PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK |
Pasarét, 2004. október 10. Varga Róbert |
Alapige: Jn 9,1-12
"Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. Tanítványai megkérdezték tőle: "Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?" Jézus így válaszolt: "Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. Nekünk - amíg nappal van - annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok." Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, majd így szólt: "Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában" - ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért. A szomszédok pedig, és azok, akik látták azelőtt, hogy koldus volt, így szóltak: "Nem, ő az, aki itt szokott ülni és koldulni?" Egyesek azt mondták, hogy ez az, mások meg azt, hogy nem, csak hasonlít hozzá. De ő kijelentette: "Én vagyok az." Erre azt kérdezték tőle: "Akkor hogyan nyílt meg a szemed?" Ő így válaszolt: "Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: Menj el a Silo-ámhoz, és mosakodj meg. Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok." Megkérdezték tőle: "Hol van ő?" "Nem tudom." - felelte."
Imádkozzunk!
Istenünk, köszönjük neked azt, hogy a te hűséged és szereteted pajzs és páncél, s te vagy az egyetlen, aki mindig, minden körülmények között meg-maradsz mellettünk. Aki nem távozol el tőlünk, és irgalmadat nem vonod meg tőlünk.
Így könyörgünk most azért az öt családért, akik elvesztették a hozzátartozójukat, és akinek a temetése ezen a héten volt. Adjál mind az öt család minden hozzátartozójának, rokonának, barátjának, ismerősének békességet, tőled való igazi vigasztalást, el nem múló kegyelmedből fakadó szeretetet. Töröld le az ő könnyeiket, Urunk, állj meg mellettük, s add a te békességedet, amely minden értelmet felülhalad.
Így könyörgünk külön azért a családért, ahol tegnap vetted el a családfőt, cselekedj velük irgalmasságot a te hatalmadnál fogva. Így könyörgünk Urunk önmagunkért is, akik most eljöttünk ide a te színed elé, akiknek a szívükben sok kérdés lehet, sokfajta lázadás, vagy éppen számonkérés, vagy sorakoznak a miértek, amelyekre mi magunktól válaszolni nem tudunk. Ha neked kedves, Urunk, és téged megdicsőít, használd fel ezt a mostani délelőtti alkalmat is arra, hogy megértsünk valamit a te nagyságos dolgaidból. Így áldd meg, kérünk, a mi igehallgatásunkat.
Köszönjük neked Úr Jézus, hogy olyan sokszor voltál már erőnk és örömünk örömben és bánatban egyaránt. Kérünk most téged arra, hogy erősíts meg minket, hadd tudjunk a te igédre figyelni, amely ma is élő és ható, és megcselekszi azt, amit te jónak látsz.
Ámen.
Igehirdetés
Amikor a harmadik gyermekünket vártuk, akkor a harmadik hónapban az ultrahang képernyőjén az egyik tüdejében egy sötét foltot fedeztek fel. Az orvosok azt mondták, hogy három esély van. Mielőtt megszületne, meghal; ha megszületik meghal, és ötezer hasonló esetben egynél fordult eddig elő, hogy életben maradt és egészséges lett. Ezért a harmadik hónaptól kezdve folyamatosan azt tanácsolták, hogy ezt a gyermeket meg kell gyilkolni. Aztán egy idő után nemcsak meguntuk ezt, hanem Isten adott erőt is, és azt mondtuk, ez a gyermek akkor is Isten ajándéka, ha minden úgy lesz, ahogy ezt Önök mondják. Ez a gyermek ugyanúgy meg fog születni, mint a másik kettő, és ugyanúgy - ha Isten engedi - szeretnénk felnevelni, bárhogyan is lesz. Isten akaratából és Isten bölcsessége szerint. Aztán megszületett Viola, ennek most öt éve. Először úgy tűnt, hogy valóban beteg, és nagy a baj, aztán Isten egy pillanat alatt megfordított mindent, és egészséges lett. Azok, akik azt mondták, hogy meg kell ölni, nem mondtak semmit. Egyik gyerekorvos meg azt mondta: tudják, itt csoda történt. Mi azt válaszoltuk erre a feleségemmel: Mi a csodákból élünk naponta. Aztán azok is elhallgattak, még a nagyobb családban is, akik ugyanazt javasolták, mint amit említettem.
