PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2003. augusztus 03.
(vasárnap)

Földvári Tibor


JÉZUS IMÁDKOZVA MUNKÁLKODIK


Alapige: Lk 5,12-16

És történt, hogy amikor az egyik városban tartózkodott, ott egy leprával teljes ember is jelen volt, s amikor meglátta Jézust, arcra borulva ezt mondta: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. Jézus pedig kinyújtva kezét, azt mondta: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltávozott tőle a lepra. És ő megparancsolta neki, hogy azt senkinek se mondja el; hanem eredj el, mondta, mutasd meg a papnak, és vigyél áldozatot a te megtisztulásodért, amint Mózes parancsolta, bizonyságul őnekik. A hír azonban annál inkább terjedt őfelőle; s nagy sokaság gyűlt össze, hogy őt hallgassák, és hogy általa meggyógyuljanak betegségeikből. Ő azonban félrevonult a pusztákba és imádkozott.


Imádkozzunk!

Urunk, Istenünk dicsőítünk téged, mert nem Jeruzsálembe kell elzarándokolnunk, ha templomodba szeretnénk lenni, hanem a mostani időszak csodáját élhetjük át, bárhol megszólíthatunk téged, mert te ott vagy, jelen vagy Lelked által. De magasztalunk, mert mégis egy házban lehetünk most, együtt veled, s ha van közöttünk, akinek szíve elcsüggedt, mint a zsoltárosé, háborog a szorongatók miatt, kesereg, vagy a napi gondok és nehézségek aggodalmaskodóvá tették, akkor is reád tekinthet velünk együtt. Reád nézve megnyugodhatunk mi is, elmondhatjuk, bízzál.

Könyörülj meg rajtunk, kérünk, hogy amikor elébed járulunk most, alázattal tegyük, és engedelmes szívvel. Kérünk téged, igéd hallgatása során tisztuljunk meg, újuljunk meg. Megvalljuk neked, van miért bocsánatot kérnünk most is. Könyörülj meg rajtunk, kérünk, a hét vétkeit fedezd el, tisztítsd le rólunk. Amikor egymást is megbántottuk, segíts rendezni.

Arra kérünk, hogy hadd lássuk meg Jézusban azt a szabadítót, aki meghalt értünk és feltámadott, s aki imádkozik is. Köszönjük, hogy ő a közbenjáró.

Áldd meg azokat a testvéreinket, akik nincsenek közöttünk, mert szabadságos idejüket töltik. Legyél velük, ott ahol hallgatják az igét, szóljon hozzájuk szavad személyesen. Legyél a Neszmélyen lévőkkel. Kérünk a gyászolókért, a te vigasztalásodat add nekik továbbra is, tudjanak rád tekinteni, aki győztél a halál fölött.

Szólíts meg minket így együtt, a közösségben és taníts, a te szent nevedért.

Ámen.


Igehirdetés

Még a 80-as évek elején vettem részt kántorképzőn a debreceni kollégiumban, ahol is az imádsággal és a munkával kapcsolatos felirat megragadta a tekintetemet és azóta is szeretném a magam életgyakorlatává tenni, hogy imádkozva és dolgozva élje az életét a hívő ember. "Orando et laborando" - imádkozva és dolgozva. Az a felirat a protestáns hívő ember viselkedésmódjára kíván hangsúlyt helyezni. Azt jelenti - ami egyébként a sorrendből is következik -, hogy az Istennel való személyes kapcsolat mélységéből következik az Istennek végzett szolgálat minősége. Aki ugyanis személyes kapcsolatban van Istenével és ez az imádságában is megmutatkozik, az másképpen tud neki dolgozni is.

