PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2005. október 27. (csütörtök) Varga Róbert

PÉLDÁZAT A GYÜMÖLCSTERMÉSRŐL

Alapige: Lk 13,6-9

---

Imádkozzunk!

Istenünk, köszönjük neked azt, hogy te soha nem változol. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz vagy, és ugyanaz maradsz.

Köszönjük, Urunk, hogy nincs nálad változás vagy változás árnyéka. És áldunk azért, ha a mi múlandó, töredékes életünket hozzád kötjük, s veled összeköttetünk, akkor az örökkévalósággal kötjük össze magunkat. Hogyha valaki hisz tebenned, örökélete van annak, és nem megy az ítéletre, hanem máris átment a halálból az életre.

Köszönjük, élő Jézus Krisztus, hogy eljöttél ide közénk a gyülekezet közösségébe. Köszönjük, hogy csöndben megállsz, és azt mondod, békesség néktek.

Ámen.

---

Igehirdetés

Figyeljünk Isten igéjére, amelyet a Lukács evangéliumából olvasok.

A bibliaolvasó kalauzunk szerint tegnap olvastuk ezt a részt az evangéliumból. Tegnap került sorra Jézusnak ez a példázata. Ha a magyarországi viszonylatokat nézzük, régen - manapság már ez sem így van -, de régen nálunk diófákat, barackfákat, mandulafákat ültettek a szőlőbe a gazdák. A sorok közé pedig télire szárazbabnak valót, uborkát és paradicsomot, vagy éppen salátát. De Izráel nagyforróságú vidékén ez nem volt lehetséges. Viszont ott, ahol éjszakára akár mínuszba is átmehet a hőmérséklet, nagy segítség volt a fügefának, hogy este és éjszaka a felmelegedett talaj alulról is meleget sugárzott, így nem fagyott el a fa. Tehát a legtöbb helyen, ahol nem lehetett szőlőt ültetni, s nem számított, sőt néha előnyös volt az, hogy árnyékot is vetett a fa - a fügefának nagy levelei vannak - oda a gazdák fügefát ültettek. Nem véletlenül történt ez. Aki nem ért a dolgokhoz, az azt mondja, hogy mindegy, egy szőlőben milyen fát hova ültetünk, de a szakemberek pontosan tudják azt, hogy mit miért tesznek. Aki nem ért a gyümölcstermesztéshez, az nem az Isten által teremtett rend és logika szerint végzi ezt a munkát sem. A jó gazda azonban tudja, hogy melyik fának van szüksége árnyékra, és melyiknek van szüksége jó talajra, és nagy melegre ahhoz, hogy bőséges termést hozzon.

Ha valaki úgy gondolkodik, hogy szeretne a fának mindent megadni, akkor az gondoskodik arról a termés érdekében, hogy az a fa, amit telepít, ültet, az valóban mindent megkapjon. Azt is tudja, hogy mikor jön el az idő, amikor az első termésre számíthat, és hogyha jók az időjárási viszonyok és a körülmények, akkor körülbelül milyen termésre számíthat. Ha pedig családi vállalkozásban művelnek egy területet, akkor a családfő meg a fiúk vagy lányok, ha vannak gyerekek, összeül a családi tanácsba, s megbeszélik azt, hogy ezt ide, ezt oda, ennek várhatóan ennyi lesz a termése, s minden egyéb szükséges dolgot is.

Ha a Jób könyvét olvassuk, akkor azzal a ténnyel találkozunk, hogy a hívő emberek életében minden kérdés nem itt a földön, hanem odafönn a mennyben dől el. Nem a látható világban dőlnek el a hívő ember életének kérdései, hanem a nem látható világban, Isten színe előtt. Isten odarendeli a Sátánt, ez világossá teszi, egyértelművé azt is, hogy ki parancsol, és kinek kell engedelmeskedni. Ott dől el az, hogy Jób életére olyan időszak jöhet, ami neki keserves, de a végén mégiscsak gyümölcsöt terem az élete.

Tehát, a látható világban történő dolgok a nem látható világban dőlnek el. Legalábbis a hívő ember életében - azt mondja a Biblia. Ma másképpen lenne ez? A hívő keresztyének életében ma sincs ez másképpen. A hívő ember életében az Istennél dőlnek el élete fontos kérdései.

