PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2009. június 04. (csütörtök) Varga Róbert

TALÁLKOZÁS JÉZUSSAL

Alapige: Jn 8,1-11

---

Imádkozzunk!

Köszönjük, Urunk a munka utáni csendet, a gyülekezet közösségét, a te igédet, amely ma is élő és ható, és megcselekszi azt, amit te jónak látsz.

Köszönjük, Urunk, hogy te szeretnél a szívünkben nemcsak uralkodni, nemcsak berendezkedni, hanem olyanná tenni azt, ami előtted kedves, hogy a mi életünk is olyan legyen, ami a te színed előtt kedves, és másoknak is irányt mutat arra, aki önmagát adta értünk a golgotai kereszten, rád, Jézus Krisztus.

Kérünk arra, Urunk, hogy ebben a csendben ezt az időt, ezt a csendes órát használd fel arra, amire nekünk a leginkább szükségünk van. Add azt, mondd azt, ami szerinted való, bennünk pedig végezd el a készségre való nyitottságot, hogy felismerve és megértve akaratodat cselekedni akarjuk azt. Mi sokszor olyan restek vagyunk a mi szívünkben, és nem akarjuk megérteni a te akaratodat. Ezért olyan az életünk, amilyen. Ébressz fel minket, kérünk. Tölts meg Lelkeddel, hadd legyünk egyre inkább Szentlélekkel teljes emberek. Így kérünk arra, hogy áldd meg ezt az istentiszteletet.

Ámen.

---

Igehirdetés

Amikor Jézus befejezte a Hegyi beszédet, amelyet az óta is az isteni idealizmus szimbólumának tartanak sokan ? nem volt az egyébként ?, álmélkodtak Jézus tanításán. Mert ahogyan a Máté 7-ben olvassuk a 28. verstől, megkérdezik belül a szívükben, aztán hangosan is, hogy hogyhogy ilyen hatalma van, és hogy tanítja őket ilyen erővel és hatalommal? Úgy tanította őket, s nem úgy mondják az emberek, ahogyan az írástudók.

Az igazság az, hogy sokszor mi sem gondolkozunk másképpen, mint az írástudók. Mi is újra és újra a saját indulataink és akaratunk szerint szeretnénk az életünket berendezni, vagy gondolunk valakivel kapcsolatban olyat, mint amit itt az írástudók és a farizeusok a házasságtörő asszonnyal kapcsolatban. El volt készítve a szívükben az ítélet. És még ki is mondják, hogy a szerint kell mindennek történni, ahogy ezt a törvény mondja, s ahogy mi is gondoljuk saját gondolkodásunk szerint.

Igazságtalan vagy igazságos az Isten? Mindig kérdés ez. Nem régen kifakadt valaki: de ha igazságos lenne az Isten, akkor ez, meg ez, meg ez, meg nem úszná meg mindazt, amit csinál. Még azt is hozzátette, hogy kár, hogy nem az történik az illetővel, amit ő már előre eltervezett, hogy milyen büntetést kellene kapnia. Mi mindig olyan nagyvonalúak vagyunk a másik büntetésével kapcsolatban. A sajátunkkal már kevésbé.

Az is kérdés volt, hogy miben állt Jézus hatalma? Valami kívülről kapott tekintély, erő és hatalom volt. Felülről kapott erő és hatalom, de Jézus önmagában is egy volt az Atyával. Nem az Ő tekintélyén nyugodott és alapozódott mindaz, amit cselekedett, hanem azon az egységen, ami megvalósult az Atya és közötte. Én és az én Atyám egy vagyunk. Tehát, aki látta Jézust ? ezt Ő maga mondta ?, az látta a mindenható Istent. Életet élt közöttünk, az Istentől kapott életet, és feltárta azt, hogy milyen az igazi, amikor valaki engedelmeskedik a mindenható Istennek. Hogyan épül az föl, hogyan gondolkodik, hogyan néz, milyen a tekintete, milyen az irgalmas szíve, hogyan szereti a másikat? Elénk élte Jézus Krisztus az Isten szeretetét. Nyilvánvalóvá tette a valóságot sokak számára. A tekintélyének az alapja ez volt, hogy Ő és az Atya egyek voltak. És tulajdonképpen mondhatjuk ezt, hogy a két lábon járó Szentírás volt Jézus, amikor itt volt köztünk a földön. Mégis a legtöbben úgy gondolkodnak ennek ellenére Jézusról, mint nagyszerű, erkölcsi tanítóról, filozófusról, aki belső törvényei szerint beszélt, tanított. De ennek semmi köze nincs ahhoz, amit a Szentírás Jézusról tanít.

