LÁTNI ISTEN DICSŐSÉGÉT

Alapige: Ez 1

A harmincadik évben, a negyedik hónap ötödikén, amikor én a fogságban élő nép között voltam a Kebár folyó mellett, megnyílt az ég, és isteni látomásokat láttam. A hónap ötödikén, Jójákin király fogságba vitelének ötödik évében, szólt az Úr igéje Ezékiel paphoz Búzi fiához, a káldeusok országában, a Kebár folyó mellett, és megragadta őt ott az Úr. Láttam, hogy forgószél jött észak felől, nagy felhővel és egymást érő villámlással, körülötte fényözönnel. A közepéből, a villámok közül mintha ezüstös csillogás tündöklött volna. Négy élőlény alakja volt ott. Ilyennek látszottak: emberhez hasonló alakjuk volt, de mindegyiknek négy arca, és mindegyiknek négy szárnya volt. Lábaik egyenes lábak voltak, de lábfejük olyan volt, mint a borjúláb. Ragyogóak voltak, mint a fénylő réz. Szárnyuk alatt négyfelől emberi kezek voltak. Mind a négynek voltak arcai és szárnyai. Szárnyaik összeértek, egyiké a másikéhoz. Nem kellett megfordulniuk, amikor jártak, mindegyik előre nézve tudott menni. Ilyen volt az arcuk: volt emberarcuk, de volt oroszlánarca is mind a négynek jobbról, bikaarca is volt mind a négynek balról és volt sasarca is mind a négynek. Ilyen volt az arcuk. Felső szárnyaik ki voltak terjesztve, ez a két szárny összeért, egyiké a másikéval, kettő pedig eltakarta a testüket. Mindegyik előre nézve tudott menni. Ahova a lélek akart menni, oda mentek, nem kellett megfordulniuk, amikor jártak. Ilyenek voltak az élőlények: külsejük olyan volt, mint az izzó parázs, és az élőlények közt, mintha égő fáklyák lobogtak volna. Tűz ragyogott, és a tűzből villámok cikáztak. Az élőlények járása-kelése olyannak látszott, mint a villámlás. Amikor néztem az élőlényeket, megpillantottam egy-egy kereket a földön az élőlények mellett, mind a négy előtt. A kerekek úgy voltak elkészítve, hogy ragyogó drágaköveknek látszottak, és mind a négy egyforma volt. Úgy készültek, hogy mindegyik kerék közepében egy másik kerék látszott. Amikor jártak, négy irányban tudtak menni; nem kellett megfordulniuk, amikor jártak. A kerék abroncsai magasak és félelmetesek voltak, és mind a négy abroncs körös-körül tele volt szemekkel. Amikor a élőlények jártak, a kerekek is jártak mellettük; és amikor az élőlények fölemelkedtek a földről, a kerekek is fölemelkedtek. Ahová a lélek akart menni, oda mentek; ahová a lélek akarta. És a kerekek is fölemelkedtek velük, mert az élőlények lelke irányította a kerekeket. Ha azok jártak, ezek is jártak, ha azok megálltak, ezek is megálltak; ha fölemelkedtek a földről, fölemelkedtek a kerekek is, mert az élőlények lelke irányította a kerekeket. Az élőlények feje fölött valami boltozat volt, amely félelmesen csillogott, mint a jég, és ki volt feszítve a fejük fölött. A boltozat alatt ki voltak terjesztve szárnyaik, egyiké a másiké felé. Mindegyiknek volt másik két szárnya is. Ezekkel eltakarták a testüket elől is, hátul is. Amikor jártak, olyannak hallottam szárnyaik zúgását, amilyen a nagy vizek zúgása, mint a Mindenható hangja. Hangjuk zúgása olyan volt, mint egy tábor morajlása. Amikor megálltak, leeresztették szárnyaikat. És egy hang hallatszott a fejük fölött levő boltozatról amikor megálltak, és leeresztették szárnyaikat. A fejük fölött levő boltozaton fölül egy zafírfényű trónus alakja látszott, a trónus alakja fölött pedig emberhez hasonló alak látszott. Ezüstösen csillogónak láttam: derekától fölfelé úgy látszott, mintha tűz fogná körül, derekától lefelé pedig úgy láttam, mintha fényözön venné körül. A körülötte levő fényözön olyannak látszott, mint a szivárvány, amely a felhőkön szokott lenni esős napon. Ilyen volt az Úr dicsőségének a látványa. Amikor megláttam, arcra borultam, és hallottam, hogy valaki megszólal.