Ez jellemezte Isten egyszülött fia életét is. Lukács evangéliuma többet foglalkozik Jézus Krisztus csendes imádságaival, s így jobban nyomon követhető a Megváltó életvitelének ez a jellemzője. Most Jézus életét, az imádságához kapcsolódóan, abból a szempontból vizsgáljuk - amit kifejez az említett felirat is -, hogyan munkálkodott, dolgozott imádkozva. Hiszen ő is, hasonlóan hozzánk, nagyon sok tennivalóval bírt, de időt szánt az imádságra. Hogyan élte meg ezt? Mindazok, akik a korábbiak során még soha nem gyakorolták ezt, remélem kedvet kapnak, akik pedig azzal küszködnek, hogy jó lenne a mindennapokban így élni és dolgozni, bátorságot meríthetnek az ő példájából.

Először megnézzük Jézus milyen tennivalókkal bírt, mennyi volt az ő feladata, majd azt, hogyan élte meg, hogy imádkozva munkálkodott.

Lukács evangéliuma teológiai hangsúlya úgy foglalható össze, hogy ő Jézust, mint a tökéletes embert mutatta be. Valóságos Isten és valóságos ember, és mint ember tökéletes, azaz bűntelen és minden tekintetben engedelmes az Atyának. Ez jellemezte az emberek közötti nyilvános szolgálatát és ez az Istenével való személyes közösségét. Tehát a munkáját, és az elvonult csendes imaéletét.

Munkája kettős feladatvégzésből állt, tanított és gyógyított. Meghirdette az Isten országát és megmutatta, megvalósította hatalmát. Akkor és ott a lepra betegség legutolsó stádiumába került szenvedőt gyógyít meg szavával; "akarom tisztulj meg" - mondja a betegnek. Lukács, amikor ezt a történetet leírta, abba az időszakba helyezte, amikor Jézus éppen hogy elkezdte működését, de már ekkor is volt sok tennivalója. Ahogyan azonban nőtt az ismertsége, feladata is egyre több lett.

Jézus életéből három mozzanatot akarok kiemelni. Márk evangéliuma 4. részében arról tudósít a tenger lecsendesítésének története előtt, hogy egész nap dolgozott és gyógyított. Este a hajóban hajtotta nyugovóra fejét, mert át akartak kelni a Genezáreti tó túlsó partjára. Hirtelen azonban vihar csapott le, a hullámok már becsaptak a hajóba is. Jézus azonban csendben, nyugodtan feküdt, nem ébresztette föl a zaj, zűrzavar. Úgy kellett őt a tanítványoknak felrázniuk, kétségbeesésükben. Annyira elfáradt a napi munka során, hogy a fáradság miatt ilyen mélyen aludt.

A 6. részben arról olvashatunk, hogy amikor a tizenkét tanítvány visszatért missziói küldetéséből, akkor pihenésre hívta őket. Hangsúlyozza az Írás, hogy olyan sok ember volt körülöttük, hogy még enni sem volt idejük, ezért kellett elvonulniuk félre, egy csendes magányos helyre.

Akik közöttünk sokat dolgoznak, azok tudják, hogy amikor már nemcsak elfárad az ember, hanem éhes is, mert arra sem volt ideje a sok munka miatt, akkor tényleg szükség van fizikai pihenésre.

Jézus tehát elvonul, mert neki is szüksége volt erre. Amikor odaérnek, a Genezáreti tavon átkelve a túlsó partra, a hegyre, ahol a szabadidőt el akarják tölteni, akkor ott óriási tömeg várja őket. Jézus meglátja és megszánja a sokaságot, s elkezdi őket tanítani napokon keresztül. Végül megvendégeli őket, ötezer ember megvendégelésének csodájára kerül sor. Ebben a helyzetben annyi munkája volt Jézusnak, hogy a szabadidőről is le kellett mondania. El sem tudta kezdeni pihenését, máris újabb feladata volt.

János evangéliuma 21. részében pedig arról tudósít az Írás, hogy Jézusnak olyan sok feladata volt, annyit dolgozott, annyi hatalmas cselekedetet vitt végbe, hogy az egész világ könyvei sem tudnák összefoglalni azt. A Károli fordítás ezt így írja: "De van sok egyéb is, amit Jézus cselekedett, amelyeket ha egyenként megíratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, amelyeket írnának." Ha csak a három évre gondol itt a szentíró, akkor a három év alatt munkálkodott annyit, hogy a világ összes könyve sem tudná befogni. Ha pedig Jézus gyerekkorától számítja, akkor harminchárom év. Nyilvános szolgálata azonban körülbelül három éven át tartott.

