ELVESZETT GYEREK, VAGY KIRÁLYFI?

Alapige: Lk 19,10

"Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett."

Imádkozzunk!

Istenünk, olyan jó tudnunk, hogy nem vagy személyválogató. Köszönjük, hogy minket is, mindannyiunkat a szükségünknek megfelelően, sőt még inkább a te végtelen nagy kegyelmednek megfelelően szeretsz.

Köszönjük, hogy ezzel a bizalommal csendesedhetünk el most előtted. Köszönjük, hogy nem kell magyaráznunk semmit magunkról, nem kell magyarázkodnunk, mert ismered a szívünk titkait, az egész múltunkat, és egyedül te ismered a jövőnket, te tudod, hogy kikké lehetünk és leszünk a szereteted melegében.

Kérünk, engedd megéreznünk ma este is, hogy mennyire szeretsz minket. Hogy amint vagyunk, sok bűn alatt, így fogadsz el, de nem engeded, hogy így vesszünk el. Kérünk, vegyél a kezedbe, és formálj vagy formálj tovább bennünket. Igéddel is tápláld lelkünket, erősítsd hitünket, vigasztalj úgy, ahogy az énekben is kértük azt, és tölts meg minket azzal a szeretettel, amivel át tudod formálni az életünket, hogy ezzel közeledjünk mi is mindenkihez.

Így áldd meg ezt a csendes órát igéddel, Lelkeddel, önmagaddal.

Ámen.

Igehirdetés

Beszélgetünk egy fiatal emberrel. Csendesen, fojtott hangon beszél, de folyik belőle a szó: az életem minden bajának az az oka, hogy intézetben nőttem fel. Azt mondják, úgy találtak pici koromban. Úgy látszik, már az anyámnak sem kellettem. Azóta sem kellek senkinek. Az nyomasztott végig, hogy senkihez sem tartozom, senkinek sem vagyok fontos. Sose láttam, hogyan kell egymást szeretni. Mindig nagyon vágytam arra, hogy engem szeressenek, de ha valaki szeretettel közeledett, nem hittem el, hogy őszinte. Aztán mindig otthagyott. Ha meg én szerettem valakit, olyan utálatos lettem hozzá, hogy e-lőbb-utóbb elmartam magam mellől. Aztán utána szenvedtem, hogy miért vagyok ilyen érzelmi nulla. De hát sose láttam mintát, hogyan kell ezt csinálni. Persze az is igaz: bennem semmi nincs, amit mások szerethetnének. Tudja, milyen rossz, ha az ember úgy érzi magát, mint egy elveszett gyerek a vásárban? Néz jobbra, balra; keresi azokat, akikhez tartozna, de mindenki csak rohan körülötte, intézi a dolgait, mindenkinek csak útjában van, aztán egyszer csak kiürül a vásártér, s ott marad egyedül. S akkor már csak bőgni tud. De hát kinek is lenne haszna egy elveszett gyerekből? S kinek kellenék én is?

Miközben hallgattam, egyre hangosabban szólt bennem ez a mondat, amit most olvastam. Valaki egyszer így fogalmazta meg a programját: a-zért jött ide közénk, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Ma este semmi mást nem szeretnék mondani, ezt szeretném hirdetni: ha te úgy érzed, hogy elveszett gyerek vagy ezen a nagy földön, akkor van valaki, aki éppen hozzád jött. Mert Ő pontosan azokhoz és azokért jött, akik elvesztek.

Hiszen bizonyos értelemben mind-annyian ilyen elveszett gyerekek vagyunk. Ráadásul nem az anyánk dobott el bennünket, hanem mi hagytuk ott szerető mennyei Atyánkat. És min-den bajunknak az az oka, hogy Ő nélküle akarunk boldogulni. Ezért szakad ránk néha a nagy magány, ezért érezzük úgy sokszor, hogy nem értenek meg bennünket, néha már úgy, hogy nem is érthetnek meg igazán bennünket, senki, a hozzánk legkö-zelebb állók sem. Ezt élik át a kisgyerekek, amikor úgy beszélgetnek a felnőttek ? a szüleik is ? a fejük felett, hogy oda se figyelnek rájuk. Amikor úgy dobnak oda valami válaszfélét a kérdéseikre, hogy nem is tudják, mi volt a kérdésük. Ezt élik át a tizenéveseink, akiket szeretünk kamaszoknak bélyegezni, hogy nem ért-jük meg igazában őket és nem is akarjuk megérteni. Ezt éli át a fiatalság, hogy állítólag ők annyira mások, hogy nem lehet velük igazában beszélni. Ezt élik át a férfiak a házasságban, hogy igazában a feleségüket sem érdekli az, hogy mivel foglalkoznak, és ezt tapasztalják az asszonyok, hogy talán még a férjüket sem érdeklik ők maguk igazán. Ez a magány és meg nem értettség szorongatja az öregjeinket, akiket lassan már senki sem ért meg, mert mindig u-gyanazt a néhány emléküket mesélik és már tudjuk folytatni ... De hát ők az emlékeikkel élnek együtt ? sokszor egyedül!

