy áll ki érte az az ország, amelyhez tartozik. Pál apostol - ahogy olvastam is - ezt írja a római levélben: Az Isten országa más, mint a földi országok. Nem evés és ivás, hanem igazság, békesség, és Szentlélekben való öröm. Az emberi igazságok ugyanis mindig kétségesek vagy relatívak. Egy valaki ezt tartja igaznak, a másik más valamit tart igaznak. Egy családon belül valaki úgy érzi, hogy igaza van, és a másik is úgy érzi, hogy igaza van. Lehet, hogy mindkettőjüknek igaza van. Csak másképp látják, vagy közelítik meg a dolgokat.

Az Isten igazságához azonban soha nem férhet kétség. Az mindig egyértelmű. Mindig önzés nélküli. Csalás, sötét indulat vagy kíméletlenség nélküli. Mindig önzetlen és irgalmas Isten szeretete és igazsága. Igazán sose a törvény betűjére helyezi a hangsúlyt, hanem mindig az irgalomra és a szeretetre.

Azt mondja a Biblia, hogy Jézust azért küldte az Isten, hogy megmentse ezt a világot. S nem azért elsősorban, hogy elítélje az embert és a világot.

Aztán azt mondja, hogy Isten országa békesség, és ez ősrégi kérdés. Mert dúl a háború nemzet és nemzet között; nemzetiség és nemzetiség között; családtagok között, iskolában osztálytársak, diák, tanár és fordítva között. Anyós és meny között, férj és felség között, és időnként még a tányérok is repülnek a nagy háborúskodásban. Olyan fontos a békesség, és nincs a legtöbb helyen.

Azt mondja Isten igéje, hogy az Ő országa a békesség forrása. A békétlenség forrása olyan szörnyű tud lenni egy-egy szívben. Olyan sokan azért békétlenek, mert önmagukat sem tudják elfogadni, a külsejüket. A hajukat, fülüket, és most nem is akarom részletezni tovább. Meg a belső lelkiállapotukat. Hogy lehetek én ilyen, és ilyen és ilyen? A békesség az Isten országának polgárán, békessége azt is jelenti, hogy elfogadta Istent, és elfogadta végre önmagát is. Megbékélt Istennel, és megbékélt önmagával is. Külső és belső békességet jelent. Szentlélek általi örömöt. Ezt nem rontja meg semmi. Nincsen utóíze, mint egy részeg éjszaka után fáj a fej, fáj a szív, és fájhat a test is, mert olyan volt az az éjszaka.

Isten országa Szentlélek általi öröm, amit nem lehet megrontani, nem lehet elvenni. Nem lehet attól megfosztani, mert maradandó dolog. Isten országának örömét magától Istentől kaphatja meg bárki.

Mit mond tehát Isten országáról a Biblia? Azt mondja, hogy olyan, mint a szántóföldben elrejtett kincs. Jézus sokszor beszélt példázatokban. Ezeket a képes, képszerű beszédeket még azok is értették, akik egyébként egyházilag vagy teológiailag nem voltak túlságosan képzett emberek. Jézus korában Izráelben nagy szellemi, lelki és gazdasági nyomorúság volt. Ott ültek a zsidók nyakán a római megszállók, és kiszívták az ország vérét, minden pénzt, amit lehetett, elvittek. Tudjuk, hogy hogy szokott ez lenni. Ültek a nyakunkon törökök, németek, oroszok és mások. Szívták és szívják a vérünket jelenleg is sokan. Mit jelent az, amikor egy országot gazdasági nyomorúságba döntenek? Erről azért a magyar történelemből is láthatunk példákat. Ugyanígy volt Júdea provincia, és azért beszélt Jézus példázatokban, hogy mindenki értse világosan, hogy mit jelent az az ország, amit Ő kínál, amiről Ő beszél, ahogyan Ő beszélt, és amit Ő mondott, azt biztos, hogy megértette mindenki. Egyszerű természeti képeket használt, s ez nyilvánvaló volt mindenki számára.

Azt mondja itt Jézus, hogy Isten belehelyezte - mint a kincs a szántóföldben, ahogy van - a vágyat minden ember szívébe az igazi kincs, az Isten országa után. Sokan nem is tudnak arról, hogy ezt keresik. Amikor valaki az élet értelmét keresi, amikor a boldogulást, amikor mindent megtesz a sikerért, a gazdagságért, céljai eléréséért. Aztán eléri, és mégsem boldog. Akkor is ez a vágy jelentkezik. Keresni a tökéletest, az el nem múlót, az örökkévalót.

