PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK |
Pasarét, 2005. november 17. Földvári Tibor |
Alapige: 4Móz 26,1-11; Zsolt 42,1
Az Úr ezt mondta Mózesnek és Eleázár papnak, Áron fiának: Számoljátok össze Izrael fiainak egész közösségét, húsz évestől fölfelé nagycsaládonként, minden hadkötelest Izraelben. Mózes és Eleázár pap így beszélt hozzájuk Moáb síkságán, a Jordán mellett Jerikóval szemben: Számoljátok össze a népet húsz évestől fölfelé, ahogyan megparancsolta az Úr Mózesnek. Izrael fia, akik kijöttek Egyiptomból, ezek voltak: Rúben volt Izrael elsőszülöttje, Rúben fiai voltak Hanók, tőle valók a hanóki nemzetség, Pallútól való a pallúi nemzetség. Hecróntól a hecróni nemzetség, Karmitól a karmi nemzetség. A rúbeni nemzetségekből negyvenháromezer-hétszázharmincat vettek számba. A Pallú fia volt Eliáb. Eliáb fiai pedig Némuél, Dátán és Abirám. Ezek Dátán és Abirám a közösség képviselői voltak, de lázadást szítottak Mózes és Áron ellen Kórah csoportjával, föllázadva az Úr ellen. Ezért a föld megnyitotta száját és elnyelte őket Kórahhal együtt annak a csoportnak a halálakor, amikor a tűz megemésztett kétszázötven embert. Így lettek intő jellé. De Kórah fiai nem haltak meg.
A karmesternek, Kórah fiainak tanító költeménye.
Imádkozzunk!
Hódolunk előtted mennyei Édesatyánk, mert minden élőlénnyel együtt, mennyen és földön téged imádhatunk most az istentiszteleten. Hálásan köszönjük neked, hogy ez valóban szívből fakad már bennünk, még akkor is, amikor a hétköznapok terhei, gondjai, akadályai, nehézségei úgy elvonnák lelki szemeink tekintetét rólad, mégis amikor idejövünk házadba, a te jelenlétedbe, akkor megerősödünk abban, aki te vagy számunkra, hogy valóban velünk vagy, te vagy a mi várunk és erősségünk. Hálásan köszönjük, hogy éppen ezért változik a mi lelkünk állapota és dicsőíthet már téged. Köszönjük Urunk neked, hogy ez most is igaz. Arra kérünk, hogy a veled való találkozásban hallhassuk meg szavad erejét, ha vigasztalásra szorulunk, akkor az vigasztaló legyen bátorításra, erősíthessen a hitben. Köszönjük Urunk, hogy te az ígéreted szerint munkálod is mindég. Alázattal kérünk, könyörülj rajtunk és cselekedd meg bennünk, szabadíts fel minden lelki tehertől, add a bűnbocsánat örömét, s ha arra van szükség, a bűnbánat örömét. Mindenképpen hadd tudjunk örvendezni neked, és tudjuk ezt tenni egy népként, egy közösségként.
Köszönjük Urunk, hogy az Úr Jézusért meghallgatod imádságunkat, hódolatunkat és könyörgésünket.
Ámen.
Igehirdetés
Bibiliaolvasó kalauzunk szerint kezdtük el olvasni nemrégen éppen a 42. Zsoltártól kezdődően a Bibliát. Sokféle bátorítást, útmutatást hallhatunk annak mindenegyes részéből, szakaszából. Nemrégen pedig Mózes negyedik könyve alapján foglalkoztunk Dátán, Abirám, és Kórah lázadása történetével. Számomra éppen ezek függvényében vált nagyon hangsúlyossá a 42. Zsoltár és az azt követő néhány zsoltár felirata: "Kórah fiainak tanító költeménye". Általában a Zsoltárok könyvét olvasva rendszerint azok tartalmára figyelünk, mert az sokkal személyesebb, bátorítóbb, de most fontossá vált a felirat is, mert a "Kórah fiai" kifejezés nagyon fontos üzenetet hordoz az Ószövetség lapjain. Mai istentiszteletünkön velük fogunk foglalkozni. Megnézzük röviden, hogy apjukkal kapcsolatban mit hallottunk, majd azt hogyan szerepel más helyeken is Kórah utódainak, családjának jellemzője. Mindebben látni fogjuk majd Isten bátorítását, erősítését.
