PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK |
Pasarét, 2004. február 8. Varga Róbert |
Alapige: 2Pt 3,1-11
"Ez már a második levél, szeretteim, amelyet hozzátok írok: ezekben emlékeztetés által ébresztgetem tiszta gondolkozásotokat, hogy eszetekbe jussanak a szent próféták előre megmondott szavai, és apostolaitoknak az Úrtól és Üdvözítőtől kapott parancsolatai. Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, és ezt kérdezgetik: "Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van." Mert rejtve marad előttük, szándékosan meg is feledkeznek róla, hogy egek régóta voltak, és föld is, amely vízből és víz által állt elő az Isten szavára. Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult, a mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára. Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint azt egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta lévő alkotások is megégnek. Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek."
Imádkozzunk!
Istenünk, segíts nekünk ma reggel újra eldönteni azt a szívünkben, hinni akarunk-e neked, a te igédnek, szavadnak, vagy pedig nem? Kérünk arra, Urunk, hadd legyen termékeny talaj a mi szívünk, amelybe hatolva a te igéd elvégzi a maga csodálatos, egyszeri munkáját, hogy újra hozzád forduljunk, hogy először vagy újra benned bízzunk, és minden szavadat igaznak fogadjuk el. Így kérünk Jézus Krisztus arra, hogy áldd meg most ezt az istentiszteletet a te jelenléteddel Lelked által, hadd legyen élő és ható a te szavad, amely elvégezheti a mi szívünkben a neked való engedelmességre a készséget. És segíts, hogy ebből a készségből valóságos, igazi cselekedet legyen a mi gyakorlati életünkben.
Urunk, áldásodra várunk, áldj meg minket, kérünk!
Urunk, megvalljuk őszintén, hogy olyan gyenge a mi hitünk, ha már van, olyan nagy szükségünk van a megerősítésre. Köszönjük, hogy adod a te szent és tiszta igédet, amely megerősítheti a mi szívünket benned, s amely késszé és képessé tehet minket a neked való engedelmességre. Cselekedj csodát ma délelőtt velünk, kérünk.
Ámen.
Igehirdetés
Péter apostol 2. levelét olvasva egyértelművé válhat mindenki számára, hogy a keresztyén emberek azok, akik Jézus Krisztushoz tartoznak. Jézus Krisztussal, Isten Fiával közösséget vállaltak, közösségre jutottak, Őt követik, és jövevények ebben a világban.
Tertulliánusz, az apológia című munkája 42. részében a következőt írja: "Mi keresztyének nem vagyunk sem brachmanok, sem fakírok. Nem is bujkálunk ember nem lakta erdőkben. Isten semmiféle ajándékát nem vetjük meg, csupán helyesen élünk vele. Veletek együtt utazunk - mondja a kívülállóknak - és katonáskodunk. Veletek együtt műveljük meg a földet, és veletek kötjük üzleteinket."
Egy ismeretlen szerző pedig így ír a keresztyénekről. "Meglepő és csodálatos az, ahogyan élnek. Van országuk, és mégis jövevények. Mint polgárok a többiekkel együtt részt vesznek a mindennapok dolgaiban, és mégis úgy hordozzák terheiket, mint idegen vándorok. Minden idegen ország olyan a számukra, mintha szülőföldjük lenne, és szülőföldjük, mint idegen ország. Itt a földön élnek, de ők a menny polgárai. Engedelmeskednek a törvény előírásainak, de életükkel túltesznek azon. Áldják azokat, akik gyalázzák őket. Idegenek, mert idegen, azaz nem földi, nem emberi az az erő és lélek, ami bennük munkálkodik. Istentől van, mennyei eredetű. De éppen ezért nem idegenkednek e világtól, sőt Isten szeretetének, eljövendő új világának előjelei, hírnökei, munkálói ebben a világban."
