PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2009. február 8.
(vasárnap)

Cseri Kálmán


ENGEDELMESSÉG


Alapige: Ef 5,21

Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében.


Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, szerető mennyei Atyánk, áldunk téged azért, hogy már az ősi zsoltár szavaival is hozzád kiálthattunk, és most a magunk szavaival is próbáljuk megvallani, hogy egyedül te vagy Isten. Téged magasztalunk a teremtés csodájáért, a megváltásban megmutatkozó kegyelmedért és azért, hogy miközben a világmindenséget kormányzod, szemmel tartod a mi kicsi életünket is.

Hálát adunk neked az elmúlt héten megtapasztalt gondoskodásodért, szeretetedért, türelmedért, hűségedért.

Köszönjük, hogy magad elé engedsz minket. Tudjuk pedig, hogy te a szent, nem viseled el a bűnt, de áldunk azért, mert szereted a bűnöst. Ezzel a reménységgel jövünk hozzád, és tudjuk, hogy egyedül Jézus Krisztusra való tekintettel találkozhatunk veled.

Kérünk, Atyánk, hogy Őreá nézz és rajtunk könyörülj meg. Az Ő szenvedését és érdemeit tekintsd és minket ajándékozz meg. Tudjuk, hogy semmi jót nem érdemlünk tőled.

Bocsásd meg mindazt, amivel az elmúlt napokban is vétkeztünk ellened és egymás ellen. Olyan mélyen beágyazódott a hitetlenség a szívünkbe, szabadíts meg tőle. Olyan sok rossz gyümölcsöt terem a mi megromlott természetünk, add nekünk Jézus Krisztus természetét. Köszönjük, hogy ez lehetséges. Köszönjük, hogy te fizetted meg ennek az árát, megváltó Urunk, Jézus Krisztus.

Kérünk, segíts most úgy figyelni az igére, hogy készek legyünk engedni is annak. Te tedd számunkra személyessé. A te Szentlelked tegye hangsúlyossá mindannyiunknak azt, amiben most kell előbbre lépnünk. Köszönjük, hogy te nem parancsok osztogatásával kezded, hanem ajándék osztogatásával.

Így tartjuk a hitünknek a kezét. Tudjuk, hogy nem érdemlünk semmi jót, de tudjuk, hogy nem a mi érdemeink szerint bánsz velünk, hanem a te irgalmasságod és nagy gazdagságod szerint. Kérünk, engedj közel magadhoz és ajándékozz meg azzal, amire szükségünk van.

Így könyörgünk azokért, akik most gyászban vannak. Add nekik azt a vigasztalást, amit csak tőled kaphatunk mindnyájan. Azt a békességet, amit te nem úgy adsz, Úr Jézus, ahogy a világ adja, és amit nem vehet el tőlünk senki. Add nékik azt a reménységet, amivel túlláthatunk a láthatókon és komolyan vehetjük a láthatatlanokat is.

Kérünk, szólj Urunk, mert hallják a te szolgáid.

Ámen.


Igehirdetés

Hagyománnyá vált, hogy február második hetét a házasság hetének nevezték el. Keresztyén gyülekezetekben is ilyenkor több szó esik arról, hogy mit tanít a Szentírás a házassággal kapcsolatos kérdésekről. Vizsgáljuk meg most mi is azt, hogy mi a Biblia tanítása arról, hogy mi a házasság, mi annak az eredete, a célja és hogyan lehet mindvégig boldog egy házasság, ha egyáltalán van erre lehetőség.

Azért fontos ezt újra és újra végiggondolnunk és a Szentírásnak erről szóló kijelentését komolyan vennünk, mert nem ostoba közhely, hanem nagy igazság az, hogy a társadalom alapsejtje a család. És amilyen a családok minősége, olyan lesz egy társadalom is. Ha nagyon kevés jól működő házasság van, ha az egészséges házasságok helyett különböző deformációk terjednek el, ha egy házasság nem válik családdá azért, mert nem akarják vállalni a gyermekáldást, és hogy ha nem egészségesek a családok, akkor beteg lesz az egész társadalom is. Ennek vagyunk mi most szomorú tanúi.

Szeretném kérni azokat, akik most éppen nem házasságban élnek, hogy ne kapcsoljanak, mert Isten igéje mindig, mindannyiunk számára nemcsak üzeneteket és gondolatokat tartalmaz, hanem ajándékot kínál. Egészen bizonyos, hogy mindannyiunkhoz fog szólni Isten ezen az igén keresztül is.

