PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2005. január 02. (vasárnap) Varga Róbert

TARTSD TISZTÁN A TEMPLOMODAT!

Alapige: Jn 2,13-22

---

Imádkozzunk!

Istenünk, köszönjük neked azt, hogy olyan világosan és egyértelműen elmondod a te igéd által mindazt, amit nekünk szükséges tudnunk. Köszönjük, Urunk, hogy arra is világosan rámutatsz, hogy amit te mondasz, amit te előre megmondasz, az beteljesedik. Bocsásd meg, hogy miközben a jelek egyre világosabbak, és egyre sűrűsödnek, aközben mégis ott van a hitetlenség sokak szívében, nem úgy lesz az, ahogyan te mondtad.

Áldunk és dicsőítünk azért, hogy őszintén beszélsz hozzánk, mi hihetünk benned, s komolyan vehetjük intésedet, figyelmeztetésedet és szavadat.

Köszönjük az év első vasárnapját, hogy ezt is veled tölthetjük, hogy megérhettük, felébredhettünk, eljöhettünk a te házadba, s hallgathatjuk a te beszédedet.

Urunk, kérünk, segíts nekünk, hogy ne feledékeny hallgatók legyünk, akik belenéztek a tökéletes törvény tükrébe, s aztán elfelejtik, hogy mit láttak és mit hallottak, hanem segíts, hogy tevékeny cselekvői legyünk annak, hogy sokakat az igazságra vezessünk, hozzád, hogy sokaknak üdvösségük legyen, megbátorodjanak. Újra és újra elmondjuk és elmondják, milyen nagy dolgot cselekedtél velük.

Kérünk, Urunk, szólíts meg minket az év első vasárnapján, s mondd azt, amit te elterveztél, ami szerinted a legjobb a számunkra, s amire leginkább szükségünk van.

Kérünk arra is, Urunk, hogy add nekünk a te igédet most, amely élő és ható, és elvégzi bennünk mindazt, amit te jónak látsz. Így állunk most előtted, könyörgünk hozzád, és várunk rád.

Ámen.

---

Igehirdetés

Nem régen kezdtük el bibliaolvasó kalauzunk szerint olvasni János evangélista evangéliumát. Tegnap olvashattuk a templom megtisztításának történetét. De nemcsak János ír erről, hanem Máté evangélista is. János leírja azt, hogy amikor Jézus elkezdte szolgálatát, akkor megtisztította a templomot. Máté pedig - evangéliumának végén - leírja azt, hogy amikor Jézus befejezte a szolgálatát, akkor is volt egy templomtisztítás.

A templomtér volt az áldozatbemutatás helyszíne, a kultuszhely. Ott folyt az Istentől rendelt istentisztelet. Szent hely volt ez Izráel számára, de fenntartottak egy részt azon az egy négyzetkilométeres területen a pogányok számára is. Az volt a pogányok udvara. Egy kicsit átmeneti jellegű volt az a terület, de a pogányok csak addig mehettek be. Aztán táblák figyelmeztettek mindenkit - több nyelven -, hogy aki nem zsidó férfi, és továbbmegy, arra a halál vár.

Nem tartozott tehát a pogányok udvara szorosan az istentiszteleti területhez, de nem is különült el attól egészen élesen. Bárki bemehetett oda, aki imádkozni akart, aki hallani akart Izráel Istenéről, Isten szeretetéről. Az árusok és a pénzváltók, akiket Jézus ezen a helyen talált, ezt a területet foglalták el. Vagyis, mintegy falként elzárták a pogányokat a missziótól.

Jézusról nem igen olvassuk azt, hogy haragra gerjedt volna, vagy bárkit megütött volna. Itt mégis ez történik, mert valami olyat tapasztal, ami Őt haragra indítja. Valami olyasmi volt annak a helyén, amit Isten szentnek teremtett és adott, aminek nem volt ott a helye, és nem volt ott az, aminek meg ott lett volna a helye. Ezért haragszik Jézus, és ezért idézi Ézsaiás 56,7-et "Az én házam az imádság háza." De azt látja, hogy a pogányok udvarában nem imádkoznak, hanem árukat halmoznak fel, és pénzforgalom folyik. És idézi Jeremiás 7,11-et "Ti pedig latrok barlangjává tettétek." Vagyis a templomból piac lett. Ezért gerjedt haragra, és teszi azt, amit tett.