A fiatalok közül többen is odajöttek hozzám nemrégen, megkérdezve, hogy lehet, hogy Kórah fiai nem haltak meg, amikor bibliaolvasásuk során úgy gondolták, hogy az Isten ítélete alkalmával ők is elpusztultak Kórahhal együtt. Hiszen Dátán és Abirám háza népével együtt pusztult, s úgy gondolták, ez igaz volt Kórahra is. Ők is emlékeztek arra, hogy Kórah, a lévitai származású férfi neve mindig arra a lázadásra emlékeztet, amely még a pusztában vándorló nép létét, életben maradását, Isten népe megmaradását veszélyeztette.
Szomorú, hogy a lévitai származású Kórah volt a lázadás egyik vezére és az ő életsorsa a többiekkel együtt Isten népe számára intő jellé lett.
A Bálám történetét követő Izrael, testi és lelki paráznaságát leíró történet folytatásaképpen kerül sor a Móáb síkságán megejtett népszámlálás leírására. Izrael paráznasága miatt ismét súlyos csapás érte a népet és nagyon sokan meghaltak, több tízezren. Ezek után Isten azt mondta, számlálják meg a népet. A népszámlálás részeként említi ismét Kórahot. Intő jel lehetett Izrael számára ennek a férfinak az életsorsa, hogyha nem sokkal a történet leírása után egy újabb helyzetben említi meg a nevét.
Dátán és Abirám rúbeni származásúak voltak, ezért, amikor a népszámlálás az ő törzseikkel, mint Izrael - Jákób - első szülöttjével kezdődően foglalkozik, odateszi Kórahnak, a lévitának a nevét is, noha ő nem a rúbeni törzshöz tartozott. Éppen ezért meglepő, hogy miért írja le a szentíró a 4Móz 11-ben Kórah fiainak a nevét. Miért fontos neki, hogy a rúbeni törzsnél az apjukat leírva már, megjegyezze, hogy Kórah fiai nem haltak meg. Miért itt ír erről? Hiszen sokkal inkább helyén lenne erről szólni a 16. részben, ahol arról van szó, hogy meghalt Kórah a többi lázadóval együtt. Emiatt volt, hogy én magam is úgy éreztem meglepő, hogy nem haltak meg mégsem. Most már tudom, hogy nem véletlenül van ez így.
A 42. Zsoltár felirata pedig azért érdekes és furcsa, mert amikor zsoltár feliratban szerepel a szerzők neve, azok mind egyes számúak, mint például Dávidé. Az a kifejezés, amit némelyek úgy is értelmeznek, hogy nem a szerzőt jeleníti meg, hanem azt, hogy kinek szól. A 42. Zsoltár elején többes számban mondja, hogy Kórah fiainak zsoltára. Pedig valószínűleg közülük egy valaki szerezte, és valaki mégis fontosnak érezhette az egész család említését. Vajon miért?
Ezek miatt kell megvizsgálni, hogy mit akar Isten igéje elmondani ezekben a különös megjegyzésekben a maguk helyén.
A 4Móz 26,11-ben szereplő "intő jellé" szó a héberben negatív értelemben szerepel itt, a többi helyeken pozitív értelmet hordoz, zászló, vagy lobogó jelentéssel. Amikor például Mózes a réz kígyót egy póznára tűzi, az a pózna, zászló, vagy lobogó, amelyet ez a héber szó fejez ki. Ezt a szót használta a Károli fordítás, amire a kígyó rákerült, hogy legyen jellé, a szabadulás jelévé azok számára, akiket megmart a kígyó.