Valóban ez a jövevény-sors jellemző a keresztyénekre, de az igazán hívő keresztyének ezt a sorsot reménységgel élik. Akik Jézussal összekötötték az életüket, azok tudják azt, hogy Istennek minden ígérete igaz, és amit Jézus Krisztus mondott, az beteljesedik. Isten a megváltást, a legnagyobb jót tovább munkálja a világban, s egyszer majd ennek a világnak a végére érve Jézus Krisztus újra eljön nagy dicsőségben.
De azt is látni kell, hogy ez a világ nem veszi komolyan a keresztyéneket. Nem veszi komolyan azt a tanítást és bizonyságtételt, amely Jézus Krisztusról és az Ő szeretetéről hangzik.
Péter levele az Újszövetség egyik legkésőbbi időpontban keletkezett levele. 68 táján írhatta, és 54 hapax legomenon, speciális kifejezés van benne. Ez azt jelenti, hogy 54 olyan szó van Péter levelében, amely az Újszövetségben csak itt, és csak ezen a helyen fordul elő. Tehát egyetlenszerű Péter levele még a többihez képest is.
Három világot különböztet meg Péter: a teremtett világot, a jelenvaló világot és azt az eljövendőt, amelyet az Isten készített. De azt is mondja az apostol, hogy Isten tartja kézben a dolgok menetét. Egyszer megítéli majd a teremtett világot, ahogy egyszer megítélte már víz által, úgy megítéli tűz által is Jézus eljövetelekor. Arról is beszél az apostol, hogy az utolsó időkben élünk. Még akkor is így van ez, ha csúfolódók támadtak, és ők azt mondják, hogy nevetséges dolog az egészet felvetni, hogy Jézus Krisztus él, hogy Jézus újra eljön, hogy lesz ítélet. Mosolyognak ezen, és gúnyolódnak.
Mi a jellemző ezekre az emberekre? Péter ezzel kezdi, hogy az életvitelük, pont az, ahogyan élnek és viselkednek, ahogyan beszélnek, és ahogy csúfolódnak, bizonyítja azt, hogy amit a próféták mondtak - mert ők ezt előre megmondták, hogy így lesz -, manapság pontosan az teljesedik be, méghozzá szó szerint.
Erkölcstelenül élnek, és saját kívánságaik szerint járnak. Valóban megfigyelhető, hogy minél távolabbra kerül az ember, az emberiség az ősforrástól, Istentől, annál inkább nyílik az olló az erkölcsben, az erkölcstelenségben, a pénzügyekben, a szexualitás terén, a bajok, a betegségek, a nyomorúságok egyre inkább özönszerűen támadják az emberiséget. Kevesebb lesz a szeretet. Egyre jobban hiányzik a mások megbecsülése. Egyre inkább jellemző lesz, hogy a bajban egyik ember nem törődik a másikkal. Szándékos a közönyösség.
Péter azt mondja "Ti, akik Krisztus követői vagytok, csak úgy tudtok a csúfolódókkal szemben megállni, és a csúfolódással szemben megállni, hogyha viasz nélkül valók vagytok. Itt ez a speciális kifejezés szerepel. Mit jelent ez, hogy viasz nélkül valók vagytok? Az angol nyelvben az őszinte szó a latin viasz nélküli szóból ered. Mit jelent ez? Mire céloz Péter? Ez a szó azt jelenti, emlékeztet arra, amikor régen a fazekasok gyártották az edényeiket, de nem mindegyik sikerült egyformán. Valamelyiken egy pici hajszálrepedés támadt, ahol, ha folyadékot tettek bele később, ereszteni kezdett. Valaki arra az ötletre jutott, hogy be kell viaszozni az egészet, addig tart legalább, amíg eladjuk. Ez nem ismeretlen manapság sem. Már akkor is így csinálták sokan. Tehát szép fényesre beviaszozták az edényt, és hazavitte a gyanútlan vevő. Egy ideig működött az edény, aztán, ha melegvizet tettek mondjuk bele, akkor szép lassan megolvadt a repedésnél a viasz, és kezdett csöpögni a víz. Reklamációnak pedig helye nem volt.
