PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2005. május 29. (vasárnap) Varga Róbert

BOLDOG TISZTASZÍVŰEK 8.

Alapige: Mt 5,8

---

Imádkozzunk!

Köszönjük, Urunk, hogy ahogy akkor a vakot megérintetted többször is egymás után, ugyanúgy érintesz meg most minket is a te igéd által. Köszönjük azt is, Urunk, hogy nemcsak megérinteni akarsz, hanem, ha szükséges, megítélni, helyretenni, kiigazítani. Nem csak megjobbítani, hanem, ha kell, a szívünket újjászülni, új reménységgel, tőled való békességgel, benned való bizodalommal megajándékozni. Köszönjük, hogy te mindent megtettél azért, hogy mi szabad, boldog, vidám, örvendező gyermekeid lehessünk.

Így kérünk, hogy áldd meg ezt a mostani istentiszteletet. Hadd értsük meg a te igédet. Hadd higgyük el, hogy amit mondasz, ahova nyúlsz a mi életünkben, azt szeretetből teszed. Így kérünk, Urunk, hogy szólj hozzánk, s adjál nyitott szívet és halló fület, hogy befogadjuk a te igédet.

Urunk, könyörgünk most elsősorban azokért, akik az elmúlt héten álltak meg ravatal mellett. Te legyél a családoknak a vigasztalója, bátorítója. Kérünk, Urunk, hogy vedd körül őket a te szereteteddel, irgalmaddal és kegyelmeddel.

De kérünk, ugyanezt a szeretetet, irgalmat és kegyelmet add most nekünk, akik élünk, hadd tudjunk igazán rád figyelni, s hadd váljék bátorító, vigasztaló erővé bennünk a te szavad, a te igéd. Így áldj meg minket, kérünk.

Ámen.

---

Igehirdetés

Az emberek a szív állapotáról sokféle dolgot mondanak. Így is megfogalmazhatjuk, ahogy valaki nem régen mondta: "Az a szív, amely boldog, olyan, mint a bevetett, elboronált, virágzó mező, ahol rend és béke van. Az a szív, amely boldogtalan és nyugtalan, olyan, mint a viharos tenger, amelyen tornádó pusztít, tombol."

Isten igéje által szeretne ma a szívügyeinkről beszélni. Sokan azt gondolják, hogy az ember szíve azért romlott, mert embernek születik. Ahogyan Madách Imre írja: "Méregből és mézből összeszűrve."

Sokan úgy gondolják, hogy az emberek a bűneiktől válnak olyanokká, amilyenek, amilyenekké lesznek. S ebben is van némi igazság.

Valójában az ember jelenlegi állapotának, lelkiállapotának az oka az, hogy belső világa, akarata, lénye, gondolkodása, amelyet a Biblia az ember igazi belső központjának hív - így is nevezhetünk, hogy lelki szív, ha a testi szív képét vesszük -, megromlott. Ahogyan a szív a test központja, úgy a lélek az ember életének a központja. Az Isten elleni lázadás során pedig ez a lelki központ, fordult ki magából, és tört össze. Ezért nem is jöhet ki a szívből, az emberszívből más, időnként méz, máskor meg méreg. Ez a kettő elegyedik és keveredik, mikor hogyan.

A bűneset utáni ember szívén keresztül és kasul húzódnak rossz árkok, a bűn csatornái, a nyomorúságok sora. Nem is tudunk másmilyenek lenni, ilyeneknek születünk.

Egyszer otthon egy vékony rézlemezt tisztítottam valamilyen célra, és váratlanul a rozsdamaró ráborult. Mély árkokat és csatornákat vájt, tört magának a sav a lemezen, és teljesen tönkre tette a rézlemezt. Akkor gondolkoztam azon, hogy ennyire pusztít az Isten nélküli lényünk, a bűneink. Menthetetlenül tönkreteszik az ember szívének az állapotát, gondolkodását, szívét magát. S ahogy azt a rézlemezt ki kellett dobnom, ugyanúgy nem tud mit kezdeni senki a saját nyomorult, istentelen szívével.

A szív egyébként a Szentírás szerint az érzelem, az értelem, sőt az akarat központja. Ezért mondja azt Jézus, hogy akinek már megtisztíthatta a szívét, átformálhatta, újjá szülhette Isten akaratára, akarata szerint, azok a boldog emberek.

