PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2005. május 01. (vasárnap) Varga Róbert

BOLDOG IRGALMASOK 6.

Alapige: Mt 5,7

---

Imádkozzunk!

Istenünk, Édesatyánk, köszönjük néked azt, hogy te irgalmas Isten vagy. Ezen a héten sem, meg a mai napon sem a mi bűneink és vétkeink szerint, amelyek elválasztanak tőled, bántál velünk, hanem a te irgalmas szereteted szerint.

Köszönjük a te igédet is, amely ma is élő és ható. Újra és újra, itt is, most is megcselekszi azt, amit te jónak látsz.

Urunk, köszönjük neked az édesanyák szeretetét, sok-sok irgalmasságát, megértését, türelmét, megbocsátó szeretetét és kedvességüket. Kérünk arra is, Urunk, hogy hadd értsük meg most a te szavadat. Hadd legyen nyitott a mi szívünk, és cselekedjük meg azt, amit most hallunk.

Tedd személyessé a töredékes, emberi beszéden keresztül, de mégis tőled érkező üzenetet. Köszönjük, hogy önmagadért még ez is lehetséges.

Ámen.

---

Igehirdetés

Sokszor elhangzik az a megállapítás, hogy a görög-római világ, a rabszolgatartó társadalmak, vagy éppen a sötét középkor irgalmatlanabb volt, mint a mi időszakunk, korunk.

Platón, Arisztotelész, Szeneka is megegyezett abban, hogy a gyenge csecsemőket, az életképtelennek tűnő gyermekeket el kell pusztítani. Egy Hilarion nevű nagy úr a következőket írja a feleségének: "Drága Szerelmem, végtelen örömet okoztál a hírrel, hogy gyermeket vársz. Ha fiú lesz, hagyd életben. Ha leány, dobd a szemétre. Végtelen szerelemmel köszönt férjed." Ha az a férfi, aki végtelen szerelemmel szerette a feleségét, ilyet leírt, és ezt meg is tették, akkor vajon hogyan bánhatott az idegenekkel vagy a saját rabszolgáival?

Mielőtt azonban könnyen azt mondanánk, hogy micsoda barbár korszak, kor volt az, amiről most egész röviden hallottunk, akkor jusson csak nyugodtan eszünkbe a mi korunk. A mi korunkban is irgalmatlanul elbánik egyik ember a másikkal. Egy ENSZ felmérés szerint, amely csak megközelítőleg mutatja a pontos adatokat, naponta legalább százezer magzat feldarabolt teste kerül ki a műtőkből a szemetes kosarakba. Irgalmatlanul szembe kerül a szülő a gyerekkel, és a gyerek a szülővel; tanár a diákkal, és diák a tanárral. Hány és hány embert ölnek meg irgalmatlanul anyagi haszonszerzés miatt, vagy csak egyszerűen féltékenység vagy gondatlanság miatt?

Egy fiatal lány mondta el, hogy ment hazafelé, és sajnos magára maradt a Metro végállomáson, ahol gázspray-vel lefújták, megverték és kirabolták, és még jó, hogy rosszabb nem történt vele.

Ma is dúl a bűneset utáni kaini örökség: ember embernek a farkasa. Irgalmatlanul sterilizáltak egy asszonyt a várt paraszolvencia miatt. Nem minden orvos ilyen, de vannak ilyenek is. És ne gondoljuk azt, hogy a hívő körök azok mentesek az irgalmatlanságtól. Testvér testvért kirabol a vélt vagy valós tartozása miatt, és ha lehet, akkor elveszi a házát és a maradék anyagi javait is. S noha az ige világosan mondja, hogy mit kerestek ti világi bíróság előtt, mégis folynak perek hívő és hívő ember között.

Amikor Jézus arról beszél, hogy boldogok az irgalmasok, akkor ezt így is lehetne fordítani, körülírni: aki irgalmasságot nyert az Istentől, az szeretné ezt az irgalmasságot továbbadni mások számára. Mert nemcsak az ókori világ volt irgalmatlan, s nemcsak a mi világunk minden technikai csoda és felfedezés ellenére, hanem Jézus kortársai is irgalmatlan emberek voltak.

