LEGJOBB KARÁCSONYI AJÁNDÉK

Alapige: Róm 8,32

"Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?"

Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk, hálát adunk neked karácsony csodájáért, hogy egészen mélyre lehajoltál, utánunk, tévelygők után; jöttél, hogy megkeress és megments bennünket.

Köszönjük, Urunk biztató szavad, hogy nincs olyan mélység, amiből ki ne emelnéd a hozzád kiáltókat. Nincs olyan távolság, amiből meg ne hallanád szavunkat, ha téged hívunk segítségül.

Köszönjük, Istenünk, hogy a mi ajándékaink csak visszfényei lehetnek mindannak, amit te készítettél a téged szeretőknek. Szeretnénk most rád figyelni, előtted leborulni, és téged imádni.

Könyörgünk, hogy az ünnep hadd legyen az általunk készítetteken túl a te ajándékaidra való rácsodálkozás. A saját tevékenységeinktől most hadd nyugodjunk meg, és figyeljünk mindarra, amit te végzel a világban és az életünkben.

Olyan jó Urunk ismét megerősödnünk abban, hogy nemcsak az van, amit látunk és megfoghatunk, hanem te ennél sokkal többre irányítod a figyelmünket. Hadd kérjük, hogy minden olyan gondolat, ami most elterelhetné rólad a figyelmünket, kerüljön háttérbe! Hadd halljuk meg szavadat, kapjuk tőled azt, amire a leginkább szükségünk van, amit te most ajándékképpen személyesen nekünk készítettél. Köszönjük, hogy Jézus Krisztus nevéért meghallgatsz bennünket.

Könyörgünk, Urunk, hogy igéd, szavad által újíts meg bennünket! Teremts bennünk új életet, ha már teremtettél, azt erősítsd meg bennünk! Köszönjük, hogy meghallgatsz minket.

Ámen.

Igehirdetés

Gyermekkorom karácsonyaiból sok szép emlék megmaradt. Az egyik, ami különösen izgalmassá tette mindig a karácsonyestéket, az a várakozás volt. Várakozás a jól ismertre, a meghitt hangulatra, a családi együttlétre, és várakozás az ismeretlenre, a meglepetésre, az ajándékokra. Talán mindannyian átéltük ennek az izgalmát, hogy milyen jó ajándékot kapni. Ahogy az ember növekszik, jó esetben megismeri annak az ízét is, hogy milyen jó meglepetést szerezni a másiknak, ajándékot adni. Az ajándékozás célja minden esetben az örömszerzés.

Karácsonyt szokták a szeretet ünnepének, az ajándékozás ünnepének nevezni, ami nyilvánvalóan így önmagában a Szentírás szerint nem igaz, hiszen ennél többről van szó. Mégis ma gondolkodjunk el ezen az ige alapján, hogy miért van az, hogy karácsonykor megpróbálnak az emberek még az Isten nélkül élők is egy kicsit másképpen viselkedni, ajándékot készíteni egymásnak. Talán egy napig legalább úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Úgymond a szeretetet megélni egymás felé. Miért van az, hogy éppen karácsony lett ennek az ünnepe?

A Szentírás arról beszél, és az előbb hallott alapigénk is erre irányítja a figyelmünket, hogy karácsonykor Isten ajándékozott meg bennünket. Erről az a társadalom, amiben élünk, egyre kevésbé akar tudni, és próbál elvonatkoztatni attól, hogy a mi ajándékozásunk tulajdonképpen arra való valami fajta emlékezés, és annak a visszatükröződése, amit Isten tett egykor. A mi szeretetünk megélése valamilyen válasz próbál lenni arra, ami az első karácsonyon történt. Mégsem tudunk ettől igazán elvonatkoztatni.