Az 1Kor 6,19-ben azt olvassuk, hogy a hívő ember teste a Szentlélek temploma. Ezért nagyon fontos kérdés új év első vasárnapján, hogy a mi életünk, a templom úgy van-e berendezve, ahogy azt a Gazda szeretné látni, vagy pedig nem?

Kinek a tulajdonában van ez a templom? Az Isten tulajdonában, vagy valaki más rendelkezik, vagy valami más rendelkezik a templom, a mi életünk, lényünk, testünk felett? Magunk rendezzük be magunknak az életünket? Akkor még bizonyára Isten nélkül élünk. Vagy már nyiladozik az értelmünk, a hitünk, vagy már régóta Jézussal járunk, és engedjük azt, hogy egyre inkább Ő vegye át a hatalmat és az uralmat életünk fölött? Akkor bizonyára jó úton haladunk a felé, hogy Isten irányítson és vezessen minket.

Nos, aki a gazda, aki gazdája egy épületnek, az rendelkezik a fölött. Nemcsak a kezelői joggal, hanem a tulajdonjoggal is. Az szabja meg, hogy mi van egy lakásban. Milyen a berendezés, mit tesznek oda be, és mit nem.

Azért lobbant tehát haragra Jézus, mert az Ő tulajdonában, a templomban olyasmit műveltek, ami utálatos volt előtte. Ezért tisztította meg a templomot kétszer is. Nem a gazda szerint való dologra használták, és ezt Jézus az Ő népe életében soha nem tűri el. A Gazda tehát mást gondolt, mást akart, s amit ott talált, attól meg kellett tisztítania a templomot.

Minek kellett volna ott lennie? Mi az, ami nincs a templomban - beszélgetett egyszer egy hitoktató gyerekekkel -, és minek kellene ott lenni? Körülnéztek, vagy ha mi itt körülnézünk a templomban, akkor nincsenek például ágyak. Mert ide nem azért jövünk, hogy aludjunk, bár néha némelyekkel még ez is előfordul. Nincsen étkezőasztal, mert nem azért vagyunk itt, hogy díszesen megterítsünk asztalokat, s elköltsünk itt egy ebédet, vagy vacsorát. Nincsenek ruhásszekrények sem, mert nem azért vagyunk itt, hogy levessük a ruhánkat, és felvegyünk másfajta ruhát. Nem öltözködni járunk ide a templomba, bár néha némelyekkel még ez is előfordul. Tükör sem található a templomban, mert egyszerűen nincsen rá szükség, bár néha némelyek még itt is szívesen néznének tükörbe.

Vagyis semmi olyan nincs itt, amire egyébként szükség lehet, mert hasznos sok minden ezek közül, a templomon kívül, de itt nincs rá szükség. Itt van egy szószék, és vannak székek. Azért, hogy hangozzék Isten szava, és azért, hogy hallgathassuk Isten szavát.

Isten a mi életünkkel sem akar semmi mást cselekedni mostantól kezdve, ebben az évben még inkább, minthogy kikerüljön mindaz, ami nem való a mi életünk templomába, és bekerülhessen mindaz, ami pedig Isten akarata szerint való. Semmi olyan, ami egyébként kényelmes dolog, de elkényelmesít a hit szempontjából, nem akarja Isten, hogy az bent legyen az életünkben. Semmi olyan, ami a magunk imádatát szolgálná, vagy ami nem Isten szerint való, és ezért világi.

Isten szereti a világot, hiszen azt olvassuk, hogy úgy szerette ezt a világot, és ott a kozmosz szó szerepel, az egész világmindenséget, hogy az ő egyszülött Fiát, Jézust adta, ha valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. De nem lakik benne a világban. Isten szereti az embert, ezért benne akar lakni az emberben. Bennünk akar lakni. Gazdánk akar lenni, mert Ő a tulajdonosunk.

A bűnesetben pont az történt, hogy tulajdonost váltottunk. Föllázadtunk az eredeti, teremtő tulajdonosunk ellen, és belekerültünk, átkerültünk az ördög tulajdonába. Ezért olvassuk azt, hogy Jézus nem veszendő aranyon vagy ezüstön vásárolt meg minket, hanem az Ő drága vérén vásárolt vissza minket az atyáinktól örökölt, hiábavaló életünkből.