Mi a házasság?

A Biblia tanítása szerint egy férfi és egy nő egész földi életükre kötött szövetsége. Mégpedig olyan szövetség, ami totális, tehát az élet minden területére kiterjed. Ez az egyetlen ilyen emberi kapcsolat, amelyik az élet minden területén megvalósul. Ez a totális közösség kizárólagos is, mert kizár minden olyan harmadik személyt, aki megbontaná ennek a közösségnek a teljességét. A többnejűség, a válás és minden egyéb torzulás már az Isten ellen fellázadt, az Istentől elszakadt embernek a tette, a bűn rontása.

Mi a célja a házasságnak?

A Mózes 1. könyve 2. fejezetében felsorolja Isten nekünk, hogy mi célból teremtette a házasságot. Az a célja, hogy az ember ne legyen egyedül, hogy legyen olyan segítőtársa, akire mindig számíthat, hogy vele átéljék a teljes testi és lelki közösség örömét, és hogy utódokat hozzanak létre és neveljenek fel. Ez a négy együtt kell, hogy megvalósuljon a házasságban. Ha ebből csak egy valósul meg egy emberi kapcsolatban, az a szó bibliai értelmében még nem házasság. (1Móz 2,18.24, 1,28).

Az utódokra nézve külön hangsúlyozza a Szentírás, hogy ha azok a házasság védettségében, szeretetlégkörben nőnek fel, vagy nem úgy nőhetnek fel, az is meglátszik az egész társadalom életén. Éppen ezért nagy felelősség, hogyan neveljük a gyermekeinket, mert kihat az egész közéletre, és egy nemzet jövője függ ettől.

A házasság eredetére nézve azt mondja a Biblia, hogy Isten gondolta ki. És mivel Isten gondolata volt és Ő hívta létre, ezért mindenestől jó. Azt olvassuk a Mózes 1. könyve 1. részének a végén, hogy Isten, miután megteremtette a világot, még egyszer végigszemléli és megállapítja: Íme, minden igen jó. Éppen ezért a házasság nem helyettesíthető, pótolható semmi mással.

És mivel Isten jónak teremtette, ezért szeretném bátorítani azokat, akik még előtte vannak: ne féljetek házasságot kötni. Sok fiatalban feltámad sokféle félelem ezzel kapcsolatban, mert sok rossz példát látunk magunk körül. De ne felejtsük el a régi latin bölcsességet: abusus non tollit usum - vagyis az, hogy valamivel rosszul élnek, még nem azt jelenti, hogy maga a dolog rossz, mert lehet azzal jól is élni. Sokszor éppen az, hogy látjuk, hogyan élnek emberek rosszul valamivel, bátorítson minket arra, hogy akkor mi helyesen, a rendeltetésének megfelelően fogjuk használni.

Van sok harmonikus, tartalmas, egész életen át boldog házasság is, csak ezekről nem lehet botránykrónikát írni, és ezért ritkán foglalkoznak vele a sajtóban, meg kevés könyv jelenik meg róluk. Természetesen az ilyen házasságokban ápolni kell azt, amiről eddig szó volt, aminek a Biblia tekinti a házasságot. Dolgozni kell érte, de lehetséges, hogy jó maradjon, sőt egyre jobb legyen.

Ne féljetek házasságot kötni, és ne féljetek megkötni a házasságot. Nemcsak egy papír az, ahogy hányaveti módon szokták mondani. Sokkal többről van ott szó. Ha valaki Isten és emberek előtt nem szégyelli a társát, meri őt vállalni, és Istenben bízva (nem magában) ki meri jelenteni, hogy hozzá egész életében hűséges akar lenni, annak ereje van, az meggazdagítja kettőjük szövetségét. Mert aki el meri kötelezni magát valami mellett, az bátorságról tanúskodik, és ez egyben bátorrá is teszi az embert.

De lehetséges-e az, hogy két ember úgy éljen házasságban, hogy évtizedek múlva is teljes őszinteséggel azt tudják mondani: én ma is örülök annak, hogy te lettél a párom? Hogyan lehetséges ez? Erről szól mai alapigénk.