Ha egy zsidó meglátott egy pogányt, akkor félreállt, és nem állt vele szóba. Tilos volt akár egy pogány asszony szülésénél is segíteni egy zsidó asszonynak. Vagy ha arra gondolunk, hogy Pál apostolt a saját honfitársai, mivel Krisztus követőjévé lett, végig üldözték Kis-Ázsián keresztül, és böjtöt hirdettek, hogy elpusztítsák. Vagy ahogy a pogányok bántak a zsidókkal, ahogy azt mondták, hogy jaj a legyőzötteknek. Egyik kor sem irgalmasabb a másiknál.

Hány irgalmatlan cselekedetet követtek el később Jézus nevében? Gondoljunk csak a vallásháborúkra, vagy még korábban a keresztesháborúkra, és a világháborúkra, amelynek egyikében a katonák övére az volt felírva: "Isten velünk van." Ezek a katonák végigpusztították és gyilkolták Európa és Afrika, sőt más keleti országok területeit is. Vért, nyomorúságot és hullahegyeket hagyva maguk után.

Jézus boldogmondásainak a lényege, s ennek a boldogmondásnak is az a lényege, hogy az irgalmas ember olyan, aki kapott valamit az Istentől, és ezt a kapott irgalmat gyakorolja egy másik emberrel.

Végül is a keresztyén életnek Jézus szerint kifelé ható ereje van. A keresztyén ember nem introvertált, befelé forduló ember, hanem extrovertált, kifelé, másokat figyelembe vevő, Istennek és másoknak szolgáló ember.

Jézus ezzel a boldogmondás tanításával szétfeszítette saját korának a kereteit is, és világossá tette azt, hogy Isten nem személyválogató. Jézus nemcsak vélt igazságokat hirdetett, hanem valóságosan, a gyakorlatban bemutatta, megmutatta, hogy milyen az irgalmas ember, az istenhitben élő ember.

Jézus lerontotta a korlátolt irgalmasság falait, és lerontotta a személyválogatás falait is. Isten személyválogatás nélkül való szeretetét hirdette és gyakorolta is egyben.

A farizeusok azt gondolták, hogy a törvény megtartása, ez a csúcs. Jézus meg azt mondta, hogy a szeretet betöltése, az a csúcs.

Mit jelent irgalmasnak lenni a Biblia tanítása szerint? Először is látást. Szívvel és szemmel. Nincs felcserélve a sorrend. Először a szív kell hogy irgalmasságra jusson, és aztán majd a szeme is irgalmas lesz az embernek.

Mert miközben a szemünk látja azt a sok-sok nyomorúságot, ami fokozódó mértékben vesz körül minket, nagyon sok embernek a szeme után a szíve rideg és érzéketlen marad. És mivel a szíve ilyen, ezért a szeme sem akarja igazán a másik, a mások nyomorúságát meglátni.

Jézus ezzel a mondattal, hogy boldogok az irgalmasok, a hívő élet érverésére teszi az ujját, és azt vizsgálja, hogy hol vannak kilengések. Hol csökevényes, hol nem tökéletes, vagy amennyire lehetséges, tökéletes a hívők élete?

Mert az önzés lett sok hívő élet egyik legerősebb ellenfelévé is. Mennyiszer elhangzik még "templomos" emberek szájából is, hogy az én családom, az én gyerekeim, az én házam, az én boldogulásom, az én jövőm, az én pénzem, az én időm, az én testem. Az, hogy a másikkal mi van, ez sokszor nem érdekes. Pedig egy olyan tó, amelyikbe csak befolyik a víz, az túltelítődik, és aztán egy idő után posvánnyá és mocsárrá válhat, ki is száradhat, hogyha nincs felfrissülés. Az, amelyikből rendszeresen csak kifolyik a víz, az kiürül és szintén kiszárad. Az a jó, ha egy tó olyan utánpótlást kap, ami átfolyik rajta. A patak vagy a folyó átmegy rajta, szállít bele friss oxigént, megtisztítja, kiviszi belőle a hordalékokat. Egyszóval frissen tartja.