A felolvasott példázat is valahol erről beszél, hogy a gazda és a vincellér a példázat szerint, vagy annak magyarázata, értelmezése szerint - és ebben a legtöbb bibliamagyarázó egyetért - az Atyáról és a Fiúról olvasunk itt, noha Jézus mondja el ezt a példázatot, mégis így van. Ők döntik el, hogy mi lesz a szőlő, az ember, egy nép sorsa a továbbiakban.

A hívő ember nagy békességre juthat, ha tudja ezt. Ha ott van a szívében ez a bizonyosság, hogy a dolgok fent dőlnek el. Nemcsak úgy véletlenül történnek velünk események, ha mi Isten gyermekei vagyunk, mint ahogy az sem véletlen, hogy a hozzáértő gazda a kert melyik részébe milyen fát ültet. Ott is megvan a világos, egyértelmű terv, számítás, és a dolgok kimenetelére nézve is az eredmény ismerete.

Tehát a hívő életben nem véletlenül történnek a dolgok. Mit jelent ez a mi életünkre nézve? Nagyon egyszerűen ez azt jelenti, hogy egyáltalán nem véletlen az, hogy milyen környezetbe helyezett minket az Isten. Kik a szomszédaink? Kik az iskolatársaink? Milyen kisebb vagy nagyobb családban élünk? Kik a családtagjaink? Elfogadtuk-e már az Istentől rendelt, adott helyzetünket és helyünket, családunkat hozzátartozóinkkal együtt? Vagy azt, hogy a jelenlegi munkahelyünket is adhatta akár Isten is. Sok jelét is adhatja ennek, akár miközben dolgozunk is. Vagy elfogadtuk-e már azt, hogy most éppen úgy döntött az Isten, hogy egy időre kivette a munkát vagy a munkahelyet a kezünkből. És éppen abban próbál, hogy hogyan viseljük ezt a helyzetet.

Elfogadjuk-e tehát azt, ami éppen most velünk történik, Isten akarataként? Mert, ha igen, akkor az nagy békességet adhat számunkra, és nagy erőt és nyugalmat. Tudva azt, ha végső soron a szálak az Isten kezében futnak össze, akkor Ő jót tervezett a mi sorsunk, jövőnk felől. Vagy éppen abban a kérdésben, amiben szorongat minket az idő. Akkor Isten pontosan tudja azt, hogy ki, milyen helyen kell hogy legyen. Egy-egy kérdésben milyen döntésnek kell majd születnie.

Sok hívő ember azért gyümölcstelen, vagy részben gyümölcstelen életű, mert nem jutott el oda még, hogy megbízzon teljes egészében az Istenben, hogy az élethelyzete, a munkahelye, a családja vagy éppen a saját egyéni helyzete az nem véletlen, hogy így alakult. A mindenható Isten karjai tartják őt az örökkévalóságban, a mélység színe felett.

Ehhez a békességhez persze az is kell, hogy valaki folyamatosan engedelmeskedjék Istennek, hogy alárendelje magát tudatosan, hittel Isten akaratának, jókedvének, céljának és tervének. Ehhez meg az kell, hogy megismerje azt. Ezért nagyon fontos kérdés az, hogyha valaki hitben jár, még inkább gyakorolja magát az engedelmességben. Ha pedig még nem, akkor kérje arra Istent, hogy hitre jusson, és vezesse őt. Az az ember lesz gyümölcstermő életű emberré, aki így akar engedelmeskedni Istennek.

Ézsaiás próféciájának 5. fejezetében ezt írja: "A gazda várta, hogy a szőlője jó szőlőt teremjen, de nem termett csak vadszőlőt." Akkor, és Jézus példázatában is a gazdának joga van ahhoz, hogy az övéi életén gyümölcsöt keressen. Joga van ahhoz, hogy időnként akár kérdőre is vonjon minket, hogy ezen a héten eddig teremtük-e az Isten szerint való gyümölcsöket.

Ő az, aki az ember életén gyümölcsöt keres. Ilyen szempontból teljesen mindegy, hogy valaki egyháztag, vagy egyháztagként valami más feladata van még a gyülekezeten belül, vagy éppen most presbiterré választjuk. Nem ez az igazán fontos kérdés. Az az igazán fontos kérdés, hogy az életünk Isten akaratából gyümölcstermő élet-e? Talál-e gyümölcsöt a keresztyén hit szabályai, a Szentírás tanítása alapján a mi Urunk az életünkön, vagy pedig nem.