Jézusnak tengernyi feladata volt, fáradságot nem kímélve dolgozott és sokszor este is végezte a munkát. Természetesen ő is mindezt a bűneset utáni állapotok között tette. Az, hogy ő Isten fia volt, nem jelentette azt, hogy a bűneset előtti áldott, Isten áldását bíró munkát végezhette volna. Neki is fáradságos volt tennivalóit ellátnia. Látnia kellet, hogy munkája tövis és bogáncskórót terem, azaz amikor sikertelen, nem fogadják el a tanítását. Bűneset utáni állapotokban mégis tökéletesen dolgozott; tökéletes munkavállalóként, tökéletes munkaadóként, tökéletes emberként. Mindig tudta, hogy mit, mikor, és hogyan kell tennie. Ezért soha sem mulasztott és nem kapkodott.

A történetekből ismét két mozzanatot emelek ki. Lázár, a barátja súlyos beteg lett és két nővére Jézusért küldött, hogy jöjjön gyorsan, gyógyítsa meg őt, mert meghal. Jézus azonban tudatosan napokat késik, mert feltámasztásával akarta megdicsőíteni az Istent.

A másik alkalommal Jairus a leányához hívja. Ott is úgy tűnik, mintha késett volna, hiszen a lány már meghalt, de Jézus feltámasztja. Útközben azonban a nagy tömeg miatt nem tud haladni, sőt, amikor a vérfolyásos asszony meggyógyul, aki csupán a ruhája szegélyét akarta megérinteni és nem akart többet, mégis Jézus megállt és elkezdett törődni vele, elkezdett beszélni hozzá.

Jézus sohasem mulasztott és sohasem késett, kapkodott, mert ő tökéletesen végezte tengernyi feladatát. A főpapi imádságában ő maga foglalja össze, hogy mindent az Atya akarata szerint tett és az ő dicsőségére. Ennek a munkavégzésnek - amit ő, mint Isten fia, de valóságos ember, tökéletesen vitt végbe - a hátterében az egyik szempont az volt, hogy ő imádkozva dolgozott. Neki is rengeteg feladata volt, de mindig szánt időt a csendes imádságra. Lukács evangélista szól erről bővebben a többi hárommal szemben. Itt is tehát, azt láthatjuk, hogy a munka és az imádság kapcsolata hogyan valósult meg az ő életében.

Amikor erről a gondolatról elmélkedtem csendességemben azonnal arra gondoltam, hogy de jó lenne így élni. Ugyanis a sokféle munka a családban, munkahelyen, másod- vagy harmadállásban, azt szokta jelenteni általában a hívő emberek életében is, hogy kevesebb idő jut az imádkozásra.

Lehet, hogy a legtöbben, amikor hallottuk az Úr Jézus életét, először arra gondoltunk, - én mindenképpen, még nem is olyan régen -, hogy könnyű lehetett neki, hiszen Isten fia volt, neki minden mindig egyszerűen ment. Az elmondott példák azonban azt jelzik, hogy Jézusnak sem volt egyszerű a hétköznapi munkát végezni. Ő mégis tökéletesen végezte. Példája így lehet számunkra rendkívül bátorító. Ezért fontos megvizsgálni mi jellemezte az ő csendes imádságát a munkájához való viszonyában is.

