PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2004. február 19. (csütörtök) Földvári Tibor

ILLÉS A MEGFÁRADT PRÓFÉTA

Alapige: 1Kir 19,1-8

---

Imádkozzunk!

Istenünk, mennyei Édesatyánk, hódolunk előtted, mert te Atya Istennek jelentetted ki magad, aki gondoskodol rólunk is napról, napra. Köszönjük, hogy ezért nem árthat nekünk senki és semmi, akkor sem, ha bajaink vannak, nehézségeink, próbákat kell kiállnunk, vagy talán még el is esünk. Köszönjük, hogyha kell, akkor felemelsz, megvigasztalsz, megerősítesz.

Áldunk Atyánk, mert Jézusban jelentetted ki isteni gondoskodásodat, szeretetedet. Szeretnénk ma este is megváltó Urunk személyére, váltságmunkájára tekinteni.

Köszönjük, hogy nem egyedül kell járnunk azt az utat, amelyen a keskeny útra lépve elindultunk, hanem van pásztorunk, őrizőnk, aki megtart mindvégig.

Kérünk téged, emeld föl most lelki szemeink tekintetét önmagadra, hadd lehessen töretlen a bizodalmunk tebenned, akármelyikünknek testi baja, vagy nyomorúsága van, most tudjon eltekinteni arról, s tereád nézni.

Köszönjük, hogyha reád tekintünk, benned megnyugszik a lelkünk.

Ámen.

---

Igehirdetés

Illés próféta személyében az Ószövetség egyik legnagyobb személyét ismerhetjük meg. A prófétai tiszt legfőbb képviselője volt ő, a hit nagy hőse. Szolgálata Izrael legnehezebb, legsötétebb korszakában zajlott, történt, amikor Akháb volt a király. Az a király, aki gonoszságával meghaladta minden előde bűnét. Nemcsak a jeroboámi borjú kultuszt követte, hanem szidoni felesége, Jézabel révén a Baál és Ashera kultuszt is bevezette országában. Még templomot is épített Baálnak Jézabel részére.

Illés próféta mindig bátran és erős hittel képviselte Izrael valódi Istenét. Csodáival, igehirdetéseivel bizonyságot tett Istenről. Az előző részek történetéből kiderül hogyan imádkozott Illés, amelyre Jakab levelébe utal: "Ő hozzánk hasonlóan ember volt, de imádkozott és nem esett az eső három és fél évig és újra imádkozott és akkor esett az eső:" Nemcsak igehirdetése, szolgálata, hanem imaélete is prófétához illő és méltó volt.

Prófétai személyisége másik fontos jellemzője, hogy a messiási ígéret része és annak beteljesedésének előkészítője volt. Malachiás könyvében olvashatjuk ószövetségi Bibliánk utolsó soraiban, hogy, majd, amikor a Messiás készül eljönni, előtte Isten elküldi Illést: "Mert íme eljön a nap, lángoló, mint a sütőkemence, és olyanná lesz minden kevély és gonosztevő, mint a pozdorja és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, amely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat. És feltámad nektek, akik félitek az én nevemet az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt és kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt tulkok. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, amelyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izraelnek rendelésekül és ítéletekül. Íme, én elküldöm nektek Illést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek és meg ne verjem e földet átokkal." (Mal 4) Beszél a messiási ítéletről, szól a mózesi törvényekről, és Illésről, aki eljön.

Valóban várta Izrael a szó szoros értelmében Illés megjelenését. De tudjuk az újszövetségi kijelentésből, hogy Illés lelkével keresztelő János kezdte el a Messiás útkészítő munkáját. Keresztelő Jánosról maga Jézus mondja, hogy ő Illés, aki az Illés lelkületével hirdette meg a Messiás jövetelét. Illés személyét az is naggyá teszi tehát, hogy a Messiás útkészítője lett.