Ő isteni természet birtokosa volt. Újra mondom, aki vele találkozott, találkozott az Istennel, és ez ma sincs másképpen. Aki új életre születik, az istenhitet kap ajándékba. Az tudja, hogy milyen az Isten, mert tudja, hogy milyen Jézus Krisztus.

Tartunk mi itt, hogy tudjuk, hogy az Isten milyen? Hogy számunkra is valóban az Isten képmása Jézus Krisztus? Jézus feltárta a lélek belső törvényeit egyszerűen azért, hogy megértsük, vagy ezek szerint a törvények szerint élünk, vagy összeroppan lassan, de biztosan az életünk. Mert Isten ezt az egész világot úgy teremtette meg, hogy minden az Isten törvényére alapozódik. S aki erről nem akar tudomást venni, újra és újra látom nap mint nap, hétről hétre a beszélgetések során: lassan, de biztosan összeroppan az ember élete, ha az Isten törvénye alól hosszú távon kivonja magát. Vagy életünket a Biblia mércéje szerint éljük, vagy azt nem lehet életnek nevezni akkor sem, ha biológiailag működik egy ideig, aztán jönnek a betegségek, bajok, nyavalyák, végén az Isten nélküli halál. A legrosszabb befejezés, ami létezik. Tehát vagy az Isten törvénye szerint rendezzük be az életünket, vagy rendezi be az Isten, vagy egyszerűen a Biblia mércéje szerint azt nem nevezhetjük életnek.

Isten igéje tehát nem ránk erőltetett idealizmus, etika vagy filozófia, hanem maga az élet valósága. Mint ahogy egyébként is mindenki dolgozik, ha nem nyugdíjas, de a nyugdíjasok is szoktak dolgozni, csak nem munkahelyen esetleg. Mindenki a saját szakmájában látja, hogy megvannak a szakmájának a törvényei. Nem így van? Aki nyomdában dolgozik, ott megvan a festék száradásának az ideje. Aki háziasszony, az tudja, hogyha a krumplit sokáig kint hagyjuk, az elkezd feketedni. A hagymának elmegy az ereje. Megvannak a praktikák. Az tudja, aki vízvezeték-szerelő, hogy hol kell egy csövet hegeszteni, hogyan, és forrasztani, ha rézcső és így tovább. Minden szakmának megvan a maga törvénye. Át lehet hágni, de nem úgy mennek a továbbiakban a dolgok, ahogy kellene. Később nagyobb bajt okoz az a mulasztás vagy törvényszegés, most a szakma törvényeire gondolok, mint azt az ember gondolná.

Talán azt is látjuk majd, vagy kiderül ? sokat foglalkoznak ezzel ?, hogy nem szegtek-e meg valami törvényt, amikor ez a francia gép felszállt, ami belezuhant a tengerbe? Rögzítettek-e mindent megfelelően? Mert a repülés törvényét sem lehet büntetlenül megszegni. Az emberi mulasztás, egy ember mulasztása több mint kétszáz ember halálát okozhatta, ha emberi mulasztásról van szó.

Jézus azt mondja, és ezért mondja Jézus, hogy akié a Fiú, azé az élet. Akiben nincs meg az Isten Fia, abban az élet sincs meg. Halott. Akkor is, ha a biológiai funkciói ideig-óráig még viszonylag elfogadható módon működnek. De vajon melyikünk tudja azt mondani, hogy teljesen egészséges testileg? Nem sok ilyen ember van itt közöttünk sem a templomban.