Mi lehet ennek az akadálya? Miért akarja Jézus a mi életünket megtisztítani, hogy az az Isten temploma legyen? Pontosan azért akarja ezt megtenni, s az az akadálya, hogyha nem az, ha nem templom az életünk, ha nem a Gazda rendelkezik a fölött úgy, ahogy azt Ő akarja.

Isten valójában egyetlen egy dolgot akar velünk: Élni akar bennünk, mert számunkra ez a lehető legjobb. Így is mondhatnám - ha igeszerű akarok lenni -, hogy össze akar házasodni velünk. Szövetséget kötött velünk Krisztusban. Új szövetséget, ahogy azt az Újszövetségben olvassuk.

Templom-e az életünk? Nagyon fontos kérdés ez. Imádság háza-e? Mert azt mondja, hogy a helyett, hogy imádság háza lenne a templom, ti latrok barlangjává tettétek. Hangzik-e belül a szívünkben az imádság? Beszélgetünk-e az Istennel? Mert az imádkozás valójában ezt jelenti. Beszélgetsz-e életed tulajdonosával, Jézus Krisztussal, a Gazdával, aki az egyház feje, és a gyülekezet vezetője? Mivel van tele a templomod? Mivel szennyezed azt folyamatosan, és sokszor csodálkozik az ilyen ember, hogy nem érti Isten vezetését, Isten szavát.

Mi az, ami elfoglalja a helyet Jézustól, és ezért megrontja a pogánymissziót, a bizonyságtételt is? Ezért nem tudsz beszélni, vagy nem olyan hatásfokkal az Isten szeretetéről. Pontosan úgy, mint ahogy ott Jeruzsálemben elfoglalták a galambárusok és a pénzváltók az evangélizáció helyét, a pogánymisszió helyét.

Mivel Jézus szereti az Ő népét, szeret minket is, ezért minden eszközt megragad, hogy az életünk változzon, azért, hogy megtisztítsa életünk templomát, vagy tisztán tartsa azt.

Mi van tehát a templomodban? Harag és megvetés; lázadás Isten ellen, mert valami nem úgy történt, ahogy azt te akartad? Parázna, lelki parázna és testi parázna indulat, vagy folyamatos parázna kapcsolatban élsz, s úgy gondolod, hogy lehetséges ez, hogy imádni akarod Istent, s nem szakítasz azzal, akivel régóta szakítani kellett volna már? Külsőleg kedvesség, de belül hihetetlen indulatok feszülnek benned. Egyfajta büszkeség, ami nem kedves az Isten előtt, mert gőg az alapja, és nem alázat. Szolgalélek lapul belül, aki soha, senkivel nem hajlandó megküzdeni, vagy nem áll ki Isten igazsága mellett, hanem újra és újra megalkuszik, mert úgy jár jól, legalábbis látszólag.

Azt olvassuk, hogy bement Jézus a templomba, és kezdte megtisztítani attól a templomot, ami nem odavaló volt. És érdekes módon senki nem mer ellenállni, pedig megtehették volna. Ott volt a templomi rendőrség, a rendfenntartók, a biztonsági szolgálat, és senki nem mer szólni neki. Miért? Mert tudják azt, hogy Jézus helyesen, igeszerűen, törvény szerint, és Isten szerint cselekszik. Akkor is, ha volt egyfajta műfelháborodás: milyen jogon teszed ezt? Valójában senki nem mer ellene tenni semmit sem. Igazat adtak Jézusnak. Veled ez mikor fordult elő utoljára, hogy kimondtad: Uram, igazad volt abban, ahogyan bántál velem. Megérdemeltem. Annak, amit tettem, nem is lehetett más a következménye, csak az, amit megengedtél, hogy történjen.

Ahelyett, hogy Isten ügyét előrevitték volna ott a jeruzsálemi templomban, hátráltatták Isten ügyét. Akadályává váltak annak. Ilyenkor Isten az övéi életében nagyon keményen kezdhet el cselekedni. Vette a korbácsot, és kezdte kiűzni őket, mert szereti Isten az övéit.

Én sem a szomszéd gyerekeit próbálom otthon jóra nevelni, mert nem az enyéim, nem a mienk. Isten a mi három gyerekünket bízta ránk. Aztán több, kevesebb sikerrel, jól vagy rosszul, rengeteget hibázva és tévedve, sokszor szégyenkezve emiatt, de mégis csak a nekünk ajándékba adott három gyerekkel küszködünk. Könyörgünk értük folyamatosan, hogy tudjuk őket az Isten útjára nevelni, mert számukra, s mellesleg számunkra is ez a lehető legjobb.