Azt is tudjuk, hogy ő Mózessel együtt megjelent a Megdicsőülés hegyén. Ennek jelképes értelme is volt, mert Mózes a törvényt képviselte, Illés pedig a prófétákat, így az egész Ószövetségi kijelentést. Jézussal az ő megváltó munkája végkimeneteléről beszélgettek a hegyen. Többször láttuk már, hogy Illés azért is lehetett ott, mert ugyanabban a kegyelemben részesült, mint Énok; nem kellett átélnie a testi, biológiai halált. Testi meghalás nélkül vitetett át tüzes szekéren a láthatatlan világ mennyei dicsőségébe.

Ilyen alak volt tehát Illés, így mutatja be őt a Szentírás.

Prófétai működésének mostani állomása - a felolvasott igerész szerint - a Kármel hegyén végrehajtott isteni ítélet volt. Amikor az Úr szolgája győzelmet aratott a Baál kultusz, s a Baál papok fölött, kivégezte őket. Előtte Isten igazolta őt, az ő áldozatát megégette a mennyből elszálló tűz, a nép megvallotta Úrnak az Istent és már nem akart kétfelé "sántikálni" és megérkezett az eső is, amiért imádkozott.

Minden adott volt ahhoz, hogy Illés továbbra is a hit nagy hőseként, erős hittel lehessen előttünk mint példa, valami azonban még sem volt rendben a mostani történet szerint. Hová tűnt az ő csodákat tevő, a kijelentéseket bátran elmondó személyisége? Hiszen ő fáradt, kimerült próféta lett, így van előttünk. Ma erre azt mondanánk, hogy valószínűleg mély depresszióban szenvedett, meg akart halni.

Az Írás sohasem idealizált képet ad azokról az alakokról, akik Isten népe legnagyobb emberei voltak. Mindig a valóságot mutatja be róluk is. A Királyok könyve bemutatja a királyok igazi énjét és a prófétákét is, így Illését is. Az Ézsaiás könyve 40. része eszébe juthat mindenkinek most: "Bizony elfáradnak az ifjak, és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is."

Illés legkülönbnek számított, ő is elfáradt, erőtelen és fáradt, fizikailag és lelkileg egyaránt. Nemcsak elfáradt, hanem megfáradt. Kimerült a fizikai fáradtsága miatt és belefáradt az Úrnak végzett szolgálat buzgólkodásába.

Ennek okait a felolvasott igerész jól visszaadja. Életveszélyes fenyegetést kapott. Az új fordítású Biblia úgy hozza az ősi szöveget, hogy Illés megijedt és az életét mentve menekült el a pusztába, egy napi járásra. Egy ószövetségi magyarázó, Keid megjegyzi, hogy az ottani szöveg, amit a Károli fordítás jobban is visszaad, nem feltétlenül megijedést és félelmet enged a magyarázatban, hanem az is lehet, hogy Isten előtt szerette volna kiönteni fáradt lelkét és az egész helyzetet, mindenféle félelem és rettegés nélkül, azért vonult el Beersebába. Természetesen ez egyfajta menekülés is volt, de nem félelemből - mondja az ószövetségi magyarázó.

Azért fontos ez, mert lehet, hogy Illés akkor és ott még nem félt. Ez abból is következhet, hogy Jézabel nem azonnal ment, hanem követeket küldött. Ebből viszont arra lehet következtetni, hogy valószínűleg nem is merte volna bántani őt, mert tudta, hogy mit tettek a Baál prófétákkal és a nép mellé állt Illés. Ami azonban mindenképpen igaz, akkor is, ha félt, akkor is ha nem, hogy a fenyegetettség lelki teherként nehezedhetett rá, hiszen életveszélyesen fenyegették meg. Ez azért még akkor sem könnyű, ha esetleg nem ijed meg Isten embere.