Ilyen módon Kórah fiainak első fontos tanulsága számunkra az ő személyükre vonatkoztatva az, hogy ők nem intő jel a Szentírás lapjain. Személyük, sorsuk bátorító példa, vagy jel. Kórah fiai a személyükben és szolgálatukban annak a bátorító jelei minden hívő kereszténynek ma is, hogy milyen az Isten szabadítása akkor, amikor esetleg gonosz az édesapa. Milyen az Úr gondoskodása akkor, amikor egy család elpusztulhatna a családfő miatt, de nem pusztul el. Milyen az Isten kegyelme és irgalma amikor a gyermekeket megtartja önmagához való hűségben, szeretetben, szolgálatban. Kórah fiai hirdetik az Isten hatalmát a 42. Zsoltártól a 49.-ig, és a 84, 85, 87 Zsoltárok. Meghirdetik, hogy ki az az Isten, aki ott ül Izrael dicsőséges trónján Jeruzsálemben. Ezt az Istent milyen örvendező szívvel lehet tisztelni és magasztalni, aki az egész világ mindenható Ura. Őt szolgálni nemcsak kiváltság, hanem öröm és akihez hűséges népeként nemcsak egy-két utód tartozhat, hanem az egész család. Kórah fiai személyenként, egyen, egyenként, és mint közösség is egy nagycsaládként az Urat szolgálták. Zsoltáraikban Istenről beszélnek, rá mutatnak, a róluk szóló történetek is azt mutatják, hogy kicsoda az az Úr, akinek volt ez a Kórah nevű megátalkodottan gonosz, Izrael népéhez tartozó álszolgája, mert nem volt hűséges az Úrhoz, s mégis ilyen fiai lettek ennek az embernek.
Akiknek vannak gyermekei, unokái, dédunokái, gondoljunk arra, hogy Isten kegyelme mennyire megmutatkozhat. Lelki gyermekeinként gondolhatunk azokra is, akiket mi vezettünk az Úrhoz. Átélhetjük milyen az, amikor az Istenhez hűséges embereknek utódai olyan módon élnek, mint Kórah fiai.
Isten kegyelme fölragyog abban is, hogy ezek a gyermekek csak azért lehettek hűségesek Istenhez, mert az Úr megtartotta őket maga mellett. Abban az időben a szülőket általában követték a családtagok. Nagyon sok történetben olvashatunk arról, hogy amikor a családfő vétkezett, akkor annak házanépe, a családja is megszenvedte azt. Legtöbbször azért, mert ők maguk is követték a családfőt a gonoszságban. Gondolhatunk például Ákán történetére. Kórah gyermekei és családjuk azonban inkább az Urat követték. Kórah az Úr, az istentiszteleti rend ellen lázadt, uralkodni akart és nem szolgálni lévitaként, a papságra vágyódott, s nem a lévitai szolgálatra. A fiai azonban ennek az ellenkezőjét tették.
Minden bizonnyal Kórah fiai tisztelték az apjukat már a pusztai vándorlás során is. Ez abban mutatkozik meg, amikor nevét még akkor is felvállalják, amikor mások már elhallgatnák. Változtathattak volna családnevet, hogy ne emlékeztessék a jövő nemzedékét sem apjuk lázadására. Ők azonban felvállalták az ős tiszteletét akkor is, hogyha annak bűnét nem vállalták föl, nem vállaltak közösséget annak gonoszságával, nem követték abban. Hűségesek maradtak Mózeshez és Áronhoz a pusztában.
Kórah azoknak a nemzedékét képviseli a pusztai vándorlás során, akik az apák voltak, az a nemzedék, amely nem mehetett be Kánaán földjére. Fontos üzenet számunkra arra figyelni, hogy milyen lehetett Isten népe, ahol az apák nemzedéke hűtlen, hitetlen, de a fiatalok, a második vagy harmadik nemzedék tagjai ragaszkodnak Istenhez. Erre Kórah fiai nagy példát mutatnak. Ők tudják, hogyan kell az Úrhoz ragaszkodni nagyon kritikus helyzetben is. A kegyelméből élnek, de élnek vele. Ők is lehetnének a hit nagy hősei, és így, hogy nevükként a Kórah nevet viselik, még jobban hirdetik, hogy nagyon nagy az a kegyelem, amely ilyen hatalmas, hűséges hitre segíti az utódokat.
Az újszövetségi időben ennek a gondolatnak az üzenete különösen fontos, hogy az a hit, amelyhez ragaszkodunk és az a hűség, amelyet az apák nemzedéke képviselt és mi is igyekszünk megélni, az az utódainkban, a minket követők hitében ugyanúgy maradjon meg.
Kórah személyét nem lenne jó egyikünk személyére sem értelmezni, hogy milyen gonosz és lázadó, de amikor magunkról lesz szó, jusson eszünkbe mindég, hogy ő gonoszként rendelkezett ilyen utódokkal, akkor milyen Isten szeretete, amikor mi hozzá hűségesen rendelkezhetünk ilyen utódokkal. Még akkor is, ha családtagjaink esetleg nem járnak hitben. Kórah fiai arra nagy jel, hogy Isten hatalmas kegyelme bárkit megtarthat az ő irgalmából.