Itt Jézus a boldogmondásban nem azokról beszél, akik kezet mostak és tiszta a kezük. Nem azokról beszél, akik szépen, tisztán beszélnek magyarul, angolul, németül vagy valamilyen más nyelven, hanem azokról beszél, akiknek az Isten megtisztíthatta az Ő akarata, törvénye szerint a szívüket.

Mindig van egyfajta összefüggés a szívbéli állapot, a cselekedetek és a hirtelen érzelmi töltés között is. Hogyha valaki jó híreket hall, akkor megvidámodik a szíve és felvidul. Ha valaki gyászkeretes borítékot nyit ki, akkor magasabb lesz a pulzusa. Vajon kit kellett eltemetnünk, kit kell gyászolnunk?

Mondjuk ezt időnként, hogy "Úgy a szívemre vettem a dolgot" - és ebben sok igazság is van.

Jézus azt mondja a Mt 15,19-ben "A szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, hamis tanúbizonyságok, házasságtörések, lopások, paráznaság, istenkáromlás."

Ebben a boldogmondásban nem fokozatot ad Jézus, inkább megállapítja azt, hogy azok a boldogok, akiknek Isten megtisztíthatja a szívét, mert ők meglátják a mindenható Istent. És ezzel a megállapításával Jézus még egyszer alátámasztja azt, amit az Ószövetség mond: Ádám és Éva lénye a bűneset folytán megromlott, és ezért minden tőle született ember szív szerint a romlottság állapotába születik bele.

Ézsaiás próféta így ír erről: "Vérrel és pusztítással vannak rakva kezeink cselekedetei." Tele van a kezünk vérrel, romlással és pusztítással. Még, ha nem akarjuk sokszor, akkor is.

Amikor Jézus a szív boldog állapotáról beszél, akkor itt egy olyan szót használ, ami magyarul ezt is jelenti: folyamatosan megtisztítani a szívet, de más jelentésében meg azt jelenti, hogy a Krisztus által megtisztított szív osztatlan szív. Csak az Istené, csak Isten rendelkezik vele. Vagyis, boldog az az ember, akinek a szívében nem úgy vannak a dolgok, hogy az Isten szeretete mellett megtűr abban gyűlöletet is, mély haragot, neheztelést, gyűlölködést, viszálykodást, keserűséget, vagy éppen bosszúvágyat.

Egy férfi mondta el, hogy a felesége lejáratta a főnöke előtt. Ott mindjárt nem töltöttem ki rajta a bosszúmat - ez is olyan megdöbbentő, hogy ilyet mond egy férj -, hanem mélyhűtöttem a szívemben, s arra gondoltam, hogy jön majd az asszony az én utcámba még, s akkor majd kitöltöm rajta. S az asszony ment az ő utcájába, mert hiszen a felesége, és akkor kitöltötte rajta.

Vagy; Egy asszony így szólt a kolléganőjéhez: "Tegnap láttam a férjedet - és ez volt a lényeg - egy náladnál tíz évvel fiatalabb lánnyal." Mert ezt feltétlenül meg kellett mondani. Igaz? S nagyban hozzájárult ez az ártatlannak tűnő, de nagyon is tudatos mondat ahhoz, hogy később ez a két ember elvált egymástól.

Mit is mond Jézus? "A szívből származnak a gonosz gondolatok." Osztatlan, hamisítatlan, elegyítetlen szív. Hiszünk mi az Istenben, de azért elvisszük a mamát a természetgyógyászhoz is, hátha tud segíteni. Osztott, kevert szív. Mint a hollókői házak oromfalán belefaragták a keresztet az oromfalba, mert azért jó, ha az ott van, de ott van a nap, hold meg néhány csillag is. Ki tudja, melyik isten segít rajtunk. Biztos, ami biztos, egyiket se haragítsuk magunkra. Imádkozunk, de megkérdezünk egy jósnőt, meg elolvassuk a horoszkópot, mert soha nem lehet tudni. Hiszek Istenben, de azért kitöltök egy vagy több lottószelvényt az én mágikus számaimmal is - ahogyan nem régen valaki mondta -, mert azért jó, ha a Fortuna isten ott áll mögöttünk. Ezt persze így nem mondjuk ki, de vegyük tudomásul, hogy aki lottózik, az Fortuna istenhez fordul. A szerencse istenéhez.