Azért mondtam ezt el, mert belegondoltam abba, hogy ennek a vakon született fiúcskának a szülei is milyen nagy szeretettel várták ezt a gyermeket. Imádkozhattak is érte, hiszen a gyülekezet tagjai voltak, vallásos emberek. Aztán eljött a születés napja. Megszületett a fiúcska. Előbb nem, aztán később észre vették, hogy valami nincsen rendjén, nem követi a szemeivel a szülei mozgását, nem figyel oda a fény, árnyék, sötétség változására. Egy idő után kiderült, hogy nem lát, sőt teljesen vak.
Szegény családról lehetett szó, hiszen később a gyermek koldulásból hazavitt pénze volt az egyetlen bevételi forrás a szülők számára. Gondoltak egy nagyot, és hivatásos koldussá tették. Legalább valami haszon legyen abból, hogy így alakultak a dolgok. Egy kicsit szabadulni is igyekeztek a szülők ettől a gyermektől, így amikor felnőtt, akkor már önmagát kellett a koldulásból eltartania.
Egyszerűen azért tettek így, mert rajtuk volt a bélyeg. Az ószövetségi gondolkodás szerint: biztos valami súlyos, sötét bűn terheli ennek a családnak az életét, hogy vak gyermekük született.
Akkor és manapság is sokan felteszik azt a kérdést: mi értelme van egy ilyen nyomorult életnek? Egyáltalán, miért engedi Isten, hogy fogyatékos emberek szülessenek, vagy valaki azzá váljék?
Jézus azonban világossá tesz valami nagyon fontos dolgot. Istennek minden emberrel konkrét, valóságos, sőt egyedi célja és terve van.
Három nagy kérdés csendül ki ebből a történetből: Ki mit látott? Ki mit mondott? Ki mit cselekedett? Ezeket vesszük ma délelőtt végig.
Először is van valaki, aki nem írta le ezt az embert. Jézus kijön a templomból, elmegy e mellett a fogyatékos férfi mellett, másképpen látja meg, mint addig bárki más. Jézus világossá teszi a szavaival, hogy neki fontos ez a nyomorult élet is. Vele is van célja. Istennek még egy ilyen tragikusan alakult élettel is lehet terve, és ha az élet enged neki, akkor Isten ezt a tervet végre fogja hajtani. Nem is akármilyen terve volt Istennek ezzel a vakon született emberrel. Azt olvassuk, azt mondja Jézus, hogy benne és által mutatja meg Isten az Ő hatalmát és dicsőségét.
Pont a vak koldus válik Isten bizonyságtévőjévé. Az, akit mindenki leírt, akinél egyébként mindenki fontosabbnak és különbnek tartotta magát, legalábbis fizikai állapotára nézve. Még egy ilyen értelmetlen - bocsánat, hogy ezt mondom -, bolond kérdést is feltesznek Jézusnak: Ki vétkezett, ő vagy ennek szülei? Hát hogy vétkezhet egy magzat az anyaméhben? Az emberi ér-telmetlenségnek határa sincs, ebből is kitűnik. Hogy vétkezhet egy magzat az anyaméhben?
Jézus még erre a kérdésre is válaszol, és azt mondja: ne az okát keressétek a dolgoknak, hanem a célját. Mi célból engedte meg Isten azt, hogy ez így történjék? Pont ennek a vakon születettnek a nyomorult életén keresztül fog felragyogni az Isten dicsősége. Akkor Isten akarta így? Erre a kérdésre nem tudunk válaszolni, bár ez az igerész azt sugallja, hogy ez így volt Isten tervében. De előfordul az is, hogy Isten felhasználja mindazt, ami történik azért, hogy az Ő nevére dicsőség térjen.
Jézus tehát látta, amivé ez az ember majd válik az Ő csodálatos isteni érin-tése és gyógyítása után.
Mit láttak a tanítványok? A kérdésükből világosan kitűnik, hogy egyáltalán nem azt, amit látniuk kellett volna. Teljesen másképp gondolkodtak, mint ahogy Jézus gondolkodott. Mást vesznek észre. Elhangzik ez a kérdés, hogy ki vétkezett? Tartsuk be a törvényt. A törvény azt mondja, ha ilyen előfordul valahol, ott valakinek vétkeznie kellett, azért lett vak a gyermek. Egyáltalán nem értik meg azt, hogy Isten tervébe sok minden beleférhet, amiről mi nem hisszük azt, hogy belefér.