Azonban nemcsak ennek, az Isten ellen lázadó lévitának a fiai, hanem az ószövetségi kifejezés értelmében az utódai is hűségesek voltak. Ha a bibliai időszámítást vesszük, akkor a kivonulás az 1400-as évek közepén történhetett, Dávid király pedig Kr.e. 1000 körül lett király. Négyszáz év telt el és kiderül a dávidi történetekből, hogy Kórah utódai az ő idejében is lojálisak voltak az uralkodó iránt, hűségesek Istenhez, mint amilyen Kórah gyermekei.
Az 1Krón 12-ben olvasunk arról a kijelentésről, amely Dávid egyik élethelyzetét jeleníti meg. Amikor menekülnie kellett Saul elől és sokáig Izrael földjén bujdosott, s egyre fenyegetőbbé vált, hogy Saul rátalál, hozott egy döntést, és a filiszteusok földjére menekült. Ott nagyobb védelem alatt lehetett, hiszen letelepülhetett az ottani Siklág városában. Erről Sámuel könyvében olvashatunk, a filiszteusok uralkodójától kapott letelepedési engedélyt. Az 1Krón 12-ből arról értesülünk: "Ezek azok, akik Dávidhoz mentek Ciklagba akkor, amikor ki volt zárva Saulnak, Kis fiának a környezetéből. Ők is a hősök közé tartoztak, akik segítették a harcban. Íjjal voltak felszerelve, jobb és bal kézzel egyaránt tudtak bánni parittyakövekkel és nyilakkal. Ezek Saul rokonságához tartoztak, Benjáminból, vezérük Ahiezer és Joás voltak, a gibeai Semáá fiai, és Jeziel meg Pelet, Azmávet fiai, továbbá Beráká és az anátóti Jéhú, a gibeóni Jismajá, a harminc hős egyike és e harminc vezetője. Jirmejá, Jahaziél, Jóhánán és a gedérái Józábád, Elúzaj, Jerimót, Bealjá, Semarjáhú és a hárifi Sefatjáhú, Elkáná, Jissijjáhú, Azarél, Jóezer és Jásobám, a kórahiak, és a gedóri Jeróhám fiai: Jóélá és Zebadjá." Ebben az igerészben sok ismeretlen név elhangzása után hallhattuk a kórahiak nevét. Ők voltak a Kórahi utódok, akik hősök voltak, vállalták a szenvedést Dáviddal.
Itt az ellenkezőjét látjuk annak, ami Mózes idejében volt, mert Kórah fiai ragaszkodtak akkor Mózeshez és Áronhoz. Saul idejében más az eset, hiszen Saul az Úr választottja volt, de Isten elhagyta őt, mert gonosz lett és már kiválasztotta Dávidot. Az Úr választott vezetőjéhez való hűség, lojalitás itt a Dávidhoz való ragaszkodást jelentette. A politikai hatalmon Saul volt, de az Úr választottja Dávid. Nem könnyű Isten gyermekeként az üldözést vállalni, azt, hogy elhagyva az országot, meg is ölhetik. De Jézus Krisztus ilyen vezetőket vár maga után.
Kórah fiai zsoltárai között vannak olyanok, amelyek beteljesedése Jézus Krisztus eljövetelekor történt - például a 45. Zsoltár -, amely csodálatosan leírja Izrael királyának és annak mennyasszonyának dicsőítését, jellemzőit. Természetesen szól Izrael hűséges királyáról és mennyasszonyáról, de szól Jézus Krisztusról.
Dávidhoz való ragaszkodás az Újszövetség fényében azt hirdeti, hogy Isten népe, Kórah fiai, a hithősök akkor is ragaszkodnak a királyhoz, amikor az éppen nehéz helyzetben van, amikor az ő követése szenvedéssel jár.
Az 1Krón 9,17-ben is olvasunk Kórah utódairól, ahol a krónikás leírja kik voltak a jeruzsálemi templom kapuőrei: "Sallum, Akkúb, Talmón és Ahimán. Testvérük, Sallum volt a fejük. Helyük most is ott van a napkeletre néző királyi kapunál. Ők voltak a kapuőrök Lévi fiainak a táboraiban. Sallúm pedig, Kóré fia, aki Ebjászáf fia, aki Kórah fia volt, testvéreivel együtt, akik a kórahiak családjából származtak, a szolgálat munkájában a sátor küszöbének az őrei voltak, mert már őseik is az Úr tábora bejáratának az őrei voltak. Fejedelmük egykor Fineás, Eleázár fia volt, - az Úr legyen vele!"