Mit mond Jézus? Boldogok azok, akiknek a szívük nem osztott szív. Akinek a szíve egyedül és kizárólag Istené akar lenni. Akinek a belső világában nem keverednek a dolgok. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok. És figyeljük, ami ez után jön! Mit mond Jézus? Gonosz gondolatok: házasságtörés, paráznaság, lopás, hazugság. Paráznaság. A paráznaság szó az a porneo igéből származik, a pornográfia változata ennek az igének. Ez ismerős lehet mindnyájunk számára.

Vagyis azt mondja Jézus, hogy lehet parázna módon tekinteni a másik nemre, és nemcsak férfinak nőre, nőnek is férfira.

Ki tiszta akkor ebben a kérdésben, ha Jézus ilyen szigorúan mér? De Ő így mér. Vagy. Lopásokról is beszél, amikor a tisztátalan szívről beszél. Ellophatom a másik ember ötletét. Meglophatom a másik embernek az előrejutását. Hátráltathatom azt. Meglophatom a másik idejét, idegrendszerét. Lophatok a pénzéből. Ellophatom a társát is, mert ma már ez is lehetséges. Vagy nem veszek jegyet ott, ahol azt meg kellene fizetni. Más adatot mondunk be, mint ami a valóság. Látszat házasságban él két ember, úgynevezett élettársi közösségben. De ezt a Szentírás nem ismeri el. Mindezt azért teszik, mert akkor a nyugdíj több marad.

A Szentírás azt mondja, hogy szeplőtlen minden tekintetben a házastársi ágy. Minden egyébről azt mondja a Biblia, minden egyéb együttélésről, együtt fekvésről, alvásról, hogy az paráznaság.

Hamis tanúbizonyság hangzik el a munkahelyen egy-egy kollégáról. Rosszat mondok róla. Amikor belép, akkor hirtelen vált valaki, s másról kezd el beszélni. Hányszor gondolunk mi káromlásokat is, amikor Istennek mondjuk akár ezt, hogy miért nem akkor, és miért nem így cselekedtél. Vagy Istenről panaszkodunk valaki másnak. Ha Isten szeretne, akkor nem ezt tette volna. Ez tulajdonképpen súrolja az istenkáromlás határát. Minden zúgolódás, lázongás. De ki mentes ezektől a dolgoktól? Kinek ne lett volna a szívében ilyen és ehhez hasonló gondolat még sosem?

Gondolat és a terv mindig a cselekedet előtt jár úgy, ahogy az építkezéseknél jó esetben történik. Ötlet, terv, megvalósítás.

Egyszer egy asszony mondta a fülem hallatára valaki másnak: Te, ne gondold már azt, hogy a gondolataid adómentesek. Később, a gonosz gondolataidból ötlet, terv, megvalósítás lesz, akkor azért nem fogsz később súlyos árat fizetni? A gondolataink nem adómentesek. Van gyökere a tisztátalan terveknek is.

Jézus ma reggel a gyökérre teszi a kezét, és így kérdezi meg tőlünk azt, hogy mi van a szívünkben? Mivel van tele? Milyen indulattal? Egyfajta lelki kardiográfiai vizsgálatot végez rajtunk a mi Urunk, és azt mondja: Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, Isten meg azt nézi, ami a mi szívünkben van.

Jézus, az Ő igéje által belenyúl a mi szívügyeinkbe, és újra és újra megkérdezi: lehet-e kedves dolog előttem az, amivel te most a szívedben éppen foglalkozol, amit megtűrsz abban? Megkérdezi, hogy milyen szívünk van. Még mindig a régi, istentelen, ez az osztott szív, tiszta meg tisztátalan egyszerre? Nem lehet egyszerre sötét és világos, fekete és fehér valami. Vagy fehér, vagy fekete, vagy valamilyen kevert szín. A tiszta színekre is az a jellemző, hogy egyféle. Osztatlan szív a mienk, vagy osztott szív? Nem csak az előbb említett módokon, sokféle módon lehet még ez.

Nem az a kérdés, hogy hány éves férfi vagy nő vagy; református, evangélikus vagy éppen római katolikus felekezet szerint. Az a kérdés, hogy a szíved kié? Újjászülhette-e már, újjáteremthette-e Isten a szívedet, vagy pedig nem? Kié a szíved? Kinek nem tudsz megbocsátani? Mit nem tudsz, mert nem akarsz elfelejteni? Mit jegelsz a szívedben, s olvasztasz föl majd egy alkalmas időpontban?