A történetben látszik, hogy az Úr Jézus hatalmas csodát tett. Akkor, ott éppen ez volt a hétköznapi feladata, de nem akarta, hogy erről a csodáról hamis hírek terjengjenek. Illetve, ő nagyon jól tudta, hogy a nép között hamis messiási váradalom él, ezért csendben akart maradni, szolgálni. Ezért tiltotta meg, hogy híreszteljék a nevét. De ahogy lenni szokott ilyen helyzetekben mindig, kérésének nem tettek eleget, és híre elterjedt. Egyre több ember kezdett hozzájönni. Jellemző a történet leírásában, hogy az emberek nemcsak gyógyulni akartak, hanem hallgatni kívánták tanítását is. Persze lehettek olyanok is, akik csak gyógyulni akartak, többre nem volt szükségük Jézusból. De Jézus nagyon fontosnak tartotta azokat, akik hallgatni is akarták őt, mert tudta, hogy igen fontos a lélek ápolása is, nemcsak a testé.

Ezek az emberek tehát gyógyulni is akartak, és Jézust meghallgatni. Ezért különös a folytatásban azt olvasni, hogy ő azonban visszavonult és imádkozott. Aki nem ismeri az Úr Jézust és az Atyához való kapcsolatát talán meg is döbben ezen és csodálkozik, hogy miért tesz így Jézus.

Mintha a főorvosi szobából kiszólnának az ott lévő betegekhez, hogy a doktor úr imádkozik, várakozzanak még egy kicsit. Hát most ne imádkozzon, hanem segítsen - mondanák sokan.

Jézus azonban itt mégis ezt teszi. Az ellentétes kötőszó jól érzékelteti az egész helyzet feszültségét és Jézus Krisztus viselkedésének rendkívüliségét. Ahelyett, hogy segítene az embereknek, Jézus elvonul, és csendben imádkozik. Miért tette ezt?

Fontos tudatosítanunk, hogy Jézus itt nem valami ellen akart tenni, hanem mindenképpen valami érdekében. Sőt még fokozható, nem valakik ellen, hanem valaki miatt. Ő itt az Atya akaratát követte, akkor és ott ez volt az Atya akarata, csendben beszélgetni a Fiúval.

Sokáig a személyes imádságról úgy gondolkodtam, hogy az fontos nekem, szükséges, Isten is tanácsolja, parancsolja is szinte, tehát meg kell tenni. Az elmondott történetben azonban az hangsúlyos, hogy az Atya is azt kívánja. Jézus elsődlegesen az Atya akaratát követte, és így jelzi, hogy mégsem a munkáé az elsődleges szerep, hanem az imádságé.

Jézus tette mögött nemcsak a Fiú, mint tökéletes ember szüksége, hanem az Atya Isten kívánsága, jó tetszése is ott van. Milyen furcsa lenne, ha az édesapák a gyermekeikkel kapcsolatban mindig csak azt élnék meg, hogy amikor gyermekének baja, vagy öröme van, csak akkor megy oda hozzá és beszél vele. Természetesen fordítva is történni szokott, mert az apa is megszólítja gyermekét, s kifejezi, hogy milyen fontos neki.

A személyes imádságban kapcsolattartás történik az Atyával. Mivel ez az Atya akarata is volt, az elsődlegesség kérdéséről volt itt szó, arról minek van most az ideje? Rengeteg lett volna ott a tenni való, talán még nagyobb a szükség, hiszen sokan voltak, akik gyógyulni is akartak. Az elsődleges mégis azonban az imádság volt.

Jézus Krisztus egyébként erről tanított is. Az ószövetségi írásokban pedig, például a 42. Zsoltárban is olvashatunk erről. Tanácsolja az imádságot, hogy éljen vele az ember. Szüksége is van rá a hívő embernek, mint ahogyan Jézusnak is szüksége volt.

Ahogyan megéli arra példa hogyan lehet imádkozva dolgozni. Nem lehet a munkát és az imádságot egymással szemben kijátszani. Mert az imádság a személyes kapcsolattartás az Atyával, és ebből következik, hogy az Atyának végzett munka.

Furcsa is lenne, hogyha házaspárok, amikor a házasélet hétköznapjait élik, elfeledkeznének arról, hogy beszélgetni is kell csendben. Vagy hogyha az apa és a gyermek együtt dolgozik végre, ami manapság elég ritka egyébként, különös lenne, ha nem beszélnének meg semmit. Kell az apa buzdítása, a gyermek kérdése, kijavítani valamit, hálát adni, az örömöt kifejezni.