Ott hagytuk a mi Atyánkat, elveszett gyerekekként kóborlunk a vásárban, s egyszer majd tényleg kiürül a vásártér, és akkor már nem lehet mást csinálni, mint bőgni. Zajlik a vásár, eladó az egész világ, csak az ember lesz egyre olcsóbb. Minket meg olyan könnyen elfelejtenek, o-lyan könnyen elküldik ma az embert, olyan hamar feledésbe mennek örök érdemei, ha nyugdíjba megy ... hát még ha meghal! Zengjük a nagy hazugságot a temetéseken: emléked ö-rökké él, aztán a jövő héten már senki nem beszél róla. Valóban úgy van: minden rohan, csak útjukban va-gyunk sokaknak, és az ember úgy ér-zi: tényleg nem vagyok fontos sen-kinek.

S akkor megszólal Jézus: azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Mert Istennek nagyon drágák vagyunk. Azt mondja maga a Mindenható: "elfeledkezhet-e az anya a gyer-mekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha még elfeledkezne is: én te rólad el nem feledkezem. Az én markaimba metszettelek fel téged." (Ézs 49,15-16.) Azt ígéri Isten: szakadatlanul szemmel tart, szakadatlanul szá-mon tart. A kezében tart, és ha engedjük, karban tart, hogy kibírjük ezt a nagy tülekedést az életnek a vásárában.

És azt olvassuk ugyanebben a könyvben, ahonnan az előbb idéztem ezt a néhány mondatot: "Így szól az Úr a te alkotód, a Teremtőd: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vízen mész át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítanak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. Mert becses vagy az én szemeimben, szeretlek? nemzeteket adok érted." (Ézs 43,1-4.)

Mi más ez, mint a mi otthagyott mennyei Atyánk szerelmi vallomása. És ha magunk is úgy érezzük, hogy nincs bennünk semmi szeretetre mél-tó, akkor Ő azt mondja: "Becses vagy az én szemeimben." Értékes vagy. Nem benned valami, te, te magad vagy értékes, én szeretlek és áldozatot is hozok érted.

Valóban folyik az élet nagy vására, s ahogy Arany János írja: "lépen bök egy rúd, feltaszít a ló", de közben valaki azt mondja: nagyon fontosak vagyunk neki. S miközben magunk sem tudunk sokszor érvényes választ adni ezekre a kérdésekre, hogy ki is vagyok én voltaképpen, miért vagyok ezen a világon, honnan jövők, hova megyek, és csakugyan elveszett gyereknek érezzük magunkat, aközben Ő kedvesen így közeledik: ezért, éppen ezért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.

Jézus Krisztus azt akarja, hogy elveszett gyerekekből királyfiakká legyünk. Mit jelent ez? Egy kicsit nézzük meg, mit is jelentenek ezek a szavak itt, ebben a nagyon tömör jézusi bejelentésben:

Ki jött hozzánk, elveszett gyerekekhez? Az Emberfia. Ez ugyanazt jelenti az Újszövetségben, mint az Isten Fia. Jézus egyszer egy mondaton belül nevezi magát mind a két elnevezéssel. Ugyanaz a személy az Emberfia, mint a megígért Messiás, az Isten Fia, a Krisztus. A Királyfi jött el utánunk, hogy közölje velünk: mi is lehetünk királyfiak.

Honnan jött? A mennyből, az ö-rök dicsőségből. Onnan, ahol ismeretlen ez, hogy engem nem szeretnek, én meg nem tudok szeretni, meg úgy sem hiszem el, hogy őszinte, s mindenki csak a maga haszna után fut, engem fellöknek, félre löknek, útjukban vagyok. Abban a világban ez ismeretlen. Ott a szeretet tölt be mindent. Ő otthagyta ezt a világot azért, hogy eljöjjön ide, és engedje, hogy a szeretetlenség átdöfje a szívét.

És miért jött? Azért, hogy megkeresse, ami elveszett. Mit kell keresni? Azt, ami nincs a helyén. Mi nem a helyünkön vagyunk. A mi helyünk az élő Istennel szoros, meghitt, őszinte közösségben lenne. A mi helyünk a világmindenség királyának a trónusa mellett lenne mint gyermekeié. Onnan estünk ki és Ő azért jött, hogy megkeressen minket. Ahogy egy ének módja a jó pásztorról: "Szúró tövis tépi, hull a vére érted, te elveszett bárány, Jézus keres téged."