A szántóföld egy kicsit olyan, mint az emberi lélek. Azt mondja Jézus, hogy ebben is vannak különbségek. A korábbi példázatban beszél erről. Egyik föld kemény, mint a kövesút, a másik már egy kicsit puhább. A harmadik olyan, mint a jó föld, a belevetett mag abban megterem. S hoz annyit, amennyit egyébként természeti környezetben sosem terem.

De Istennek nincsen nehéz vagy könnyű ember. Istennek egyformán könnyűek vagyunk. Őneki nem jelent nagyobb vagy kisebb problémát. Az Ő szeretete személyválogatás nélkül való. Egyformán szeret mindnyájunkat. Elfogad minket. Csak nekünk nehezebb vagy könnyebb Isten szavát megérteni, meghallani.

Az Isten országáról szóló tanítást egy sokak számára nem látható, nem érzékelhető országról szóló tanítást nagyon nehezen fogadják el, fogadnak el az emberek. Amikor Jézus példázatokban beszélt erről, sokkal könnyebben megértették. Az igazság lényegét mondta el a példázatok segítségével. Megértették tehát, hogy létezik egy ország, amely nem látható, de mégis valóságos.

A valóságos kincsekről tulajdonképpen könnyű beszélni. Meg lehet fogni, el lehet költeni, föl lehet használni mérhetetlen gazdagságra. Sokféle kincs létezik. Van, akinek a kincse az arcának a csinossága. Azt nézegeti napokon, heteken át. Formálja, keni, ápolja, ami önmagában nem baj. De az a kincs. Élete értelme a szépsége. Bár ez is relatív. Van, akinek a siker, a pénz a gazdagság, az elért szakmai siker, a gazdasági növekedés, a tehetség, a szerelem, a család, az autó, a gyerekek. Mind, mind kincsek. És jó, ha vannak. Nem baj. Csak mi van a szív középpontjában? Ez mindig a kérdés. Van, akinek a művészi tehetsége a kincse, és erre tesz fel mindent. Aztán, ha ebben nem ér el annyit, amennyit szeretett volna, akár össze is roppanhat az élete.

De egyik nem jöhet közel az Isten országa kincséhez. Aki annak a tagja, az a világ leggazdagabb és legszabadabb embere. Szabad a gazdagságtól, és ezért gazdag. Mivel szabad attól, ami másokat megköt, leköt és betölt.

A csapda mindig az, hogy az igazi, a földi, igazi gazdagság az látható, megfogható, élvezhető. Hihetetlen kényelemre váltható a pénz például, vagy az arany.

Isten országa most még nem látható. Nem kézzel fogható, s látszólag az abba való tartozásnak semmi haszna sincs. Ez nem így van egyébként, de legtöbbször ezt mondják. Jézus mégis azt mondja ebben a példázatban, hogy amikor a szegény földműves kincset talál, gyorsan eldugta. Eladott mindenét, amije volt, s megvette azt a földet, amiben a kincs volt, hátha talál még több kincset is abban.

A gazdag kereskedő gyöngyök között keresget, és talált egy olyat, amihez foghatót még nem látott. Eladott gyorsan minden vagyontárgyat, ami a kezében volt, hogy megvehesse ezt az egyetlen egy gyöngyöt.

A "summum bonum", a legfőbb jó, ha valaki azt megtalálja, az Isten országát. Nem vetekedhet azzal semmi sem.

Egy igazi bélyeggyűjtő egy kék mauriciuszért mindent megadna. Az egész bélyeggyűjteményét, az egész vagyonát, mindent, hogy ebből a nagyon kevés számban létező bélyegből, amiből nem régen egy meg is semmisült, megszerezzen legalább egy példányt.

Azt mondja tehát itt Jézus, hogy ezek az emberek mindent odaadtak, hogy azt az egyet, ami a legfontosabb volt, a legfőbb jó, megvehessék. Ezért olyan fontos kérdés az, hogy te beletartozol-e az Isten országába? Abban élsz-e? Ismered-e? Tudod, hogy mi az? Döntöttél-e már a mellett? Jézus az egyedüli és egyetlen királyod és személyes megmentőd.

Az, hogy valaki bejusson oda, azt nem adják ingyen. Annak ára van, mint ahogy mindennek. Jézus élete volt az ár. Azt kifizette értünk, helyettünk és miattunk. Odaadta, hogy mi megmenekülhessünk Isten jogos ítélete alól.

A példázat másik tanítása, hogy ezek az emberek gondolkodás nélkül mindenüket odaadták azért, hogy a legdrágábbat megszerezzék.