Amikor Jézus a Máté 28 szerint arról beszél, hogy minden hatalom övé mennyen és földön, akkor ez alatt sokan a mennyei hatalmat értik. A mennyei hatalmat. Meg is mondják. A mennyei hatalmat szívesen átengedem neki. A földit megtartom magamnak. Kettéválasztják. Tied a hatalom a mennyben. De hagyjál engem békén. Itt a földön szeretnék én berendezkedni úgy, ahogy azt én elgondoltam. Itt is teljes hatalmat akar a mi életünkre nézve is? Hát persze. Ez egyébként nekünk a legjobb. Aki ezt már gyakorlatban átéli, hogy ez mit jelent, az egyáltalán nem akar többé az Isten hatalmán kívül élni. Ez olyan, mint amikor egy ember egy olyan országba kerül önhibáján kívül akár vagy saját hibájából, ahol teljesen mások a törvények. Védtelennek érzi magát az ember. Nem ismeri a nyelvet, nem ismeri a szokásokat. Nem ismeri, hogy milyen ételeket esznek. Elborzad a látványtól esetleg vacsoránál. Mert teljesen más az, ahová került, mint amit ő megszokott élhető környezetként. Jézus azt akarja, hogy vele éljünk, mert számunkra az az egyedüli élhető környezet.

A mennyei és a földi hatalom együtt hordja magában az Isten szerinti dolgot. Alárendelem magam itt a földön az Istennek, ez által helyem lesz a mennyben. A menny és a föld Krisztusban kapcsolódik össze.

Ha végiggondoljuk, a földet is azok tudják védeni, vezetni és óvni, akik Krisztuséi, mert mindenki más nem tudja igazgatni, csak csődbe vinni. Nem látjuk még mindig? Még mindig optimisták vagyunk az emberre gondolva? Mindenki, aki az Isten nélkül rendezi be ezt a szintű világot, az csak csődbe viszi. Klíma szempontjából is, anyagi szempontból, gazdasági szempontból. Hát az istentelenség mindig csődbe visz mindent. Nem így van? Teljesen mindegy, milyen politikai hatalom van. Ha istentelen, csak csődbe tudja vinni. Lehet jobban és rosszabbul csinálni, de a más országokban levő kormányok, hatalmak, királyok is istentelenül rendezik be. Ott is megvannak a maguk problémái. Mindig csődbe kerül minden társadalom, amelyik az Isten nélkül rendezkedik be.

Egy Weithead nevű filozófus azt mondta: az a hit lesz győzedelmes, amelyik világossá tudja tenni, hogy az örök Isten hogyan testesül meg a múló, véges időben. Az lesz a győztes hit, amelyik világossá tudja tenni, hogy az örök Isten hogyan testesül meg a múló, véges időben. Egy valaki volt, aki a múló, véges időben testté lett karácsonykor. Nem? Senki más nem.

Buddha élete végén ? ez a név azt jelenti, hogy megvilágosodott ? azt mondta ? a tanítványai jegyezték föl ?, hogy egész életemben az igazságot kerestem, s nem találtam meg. Ő volt a megvilágosodott. Hát akkor milyen, aki meg sem világosodott. Nem? Az akkor milyen nagy sötétségben él, hogyha Buddha ezt mondta, ha ezt mondta. Nem véletlen az, hogy azt mondja a Szentírás, hogy az Ige testté lett, és itt sátorozott közöttünk. Ez a pontos fordítás. Egy ideig itt volt, három éven keresztül, aztán visszament abba az otthonba az Atyához, ahonnan Ő eljött a földre.

Amikor Jézus a templom külső udvarában ült, a farizeusok és az írástudók egy asszonyt vonszoltak, cipeltek elé, akit házasságtörés közben tetten értek. Ez már önmagában borzasztó tény. Nem? Házasságtörés közben tetten érnek valakit.

De hát az ilyesmit általában ketten követik el. Mégis csak az asszonyt viszik oda. Csak a nőt veszik elő ezek a kedves, önmaguk igazságával telt és öntelt farizeusok és írástudók. A férfiről nem olvasunk semmit. Odacipelik Jézus elé az asszonyt. Közlik mindjárt az ítéletet is, hogy ilyenkor mit kell csinálni, Jézus, ha nem tudnád. Mit ír a törvény, s kaján mosollyal vagy dühvel a szívükben figyelnek, hogy na, most erre mit lépsz, Jézus?

Mindez egy olyan társadalomban történt, ahol akkor úgy imádkoztak a férfiak, hogy köszönöm Istenem, hogy nem születtem nőnek. Ennyire tisztelték, becsülték és szerették a nőket, a lányokat és az asszonyokat. Használati tárgyak voltak, semmi más. Használati tárgy. Ezért fordulhatott elő az, hogyha elsózta a levest, akkor válólevelet adtak az asszonynak. Vagy ha kezdett öregedni, akkor elküldték, és fiatalabb "évjáratra" váltottak. S csak egy válólevelet kellett írni.