A mi esetünkben általában nem ilyen konkrét életveszélyről van szó, amikor valaki lelkileg is elfárad a fizikai fáradtság mellett. Nem szószerinti életveszély, de sokféle támadás érhet, akár az emberek részéről is fenyegetés. Ezért történhetett meg velem is, nem kevésszer, hogy szépen és örömmel indult a nap reggel, estére azonban, a végére minden elkeserítő lett. Vagy azért, mert a munkahelyen megbántottak, vagy azért, mert a családtag hazajött úgy, ahogy, dühösen, haragosan, elkezdődött az egész, folytatódott az, amire nézve ígéretet tett, hogy soha többet. Áll a bál otthon. Meddig még? Ez csak családi, munkahelyi probléma, ami fenyegetettséget jelenthet, de van, akinél szószerinti értelemben. Halljuk, hogy hány házasságban történik, akár naponta is verés. A gyermek, szülő kapcsolatban is előfordulhat ez.

Az is lehet - hallhattuk -, hogy Illés azért akart egyedül maradni, mert szerette volna kiönteni lelkét Isten előtt. A folytatásból azonban kiderül, hogy az egyedüllét nehéz lelki terhe is ránehezedett. Kimondja Istennek: egyedül maradtam. Még egy keresztény gyülekezetben is megtörténhet, hogy valaki itt van köztünk, valóságosan a testvérek között van, de nem lelkileg, mert a magány gyötri és rettenetes számára hazamenni, mert az egyedüllét terhe nehezedik rá. Hiába vannak mellette családtagok is, egyedül van. Illés mindenképp ilyen állapotba került.

Az ő lelki állapotát talán az tükrözi legvilágosabban, mikor meg akar halni. Azt mondja Istennek: "Elég most már ó Uram, vedd el az én lelkemet, nem vagyok jobb atyáimnál." Meg akar halni, nem öngyilkos lesz, hanem a halált kívánja. Tudta, hogy számára a halál megváltás lenne, mert akkor megpihenhetne. Az ószövetségi hívőknek is megvolt a boldog örökélet és a feltámadás reménye, ők is sok mindenre előretekinthettek élő reménységgel. Ezért Illés a maga mély lelki terhei között vágyódhatott arra, hogy jobb lenne meghalni. Valószínűleg a hangsúly azon van, hogy menekülni akart nehéz helyzetéből. Annyira megfáradt, hogy az egyetlen kiutat a meghalásban látta.

Elég most már Uram, nem vagyok jobb atyáimnál. Itt imádkozik Illés, de ez az imádság kétségbeesett kesergés.

Ilyen helyzetben legtöbbször nem is szoktak imádkozni a hívők sem, mert már azt sem tudnak. De ha még is, akkor inkább csak keserű panaszkodás hangzik: már nem bírom tovább, elég, kész, vége. Könyörülj rajtam, Istenem! Eszünkbe juthat Jónás próféta, akinek a haragja is és egész élethelyzete Ninivénél olyanná alakult, hogy ő is meg akart halni.

Valószínűleg azért feküdt le a reketyebokor alá, mert remélte, hogy lefekszik, elalszik és nem is ébred fel többé, mert már erre vágyott.

Amikor nekem volt lelki terhem, akkor átéltem, hogy már az imádságba is belealudtam, testi és a lelki fáradtság miatt.

Imádkozik és elalszik. Talán Illés is így volt. mindenképpen fizikai fáradtság is gyötörte őt. Egynapi járóföldet tett meg a pusztában, ami a teste számára megerőltető volt és biztosan a lelki teher is hatott ár, de fizikailag teljesen kimerült, talán már enni és inni sem nagyon tudott, a történetből látjuk, hogy etetni kellett.

A fájdalom és a csalódás ma is okozhat olyan nehéz és keserű helyzetet, állapotot, akár depressziót, hogy az ember nem eszik semmit, csak kesereg és magában szenved.