Karácsony - és ez sokszor elhangzott az elmúlt napokban, és így helyes - jóval több, mint emlékezés Jézus születésére. Jóval több, mint annak a felidézése, hogy kétezer évvel ezelőtt egy kisgyermek megszületett, hiszen előtte is és utána is sokan születtek. Valóban nagy öröm egy gyermek születése, de önmagában ez kevés lenne ahhoz, hogy évezredeken keresztül ebből emberek erőt merítsenek.

Karácsony több lehet a számunkra és társadalmunk számára is , mint egy olyan kedves szokás, ami fénnyel, melegséggel tölti meg az életünket. Szükségünk van szokásokra, szép és tartalommal teli ünnepekre, azonban karácsony több ennél.

Karácsony annak az ünnepe, és tegnap is erről szólt itt az ige, hogy Isten úgy döntött, hogy minden képzeleten és mértéken felül megajándékoz bennünket. Ő volt az, aki az első karácsonyi ajándékot Jézusban elkészítette. Ezt akkor még kevesen tudták, és ma is kevesen gondolnak így Jézusra. Azonban Isten ajándékozásának a célja az is volt, hogy örömet szerezzen mindazoknak, akik Jézust, az Ő legnagyobb ajándékát megkapják, a vele való találkozás által személyesen megtapasztalják.

Olyan jó lenne, hogyha Isten elmondhatná személyesen mindannyiunknak azt, hogy Ő valóban örömet szerezni hozott ide bennünket ma is, hogy arról beszéljen velünk: hogyan lehet az életünk még teljesebb. Hogyan lehet Jézus által a sokfajta szűkölködésünk betöltött kereséssé? Hogyan válhat a sokfajta nyugtalanságunk egyfajta belső megállapodássá?

Sokan vannak, akik azért próbálnak egyik pillanatról a másikra élni, mert úgy látják, hogy nincs értelme annak, hogy hosszabb távú célokat keressenek az életben. Nincs okuk az örömre. Annyi fajta nyomorúság éri őket, hogy ez bőven elég lenne több embernek is. Jó, ha valahogy elhordozhatják, de semmi okot nem látnak az örömre.

Azt szeretném az előbb hallott igének alapján továbbadni, hogy egyáltalán milyen okunk lehet örülni. Merhetünk-e örülni? Mi az, ami biztat bennünket a jövővel kapcsolatban, hogy békességgel és örömmel szemléljük azt? Tehát a múltunkat, a jelenünket és jövőnket vizsgáljuk meg igénk kapcsán, mert hogy Isten tudniillik megajándékozott bennünket Krisztusban. Mit jelent ez múltunkra, jelenünkre és a jövőnkre nézve?

Azért fontos feltennünk ezt a kérdést, mert önmagában az, hogyha valaki ajándékot készít, nem feltétlenül vonja maga után azt, hogy a másik ennek örülni is fog. Talán éltünk már át olyan helyzetet, amikor valakit szerettünk volna meglepni, és láttuk, hogy kedvesen mosolyog, még azt is mondja, hogy nagyon kedves vagy, köszönöm szépen, de nincs ott a szíve mögötte. Valahogy nem sikerült eltalálni azt, amire szüksége lett volna. Talán mi is éreztünk már hasonlót. Valamit nagyon szerettünk volna, és egészen mást kaptunk. Próbáltunk örülni, de úgy éreztük, hogy nem igazán sikerül.

Számtalan ember van, aki úgy gondolja, hogy Istennek mást kellett volna tennie, mint amit tett. Mást kellene adnia, mint amit adni akar. Soroljuk a saját kis listánkat, hogy Uram, mi mindent kellene, hogy elvégezzél az életemben. Mi mindent kellene, hogy megadj. Úgy gondoljuk, hogy Isten valahogy nem találta el azt, amire szükségünk lenne. Gyakran lehet ezzel találkozni.

Az a tragédia az ilyen gondolatban, hogy a világ legnagyobb ajándéka mellett hajlamos időnként elmenni. Isten legnagyobb szeretetének a jelét, amit nem lehet felülmúlni, képesek vagyunk lekicsinyelni, és úgy szűkölködik az életünk, hogy közben Isten mindent elkészített már, amire csak szükségünk lehet.