Imádkozzunk!

Hódolunk előtted Atyánk a mai reggelen és imádunk téged, hogy a feltámadásra emlékezhetünk a hét első napján. Dicsőítünk Urunk az ünnepnapok minden igehirdetéséért. Köszönjük a pihenést, és hálásak vagyunk az elmúlt hét minden ajándékáért. Köszönjük, ha segítettél munkánkat örömmel végeznünk, hogy a nehézségek között nemcsak lelki erőt adtál, hanem fizikait is.

Imádunk téged Atyánk a gyülekezet közösségében, elsősorban ezért jöttünk ide. Megvalljuk alázattal, most is szükségünk van a te igédre. Kérünk Urunk, szólítson meg a te igéd üzenete, hadd érthessük meg és merjük cselekedni azt innen hazamenve.

Köszönjük Urunk a te bocsánatodat, alázattal valljuk meg, hogy szükségünk van a te bocsánatodra is, tisztíts meg bennünket mindentől, ami még elválaszt tőled, vagy egymástól. Add, hogy semmi gond, keserűség ne tudja gátolni az igehirdetésre figyelésünket.

Arra kérünk, hogy Jézusért hallgasd meg imádságunkat és fogadd kedvesen imádatunkat.

Ámen.

Igehirdetés

A Feltámadás ünnepe előtti héten Kárpátalján szolgáltam esténként Záhonyban, egy kedves gyülekezetben, amelyiknek a lelkipásztora a mi gyülekezetünk házaspári körében többször tartott alkalmat, jó barátja itt sokunknak. Vele beszélgettünk arról, hogy a sztálini érában a lelkészek, akik vállalták hitüket, milyen nehéz körülmények közé kerültek Kárpátaljáról, amikor munkatáborokba vitték őket. Éveken keresztül kellett nehéz munkaszolgálatot végezniük. De nem is annyira az ottani nehéz körülményekről beszélgettünk, hanem arról, hogy Isten milyen hatalmasan megtartotta őket, a legtöbb lelkipásztor közülük a 90 éves kort is megélte. Egyikük ma is él. Hihetetlen nehéz körülmények között voltak, a testük is biztosan sokszor gyötrődött, de Isten megtartotta őket, nemcsak a fogságban, hanem azt követően is, a szolgálatban, mert amikor Isten ott van az övéivel, a legnehezebb körülmények között is igazolja övéi számára, hogy velük van, megtartja őket. Ezeknek a lelkészeknek az életkora is hirdette, milyen az az Úr, aki mindenható, aki szent, aki mindenütt jelenvaló, ott van az övéivel.

Magyarországon is volt több olyan lelkipásztor, aki ilyen módon tapasztalta meg Isten szeretetét és sokuknak ma is hallgathatjuk az igehirdetését.

Ma, amikor konfirmációs vasárnapunk van, Isten jelenlétében lesznek a fiatalok és a felnőtt konfirmálok. A 8 órai istentiszteleten Isten igéje Ezékiel könyve első részéből szól hozzánk. Ezékiel is fogságban volt, nagyon kemény fogságban, noha számukra a babiloni fogságban nem volt olyan kemény munkaszolgálatos körülmény, mint például a Kárpátaljai lelkészeknek, de neki is megvolt a maga problémája a saját életében és a szolgálata kapcsán is.

A konfirmáció azt jelenti, megerősíteni, megerősítés. Ezékiel neve is ezt a jelentést hordozza; Isten megerősít. Ezt a könyvet most kezdtük el olvasni, s amikor Ezékiel nevének jelentését tudatosítottam magamban, hálás voltam Istennek, hogy a konfirmáció vasárnapján olyan prófétai könyvvel foglalkozhatunk, amely szerzőjének a neve a megerősítést jelenti.