Illés tehát, az Úrnak hatalmas prófétája, a legkülönb valóban, most mindenképpen elfáradt, megfáradt, belefáradt a prófétai szolgálatba. Fáradtságtól kimerülten elaludt a reketyebokor tövében. A történetnek azonban nincs itt vége. Azzal fejeződik be, hogy Illésnek fel kellett kelnie, ennie kellett, majd 40 napos túrát kellett tennie a Hóreb hegyéig.

Amikor a Szentírásban ez a kifejezés szerepel, akár a héber, akár a görög nyelven, hogy "és íme", az mindig figyelemfelhívásra szolgál, valami hangsúlyos dolog történik. Ez a kifejezés nem a történet elején szerepel, hanem ott, amikor megjelenik az Úr angyala. Először elmondja, hogy mi jellemző Illésre, de az és íme, az igazán fontos történés csak itt jön, akkor, amikor megjelenik az Úr angyala. Először csak azt olvassuk róla, hogy angyal, majd a második megjelenésnél azt, hogy az Úr angyala. Tehát semmiképpen sem egy gonosz, démoni angyal jelent ott meg, hanem az Úr küldöttje.

A Sátánt ismerve, lehet, hogy ő elküldte volna a démonjait, mert amikor a legmélyebben van Isten prófétája, akkor érdemes támadni, mert akkor el is lehetne pusztítatni. Azonban annak van határa, mert ha Isten az övéit bele is engedi a fáradtságba, megfáradásba, hogy a kegyelem majd felemelje, viszont a kísértés semmiképpen sem lehet emberfeletti - ahogyan olvassuk a Korinthusi levélben.

Csak addig enged elfáradni Isten, amíg el tudja hordozni. Illés alszik, mert már csak így tudja elhordozni. Viszont jön az angyal és felébreszti őt. Az Úr angyala eljött és megérintette Illést, és azt mondta: kelj fel és egyél.

Arra is gondolhatunk, hogy ha Illésnek problémája volt Jézabellel és esetleg félt tőle, kicsoda Jézabel az Úr angyalához képest? Senki. Hiába királynő és nagy hatalma van, ha az Úr angyala ott van Illés mellett, akkor senki, semmi nem árthat neki. Ez az angyal nem is azzal foglalkozik, hogy Illést védje, hanem egyszerűen gondoskodik róla, mert ezért küldetett. Az angyal megjelenésével a láthatatlan világ megmozdult, és megjelent minden valószínűség szerint emberi alakban, mert odaküldetett Illéshez és megeteti és megitatja. Ott van a sült pogácsa és a pohár víz.

Jellemző, hogy Isten először az angyalán keresztül Illés fizikai fáradtságát kezeli. Nem sokra menne ebben az állapotában azzal, hogy lelkileg próbálná gondozni; hogy nem kell olyan rossznak látni ezt a világot, bátorság, erősödj már meg, mert ha fizikailag fáradt, akkor pihennie is kell, meg ennie is. Jellemző, hogy először itt segít az Úr angyala. Szükség van erre is valóban. Amikor a Sátán az Úr Jézust megkísértette, és nemet mondott arra, hogy a kövekből kenyeret teremtsen és azt egye, mert nagyon éhes volt már a negyvennapos böjti időszak végén, Jézus győzött a Sátán felett, és az Atya első dolga az volt, hogy angyalait küldte hozzá, akik szolgáltak neki élelemmel is.

Korábban Illésről hollók gondoskodtak, és a patakból ihatott, itt azonban Isten angyalt küld, talán azért is, mert nagyobb volt itt a baj. S az angyal kétszer is megjelenik.

Emlékezzünk arra, hogy az Úr az ő angyalait nem túl gyakran küldözgette az övéihez. Amikor angyal jelent meg, ott mindig nagy dolgok történtek. Itt Illéshez kétszer egymásután jön, mert szükség van rá.

