IMÁDKOZZATOK A MUNKÁSOKÉRT

Alapige: Mt 9,35-38

Jézus bejárta a városokat és a falvakat mind, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget. Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Ekkor így szólt tanítványaihoz: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába."

Imádkozzunk!

Magasztalunk téged mennyei Atyánk a te isteni tervedért, hogy már az ószövetség idején is a pogányokat hívtad megtérésre. Köszönjük az újszövetséget, amikor Izrael népe és a pogányok együtt imádhatunk téged. Dicsőítünk téged azért a csodáért, amikor mi magunk is személyesen találkoztunk veled, megismerhettük a Megváltót. Hálásak vagyunk, amikor rajtunk keresztül munkálkodtál másokban ekképpen.

Kérünk téged Urunk, hogy a mai este során is hadd tudjunk veled együtt örvendezni, ahogyan az énekben is tettük. Szólalj meg azért közöttünk a te Lelked által. Köszönjük Urunk, hogy te tudod, mire van ma este szükségünk. Segíts megértenünk a te akaratodat, segíts cselekedni is azt. Urunk, tenélküled senkik vagyunk és semmire sem vagyunk képesek, viszont mindenre van erőnk abban, aki megerősít bennünket. Akik fáradtak közöttünk a nap terhe, nehéz munkái miatt, vagy lelkileg elesettek, kegyelmeddel támogasd. Kérünk Urunk, hogy semmi se akadályozhassa meg most a mi rád figyelésünket. Jézus Krisztusért kérjük ezeket tőled, Atyánk.

Ámen.

Igehirdetés

A zsoltár idézett fohászában, amivel Isten köszöntötte a gyülekezetet, mindannyiunkat, hallhattuk, hogy akinek az Úr a pásztora, az nem szűkölködik és tapasztalja gondoskodó szeretetét és kegyelmét; füves legelőkön legeltet, nyugtat, mert amikor Isten népének az a drága tapasztalata van, hogy van pásztora, akkor még a nehézségek és bajok között is meg tud élni. lehet, hogy nem könnyen, de a pásztorral. Jaj azonban, amikor - az ószövetség több példáját is lehetne hozni - a pásztor nélküli nyáj jellemzi Isten népét, amikor van Istene, de olyan, mintha távol lenne. A Máté evangéliuma 9. részéből felolvasott ige, amelyben az Úr Jézus szól, Izrael akkori népét, amely az ő idejében élt, így jellemzi: pásztor nélküli nyáj. Pedig ott van a jó Pásztor - tudjuk János evangéliumából Jézus jellemzését: "én vagyok a jó Pásztor -, de mégis mintha nem lenne.

Amikor napi csendességeim során olvastam ezt az igét, én is megdöbbentem, hogy amikor a megoldásról beszél Jézus, akkor nem önmagáról beszél, hanem a tanítványai felelősségéről szól. Azt mondja, hogy akiket lát, olyanok, mint a pásztor nélküli nyáj, és úgy látja, hogy rájuk van szükségük, abban az értelemben, hogy szükségük van olyan tanítványokra, akik tudnak imádkozni.

Szeretném ma megvizsgálni, hogy Jézus, mint jó Pásztor, milyen lelkülettel érzett a pásztor nélküli nyáj iránt és ebből kifolyólag a tanítványai körében milyen lelki imádságra bátorít. Hogy lehet számunkra is igaz, hogy az Úr az én pásztorom, és nemcsak én nem szűkölködöm már, hanem a körülöttem élők is tapasztalják az ő csodáit?

A legelső felolvasott versben Máté evangélista összefoglalja a megelőző részben leírt történéseket, az Úr Jézus messiási munkáját, és ezzel visszautal Jézus addigi tetteire. De egyben előre is tekint már, amikor azt mondja, hogy Jézus tanít, gyógyít, prédikál. Előre tekint arra a munkára, amelyet a 10. rész szerint a tanítványok maguk is végeznek majd, velük együtt az Úr Jézus tovább folytat. Mindezt Galileában végezte, ahol nagyon sok pogány is élt. Elsősorban Izrael népére koncentrált, de Galilea vidékén nagyon sok pogány is tapasztalhatta Jézus megváltó, megtartó szeretetét.