Ez az ige sok mindent mond el a házassággal kapcsolatban, meg annak kapcsán Krisztus és a benne hívők közösségéről is. Ebből a szerteágazó gazdag gondolatanyagból egyet szeretnék ma kiemelni. Tulajdonképpen egyetlen szót, azt, amivel kezdődik ez a szakasz: engedelmeskedjetek. "Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus félelmében." Ez hogy Krisztus félelmében, azt jelenti, hogy az értünk meghalt és dicsőségesen feltámadott Jézus Krisztus iránti őszinte tiszteletnek a jegyében.

Ez az első mondat mintegy bevezetése ennek a hosszú szakasznak, és ez még nemcsak a házasságra utal, hanem arra, hogy mivel Pál apostol ezt a levelet hívőknek írta, a hívők közösségét jellemeznie kell annak, hogy engedelmeskednek egymásnak Krisztus félelmében. A Krisztus iránti tisztelet jegyében készek arra, és rá is nevelik magukat arra, hogy készek legyenek, hogy a másik személye, érdeke, java ugyanolyan fontos nekik, mint a maguké. Sőt adott esetben fontosabb. A másik iránti szeretet jegyében előnyt adnak a másiknak, vállalva esetleg ezért valami hátrányt, vagy áldozatot is.

A hívők közösségében ennek természetesnek kell lennie, hiszen mindannyian tudják, hogy Krisztus előlegezte nekik ezt a szeretetet és az áldozatot, és ők Krisztus iránt hálásak, azért szeretik egymást. A Krisztus félelmében engednek egymásnak, engedik esetleg előre a másikat, hogyha neki arra van szüksége, ők pedig lemondanak valamiről a másik érdekében. A keresztyén gyülekezetben ennek természetesnek kell lennie. Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus félelmében.

Ezt követően azonban az asszonyoknak külön még egyszer a lelkükre köti Pál apostol: "az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek úgy, mint az Úrnak, mert a férj feje a feleségének, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és Ő a test üdvözítője is. De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben."

És mit tegyenek a férfiak? Nem úgy folytatódik, hogy a férfiak pedig parancsoljanak az asszonyoknak, hanem így olvastuk: "Ti férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte..." Ez a mindvégig boldog házasságnak a feltétele.

Mit jelent ez a fajta engedelmesség?

Erre a szóra a legtöbb emberben ellenállás ébred. A mai gondolkozástól pedig különösen is távol áll mindenféle engedelmesség. Egyáltalán mindenféle tekintély és tekintélytisztelet. Aki azonban érti, hogy miről szól ez az igeszakasz, és egyáltalán mit jelent ez a kifejezés a Szentírásban: engedelmeskedni, az tudja, hogy itt semmi olyan nincs, amitől félünk.

Tudniillik itt nem arról van szó, hogy a férfiak uralkodjanak a feleségükön; és egyáltalán ettől a fogalomtól és attól, amiről ez az igeszakasz szól, messze távol esik, sőt vele szemben áll mindaz, amit kizsákmányoláson, elnyomáson, kihasználáson, megvetésen, megalázáson értünk. Hiszen éppen Jézus volt az, aki akkor, amikor mind a zsidó, mind a görög világban megvetették, sokszor emberszámba sem vették a nőt, a gyereket és a szolgát, akkor Jézus ugyanolyan tisztelettel beszélt a nőkkel és a nőkről, mint a férfiakkal. Magához hívta a kisgyerekeket, akiket a tanítványok nem engedtek oda, mert minek, az még nem érthet semmit a törvényből. Jézus emberszámba veszi a gyereket is, önmagát pedig szolgának nevezte.

A Biblia nem ismer értékkülönbséget ember és ember között. Mi már nem érzékeljük, hogy milyen forradalmian új volt egy-egy ilyen kijelentése például Pál apostolnak, hogy a "Krisztusban nincs rabszolga és nincs rabszolgatartó." A haja égnek állt mindenkinek, aki akkor ilyet hallott vagy ilyet olvasott. "Nincs férfi és nincs nő" - recsegett-ropogott egy-egy ilyen mondat alatt a rabszolgatartó társadalom minden eresztéke. Pál nem uszított lázadásra, de belülről támadta meg azt az embertelen rendszert.

A Biblia tehát nem ismer értékkülönbséget ember és ember között, de hangsúlyozza azt, hogy Isten más szerepet szánt a nemeknek, és a házasságon belül ez különösen is fontos. Az érték egyenlősége nem jelenti a szerepek azonosságát. Ahol ezt komolyan veszik, és ahol éppen ezért férj és feleség hivatása magaslatán áll, ott békesség van, elégedettség van, mindenki jól érzi magát.