Mennyibe került neked eddig a keresztyénséged akár anyagilag is? De mennyibe került másképpen? Időben, odaszánásban, szeretetben? Nem csak pénzben kifejezhető módon. Van-e változás az életedben az óta, amióta egyre jobban kinyíltál, kinyílsz Isten országa ügyei iránt? Vagy még mindig a magad ura vagy? Önmagad körül forogsz? Semmi pénzért, semmiért oda nem adnád az uralmat és a hatalmat Istennek magad fölött? Magad akarod még mindig eldönteni, hogy mi a jó, és mi a rossz? Eleve hamis a mérce, mert csak saját magunkhoz mérhetjük az életünket. Mi pedig az Isten nélkül való létünkben csak rosszul mérhetünk fel dolgokat. Van, akit ez fölháborít, de előbb-utóbb mindenki rájön ennek az igazságára. Önmagamhoz mérem magam, csak eltévedni, és tévedni lehet. Aki maga körül forog önző módon, az ennek lesz az áldozata.

Valaki így mondta el nem régen. Egész életemben önző ember voltam. Egy ideig egész jól boldogultam is. De aztán már senki nem törődött velem, mert én sem törődtem igazán senkivel. És magára maradt, és nem kellett senkinek, és nem törődött vele sem senki. Az önző élet egy idő után üres élet lesz. Aki elkezd élni Istenért, az Ő országáért, másokért, minél többet ad magából, a sajátjából másoknak, annál gazdagabb élete lesz, mert Isten úgy oszt, hogy szoroz. Ha merünk osztani magunkból, javainkból, akkor Isten elkezd szorozni. Ad egyre többet. Nekem ez a tapasztalatom, hogy többet tudjak másoknak továbbadni. Sose bántam, bántuk még meg feleségemmel, amikor valamit továbbadtunk másoknak. Nem azért, mert Isten úgyis visszaadja, vagy többet ad, számolgatja az ember, hogy vajon most mennyivel többet ad majd. Ez nem kereskedés. De adunk azért, mert olyan sokat kaptunk az Istentől. Mindent kaptunk. Jézus életét, hogy ezért mindent lehet és kell odaadni.

A legtöbb ember élete azért nem örömteli, mert nem Isten ügye és Isten országa van élete középpontjában. Megosztott a szíve. Egy kicsit Istennek, meg egy kicsit másnak is. Fura lenne az a házasság nem? Mindig tragédiába torkollik, amikor van az embernek egy fő felesége, meg három mellék-felesége. Egy fő férje, meg két másik mellék-férje is még. Tudom, vannak társadalmak, ahol ez látszólag működik. De nem igaz, ott sem működik. Állandó konfliktus van a fő meg a mellék férjek és feleségek között. Mert az Isten azt mondta, hogy egy feleségű férfiak, és egy férjű nők legyünk, és a házasság védettségébe helyezett bele sok mindent. A szeretetet és szerelmet feltétlenül. A megosztott szív megosztja a hitet is, és megrontja. A gazdag ifjúnak is megosztott szíve volt. Most az egyszerűség kedvéért mondom így. A bankszámla volt, a kártya volt, a bankkártya volt a szíve helyén, vagy több kártya is, ki tudja. Az foglalta le. S amikor Jézus - megint csak az egyszerűség kedvéért maira fordítva mondom így -, amikor Jézus azt mondja, hogy ürítsd ki a bankkártyádat. Vegyél le arról mindent, és oszd szét. Add oda, és kövess engem. Akkor ez a fiatalember a számláját választotta. S Jézus elengedi. Megszomorodva elment, mert sok volt a bankszámláján, nagy vagyona volt. S Jézus elengedi, és nem fut utána. Jól meggondoltad? Tudod mi lesz a vége? Nem. Ha valakinek a siker, a pénz, a szerelem, a ki tudja mi, a gazdagság, egyszóval nem az Isten országa, kincse van a szívében, nem lehet rajta segíteni. Menjen. Majd rá fog jönni, hogy az a kincs nem azonos azzal, amit az Isten kínál. Lehetőleg baj és megnyomorodás nélkül jöjjön rá, de előbb-utóbb rá fog jönni. Elengedi Jézus. Nem lehet rajta segíteni.

Ott volt más valaki, akit Zákeusnak hívtak, neki is sok pénze volt, nagy kincse volt. Nagy vagyona. Általában a nagy vagyonok, ahogy Zákeusé is, nem tisztességes úton keletkeznek. A leggazdagabb emberek mindig azt mondják, hogy csak az eredetről ne tessenek kérdezni. Hány ember könnye, vére, halála tapad a nagy vagyonokhoz. Tudom, vannak örökségek, van tisztességes vagyonszerzés is, hogyne, de a legtöbb esetben ez nem így van.