A Krónikák könyvének írója a babiloni fogságból hazatérő Izrael népének kíván bátorító kijelentést tenni, emlékeztetve őket Izrael népe nagy történelmi eseményeire. Ezt a történelmet nagyon idealizált képpel festi meg, mert arról akar beszélni, milyen az, amikor Isten kegyelme fényében tekintünk egy esetleg még a babiloni fogságra is méltó népre. Milyen volt ezen nép őseinek a jelleme, királyaik jellemzője és utal arra, ami Dávid, Salamon idejében történt. Kórah családjához csatolva említi, hogy azt csinálták már a két király idejében is, amit az újjáépített jeruzsálemi templom idejében is tesznek, valamint amit még Mózes idejében a vándorláskor tettek. Izrael egész népe történelmét állítja elénk, az exodustól a babiloni fogság utáni időszakig. Ez utóbbi időszak az Úr nagy szabadítását hirdeti.
Kórah fiai, a családja kapuőrök voltak, vigyáztak a templom kapuira. Ezen őrség fontos feladata volt megvédeni a népet attól, hogy senki se közelítsen szentségtelenül Istenhez, mert akkor elpusztulna. Mózes idejében, a Kórah lázadáskor éppen ez volt a probléma, hogy ki mehet úgy Isten templomába, hogy nem pusztul el. A kapuőrök feladata jelentette az Úr házának a védelmét az idegenektől, betolakodóktól, a tisztátalanoktól, akik nem méltók arra, hogy ott legyenek.
Az újszövetségi időben nincs már templom, mert a hívő ember teste és a hívők közössége az Úr temploma. De a kapuőrök arra nagy példa, hogyan őrzi meg magát Isten népe és Isten embere minden szennytől, tisztátalanságtól. Az Úr iránti hűség fogalmazódik meg itt is, a hozzá való ragaszkodás akkor, amikor fennáll a szentségtelenség veszedelme. Jézus többször hangsúlyozta, hogy aki az ő követője, aki az Atya gyermeke, az mi mindentől tartja tisztán magát és mi mindent enged magába akkor, amikor az Úrtól való ajándékokról van szó.
Kórah fiai, mint kapuőrök nemzedékeken át vigyáztak az Úr sátrára. A 4Móz 26-ban is olvashatunk a kapuőrökről és azok között szerepel egyik kórahi leszármazott, akinek az volt a feladata, hogy a déli kapunál legyen kapuőr. Az ő családja a déli kaput vigyázta, ahonnan a király bemehetett az Úr templomába. A 45. Zsoltár a királyról szól, a király mennyegzőjéről, így még érthetőbb, hogy Kórah fiai zsoltára, amely dicsőíti a királyt és mennyasszonyát, attól származik, aki azt a kaput őrzi, ahol a király bejár a templomába. A királynak ezért nem kellett tartania árulástól, vagy orgyilkosságtól, hiszen a család megbízható volt, Kórah fiai ezt a jellemzőt hordozták.
Jézus Krisztus, a mi királyunk nem szükséges, hogy a kapun menjen be, a templomban lakik. Mi mennyire vagyunk megbízhatók, lojálisak, nem kell neki tartani az árulástól?
Az 1Krón 25-ben Dávid királynak azt a szolgálati rendjét találjuk leírva, amikor az istentiszteleti énekeseket osztotta be istentiszteleti szolgálatra. A Krónikák könyve a babiloni fogság utáni helyreállítás során bátorítja Izrael népét. Utal Dávid királyra, aki fontosnak érezte, hogy az Urat énekszóval és zeneszóval is dicsőítsék. "Dávid és a hadsereg parancsnokai a szolgálatra különválasztották Ászáf, Hémán és Jédútún fiai közül azokat, akik prófétai ihlettel játszottak citerákon, lantokon és cintányérokon. Ez volt azoknak a férfiaknak a jegyzéke, akik ezt az istentiszteleti szolgálatot végezték." Hémán és Hémán fiai Kórahi származású voltak. Isten tehát Kórah utódai közül nemcsak templomőröket akart magának választani, mint eszközöket a szolgálatra, hanem egy másik fontos szolgálattal is megbízta ezt a családot, hívőket; Istent dicsőítő zsoltárokat hangszeres kísérettel játszottak.