Az imádság ilyen. Istennel csendben. Így Jézus is meggátolta azt, hogy kezdjék őt hamisan dicsőíteni. Elvonult, hogy imádkozva dicsőíthesse az Atyát, azért a csodáért, amit végbevitt általa. Vagy talán erőt kért a következő napi munkához. Vagy erőt kért és bölcsességet, hogyan gyógyítsa meg azokat, akik hozzá jöttek és várnak rá. Erről nem beszél az Írás, de elképzelhető, hogy Jézus biztosan törődött azokkal, akiknek szükségük volt rá.

Az is igaz, hogy mivel az imádság hat a munkára, ezért a hívő ember másképpen végzi a napi tennivalóit. Mivel ilyenkor fizikailag is pihen, lehet, hogy gyorsabban, újult lelki erővel, energiával végezheti el ugyanazt a munkát. Vagy nyugodtabban, átgondoltabban. Akiknek sok a munkájuk, 24 órából negyvennyolc órányi feladat, azok ilyenkor könnyebben el tudják dönteni, hogy mi az elsődleges, ami Isten akarata szerint az elsőként végzendő feladat. Az imádság során kiderülhet, hogy mi a fontosabb, a még fontosabb, és a legfontosabb. A csendes imádság, s az imádkozva végzett munka ily módon azt jelzi, hogy az Istent követő élet hétköznapja nem teljesítmény centrikus, rohanó élet, hanem mennyei Atyánkat szolgáló gyermeki engedelmesség. Nemcsak belső hozzáállás kérdése ez, hanem a mindennapokban megnyilvánuló engedelmes cselekvés, mert az Atya is akarja és áldás annak, aki imádkozva dolgozik.

Nézzük meg, hogy Jézus hogyan is tette ezt a történet szerint. Kiderül, hogy az ő számára is az imádsághoz idő kellett és egy csendes hely. Csendes imádságot csak csendben és titokban lehet gyakorolni és kell is.

Ismerjük mi ezt a fajta imádkozást? Csendes imádság Isten előtt.

Amikor ezt a történetet olvastam eszembe jutott, hogy számomra a sokféle munka, feladat azt jelentette, hogy akkor kevesebb idő jut az imádságra. Kimondani is szörnyű. Luther ezt úgy élte meg, hogy amikor több munkája volt aznapra, akkor egy kicsit korábban kelt, mert fontosnak tartotta az imádkozást. Nem tudjuk mennyi idővel kelt fel korábban, de így tudott csendben lenni.

Hogyan éli ezt meg Jézus? Azt olvastuk, hogy elvonult, a pusztába vonult el. Az első kifejezés, hogy félrevonul, azt jelzi, hogy valamitől vonul el, ami gátolná az elcsendesedést. Itt ennél a kifejezésnél nem a fizikai, hanem a lelki értelemben vett gátló tényezőkön van a hangsúly. Távol lenni valamitől, ami akadályozza, hogy az imádkozó csendességben legyen. Mert egyszerre két dolgot nem lehet végezni.

A Biblia arról is szól, hogy munka közben is lehet imádkozni. Nehémiás, amikor haza akart menni, és engedélyt kérni a királytól, csendben imádkozott, miközben beszélt. Jézus maga az ötezer ember megvendégelésénél hálát adott munka közben Istennek. Ez az az imádság, amikor az állandó kapcsolattartás zajlik Isten és a hívő között. Ez a "szüntelen imádkozzatok" alapelvéből fakad.

Az Isten előtti csendben megállás, imádság azonban más, az ugyanis félrevonulást igényel. Újra hangsúlyozom, hogy lelki értelemben is. Hiába vonul félre valaki a belső szobába, ha imádság közben a napi gondok hatalmukba kerítik a gondolatait, az imádság formálását. Azt jelenti, hogy le kell mondani valamiről, nemet mondani valamire, vagy akár valakinek, amikor tudatosan elcsendesedni akar.