Jézus azt mondja, hogy a szívetek keménysége miatt vannak köztetek válások, mert nem akartok, és nem tudtok, ezért nem tudtok megbocsátani. Hanem írtok egy válólevelet valami mondva csinált indokkal. Ugyan kihez fordulhatott szerencsétlen asszony? S kitették az utcára, s attól kezdve vége is volt a dolognak. Vagy prostituált lett, vagy valaki kegyelemkenyéren esetleg tartotta. Egy ilyen társadalomban odavonszolják Jézus elé ezt az asszonyt ítéletre. S azt mondják, hogy tegyél igazságot.

Pontosan úgy akarták most is megfogni Jézust, ahogy egy másik alkalommal, mikor megkérdezik tőle a templom udvarán ? ez lényeges ?, hogy szabad-e a császárnak adót fizetni? De Jézus beléjük látott. Belelátott a szívük legmélyebb indulatába is, és azt mondja: adjatok egy pénzt. Azonnal nyúlnak az övükbe, ott tartották a pénzt, vagy egy kis zacskóban volt az ezüst vagy aranypénz, vagy váltópénz. Adjatok egy pénzt. Mindjárt veszik elő. Ahá, most elkapjuk. S odaadják. Egy olyan pénzt, ami nem is lehetett náluk. Tudniillik, ami a császáré ? ugye megkérdezi Jézus, hogy kinek a képe van rajta, egyből kórusban válaszolják, hogy a császáré ?, de nem is tarthatták maguknál. Át kellett volna váltaniuk templompénzre. Na, de az veszteséggel jár, kérem. Nem váltották át. Ők, akik a törvény mellett állnak ki, simán megszegték a törvényt. Ott volt a császár képével ékesített pénz a zsebükbe, és nem váltották át. Tehát, amikor átváltották a császár képével ékesített pénzt, akkor levontak. Ugye most is látjuk kiírva némely helyeken, hogy úgy váltják a különböző külföldi pénzeket, hogy nincs levonás. Ott volt. De, amit levontak, az a templom kincstárába folyt be. Meg ugye a költségekre, a pénzváltók fizetésére stb. Nem váltották át. Hát csak nem fogunk veszteséget elszenvedni? Ott volt a zsebükben. Ők akarják Jézust megfogni. Ugyan, kérem. Nevetséges dolog. Kinek a képe van rajta? A császáré. Hát akkor, tessék a császárnak megfizetni a császárnak valót. És figyeljük csak! Az Istennek meg az Istennek valót. Ti megfizettétek? Nem. Nem. Nem volt levonás. Hát akkor... Ugyanígy akarják itt is megfogni.

Tehát odaviszik Jézus elé, és azt mondja, hogy vagy a saját csapdájába esik Jézus, vagy mond valamit, és akkor megfogjuk. Ez a történet, mint elbeszélés önmagában páratlan a saját nemében. De hát hiába is ez a próbálkozás, Jézus soha nem sértette meg az Isten törvényét, és sosem sértette meg a templom törvényét. Amikor kiküldi, kiveri a kufárokat, akkor is azok sértették meg a templomi törvényt, mert ott árultak, kereskedtek, ahol egyébként az tilos volt.

Ez a történet az asszonnyal a legbiztosabb provokáció. Ezen nem jut túl Jézus. Most elkapjuk. Vagy egyetért Jézus a halálbüntetéssel, vagy maga is méltó a halálra. Olyan egyszerű ez, kérem. Nem? Vagy ott kimondja, hogy halálra méltó, vigyétek el, vége. Vagy ha nem, hát akkor egyetért az asszony cselekedetével. Nem? Hát világos. Logikus. Akkor meg Ő is halálbüntetést érdemel, egy házasságtörő, parázna asszony mellé áll. Itt vége a dolognak. Most megfogtuk.