Jézus szeme elől senkinek nem lehet elrejtőzni. Ő a szívünket nézi, és a szívünk állapotát látja most is. Ott van-e például a múltunk a mindenható Isten színe előtt? Megvallottad, elmondtad-e már a múltadat, mindent, ami abban van, volt a mindenható Istennek? Tiszta lap, tiszta szív. Megtörtént ez? Megvallottad mindazt, amit elkövettél Isten, ember, embertárs ellen, s igyekeztél-e, ahol lehetséges volt, jóvátenni? Mert olykor nem lehetséges. Vannak dolgok, amelyeket nem tudunk visszaszívni. Nem lehet visszaidézni, nem lehet jóvátenni. S akkor ne töltsük az időt hiábavaló igyekezettel egy olyan múlt miatt, amelyre csak egy megoldás van, az Isten bocsánata, amit megmásítani nem lehet, mert ami megtörtént, az megtörtént. S legyen nekünk is elég az, hogy megvalljuk Istennek. Elfogadjuk a bocsánatot. Komolyan vesszük. S ahogy Ő a háta mögé veti a múltunkat, úgy mi is ugyanezt megtesszük.

Lehet, hogy a múlt hatásai esetleg átnyúlnak a jelenbe, de Krisztusban a múlt eltemettetett. Az átnyúló hatásokat Isten segít ellensúlyozni, érvényteleníteni. Nagyon sokszor pedig az Ő kegyelme által kipótolja az elvesztegetett időket úgy, ahogy azt kedvesen mondja ez az igevers. Amely termést megevett a hernyó és a sáska, azt kipótolja Isten. Kipótolja sokszor az elvesztegetett éveket is.

Vannak dolgok, amelyek Isten bocsánata alatt vannak, s ezért nem kell őket újra és újra előhozni. Nem kell a hívő embernek betegesen mindig hátrafelé tekingetni, lelkiismeretét gerjeszteni. Lehet a bocsánatkérés és elfogadás után bátran, nyugodtan szembenézni a jövővel, és menni tovább. Vagy valamit egyszerűen helyre kell hozni.

Azt olvassuk, hogy a Filippi börtönőr kimosta azokat a sebeket Pál apostol testén, amelyeket előző este ő okozott, amikor megverte Pált. Ez is mutatta, hogy a szívbéli állapota megváltozott, amikor Jézust befogadta a szívébe.

Van olyan, hogy nekünk is ki kell mosnunk a múlt sebeit könnyeinkkel, őszinte bocsánatkérésünkkel, s ez mutatja a mi szívünk állapotának a változását is.

Egyik egyetem levelet kapott egy régi diákjától. Azt írta benne az illető röviden: "Csaltam az utolsó vizsgán, s ez tizenhét éve nyomasztotta a szívemet. Most sokkal könnyebb, hogy megírtam Önöknek." Nem megy csak olyan embernek az ilyesmi, akinek a szívét elkezdte megtisztítani a mindenható Isten, akinek a szívébe belenyúlhat Isten az Ő szent kezével, és napvilágra hozhatja a szív sötét tartalmát. Nem lehet tiszta életet élni anélkül, hogy nem engedjük, engednénk, hogy az Isten szüntelenül, újra és újra az Ő igéje, Lelke által rámutatva a mi bűneinkre, megtisztítsa a mi szívünket. Nem lehet tiszta üzleti életet vinni, nem lehet tiszta házasságban élni. Semmi nem tiszta, amihez nyúlunk, mert a mi szívünk és kezünk az Isten nélkül tisztátalan. Akinek a belső lelki élete nem az Isten kezében van, csak tisztátalan dolgokat gondolhat és tehet. És ez azt jelenti, hogy nem kétféle, nem osztott. Újra mondom, a farizeusoké ilyen volt. Hányszor mondta ezt nekik Jézus? Kívül megmosták a tálat, szépen bemeszelték a sírokat, de belül a szívük tele volt gyűlölettel.