Erre rájöttek egy idő után vevők is, úgyhogy azt csinálták, amikor megvették a kisebb vagy nagyobb edényeket, hogy a nap felé fordították, és bizony, ahol csak viaszolva volt, és nem volt agyag, ott átszűrődött a fény.
Azt mondja Péter ezzel a szóval, hogy ne ilyenek legyetek, mint a hibás edény, ne legyen viaszozott az életetek, hogy kívül fényes, de valójában repedezett, hanem legyetek tökéletesek. Tökéletes edények Isten kezében. Ha olyanok vagytok, minta tiszta edények, ha olyanok vagytok, mint Krisztus a maga tisztaságával, akkor akármerre fordítják azt, amit mondtok, akárki tekinti a ti életeteket meg, az repedés és fogyatkozás nélküli életet lát. Még akkor is így van az, ha csúfolódnak, és azt mondják, hogy hiába éltek szentül és tisztán. Amiről ti beszéltek, hogy Jézus másodszor is eljön, úgysem fog beteljesedni. Sőt ezt mondják a csúfolódok: Hol van Jézus? Hol az Ő eljövetelének ígérete?
Manapság is sokszor hangzik ez csúfolódva, gyalázkodva. Most divattá lett a keresztyéneket és az egyházakat csúfolni és bántani. Akik teszik, nem tudják, hogy mit tesznek, mert vakok és süketek. Mert nem hiszik el azt, amit a Szentírás mond. Élnek a maguk feslettségében és erkölcstelen életükben. Miközben bántják azokat, akik legalább Isten segítségével megpróbálnak másképpen élni, és igazodni Isten törvényéhez. A gonoszság megsokasodik. A kilátástalanság és a reménytelenség megnő. Sokszor mondják azt: de hát mikor jön el Jézus, ha nem most? Most igazán szükség lenne rá.
Valóban el kell azt kinek-kinek, akik most itt vagyunk, dönteni, hogy melyik csoporthoz tartozunk? Nem csak úgy lehet ám csúfolódni, hogy szavakkal bántok valakit. Úgy is lehet, hogy nem hiszem el igazán azt, amit a Szentírás tanít.
A csúfolódók azt mondják, hogy nincsenek csodák. Tehát Jézus nem fog eljönni. Mert ha újra eljönne Jézus, az is csoda lenne. De mivel csodák nincsenek, mondja a ráció, az ész, ezért biztos, hogy Jézus nem jön újra. Egyszerűen nem jöhet el, mert nem volt igaz az Ő első itt tartózkodása sem, akármilyen történelmi vagy régészeti tények támasztják ezt alá, vagy a Szentírás szava, vagy a hívők bizonyságtétele. Sem az nem volt igaz, sem ez nem lesz igaz.
Érvelésük tehát a következő: Mivel Isten nem tesz semmit az embervilág nyomorúsága ellen, mert ugye Isten okozta a nyomorúságot, hát ez világos, és nem az ember saját magának. Nincs is Isten.
Péter azt mondja, hogy ezek az emberek szándékosan semmibe veszik Isten szavát, és aztán panaszkodnak amiatt, hogy Isten semmibe veszi őket. És Isten nem segít rajtuk. Mivel azt mondják, hogy csodák nincsenek, így Jézus sem fog eljönni, mert nem is létezett.
A második érvük: mióta az ószövetségi hívők és bizonyságtévők meghaltak, vagyis a teremtés kezdete óta, és az első atyák óta semmi, de semmi nem változott. Mintha a keresztyénség még erőtlenebb lenne, és nem változik semmi sem. Nincs ott a lenyomata a világban igazán.