Ha valakit naponta Isten az Ő igéjével átmoshat, frissen tarthat, az tudja Isten törvényét betölteni. Ha mi mindig csak a mi dolgunkkal vagyunk elfoglalva, annak az lesz a vége, hogy nem tudunk irgalmasak lenni, mert már nem is vesszük észre, hogy a másik irgalmasságra szorul.

A látás azt jelenti ebben a kérdésben, hogy körülnézünk, és kezdjük észrevenni azt, hogy koldusokkal vagyunk körülvéve.

Nem úgy van az, hogy koldulnak az öregjeink egy jó szót, tíz percet? Csak egy fél órát gyere fel fiam vagy lányom. Hadd beszélgessünk, hadd tudjam, hogy mi van veled. Szánj rám egy kicsi időt. Nem sok, amit kérnek, de hány idős ember, családtag és idegen is nyújtja felénk a kezét, és koldulja a szeretetünket és az irgalmunkat.

Aztán koldulnak a gyerekeink, amíg kicsik, főleg. Papa, csak tíz percet, vagy mama csak tíz percet játszunk. És az elég is sokszor, vagy húsz perc. Nem kérnek ők olyan sokat. Aztán, ha ez nem történik meg, és nagyobbak lesznek, akkor már nem kérnek tőlünk semmit sem, ha ez így van folyamatosan, hogy nem szánunk rájuk időt, de nem is mondanak el soha többé semmit őszintén, vagy nagyon ritkán. Koldusok a gyerekeink is sokszor.

Koldus, ha van, a társunk is időnként vagy sokszor, vagy van, aki mellett folyamatosan. Koldulja a feleség a férj megértését, szeretetét, gyöngédségét, és olyan sokszor nem kapja meg. Legfeljebb irgalmatlan nemtörődömséget, vagy elutasítást. És hány férj koldulja a felesége megértését, szeretetét és szerelmét. Hány férj koldulja a felesége testi szerelmét, és nem kapja meg azt semmilyen formában, ami számára jó.

Koldusok vagyunk mi magunk is sokszor, és koldusokkal vagyunk körülvéve. És mivel a legtöbbször nincsen szívünk, ezért nincsen szemünk sem arra, hogy meglássuk a koldusainkat.

Az Isten szerinti irgalmasság fő jellemvonása az, hogy együtt érez a másik emberrel. Próbálja magát beleérezni - ez az empátia magyar fordítása - a másik helyzetébe. Belegondol abba szeretettel, hogy én is lehetnék abban a helyzetben, és csak Isten kegyelme, hogy nem jártam úgy, ahogyan az a másik ember járt.

Pál apostol azt mondja: "Ha vagyonom felét felétetem is, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi hasznom abból." Robertson, aki Afrikában volt misszionárius, a következőt írja: "Ha azt akarod, hogy a szíved kihűljön, hagyd el az irgalmasságból fakadó jóságot és együttérzést.

Mi látjuk azt, ami körülvesz minket? Észrevesszük a mi koldusainkat? Meghalljuk a hangjukat? Szólunk hozzájuk? Megnyílt szemű emberek vagyunk, s ezért irgalmas szívűek, akik észreveszik a másik szükségét? S orvosoljuk a hiányát, ha lehetséges?

A Példabeszédek 21, 13-ban ezt olvassuk: "Aki bedugja fülét a szegények kiáltására, ő is kiált, de meg nem hallgattatik." Ha valaki hallja a szegények kiáltását, és bedugja a fülét, azt mondja az ige, hogy ő sem fog meghallgatásra találni.

Jézusnak pont azért kellett eljönnie, mert a bűneset utáni emberiség nem tud irgalmas lenni egymáshoz.