A tanítványok munkája is része lett Jézus Krisztus megváltó művének. Ezért ez az igevers összefoglal és előretekint, és azt mondja: amit Jézus hatalmas dolgokként elvégzett korábban, most már a tanítványok végezhetik. Fontos azonban, hogy még mielőtt a tanítványok feladatairól beszélne, és ezeket a hatalmas dolgokat leírná, arra hívja fel a figyelmet, hogy nem mindegy, milyen lelkülettel végzik majd a szolgálatot, lesznek Jézus megváltó művének a részesei. Az a lelkület, amely majd jellemzi őket, ugyanaz, mint a Mesteré.

Jézus milyen lelkülettel tanított, hirdetett igét, és gyógyított? Azt olvassuk, hogy pásztori lelkület - hiszen látja a juhokat, pásztornélküliként -, könyörülő lelkület, szánalom, az irgalom lelkülete. Az evangéliumokban, néhány példázatot kivéve, az a szó, hogy irgalom, szánalom, mindig Jézusra utal. Eszünkbe juthat az a leprás, aki Jézustól irgalmat kér, és Jézus megkönyörült rajta és meg is érintette a kezével az érinthetetlent, aki vallásilag tisztátalan volt, és fizikailag is. Ez a fajta lelkület jellemzi, az Istenre vonatkoztatva, a tékozló fiú apját. Hazajön a bűnbánó, visszatérő fiú és az atya könyörülő lelkülettel fogadja.

A mai igében azt olvassuk, hogy az Úr Jézus látja a sokaságot maga körül és megindul a szíve, megszánja őket, megkönyörül rajtuk. Olyan jellemzően írja le a juhok képével, mint elgyötört nyáj. Az itt szereplő kifejezés úgy is fordítható, hogy a bőrét lehúzza, azaz, annyira kihasználja, gyötri, mindent ki akar hozni a juhból, mintha a bőrét is lehúzná. Elbágyadt, meggyötört, ezért elesett, földre zuhant, földön fekvő, mert nincs pásztora.

Akik láttak már juhnyájat, láthatták, hogy nagyon ritkán lehet őket úgy látni, hogy nem mozognak. Amikor állnak, akkor általában esznek, és amikor pihennek, akkor is látszik rajtuk, hogy egészségesek. De az egész juhnyáj földre esett, mert nincs pásztora. A 4Móz 27-ben olvashatunk erről a képről, amikor az a kérdés, hogy Mózes után ki lesz a vezető. Isten Józsuét választotta és Mózes is köszönti a népet ünnepélyesen. Isten ott beszél, hogy ne legyen úgy Izrael népe, mint a juhnyáj, akinek nincsen pásztora.

A pásztor nélküli juhnyáj Ezékiel könyvében is előjön. Isten népe Ezékiel idején gyötrődött a hamis politika és a vallási vezetők miatt. Szenvedtek, de mivel követték az ő hitüket, életvitelüket, a nép maga is elhagyta Istent és bekövetkezett a babiloni fogság.

Tehát a pásztor nélküli juhnyáj úgy is jellemezheti Isten népét, hogy lehet, hogy vannak vezetői, csak nem Isten akarata szerint vezetnek. Ez a népre is kihat.