2003-ban Londonban több pogány templomot látogattak meg, mint ahány keresztyén elment a saját felekezetének az istentiszteletére. Mintha a világ állapota is ezt mutatná, hogy nincs igazán átütő ereje a keresztyén hitnek. Valóban jogosnak tűnhet a csúfolódás, mert vajon jobb lett-e a világ a keresztyének által, vagy pedig nem? Ha nagy egységében nézzük, valóban úgy tűnik, hogy nem változott semmi. Mintha semmilyen hatása nem lenne Krisztus követőinek.
Péter azt mondja szemben ezekkel a tényekkel: jó, hogyha a hívők nem ijednek meg ezektől. Jó, hogyha nem veszik komolyan a csúfolódók csúfolódását. Mert csak az történik, amit a próféták előre megmondtak. Hiába mennek vissza a csúfolódásban akár Nóé idejéig, a vízözönig is.
Mi is történt akkor? Nóét Isten azzal bízta meg, hogy építsen bárkát. Mentse be oda az állatvilágot, és néhány embert is, tiszta és tisztátalan állatból vigyen be, mikor elkészült a bárka, mert jön az özönvíz.
Belegondoltam abba, hogy mentek le fürdeni az emberek. Nóé ott izzadt, egy felhő nem volt az égen. Ácsolta a bárkát, építette, s megkérdezték: mit csinálsz Nóé? Építem a bárkát, mert jön az özönvíz. Összenéztek. Hát igen, ez a Nóé, ez az egyisten-hívő mindig olyan fura alak volt. Mániája ez az özönvíz. S mentek tovább mosolyogva, nevetve, s talán gúnyolódva is. Nóé pedig dolgozott tovább.
Aztán elkészült a bárka, bementek az állatok, és néhány ember. Isten becsukta utánuk a bárka ajtaját, és elkezdett szemerkélni az eső. Felnéztek a többiek az égre. Esik az eső. Kezdtek felbugyogni a földnek forrásai, egyre több lett a víz. Körülnéztek. Nem áll el az eső. Probléma lesz. Siettek haza, de nem állt el akkor sem. Egyre több lett a víz, és egyre kevesebb a szárazföld. Aztán már nem mosolyogtak, és nem nevettek, hanem eszükbe jutott az, amit Nóé mondott, és azt mondták: de jó lenne most a bárka védettségében lenni. De az ajtók becsukattak, és többé nem tudtak bemenni. Egyre nagyobb lett a kétségbeesés. Egyre hangosabb a kiabálás és a sikoltozás. Ennek a hangja behallatszott a bárkába is. Látni nem látta Nóé meg a többiek. Aztán egyre nagyobb lett a csend. S a végén minden elcsendesedett, csak a víz csobogását lehetett hallani. Hazudott az Isten? Nem. Jött az özönvíz, s azok menekültek meg, akik elhitték Isten szavát.
Becsukattak az ajtók. Egyszer becsukja Isten az ajtót, és senki többet be nem mehet az Ő országába. Mert az Isten igazat mond, és nem hazudik.
Péter azt mondja, hogy vízözön többet nem lesz, de tűzözön igen. Akkor víz volt az ítélet, de aztán Isten szivárványt adott az égre, és azt mondta, hogy többé víz által nem pusztítom el a Földet. Majd jön az utolsó ítélet, tűznek tartatván fenn ez a világ.
Péter Isten gyermekeinek azt mondja: Drága Testvéreim, jusson eszetekbe, ami Nóé idejében történt! Jusson eszetekbe, hogy ott is bezárattak az ajtók, és minden pontosan úgy történt, ahogy azt Isten mondta. Ez a világ gúnyolódik, gyalázkodik, és a keresztyének kiirtására ad tanácsot és biztatást ilyen és olyan fórumokon. Most amúgy is divatos lett a keresztyéneket és az egyházakat bántani, gúnyolni és csúfolni, s ha lehet, megsemmisíteni. Ugyan az ember nem érti valójában, hogy miért, mert a hívő emberek valójában a legengedelmesebb, legszorgalmasabb és legjobb állampolgárok, ha minden igaz, ha ez így van. Nem érti senki, hogy miért, de mégis csak ez hangzik lépten-nyomon. Ez a világ gúnyolódik, Isten órája pedig csendben ketyeg. Egyszer bezáratnak az ajtók, és jön az ítélet.
