PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2007. augusztus 26. (vasárnap) Varga Róbert

GYÓGYULÁS A BÉNASÁGBÓL

Alapige: Mt 9,1-8

---

Imádkozzunk!

Urunk, köszönünk neked minden biztatást, amivel reménységet és békességet öntesz a mi szívünkbe. Köszönünk minden ítélő és figyelmeztető szót, amivel azt szeretnéd, hogy változzon a mi életünk folyása, indulataink, gondolkodásunk, nézőpontunk.

Köszönünk minden igét, Urunk, amivel formálsz minket, hogy egyre inkább olyanokká legyünk amilyennek te akarsz látni minket, amilyenné eredetileg is terveztél bennünket.

Kérünk, segíts nekünk, hogy az engedelmességre hajlandók legyünk. Magunktól képtelenek vagyunk erre. Köszönjük, hogy a te igazi, szent, tiszta kezed, igéd által formál minket.

Köszönjük, Urunk a mai napot, hogy nincsen még végünk, hogy fölébredhettünk, s itt lehetünk a te színed előtt. Köszönjük, hogy nem feledkezel el rólunk, és a te irgalmadat nem vonod meg tőlünk. Ezzel az irgalmas szeretettel vegyél ma reggel is körül bennünket, kérünk.

Kérünk, Istenünk, segíts nekünk, hogy ne legyünk esztelenek, hanem akarjuk és tudjuk megérteni, hogy mi a te jó, kedves és tökéletes akaratod.

Ámen.

---

Igehirdetés

Ma már senki sem tagadja azt, hogy a lélek és a test kölcsönhatásban van egymással. Ha a lelket bántás éri, vagy megszomorodik, sokszor testi betegség lehet a következménye. A testi rosszullét is visszahathat a lélek állapotára, nyugalmára is.

Egy nagyobb családban a nagynéni igen sűrűn látogatta a családot, de pár perc után mindig ágynak dőlt, amikor megérkezett, és emésztési zavarokra hivatkozott. A család nagy szeretettel és együttérzéssel vette körül, s miután ágynak dőlt, egy negyed óra múlva jóízűen elfogyasztotta mindenféle emésztési zavar nélkül a feltálalt, ágyba vitt bőséges vacsorát. Sokat volt egyedül? Valami bántotta? Szeretethiánya volt? Valószínű együtt az összes. De ilyen módon jelentkezett. Mivel szeretethiánya volt, és a nagy létszámú család nem igen látogatta őt, hát úgy döntött, hogy ágynak dől. Nem is volt ez bizonyosan tudatos döntés, inkább tudat alatti.

Amikor Jézus olyan embereket gyógyított meg, mint ez a béna férfi, pontosan tudta, hogy a test azért beteg, mert a lelket valami olyasmi terheli, ami mindenki mást esetleg beteggé tenne.

Valaki így fogalmazta meg a következőkben: A mi bajunk az, hogy én-központúak vagyunk. Ha az ego, az én önzése kerül a középpontba, elvesztem a középpontot, Jézus Krisztust. Ha Jézusban hisz valaki, vagyis Krisztus központú ember, akkor megtaláltam az élet középpontját, és tudok az úton járni.

Mivel Jézus mindig az Isten által adott úton járt, ezért mentálisan, lelkileg egészséges életű volt. A mi útjaink sokszor ellenkeznek Isten útjával, és akaratával, ezért ez meghasonlást, és sokszor lelki és fizikai betegséget hoz magával. De Jézus mind a kettő gyógyítására képes. Ő soha nem a maga hasznát kereste, hanem mindig a másokét. Azt tette végig, hogy megkeresse és megtartsa azokat, akik az elveszettség állapotában voltak.

Az önző, csak maguknak élő emberek diszharmonikusak. Akik pedig Istennel járnak, azoknak rend és harmónia van a legtöbbször az életükben.

Mikorra ide eljutunk, ehhez a történethez, addig a Jézus neve már ismert volt. Sok beteget meggyógyított. A híre eljutott egész Izráel területére. Kezdték megérteni, akik figyelték az Ő életét és szolgálatát, hogy itt nem egészen közönséges emberrel van dolguk, hanem valami egészen különleges történik ott, ahol Jézus megjelenik. Sőt, egyesek már azt is megértették, hogy Jézusban maga Isten jött el erre a világra. Az is kiderült már Jézusról, hogy neki egyszerre van hatalma a lelki és a testi, eredetű bajokat meggyógyítani, mivel a kettő összetartozik.