Amikor pedig elkezdenek egymás ellen hadakozni, amikor felüti fejét a versengés, és ahelyett, hogy helytállna mindenki a maga helyén, a másik helyére pályázik, akkor egyik baj a másikat követi.

Isten a férfinek elsősorban a gondoskodás és a vezetés felelősségét adta, és az asszony ebben segítőtársa. És ha valóban gondoskodik és helyesen vezet, akkor minden egészséges lelkű asszony szívesen és jól segíti őt ebben. Az Istentől kapott adottságaink is ezt teszik lehetővé. S ahol ez jól működik, ott áldás van az együttléten.

A férfi vezető szerepét Pál apostol a teremtésből eredezteti. Egyszerűen így és erre teremtette Isten a férfit. Aki kíváncsi ennek a részleteire, a Korinthusi 1. levél 11. fejezetének első 16 versében megtalálja.

Fontos tudnunk, hogy a férfi vezető szerepe nem egyik vagy másik kultúra sajátossága, hanem Isten teremtő gondolata. De az is Isten teremtői gondolata, hogy ez a vezetés soha nem válhat zsarnoksággá, hanem ennek a lényege mindig a gondoskodás.

Azért van itt az örökös párhuzam akármiről írt Pál, akár az asszonyoknak, akár a férfiaknak címez valami tanácsot, ott van mindig az utalás: amint a Krisztus. "A férfi feje a feleségének, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és Ő a test üdvözítője is." Úgy feje az egyházának, hogy üdvözíti. Úgy vezeti, hogy megad neki mindent, amire szüksége van. Az a férfi helyes módon feje a házasságnak és a családnak, akinek eközben feje, irányítója maga Jézus Krisztus. Azért van olyan sok fejetlen házasság és család, mert a világ tele van fejetlen férfiakkal, akiknek semmi közük az élő Jézus Krisztushoz, akiknek nem az a szívük vágya, hogy engedelmeskedjenek Jézusnak, ezért nem tudják vezetni azokat, akiket Isten rájuk bízott.

Nagy igazság az, amit egyik énekünk így mond: Vezetni úgy tudok, ha Szentlelked vezet. Aki ezt felismeri és gyakorolja, aki így engedelmeskedik fölfelé, az tud helyesen - ha tetszik - uralkodni, de mindenképpen vezetni.

Értékkülönbség tehát nincs, de van különbség a feladatokban, és ezért van különbség az adottságainkban is. Aki ezekkel józanul számol, az kerül a helyére, az tud helyesen élni akár házasságban él, akár anélkül.

Mindenesetre a Krisztustól kapható új élet nélkül szinte lehetetlen az, hogy hivatása magaslatán álljon egy férfi és egy nő is a házasságban. Mert enélkül nem tudja helyesen vezetni a reá bízottakat, és enélkül nem tud önként és örömmel engedelmeskedni az asszony a férjének. A velünk született megromlott természet erre egyszerűen nem alkalmas. A Krisztusnak való tudatos engedelmesség nélkül minden ember csak uralkodni akar a másikon, és így lesz sok házasság trónkövetelők párbajává. És miközben királyok harcolnak egymással, és a család története háborúk története, aközben a gyerekek tönkremennek vagy elmenekülnek otthonról.

Ezért fontos nekünk világosan látnunk, hogy amit a Biblia új teremtésnek nevez, ami azt jelenti, hogy aki Jézus Krisztussal kapcsolatba kerül, elkezd neki engedelmeskedni, vagy ami még több, engedi, hogy Jézus vigye őt oda, ahova akarja, Jézus irányítsa belülről az Ő Szentlelkével, e nélkül az új teremtés nélkül nem állnak helyre azok a torzulások, amik a bűneset rontása miatt jöttek létre a két nem viszonyában. Ez az új teremtés állítja helyre az eredetit, a régit. Azt, amiről a Mózes 1. könyve 1. és 2. fejezetében olvasunk, és amire Jézus újra és újra visszautalt, mikor a házasságról faggatták.

Máté evangéliuma részletesen leír egy jelenetet: jöttek az írástudók és feltettek különböző kérdéseket, keresztkérdéseket, megint összezavaró kérdéseket. Jézus türelmesen válaszolgat nekik, de többször is megjegyzi: nem így volt kezdetben. És ahogy kezdetben volt, az volt a jó. (Mt 19,1-9).