Elfogultak és személyválogatók voltak. Ez volt a jellemző a vádlókra. Hivatkoznak az 5Móz 22-re, amelyben ezt olvassuk, ez az, amit mondanak, hogyha ilyesmin érnek egy asszonyt, valakit, de ott nincs az, hogy asszony. Olvasom, ez a pontos szöveg: "Ha rajtakapnak valamely férfit ? tessék figyelni a sorrendet: valamely férfit, de nem ezt idézik ?, hogy férjes asszonnyal hál ? megjelenik az asszony is ?, haljon meg a férfi és az asszony is." Mi a teendőd Jézus? Ezt az asszonyt házasságtörésen kaptuk. Meg kell kövezni. De ebben a szövegben sehol nincs szó arról, hogy meg kell kövezni. Azt mondják, hogy haljon meg a férfi és az asszony. De figyeljük a sorrendet? Kivel kezdi Isten? A férfivel. Mert a férfi feje Krisztusban az asszonynak. És ha egy férfi nincs a helyén, akkor fejetlenség van a családban is. És ha egy asszony nincs a helyén, akkor meg szívtelenség van. Fej, szív, vagy megcseréli. A férfi lesz a szív, és akkor apukám menj le a közértbe, mert már neve sincs. És akkor apuka veszi a szatyrot és lemegy. Mert helyet cserél a dolog. Fejetlenség és szívtelenség. És itt kezdődik az, hogy a nő akar fej lenni, mert nincs fej. Szív meg fej egyszerre nem tud lenni. Ha nincs fej, akkor a vége ez, hogy szanaszét mennek, és összezavarodik minden.

Isten mindig a férfin kezdi az ítéletet a családban is. Isten előtt a bűnnek ? jól jegyezzük meg ? mindig van felelőse. Az országokban nincs, vagy kevés országban. A jobb országokban van. Isten előtt mindig van a bűnnek felelőse. A férfin kezdi. Ha valamely férfit rajtakapnak, hogy férjes asszonnyal hál, mindketten haljanak meg.

Mit kérdezett Isten az Éden-kertben a bűneset után? Ádám, hol vagy? Ádám kezdte? Nem, Éva. Mindegy. Isten Ádámmal kezdi. Ádám, hol vagy?

Múltkor egy kicsit gyorsabban mentem, mint kellett volna, hát ez ? aki vezet ? előfordul. Aztán megjött a számla. A rendőrség kedves levél mellett kiküldte a csekket. Azt kellett mondani otthon: gyerekek, most mindenkit megkárosítottam azzal, hogy nem figyeltem eléggé arra a táblára, ami világosan ott volt, hogy mennyivel lehet menni. Kicsit túlléptem. De nem kicsit büntettek meg, hanem keményen. A törvény szerint, és nem volt kibúvó. Próbáltam telefonálni, hogy lehet-e valamit csinálni, nem akartam semmi törvénytelent, csak úgy megkérdeztem. Mondták, hogy nem. Ez egy olyan zárt rendszer, ha a főhadnagy úr követ el hasonlót, ő is kifizeti. Kész. Letettük a telefont, megbeszéltük. Nincs tovább.

Ha megszegjük a törvényt, akkor szembe találkozunk a törvény szigorával. Ha nem így lenne, teljes káosz lenne az országban meg máshol is. Tehát számon kéri az Isten a bűnöket. Mikor, hogyan? Az az Ő dolga. Az az Ő dolga. Mi kívánhatunk sok minden rosszat ennek, annak, Z-nek, Y-nak meg T-nek, ha itt nem, majd az Isten utoléri. Nem kell izgulni. Senki nem fogja megúszni. Sokan ezt hiszik, hogy megúszta. Nem. Nem ússza meg, mert az Isten törvénye tökéletes. Ha itt nem, majd az ítéletkor. Mi szeretnénk látni a másiknak az ítéletét, ahogy megkapja, de ez nem mindig tartozik ránk. Néha látjuk a bukását, a csődöt, az összeomlást. Néha látjuk, de nem mindig látjuk meg.

Ami Jézusra jellemző volt az, hogy Ő nem tett különbséget, és nem tesz sosem különbséget férfi és nő között. Bűn és bűn között. Miért csak a gyengébbet viszik a vádlók Jézus elé? Önmagában egy ilyen helyzetben ? újra mondom, gondoljunk bele ? mindig a nő húzza a rövidebbet. Még jobban, mint a férfi. Mindig kiszolgáltatottabb minden hasonló helyzetben egy nő, mint egy férfi, noha sokszor elnézőbbek a férfivel, mint a nővel. Milyen alapon? Isten igéje nem tesz különbséget. A bűn bűn, bárki követi el.