A Márk 11-ben azt olvassuk, hogy a terméketlen fügefa nem kell a gazdának. Nem azért ültette. A fügét nem a lombja és a zöldje miatt ülteti a gazda a diófát meg a barackfát se, meg az összes többi gyümölcsfát sem. Sokan vannak ám az egyházban meg a gyülekezetekben, akik csak olyanok, mint a díszfák. Idézem a Galata 5, 22-őt: termi-e az életünk a lélek gyümölcsét? Ez azért nagyon fontos kérdés, mert ha igen, akkor egyszer csak azt vesszük észre, hogy szedni akarnak az életünkről. Ha gyümölcsfa - a képhasználatnál maradva - az életünk, és termi a Lélek gyümölcsét, ahogy ezt a Galatákhoz írt levél mondja, akkor szedni akarnak az életünkről. Akkor fel kell hogy tűnjön a békességed. Mert az igazi békességből hiány van ebben a világban. Amikor bizonyos körülmények között neked megmarad a békességed. Amikor mindenki hergeli a másikat körülötted. Ezt ne tűrd tovább! Ezt nem lehet tovább bírni! Ennek így és így kellene lenni! Hogy bánhatnak így veled. S akkor az, akinek gyümölcstermő az élete, az lehet, hogy békességgel mond két mondatot, de belül, mivel rábízta a mindenható Istenre a kérdést, ezért átéli az Istentől kapott békességet. Mert ez a hit egyik gyümölcse.

Aki termi a Szentlélek gyümölcsét, az fel fog tűnni. Ahol háborúság van, legyen az család vagy munkahely vagy iskola, az elkezd békességszerző lenni, mert ezt feladatul kapja Jézustól. Dúl a háború a munkahelyeken, az iskolai osztályokban, a tanári szobákban sokszor ott is dúl úgy, hogy a gyerekek nem is sejtik. Vagy ami rosszabb. Látják is. Jézus azt mondja, hogy boldogok a békességszerzők.

De csak az tudja ezt a békességet sugározni, aki már kapta ajándékba a mindenható Istentől. Ezért fontos kérdés az, hogy kaptuk-e? Ott munkálhat-e bennünk Isten Lelke? Tudja-e teremni a Szentlélek bennünk a Lélek gyümölcsét?

És ha igaz, amit valaki mondott, márpedig igaz, így mondta: bizony szedik rólunk a gyümölcsöt, mert a világ gyümölcséhségben szenved, sóvárogva várja az Isten fiainak, gyermekeinek a megjelenését. Többek között ezért is. Nem mindig valami kíméletesen teszik ezt. Akkor kaparják az életünket. Újra és újra talán nekünk esnek. Igaz az, amit látok, vagy csak olyan mű dolog? Ő is megjátssza magát? Vagy ahogy időnként mondják egy-egy családtagnak, aki hitre jut: majd kinövi. Majd abbahagyja. Majd leszokik róla. Ez sem tart tovább, mint amikor a golfozást szerette meg, vagy amikor a sakk-körbe vagy szakkörbe járt. Ugyanúgy el fog múlni a hívőség. Szedni akarják a gyümölcsöt, és vizsgálják, hogy igazi gyümölcs, vagy pedig valami szintetikusféle, vagy felvett dolog.

Sok helyen ilyenkor bottal verik le a diót. Ugye, hogy így van? Hosszú a bot. A gazda kimegy. Egyik diófán előbb, másikon később érik a gyümölcs, de sok helyen kicsit kíméletlenül szedik. Néha törik a gally, meg hullik a levél, de hullik a dió is. Azért teszik az egészet.

Sok helyen beszüntették a szedd magad mozgalmat. Pont azért hagyták abba, mert olyan károkat okoztak a gyümölcsszedők a gyümölcsösökben, hogy több volt a kár, mint a haszon. Törtek az ágak, szakadt a levél, tönkretették a következő év termését, mert a rügyeket is letörték, amik már ott voltak kezdeményként. Kíméletlenül szedik sokszor a hívőkről is a gyümölcsöt.