Ott, akkor a templomban nem a pogányokon csapott végig a kötélkorbáccsal Jézus, hanem azokon, akik ismerték a törvényt, tudták, hogy mit cselekszenek, tudták, hogy hamisság van az életükben, és mégsem hagyták azt abba.

Isten mintegy programként szeretné ma elénk adni ezt a három szót: tartsd tisztán a templomod! Tartsd tisztán a templomod! Mert ők ott nem tartották tisztán a templomot, s ennek súlyos következményei lettek. Mert, ha ez így marad, akkor megmarad az önszeretetünk és az önsajnálatunk. Akkor megtűrünk istenellenes élvezeteket és szokásokat. Akkor olyan lesz az életvitelünk, amiből semmi erő nem származik, s nem az Istent dicsőíti, és általa nem végezhetjük a pogánymissziót, amire elhívott többek között az Isten. Mert akkor élünk tovább lelki és testi paráznaságban. Akkor az anyagiak határoznak meg mindent, s abból soha semmi jó nem jön ki a végén. Akkor engedetlenségben élünk folyamatosan, és Isten ügyére szégyent hozunk, és nem áldást.

Valaki egy konferencián rágyújtott egy cigarettára - egy lelki hét volt, csendeshét -, s miközben fújta a füstöt, odagurult hozzá egy mozgássérült a kocsijával, kedvesen ránézett, és azt kérdezte: Te milyen jogon rongálod az Isten templomát? Elállt a lélegzete az illetőnek, de rövid idő múlva letette egyszer és mindenkorra a cigarettát. Milyen jogon rongálod az Isten templomát? Ezzel, azzal, amazzal. Olyan jó lenne most szembenézni, hogy mire mutat rá az Isten. Mi az, ami tisztátalanná teszi a Szentlélek templomát, az életedet, a testedet?

Isten segítségével bármilyen káros szenvedélytől, káros életszemlélettől, káros életviteltől és lelkiségtől megszabadulhatunk akár itt, és most.

Lehet, hogy nincs idebent a templomban egyetlen egy ágy sem, mert nincs rá szükség, de hányan ébredtek már fel a lelki halálból, és keltek fel lelki értelemben halálos ágyakból? Hányan gyógyultak meg fizikailag is Isten igéje hatására?

Nincsenek étkezőasztalok, de hányan vehették már komolyan csak az elmúlt évben is, hogy Jézus Krisztus vére megtisztít minket minden hamisságtól, s vették a kenyeret és a bort, s átélték a csodát, megbocsátattak vétkeid, eredj el békességgel.

Nincsenek ruhásszekrények sem, mert itt ezekre sincs szükség, és mégis hányan tehették le bűnnel szennyezett élet-ruhájukat, és kaphatták meg az üdvösséget, a tiszta fehér ruhát Jézustól ingyen, kegyelemből?

Nincs tükör a templomban, és mégis van. Isten ma reggel is elénk tartja az ige tükrét, ahogy azt Jakabnál olvassuk. És ha valaki hajlandó beletekinteni Isten igéjének tökéletes törvényébe, és komolyan veszi azt, amit abban saját magáról lát, akkor annak kezd megtisztulni az élete. Ha mint feledékeny hallgató tekint bele abba, akkor marad minden a régiben. Akkor senki sem segíthet rajta.

Imádság háza, templom az életed, vagy latrok barlangja, ahol minden olyasmi történik, aminek semmi köze nincs az Istenhez? Itt nincsen pálinkaosztás, és soha nem lesz. De ha valaki a pálinkás, alkoholos poharat odateszi Isten kezébe, Istentől soha nem fogja visszakapni. Hányan szabadultak meg itt csak az elmúlt évben is ettől a szenvedélytől. Itt nincsen számítógép és tévé, semmi más műszaki ketyere, aminek olyan sokan már a rabjaivá lettek. Semmi baj a számítógéppel és a tévével önmagában, de sokaknak életszenvedéllyé vált. Ülnek a képernyő előtt, s nem tudnak már szabadulni, mert a függőség szintjére jutottak.