Jézus Krisztus föltámasztotta Lázárt. Egyesek hittek benne, némely farizeusok meg azt mondták, gyilkoljuk meg Jézust. De miért? Ki tudja? Csak. Gyűlölték. Egyszerűen azért. Kívül minden rendben volt, a ruhájuk, az imádkozásra összetett vagy fölemelt kezük, s belül a szívük tele volt gyűlölettel, gyilkos indulattal.

Itt Jézus nem azt mondja, hogy légy tiszta. Ez teljesíthetetlen. Azt sem mondja, hogy legyél olyan, mint én. Ez sem teljesíthető. Azt mondja, hogy boldogok, akiknek a szívük tiszta. Mert a Római levél 3-10-ben ezt olvassuk: "Nincs igaz ember egy sem. Nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse az Istent. Valamennyien megromlottak." Hisszük mi ezt, vagy mentegetőzünk? Uram, lehet, hogy valamennyien, de én nem. Azt mondja, hogy nincs ember. Nincs kivétel. Egyetlen egy sincs, mindenki megromlott. Ádám és Éva bűne nyomán nincsen igaz ember Isten színe előtt.

Mit jelent akkor a tiszta szív? Mit jelent a tiszta szív? Azt, hogy egyre inkább olyan lesz, amilyen Jézusé volt. Vagyis olyanná teheti az Isten, amilyenné ezt Ő akarja tenni.

Az első emberpárról azt olvassuk, hogy a bűneset előtt mezítelenek voltak. S ez nemcsak azt jelenti, hogy ruhátlanok, s nem szégyellték magukat, mert semmilyen parázna vágy nem indult meg egyik szívében sem, látván a másik testét. Ott egy olyan héber szó szerepel, ami azt jelenti, hogy tiszták és átlátszóak voltak Isten előtt, s ezért egymás előtt is. A jó házasság ilyen. Átlátszó vagyok a másik előtt. Nem akarok takargatni semmit. Ahogy a jó házasságban az ember, mivel szeretik és szeret, nyugodtan leveszi a ruháit. Nem szégyelli magát. A jó házasság lelki értelemben is ilyen nyitott. Ennyire tiszta, átlátszó, mert tiszta és átlátszó Isten előtt, ha Isten-hívő valaki. Ezért tudok a társam előtt is tiszta és átlátszó lenni. Ez romlott meg.

Ádám és Éva, mikor sétálnak a kertben, azt olvassuk, hogy beszélgetnek az Istennel. Látták az Istent. Nekik nem kellett hinniük. Hűvös alkonyatkor beszélgetnek az Istennel. Ez romlott meg, és tört össze. Ezért nem segít a külső vallásos élet. A külső, a tálak megtisztítása, az imádságra kulcsolt kéz, ha belül valakin valaki imában áll bosszút. Verd meg, Uram, ezért meg ezért, így és így.

Nem elég az, hogy levették nálunk a gyárakról a vörös csillagokat, ha ugyanazt az eladhatatlan terméket gyártják, mint ahogy történik ez néhány helyen. És csodálkoznak, hogy nem versenyképes az áru. Hogyha belül nem változik meg minden, ha nem más a vezetés, ha nem gyártanak eladható, értékes terméket, hiába minden külső változtatás. Meszelgethetjük a falakat, ha belül minden változatlan.

Sokszor mi is cserélgetünk. Gyülekezetet, énekeskönyvet, Bibliát, hitvallást, férjet, feleséget, országot. Cserél az ember mindent. Ide-oda, csak belül marad a legtöbb esetben minden változatlan. Nemcsak rendszerváltás és változás kell, hanem gazdaváltás is, mert ha az ember szíve olyan marad, amilyen volt, akkor a régi gazdáé marad. Ez pedig nem a mindenható Isten, hanem a Kísértő. Ezt a Biblia nagyon világosan tanítja. Új gazdára van szükség, és az új gazda tud nekünk új szívet adni.

Genfben a reformáció idején Kálvint addig követték, amíg nem záratta be a kocsmákat, nem szűntek meg a szórakozóhelyek, a paráznaság és a tisztátalanság helyei. Amíg nem tiltotta be a szerencsejátékokat. Mikor mindezt megtette, rövid időn belül elküldték Genfből, s aztán nagy nyomorúság lett a városban.

Mi nem tudunk Jézus nélkül megváltozni, mert a szív a régi marad az indulataira nézve.