De helyreállhat az, ami kezdetben volt. Isten újjáteremtő hatalma az eredeti teremtési állapotból kizökkent embert visszahelyezheti oda. Mihelyt vele valaki igazi kapcsolatba kerül a hit által, rendeződnek az emberi kapcsolatai is. Ezek közül a legmeghittebb, a legszorosabb a házasság.

Éppen ezért azt kell mondanunk, hogy a mindvégig boldog házasság tulajdonképpeni feltétele az újjászületés. Az, amiről Jézus egy vallásos, derék embernek, Nikodémusnak azt mondta: értsd meg, szükséges újjászületnetek. És ezt, hogy szükséges, a Szentírás alapján szeretném kiegészíteni azzal: lehetséges. Az, hogy mi most itt vagyunk és éppen erről van szó, ígéret arra nézve, hogy mindannyiunk életében elvégezheti Isten az újjáteremtés csodálatos munkáját, és ennek következtében megújulhat minden emberi kapcsolatunk is. Az önmagunkkal való kapcsolatunk is, a házastársunkkal (ha van) akármennyire elromlott, akkor is, és minden más kapcsolatunk is. Sok szép példának lehettem tanúja.

Természetesen ezt az újjászületést követnie kell sok emberi változásnak is. Egyéb szempontok is kellenek a boldog házassághoz, de ez az a gyökér, amiből táplálkozhat minden egyéb, és ami táplál is minden egyebet, ami szükséges ahhoz, hogy egy boldogtalan világban két ember igazán boldoggá tudja tenni egymást.

Ezért ismétli alapigénk is háromszor egymásután: ahogyan Krisztus... Bármiről van szó, a minta Ő, a mérce Ő. A szeretetre is azt mondja: szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus szerette az egyházat. A Jézus Krisztusba vetett igazi hit szabadít meg minket minden velünk született gőgtől, büszkeségtől, hatalomvágytól, önzéstől, lustaságtól, nehézkességtől, ami lehetetlenné teszi azt, hogy boldog házasságban éljen valaki.

A Jézusban való igazi hit ad mindannyiunknak olyan önfeláldozó szeretetet, amiről itt Jézussal kapcsolatban olvastunk, hogy Ő önmagát áldozta fel az egyházért, amit szeretett.

Egyre inkább látom - akármilyen fellengzősen hangzik is ez most -, hogy csak így érdemes élni. Ha valaki kész arra, hogy én másokért élek. Akár egyedül él házasság nélkül, akár házasságban, kész vagyok másokért élni. Mert az a szeretet, amit itt a férfiakkal kapcsolatban ír az ige, a másik oldala annak az engedelmességnek, amit az asszonyok figyelmébe ajánl. Ugyanaz a kettő, csak a másik oldala.

Mert mi az engedelmesség? Az engedelmesség azt jelenti, hogy odaadom magamat másoknak. A szeretet meg azt jelenti, hogy odaadom magamat másokért, de lényegében ugyanarról van szó. És magunktól egyikre sem vagyunk képesek, de Jézus Krisztus mindkettőre képessé teszi azokat, akik Őbenne igazán bíznak.

Számtalan tapasztalat alapján nyugodtan megállapíthatjuk, hogy aki önmagát félti, az egészen bizonyos, hogy egyedül fog maradni. Akár házasságban él, akár anélkül. Aki felszabadul arra, hogy mindent kész vagyok megtenni azért, hogy a párom vagy a körülöttem élők élete meggazdagodjék, és egyre inkább önmagukká váljanak, az ilyen ember észreveszi, hogy miközben ezért fáradozik, ő maga is egyre inkább önmagává válik. Kibontakozik, a helyére kerül, meggazdagodik. Ez az igazi önmegvalósulásnak a bibliai útja. Kész vagyok mindent megtenni a másikért, s eközben - talán észre sem veszem, mások veszik észre először, de a bennem levő békesség mutatja - én is egyre inkább azzá leszek, akinek Isten eltervezett, akivé formálni akar.

Jézus azzal az egyszerű, de roppant szemléletes képpel illusztrálta ezt, amikor a Jn 12-ben ezt olvassuk: "Ha a földbe esett gabonamag el nem rothad, csak egymaga marad. De ha elrothad, sok gyümölcsöt terem." És ott van közvetlenül mellette ez a mondat: aki szereti az életét, elveszti azt; aki pedig kész elveszíteni a maga életét, megtalálja azt. - Ez az önmegvalósulás, amikor nem is én valósítom meg magamat, hanem az Istennek való engedelmes szolgálat közben megvalósulok. Azzá válok, akivé Ő formálni akar.