Hogyan erősítette Isten Ezékielt? A konfirmáció során a hívő ember, hívő fiatal erősít meg valamit, Ezékiel neve viszont azt hordozza, hogy nem az ember erősít, hanem az Isten cselekszik. Mit tesz Isten azért, hogy az ő prófétáját a fogság körülményei között megerősítse? Meg fogjuk vizsgálni, miért hallottunk nagyon sok kifejezésben arról, hogy az isteni dicsőség hogyan mutatkozik meg a próféta számára. Miben látszik Isten dicsősége a felolvasott igeszakaszban és milyen bátorítást jelent számunkra, ma élő keresztényeknek, Isten népének?

Ezékiel a babiloni fogság prófétája. A Kébár folyó mellé deportálták sok fogollyal együtt, és Jójákin király fogságba vitelének ötödik évében kapta prófétai elhívását, ez i. e. 593., Jeruzsálem 587-ben pusztult el, tehát hat évvel később. Ezékiel személyes sorsa összekapcsolódott fogságba került népe sorsával. Gazdasági, társadalmi, politikai szinten jellemző, hogy az idegen uralkodó hatalma alatt voltak, neki kellett szolgálniuk, viszonylagos nyugalomban élhettek idegen földön, de másokért kellett dolgozniuk. Ezékiel szolgálatában az volt különösen nehéz, hogy Isten akarata képen mindig éppen az ellenkezőjét kellett mondania annak, mint amit az ő népe gondolt. Isten ítélete miatt került Júda népe fogságba, a jeruzsálemi templom elpusztulása is az Úr ítélete volt. Ezékielnek tehát ítélet alatt lévő nép között kellett élnie. A szenvedések és a fogság körülményei ellenére a foglyok hamis reményekben bíztak, arra gondoltak, hogy hamarosan hazatérhetnek, hiszen az Úr temploma még állt, a Szentláda még benne volt, így az Úr majd hazaviszi őket. De Ezékielnek Jeruzsálem hamarosan bekövetkező pusztulását kellett hirdetnie a népe között és keményszívűségükre kellett rámutatni; meg kell térniük, az Úr megkönyörülhet rajtuk, de ehhez meg kell térniük. A nép azonban egyre keményebb, egyre hitetlenebb volt.

Hat év múltán jött a hír, hogy elpusztult a város, elpusztult a templom, elpusztult minden. Ekkor a nép, a foglyok teljes reményt vesztettségbe, letargiába estek, úgy érezték vége mindennek. Ezékielnek azonnal hirdetnie kellett a szabadulás bizonyosságát: az Úr könyörül rajtuk, bízzanak benne. A nép azonban ezt sem akarta elhinni, hiszen a látható tények ennek az ellenkezőjét igazolták.

Ezékiel szenvedett népe miatt, az Isten ítélete alatt lévő nép között átélte ennek a helyzetnek minden nyomorúságát, és Isten hitetlen népe minden lelki terhét is. Ő pontosan az ellenkezőjét hirdette annak, mint amit a többiek éreztek, gondoltak, átéltek. Nem volt számára egyszerű az Urat szolgálni egy ilyen nép között, egy ilyen helyzetben. Ezért fontos, hogy neve azt jelenti: Isten megerősít.

A megerősítés nagyon fontos volt Ezékiel számára, hiszen egyik alkalommal reggel meg kellett jövendölnie szeretett felesége halálhírét, amely aznap este bekövetkezett. Viselkedésével, hogy nem gyászolhatta szeretett feleségét a kor szokásai szerint, azzal is igét hirdetett. Személyes sorsa, hogy elveszíti a társát, része igehirdetése, része népe sorsának.

Hogyan erősítette meg Isten a prófétát egy ilyen tragikus helyzetben, amit Ezékiel és a felesége is előre tudott? Erről az Ez 24-ben olvashatunk. Az ige alapján tudjuk hogyan erősítette meg őt Isten: megmutatja a dicsőségét neki. Most, amikor Kálvin év van, fontos kiemelni, szeretett reformátorunk is ezt az igei igazságot hangsúlyozta: az Úr dicsősége ragyog fel mindenek fölött. Akkor is, ha minden jól megy az ő népének, de akkor is, amikor nehézségei vannak. Bűnös, ítélet miatt szenvedő nép, egyre keményebb szívű. Egy ilyen nép között szolgáló próféta, tragikusnak tűnő életsorsa, de életét, szolgálatát, igehirdetését, még a felesége elvesztésekor is, Isten dicsőségének a látása határozza meg.