Amikor Jézus elkezdte felborogatni a pénzváltók asztalait, s kezdte kiűzni az árusokat, akkor azt olvassuk, hogy a tanítványoknak eszébe jutott egy ige. "A te házad iránti féltő szeretet emészt engem." Sok mindent elfelejthetünk, de itt, ezen a helyen Isten igéket juttathat eszünkbe. Amikor újra és újra eljövünk ide tanácstalanul, és kérdéseink vannak: most hogyan Uram? Egyszer csak bevillan, de hát ez meg van írva. Mert itt, az Isten házában, a templomban Isten eszünkbe juttathat igéket is. És láthatjuk, hogy Isten mindig igeszerűen cselekszik. Jézus is igeszerűen cselekedett. A te házad iránti féltő szeretet emészt engem. Ez jutott a tanítványok eszébe. Ezért teszi Jézus, amit tesz. Azért űzi ki a pogányok udvarából a kereskedőket és a pénzváltókat. Igeszerűen cselekszik.

Itt a végén is azt olvassuk: "Hittek az Írásnak, és a beszédnek, amelyet Jézus mondott." Lerombolják az Ő testének templomát, de harmadnapra feltámad - megmondta Jézus. Nem volt véletlen, hogy a Máté 24-et olvastam föl. Nemzet támad nemzet ellen, ország ország ellen. Hallotok majd földrengésekről, és földrengések hírét, meg szökőár, éhínség és nyomorúság. Nem megmondta? S még mindig nem hiszünk? Még mindig nem értjük, vagy nem akarjuk érteni? Ahogy Nóé idejében volt, úgy van most is: ettek, ittak, házasodtak, kereskedtek, s nem sejtettek semmit, mert nem vették komolyan, hogy Isten mindig igeszerűen cselekszik. Nem véletlenül történnek a dolgok. Megmondta előre az Isten.

A tudás megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. Nem ez folyik? Nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad, földrengések, éhínségek lesznek egyre többször, és egyre súlyosabb helyzetet okozva.

Isten mindig igeszerűen cselekszik, csak mi nem akarjuk ezt elhinni. Sok mindent elfelejthetünk, ahogy egyre inkább öregszünk. Isten eszünkbe juttathat igéket, s azokon keresztül vezethet minket. Szava tökéletes, igéje megmarad mindenkor.

Azt is figyeljük meg, ahova Jézus belép, ott bizonyos értelemben tényleg felforgat mindent. Felforgatta az asztalokat, felforgatta az életeket, de ez így van rendjén. Mert, ha belép egy templomba, ott kezd rendet csinálni, és ott kezd tisztogatni. Ott minden a helyére kerül, és minden kiderül. Van, ami kikerül az életünkből, és van, ami meg bekerül annak helyére. Ami az Isten szerint való, az kezd megvalósulni.

A templomtisztítás a hívő élet velejárója. Ezen nincs mit csodálkozni. Behívtam Jézust? Akkor Ő elkezd megtisztítani. Természetes velejárója a hívő életnek. Isten szava szabja meg, hogy mi a helyes, és mi nem az.

Ezért akar a mi életünkben is Jézus folyamatos tisztulást és tisztogatást végezni. Mert beszennyezzük a lelkünket lelki és testi hatásokkal, mert újra és újra elbukunk és vétkezünk. De Jézus Krisztus vére megtisztít minket.

Isten ad gyógyszert, az Ő igéjét. Drága, tiszta, szent szavát, ami által tisztogathat minket folyamatosan. Ezért kell idejönnünk, mert megszólal a szószékről Isten szava, és mi a székeken ülve meghallhatjuk azt. Tisztogathat minket, és vezethet minket? Azért fontos a tiszta olvasott ige, hogy az életünk az imádkozás háza legyen, mert akkor a csendben megszólíthat minket Isten. Ezért vállalta Jézus ezt a népszerűtlen feladatot: korbáccsal megtisztítani a templomnak azt a területét. Így tisztíthat meg megkötözöttségekből, ördögi kötelékekből és sötét indulatokból is.

Vajon akarjuk, kérjük-e ezt, és várjuk-e? Figyeljük meg, amikor Jézus kiűzte az árusokat, Máté így folytatja: "Aztán vakok és bénák mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket." Helyreáll a rend. A megtisztítás után jönnek a csodák. Belép Jézus, megtisztítja a templomot, és jönnek a csodák. Helyreáll a rend, és jönnek a gyógyulások. Nincs többé kufárkodás az imádság helyett. Megtisztult a templom, és meggyógyultak emberek. Olyan egyszerű ez.