Mi már a juhnyájhoz tartozunk? Alapigénk első gondolata Jézusról, mint a jó Pásztor lelkületű Úrról, megtartóról beszél. Mi már az ő juhnyájához tartozunk? Ha igen, akkor mi nem vagyunk pásztor nélküli nyáj. Csak az ő kegyelme lehetett az, ha mi már személyesen az ő nyájához tartozunk. De a mai ige a közösségről is beszél. A mi Megtartónk nemcsak értünk jött el, a jó Pásztor nemcsak énértem adta az ő életét, hanem ahogyan ő mondja az evangéliumban, a juhokért. Azokért is, akiket még nem úgy ismerünk, mint akik közénk tartozók. A Megváltó azért is halt meg és támadt föl, hogy a még hozzá nem tartozók, ma is, övéi lehessenek bármikor. Az ő könyörülő lelkülete, szánalma nemcsak irántunk mutatkozott meg, amikor megismerhettük őt, hanem ő arra is gondolt, hogy esetleg a házastársnak milyen nagy segítség lesz, ha már egy hívő férje, vagy felesége van. Akkor már nem kell a társnak gyötrődnie a bűnös természete miatt, mert megváltott engem a Megváltó és ennek az áldását a társ is átéli. Mennyivel más lehet annak a családnak az élete, ahol Isten könyörülő szeretete csak egy valakit ragadott meg és rajta keresztül az egész család a nyáj tagjává lesz.

Pasaréten nagy számban lehetünk itt Isten kegyelméből. Nagyon szép, amikor a dédszülők, nagyszülők, gyermekek, unokák, szülők korosztálya együtt van jelen Isten házában. Csak azért, mert Isten egyvalakit megtartott először, és rajta keresztül áldás lett az egész családra. Beszélhetünk a nemzetről is? Mennyi áldás lehet magyar népünkben egy hívő ember élete is? Milyen nagy dolog, amikor gyülekezetek lehetünk ilyenek.

Az Úr könyörülő lelkülete azt érzékelteti, hogy amikor látja a Pásztor nélküli nyájat, azaz látja azokat, akik még nélküle élnek. Látja azokat, akik még távol vannak tőle, a bűnösöket, de akikről tudja, hogy majd az övéi lesznek majd, látja az ellenséget, amilyenek mi is voltunk, akkor megkönyörül rajtunk. Ő ilyen lelkülettel tekint ma is minden bűnösre. Amikor a ő követőiként, mi is bajba kerülünk, ismét lesznek nehézségeink, ne feledjük, nekünk nem kell elgyötörtnek lennünk, földre esettnek, hiszen a jó Pásztor mindig velünk van.

Ezért nagyon fontos a 23. zsoltár, mert az még a halál árnyéka völgyét is említi, ahol végig mehet a nyáj minden tagja úgy, hogy közben tapasztalja, hogy vele van a Pásztor. Csak Jézus nélkül lehet elgyötört, meggyötört a hívő ember élete. Jézussal a nehézségek között is van kiben bízni. Nekem, magamnak is néha gyötrelmet jelent, amikor a családban, vagy barátok, ismerősök közül azokra gondolok, akik még nem az övéi. Akkor fontos, hogy rá merjük-e bízni Jézusra őket, merjük-e elhinni, hogy az Úr könyörülő szeretete őket is bármikor megtartja, megmentheti? Nem kell, hogy a lelkünk keseregjen akkor, amikor még mindig nem tért meg az a családtag, vagy még mindig egyre keményebb, kegyetlenebb. Jézus könyörülő szeretete az ellenség iránt is bármikor megmutatkozhat.

Az ige azt mondja: Jézus, amikor látta a sokaságot, megkönyörült rajtuk. Ha mi magunk körül látunk Jézus nélkül élőket, meggyötörteket, elesetteket, a szó lelki értelmében, és talán fizikai értelemben is, akkor ne feledjük, Jézus nálunknál is korábban látta őket és ő meg is könyörül rajtuk.

Mit tesz Jézus, mivel megkönyörül a pásztor nélküli nyájon? Mit teszünk mi, amikor magunk körül olyanokat látunk, akik csakugyan meggyötörtek, elesettek, olyan Pásztor nélküli nyájszerűek?