Rokefeller is azt mondta egyszer, az olajmágnás, csak az első egymillió dollárról ne tessenek kérdezni, hogy azt hogy szereztem. A többiről már lehet. Aztán nagyon sok jótékonysági akcióban vett részt. Vajon miért? Csak nem a lelkiismeret bántotta, vagy hívta erre?

Zákeus szíve központjában az Isten országa lett. Jézus megszólítja, megajándékozza örömmel. Zákeus befogadja Jézust a házába, és a szívébe, és egy szóval nem mondja neki Jézus, hogy oszd szét a vagyonodat. Nem. Zákeus világosan meglátta, hogy kincs és kincs között mi a különbség. Ami múlandó, azt szétosztotta azért, hogy még inkább birtokolhassa az örökkévaló kincset, az Isten országát.

Amivel a szívünk tele van, az határozza meg annak állapotát is. Újra mondom, a gazdagságban az a csábító, látható, fogható, élvezhető, és szinte bármire váltható. De Jézus arról is beszél, ebben a példázatban is, hogy a vége mindennek még hátravan. A vége mindennek még hátravan.

Mit mond a példázatban? A világ végén elválik majd, hogy mi az örökkévaló, és mi a múlandó, csak akkor már nem lehet változtatni.

Folytatja a példázatot: ahogy a kerítőhálót kiveti a halász, aztán kihúzza, amikor tele van, kivonja a szárazföldre, odatesz egy edényt, a hitvány halakat félredobja, a jókat edénybe gyűjti. S azt mondja Jézus, hogy így lesz a végén.

Én emlékszem még, amikor gyermekkoromban sokat horgásztam, mennyi naphalat fogtunk. Fantasztikus szép hal. Jó nagy tüskéi vannak, még néha mérgezők is, de gyönyörű szivárványos az aranyos bőre, csak éppen nem jó semmire. Egy haszna van, hogy a víz alatt lebegő hulladékot megeszi, tehát tulajdonképpen utcaseprő a vízben. Félredobtuk, vagy ha kegyelmesek voltunk, visszadobtuk a vízbe. De a jó halakat külön gyűjtöttük, mert az étkezésre alkalmas volt.

Azt mondja Jézus, hogy a kerítőhálóból kivéve, különválogatják a jó és hitvány halakat. Így lesz majd az ítéletkor is, mert az jön. Sokan azt mondják, hogy ugyan, kérem. Késik. Hol van az? Hányszor beszélnek erről? Aztán sose jön.

Amikor egy vasútállomás alagút után van, s nem is látja valaki a közeledő vonatot, egy idő után azért lehet hallani bizonyos zajokat, esetleg dudál is a vonat mozdonya, s egyszer csak előbukkan az alagútból a kanyarban. Akkor mindenki meglátja, hogy nemcsak ígérték a menetrend szerinti vonatot, hanem az meg is érkezett.

Jézus világosan beszélt arról, hogy eljön ez az időpont, amikor jön a válogatás. A hitványak az örök tűzre, amelyet egyébként Isten nem az embernek készített el. A Máté evangéliuma végén azt olvassuk, hogy az ördögnek és az ő angyalinak készítetett el a kárhozat tüze. Ti, atyámnak áldottai, menjetek be az országba, amelyet örököltetek, amelyet megkaptatok, amelynek már idelent hit által tagjai is vagytok. Ti pedig, kárhozottak, menjetek az örök tűzre.

S amikor befejezi a példázatokat, akkor azt kérdezi a hallgatóktól, hogy megértettétek mindezt? Hadd adjam tovább ezt a kérdést. Megértettétek, hogy így lesz, vagy még mindig vitatkoztok? Vagy ti jobban tudjátok. Ti mindent jól tudtok. Mi mindent jól tudunk. Még az Istennél is jobban. Megértettétek, hogy így lesz?

A Mester hallgatói azt mondták, hogy igen. Ez az egyedül jó válasz. Igen, megértettük. S attól kezdve a szerint követték Jézust, s élték az életüket.

Megértetted azt, hogyha nem kell az Isten kegyelme, irgalma, bocsánata, akkor nincs bocsánat? Megértettük azt, hogy az önvádtól is csak az Isten tud megszabadítani?