Mihozzánk nem angyalok szoktak jönni, hanem küldöttek. Ha észrevettük, a küldöttek emberi alakban jönnek, mert valóságos emberek. Ilyen nehéz helyzetben szokott az történni, hogy érdekes módon megváltozik az ember körül mindenki, mert a Mindenható segíteni akar és küldi a küldötteket. Akár a családból, akár a gyülekezetből, még ha egy személy is, de segítségül jöhet. Van amikor Isten emberek nélkül gondoskodik, de legtöbb esetben ilyen helyzetben mindig rendel oda valakit. Akár a társat, barátot, vagy valaki mást. Lehet, hogy csak annyit csinál a "küldött", hogy főz rá, mert arra sem volt ereje, vagy őrzi az álmát, vagy vigyáz a gyermekekre, amikor a férj és feleség életében először elmegy pihenni szabadságra. Az is lehet, hogy a nagymama, vagy a nagypapa azért van nehézségben, mert egész télen bent volt a szobában és nem nagyon látta a napot és a küldött kivezeti őt a szabadba, és már ez fizikai értelemben is segíthet. Manapság is ilyen egyszerűen segít Isten angyalokon keresztül, hogy gondoskodik ételről, italról, pihenésről.

Jézus Krisztus sem angyalként jött, hanem emberré lett. Ő is úgy segített, hogy ember volt, valóságos ember. Ilyenként mondta ki, hogy: "jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megvagytok terhelve és én majd megnyugvást adok nektek." Jézus is tudta, hogy kell a testi szükségről való gondoskodás. Megvendégelt ötezer embert, meggyógyította a testi betegségben szenvedőket, kezelte a lelki bajokat.

Illés életén is ezt látjuk, hogy Isten gondoskodik mindenről, sőt arra is figyel, hogy az erőfeletti úthoz emberfeletti erőt ad. Az étel és ital, amit elfogyasztott elegendő volt ahhoz, hogy negyven napon át tudjon menni a Hóreb hegyéhez.

Amikor Pál apostolnak azt mondta a kijelentés - az apostol háromszoros könyörgése után , hogy "Uram vedd el a tövist"-, a válasz az volt: "Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el." Fizikailag erőtlen maradt, mégis erőt kapott.

A negyven nap alatt Illés nem evett, egyfajta böjti időszakot is jelentett, de neki is volt mindenre ereje. "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít." - hallhattuk a köszöntésben. Isten mindig tudja, hogy mennyi erőre van szükség ahhoz, amikor gyógyítani akarja az elesettet, felemelni és beállítani újra abba a szolgálatba, amiből egy időre kiesett, mert maga alá került.

Nagyon fontos az is, hogy Isten lelki téren is elkezdi a gyógyító munkáját. Illés útmutatást is kap az angyaltól. Ez ahhoz kellett, hogy lelki megfáradása is gyógyulhasson, erősödhessen. Az angyal elmondta neki, hogy egyél, mert erő feletti utad van és ezután Illés elment a Hórebhez. Az angyal nem mondta el neki, hogy hova kell mennie, de miközben engedelmesen követte az angyal utasítását, megértette Isten akaratát is. Az angyaltól ott csak annyit tudott meg, hogy erőfeletti út vár rá és mennie kell valamerre. Az út Hóreb felé vezetett. Itt azon van a hangsúly, hogy akkor és ott, még ha Illés nem is tudta, de időben kijelentette számára, hogy a cél Hóreb - a Sinai hegy -, és ez beszédes volt neki. Nem tudta, hogy mi fog történni, de sejthette, hiszen ismerte népe történelmét és tudta, hogy Hóreb az a hegy, ahol Isten találkozni akart népével. Isten ott adott kijelentést mekik, ott kötött szövetséget népével. Mindez Illésre várt.

Illés számára már a sejtés is erősítő lehetett, mert tudta, hogy nem véletlenül Hóreb a cél, ott nagy dolgok fognak vele történni. Illés ezért elindult és megy és negyven nap és negyven éjjeles útja után megérkezett. Az előtte álló távolság nem volt olyan nagy - hozzávetőleg 250 km -, hogy ennyi időt igényelt volna, tehát ez az út nem lehetett megerőltető. A fontos, hogy Illés megtette ezt az utat, és odamegy, ahol találkozhatott Istennel. Odamegy, ahol az Úr ott van, ahol kijelenti magát neki, ahol vele van az Úr.