Ilyen volt az Úr dicsőségének a látványa, vagy formája. A felolvasott igéből tudjuk, látta az Urat isteni dicsőségében. Isten megjelent neki, amikor elhívta, amikor meg kellett jövendölnie Jeruzsálem pusztulását, vagy arról beszél a templomban, hogy a bálványimádást Isten már nem tűri, ezért az Úr dicsősége elhagyja a templomot, aztán elhagyja Jeruzsálem városát is, akkor már nincs ott az Úr népe között Jeruzsálemben, a város el fog pusztulni. A 43. résztől arról olvasunk, hogy Ezékiel visszamegy a templomba, visszamegy a városba, megjelenik az Úr dicsősége, mégis csak lesz szabadulás. Mégiscsak ott lakik a népével mindvégig. Az egész könyvet keretbe foglalja, illetve áthatja az Isten dicsőségéről szóló igazság. Ez fontos Ezékiel számára és a kemény, megátalkodott szívű nép számára is.

Amikor Ezékiel látja az Úr dicsőségét, akkor megpróbálja leírni és erről olvashatunk az igeszakaszban. Mennyire furcsa a látvány leírása, olvasása? Hiszen ókori kifejezések használatával próbálja leírni a leírhatatlant, és az "olyan, mint", "hasonló" kifejezésekkel, valamint mindenképpen tele van szimbolikus képekkel. A Jelenések könyve magyarázata során hallhattunk ezekről az élőlényekről, az Újszövetség utolsó könyve is használja ezt a szakaszt, illetve Ezékiel könyvéből több esetben tanít.

Mindenképpen furcsa az egész látvány, de azt hirdeti, milyen a mi Istenünk dicsősége. Mi nem vagyunk fogságban, Isten népe között lévén nem vagyunk kemény szívű nép között, de Ezékiel lelki jellemzői, fizikai körülménye kapcsán gondolkozzunk el azon, van-e a mi környezetünkben csak egy is, aki kemény szívű, aki nehéz emberünk. Akár családtag, munkatárs, vagy szomszéd. Csak egy, aki tud Istenről, de csak azért sem akarja elfogadni őt. Imádkozunk is talán érte, főleg családtagokért szoktunk, de ennek ellenére sem akarja elfogadni azt, amiért mi imádkozunk. Amikor egyre keményebb, mi már látjuk, hogy Isten keresi, sok minden történik az életében, talán szenvedés is, de egyre keményebb. Ilyen helyzetben nem könnyű erősnek maradni, hűségesen kitartani az imádságban. Ilyenkor én azt tapasztaltam, hogy elcsüggedtem, feladtam, belefáradtam, úgy gondoltam, úgy sem fog megváltozni. Ha több ilyen emberünk van ? Ezékiel a nép között élt és az egész nép ilyen volt ?, hogy képviseljem Istent? Hogy lehessek erősebb a hitben, ha mindenki más mellettem olyan, amilyen? Ha népünkre, országunkra és vezetőinkre gondolunk, Isten népének itt is van mindig felelőssége. Bízunk-e a mostani körülmények között is Istenben?

A héten beszélgettem két édesanyával és egyikük elmondta, hogy a pénteki nappal ő is munkanélküli lett. Amikor a hívő ember is elveszíti a mai helyzetben munkáját, akkor hogy beszéljen Istenről azoknak, akik még nem ismerik őt? Amikor azok, akik még nem ismerik Istent, panaszkodnak, és mindent elmondanak mindenkiről, hogy képviseljem az Isten kegyelmét, szeretetét, vagy akár ítéletét, mert lehet, hogy azt kell elmondani ma is a körülöttünk élőknek, hogy "Vigyázz, Isten szentségét ne gyalázd!" Amikor mi ilyen módon teszünk Istenről bizonyságot, akkor a harag és indulat vezet minket, vagy a mentő szeretet, a könyörülő szeretet tüze?