A bűn olyan a mi életünkben, mint a termálvíz csőben a vízkő. Minél több termálvíz folyik át egy csövön, annál több vízkő rakódik le, s annál jobban beszűkül, összeszűkül az átmérő, s egyre kevesebb vizet enged át. Így szűkül be az ember belső világa az Isten nélkül. A bűnök lerakódnak a mi életünkön, és a végén teljesen megszűnhet akár egy hívő ember életében is az Istennel való közösség.

Ezért mondja azt Ézsaiás próféta aggódva, hogy ne úgy legyen, hogy ez a nép szájával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. Hogyan lehet új szívet kapni? Isten tudja, hogy a mi Isten nélküli szívünket nem lehet ragasztgatni, reparálni, tisztogatni, fényesíteni, kipucolni. Csak új szívvel élhetünk tovább.

Akkor ehhez még valami kell. Hogy megy ez a testi dolgokban? Valakinek beteg a szíve. Azt mondják az orvosok, hogy ez már a végső stádium. Ha nem kap valakitől egy szívet, ha nincsen donor, rövid időn belül meg kell halnia. De ahhoz, hogy ő ne haljon meg, valaki másnak kell meghalnia, hogy annak az egészséges, vagy viszonylag egészséges szívét átültethessék abba, aki azzal még elélhet egy ideig.

Mit tanít a Szentírás? Azt mondja, hogy a mi szívünk megromlott belső világunk Isten nélkül, s tönkrement. Ezt nem lehet megújítani. Csak új szívvel élhetünk tovább. Jézus Krisztus szíve megszakadt a golgotai kereszten. Ő belehalt abba, hogy nekünk ennyire tisztátalan és romlott a szívünk. Új szív nélkül lehetetlen tovább élni. Jézus meghalt értünk, helyettünk és miattunk a kereszten, s az Ő halála által hit által, azzal, hogy elfogadjuk a helyettes áldozatot, a bocsánatot, új szívvel ajándékoz meg lelki, belső életünkre nézve a mindenható Isten.

Mit kell tennünk, hogy ez megtörténjen? Elég ma reggel elmondani ezt Istennek: "Uram, beteg a szívem. Nem bírok gyűlölet nélkül élni. Uram, besároztam a szívem. Megromlott a belső világom. Nálad nélkül élek, ezért olyan romlott és sötét a szívem. Bűnökkel terhelt, és teli van megkötözöttséggel. Kérlek, segíts! Teremts bennem tiszta szívet, óh Uram!"

A hegyi beszéd mellett, ott a boldogmondások mellett, a Hegyi beszéd hegyén Jézus mondott ilyet is: "Kérjetek, és adatik néktek." "Keressetek, és találtok." "Zörgessetek, és megnyittatik néktek."

Ezékiel könyvében ezt olvassuk: "És adok nektek új szívet, és új lelket adok belétek. És elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet." Azokra nézve igaz ez, akik kimondják: Uram, nincs. Teremts bennem tiszta szívet, és az erős lelket újítsd meg bennem! Uram, adj a bűnesetben deformált szív helyére a te igéd, Lelked, bűnbocsánatod által reformált, új szívet, hogy tudjak élni.

Mit ígér Jézus azoknak, akik ilyen boldog tisztaszívűek? Fantasztikus! Azt mondja, hogy meglátják az Istent. Mit jelent ez? A háromféle ige, amit használ a Szentírás a látásra, a következő: először is azt mondja, hogy a látás jelent valami ilyesmit, hogy megpillantani. Odanézek, megpillantok, és egy szempillantásig meglátok valamit. Se többet, se kevesebbet nem jelent ez a szó. Aztán a teorei szóval fejezi ki az Újszövetség azt, amikor a látás mellett - és ez már ismerősebb nekünk - az, aki látott valamit, már egy elképzelést - így szoktuk mondani - teóriát is alkot, mond. Van elképzelése arról, amit látott. És a harmadik szó, amit olvasunk: ez egyfajta igealak, és azt jelenti, hogy belelátni, túllátni a felületen, azon, amit éppen látok. Mögé látni, meglátni a valóságot. Szoktuk ezt mi orákulumnak is mondani. Ez azt jelenti: meglátni a titkok titkát. Itt Jézus azt a szót használja, amit most mondtam.