Mi sokszor nem ugyanígy a gyengébbet bántjuk, vádoljuk? Könnyebb a gyengébbre ráverni a dolgokat, mint arra, aki esetleg erősebb nálunk. Miért áll a legtöbb ember a gyenge, a gyengével szembe, és miért áll az erős mellé?

Mi kiállunk amellett ott, ahol ki kell állnunk? Munkahely, család, bárhol, aki mellett ki kell állnunk, akiket senki nem véd meg, akiknek nincs szószólójuk. Megtesszük?

Otthon sokszor azt mondom a gyerekeknek, amikor valakit ott bántanak vagy csúfolnak, hogy legalább te állj ki mellé. Hogyne, akkor egy kalap alá vesznek minket. Lehetséges. De elmondtam nem egyszer, hogy Jézus ezt csinálta, hogy Ő kiállt a nagyon erős, a legerősebb, a leggyengébbek mellé. A leprások, a betegek, a kiközösítettek mellett ott volt. Leült melléjük, beszélgetett velük. Még azokhoz is odament, akiket mindenki kivetett a gyülekezet közösségéből. Mert az Isten szeretete nem személyválogató.

Mit mondasz Jézus? Vonják kérdőre Jézust. Sokszor mi is így kérdőre vonjuk tekintettel a másikat. Hogyan öltözik, milyen autóból száll ki, hogy neveli a gyerekeit: Könnyen ítélkezünk. Könnyen kiszalad a szánkon egy vádló vagy éppen rágalmazó mondat. Belül állandó összehasonlítást végzünk. Neki mije van, nekem meg mim nincs? Mije van a másiknak, ami nekünk nincs? Nem a hasonlót a hasonlóval mérünk, hanem hamisan.

Egyszer egy teológushallgatónak mondták a következőt: Maga nem úgy prédikál, mint X. Y. S ő nagyon bölcsen és találékonyan azt mondta. Nem is szolgálok 25 éve, mint az az illető. Én most kezdtem. Tessék engem olyannal összehasonlítani, aki szintén most kezdte. Ugye, erre nem lehetett mit mondani. Tökéletesen igaza volt. Hát mérjék össze az ő szolgálatát azzal, aki szintén fél éve prédikál. Ne azzal, aki 25 éve. Hát hogy lehet összehasonlítani a kettőt? Nem volt olyan.

Hát persze, hogy nem olyan. Esetleg majd 25 év múlva, de lehet, hogy már 19 év múlva olyan lesz az igehirdetése, mint a másiknak.

Jól mérünk mi minden kérdésben? Vagy hasonlóan mérünk, hogy nekünk mi nincs, neki meg mi van. Ő hogyan csinálja, mi meg miért nem tudjuk úgy? Neki miért adott olyat az Isten meg azt az Isten, miért adott egyáltalán? Nekünk meg miért nem? Miért nem örülünk annak, amit kaptunk az Istentől? És vegyük azt számba, hogy mi mindent adott eddig az Isten.

Mit mond Jézus? Ti test szerint ítéltek. Az indulataink szerint. Mit látunk, mit tapasztalunk, de ha belelátnánk a másik család életébe, nem biztos, hogy kellene az, ami nekik van éppen, vagy amiről nem beszélnek.

Könnyen mondhatja valaki, hogy ez az egész hogyan szólhatna nekem, hiszen én nem vagyok házasságtörő, talán sose csinált ilyesmit. Nincs is feleségem vagy férjem. Jézus az indulatról beszél, nem a házasságtörésről. Itt nem az volt a lényeg. A bűnt bűnnek nevezi. Hanem az indulatról beszél, ami meghúzódik a szívünkben. És mennyiféle indulatot tűrünk mi meg? Lehet, hogy házasságtörő indulatot, amikor úgy tekintek valakire, aki nem az én társam, ahogy nem kellene. Azt mondja Jézus, hogy a tekintettel is el lehet követni a házasságtörés bűnét.

Mennyi minden fordul meg a fejünkben, a fejekben időnként a másik nemmel kapcsolatban? Gondoljuk jól meg, amikor kijelentünk valamit nagy határozottsággal, hogy én ezt aztán sosem. Biztos, hogy ez így van? Érdemes ezt végiggondolni.