Lelki pásztorokról azt szokták gondolni többen is, hogy nekik könnyű, mert nekik az a hivatásuk, hogy imádkozzanak. De e tekintetben a lelkipásztori élet hétköznapjai is nagyon csalárdak tudnak lenni. Sok a tennivaló, sokféle az elvégzendő munka és egyik sem mehet a csendes imádság rovására.

Nem könnyű azoknak a kismamáknak, akik több gyermeket nevelnek otthon, vagy az elvált édesanyáknak, édesapáknak, akik gyermeket nevelnek egyedül, vagy özvegyen maradtak, vagy azoknak, akiknek beosztásuk miatt van rengeteg munkájuk, vagy akik munkanélküliek, de annál több a gondjuk, napi tennivalójuk, vagy a semmittevés problémája.

Jézus Krisztus ezt éli meg, s a pusztákba vonul el. Ez a fizikai értelemben való elcsendesedés kifejezése. A hegyi beszédben azért mondta, hogy amikor te imádkozol, menjél be a te belső szobádba, és titkon imádkozzál a mennyei Atyádhoz. Ő titkon van és meghallgatja a te imádságodat.

Izraelben akkor a belső szoba jelentette a legcsendesebb helyet. De ha valaki úgy nő fel, vagy olyan helyzetben él, mint én is, hogy egy szobában laktunk négy gyermek és a két szülő, ha nincs gyerekszoba, akkor nehéz csendességet találni. Vagy ha van külön szoba, de állandó ordítás is, akkor nehéz csendben lenni. Persze nem kell feltétlenül elmenni otthonról, be kell osztani az időt, hogy most a férj, és majd később a feleség számára legyen csendesség. Vagy ott, ahol nincs otthon más, mert egyedül él, akkor valakit keresni, aki segít. A fontos az, hogy legyen idő a napi teendők között imádságra, mert Jézus ezt tette. Jézus elvonult a pusztákba.

Kálvin Jánosról mondták, hogy amikor halála után el akarták adni azt a szőnyeget, amely a szobájában díszítette a lakást, amikor fölemelték, kiderült, hogy két lyuk csúfoskodik rajta. Az a két lyuk volt ez, amit a térdeivel alakított ki, amikor leborult imádkozni Isten előtt. Lyukas lett a szőnyeg, mert rendszeresen élte imaéletét.

A csendet a távolról érkező zajok sem zavarhatják. Azért ment a pusztákba Jézus, mert ott kiabálások sem zavarhatták. Mostanság nincs időnk pusztai körülmények közé elmenni, de a mobil telefont érdemes kikapcsolni, hogy a távolról jövő SMS-ek, üzenetek ne zavarjanak arra a pár percre. A kisgyermeknek is el lehet magyarázni nagyon egyszerűen, hogy most apának, vagy anyának csendre van szüksége, játsszon tíz percig egymaga. Lehet erre is nevelni a gyermeket. Hasznos lesz, ha megszokja, hogy vannak az életben csendes időszakok is.

Végezetül azzal a gondolattal szeretném befejezni a magyarázatot, hogy az ősi szövegben, a kifejezésben még a folyamatosság jelentése is megtalálható. Az írásmagyarázó az új fordítású Biblia magyarázatában ezt a fordítást adja vissza, hogy ő azonban visszavonultan, magányos helyeken élt és imádkozott. Ezt tekintve nem rendkívüli és nem egyszerű volt az ő ilyen módon való életgyakorlata, hanem egész életéhez tartozott, hogy visszavonultan élt. Mintha úgy élné az egész életét. Pedig rengeteget dolgozott, csak folyamatosan tartotta a csendes időt.

Isten egyébként heti rendszerességet javasol, amikor azt mondja, hogy van nyugalom nap; csendesedj el legalább hetente egyszer. De természetesen Jézus nemcsak hetente egyszer, hanem mikor az Atya is akarta és ő is érezte a szükségét elvonult imádkozni.