Ezt ismerve talán még közelebb áll hozzánk a 42. Zsoltártól kezdődően, a hozzájuk tartozó feliratokkal, Kórah fiai tanító költeménye. Olyan család, ahol a zsoltár éneklés nemcsak otthon zajlott, hanem istentiszteleten is. Ez a fajta szolgálat maga után vonta, hogy szép volt a hangjuk és tudtak hangszereken játszani. A 7. vers azt írja, hogy erre tanították is őket. Kétszáznyolcvannyolc volt a száma, atyjuk fiaival azoknak, akiket megtanítottak az Úr énekeire és mindnyájan képzettek voltak. Az is fontos, hogy mit játszottak, prófétai ihlettel játszottak - az első vers kijelentése szerint. Károli fordítás úgy fordította, hogy prófétáltak. Tehát a tartalom szerint is Isten lelke által ihletett, inspirált énekek és zene hangzott az istentiszteleten. Pedig bűnös emberek tették ezt, de mégis szentek voltak, hiszen ott voltak az istentiszteleten és magasztalták az Urat.
A "Kórah fiainak költeménye" zsoltárfelirat azt hirdeti, hogy Isten eszköze lehet a szolgálatban, az őt dicsőítő éneklésben még olyan valaki is, akinek az ősatyja nagyon gonosz volt, de az Isten kegyelme őt magát megszabadította és nagy ajándékkal látta el. Az is kiderül a leírásból, hogy szent sorsvetéssel döntötték el, hogy mikor ki énekel és zenél, hiszen az ószövetségi gyülekezetben is rend volt. Nem akárki énekelt és nem összevissza, Isten maga döntötte el, hogy ki az, aki az adott istentiszteleten szolgálhat Kórah fiai közül is. De a lényeg az, hogy szolgálhattak.
Jósafát idején ennek nagyon nagy szerepe volt. A 2Krón 20-ben olvashatjuk, hogy a moábiak és az ammóniak megtámadták Izraelt abszolút túlerőben. Olyannyira, hogy amikor Jósafát király meghallotta a hírt, hogy már benn vannak az országban, majdnem összeomlott teljesen, lerogyott és megszaggatta ruháit. Összehívja Izrael népét és a vezetőket elmondja a problémát Istennek. A félelem mellett bennük van a hitvallás is, hogy Isten segítségét kérjék, megvallva, hogy nincs elég erejük arra, hogy a nagy ellenséggel szembeszálljanak. Ott voltak az asszonyok és a gyerekek is. Akkor az Úr lelke rászállt egy prófétára, Jahaziélre, aki azt mondta: Jósafát király és Izrael népe, nem kell aggodalmaskodnod, az Úr harcol értetek, ezt a háborút ő harcolja. Jósafát és a nép elkezdte leborulva az Urat imádni és hálát adni neki. Itt olvashatjuk: "Ekkor Jósafát arccal a földig hajolt, és Júda meg Jeruzsálem lakói mindnyájan leborultak az Úr színe előtt, és imádták az Urat. A keháti és kórahi léviták fölálltak, és egyre hangosabban dicsérték az Urat, Izráel Istenét."
Ők tudták, hogy amikor a nép és a király imádják az Urat, akkor nekik támogatni kell őket ebben. Kora reggel pedig, amikor a király és a hadsereg fölkelt, feladatuk az volt, hogy menjenek ki a harctérre, de nem kellett harcolniuk. Jósafát király arra gondolt, hogyha az Úr megígérte a győzelmet, akkor nem a csapat mögött kell menniök az énekeseknek, hanem a csapat előtt.
Az énekesek feladata az volt, hogy győzelem esetén dicsőítették Istent, vereség esetén pedig lelket öntöttek a vesztes csapatba. Ezek az énekesek minden valószínűség szerint Kórah fiai közül is kikerülhettek. Abban a pillanatban, amikor elkezdték az ujjongást, és a dicséretet, az Úr elkezdett cselekedni - ez olvasható a 2Krón 20-ban.