Az írástudók és a farizeusok a Bibliára hivatkoznak. Mózes megparancsolta nekünk, hogy az ilyeneket kövezzük meg. Nem parancsolta meg, hogy kövezzék meg, hanem azt mondja, hogy halált érdemlő bűn.

Sokszor olyan jellemző ez is ránk, hogy nem pontosan idézünk egy-egy igét, amivel vagdalkozunk, vagy amivel segíteni akarunk. De nem pontos, nem tükrözi igazán az Istentől való lényeget. Vádolunk, és sokszor rágalmazunk is. Hamisan gondolkodunk, és hamisan idézünk. De tulajdonképpen a vádló szó a Sátán azt jelenti, hogy vádol. Akkor mindig a mellé állunk, aki az Isten ellensége, amikor igazságtalanul rágalmazunk valakit. Lehet, hogy van igaz abban, amit mondunk. Az egy másik kérdés. De a rágalmazás az mindig bűn az Isten szerint.

Azt mondja a Róma 2-ben Isten igéje, hogy nem mentegetheted magad, óh, ember. Mert amiben mást megítélsz, önmagad ítéled meg, mivel ugyanazt műveled te is. Hát, ha az Isten mondja, biztos, hogy igaza van. Jobb tényleg akkor arra gondolni, hogy mi az, amiben érintett vagyok ezekben a kérdésekben.

Így teszik föl tehát a kérdést: Jézus, ha te valóban Isten követe vagy, Istentől jöttél, akkor ennek az asszonynak meg kell halnia a törvény szerint. És Jézus nem mondja azt, hogy ez az asszony nem volt házasságtörő. Nem mondja. Tudja, hogy elkövette ezt a bűnt. Ő mindig bűnnek nevezi a bűnt. De nemcsak felfedi a másik bűnét Jézus, az ember bűnét, hanem be is fedi. Jézus vére megtisztít minket minden hamisságtól. Nemcsak fölfedi, hanem be is fedi. Egyébként itt sem Ő fedte föl. A vádlók fedik föl, cipelik oda. Jézus semmit nem mond. Csöndben rajzol vagy ír a porba. Nem tudjuk, hogy mit írt. Sok találgatás van. Nem tudjuk. Írt valamit a porba, vagy lehet, hogy csak rajzolt. Ezt sem tudjuk pontosan. Itt az áll, hogy írt, valószínű írt, nem tudjuk, hogy mit. Várt.

Mi volt Jézus válasza a vádakra? Itt a bűn és a bűnhődés meg a bocsánat olyan mélységeit tárja fel Jézus, amelyekre nemcsak a kérdezők nem voltak felkészülve, de tulajdonképpen az óta sem birkóznak meg a válaszával sokan. Hagy időt. Ezért ír, mert időt hagy. Ki-ki gondolja még egyszer végig. Az asszony, amit elkövetett, a vádlók, amivel vádaskodnak, s amit mondanak, hogy mindenben igazuk van-e, úgy van-e tényleg? Aztán felnéz, és azt mondja: aki bűntelen közületek, az vesse rá az első követ. Nem azt mondja Jézus, hogy aki nem volt még sosem házasságtörő. Lehet, hogy volt közöttük olyan, aki sosem tört házasságot. Nem ezt mondja. Nem azt mondja, hogy aki a házasságtörés bűnét sose követte el, az kezdje a kivégzést. Olyan lehet, hogy volt közöttük farizeus, írástudó létére, hogy sosem csalta meg a feleségét. Nem ezt mondja. Azt mondja, aki bűnt nem követett el, aki bűntelen közületek, az kezdje a megkövezést.

Mi történik? Először a vének vonulnak ki szótlanul. Hát, ők már azért tapasztaltabbak az Isten-hitben, s tudták, hogy itt nincs mit tenni. Vége. Ők akarták csapdába csalni Jézust? Nevetséges. Fogják magukat és kimennek arról a részről, ahol Jézus áll, aztán mennek ki a fiatalabbak is. És ott marad Jézus meg az asszony.

A bűneinket mindig csak Jézussal négyszemközt lehet elrendezni. Így van ez. Ott marad Jézus meg az asszony. Néha jó, ha más is hallja, de a legtöbbször a bűneinket jobb, ha csak Jézus hallja. Valljuk meg neki. Ott marad az asszony és Jézus, ketten egyedül. Ketten egyedül.