A napokban olvastam egy újságcikket, ami arról szólt, hogy az iraki nép annak ellenére benzinjegyekkel kell, hogy benzint vásároljon, hogy óriási olajmezők tetején él. A háborús körülmények miatt nem tudják jelenleg az olajat kitermelni, és ezért drága pénzen máshonnan vásárolják. Hihetetlen ellentét. Olajmezőn élnek, és még sincs elég az üzemanyagra sem. Hatalmas ajándékot készített nekünk Isten, és sokszor mégis azt tapasztaljuk, hogy szűkölködik az életünk.

Az ige mégis azt mondja, hogy aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna vele együtt mindent - és itt ezt a szót szeretném most kiemelni - minekünk mindent. Ez a minden nem feltétlenül azt jelenti, amit mi szívesen behelyettesítünk ide. A minden nem az egészség feltétlenül. Nem egy jó munkahely. Nem a társam azonnali megtalálása. Nem egy kapcsolatnak a helyreállása egyik pillanatról a másikra. Nem az anyagi helyzetemnek a hihetetlen megjavulása a nélkül, hogy bármit is tennék érte. Ezeket is meg tudja adni Isten, ha jónak látja, de a minden az ennél sokkal több. Ez, hogy sokkal több, nem azt jelenti, hogy mi keresztyének ezzel vigasztaljuk magunkat, hogy Isten nem tud fizikai dolgokat adni, vagy nem akar, és ezért mi úgymond a láthatatlanokra nézünk.

Sok példa van arra - talán ezt nem kell különösebben bizonygatni -, hogy mindazzal együtt, amit az előbb felsoroltam: egészség, jó anyagi helyzet, családi háttér, mindezzel együtt lehet igencsak szegényes, szűkölködő, másképp ne mondjuk, boldogtalan is egy ember élete.

Isten Krisztus által, akit elküldött ajándékképpen, boldoggá, teljessé szeretné tenni az életünket. Jézus maga mondta: "Az embernek Fia azért jött, hogy életük legyen, sőt bővölködjenek", azaz bőségben éljenek.

Mit jelent a múltunkra nézve ez a minden? A múltunkra nézve azt jelenti, hogy Isten azokat a bűneinket, múltbeli nyomorúságainkat, amiket újra meg újra előhoz a mi legnagyobb ellenségünk, az ördög, eltörli. Sőt Krisztus keresztje által már eltörölte. Ha valaki segítségül hívta Krisztust, akkor tudhatja, hogy mindaz, amit Őérte megbocsátott neki az Úr, már nincsen. Hiába próbál újra meg újra előhozakodni a múltból valamivel a Sátán, nincs rá alapja. Hiába próbál bennünket újra meg újra különböző kényszerpályákra állítani. Hogyha Krisztusra nézünk, akkor hiábavaló az erőlködése.

Azonban sokszor ezt nem vesszük komolyan, és olyan terheket cipelünk tovább, olyan hiányokat ápolunk az életünkben, amiket az Úr Jézus által Isten már meggyógyított és betöltött bennünk.

Olyan jó lenne komolyan vennünk azt, hogy ha valóban segítségül hívjuk az Urat, akkor a múltunk az Ő kezében van. A múltunkból lehet és kell tanulni. Szó nincs arról, hogy ami rossz volt, amit elrontottunk, az egyik pillanatról a másikra kitörlődik, annak a tanulsága ott van mindannyiunk számára a következményeit talán sok tekintetben hordanunk kell. De a terhét, a lelki terhét, ami tönkreteszi az életet, leemelte rólunk Krisztusért maga az Isten.

Hisszük-e ezt? Hisszük-e azt, hogy olyan megbocsáthatatlannak tűnő bűneinkre és mulasztásainkra is készített Krisztusban bocsánatot az Atya, amit mi magunk sem tudunk magunknak megbocsátani?