Mit mond Máté, amit felolvastam? Nóé idejében sem sejtettek semmit. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, üzleteltek, építették a nagy házakat, s egyszer csak jött az özönvíz, és minden elpusztult.
Valóban ma is jellemző, és ebben talán a gúnyolódóknak még igazuk is lehet, hogy egyre nagyobb a közömbösség, egyre nyilvánvalóbb a szekták pusztítása, az alkoholizmus, a kábítószer, a permanens, folyamatos háborúk, soha nem látott járványok: Aids, s lassan a madárinfluenza is fenyegeti az embert. Mindenfajta emberi tisztesség kiveszett. Nem kell az élő senkinek. Nincs ára az életnek. A halottakat meg egymásra dobálják, mert már számukra sincs elég hely. Ide züllött az ember az Isten nélkül.
Ebben a helyzetben Istenről bizonyságot tenni, hogy eljön Jézus, és majd igazságot tesz, ítéletet hoz? Megítéli a jókat, az Isten szerint valókat, s megítéli a rosszakat? Nem ilyen egyszerű ez a kérdés, hogy jó és rossz. Azt mondja a Szentírás, hogy Krisztusban hívők, ők valóban megmenekülnek az ítélet alól, de teljes igazság csak az Istennél van, és Ő lát mindent jól.
Mit mondott - mondja Péter - drága szeretteim a ti Uratok? Eljövök hamar. Nem kések el az ígérettel, noha némelyek késedelmesnek tartanak. Már Habakukk próféta azt mondta: "Ha késik is az Isten, bízzál benne." Látszólag minden úgy tűnik, hogy elveszett. Elönti a világot az erőszak, a kegyetlenség, a szeretetlenség, a kíméletlenség. Látszólag semmilyen kiút nincsen, és megoldást nem talál az ember. Ha késik is, bízzál benne. Egyszerűen azért, mert nem késik el. Ahogy Kánában sem késett el, és időben közbelépett. Ahogy Lázár sírjánál sem késett el. Ugyan meghalt és eltemették, de hát Isten az élet és halál nagy kérdése fölött áll. Kezében van mindez. Negyednapos halottnak azt mondta, hogy gyere ki, és kijött. Nem késett el Isten.
Azt mondja Jézus, hogy íme eljövök hamar. Én veletek vagyok a világ végezetéig minden napon. Aztán emlékeztet Péter a Zsoltárra. Mert ezer esztendő annyi az Isten előtt, mint a tegnapi nap, mely elmúlt. Mintegy őrváltásnyi idő. Egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő, mint egy nap.
Ha most Isten szemszögéből nézzük, visszagondolva Jézus születésére, szerinte csupán csak két nap telt el, ha szó szerint gondoljuk és vesszük a dolgot. Ezer esztendő annyi, mint egy nap, és egy nap, mint ezer esztendő.
Tudniuk kell tehát a csúfolódóknak is, akár hiszik ezt, akár nem, meg a hívőknek is, hogy Isten soha nem késik el. A világ kezdetét is Ő határozta meg, és annak a végét is Ő tartja a kezében. Itt nem véletlenül történnek a dolgok. A gazda a helyén van akkor is, ha ez nem látszik. Azért, mert egy kertben nem járkál ott a gazda, az nem azt jelenti, hogy nem tud arról, ami ott történik, vagy nem tartja szemmel azt.
Sokan mondják tehát azt, hogy Isten nincsen. De Isten az időn kívül áll. Isten teremtette az időt is. Ezért Őt nem köti az idő és a történelem.