Isten azt akarja, hogy teremjük az Ő gyümölcsét, és szavahihetőek is legyünk. Így van ez? A te szádban az igen, igen; a nem pedig nem? Mert úgy folytatja, hogy ami ezen felül van, az a gonosztól van. Vajon szavahihető emberek vagyunk-e? Vagy olyan könnyen megváltoztatjuk mi is a szavunkat meg az ígéretünket meg a fogadalmunkat? Mint azok, akiknek semmi közük nincs az Istenhez. Lehet, hogy ezen valaki felháborodik, de néha azt tapasztaljuk, hogy mintha a hívők kevésbé lennének szavahihetőek, mint azok, akik nem járnak hitben. Vannak ilyenek is. Nem mindenki ilyen. Van, aki pont arról híres a gyülekezetben is, ha egyszer mond valamit, az biztos hogy úgy van, nem is kell utánanézni. Eszébe nem jutna, hogy valótlanságot mondjon. A szava megáll. Az igen, igen, a nem pedig nem.

Jézus mindig megtartotta azt, amit mondott és ígért. Nála az igen, igen volt, a nem pedig nem. Nem késett el a kúttól sem, mert pontos volt. Időben érkezett. Tudom, van, amikor az ember nem tud odaérni, van ilyen. De tényleg olyan gyakran kell elkésni, mint ahányan elkésnek, amikor megígérnek időpontokat? Milyen kellemetlen, amikor a mesterember megígéri, jövök, hozom az anyagot. Háromkor pontban csöngetek. Fél hat, és nincs sehol. Fél hétkor telefonál, bocsánat, nem tudok jönni. Nem szeretjük mi se. Akkor ne tegyük. Azt mondja a Szentírás, hogy amit akartok, hogy veletek cselekedjenek, azt tegyétek ti is a másikkal.

Jézus nem késett el a samáriai kúttól. Ott volt találkozója azzal az asszonnyal, aki ott jutott világosságra, s aztán mondta el a falunak, ahol élt, hogy találkoztam valakivel, nem ez-e a Messiás? Gyertek ki, nézzétek meg, s aztán már nem az ő szavára hisznek, hanem maguk tapasztalják, hogy Jézus az, aki.

Jézusnak a külseje, a rendezettsége külsőleg, ahogy élt, ahogy beszélt, az a békesség, az a nyugalom, ami sugárzott belőle. Tudom, Ő Isten Fia volt, de azért mégis csak azt akarja, hogy az Ő lénye kiábrázolódjék rajtunk. Nem? Mígnem kiábrázolódik a Krisztus rajtatok. Hát azért mégis az a cél, hogy teremjünk megtéréshez illő gyümölcsöt.

Jézus sosem azt cselekedte, amit Ő akart, hanem úgy és azt tette, amit az Atya gondolt és akart. Örvendező, szelíd, béketűrő, hűséges, mértékletes életet ért. Teremte a Lélek gyümölcsét. Odaélte. Azért mondja János, hogy az Ige testté lett. Jézus a két lábon járó Szentírás volt. Szava igen, igen; nem, nem. Élete tiszta, szent, Isten számára elkülönített, gyümölcstermő élet volt. Azt is hadd mondjam, nem igen izgatta magát mások véleménye, ellenkezése miatt. Ami gonoszság volt, azt gonoszságnak mondta. Ami bűn volt, azt bűnnek mondja. És nem mentegette. A házasságtörő asszonynak azt mondta: Eredj el, és többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne menjen dolgod. Azt is mondja, hogy nem ítéllek el, mert senki nem ítélte el. Akkor én se. De ne kövesd el még egyszer ezt a bűnt, mert rosszabbul lesz dolgod.