Ezékielnek nem volt könnyű erősen állnia a szolgálatában és abban bízni, hogy népének lesz jövője. Hogyan látta tehát Isten dicsőségét, hogyan láthatjuk mi is akkor, ha érezzük, hogy a mi mostani időnk sem a legrózsásabb?

Ami Ezékielnek megjelenik az isteni dicsőség látványában, formájában, azt a szakirodalom theofániának nevezi. Mindenképpen ragyogás, fényözön, villámlás, dicsőséges megjelenés. Hallottunk trónról, a trónon ülő valakiről, a trónt hordozó titokzatos lényekről, és bizonyos kerekekről. Ha olvastunk ókorról szóló történeteket, vagy láttunk filmeket, az ókori uralkodókat is vitték kézben, néha trónszekéren. Ha az uralkodó haladt, neki nem kellett mozognia, hanem csak azoknak, akik őt vitték.

A leírás alulról felfelé haladva mutatja be az isteni dicsőség részét, először a trónhordozó lényeket, igen részletesen, aztán néhány mondatban beszél arról, aki a trónon ül.

Fontos igazság, hogy ha csak a trónhordozó lények jellemzőit vizsgáljuk a teljes írás fényében, az is jelzi, hogy milyen hatalmas az az uralkodó, akit hordoznak. A lényekről kiderül, hogy angyalok. A 10. részben olvasható, hogy kerubok. A paradicsomi kiűzetés történetében olvashatunk ilyen kerubokról. A Jelenések könyvében is a kerubok azok, akik a legközelebb tartózkodhatnak Istenhez, ők vannak legközelebb hozzá, különleges beosztásban levő angyali lények, tehát valóságos személyek.

Elizeus látja a kerubokat szárnyakkal, kezekkel, a négyes szám ? négyen vannak ? jelzi a teljességet. A vízszintesen kiterjesztett alsó szárnyaik összeérnek és egyfajta négyzetet alkotnak, az egységet mutatják, egységben vannak. A leírásból az is kiderül, hogy mellettük kerekek vannak, amelyek lehetnek akár a trónszekér kifejezői, de az is lehet ? bizonyos igemagyarázók szerint ?, hogy a kerubokat jelentik, hiszen a kerekekben a kerubok lelke van. Fontos és lényeges, hogy a lények és a kerekek is mozognak, arra, amerre a lélek akarja. Mozgásukon látszik, hogy nem kell megfordulniuk, mert bármilyen irányba tudnak mozogni.

Milyen az az uralkodó, akinek ilyen trónhordozói vannak? Mindenható, hiszen amikor a szárnyak megsuhannak és elindulnak a trónhordozó lények, az olyan mintha szökőár hangja hallatszódna, sőt mint a Mindenható hangja. Az angyali teremtett lények zúgása, mozgása olyan mintha a Mindenható hangja hallatszódna. Amikor az Úr a Sínai hegyen beszélt, elmondja a Tízparancsolatot, isteni hangjával, azt a nép nem tudja elhordozni. A konfirmációs oktatáson szoktam elmondani a fiataloknak, hogy gondolkozzanak el azon, milyen lehetett az Isten hangja, hogy nem tudták elhordozni. Mózesnek mondják, hogy ő menjen oda az Úrhoz, ő hallja meg, mert ők nem tudják elviselni. Mózes el tudta viselni azt a hangot. Ha már álltunk viharzó tenger mellett, vagy talán a fövenyen, akkor hallhattuk a hangját. A mozgásból kijövő hang jelzi, hogy milyen hatalmas a trónhordozó, de ő még csak a trónhordozó. Milyen lehet akkor az uralkodó? A fogságban Ezékiel számára az ókori kép szimbolikus jelentése jelezte, hogy az Úr a mindenható Isten. A népnek is ezt kellett tudnia. Nem Babilon uralkodója a mindenható, noha Nabukodonozor király is egyszer Isten akart lenni. Az Úré a hatalom, bármi ami történik, csak az ő engedélyével történhet. Az ítéletben is megmutatkozhat az ő ereje, de megmutatkozhat a kegyelemben is, a szabadításban.