Azt mondja János a levelében, ha vádol is minket a mi szívünk - nekem ez egyszer nagy evangélium volt -, az Isten nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud. Nem elég ez? Tudja az egészet. A történetet, a cselekedeteket, a szándékainkat. Azt is, amit úgy gondoltunk, és másképp tettünk, és nagy baj lett belőle. Szabadulni az istentelenség bűnéből, a bűneinkből, az önvádtól. Szentlélek által való öröm, bűnbocsánat, békesség, vagy marad a kezedben a kincs, saját életed, tehetséged, vélt vagy valós okosságod, szépséged, pénzed, szerelmed. Ki tudja, mi minden lehet még kincs. Vagy az Isten országa. De újra mondom, hogy jön a vége. Mivel jön mindennek a vége, ezért jön az, amit Jézus világosan megmondott. Akkor is, ha most nem látható, azért jön. Ezért ez a legfontosabb, hogy tagja vagy-e, polgára vagy-e az Isten országának?

Jézus Krisztus egyszer azt mondta, mikor ott álltak körülötte a tanítványok, a hallgatók: az Isten országa közöttetek van. Némely fordítás azt mondja, hogy bennetek van. Ez azokra igaz, akik Jézust befogadták. Bennük lakik már az Isten országa, Jézus Krisztus. Azt mondta, hogy közöttetek van. Vagyis, én magam vagyok. Ha láttok engem - mondta Jézus -, akkor látjátok az Isten országát. Ha hisztek bennem, akkor benne vagytok az Isten országban is.

Jézus az Isten Fia olyan értékesnek talált téged személy szerint, hogy meghalt érted. Isten a legdrágább kincset, az egyszülött Fiát adta oda érted. Mit adsz te neki?

Van egy híres színész, akinek minden sikerült, s itt Magyarországon is járta a kocsmákat. Nem magyar egyébként. Végtelenségig lerészegedett. Mindene megvan, minden kinccsel rendelkezik, s mégsem talált rá az egyedüli, igazi, megtartó kincsre.

Egyszer Jézus valakinek azt mondta, hogy nem messze vagy az Isten országától. De aki nincs itt bent a templomban most, az a templomon kívül van. Most kint is lehet hallani természetesen, ami itt elhangzik, de a templomban az van bent, aki bejött ide. Az Isten országának az az állampolgára, aki belépett abba hit által. Aki befogadta Jézust, és vele él, és benne hisz. Akit átvihetett már Isten az Ő Fiának csodálatos országába. Nem evés és ivás, hanem igazság és Szentlélek által való öröm. Ez szabadság és öröm. Nem mindig látszik. Van, amikor fogyatkozik, de előbb-utóbb átüt az Isten országa azok életén, akik annak polgárai.

Vannak cégek, amelyek nem bírják ki a folyamatos gazdasági növekedést. Belerokkannak. Bármilyen hihetetlen, de így van. A sikerbe is bele lehet pusztulni, kérem szépen. Látjuk ezt sokszor mások életében. Egyetlen egy ország van, amely kibírja a folyamatos növekedést. Mert a Biblia azt mondja, hogy az Isten országa növekedésének nem lesz vége. Isten országa kibírja, hogy újabb és újabb polgárokkal, tagokkal nő. Növekszik azok által is, akik hit által beletartoznak abba. Ez az egyetlen, amelyik kibírja a folyamatos növekedést.

Ezért olyan lényeges kérdés, hogy ismered-e Jézust? Beletartozol-e Isten országa népébe? Ha már igen, akkor növekedsz-e? Általad nőhet-e az Isten országa? Terjedhet-e a jó hír, az Isten szeretetéről szóló evangélium, vagy nem? Az Ő országának, növekedésének nem lesz vége. Isten azt akarja, hogy belépjünk ebbe. Igazság, józanság, szeretet, és Szentlélek által való öröm.

---

Imádkozzunk!

Köszönjük Úr Jézus szeretetteljes hívásodat. Köszönjük, hogy kegyelmi időben vagyunk, és nincs még itt a vég, hanem nagy irgalommal és szeretettel azt mondod: Isten országának ajtaja nyitva van. Bárki, bármelyikünk beléphet oda. S köszönjük, hogy akkor átéljük a szeretetet, a józanságot, az igazságot, és a Lélek általi igazi, elvehetetlen örömöt, mint kincset.

Köszönjük, hogy nem kell tovább keresni, most is kínálod nekünk, s aki csak akarja, átveheti azt kezedből. Köszönjük, Urunk, hogy te megfizetted ennek az árát. Életeddel fizettél értünk.

Segíts, Urunk, hogy kimondhassuk mi is, megértettük, hogy így van. Áldj meg bennünket ezzel az értelemmel, beleegyező akarattal, igazi hittel.

Köszönjük, Urunk, hogy nálad lehetséges az is, hogy tudunk dönteni melletted. S ha már döntöttünk, tudunk úgy élni, mint Isten országának gyermekei.

Ámen.