Hagyjuk abba azt, amiről világosan kiderül, hogy engedetlenség. Nehogy rosszabbul legyen dolgunk. Az ige figyelmeztetése világos. Ő maga, Jézus mutatta be, hogy milyen az, amikor valakiben Isten Lelke van, benne lakik valójában, és termi a lélek gyümölcsét. Ezt nem lehet gyártani, nem lehet utánozni. A Szentírás nem azt mondja, hogy imitáció Kriszti, nem Krisztus imitálása, utánzása, hanem a hívő élet azt jelenti, hogy bennem lakik Krisztus, és termi bennem a Lélek gyümölcsét. Nem lehet megszerezni, hanem termi a hívő emberben Isten a gyümölcsöt. Ezért van joga a hívő életen gyümölcsöt keresni. Ha adja hozzá az erőt, a békességet, a Szentlelket, akkor joga van megkérdezni, hogy milyen a termés. Mi volt az elmúlt héten, ami által mások odatalálhattak Jézushoz? Szóltunk-e vagy hallgattunk? Megfordultunk-e, és megvédtük-e azt, aki védelemre szorult? Ilyen szempontból tulajdonképpen mindegy, hogy most igaza volt, vagy nem. Gyaláztak valakit, ütötték, verték, odaálltunk-e és megvédtük-e? Aztán jó tisztázni, hogy most ez jogos-e vagy nem. Mi is a helyzet, de odaállunk-e a mellé, akit bántanak ezért vagy azért?

A lélek termi tehát a hívő szívekben a gyümölcsöt. Termőhely-e a szívünk? Belevetheti-e Isten az ige magvát, és mi tudjuk-e, akarjuk-e teremni a gyümölcsöt, mert Jézus keresi.

Azt mondja a példázatbeli gazda a vincellérnek: Három éve ide járok a gyümölcsösbe, a szőlőbe gyümölcsöt keresni ezen a fán, s olyan megdöbbentő ez a három szó, de nem találok. De nem találok. Milyen szomorúan hangzó megállapítás ez. Három éve keresek gyümölcsöt, de nem találok. Nem a faanyag miatt ment oda a gazda, nem a gombja miatt, hanem azért, hogy gyümölcsöt szedjen a fáról, amit ültetett.

Mit talál nálunk Jézus Krisztus? Lehet, hogy ezt kell mondani ránk is: nem találok. Keresem, és nem találom. Milyen türelmes Isten. Nem?

A 2Pét 3-ban azt olvassuk: "Isten türelmes hozzátok, mert nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki eljusson az igazság megismerésére." De el fog jönni - folytatja - az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj. Ez azt jelenti, amit itt mond, hogy nem találtam gyümölcsöt. Kerestem, megadtam a lehetőséget. Mindent megkapott a fa, amire szüksége volt. Keresek gyümölcsöt, évek óta keresek, és nem találok, vagy egy ideje nincs. Korábban volt.

A galáciabeliektől azt kérdezi Pál, hogy hova lett a ti boldogságotok? Boldog ember voltál. És, ha most nem vagy az? Akkor hova lett, hova tűnt, hova múlt el, hova lett? Hova lett a ti boldogságotok? Boldog emberek vagyunk gyümölcstermő élettel?

Azt mondja a gazda, hogy keresem, és nem találok. A határtalan kegyelemnek is van határa. Úgy folytatja Péter, hogy jön az ítélet. Itt a példázatban ez úgy jelenik meg, hogy azt mondja a gazda: három éve ide járok, keresem a gyümölcsöt, nem találom, vágd ki. Vége. Hát azért ültettem, hogy fügém legyen. Nem azért, hogy a lombját nézzem. Keresek, nem találok, vágd ki.

Beszélgettem egyszer erről a kérdésről egy idejáró professzorral, aki egyetemen tanította a kertészet tudományát. Azt mondta, hogy ilyenkor a kertész szíve majd megszakad. Ki kell vágni egy élő, már viszonylag vastag törzsű fát, mert nem hoz termést.

Azt mondja itt a gazda, hogy foglalja a helyet. Nem azért ültettem. Nem azért ültettem. Elveszi a helyet egy olyan fától, ami esetleg termőre fordul. Előfordul azonban, hogy úgy kell dönteni a gazdának, hogy azt a fát, ami nem terem, ki kell vágnia. Nem tehet mást. Foglalja a helyet, és vége a türelemnek.

Mi itt nem hároméves gyerekek vagyunk. Van, aki harmincéves, van, aki hatvanéves, van, aki nyolcvan felé jár. Isten keresi a gyümölcsöt. Nagyon jó az, ha termünk már. Ha az életünk a Krisztussal való találkozás után termőre fordult. Most éppen mi a helyzet? Valójában erről az egyszerű kérdésről akar velünk ma este Isten beszélni. Ha nagyon komolyan int is minket, keresi a gazda a gyümölcsöt. Mit talál? Vannak, akik erre azt mondják, amit a Bibliában olvasunk. Mi Ábrahám fiai vagyunk. Mióta járunk már egy gyülekezetbe? Mióta hallgatjuk Isten szavát. A mi családunkban már akkor mindenki hívő volt, amikor itt a környék ritkán lakott volt. Mi már akkor ide jártunk, amikor a gyülekezetet elkezdték megalapítani. Vagy egy másik helyre, ahol részt vettünk egy gyülekezet alapításában.