Nem régiben beszélgettünk egy másik gyülekezetben valakivel. Elpanaszolta az illető, hogy már az a másik ember is, aki ellen nagyon súlyosan vétett, megbocsátott neki, de ő nem tud megbocsátani saját magának. Hívő ember volt. Nem tudtam mást válaszolni, minthogy: Testvér, hadd kérdezzem meg, te alkalmasabbnak találod magad Istennél az ítélkezésre? Mondta, hogy nem, természetesen nem. Akkor hogy jössz ahhoz, hogy jobban megítéld magad, mint ahogy azt Isten teszi!

Vagy hogy jössz ahhoz, hogy a másikat jobban megítéld, mint ahogy azt Isten teszi veled? A múlt Isten kezében kerül a helyére. Az a minden, amit Jézusban adott nekünk az Úr, az azt jelenti, hogy a múltunk begyógyíthatatlannak tűnő sebei begyógyulnak. Az életünk olyan részei, amikről úgy gondoltuk, hogy soha nem állnak helyre, Isten kezében rehabilitálódnak, újra használhatóvá válhatnak.

Mit mond ez az ige a jelenünkre nézve? Olyan sokan vannak, akik úgy látják egyre személytelenebbé váló közösségeinkben, és úgy is élik meg, hogy teljesen fölösleges az életük. Bemennek egy munkahelyre, teszik a dolgukat, barátkoznak, de tulajdonképpen, ha holnaptól nem tennék mindezt, akkor sem fájna senkinek. Sokan emiatt percekre vagy napokra koncentrálva élnek, és nem terveznek, mert úgy gondolják, hogy nincs értelme tervezni. Legalább ő saját maga érezze jól magát, mást úgysem érdekel, hogy mi történik vele.

Sokan igyekeznek valamilyen módon ellensúlyozni ilyenfajta kisebbrendűségi érzésüket, és mások szemében megpróbálnak nagynak mutatkozni, hogy kiharcolják a megbecsülést.

Ez a minden, amit Isten adott nekünk Jézusban, a jelenünkre nézve azt jelenti, hogy megbecsült, értékes emberek vagyunk. Olyanok, akikre feladatot bízott az Úr, és akiket az adott feladatra kegyelméből alkalmassá tett, vagy alkalmassá tehet. Ez adja az értékünket. És nyílván ennek sokfajta következménye van, ami a gyakorlati tetteinkben, szavainkban, mindenfajta megnyilvánulásunkban láthatóvá válik, de komolyan vesszük-e ezt? Nem a mások értékelése adja az értékünket, hogy számítanak-e ránk, vagy nem. Bíznak-e még ránk feladatot vagy nem. Ismerik-e a nevünket, vagy esetleg tíz embert sem tudunk felmutatni, aki minket említene kedves ismerőseként. Olyan nagy tévedés, hogy sokan ebbe a csapdába engedik, engedjük magunkat becsalogatni, amivel szintén az ördög próbál bennünket az egyik, vagy a másik oldalról bombázni. Vagy úgy, hogy nagyon fontos ember vagy, felnéznek rád, és ebbe vessz el, vagy pedig, hogy az életed semmit sem ér.

Ez a mostani karácsony alkalom arra is, hogy feltegyük a jelennel kapcsolatban a kérdést magunknak: Mi adja az én életem értékét? Hiszem-e, hogy az Úr rám is, nemcsak általános feladatot bízott, de személyre szabott, más által el nem végezhető feladatot? Kedves vagyok neki. Ő a legnagyobb ajándékot adta nekem.

Tudjuk, hogy az ajándék értéke mindig a kapcsolat minőségét is jelzi. Nem a pénzbeli értékre gondolok, de arra igen, amit a másik képvisel számunkra. Mert lehet, hogy egy kedves gondolat megfogalmazása, leírása sokkal többet jelent neki, mintha sok-sok pénzért kapna valamit. Hogyha ilyen értékes ajándékot készített neked és nekem az Úr, vajon nem vagyunk akkor mindennél értékesebbek a számára? Akkor miért engedjük, hogy olyan sokszor az ördög mégis az ellenkezőjét hitesse el velünk magunkról vagy másokról?