Mit olvasunk Mózes első könyvében? "Isten elnevezte a világosságot nappalnak, és a sötétséget éjszakának. Így lett este, és lett reggel első nap." Vagyis Isten határozta meg az időt. Az Ő kezében van, és Ő pontosan tudja, hogy mit tesz. Ő nem áll a kronosz, az idő hatalma alatt.
Mivel mi képtelenek vagyunk isteni tulajdonságokat felmutatni, sokszor ezért állunk az Isten dolgaival szemben értetlenül. Jogos az a kérdés, akárki teszi fel, de hát miért nem jött már el Jézus? Most már igazán ideje lenne - mondjuk mi is sokszor -, s mi lett volna, ha eljön, mondjuk öt évvel ez előtt, vagy tíz évvel ezelőtt, amikor sokan közülünk még nem voltunk hívő keresztyének, vagy húsz évvel ezelőtt. Hova jutottunk volna? Ugye, hogy mennyire Isten tudja a legjobban, hogy mikor mit kell cselekednie?
Azt mondja Péter, hogy nem halogatja Isten Jézus második eljövetelét, csak mások a szempontjai, mint nekünk. Nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt akarja, hogy mindenki találja meg a megtérés útját. Mert Isten soha nem az ítélettel kezdi, hanem mindig a kegyelemmel. Az első szava mindig a kegyelem, és nem az ítélet. De akinek nem kell az Isten kegyelme, az az Isten ítéletével találja magát szembe. Ezért Isten akarata a keresztyének missziója. Ezért nem lehet soha lemondani arról, hogy a süllyedő világhajóról mentsük az embereket az Isten országába. Ezért nem hallgathat a világban Isten népe, és nem élhet úgy a világban, hogy semmivel nem törődik, ami körülötte történik. Nem elegyedik a világgal, de benne él a világban, mint mennyei állampolgár, és Krisztusra mutató az élete.
A mi elképzeléseink szerint sokszor lassú és késedelmes az Isten. Isten igéje meg azt mondja, hogy nem. Isten pontos és irgalmas. Nem lassú és késedelmes, hanem pontos és irgalmas. Akkor jön el Jézus, amikor ezt az Atya akarja. Isten órája pontosan jár, nem késik el az ígérettel. A saját menetrendje szerint történik minden. Mint ahogy a MÁV-vonatok is menetrend szerint közlekednek. Én hiába mondom azt, hogy kimegyek fél hatra a vonathoz, ha a menetrend szerint az a vonat ötkor elment. Nem én fogom meghatározni a vonatok közlekedését. Azt meghatározza a menetrend, vagy azt a menetrend határozza meg, és nem én. Szerencsére. Nekem kell igazodnom a menetrendhez, és nem a menetrend fog hozzánk igazodni.
Tehát azt mondja Isten, hogy pont ott tart az isteni időbeosztás és rend szerint a dolgok menete, ahol annak tartani kell, mert az Isten soha nem téved.
Hogyan jön el Jézus? Péter mond egy hasonlatot: úgy, mint a tolvaj. Mi szeretünk minden eshetőségre felkészülni. Sokan a tűző napsütésre is visznek esernyőt, hátha vihar tör ki, és esni fog. Máté szerint úgy jön el Jézus, mint egy villámlás. Az egész földön, annak minden részén látni fogják azt a fényjelenséget, ami együtt jár azzal, hogy Jézus újra eljön. S majd az egyik embert felveszi, a másikat ott hagyja. Ketten dolgoznak a mezőn, az egyik eltűnik, a másik ott marad. Ketten alszanak egy ágyban, az egyik eltűnik, a másik ott marad, mert bezáratnak az ajtók, és Isten összegyűjti a népét, és beviszi az Ő országába.