Meglátható benne, mit tesz Isten, amikor az őt dicsőítő énekesek és zenekar elkezdi magasztalni őt egy harc előtt, amely a láthatók tekintetében kudarcra ítélt, de a láthatatlanok tekintetében igaz az, amiről a 46. Zsoltárban Kórah fiai énekelnek: "Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig a biztos segítség a nyomorúságban. Aztért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. A seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el. Csendesedjetek el, ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk.". Luther ezt a zsoltárt zenésítette meg és énekszóval leírta; ez a mi 390. dicséretünk: "Erős vár a mi Istenünk".
Istentől ihletett énekekként énekelték ezeket a zsoltárokat, ahogy meg van írva a Krónikák könyvében. Tehát Kórah fiai Isten kezében voltak arra eszköz, hogy már ne csak magukat, ne csak az Urat, hanem a népet is bátorítsák. Istenről, Istenhez szóltak, de mivel prófétai ihletettséggel tették, Isten maga szólt általuk a néphez. Az említett példa ezt igazolta.
Egy gonosz lázadó férfi, aki az Úr és az ő vezetői ellen lázad, ilyen utódokkal rendelkezik. Kórah fiai tehát bátorító példa, jel arra, mire képes a mindenható Isten, Izrael, és a világ Ura. Milyen kegyelmes, hatalmas, milyen az ő gondoskodása és szabadítása, s mindezt a mi mai életünkben is munkálja.
Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk. Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem mindnyájunkért odaadta, mi módon ne ajándékozna mindent minekünk.
Imádkozzunk!
Téged szeretnénk magasztalni, Urunk, hogyha ittlevőként most elmondhatjuk, hálát adunk neked, szüleink, nagyszüleink, őseink hitéért, és gyermekeink, unokáink és utódaink hitéért. Magasztalunk téged, hogyha az életünk nem arra kell, hogy intő jel legyen, milyen a te ellened lázadó ember élete, hanem Kórah fiaihoz hasonlóan arra mutathatunk, kicsoda vagy te kegyelmes és szabadító Úrként és milyenek a te követőid, lelki gyermekeid.
Köszönjük neked a győzelmeinket. Hálásak vagyunk, amikor a legkritikusabb helyzetben is ragaszkodhattunk hozzád, amikor nekünk is adtál útmutatást odaállni azok mellé, akik a te akaratodat képviselik, akik a te választottaid és segítettél nemet mondani mindarra, ami nem szerinted való. Köszönjük, amikor tudtunk Istennek engedni inkább, hogynem az embernek.
Hadd köszönjük meg Urunk, hogy a magunk helyén mi is szolgálhatunk neked, hogy nekünk is adtál feladatokat. Hálával vagyunk, ha ez éppen az éneklésben, a zenében is megmutatkozhat, vagy a vigyázásban, az őrzésben. Magasztalunk, hogy rajtunk keresztül is akarod a te mostani népedet bátorítani. Kérünk, hogy az otthoni, a munkahelyi élethelyzetünk, életünk is mutasson tereád. Köszönjük, hogy mindezt a te kegyelmed fényében bátran kérhetjük akkor is, ha összeszorul a szívünk arra gondolva, hogy hányszor voltunk már gyengék, elesettek, hányszor nem sikerült neked engedni. Köszönjük, hogy a te kegyelmed bocsánatot is jelent. Szentelj meg ezért minket, Urunk, a te igazságoddal, a te igéd az igazság. Arra kérünk, hadd tudjunk mi annak az igével az erejével, vigasztalásával élni, hogy te valóban velünk vagy és akkor senki sem lehet ellenünk.
Szeretnénk így imádkozni betegeinkért, kórházban lévőkért. Könyörgünk azokért, akik most vannak nagyon nehéz helyzetben, akiket üldöznek a te nevedért. Imádkozunk azokért, akik esetleg a te nevedért mártírhalál előtt állnak.
Szeretnénk imádkozni népünkért, határon innen és túliakért, népünk vezetőiért. Bárcsak olyan vezetőink lennének, akik akaratodat követik. Könyörülj meg rajtuk, hogy ilyenek legyenek. Amikor a választásokra készülünk, te szabj gátat minden hamisságnak és ellenségeskedésnek. Kérünk Urunk, te adj nekünk vezetőket. Könyörülj rajtunk és hallgassd meg a mi imádságunkat.
Ámen.