Hogy megkeresse, ami elveszett, és megtartsa. Ez a szó rendkívül gazdag jelentésű. Három alapjelentése van a görögben. Az első: eloldani, szabaddá tenni. A fához kikötött állatot eloldani, hadd menjen szabadon. A parthoz rögzített csónakot eloldani, hogy el lehessen indulni vele. Szabaddá tenni a kötelékeitől azt, ami vagy aki nem szabad. Azért jött az embernek Fia, hogy eloldozza a kötelékeinket.

Ó, testvérek, mennyi minden kötöz minket! Félelmek, emlékek, tárgyak, előítéletek, szokások, szenvedélyek vagy egyszerűen kényszergon-dolatok: én úgy sem tudok szeretni, és engem sem szeret egészen bizonyosan őszintén senki. Azért jött az embernek Fia, hogy feloldozzon min-ket a kötelékeinkből, hogy szabadokká váljunk. Szabaddá arra, hogy azzá lehessünk, akiknek Isten elgondolt, akiknek Ő teremtett.

Aztán azt is jelenti ez a szó, hogy megmenteni. A pusztulástól, a tönkremeneteltől megmenteni. Ha egy elveszett gyerek ott marad a kiürült vásártéren, előbb-utóbb éhen hal. És ha az elveszett ember-gyermek ott marad az Isten nélküli pusztaságban, ahova elkódorgott, ott egészen bizonyosan a kárhozat vár rá. A véglegessé vált Isten-nélkűliség a kárhozat. Ez maga a pokol. És azért jött az embernek Fia, hogy te ne maradj a pokolban, hanem visszamehess a mennyországba. Ez Jézus jövetelének és egész földi tevékenységének a célja. Eljött a Király Fia utánunk, és kinyitotta előttünk a palota kapuját. Visszamehetünk oda, ahonnan elvesztünk. Ez magában hordozza a harmadik, sajátos jelentését ennek a szónak, hogy üdvözítsen. Ez a mondat a Zákeussal folytatott párbeszéde végén hangzik el Jézusnak. Néhány mondattal korábban olvassuk: "ma lett üdvössége ennek a háznak! mivel hogy ő is Ábrahám fia." (Lk 19,9.)

Most ne haragudjatok, ha néven nevezem azt, ahogyan Zákeust abban az időben emlegethették Jerikóban. Az valahogy így hangozhatott: az a piszok! Közutálat vette körül. Gyűlölték őt azért is, mert elárulta a nemzetét, mert együtt dolgozott a rómaiakkal, azért is, mert vallásilag tisztátalanná tette magát, mert vámszedő volt, s azért is, mert gazdagabb volt, mint az átlag ? és ez már önmagában elég, hogy gyűlöljenek valakit. Ez vette körül, s akkor jön Jézus és azt mondja: ezekért jött az embernek Fia. Akit gyűlölet vesz körül, azt egyszer csak átöleli az Ő szeretete. Azokat is, akik gyűlölik, de őt is. És aki felszorul egy fára, és onnan les ki a lombok közül, hogy láthassa Jézust, azt Ő lehívja onnan, és azt mondja: "ma nekem hozzád kell mennem."

Milyen érdekes! Jerikó talán leggazdagabb embere ott kuksol egy fán. Mit keres ott? Mii hiányzik neki? Egész Jerikót megveheti a pénzén. És mégis hiányzik valami neki, amit pénzen nem lehet megvenni, amit sehogyan másként nem lehet megszerezni. Valami, ami valakihez van köt-ve, valami, amit csak Jézus tud adni. Ő csak látni akarja Jézust, Jézus meg bemegy hozzá. Ő valamit remél Jézustól, Jézus önmagát kínálja fel ne-ki.

Hiszen Jézus jelenti mindnyájunknak azt az elveszített közösséget az élő Istennel, ami nélkül minden hiába! Hiába pénz, egészség, siker ... mindig szegénynek érzi magát az ember. Mert akkor legfeljebb úgy ődöng a vásártéren elveszett gyerekként, hogy tele van a zsebe pénzzel, de akkor is nyomasztja: elveszett gyerek vagyok, és nem tartozom sen-kihez.