Ezért kell készen lenni azoknak szüntelenül, folyamatosan, készenléti állapotban élni, akik hisznek. A hit nem a kiszámíthatóságra alapszik, hanem a biztosan beteljesedő ígéretre. Nem számolgatni kell Jézus eljövetelét, hanem elhinni azt, amit mond. Ez tényleg ilyen egyszerű. Ha valakinél ez nem működik, akkor ezt kérheti. Uram, ezt még nem tudom elhinni, hogy te tényleg eljössz, és ítéletet tartasz a világ fölött.
A hívő ember nem azt hiszi, amit lát, hanem azt hiszi, amit az Isten mond, amit Ő az Ő igéjében ígér. Azt hiszi, hogy Jézus érte meghalt, hogy megváltotta az Ő drága, szent és tiszta vérén, hogy átvitte az Ő csodálatos országába az övéit, mennyei, örök állampolgárságot adott, és a benne hívők megmenekülnek az ítélet alól. A hívő emberek nem a világ végét várják. Az eljön nélkülük is, hanem azt, amiről Jézus beszélt, hogy újra eljön az ég felhőin ítélni élőket és holtakat.
Mit mond itt Péter? Ez az utolsó. Szent életben és kegyességben éljetek, mert ha mindez igaz, márpedig igaz, mert Isten mondja, és beteljesedik, akkor éljetek úgy, hogy egyre szentebbek és tisztábbak vagytok, hogy így bizonyságtétel legyen a ti egész hívő életetek.
Az ember kétségbe esik, hogy csak az Isten szent egyedül, nem. Szent azt jelenti, hogy Isten céljára, akaratára elválasztva, elhívva, Isten használja a hívő embert. Ennek megfelelni? Ez tényleg ember feletti feladat, de nem lehetetlen az Istennél. Ő el tudja végezni ezt bennünk. Ő át tud minket formálni.
Isten azt mondja, hogy hadd kezdjem el akár ma délelőtt ezt a formálást. Hadd készítsem még inkább a szíveteket. Sokan a szent alatt a humánus embert értik, a rendes embert, akinek vannak gyarlóságai, de alapvetően azért mégis csak jó.
A sírkövek sok jó emberről szólnak a temetőkben: A legjobb apa és így tovább, most nem akarom ezt részletezni. De ha ilyen sok jó ember élt, akkor mitől ilyen gonosz a világ? A Szentírás azt mondja, hogy csak az Isten jó egyedül, aki viszont vele összeköti az életét, az kap ebből a mennyei erőből és tisztaságból. Ha én Jézusé vagyok, akkor Ő elkezdi megvalósítani bennem az Ő tervét, és általa.
Péter azt mondja: Drága Testvéreim, kezdjetek el úgy élni, ahogy az kedves az Isten előtt, ha ez még nem történt volna meg! Tudja ő is, hogy ez emberfeletti feladata, de az Istennek nem lehetetlen. A készséget keresi bennünk az Isten. Készek vagyunk-e arra, hogy úgy éljünk, ahogyan azt Ő akarja. A bűnvallás, bűnbocsánat, megbocsátás, elengedés, alázatos szolgálat. Jézus Krisztus vére megtisztít minket minden bűntől, s elkezd olyanná formálni, amilyenné Ő tervezett. Végül is a készenléti állapot ezt jelenti. Naponta engedem, hogy olyanná váljon az életem, amilyennek azt Isten tervezte, és amilyenné formálni akarja.
Akinek az életét, a szívét Jézus naponta megtisztíthatja, annak az élete elkezd prédikálni. De sokszor átéltük ezt sokan közülünk, egy munkahelyen akár, vagy egy üzletben, vagy a családban, ahol a legnehezebb. Miközben gúnyolódtak és nevettek - nekem is mondták azt: maga bolond, Jézusban hisz? Nevetséges. De mégis csak úgy van ez, hogy amikor nagy a baj, akkor csak a hívőkhöz fordulnak tanácsért. Akkor csak megkérdezik: te hogy látod, te olyan másféleképpen szoktál gondolkodni. Neked más a nézőpontod, más az erkölcsöd. Másképp neveled a gyerekeidet, és másképp élsz. Hány hívőnek mondták már ezeket a szavakat. Te hogyan látod? Most mit kellene csinálni? Ahogy Pált is megkérdezték, és ahogy Pál is elmondta a hajótörés során. Hallgattatok volna rám, nem jutottatok volna ide, és ezt nem szeretetlenül tette, hanem kedvesen, de elmondta. Mert hitelük van még a csúfolódók és gyalázkodók között is azoknak, akik Jézus Krisztust szeretik. Főleg, ha a gyalázkodókkal és csúfolódókkal is szeretettel bánnak.