Mit mond alapigénk a jövőnkre tekintve? Azt, hogy ha ez így van a jelenünkben, ez kétség kívül a jövőnkre nézve is meghatározó. Isten, aki eddig hűséges volt, aki eddig betöltötte Krisztusban az ígéreteit, és személyes ígéreteket adott nekünk, a jövőben is ezt teszi majd. Ezért van az, ha ránézünk Krisztusra és Krisztus által az Atyára, akkor nem kell félnünk attól, hogy mi jön holnap, vagy mi jön egy év múlva. Hiába nyomnak olyan orvosi diagnózist a kezünkbe, amivel emberileg nem lehet mit kezdeni. Nyilván ez mindannyiunkat mellbe vágna, vagy mellbe vág. De tudom, hogy az én jövőm is az Uram kezében van. Hiába nem tudom, hogy hogyan fogok kijönni a hónap végén abból a kis pénzből, ami a rendelkezésemre áll, de tudom, hogy az én Uramnak gondja van rám. Ő nem hagy feljebb megterhelni, mint ahogy elviselhetném. Érzem, hogy rengeteg feladattal halmoznak el, és már nem győzöm, de tudom, hogy az én Uram az, aki odaáll mellém, és segít megemelni a terhemet.

Lehet, hogy elveszítettem valakit, és úgy érzem, hogy az életem nem mehet így tovább, de tudom, hogy az én Uram az, aki betöltheti ezt a hatalmas űrt. Lehet, hogy keresem a társam, és úgy érzem: Uram, én már nem tudok tovább várni. Fogalmam sincs, hogy hol és hogyan találom meg, merre menjek, hogyan keressem, de tudom, hogy az Úrnak gondja van rám.

Hisszük-e, hogy úgy vághatunk bele - ha Isten is engedi megérnünk - a következő esztendőbe, hogy az Úr már elkészítette az utat, amin járnunk lehet, és járnunk kell. Ő elkészített mindent, amire szükségünk van. Hiába áremelés, EU csatlakozás vagy bármi más, aminek lehet örülni, vagy szomorkodni rajta. Hiába lesz jobb vagy rosszabb az életkörülményünk, ha az Ő kezében vagyunk, akkor biztonságban vagyunk. Ő látja, hogy mi vár ránk, és Ő felkészít minket mindenre. Ő megadja a szükséges erőt, bölcsességet és anyagiakat mindahhoz, ami ránk vár.

Ha a múltunk a kezében van, és felszabadulunk a súlya alól, és hálát adunk visszatekintve ajándékaiért, ha a jelenben tudjuk, hogy az értékünk csakis Tőle van, és ezért az általa elkészített helyünkön be tudjuk tölteni a feladatunkat, a jövőnket pedig az Ő kezébe tesszük, és Tőle kérjük el, Tőle várjuk hozzá az erőt és a bölcsességet, akkor boldog emberek vagyunk. Akik nem mindig örülnek mindennek, akiket érnek veszteségek, küszködnek sokszor a feladataikkal, de akik tudnak megelégedett szívvel élni. Akik tudnak szeretni, és szeretetet elfogadni is.

Isten ezt az ajándékot készítette a mi számunkra, ezen a karácsonyon. Ez az ajándék az, ami Krisztus által, személyre szólóan, felcímkézve mindannyiunk számára letétetett, és most - hiszem, hogy az Ő Lelke által - megragadható, beépíthető.