Zakariás így énekel. "Jézusban meglátogatta az Isten irgalmassága ezt a földet, és itt is maradt köztünk Jézus, az Isten irgalmassága." Vagy a Máté 8-ban olvassuk, hogy Jézus figyelte azt a több mint ötezer embert, és azt mondja, hogy olyanok, mint a pásztor nélkül való juhok. Nincsen lelki ételük, és nem volt kenyerük sem. Éheztek, és már besötétedett. Irgalmasságot gyakorolt, amikor lelkileg és fizikailag enni adott nekik.

Nekünk az atyáinktól örökölt szívünk szerint nincs irgalmas látásunk, és nincs irgalmas indulatunk. Tud a nem hívő ember is egyébként jót cselekedni. De Isten szerint való irgalmas módon csak Isten ajándékaként tud az ember cselekedni.

A Szentírás szerint tehát az irgalmasság először látást jelent, de olyan látást, amelyről Jézus a Biblia egyik legcsodálatosabb történetében, az irgalmas samaritánus történetében beszél.

Mi is történt ott? Tudjuk, hogy ment valaki a Jeruzsálem és Jerikó közti úton. Rablók elfogták, leütötték, megverték, kirabolták, és ott hagyták. Milyen volt ez az irgalmas szívű samaritánus? Neki volt ilyen lelki látása, amiről hallottunk. Így olvassuk, hogy meglátta az út szélén fekvő, kirabolt, leütött embert, aki egyébként az ellensége volt, mert zsidó volt, ő meg samaritánus. A zsidók és a samaritánusok kölcsönösen gyűlölték egymást. S mindegyik - bocsánat, hogy így mondom, de így volt - jó nagyot köpött, ha látott egy zsidót, vagy látott egy samaritánust. Ezt olvassuk abban a történetben, ami részletesen leírja az irgalmas samaritánus történetét. Elment két ember már előtte e mellett a sérült mellett, megnézték, féltek attól, hogy tisztátalanok lesznek esetleg, mert véres embert megfognak, és továbbmentek. S jön ez az ellenség, odamegy, lehajol és segít azon, aki rászorul.

Nem mi készítjük el az alkalmakat magunknak, amelyek idején irgalmasságot cselekedhetünk. Az alkalmakat az Isten készíti el a számunkra. Nekünk azokkal csak élnünk kell.

Így olvassuk a Bibliában, hogy előre elkészítette a jó cselekedeteket Isten, hogy azokban járjanak a hívő emberek. De vajon akarjuk-e meglátni az előre elkészített lehetőségeket és alkalmakat, amelyeket Isten készített.

Aztán azt olvassuk a samaritánussal kapcsolatban, hogy könyörületességre indult. Ma ez sem jellemző. Ez a samaritánus átérezte a másik nyomorúságát. Mi beleérzünk a másik szükségébe, nyomorúságába? Vajon össze fog gyűlni annyi adomány a vajdasági meg Temes megyei nyomorultaknak, mint amennyit nagylelkűen küldtünk a messzi szigetekre, a szökőár károsultjainak? Az is nemes és jó dolog, de azt mondja az ige, hogy cselekedjünk jót elsősorban a mi hitünk cselédeivel. Azokkal, akikkel egy nyelvet beszélünk. Ez nem szeretetlenség, hogy azoknak ne küldjünk annyit. Nagyon jó, hogy küldünk, de most is össze fog gyűlni annyi? Vagy gyűlik sok ajándék és adomány majd a Diana úton vagy a Nagykovácsiban épülő templom javára? Kinyitjuk mi a pénztárcánkat ugyanúgy? Vagy ez közel van ez a nyomorúság, nap mint nap látjuk az árvíz képeit, az meg olyan messze van, oda könnyebben ad az ember. Távol van. Érdemes ezen elgondolkodni.

Aztán a samaritánusnak irgalmas és könyörületes szíve miatt irgalmas lábai is voltak. Odament ehhez a leütött és kirabolt emberhez, és ez újra mondom, önmaga legyőzését jelentette. Odamenni az ellenséghez, megnézni, hogy mi a baja, és segíteni rajta.