Nos ennek a beszélgetésnek a végén mondja ezt Jézus: "ma lett üdvössége ennek a háznak." Mert Ő azért jött, hogy megtartsa, üdvözítse azt, aki elveszett. Hiszen ő is Ábrahám fia ? ez azt jelenti, hogy ő is az Isten gyermeke lehet. Elveszett gyerekből királyfivá lett Zákeus azon a napon, és mindjárt úgy is viselkedett, mint akinek telik. Elkezdett adni a legszegényebbeknek, aztán azoknak, akiknek tartozott. Elkezdte az életét az igéhez igazítani. Ő maga szabja ki magára a büntetést: négyszeresen kárpótolok mindenkit, akit becsaptam. Egy szót sem szól neki erről Jézus, egyszerre tudja magától, hogy mit jelent az Atya akarata szerint cselekedni, mert újra hozzá tartozik. Helyre állt a megszakadt kapcsolat. Haza került. Otthon érzi magát ezen a földön is. Egyszerre tudja, hova kell menni, mit kell csinálni, kiknek tartozik. Tudja, mit jelent szeretni. Tud szeretni ? azokat is, akik furcsán néznek rá, vagy olyanokat mondtak róla. Nem zavarja semmiben. Árad belőle valami. Keresztül árad rajta valami, amit ő is úgy kapott. Újra kapcsolatban van az Atyával, Istennel, és felismeri, hogy testvérei a többiek. Még azok is, akik ellenségesen állnak vele szemben.

Különös ez a változás. És nagyon igaz az a mondat: az életem minden bajának az az oka, a mi életünk minden bajának is az az oka, hogy elveszítettük Istent, akinél otthon érezhetjük magunkat, biztonságban, védettségben. Aki nekünk olyan gazdagságot ad, amiből telik adni másoknak: jó szót, megbocsátást, segítséget. Mindig azt, amire éppen szükség van.

Ez azzal kezdődött Zákeus életében, hogy Jézus a nevén szólította. Megállt a fa alatt és a nevén szólította. Aztán önmagát adta neki. ? A nagy vásárban egy elveszett gyerek. Most pedig az Isten gyermekévé vált.

Testvérek, a Biblia arról szól, hogy Isten utánunk jött Jézus Krisztusban, és árasztja a szeretetet itt a gyűlölködés világában, és többet ad, mint amennyit feltételezünk, vagy mint amire vágyunk. Sokan ma is csak látni akarják Őt. Tisztes távolból hallani róla egyet-mást, Ő pedig magát adja. Azt mondja: "ma nekem a te házadnál kell lennem." Együtt akar élni velünk.

Itt most már az a kérdés, hogy mi akarjuk-e? És sok csalódás után legalább róla feltételezzük-e, hogy ezt őszintén mondja. Ő nem játszik velünk, nem csap be minket, nem vezet félre. Azt adja, amire tényleg szükségünk van, és ingyen, úgy, hogy Ő fizette meg az árát. Lehet, hogy mi már le is mondtunk erről. Napirendre térünk afelett: ilyen az élet. Ő azonban magát az életet, azt az igazit, az örököt, a halálon is diadalmast és túlnyúlót hozza nekünk.

Ádvent küszöbén vagyunk. Ilyenkor különösen is időszerű ez a kérdés: miért jött Jézus? Azt mondja: "Azért, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett." Mikor lehet Őt befogadni? Ebben a történetben kétszer is szerepel ez a kis szócska: ma. Akkor, amikor megáll a fa alatt, akkor, amikor a nevünkön szólít, akkor, a-mikor éppen nekünk beszél arról, hogy elveszett gyermekekből Isten gyermekeivé, királyfiakká akar formálni. És mindjárt rájövünk: nem va-gyunk feleslegesek, rájövünk, mi végre vagyunk a világon. Egyszerre világosabb lesz: honnan jövünk és hova megyünk. Visszakapjuk Őérte az elveszített gazdagságot.

Jó lenne, ha ma este erre nagyon őszintén válaszolnák: ki vagyok én? Elveszett gyerek vagy királyfi? "A-zért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett."

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, köszönjük, hogy nem kell tülekednünk a vásárban, hanem szabad ajándékot elfogadnunk tőled. Köszönjük, hogy veled együtt mindazt újra visszakaphatjuk, amit elveszítettünk a bűnnel.

Áldunk téged Atyánk, hogy az egyszülött Fiadnak nem kedveztél, hanem Őt mindnyájunkért odaadtad, és vele együtt mindent nekünk akarsz adni. Ismered a szükségeinket. Olyan sokféle: anyagi, egészségi, emberi, lelki, hitbeli szükségünk van. Könyörülj rajtunk és még abban is te bátoríts, hogy merjük nyújtani a hitünk kezét, hogy telerakhasd ajándékokkal.

Most különösen arra kérünk, hogy az elveszettségnek a magányából és kiszolgáltatottságából szabadíts ki minket. Hadd legyünk újra Isten gyermekeivé. Köszönjük, hogy olyan egyszerűvé tetted ezt, hogy akik befogadnak téged, Jézus Krisztus, azoknak hatalmat adsz, hogy Isten fiaivá legyenek.

Engedd, hogy mindannyian azokká váljunk, és így legyünk gazdagok lelkiekben arra, hogy adjunk, szolgáljunk, elengedjünk, szeressünk ? ha kell egyoldalúan is. Segíts ezt elkezdeni már ma.

Ámen.