Most, ahogy majd csendben maradunk az imádság alkalmával, hadd vizsgáljon meg minket Isten Lelke a múltunkkal, a jelenünkkel és a jövőnkkel kapcsolatban. Ha úgy érezzük, hogy az életünk nem olyan boldog, bővölködő, mint amilyen szeretnénk, hogy legyen, engedjük, hogy Ő meggazdagítson minket Krisztus által. Vigyük elé mindazt, ami nyomaszt, és adjunk hálát, hogy Ő már betöltötte szükségeinket.

Imádkozzunk!

Köszönjük neked, mennyei Atyánk, hogy még ajkunkon sincs a szó, Te már valóban teljesen érted azt. Lelkeddel elől és hátul körülzártál bennünket, és fölöttünk tartod oltalmazó, atyai kezedet.

Köszönjük, Urunk, hogy ünnepünk békessége és tartalma tőled jöhetett, és tőled jön. Mi gondolkodtunk ajándékokon, azon, hogy mit szeretnénk kapni, és te már eleve sokkal többet készítettél nekünk.

Köszönjük mindazt a sok kézzel fogható és látható jót, amivel ezen az ünnepen is megajándékoztál minket és szeretteinket. Urunk, köszönjük azt, amit most igédben ajándékozol és kínálsz nekünk. Köszönjük a teljes életnek a lehetőségét, ami független a fizikai, a családi állapotunktól, az életkorunktól, az anyagi helyzetünktől.

Köszönjük, Urunk, hogy te biztatsz bennünket a múltunkra nézve, ami talán örömteli, talán sok szempontból terhes a számunkra. Hadd hozzuk eléd mindazt, ami visszahúzhatna bennünket, ami arra ösztönöz, hogy mindig visszanézzünk, és ne előre. Szeretnénk, Urunk most elfogadni Krisztus váltságát mindarra, ami bűn, nyomorúság, teher. Szeretnénk kérni, hogy szabadíts fel bennünket, hogy merjük elhinni, hogy amit te mondasz, az igaz a mi számunkra is.

Urunk, eléd hozzuk a jelenünket, és megköszönjük, hogy értékes emberek lehetünk, akik mérhetetlenül drágák vagyunk a számodra, és akiknek még így, ilyen állapotban is feladatot készítettél.

Engedd megértenünk ezt a ránk szabott feladatot. Olyan sokszor kétségek támadnak bennünk. Úgy gondoljuk, hogy mások feladata fontos, értékes, de a miénk elhanyagolható. Vedd ki Urunk, kérünk, a szívünkből a kishitűséget, a kisebbrendűségi érzés vagy a fennhéjázás írmagját is. Hadd készítsen fel bennünket a te Lelked a feladatunkra, és hadd erősítsen meg arra újra meg újra! Hadd legyünk Urunk a te örömödre és mások javára ezen a világon!

Urunk, eléd hozzuk a jövőnket is, amivel kapcsolatban annyi kérdés merül fel bennünk. Olyan sok tervünk van, vagy talán már nincs is, és látjuk, hogy sokszor másképp alakulnak a dolgok, mint ahogy képzeljük. Szeretnénk, Urunk most mindenfajta elgondolásunkra a te áldásodat kérni. Csak az váljon valóra, ami a javunkat és mások épülését szolgálja!

Urunk, könyörgünk országunkért, és azért a világért, amiben élünk, ami egyre jobban szétesőnek tűnik. Könyörgünk, hogy adj ébredést népünknek! Adj szívet és látó szemeket, amivel észrevesszük a mellettünk élő nyomorultat, amivel odaállhatunk egymás mellé, és ne csak karácsonykor próbáljuk szeretni egymást.

Kérünk, Urunk, hogy hadd legyünk a te csodálatos ajándékodnak hálás elfogadói, és örömteli továbbadói mások felé.

Kérünk, hogy most, ahogy a szívünk csendjében folytatjuk az imádságot, a te Lelked vezessen minket abban. Tudjunk, merjünk mindent elmondani neked, amit Te helyezel a szívünkre. Köszönjük, hogy meghallgattál bennünket Jézusért.

Ámen.