A lényeknél a két szárny arra való, hogy magukat takarják. Isten szent, a hozzá legközelebb levő lények is, a legtisztább angyali teremtmények is méltatlanok arra, hogy közel legyenek Istenhez, hogy látszódjanak az Uralkodó előtt. Vannak olyan népek ahol nem lehet ránézni sem az uralkodóra, csak külön engedéllyel, lehajolva kell állni előtte, folyamatosan a földet nézni és legfeljebb beszélni vele. Még az angyali lény sem méltó arra, hogy az isteni szentséggel szembesüljön. Hát akkor a bűnös ember, mint például Ezékiel is, nem beszélve a keményszívű, hitetlen népről, egy pillanat alatt elpusztulna, ha az isteni szentséggel találkozna. Mert ilyen az Úr. Vajon hogyan fog ítélni, az ő népét hogy fogja ítélni, ha ennyire szent, hogy még a tiszta angyal sem lehet előtte leplezetlenül, takarnia kell magát, hiszen az isteni szentséghez képest ő is tisztátalan.

Mégis ez a szent és mindenható uralkodó ott van Babilon földjén. Ez önmagában evangélium. Hiszen az Úr dicsőségét a szent láda jelképezte, ami akkor még Jeruzsálemben volt. De az Úr dicsősége megjelenik Ezékielnek, s rajta keresztül a népnek Babilon földjén. Isten dicsősége ott van a fogságban is, mert ő mindenütt jelenvaló Isten. A trónhordozóknak nem kell megfordulniuk, amikor járnak, amikor arra mennek, amerre az uralkodó akarja, a kerekeknek sem, azonnal ott vannak bárhol, mint a villám cikáznak. Ez az isteni mindenütt jelenvalóság képi kifejezése lehet: az Úr ott van bárhol, bármikor. Mózes így beszélt Istenről: "Egeken száguld segítségedre, dicsőségében a felhőkön", azaz, a isteni mindenütt jelenvalóság azt hirdeti, hogy ő ott van, ez már önmagában kegyelem, de ha úgy tűnik, mintha nem lenne ott, akkor bármikor ott lehet. Ő soha nem késik el, lehet, hogy késik talán, úgy tűnik, főleg az övéinek, de nem késik el. Az ítélettel sem késik el, de a szabadítással sem.

A kerekeken levő szemek jelképezik az isteni mindentudást; lát, jól tudja, mi minden történik az ő népével, vagy mi mindennek kell történnie, majd a jövőben is. Mindenható, szent, mindenütt jelenvaló és mindent tudó az, akinek ilyen trónhordozói vannak.

Gondoljunk arra, amikor például több angyal is megjelent Elizeus és a szolgája védelme érdekében. Arám királya próbálta az elit csapattal elfogni a prófétát, körbefogták Dótán várát, a szolga látva az ellenséget jajveszékel, Elizeus viszont nyugodt maradt, mert látta az angyali seregeket. Az angyalok ugyanis ott teremtek egy pillanat alatt, és védték a prófétát és a szolgáját. Jézus is azt mondta Péternek és a többieknek, hogy kérhetne bármennyi angyalt, hogy megvédjék őt, de nem tette.

Csak angyali teremtmények azok, akik jönnek és segítenek, ha kell. Az isteni mindenütt jelenvalóság azt hirdeti, hogy az Úr tudja, hogyan segítsen és azt is, hogy mikor, még ha az utolsó pillanatban is, de biztos, hogy ott lesz. Népe számára Babilon földjén az ő jelenléte azt hirdeti, hogy népének lesz jövője, mert a fogságban is velük van. Még keményszívűek és istentelenek, de majd megkönyörül rajtuk, megszabadítja őket. Ezékiel könyvét olvasva tudjuk, hogy a fogság terhei, Ezékiel igehirdetésein keresztül az isteni mindenhatóság és szentség a népet felszabadította. A nép meggyógyult, megbánták vétkeiket.

Isten nem hagyja az övéit véglegesen el, legfeljebb egy időre. De azt is azért teszi, hogy tudják meg, milyen az mintha nem lenne velük az Úr, hogy megalázzák magukat és hozzá forduljanak.