Először a választ ott találjuk meg, ha visszatérünk Jézus jellemzéséhez, mit tesz Jézus. Látja, megkönyörül, és el kezd valamit tenni. Megdöbbentő volt számomra, amikor csendességben arra lettem figyelmes, hogy Jézus nem kezd el magáról úgy beszélni, mint jó Pásztorról, pedig előtte arról volt szó. Előre tekintve az ő messiási művét, hogy igét hirdet, gyógyít, tanít. Ott van ő, a jó Pásztor, és a pásztor nélküli nyáj, tegyen csodát és akkor mindenki az ő követője lesz. Azonban Jézus nem magáról beszél elsősorban, hanem elkezdi a tanítványainak mondani azt, amit. A Pásztor itt az övéit, a már hozzá tartozókat szólítja meg. A tanítványok személyéről, küldetéséről, felelősségéről beszél: Mikor meglátta a sokaságot, könyörületességre indult rajtuk és akkor azt mondta a tanítványainak.

Jézus tehát rólunk beszél, akik hozzá tartozunk. Látja a sokaságot, megkönyörül és megszólítja az övéit, és azt mondja: Imádkozzatok! A 10. részben van szó arról, hogy majd mást is tehetnek: küldi őket, ördögöket űznek, csodákat tesznek, hatalmas, látványos dolgokat, de mindent megelőzve az a legfontosabb - Jézus azt mondja -, hogy imádkozzanak, kérjenek valamit az aratás Urától. Ez nem annyira látványos, nagy hírt verő, ez csendes, a tanítvány lelkületét leleplező tevékenység. Jézus lelkülete, könyörülete és irgalma, szánalma, szeretettel, a tanítvány nagyságának a lelkülete is lehet majd. Azt mondja a tanítványoknak, kérjetek az aratás Urától, hogy küldjön munkásokat az aratásba, mert nagyon sok az aratni való. Lássátok, azt, amit én látok, azért imádkozzatok, kérjétek az aratás Urát.

Az aratás képe az ószövetségben, szinte kivétel nélkül, mindég ítélettel kapcsolatos. Amikor az aratás elkezdődik, akkor az igazságos és szent Isten jogos ítélettel sújtja a bűnösöket, a meg nem térőket, ezért pusztulnak. Az ószövetségben az aratás munkásai, ha nem Isten végez valamit közvetlenül, mindig az angyalok, akik azért jönnek, hogy Isten ítéletét végrehajtsák a bűnösökön. Jézus maga is beszél aratásról ebben az értelemben, például a példázataiban, a 13. részben. Az aratók az angyalok lesznek és kiderül, hogy ki volt a gonosz és ki volt a kegyelmet nyert bűnös.

Itt azonban egyértelmű a szövegkörnyezetből és a folytatásból, hogy az aratás képe azt jelenti, amikor a bűnös megtérhet, amikor a pásztor nélküli nyáj felismerheti a Pásztorát. Az ő megváltó, irgalmas, könyörületes szeretetéről van szó ebben a gondolatban.

Sokáig, ezt az igét olvasva, én a misszióra mindig úgy gondoltam, hogy nagyon fontos, hogy legyen sok misszionárius, akik az igét hirdessék, vessék a magot, hogy emberek megtérhessenek. Most döbbentem rá, hogy itt az aratás szó szerepel, pedig mindig így olvastam. Csakhogy nálam inkább a magvetésen volt a hangsúly ebben a gondolatban. Azt mondja az ige, hogy aratás, azaz, amikor már látszik, hogy az Isten kegyelmes munkájának, Jézus könyörülő szeretetének mi a gyümölcse, az ő munkája miben teljesedik ki. Azt mondja: az aratni való sok. Nem az ítéletre, hanem a kegyelemre. Ezért kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat. Sok az aratni való, de még szükség van aratókra, olyanokra, akik tapasztalják annak az örömét, mit jelent bűnösöket Jézushoz vezetni. Mit jelent bűnösökkel megismertetni a Megváltót, a szabadítót, részesévé lenni annak, hogy Jézus megkegyelmez a bűnösnek.