Ha két ember erre őszintén kész, akkor tulajdonképpen sok minden másról nem is szükséges tárgyalni. Akkor tudja az asszony tisztelni a férjét, a férj szeretni a feleségét, úgy, hogy esetleg rámegy ő maga, belepusztul, mint Krisztus is feláldozta magát. De mi pusztul bele? A régi önző természetünk. Azt meg ne sajnáljuk, hadd pusztuljon, mert az az akadálya minden harmonikus, tiszta emberi kapcsolatnak is.

Aki engedi, hogy meghaljon a maga önző, hiú, büszke természete, abban egyre hatalmasabban és ténylegesen élni kezd Krisztus természete. És két önmagában Krisztust hordozó ember csak boldoggá tudja tenni egymást, és együtt boldoggá tudnak tenni másokat. Vagy ha egyedül lesznek ilyenek, egyedül is boldoggá tudnak tenni sok más embert. Áldom az Istent, hogy ismerek ilyeneket itt a gyülekezetben is.

Ez mindenképpen szenvedéssel jár, mert szenvedünk amiatt, hogy ha a régi természetünk visszavonulni vagy pusztulni kénytelen. És szenvedéssel jár az, hogy a független én helyét egyre inkább elfoglalja a kölcsönösen egymástól függő mi. Viszont az ilyen ember nem marad egyedül. Ebben a fáradozásban találnak igazán egymásra a házastársak is, és így tudnak igazán boldoggá tenni másokat is.

Készek vagyunk-e megfizetni ennek az árát? Jézus megfizette, az Ő életével áldozott. Nekünk csak a régi természetünket kell feláldoznunk, ami miatt úgyis épp elég bajunk van. Minden kapcsolatot átrendez az, ha valaki elkezd engedelmeskedni Krisztusnak, mert könnyebb lesz így engedni, engedelmeskedni másoknak is. Ha valaki kinyitja a szívét Jézus szeretete előtt, akkor ez a szeretet fog átáradni rajta, és nem nekünk kell valahogy verejtékesen bizonyítanunk és produkálnunk valamiféle szeretetet, hanem valóság lesz az, hogy az Isten szeretete töltetik ki a mi szívünkbe a Szentlélek által. (Róm 5,5).

Mielőtt ezért együtt is imádkozunk, énekeljünk egy olyan énekverset, ami Jézus Krisztus önfeláldozásáról szól. A 349,2 éneket.

Életét maga letette
Önként és jó kedvéből,
Azt maga ismét felvette
Isteni erejéből.
Ó, csudáknak csudája!
Íme, az Isten Fia
Értem életet áldozott,
Élővé holtból változott.


Imádkozzunk!

Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus, magasztalunk téged azért, mert ez pontosan így történt, ahogy most énekeltük. Köszönjük, hogy életedet érettünk letetted, és isteni hatalmaddal újra felvetted.

Köszönjük, hogy a te önmagad feláldozása számunkra az életet jelenti. Köszönjük, hogy lehetséges az, hogy mintegy szétosztod önmagadat a benned hívők között, és minél több meghal a régi romlott természetünkből, annál hatalmasabban élhet bennünk a te természeted. Ajándékozz meg minél többünket ezzel a csodával.

Olyan sok bajunk van, Urunk, a magunk romlott természetével. Megvalljuk, hogy a legnagyobb baj az, ha már nem is küzdünk vele, ha észre sem vesszük azt a sok hitványságot, amit magában hordoz. Nyisd ki a szemünket erre, és adj szabadulást minden ránk jellemző bűntől. A sok önzéstől, önsajnálattól, vádaskodástól, amikor különbnek tartjuk magunkat másoknál, amikor valóban uralkodni akarunk másokon. Bocsásd meg mindezt nekünk, és taníts meg erre a fajta engedékenységre és engedelmességre, és ezzel a tőled kapható szeretettel ajándékozz meg minket.

Köszönjük, hogy lehetséges, mert te mindent megtettél ezért. Kérünk, hogy amit tőlünk vársz, készek legyünk arra, és segíts ezt elkezdeni már ma.

Ámen.