A dicsekvéssel nem megyünk semmire. Ha nincs gyümölcstermés, mit ér az egész. Amikor ott az írástudók és farizeusok ezt mondták, hogy mi Ábrahám gyermekei vagyunk, és itt nem a származásukról beszélnek, hanem a lelki helyzetükről. Mi régóta már az Isten népe vagyunk. Mi betartjuk a törvényt. Mi vallásosak vagyunk. Erre az hangzik ott el, hogyha akar Isten, a kövekből is tud fiakat támasztani. A dicsekvésre senkinek semmi oka nincs. Mert Isten méri azt, hogy az életünk gyümölcstermő élet, vagy pedig nem. Nem kegyelem mindez? Hány éve ismered Jézust? Lehet, hogy három éve. Lehet, hogy ötven éve. Azt kérdezi ma este Jézus, hogy mi a helyzet a gyümölcsökkel.

Ehhez képest az Isten szerint, amióta ismered Jézust, hol tartasz? Nem szerinted. Mi könnyen mondunk jó véleményt magunkról. Kinek van rossz véleménye önmagáról? Az is kegyelem, ha néha ezt is megértjük, hogy igazán jót az Isten nélkül élő ember, meg sokszor a hívő ember sem tud mondani saját magáról. Mert az is kegyelem - mondja Pál -, hogy vagyok, aki vagyok, amivé tett az Isten. De hol kezdte ő is?

Mi a véleménye Istennek az életedről, a gyümölcseidről, a gyümölcstermésről? Sokan évek óta járnak konferenciára, imádkoznak, énekelnek, újra és újra olvassák a Szentírást. Szinte minden létező alkalmon itt vannak. És a gyümölcsök? Vannak vagy nincsenek?

Olyan nagy kegyelem az, hogy ma este is változhat a helyzet. A régóta hitben járó megerősödhet, megújulhat. Újra gyümölcstermőre fordulhat a hívő élete. Aki még azt sem tudja, hogy mit jelent hitben járni, és gyümölcsöt teremni, az meg ma este elfogadhatja Isten kegyelmét, és a terméketlen, halálban lévő élete új életet kaphat, új életté lehet Isten kezében.

Sokan elmondják ám azt, hogy az üzleti életben előrejutottam. Már nem azzal a régi tragaccsal járok, hanem két-három autónk is van. Beindult az üzlet. Éjjel nappal forog a kerék, gyarapodunk. És lelkileg? Úgy is gyarapodunk, vagy csak fizikailag, anyagilag és így tovább?

Azt mondja itt a gazda, hogy vágd ki. És akkor megszólal a vincellér. Mert ő volt az, aki ott volt, aki ránézett a fára, aki kiadta a parancsot a munkásoknak, hogy gondozzák. Ő azért látta növekedni azt a fát, és megszerette. S azt mondta: Uram, hagyj békét neki még ebben az esztendőben. Amit lehet, megteszek. Körülásom. A laza föld jobban vezeti a vizet meg a tápanyagokat. Megtrágyázom. Adjunk még időt neki. És amikor teremnie kell újra, akkor sem terem, akkor vágd ki. A füge állandóan termő. Virág és gyümölcs is egyszerre van rajta. Ez a fa azonban nem termett. Biztos, hogy valami vaj volt. De a vincellér közbenjár, és azt mondja, körülásom. A laza föld jobbá teszi a lehetőségeit, megöntözöm, megtrágyázom. Amit lehet, megteszek. Ha mégsem terem, ha nincs gyümölcs, akkor vágd ki.

Itt Jézusról van szó. Azt mondja, hogy szüntelenül közbenjár az emberekért. Az övéiért különösen, de másokért is. S ahhoz, hogy termőre forduljon újra, vagy először egy élet, bizonyos beavatkozásokat el kell végezni. A mélyszántás nem túl kellemes a földnek. A mélyszántás egy ember életében nem túl kellemes dolog. De azt látjuk ebből a példázatból, hogy időnként Isten mélyre szánt csak azért, hogy az életünk ne meddő élet, hanem termő élet legyen.