Istennek célja lehet sok mindennel, ami történik, amiről mi nem hisszük el, hogy az Isten jó, kedves és tökéletes terve, tervének és céljának része lehet. Isten egyszerűen járhat más úton velünk. Járathat minket más úton, mint amit mi jónak, átlagosnak és elfogadhatónak tartunk.
Ez azt is jelenti egyébként, hogy Isten előtt - és ez nagyon fontos - nincsen értelmetlen és céltalan élet. Még akkor is így van ez, ha vannak olyan idők sokszor egy hívő ember életében is, amikor haszon nélkülinek, céltalannak és értelmetlennek tűnik minden. Az Isten előtt akkor sem így van. Ez a történet világosan erről prédikál: még egy nyomorult, kivetett vak koldussal is tökéletes, jó terve van az Istennek. Még akkor is, ha olyan helyzetben van éppen, amilyenben, de az Isten nem mondott le róla. Véssük ezt be a fejünkbe egyszer és mindenkorra, meg a szívünkbe is, hogy nem mondott le róla, és rólunk se mond le az Isten semmilyen körülmények között.
Ennek a vaknak a feladata, és életének a célja - ezt ő nem tudta, ezt a tanítványok sem tudták -, de az Isten tudta, és Jézus meg is mondja, hogy rajta és az ő élete által ragyogjon fel Isten dicsősége.
Mi mit látunk - ez a harmadik - ott, ahol élünk? Hogyan nézünk egy másik emberre? Milyen a mi nézőpontunk egyáltalán? Egy ószövetségi és egy újszövetségi példát is mondok. Jób nézőpontja biblikus volt. Meghalt tíz gyermeke, ott vakargatja a sebeit a szemétdombra kitéve. A felesége, a társa azt mondja neki, hogy átkozd meg az Istent, és legyél öngyilkos. Jób így válaszol: bolond vagy te asszony. Ha a jót elvettük az Isten kezéből, a rosszat ne vegyük el? S nem vétkezett Jób még így sem. Akármit mondanak is a barátai, ő ragaszkodik a mindenható Istenhez: Isten szerető és irgalmas Úr.
Mi nagyon sokszor abból, ami velünk történik, csak egy részt látunk, egy vékony sugarat, egy szeletet, de az Isten látja az egészet. Isten az egész eseményt látja. Mi sokszor csak azt látjuk, ami a szemünk előtt van. Isten meg azt látja, hogy mi lesz abból az emberből, akit Ő megérinthet, akinek a sorsát a kezébe veheti.
A második nagy kérdés, hogy ki mit mondott, amikor találkozott ezzel a vakon születettel? A tanítványok nem tudtak megszabadulni az ő vallásos beidegződésüktől, ezért kérdezik, hogy ő-e vagy a szülők vétkeztek?
Jézus, te vagy a Messiás - azt mondod -, hát akkor neked tudnod kell. Jézus kedvesen azt mondja, hogy senki sem vétkezett ő sem, ő nem is tehette volna, a szülők sem vétkeztek.
Az a válasza, hogy ami számotokra csupán vallási kérdés, az számomra az Isten megvalósuló terve. Jézus nem a bűn felől közelít, hanem a kegyelem felől és a szeretet felől közelít e felé az ember felé, meg az irgalma felől. Ti, mondja a tanítványoknak, lemondtatok erről az emberről. Meg sem kíséreltétek, hogy tegyetek valamit az érdekében. Én soha nem mondok le senkiről. Róla sem, meg rólatok sem, akinek ilyen kemény, irgalmatlan, s csupán vallásilag megfelelő gondolkodásotok van.
Arra akarja a kérdező tanítványok figyelmét irányítani, amit Ő akar mondani. Az Isten hatalma korlátlan. A rossz kérdést megválaszolja kedvesen, de rámutat egyben arra is, s megkérdezi azt is, megkérdezi most tőlünk is, hisszük-e mi azt, hogy az Isten hatalma korlátlan? Még velünk is tud úgy bánni, ahogy az neki kedves, és ahogy az a tervébe illik.