Amikor ezt a béna férfit Jézus meggyógyítja, mind a kettőhöz hozzányúl: a lelkihez is, és a testihez is együtt. Figyelembe veszi a barátok hitét, akik készek voltak - Lukács leírása szerint - akár a tetőt is megbontani, amely szobában Jézus ott, akkor szolgált éppen. Csakhogy szeretetüknél fogva leereszthessék béna barátjukat Jézus elé. És Jézus látja a bénulást okozó bűnt is. Arra reagál először, és aztán ad testi gyógyítást, gyógyulást.

Sokan és sokat vitatkoztak a felett már, hogy ki vétkezett. Vajon ez a béna vagy a szülei? Most olvassuk a vezérfonal szerint a vakon született meggyógyítását. Ott is ez merül fel kérdésként, hogy ki vétkezett? A vak ember, aki ugye vakon született, tehát csecsemőként nem is vétkezhetett. De a farizeusi logika más srófra járt. Vagy annak szülei? Jézus pedig nem erre válaszol, hanem azt mondja: Azért, hogy az Isten dicsősége nyilvánvalóvá legyen azon az emberen.

Itt is úgy gondolják, hogy a bénának a bűn következményeként állt be a bénasága. Ők, akik a saját logikájuk szerint nem voltak bénák, de pont ez volt a bénaságuk, mert nem vétkeztek. Vagyis ők tökéletesek voltak, így nem bénultak meg - gondolták ők. Viszont elítélik és megítélik ezt a béna beteget, aki biztos valami súlyos bűnt követett el, hogy testileg megbénult.

Ennek a barátok által Jézushoz vitt beteg férfinek teljesen kiszolgáltatott volt a helyzete. Ha vitték magukkal egy-egy zarándokútra, akkor ő is részt vehetett azon. Ha otthon hagyták, otthon maradt. Betegségével - ezt is tudta - sokáig elélhet, de azzal a lelki nyomorúsággal nagyon nehéz élni, ami terhelte a szívét.

Nem tudjuk, hogy hogyan jutott el hozzá Jézus híre, de eljutott. S ezzel együtt föltámadt a reménység is a szívében: ha valaki, akkor Jézus bizonyosan tud rajta segíteni.

Ha a farizeusokon múlt volna, akkor ez a béna soha nem gyógyul meg. De a barátok találékony szeretete minden nehézséget áthidalt.

A farizeusok, akiknek a neve a héber gyök szerint azt jelenti, hogy tiszta, a tisztaság miatt elkülönülő. Ők igyekeztek - és ez dicséretre méltó - maximálisan megtartani Isten törvényét. Ők is tudták azonban, hogy embernek ez lehetetlen. Ezért volt szükség új szövetségre, mert csak a szív indulata szerint az ember Isten törvényét megtartani nem bírja.

Megdöbbentő igyekezettel harcoltak a tisztátalan dolgok ellen, s törekedtek Isten törvényének megtartására. Itt ezért is gyűltek össze szép számmal, hogy végre meghallgassák Jézust, hogy kicsoda Ő valójában? Milyen hatalommal tanít, hiszen teológiát sem végzett? Hogy jön ahhoz, hogy prédikáljon, és betegeket gyógyítson? Miért hallgatják olyan sokan még a farizeusok közül is? Azzal a szándékkal mentek Jézushoz, hogy megvizsgálják a tanítását. Lehet ez Istentől, vagy pedig nem?

Sokan így járnak templomba. Majd ők megvizsgálják, hogy ami ott elhangzik, vagy amit a Szentírásban olvasnak, lehet-e Istentől, vagy pedig nem? Majd én megvizsgálom, kicsoda ez a Jézus valójában. Olyan sok mindent beszélnek róla. Annyi mindent ír róla a Szentírás. Majd én eldöntöm, hiszek-e neki, vagy pedig nem. Eldöntöm, hogy ami elhangzik egy igehirdetésben, abból mi vonatkozik rám, és mi nem. És nem adják meg az így gondolkodó emberek Istennek a lehetőséget sem arra, hogy azt mondja kinek-kinek személyesen, amit Ő szán nekünk.