Sokszor olyan nehéz, kényelmetlen és kellemetlen az az út, amit meg kell tennünk esetleg egy nekünk kellemetlenkedő emberhez. De bajban van. Nyomorúságba jutott. Nemcsak fizikailag. Összetörték lelkileg. Indul a mi lábunk? Vagy indul az ellenkező irányba, mint Jónás ment. Nehogy Ninive lakosai megtérjenek. A végén még az Isten irgalmat gyakorol az akkori Izráel halálos ellenségeivel. S tudjuk, ellenkező irányba felszáll egy hajóra, aztán mégis csak kiköpi a hal később Ninive mellett. Ott se megy be háromnapi járóföldre, hogy megintse a mai irakiakat és irániakat - ez az a terület volt. Bemegy egynapi járóföldre. Az Isten irgalmasabb volt annál, mint ahogy Jónás cselekedett. És ez nagy kegyelem volt.

Odamegyünk mi ahhoz, visz a lábunk, akihez Isten Lelke régóta küld minket?

Aztán a samaritánusnak irgalmas keze is volt. Az akkori kor orvosi szokásai szerint olajat és bort töltött a sebekbe, hogy fertőtlenítse azokat, és bekötözte a sérüléseket. A kezünk ügyes lesz és találékony, hogyha a szeretet vezérli.

Egy másik történet szerint négy barát kibontja a tetőt, s leengedik a béna barátjukat Jézus elé. Találékonnyá tette őket a szeretet. A kezek prédikációja sokszor többet ér, mint a szájak bizonyságtétele.

Azután feltette a példázatbeli samaritánus a sebesültjét a barmára. Elvitte egy vendégfogadóba, ott ápolta, pénzt szánt rá. Aztán hagyott még pénzt, hogy elég legyen, míg visszajön. S ha visszajön, és kevés volt a pénz, azt mondja a fogadósnak, hogy majd kipótolom, csak ápold helyettem becsületesen.

Időt, fáradságot, pénzt szánt az irgalmasságra. Bizony ez így van: időbe, fáradságba és pénzbe kerül. Az irgalmasság lelke, ha irgalmasak vagyunk, akkor irgalmas a lelkekhez. Akkor tudunk mi is irgalmasak lenni egy másik emberhez.

Az irgalmasságból fakadó szeretetszolgálat teher, de áldott teher. Még akkor is, ha sokba kerül időnként, mert meg kell egy utat szakítani, meg kell egy elképzelést, egy tervet törni valaki más miatt, aki nyomorúságba jutott.

Azt mondja Jézus ebben a boldogmondásban, és azt ígéri: "Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek" az Istentől. Jézusban a hívők jutalma az, hogyha irgalmasok és szolgálnak. Irgalmasságot nyernek, s az a jutalmuk, hogy szolgálhatnak az Istennek örömmel, békességgel, bocsánatot kapva.

Jézus maga mondja, mikor megkérdezték Őt azok, akiknek azt mondja majd: éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, jövevény voltam és befogadtatok. Gondoljunk csak a sok nemre december 5-én. Nem kértek semmit a mi magyar testvéreink. Semmit. Hányan azt mondták, hogy nem, mert nem jut kenyér, nem jut lehetőség, nem jut munka. Most elözönlöttek minket Felvidékről, meg Erdélyből, meg Délvidékről, igaz? Itt van a menekültáradat a nyakunkon, ugye? Mit mond Jézus? Jövevény voltam és befogadtatok. Hányan mondták azt, hogy nem fogadunk be titeket. Szó sincs róla, mert akkor én majd károsodni fogok. Akkor énnekem kevesebb lesz.

Azt mondja Jézus, hogy beteg voltam és meglátogattatok, fogoly voltam és eljöttetek hozzám. És akik ezt cselekedték, amit Jézus irgalmasságként mond, azok megkérdezik majd: Uram, hát mikor tettük mindezeket? Nem is tudtak róla. Az irgalmasság ilyen, amely szeretetből fakad, és irgalmasságból él, nem is tudja, mikor tesz így. Cselekszi az irgalmasságot, mert nem is tudja nem cselekedni, mert hálából él, Isten irgalmasságáért.