Amikor a samáriai asszonnyal beszélt az Úr Jézus, nagyon sok samáriai tért meg abban a városban és a tanítványok nagyon csodálkoztak. Jézus még azt is mondta ott, hogy ő annak az aratásába hívja az övéit, amely valaki más munkájának a gyümölcse lesz majd. Valaki más vetett, tiétek annak az öröme lesz, hogy ti arattok.

Az aratás képe tehát azt húzza alá, amikor az imádkozó tanítvány örömmel tapasztalhatja, mekkora munkája van az imádkozó, engedelmes szolgálatának és annak gyümölcsének. Ha valaki őszintén el kezdett imádkozni a családban, talán könyörülő szeretettel is, azokért, akik még nem járnak hitben, vajon miért tette? Általában azért, mert családtagok és szeretjük őket. Azokat, akiket szeretünk, imádságban is könnyebben és hűségesebben hordozunk, de mi van azokkal, akiket kevésbé szeretünk, talán a családban is, akikért nem érzünk olyan könyörülő szeretetet? Ezért nagyon fontos, Jézus szavai szerint, az ő könyörületéről beszél az ige, és akkor mondja, imádkozzatok. Itt nem a mi, hanem az ő könyörülő szeretetén van a hangsúly. Amikor a tanítvány ezt meri hinni, akkor tud másokért is imádkozni, nemcsak azokért, akiket ő maga is szeret, és várja, hogy az Urat megismerjék. Kitágul az aratás lehetősége. Itt még nem beszélek arról, hogy mi vagyunk az aratók, itt csak arról van szó, hogy imádkozzunk, hogy az Úr küldjön munkásokat, látva, hogy mennyi az aratnivaló.

Kit küldjön Isten a mi házastársunkhoz, aki még nem jár hitben? A lelkészt, vagy a presbitert? Lehet, hogy majd rajtuk keresztül ismeri meg az Urat. És mi van a gyermekeinkkel, unokáinkkal, szüleinkkel, nagyszüleinkkel? A családban mindig nehezebb arató munkásnak lenni. Mi van a munkatársakkal, barátokkal, osztálytársakkal? És mi van azokkal, akiket a tv-ből, vagy az újságból ismerünk, mint állami vezetőket, akiknek a döntésén sok minden múlik Magyarországon? Őértük ki imádkozik? Az ő aratóik kik lesznek? Vagy a testvérek is úgy vannak, mint én, hogy amikor imádkozom bizonyos ellenségekért, akiket annak érzek és tartok, akikért szívesebben imádkozom az aratásnak avval a gondolatával, hogy az Úr úgy arassa őket, mint akiket megítél, pusztítsa őket, mert méltatlanok arra, hogy a nyáj tagjai legyenek. És mit tesz az Úr?

Anániás nagyon megdöbbent, amikor egy csendes imádságos órájában Isten megszólalt és azt kérte tőle menjen el az egyenes utcába, menjen be a házba, ahol van egy Saul nevű férfi. Emlékezhetünk a folytatásra, mennyire megdöbbent Anániás, hogy az Úr az ellenséghez küldi őt. Isten nem azt kérte Anániástól, hogy imádkozzon érte, mert szeretné őt megtérésre vezetni, hanem azt mondta neki, hogy ő menjen oda hozzá. Másodszor, amikor Isten már megnyugtatta, Anániás indult is.

Ha mi elkezdünk könyörülő szeretettel imádkozni, nemcsak azokért, akiket mi magunk is szeretünk, hanem másokért is, akiket Isten a szívünkre helyez, a végén még megtörténhet, hogy mi leszünk az aratók. Vagy, Isten csakugyan küldi a másik aratókat? Lehet, hogy én már nem tudok menni, mert fizikailag gyenge vagyok rá, nem tudok nagyobb dolgokat tenni, de akkor legalább tudok imádkozni. Ha viszont tudunk menni, akkor egyszerre csak tapasztaljuk az örömet, az aratás munkájában veszünk részt, nemcsak imádsággal, hanem sok minden mással. Ehhez viszont csakugyan szükségünk van Jézus könyörülő lelkületére.