Számunkra az üzenet az, hogy lehet, hogy Isten gyermeke ilyen szintet ér el, hogy fizikailag már kezd pihenni, de a lelke még beteg egy kissé. Illés is fizikailag megerősödött, ha lelki ereje még nem is térhetett vissza. Számunkra a Hóreb minden olyan hely, ahol találkozás történhet Istennel, talán a templom, a közösség, bibliaóra, vagy csendes hét, vagy lelki beszélgetés, ahova el tudunk menni. Oda, ahol korábban is tapasztaltuk, vagy tudjuk, hogy ott találkozás is lehet Istennel, ha ő akarja. Márpedig Isten akarni fogja.

Illésen van még mit gyógyítani, fizikailag már erős, lelkileg még gyógyulnia kell, de Isten majd elvégzi, mert ő eddig is gondoskodott már róla. Küldte az angyalt, erősítette testileg és a lelkét is már kezelésbe vette. Isten annyira kezelésbe vette, hogy a végén már meghalnia sem kellett, úgy ment el e földi világból. Ilyen a mi Istenünk!

Ha bárkinek hasonló érzése van, gondja, testi és lelki fáradtsága, Illés próféta mostani példája segítse abban, hogy tudja meg, Isten semmiképpen sem hagyja el az övéit. Isten bennünket is felemel. Amit mond nekünk az Úr, ahogyan Illésnek is szólt, feladatot adott, azt tegyük, a többit ő majd végzi folyamatosan. Amit mond ma, vagy holnap, azt cselekedjük. Így ránk is igaz lehet az, hogy elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is, de akik az Úrban bíznak, erejük megújul és a végén még szárnyra is kelnek, mint a sasok.

---

Imádkozzunk!

Istenünk, mennyei Édesatyánk, dicsőítünk téged, mert te a legmélyebb helyzetben is odaállsz mellénk jó pásztorként és köszönjük, hogy valóban felemelsz, megerősítesz. Áldunk azért, hogy nem lehet olyan helyzet akár fizikai, akár lelki életünkben, amely tőled elszakíthatna. Köszönjük, hogy nem engeded, hogy a gonosz felettébb megkísérthessen.

Szeretnénk most elébed hozni minden bajunkat és terhünket, azokat a testvéreinket, akiknek mostanában különösen nehéz a helyzetük, talán éppen Illéséhez hasonló.

Köszönjük, hogy ha kell, ma is embereket is küldesz, hogy segíthetsz. Köszönjük, hogy Jézust mindenkihez elküldted már.

Urunk, segíts nekünk rád nézni hittel. Könyörülj rajtunk, hogy amit megértünk akaratodként gondoskodó szereteted során, merjük cselekedni.

Őrizz meg bennünket a kételkedéstől, a teljes kétségbeeséstől.

Köszönjük, hogy ha még a sötétségben ülnénk is, te vagy a mi világosságunk, vagy ha el is estünk volna, fölkelhetünk, mert te felemelsz.

Köszönjük, hogy Megváltónk eljött, emberré lett és mindent elvégzett azért, hogy mi is lehessünk szárnyaló hívők. Szeretnénk Urunk testileg, lelkileg meggyógyulni, és tovább szolgálni a te ügyedben, akaratod szerint.

Kegyelmedbe szeretnénk ajánlani szeretteinket, azokat, akik betegek közöttük. Legyél a kórházban levőkkel, építsd fel őket, adj nekik fizikai erőt, vagy kegyelmet hordozni a betegségeket.

Kérünk téged népünkért, népünk vezetőiért. Könyörülj meg rajtunk az európai választásokra készülve.

Köszönjük Urunk, hogy mi imádkozhatunk így hozzád.

Ámen.