Mi nem szeretjük azt, amikor Isten különböző módon, de mélyre szánt az életünk földjén. De feltöri a kemény szívet, a kemény földet, a kemény lelket talán azért, hogy újra magot vethessen bele, vagy egyszerűen csak azért, hogy végre teremni tudjon az életünk, mert annyira megkérgesedett sokszor még egy hívő szív is, hogy nincsen már gyümölcs az életén.

Jézus az, aki odaadta önmagát, akit halálra ítéltek, és kivégeztek azért, hogy az övéi élete, hogy minden ember élete gyümölcstermő élet legyen.

A Zsidókhoz írt levélben ezt olvassuk: "Jézus mindenha él, hogy esedezzék értünk." Nincsen más közbenjáró - írja Timóteus -, egyedül az emberré lett Jézus Krisztus. A mi Urunk - mondja Péter - hosszútűrését üdvösségnek tartsátok. Azért vár az Isten, hogy könyörüljön. Azért könyörög Jézus szüntelenül: Atyám, ne vágd még ki. Még ne jöjjön az ítélet. Még ne legyen vége. Adjál még így nyolcvan felé is egy-két évet. Hátha változik. Adjál annak a tizenévesnek még egy pár évet. Még egy kis időt. Tegyél meg még mindent, amit lehet, hogy ne maradjon olyan, amilyen jelenleg.

Azért vár az Isten, hogy tudjunk és akarjunk változni. Hagyj békét neki még ebben az évben. Itt túlerőltetett lenne, ha azt mondanám: vigyázzatok, november lesz. Ezt nem mondom, mert így nem igaz. Azt mondja az ige, hogy hagyj békén neki még egy időre, és ha nem terem, akkor vágd ki. És nem is ezzel akarom befejezni, hogy jön az ítélet, hanem azzal, hogy Jézus tud, és akar is segíteni rajtunk. Ennek pedig az a megoldása, és akkor adunk neki erre lehetőséget, hogyha úgy teszünk, mint a vérfolyásos asszony, aki odament Jézushoz, és azt olvassuk: elmondott neki mindent igazán. Odament Jézushoz, elmondott neki mindent igazán.

Jézus tud és akar segíteni. És annak az asszonynak is, meg sokunknak, akik itt vagyunk, attól kezdve, hogy megvallottunk Jézusnak mindent igazán, hogy elfogadtuk az Ő kegyelmét, bűneinkre a bocsánatot, hogy felnéztünk a golgotai keresztre hitben, megváltozott az életünk, és gyümölcstelen, meddő élet helyett gyümölcsöző életünk lett.

Újra eszembe jutott Sámson. Tudjuk, levágták a haját, kiszúrták a szemét. Ott őröl a malomban a filiszteusok foglyaként, mint egy állat. Az állatot kifogták, és helyébe Sámsont kötötték oda a rúdhoz. Aztán a sanyarú sorsán elgondolkodott, s azt olvassuk, hogy újra Istenhez kiáltott. Isten pedig meghallgatta őt, és kezdett kinőni a haja. Ez azt jelenti, hogy újra megerősödött a hite. Azért történt ez így, mert a gyökér, a haj gyökere benn maradt. Csak a haját vágták le, a gyökér benn maradt.

A hívő ember gyökere a hit. Ha a hit megmarad, akkor újra minden lehetséges lesz. A hit a gyökér. Abból hajt ki minden, Istennek tetsző, kedves, jó gyümölcs.

---

Imádkozzunk!

Köszönjük, Istenünk, hogy talán ezen a sokat olvasott és sokat hallott példázaton keresztül ma mégis megszólítottál minket. Köszönünk minden kérdést. Köszönünk minden intést, minden bátorítást. Köszönjük, hogy te hosszútűrő, szerető Isten vagy, aki nem azt akarod, hogy elpusztuljunk, hanem azt akarod, hogy higgyünk, hogy a hitünk újra kihajtson, megerősödjön, és hogy gyümölcstermő, hitben járó, gyümölcstermő életünk legyen, amiről mások is szedhetnek, hogy sokakat az igazsághoz, hozzád tudjunk vezetni.

Áldunk és dicsőítünk ezért.

Ámen.