A Róma 3, 22 szerint mindnyájan vétkezünk, és híjával vagyunk az Isten dicsőségének. A farizeusokat a saját szívük vádja vitte el onnan. Bűntelen? Hát nem maradhatok itt. Legalább ebben őszinték voltak. Ez nagy dolog. Mindnyájan elmentek onnan. S ott marad az asszony meg Jézus.

Mi derül ki ebből? Nem voltak különbek, mint az asszony. Nem törtek házasságot, de elkövettek mást. Ki az, aki bűntelen közülük? Itt is vagyunk olyanok, akik nem követtünk el házasságtörést. S vannak olyanok is, akik elkövették. A bűn között azonban nincsen különbség. A következményekben, ott van különbség. A bűn az bűn. A következmény az lehet más. Keményebb, súlyosabb, rosszabb.

De kiderül, hogy ezek a farizeusok, írástudók legalább abban őszinték voltak, hogy nem vagyunk különbek, mint ez az asszony. Csendben, talán ők is a port nézték, mennek kifelé onnan, ahol együtt volt Jézus meg az asszony.

Az jó dolog, amikor meglátjuk végre a mi bűnünket vagy bűneinket, és az nem vádol tovább. Miért? Mert azt mondja a Szentírás: ha vádol is minket a mi szívünk, Isten nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud. Ha megvalljuk a bűneinket, nincs tovább önvád. És nem vádol minket a vádló sem, az ördög sem, mert nem teheti. Ha megbántuk Krisztusnál a bűneinket, ha elfogadtuk az Ő vére által a bocsánatot, akkor nincs tovább bűnvádi eljárás. Nem kell hogy legyen önvád meg önmarcangolás, egyébként se jó ez, ha van. Mondjuk el Istennek, Krisztusnál van a bűneinkre a bocsánatot. Az árát ennek Ő fizette meg a Golgotán.

Bűn lehet a pletyka, a rágalmazás, a személyválogatás, mások befeketítése, a szeretetlenség. Mindazok a bűnök, amiről Jézus beszél: a házasságtörés, paráznaság, csalás, hazugság. Nem kell sorolni. Aki kíváncsi arra, annak Isten majd megmutatja.

Isten tudja egyedül, hogyha nem bocsátaná meg Jézus a vétkeinket, miért kerülnénk ítéletre hitetlenség miatt, és aztán majd Isten sorolja, ha kell. Készek vagyunk-e itt, most a csöndben megmondani mindazt, ami a szívünkben nem Isten szerint való, megvallani Jézusnak, és örömmel és békességgel elfogadjuk-e a bocsánatot? S akkor az a válasz: eredj el, és többé ne vétkezz. Eredj el ? mondja Jézus ? az asszonynak. Én veled leszek. Segítek abban, hogy ne rendszeres, hanem balesetszerű legyen az, hogyha a hívő ember elbukik. Van bocsánat. Föl lehet állni, s Krisztussal tovább lehet menni.

---

Imádkozzunk!

Urunk, megvalljuk neked azt, hogy mi sokszor keserűen látjuk bűneink következményét, és aratjuk azt, amit vetettünk. Isten, légy irgalmas nekünk, bűnösöknek.

Köszönjük, hogyha mi megvalljuk a bűneinket, az nem vádol többé, te sem vádolsz. Nem rovod föl, hanem eltörlöd a mi álnokságainkat, s a mi bűneinkről többé nem emlékezel meg. Áldunk és dicsőítünk ezért a szabadításért.

Kérünk, szabadíts meg attól a bűntől is, hogy kimondjuk, vagy nem mondjuk ki, csak ott van a szívünkben, hogy lehet, hogy Isten megbocsátotta, de mi magunknak nem bocsátunk meg. Bocsásd meg, kérünk, ezt a bűnt is. S tégy minket szabaddá arra, hogy örvendezzünk a szívünkben a bocsánat fölött, s így megtisztulva és megtisztítva menjünk tovább azon az úton, amelyiken már járunk veled. Vagy induljunk el veled, s akkor átéljük azt a csodát, amit te ígértél: velünk maradsz a világ végezetéig minden napon.

Ámen.