Mi mit mondunk, ha valami olyasmivel találkozunk, amit nem tudunk megmagyarázni, amit nem értünk, vagy elsőre nem értünk, vagy amit nehéz megérteni? Egy-egy érthetetlen tragédia, egy nem múló betegség, anyagi helyzet, egy családi helyzet, amiből úgy tűnik, hogy nincsen kiút, vagy senki nem tud segíteni. Egy depressziós hullám, ami néha még a hívőkkel is előfordul. Nem értik, miért is ilyenek, úgy semminek nincs igazán értelme, amikor süly-lyed az ember lelkileg, s úgy tűnik, hogy nincsen kapaszkodó.
Hányszor vádoljuk Istent, hányszor marasztaljuk el Őt, amikor kértünk valamit, és nem válaszolt, amikor várakoztat, mintha nem is érdekelné a kérésünk. Ezért választottam a 91. Zsoltárt. "Tollaival befedez. Pajzs és páncél az Ő hűsége. Mivel szereti, tiszteli az én nevemet, ezért megvédem és megtartom őt. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől."
Egyszer ijesztő helyzetben voltam, nagyon későn kellett valahonnan hazamenni, és olyan alakok vettek körül, hogy azoktól csak megijedni lehetett. Nagy vigasztalás volt a számomra, hogy eszembe jutott a 91. Zsoltárnak ez a verse. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől. Lefoszlott minden. Elmúlt a félelem. Ugye van ilyen, hogy kúszik fel a torkunkba a szívünktől, vagy föntről lefelé a szívünkig a félelem, az aggodalom?
Azt mondja Isten igéje, ha velem jársz, akkor én pajzs és páncél vagyok a számodra. Vagy amikor felteszünk ilyen kérdéseket - hívők is gyakran beleesnek ebbe a hibába -, miért pont velem történt mindez? Milyen bűnt követtem el? Milyen mulasztásom van, hogy utolért ez a csapás, ez a betegség, ez az anyagi nehézség, ez a családi baj? Milyen bűn van mögötte? De van úgy, hogy nincs mögötte semmilyen bűn. Nem azért történik velünk valami ilyesmi, mert vétkeztünk, hanem azért, mert az Isten megengedi, mert valamire akarja használni. Ne az okot keressük, hanem a célját. Mi célból engedte meg Isten, ami bekövetkezett?
Most jön az újszövetségi példa a nézőpontra. Pál apostolt börtönbe zárják. Teljesen jogtalanul és igazságtalanul. Éveket ül "ártatlanul" a börtönben, de sosem panaszkodik. Egyszer azt írja az övéinek, a testvéreknek, hogy: "Én, Pál Krisztus foglya", s nem azt mondja, hogy ez az aberrált, őrült Néró ártatlanul börtönbe záratott. Pálnak más a nézőpontja. Azt mondja, hogy én, Pál a Krisztus foglya értetek, az evangélium ügyéért. Megértette a célját. Nem az okot keresi. Az okot nem lehet megmagyarázni. Oktalanul és jogtalanul történt vele. Másik alkalommal este hatkor megvesszőzik, kalodába zárják, börtönbe zárják. Hattól éjfélig csend van. Éjfélkor elkezdenek Istent dicsőítő éneket énekelni. Hattól éjfélig emésztette Pál és Silás azt, ami velük történt. Aztán felhangzik az Istent dicsőítő ének, de felhangzik. Megváltozott a nézőpont, s megértette, hogy ő Krisztus foglya. Vele nem véletlenül történnek a dolgok, hanem az Isten határozott terve valósul meg, és ő belesimul az Isten akaratába, így már tudja Istent dicsőíteni imádságban és énekszóval. Én, Pál Krisztus foglya vagyok.
Jób, az Úr adta, az Úr vette el, legyen áldott az Ő neve.
Egyszer nagyon szerelmes voltam, és ez a szerelem egyik pillanatról a másikra elmúlt a szívemből. Épp ide jöttem istentiszteletre csütörtök esete. Sarkadi Pál prédikált. Beléptem az ajtón, s az volt a köszöntés, ami a jóbi ige: az Úr adta, az Úr vette el, legyen áldott az Ő neve. Megnyugodtam. Ha az Isten adta, és az Isten vette el, akkor csak jó lehet belőle.