Ezékiel könyve azzal fejeződik be: "Ott van az Úr.", jelen van az Úr ott. Az itt már Jeruzsálem és a templom, Isten népe ismét az Úrral, saját földjén. Az Úr mindentudása ? ha úgy tűnik, hogy ő nincs velünk ? talán éppen úgy ítél, valami olyan történik, ami nagyon rossz, mert Isten már csak ezzel tudja még az övéit is magához visszatéríteni, akkor is fennáll, hogy tudja, hogy miben vagyunk. "Aki titeket bánt, az ő szeme fényét bántja", mert ő mindent lát és mindent tud.

Eddig csak a trónhordozókról volt szó, de az ige alapján az isteni tulajdonságokról biztosan még több mindent lehetne elmondani, amit a trónhordozók jellemzőin keresztül mutat be az ókori szimbolikus kép. Ezékiel lát valamit és közben megismeri az isteni dicsőséget.

Milyen az, amikor az igazán fontos személyt látja, aki a trónon ül? Akkor is olyan kifejezéseket használ, hogy tisztán nem látja, de azt tudja, hogy ő az uralkodó. Mindenképpen van egy boltozat a trónhordozók és a trónon ülő között. Ez is jelzi, hogy a trónon ülő más, mint akik őt hordozzák. A trónhordozó lények is hatalmasak, az isteni mindenhatóságot jelzik a dicsőségben, de milyen a trónon ülő? A Károli Bibliából idézek: "És a királyi széknek formáján mintegy ember formája azon felül." Tehát, nem ember, hanem Isten. De nem mintegy angyal formája, nem angyalhoz hasonlítható, hanem mintha ember lenne. A teremtéskor Ádám és Éva az Isten képmására teremtetett. A bűneset utáni ember formáját is vállalja az isteni dicsőségben megjelenő Mindenható. Ez is önmagában evangélium, hogy Isten vállalja a bűneset utáni ember formáját is. Hiszen ezt a bűnöst fogja ő megváltoztatni, megszabadítani.

A fényesség körülötte pedig, mint a szivárvány. Ez beszédes, hiszen a szivárvány Noé ideje óta van, és célja ma is az, amikor az égboltozatra helyezi, hogy ő emlékezzen arról, amit ígért, hogy nem lesz többé özönvíz. A szivárvány ragyogása azt hirdeti, hogy a trónon ülő Mindenható szent és mindenütt jelenvaló és mindentudó Isten, isteni személy, aki ember formájú. Tudja, hogy mit ígért, emlékezik rá, hogy hűséges maradhasson. A nép Isten ellen van és keményszívű. Ezékielnek nem könnyű az ilyen népet elhordozni, de az Úr hűséges, kegyelmes, akkor is, még az ítéletében is.

Amikor velünk valami olyan történik, amit nem értünk, hogy az Úr miért engedte meg, vajon vétkeztem ellene és azért történt, és talán még rá is döbbenek arra, hogy igen, de nekünk akkor is az isteni dicsőséget kell látnunk, nagyon rossz, ha csak magunkra nézünk, és a bűneinkre. Kell ezekkel foglalkozni, Isten a keményszívű népet is helyreállította, de nem szabad csak a mi bűnös voltunk minden szörnyűségére, vagy a mi bűnös népünk és vezetőink dolgaira néznünk, nekünk először mindig az Urat kell látni. Ezékiel könyve nem véletlenül kezdődik azzal, amivel.

Mivel mi a nagypénteki események után vagyunk ? Jézus meghalt és föltámadott, és uralkodik ?, nekünk még könnyebb látnunk azt, amit Ezékiel is tudhatott. Az egész könyvén végig sorjázik, hogy nemcsak a babiloni fogságból fog a nép szabadulni, hanem jön majd a nagy Szabadító, a Messiás. Ezékiel könyve is túlmutat a korán. Az Isteni dicsőség központi személye, a trónon ülő, emberformájú, emberhez hasonló jelentés Jézusban már azt hirdeti, hogy az Ige testté lett. Isten emberré lett, ez a nagy titok, hogy a dicsőséges isteni személy vállalja az emberi létet a maga teljességében, csak bűn nélkül. Isten dicsősége az Úr Jézusban mutatkozott meg a legteljesebben.