Ha a heti egyszerit vesszük alapul, akkor nagyon beszédessé válik a hét első napja a kereszténység számára, a vasárnap. Mi Isten előtti elcsendesedéssel kezdjük a munkahetet. Így az imádság keretébe ágyazódik a munka. Imádkozva dolgozni.

Jézus Krisztus mivel folyamatosan tette ezt, tudatosan tette, ez az ő engedelmességének a része volt. Ha csak egyszer is nem ment volna el csendben imádkozni az Atya akaratának megfelelően, akkor nem váltott volna meg bennünket. Ő azonban nemcsak imádkozott, hanem munkája beteljesedéseként ment a keresztre is. Ott is imádkozott csendben. Jézus Krisztus tehát nemcsak példát adott, hanem segített, meg segít. Ezért lett szabadító.

Legtöbben úgy vagyunk, hogy küszködünk a személyes imádság kérdésével, gondolván, hogy nincs idő rá. Azonban időt kell szánni rá. Ehhez Isten segítségét lehet kérni.

Ha van közöttünk olyan, aki nem is tud imádkozni, még soha életében nem gyakorolta ezt, az hallgassa az igét, jöjjön el a templomba, és meghallja Jézus Krisztus hogyan tette ezt. El lehet kezdeni még egy mondattal is: Jézus segíts nekem imádkozni! S meglátja, hogy mit jelent az elcsendesedés.

Akik gyakoroljuk ezt, Jézushoz hasonlóan, valamennyire tökéletesen, legyünk hálásak érte, mert ez az ő ajándéka.

Ma tehát arról szólt az ige, hogy Jézus imádkozva dolgozott. Az ő élete arra nagy példa, hogy a tennivalók tengerében is tudott imádkozva dolgozni. Jelképesen kifejezve ezt: Jézus Krisztus a tennivalók tengerében azért nem fulladt bele a vízbe, mert az imádság levegővételével maradt a felszínen.


Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, hálásan köszönjük neked, hogy te az imádságodban is engedelmes voltál Atyádnak. Köszönjük, hogy ezzel példát adtál nekünk. Magasztalunk, mert te tökéletes ember voltál. Arra kérünk, hogy amit most láthattunk rólad az igén keresztül, váljon a mi életünk részévé is.

Megvalljuk neked alázattal, hogy legtöbbünknek van hiányossága a személyes imádságok terén. Bocsásd meg ezt nekünk, kérünk. Segíts változnunk az időbeosztásunkban, segíts, hogy a munkánk végzése jelezze, hogy van elcsendesedésünk előtted. Légy segítségünkre abban, hogy őszintén tudjunk lemondani valamiről, azért, hogy legyen számodra időnk. Könyörülj meg mindazokon közöttünk, akiknek az idejét mások osztják be és rengeteg a tennivalójuk otthon is, munkahelyen, iskolában. Kérünk téged, bölcsességeddel támogasd őket.

Szeretnénk együtt is eléd hozni Urunk gyermekeink, fiataljaink jövőjét. Tanulják meg ők is már fiatalon, mit jelent a személyes csendesség jelentősége. Könyörülj meg azokon, akiknek betegségük, gyászuk van, akiknek az élete most nehéz, vagy szeretnének dolgozni, de nem tudnak. Támogasd őket kegyelmedből. Oldd meg a bajaikat, adj lelki békességet nekik.

Kérünk, segítsd meg azokat, akik egyedül nevelik gyermekeiket. Sokszorozd meg az erejüket, s idejüket.

Kegyelmedbe ajánljuk népünk sorsát, jövőjét, vezetőinket, adj nekik bölcsességet. A munkával kapcsolatos törvények hozatalában mutatkozzék meg az a lehetőség, hogy pihenni is kell, és el lehet csendesedni.

Áldd meg azokat Urunk, akik szabadságra mennek, hogy tudjanak pihenni is.

Adj azoknak megtérést, akik nem ismernek téged személyesen, hiszen nekik is szükségük van a kegyelemre.

Könyörülj meg népünkön a tekintetben is, hogy hulljon az eső, legyen mit ennünk ezután is.

Ámen.