Sokan így válogatnak az igehirdetés során, hallgatása során abból, amit hallanak. Majd én eldöntöm, hogy az elvárásomnak megfelel-e, amit hallok, vagy pedig nem.

Jöhetünk úgy ide, hogy mi akarjuk megítélni, hogy az Isten mondhat-e nekünk ilyesmit, amit mond, vagy pedig nem. És jöhetünk úgy is, mint ahogyan ez a béna jutott Jézushoz. Belül a szívében, egy hang nélkül, nem is tudott beszélni, mert nem volt meg a beszélőképessége sem, az is megbénult. Belül a szívében mondja el Jézusnak, ami megterhelte, ami beteggé tette, és Jézus ezt is hallotta. Szaknyelven pszichoszomatikus beteg volt. A lelki baja megbénította az életét. Bűne testileg beteggé tette.

Ma azzal a szándékkal jöttünk ide, ha valamiféle szándék van egyáltalán a szívünkben, hogy mi majd megvizsgáljuk mindazt, ami elhangzik, hogy vajon nekünk szól-e, vagy nem? Vagy pedig rábízzuk Istenre, hogy azt mondja nekünk, amit Ő akar.

Az a bűn, amit mi annak tartunk, vagy azt fogadjuk el Istentől bűnként az életünkre nézve, amit Ő nevez annak? Nagy különbség!

Dávid azt írja a Zsoltárban: Vizsgálj meg Istenem, és mutasd meg, hogy van-e a hamisságnak valamilyen útja bennem. Uram, te adj világos látást, mert nem mindegy, hogy milyen szemüveget hordunk.

Egy család ment valahova, és átmentek a budai vár alatt az alagúton, s mielőtt bement volna az autó az alagútba, a legkisebb gyerek azt mondta: Felteszem a szemüveget, hogy jobban lássak, és föltette a napszemüvegét. Sokan napszemüvegben jönnek, lelki értelemben, és nem látnak világosabban, csak egyre sötétebben.

Engedjük-e, hogy Isten azt mondja nekünk, amire szükségünk van, amit Ő akar mondani? Van-e a hamisságnak valamilyen útja bennem? Ez van-e a szívünkben, vagy egyfajta ellenállás Isten beszédével szemben? Akiben ez az indulat van, hogy az Isten vizsgáljon meg, és mutasson rá arra, amire Ő akar, az egészen másképp megy haza innen, mint ahogy jött. Annak gyógyul a lelke, és ha Isten akarja, gyógyulhat testileg is.

Lukács azt írja a béna meggyógyításával kapcsolatban, hogy tanakodtak az ott lévők azon, hogy amit Jézus mond, az igaz vagy nem. Mérlegelték a szívükben, szavait ízekre szedték, és ők akarták eldönteni, hogy igaz, jogos, valóságos-e, amit mond, vagy pedig nem.

Jézus azonban teszi azt, amivel Isten bízta meg. Azt mondja az eléje leeresztett bénának, aki beszélni sem tud: Bízzál, fiam, megbocsáttattak bűneid! S most jön valami egészen döbbenetes. Néhány farizeus - így olvassuk - így gondolkodott magában. Ők sem mondanak semmit, mint a béna. Nem merték. De belül azt gondolták: Jézus Istent káromolja, mert csak Isten bocsáthatja meg a bűnöket. Istenkáromlás, amit Jézus mond. Ezt nyíltan nem mondják meg. De ezt gondolják a szívükben.

Nem mindegy ám, hogy mivel foglalkozik a mi gondolatvilágunk, mert a gondolataink nem vámmentesek. Sokszor az ember arcára van írva, hogy mit gondol a másikról, és a másik meg látja. Csak nem gondolod rólam? Mert az arcukra van írva. Nem vámmentesek a mi gondolatink sem.

Jézus pedig belelát a gondolataikba, és azt mondja a farizeusoknak: Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben? Egy szót sem szólnak, de Jézus belelát a szívükbe.