Boldogok, akiknek a szívük tiszta, mert ők meglátják az Istent, a titkok titkát. Ők belelátnak a dolgok mélyére. Ők mögé látnak, a láthatók mögé. Nemcsak azt látják, ami a szemük előtt van, hanem látják a valóságot is. A valóságos, örökkévaló Istent. Mert az Istenben bízó ember így lát, és ezért hisz. És aki lát, csak az tud így hinni, annak lesz ilyen lelki látása. Az élete eseményei mögött is egyre inkább látja a mindenható, örökkévaló Istent.

Egyre jobban átlát a hazugságokon és a csalásokon, mert lelepleződik előtte a valóság és az igazság. Egyre jobban látja a történelem, az ország eseményei mögött is a mindenható Istent. Néha nehéz ezt észrevenni, de mégis csak lehetséges. Látja az Istent. Idelent, belső világán keresztül, az igén át, a történések által. Élete mögött, a történelmi események mögött.

Ezért van az így hívő tisztább, egyre tisztább szívű embereknek boldogság, békesség és nyugalom a szívében minden körülmények között. Ezért tudnak személyválogatás nélkül szeretni mindenkit.

Az 1Jn 3,2-ben azt olvassuk: "Az övéi meglátják Jézust, amint van." Hit által idelent, színről színre odafent. Jézus ma reggel zörget a szívünk ajtaja előtt úgy, ahogy ezt a Jelenések könyvében olvassuk. Íme, az ajtó előtt állok, a szíved előtt állok, és zörgetek. Ha valaki meghallja az Ő szavát, és megnyitja a szívét, az életét, belépek annak életébe, és vele maradok, vele vacsorázok. Így mondja Jézus. Én nyugodtan merem azt mondani, hogy itt, ma vele úrvacsorázok.

Megvallja a bűnét, és Jézus megbocsátja. Meghallja a hangját, és Jézus válaszol. Elmondja, hogy teremts bennem tiszta szívet, és Isten elkezdi beleteremteni az új szívet, amelyből új gondolatok, szándékok és indulatok származnak majd. Bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok. Vagyis semmi és senki el nem választhatja a boldog, egyre tisztább szívű hívőt Istentől.

A Jelenések könyve két mondatával fejezem be. Az első így hangzik, egy kicsit hosszabb mondatok ezek: "Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a mennyei városba. Kívül maradnak az ebek, a varázslók, a paráznák, a gyilkosok és a bálványimádók, és mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot." (Jel 22,14)

A másik így hangzik: (Jel 22,3-5) "Nem lesz többé átok a városon, hanem az Isten és a Bárány trónusa lesz benne, és az ő szolgái szolgálnak neki, és látják az ő arcát. És nem lesz éjszaka sem többé, mert az Úristen fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön örökké."

Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent idelenn, és odafönn is.

---

Imádkozzunk!

Urunk, köszönjük neked, hogy a szívünkre akartál beszélni. Köszönjük, hogyha beszélgettél velünk, s odanyúltál a mi szívünk mélyére. Ahhoz, amit talán leginkább tudatosan vagy nem tudatosan, de rejtegetni akartunk előled. Köszönjük, hogy teelőled elrejteni semmit sem lehet.

Köszönjük a te szeretetedet és irgalmadat, hogy még szólsz hozzánk, hogy kezedbe veszed a mi szívünket. Sőt új szívet akarsz teremteni belénk. Kivenni a régit, érző, hússzívet, amely kész és képes már engedelmeskedni neked. Köszönjük, ha ez így lesz, így van, akkor átélhetjük azt a csodát, hogy egyre boldogabb gyermekeid lehetünk. Miközben egyre boldogabb és engedelmesebb emberek vagyunk, egyre inkább meglátunk téged saját életünkben, és ennek a világnak a folyásában is.

Köszönjük, Urunk, hogy láthatjuk a titkok titkát. Mögéláthatunk a dolgoknak, s megláthatjuk a láthatók mögött a valóságot és az igazságot.

Így kérünk arra, hogy tisztogasd a mi szívünket, vagy ha kell, teremts most tiszta, új szívet belénk.

Köszönjük, hogy zörgetsz, s köszönjük, hogy meghallhatjuk a te szavadat. Köszönjük azt is, hogy segítesz kinyitni az ajtót, a szívünket, bejössz abba, és velünk úrvacsorázol.

Ámen.