Számomra az Ezékiel könyve első része a trónon ülő képével egyértelműen jelzi az ószövetségben, hogy a mi megváltónk vállalta a mi bűnös ember voltunkat. Jézus neve is azt jelzi az Immánuel méltóság jelzővel, velünk az Isten, Jézus pedig azt jelenti megszabadítani bűneinktől. A Szent Isten közelében ott lehet a bűnös ember és nem kell magunkat eltakarni semmivel, úgy állhatunk az Isten szentsége előtt ahogy vagyunk. Ott állhatunk bűnösen és nem kell magunkat, keményszívűségünket takargatni, Jézusért állhatunk meg előtte. Ő megtisztít, megszentel.

Jézus Krisztus számára a kereszten egy pillanatra megszűnt, hogy vele van az Isten. Az isteni dicsőség ott az ítéletben mutatkozott meg; "Én Istenem! Én Istenem, miért hagytál el engemet?". A Szentség ítélt, de az egyszülött Fiút ítélte, azért, hogy mi bűnösök, a legkeményebb bűnös is, ott lehessünk az isteni szentség közelében. Így kegyelmes az Isten. Nem volt véletlen, hogy a damaszkuszi úton a nagyon kemény szívű Saul megtérhetett. Az sem volt véletlen, hogy a filippi börtönben Saul és Silás a fogságban a legnagyobb szenvedések között sínylődve Istent dicsőítette és földrengés lett; az Isten cselekedett. A fogság nyomorúsága közben is, a szó szoros értelmében véve is, magasztalják Istent, mert tudják, hogy ő kicsoda. Jób, a legnagyobb nyomorúság között, amikor mindenét és mindenkit elveszített, akkor is Istent dicsőítette.

Mert a fogság lehet nehéz, lelki terhe lehet szörnyűséges, de ha az Úr dicsőségét látja a benne bízó, akkor a nehézségek között is másképp tud élni, létezni, ha kell szolgálni. Így leszünk mi Isten eszközei. A bűn fogságából és a félelem rabságából is az Úr ki tud szabadítani; látom őt, a magam gyengeségét, a bűn, a kísértés erősebb, de az Úr mindenható.

Ezékiel könyve azzal kezdődött, hogy "És lőn", amely kifejezés mindig azt hirdeti, hogy az az Isten, aki ilyen hatalmas, cselekszik, üdvtörténetet hajt végre, még a fogságban is. Látni az Isten dicsőségét nekünk azt jelenti, hogy látom az Urat hit által és bízom benne.

Imádkozzunk!

Magasztalunk téged Uram, hogy te a te isteni dicsőséged formáját engedted látni a prófétának is, és köszönjük, hogy mi az Úr Jézusban láthatjuk még teljesebben. Imádunk téged Atyánk, hogy te a kereszten az Egyszülöttet ítéltet, hogy rajtunk könyörülhess. Magasztalunk, hogy ez nemcsak ránk lehet igaz, hanem minden nehéz emberünkre is a családban, munkahelyen, vagy szomszédok között. Szeretnénk Urunk ezt a te isteni igazságodat, tulajdonságodat hinni és képviselni akkor is, amikor népünkre és vezetőinkre gondolunk. Add Urunk, hogy téged lássunk mindenhatónak, szentnek és velünk valónak.

Köszönjük, hogy a mi életünkben is annyiszor igazoltad már, hogy mindig megérkeztél és szabadítottál. Kérünk téged azokért közöttünk, akik most vannak bármilyen rabságban, add a te szabadításodat nekik. Legyél azokkal, akik fizikai terheket hordoznak betegség miatt, vagy a gyász nehéz terhét, a te békességeddel, vigasztalásoddal legyél számukra jelen. Kérünk Urunk arra, hogy te légy a konfirmáló fiatalokkal és felnőttekkel, köszönjük az ő életüket. Add, hogy meg tudjanak erősödni a hitre és legyenek a te hűséges követőid. Add, hogy mi is hadd tudjunk hűségesen követni téged, és úgy képviselni, ahogyan azt az ezékieli próféciában is láttuk. Segíts Urunk, hogy először mindig rád tekintsünk hittel és minden mást ezután nézzünk. Áldunk Urunk, hogy az Úr Jézusban láthatunk téged kegyelmes Atyának. Benned bízó gyermekeidként kérjük mindezeket tőled, az Úr Jézus nevéért.

Ámen.