Azt mondja Jézus válaszul: amit cselekedtetek eggyel e legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. Mert, akik így élnek és így szolgálnak, azok folyamatosan irgalmasságot kapnak a mindenható Istentől.

Egy lelkigondozó írta le a következőt, ebből a levélből olvasom. "Egy nagyakaratú özvegyasszony fiacskája megnősült, de csak azért, hogy a mamácskája mellett legyen ingyencseléd. Rettenetes hónapok következtek a fiatalasszonyra. Olyan hónapok, hogy végül a fiú, aki az egészet kigondolta, külföldre szökött (a férj) ebből a helyzetből. Ettől a mama agyvérzést kapott, s félig bénán feküdt. A mama fő ellensége, a megrágalmazott, sokszor megszégyenített és agyonkínzott menye pedig elkezdte ápolni őt. Mert ennek a fiatalasszonynak volt egy másik ura is, aki soha nem hagyta őt el, aki ebben a nehéz helyzetben is kapott erőt és kitartást ehhez a szeretethez. Naponta hajolt le béna anyósa fölé, és szolgált neki, és szolgált, Neki. És ettől a szolgáló szeretettől mind a ketten megváltoztak. Az idős asszony menyén keresztül megszerette Jézust, és békességben halt meg. A temetésén a menye a következőt mondta: Olyan boldog vagyok, hogy elég erőt kaptam, hogy ápolni tudtam őt. Úgy félt, hogy a kórházi függöny mögött egyedül kell meghalnia."

Hogy is mondja Jézus? Irgalmas szív, irgalmas szem, irgalmas láb, irgalmas indulat, irgalmas pénz, irgalmas kéz, irgalmas szeretet, irgalmasságból fakadó cselekedetek.

Jakab így ír: "Úgy szóljatok, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni. Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot, és dicsekszik az irgalmasság az ítélet ellen."

Minden irgalmatlan cselekedetünkre, szándékunkra és szavunkra az értünk megfeszített Jézusnál van a bocsánat. Mit mond Jób? "Az igazságot magamra öltöttem, és az is magára öltött engem. Palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem. A vaknak én szeme voltam, és a sántának lába. A szűkölködőnek én atyjuk voltam, és az ismeretlenek ügyét is jól meghánytam vetettem." Vagyis nem könnyelműen ítélkezett.

Mit mond Jézus? Irgalmas szív, irgalmas szem, irgalmas láb, kéz, irgalmasságból megnyíló pénztárca. Az Istennek odaszánt élet, irgalmas élet lesz. Boldogok az irgalmasok, mert ők is irgalmasságot nyernek már idelent.

---

Imádkozzunk!

Istenünk, köszönjük most is a te igédet, amely élő és ható, és egészen belenyúl és lenyúl a mi szívünk mélyéig, a vesék megoszlásáig. Ami indulatos természetünk mélyére, akár kijön az belőlünk, akár elfojtjuk újra és újra.

Köszönjük, hogyha valamiben megintettél, vagy megítéltél minket. S köszönjük, Urunk, hogy most is irgalmasságot cselekszel, cselekedtél velünk, s azt akarod, hogy a te irgalmasságodból élve, elmenvén mi is hasonlóképpen cselekedjünk.

Így kérünk arra is, Urunk, hadd tudjunk elindulni ahhoz, akihez mennünk kell. Hadd tudjunk az irgalmas kezünkkel könnyeket törölni, simogatni, szívünkkel másokat, a másikat megérteni. Hadd tudjunk és akarjunk pénzt küldeni oda, ahol arra van szükség. Hadd tudjunk irgalmas szeretettel szenvedőket, s nyomorúságba esteket körülvenni. Hadd lássuk meg a mi lelki koldusainkat, s hadd tudjunk velük is irgalmasságot cselekedni a te nevedért.

Ámen.