Szent azt jelenti, hogy Isten számára elkülönített. Ilyen a mi életünk? Egyre szentebb lesz napról napra? Hisszük mi igazán, amit itt Isten igéje mond? Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelmesnek tartják. Mi minek tartjuk az Isten ígéretét? Igaznak, vagy elkésik szerintünk is? Igen, hát gonosz a világ, Isten se törődik vele. Szedjük össze magunkat, fel a fejjel, amíg van, és hasonló bölcsességeket szoktak mondani. De a Biblia nem ezt mondja, hanem azt mondja, hogy bízd az életed újra Krisztusra, s akkor megerősödsz, akkor felragyog neked a Krisztus. Akkor nem viaszolt életű ember leszel, hanem egészen Istentől való, és tudsz világítani ebben az istentelen, egyre sötétedő világban.
Imádkozzunk!
Istenünk, megvalljuk neked őszintén, hogy sokszor fáj az, amikor bántanak minket igazságtalanul, jogtalanul, szeretetlenül és kegyetlenül. Bocsásd meg, hogy sokszor az a gondolat is ott van a szívünkben, hogy bosszút kellene állni azokon, akik gyaláznak és bántanak.
Köszönjük, hogy olyan világosan mondod azt, hogy magatokért bosszút ne álljatok, hanem bízzátok az igazságosan ítélőre. Urunk, így hozunk eléd minden bántást, ami jogosan ért. Bocsásd meg, ha úgy éltünk, úgy döntöttünk, úgy viselkedtünk vagy úgy cselekedtünk, hogy jogosan bántottak minket bolond döntéseink, buta viselkedésünk, értetlenségünk, szeretetlenségünk, vagy éppen kíméletlenségünk és kegyetlenségünk miatt. Isten, légy irgalmas nekünk, bűnösöknek! Bocsásd meg, hogy időnként még ez a szörnyűség is előfordult és előfordul velünk, hogy gyalázatot hozunk a te szent és tiszta nevedre.
Köszönjük, Urunk, hogy megbocsátod a mi megvallott bűneinket, helyreállítod a veled való közösséget, újra szolgálati helyünkre állítasz minket. Köszönjük, hogy megáldasz és világító fáklyává, hegyen épített várossá teszel minket.
Kérünk, Jézus Krisztus, taníts meg örömmel szolgálni neked. Segíts, hogy elmondjuk, milyen nagy dolgot cselekedtél akkor, amikor eljöttél erre a világra először, és hogy újra eljössz ítélni élőket és holtakat.
Bocsásd meg, ha mi is kételkedünk, mivel úgy tűnik, hogy nem teljesül, amit mondtál. Minket is rág az a kételkedés, hogy nem a csúfolódóknak van-e igazuk? Isten, bocsásd meg nekünk ezt a gondolkodást. Erősítsd meg bennünk a bizonyosságot, a reménységet, a készenlétet.
Köszönjük, Urunk, hogy várhatunk téged, aki eljössz az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel. Készítsd el a mi szívünket, kérünk, hogy készen legyünk erre a csodálatos találkozásra. És kérünk, segíts nekünk, hogy elmondjuk újra és újra, hogy egyszer bezáratnak az ajtók, de most még nyitva van az Isten országának az ajtaja, bárki bemehet abba hit által.
Ámen.