Te mit gondolsz Jézusról? Mit gondolsz róla? Kicsoda Ő? Rendes ember, csodarabbi, megváltó, szupersztár, nagyszerű ember, vagy az Isten Fia, aki meghalt értünk, érted is a golgotai kereszten? Jézus pontosan tudja, hogy mit gondolsz róla, meg Isten ügyéről. Mit gondolsz a hitről, a bűnről, a bűnvallásról, a bűnbocsánatról, az örökéletről meg a kárhozatról, ha van már elég ismereted ezekről a dolgokról. Mit gondolsz Jézusról, kicsoda Ő? És mit gondolsz magadról? Ezt is tudja. Lebecsülöd magad? Magaddal kapcsolatban is mélyen van az önbecsülésed, ami helytelen, semmiképpen nem jó, vagy pedig nagyjából a magad értéke szerint tudod megítélni saját magadat? Isten segíthet a helyes önismeretre és önbecsülésre is.

Ebből a mai részből világosan kiderül, hogy ami nem az Isten szerint való, az hosszú távon megbetegíthet minket. Legyen az aggodalmaskodás, az önbecsülés mélyre szállása, félelem és így tovább. Isten mindezekből meg tud szabadítani bennünket. Meg tud gyógyítani lelkileg, és ha kell, testileg is. De ezért mondja azt a Szentírás, aki nem hisz Jézusban, akinek az élete középpontjában nem Krisztus van, az a halál állapotában van.

Izráelben minden ember tudta, hogy az emberiség duplán beteg. Beteg azért, mert elszakadt az Istentől, és az Isten elleni lázadás miatt vannak a gyilkosságok, a hazugság, a szörnyű indulat, a betegség, a vita, a gyűlölködés, a házassági elválás. Beteg az ember, mert én központú az Isten nélkül, és ez megbetegít minket. Mindaz a rossz, ami rászakadt az embervilágra, és mindaz, ami még jön, pontosan azért van, mert az emberiség Isten nélküli életre rendezkedett be. A lázadás bűne ott van az emberszív mélyén, a hitetlenség bűne.

Ezért mondja Jézus ennek a bénának: Bízzál, fiam, megbocsáttattak a bűneid. A bűn-bajra a bűnbocsánat a megoldás. Nincs más. Akinek nem kell Jézus bocsánata, az a lelki, és sokszor a fizikai természetű bajokból sem tud kigyógyulni.

Mindig döbbenetes az, amikor befogadja valaki Jézust hit által. Megtisztul a szíve, és kitisztul a tekintete, és megpróbálja - ha lehet - jóvátenni azt, amit vétett.

Egyszer egy fiatalember bejött a lelkészi hivatalba, kezében egy marék golyóstoll. Azt mondta: lelkész úr, én ezt mind innen loptam el. Megtollasodott, ha tréfálni akarnánk. De olyan megdöbbentő volt, hogy ő komolyan gondolta, mi meg megbocsátottunk. Mondhatnánk azt, hogy nem nagy dolog. Gondoljunk bele, bejönni egy pár szál tollal, és azt mondani, hogy mind innen loptam el. Aztán végigjárta azokat a butikokat, ahonnan meg ruhadarabokat lopott el. Szépen visszavitte, amit még vissza lehetett vinni. Volt, amit már nem. Oda, ahonnan ellopta. Volt, aki nevetett rajta, volt, aki szörnyülködött. Volt olyan tulajdonos, aki rendőrt akart hívni, és volt, aki döbbenten megkérdezte, hogy honnan van ehhez az ereje, hogy ezt megtegye? És akkor ő elmondta, hogy a szívében Jézussal többé nem hordhatja azokat a ruhadarabokat, amihez nem tiszta úton jutott.

Valaki befogadja Jézust, kikerül az én, az ego a középpontból. A középponttá Jézus lett, s elkezd gyümölcsöt teremni abban, az által, akit befogadott az életébe.

Jézusnak volt hatalma és joga azt mondani a bénának: Kelj fel, megbocsáttattak a bűneid, vedd az ágyadat, és menj haza. Mivel Isten Fia volt, ezért a bocsánatkérésre azt mondhatta, megbocsáttattak a béna bűnei.