A nézőpont-változás nagyon fontos kérdés. Krisztus nézőpontja, vagy csak a sajátunk. Azzal nem sokra megyünk, ez az igazság. Mi sokszor a bűneinket is nagyobbnak látjuk, mint az Isten kegyelmét. Sokszor keményebben és kíméletlenebbül bánunk magunkkal, s ítéljük el magunkat, mint ahogy azt az Isten tenné. Akarjuk-e mostantól kezdve úgy tekinteni a velünk történő eseményeket, és úgy tekinteni az eseményekre, hogy ez az Isten megvalósult tervének a része? Bármi történik, az Isten dicsőségére történhet.
Micsoda szabadságot jelent az valaki számára, aki azt hiszi, hogy Isten dicsőségére történik minden, ami az életében történik. Sőt, ez a világ sem csak úgy magában létezik. Még akkor is, ha sokan mondják, hogy miénk a hatalom meg az ország, meg a dicsőség. Azért csak mégis úgy van, ahogy a Miatyánkban mondjuk: Istené az ország, a hatalom és a dicsőség is.
Hányszor mi is bölcselkedünk, mint a tanítványok a vak mellett, s nem vesszük észre a dolgok célját, csak az okon meg az okokon kesergünk.
Ki mit tett? Jézus nemcsak elméletet hirdetett, hanem a gyakorlatba tette át mindazt, amit tanított. Odanyúl a vak szeméhez, megkeni sárral, aztán a vak megteszi azt, amit Jézus mond, és lát. Ő megtehette volna azt is, hogy csak szól, de az elvárások és a kor gyógyító szokásai szerint cselekszik Jézus.
Mit tettek azok ott, akik körülöttük álltak? Azt olvassuk, hogy csodálkoznak és kérdezgetnek. Saját szemükkel látják a gyógyulást, és mégis vitatkoznak egymással: Te, ez az a vak, aki ott koldult? Á, dehogy! Ez csak hasonlít rá. Pontosan ilyenek vagyunk sokszor mi is. Tényleg az Isten cselekedett? No, ne mondd! Hát Isten nem is létezik! Ugyan, kérem, maga még mindig csak itt tart? Én időnként visszakérdezek. Miért, maga hol tart? Még mindig csak a hitetlenségnél? Mire ment vele? Erre nem igen tudnak válaszolni. Mert nekem van békességem, van örömem, a nyomorúságban is pajzs és páncél az Ő hűsége. Ehhez képest maga mit tud felmutatni az életére nézve? Bizony a legtöbb esetben csak csend a válasz.
Mindnyájan lelki értelemben hitetlenül, az Isten nélkül, vakon születünk. Csak az Isten tud nekünk szerinte való lelki látást és hitet adni, amivel azonban megláthatjuk az Isten jó és tökéletes tervét.
És mit tett a vak? Így olvassuk, hogy megkeni Jézus a szemét, és azt mond-ja neki, hogy menj el a Siloám-tavához, ami azt jelenti, hogy küldött. Menj oda, mosakodj meg! Megteszi. Visszamegy, és lát. Az engedelmességet - és ezt is jól jegyezzük meg - az Isten országában mindig csoda követi. Ha valaki engedelmeskedik az Isten szavának, meglátja az Isten dicsőségét.
A két testvér ott áll Lázár sírjánál. Azt mondja Jézus, hogy vegyétek el a követ a sírról. Így válaszolnak Jézus szavára: Uram, nem érzed? - már romlik a test. Szaga van, több mint háromnapos. Erre Jézus azt mondja: "Nem megmondtam, ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?" Elvették a követ, és kijött a halott Lázár. Mert aki engedelmeskedik az Isten szavának, az mindig meglátja Isten dicsőségét.
A másik fontos kérdés ma délelőtt, hogy kész vagy-e erre? Ha megértetted, akkor megteszed-e? A meggyógyított vak megy, és szólja az Isten hatalmas dolgait. Megtette, amit Jézus mondott, s megjött a látása. Ha mi hajlandóak vagyunk megtenni, amit az Isten mond, kapunk majd lelki látást, és megszólal a Biblia, s megértjük az igehirdetés ránk vonatkozó részét. Lesz majd vezetettség is, meg bölcsesség, meg ad az Isten belátást mindenben, a kevésbé súlyos és súlyosabb kérdésekben egyaránt.