Nekem sokszor kellett imádság előtt is, vagy másokhoz való odalépés előtt is, könyörülő lelkületet kérni az Úrtól. Nem az én könyörülő lelkületemet, mert az nem elég, hanem az övét, amely még az ellenségnek, a bűnösnek is megkegyelmez, irgalommal fordul hozzá. Miután alázattal elmondtam az Úrnak, hogy az ellenne való negatív indulataim miatt nem tudok imádkozni érte, de kértem, könyörüljön rajtam. Hadd tudjak imádkozni a családban, vagy a gyülekezetben, munkatársak közül még azért is.

A Mt 10,16-ban Jézus azt mondja a tanítványoknak: "Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé." A pásztor nélküli nyáj néha farkas természetű, és ha odamegy az arató, lehet, hogy először megmarja. De hát, azért kell menni, mert Isten már munkálkodik, azért mar, mert már munkálkodik benne a kegyelem, különben közömbös lenne. De a Jézus által ajándékozott könyörülő lelkülettel már oda tud menni.

Ma azt láttuk, milyen Jézus lelkülete az elveszett nyáj iránt, milyen a jó Pásztor szeretete irántunk is. Mivel sok az aratnivaló, és sokan vannak, akik az elveszett nyájhoz tartoznak, pásztor nélküli juhokként élnek, ezért az ige azt mondja: imádkozz és menj, ha küld, mert az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Az aratás Ura bennünket is küldeni akar.

Imádkozzunk!

Magasztalunk téged mennyei Atyánk, hogy még bennünket is megtartott a kegyelem. Áldunk Urunk, hogy minket is meggyőztél, magadhoz vontál, felszabadítottál sokféle kötelékből, felemeltél bennünket az elesettségből, adtál nekünk bővölködő életet. Köszönjük, hogy a mi pásztorunk a mi Megváltónk. Magasztalunk, hogy a mai ige fényében azt a kiváltságot is adod nekünk, hogy a te munkád részesei lehetünk.

Köszönjük, hogy ma is sok az aratnivaló és mivel kevés a munkás, köszönjük, hogy bennünket is küldesz. Segíts nekünk könyörülő lelkülettel imádkozni. Amikor érezzük a küldést, kérünk, adj nekünk engedelmességet, szabadíts meg minden félelemtől, hadd tudjunk odamenni azokhoz, akikhez olyan nehéz odalépni. Arra kérünk, add nekünk azt a szeretetet, amely bennünket is magadhoz vont.

Köszönjük Urunk, hogy amikor mindez nem sikerült, csalódást okoztunk neked és magunknak is, van bocsánat a mi vétkünkre. Hálásak vagyunk, amikor új alkalmat készítesz a nehéz embereinkhez is. Kérünk, szabadíts meg bennünket attól, hogy a farkas természetű bűnösöktől megriadjunk. Add Urunk, hogy tudjunk rájuk úgy tekinteni, mint te.

Urunk, szeretnénk a házastársunk, családunk számára is áldássá lenni. Kérünk, segíts nekünk másokért is hűséggel imádkozni azokért, akiket nem annyira ismerünk, de tudjuk, hogy felelősségünk van. Segíts hűséggel imádkozni a misszionáriusokért is. Köszönjük, hogy te nemcsak itthon, Magyarországon, hanem oly sok helyen aratsz ma is. Köszönjük Urunk, hogy részesei lehetünk ennek a munkának.

Magasztalunk Urunk, hogy tőled kérhetünk erőt, bölcsességet, amikor mennünk kell. Arra kérünk, lehessünk mindég alkalmas eszközök.

Jézus Krisztus érdeméért kérjük tőled ezeket, Atyánk.

Ámen.