Mondhatom egyszerűség kedvéért így: ha mi megvalljuk, minden "bénaságunkat" megbocsát az Isten. És nekünk is ezt mondja: Kelj fel! Ez nekünk szól ma. Kelj fel, kövesd Jézust, és átéled a csodát, hogy kitisztul a szíved, kitisztul az elméd, megtisztul a tekinteted. Más szemüveget kapsz. Nem napszemüveget, hanem olyan lelki látást, amivel jól látsz.

Az a legnagyobb baja az emberek nagy részének, hogy sokan csak a testi bajból való kigyógyulásra akarják Istent fölhasználni. Gyógyíts meg Isten ebből és ebből! De a lelki életüket nem akarják rendezni Jézussal. Hit, bűnvallás és bűnbocsánat által. Az nem kell. És maradnak sokszor lelkileg és testileg is betegek.

Jézus tud láthatatlan, de megvallott bűnt megbocsátani, mert benne maga Isten jött el közénk. Ezért tudta a látható betegséget meggyógyítani. A kettő összefügg. Ő egyaránt otthon van a láthatatlan és a látható világban. Egyik keze itt, másik ott. Egyszerre van otthon a benne hívő is a nem látható világban hit által az örökkévalóságban, kettős állampolgár. És benne él a látható világban ezen a földön is. Csodálatos lehetőség ez minden ember számára.

Jézus meggyógyítja a megvallott láthatatlan bűnt, megbocsátja, és meggyógyította a látható bénaságot is. Egyértelműen kiderült róla, hogy nem a nagy varázsló Jézus, nem a gyógyító erős rabbi, hanem az Isten Fia, akinek minden lehetséges.

Akik látták ezt a gyógyítást - így olvassuk, hogy -, dicsőítették az Istent, és félelem lett a szívükben. Miért? Mert megértették, hogy Jézusban az Isten világossága jött el a földre, és abban a pillanatban kiderült a maguk sötétsége. Jézus az út, az igazság és az élet. Kiderült a sokfajta igazságtalanság, vétek, bűn, ami terhelte az életüket, és ez félelemmel töltötte el a szívüket.

Péter ezért fél, amikor a nagy halászat után tele van a háló hallal, és azt mondja: menj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok. Jézus világosságában kiderül az ő sötét természete, Isten nélküli indulata.

Amikor valaki elindul a hit útján, megerősödik abban, megismeri Jézust, az igazságot és a valóságot, mindig kitisztul az élete.

Ma reggel Jézus nekünk is mondja, mint amit a bénának mondott: hozd elém a bénaságaidat, a bűneidet, én megbocsátom. Tudsz fölkelni és járni, és követni engem. Bízzál, megbocsáttattak a bűneid.

Van új kezdés, van újrakezdés, van bocsánat. Ami a legnagyszerűbb, Jézus Krisztus bűnbocsánata örökre szól. Senki nem tudja ezt megadni nekünk. Egyszer megvalljuk az életünk minden bűnét, és ez egy örök életre elég. Mert Jézus bocsánata örökre szól.

---

Imádkozzunk!

Köszönjük, Istenünk, bűnbocsátó szeretetedet, irgalmadat, gyógyító irgalmadat, amivel el tudod törölni minden álnokságunkat, elmosod, lemosod rólunk, kimosod belőlünk minden bűnünket.

Köszönjük, Urunk, hogy kereszthalálod által elvégezted azt, amit senki más nem tudott volna, és nem is tudna. Megbocsáthatod minden bűnünket, eltörlöd minden álnokságunkat, és a mi vétkeinkről többé nem emlékezel meg, mert a te véred megtisztít minket minden hamisságtól.

Hadd legyünk most így itt. Könyörülj rajtunk, hogy ne kritizáljunk téged, vizsgáljuk szavadat, igédet, hanem elfogadjuk azt, amit te bűnné teszel, és minderre elfogadjuk a bocsánatot is.

Köszönjük, hogy olyan valóságos a bocsánat, ahogy előttünk van a megtört kenyér, és a kitöltött bor.

Köszönjük, Urunk, hogy te irgalmasságot akarsz, és nem áldozatot, s mindig jól bánsz velünk.

Ámen.