Van még itt egy olyan szívmelengető szó - nem tudom, hogy felfigyeltünk-e rá -, azt mondja Jézus, hogy nekem annak a cselekedeteit kell végeznem, aki elküldött engem. Engedelmesség az Istennek. Egy kicsit mintha a vállunkra tenné az Úr Jézus a kezét, s azt mondja, hogy nekünk. Mi egy csapatban vagyunk? Én meg ti. Nekünk ugyanaz a dolgunk, nem? Most jó lenne ezzel szembenézni. Te egy csapatban vagy Jézussal? Neked is szól ez, hogy nekünk? Nekünk egy a célunk, az Isten országát építeni. Isten terve hadd valósuljon meg az életedben. Jézus meg te egyek vagytok? Mert Jézus azt mondta, hogy én és az Atya egyek vagyunk. Akiket nekem adtál, azokkal is egyek vagyunk, hit által.
Mintha Jézus szelíden, kedvesen ezt mondaná: Nekem és nektek, nekem a főnek, és nektek a gyülekezetnek egy célunk van, építeni Isten csodálatos országát. Vagyis elvégezni azt, amit az Isten rád bízott, engedelmesen, örömmel. Az Isten dolgát végezni ott, ahova Isten helyezett, hogy meg-láttassék rajtatok az Isten dicsősége. Akkor is, ha kibírhatatlan a főnök meg a beosztott, ha alig bírsz a gyerekekkel az iskolában, mert semmilyen eszköz nincs már a szerencsétlen pedagógusok kezében a fegyelmezésre. Akkor is, hogyha ez a világ sokkal gyorsabban sötétedik, mint ahogy mi azt gondoljuk.
Azt mondja itt Jézus, hogy az éjszakában senki nem munkálkodik. Egyre sötétebb lesz ebben a világban. Tessék csak körülnézni! Milyen nagy szükség van az Isten fiainak a világosságára. Azért vagyunk, hogy az Istennek dolgai nyilvánvalóvá legyenek a mi életünkben. Ez az Isten célja velünk.
A legfőbb célja tehát az emberrel, hogy visszataláljon Istenhez, hogy benned nyilvánvalóvá váljanak Isten dolgai. A megváltás, a bűnbocsánat, a békesség, a kereszt üzenete, Jézus Krisztus halála, feltámadása, szeretete. Kérhetjük, hogy tegye bennünk, az életünkbe nyilvánvalóvá az Ő dicsőségét öröm-ben, bánatban, szenvedésben, megpróbáltatás közepette: Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.
Nézzünk körül! Melyek azok a dolgok, amelyeket neked, nekünk készített el az Isten, hogy azt elvégezve, mások számára megmutassa az Isten dicsőségét, az Isten csodálatos dolgait. Használhat-e erre minket az Isten? Ez a terve és célja velünk. Azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyen az Isten dicsősége.
Imádkozzunk!
Istenünk, bocsásd meg sokfajta ostoba vélekedésünket és beszédünket, gondolkodásunkat, amikor mások baját láttuk, vagy saját magunk nyomorúságba kerültünk. Olyan sokszor egyáltalán nem értjük, hogy mi az oka annak, ami történik, s nem a célját keressük, hanem az okokat kutatjuk.
Köszönjük, Urunk mindazt, amit ma délelőtt személyesen nekünk mond-tál. Köszönjük, Urunk, hogy most is az irgalom és nem az ítélet felől közelítesz felénk. Köszönjük azt a szeretetet, amivel ma is, tegnap is és azelőtt is körülvettél, körülveszel minket.
Köszönjük, Urunk, hogy nálad van a bocsánat, az új kezdet és kezdés lehetősége. Köszönjük, hogy küldöttekké, apostolokká, angeloszokká, angyalokká, küldöttekké akarsz minket tenni mások életére nézve. Segíts, Urunk, hogy úgy éljünk, úgy szóljunk, úgy cselekedjünk, hogy a mi életünk, nyomorult életünk által is felragyogjon a te csodálatos dicsőséged, hogy a küldöttek mögött bárki megláthasson téged, a küldőt. Áldunk és dicsőítünk azért, ha ez már így volt. Segíts, hogy egyre többször így legyen.
Ámen.