A vak lát, a sánta rendesen jár. Miért pont ezt a kettőt mondja itt Jézus? Miért nem mások? Van ennek egy mélyebb értelme. Nemcsak fizikailag, de lelkileg is vakok vagyunk, tudjuk mi ezt a Szentírásból. De amikor Jézus megtisztít egy életet, a vak elkezd látni tisztán, világosan és mindent az Isten szerint.

A sántikáló, aki kétfelé sántikált, Isten felé is meg a világ felé is, a megosztott szívű ember, a sántikáló felkel, meggyógyul, elkezd járni, s megy Jézus után. Követi Őt. Lelki világosság és látás. Megszűnik a kétfelé sántikálás. Egyértelmű, világos lesz az ember élete.

Tartsd tisztán a templomodat, és majd kezded meglátni Isten csodáit az életedben! Mert jönnek a csodák. Mert minden háznak van tulajdonosa. Vagy úgy, hogy örökölt egy ingatlant, vagy úgy, hogy megvette, vagy úgy, hogy nekiajándékozták. Jézus Krisztusban Isten megvett minket. Kifizette a vételárat ott a golgotai kereszten. Elfogadjuk-e a tulajdonjogot, ami az övé? Alárendeljük-e magunkat neki? Hisszük-e, hogy Ő az életünk tulajdonosa, és a Szentlélek által a Lélek templomává lehetünk? Az ember az Isten tulajdona. Jézus kifizette a váltságdíjat. Mert, ha ez így van, hogy Ő a tulajdonos, akkor minden élethelyzetben az jön ki a templomból, aki benne lakik. Minden élethelyzetben az jön ki a templomból, aki benne lakik.

Akkor a szánkból az szól majd, aki a szívünkben lakik. Akkor emeljük a kezünket, de aki bennünk lakik, az az Ő átszögezett kezével csendesen lefogja azt. Vagy mivel tisztán tartjuk a templomot, tudjuk nem is fölemelni. Mielőtt szólnánk, Jézus átformálja a szavakat, mert Ő lakik bennünk. Vagy nem mondjuk, vagy egészen másképpen szólalunk meg. Mert, aki bennünk lakik, az jön ki belőlünk. Az beszél belőlünk. Az néz a tekintetünk által. A felé tudjuk irányítani a másik ember tekintetét is. Akkor valósággá válik az, amit ma reggel tanácsol, amire ma reggel int minket. Amit kér tőlünk ez az: tartsd tisztán a templomodat!

Hajlandó vagy-e mindent kidobni, ami kár és szemét, ami kacat, ami bűn, ami sötét cselekedet és indulat, ami nem a templomba való. Ha igen, akkor Jézus szemével kezdesz el látni. Egyre világosabban, egyre tisztábban, egyre inkább úgy, ahogy Ő látna. Úgy nézel, ahogy Ő nézne, egész éven keresztül, az egész új esztendőben. Az Ő keze leszel mások számára, s az Ő lábaként jársz, és tudsz segíteni.

Amikor megszólalsz, ahogy az ige mondja, mert igeszerűen kezdesz beszélni, mintegy Isten igéjét szólod majd, annak minden jó következményével együtt. Akkor nem akadálya leszel az Isten országa növekedésének, a pogánymissziónak, hanem tevékeny résztvevője, és áldott segítője. Mert akkor az szól belőled és általad, aki benned lakik. Tartsd tisztán a templomodat!

---

Imádkozzunk!

Urunk, bűnbánattal valljuk meg neked, hogy mi ma reggel sem ezzel kezdtük, hogy engedtük volna, hogy te tisztogass minket. De köszönjük, hogy mindnyájunk közös imádsága lehet ez a kérés: Jézusért, Istenünk, kezd megtisztítani minket! Segíts tisztán tartani a templomunkat, megőrizni azt minden olyan hatástól, ami nem szerinted való, s ha mégis elért és hatott az bennünk, köszönjük, hogy van a bűnbánatnak és a bűnbocsánatnak helye, a golgotai kereszt.

Köszönjük, ha megvalljuk a mi vétkeinket és bűneinket, te megbocsátod azokat, s a te véred megtisztít minket minden hamisságtól. Így kérünk most együtt, egy szívvel és egy lélekkel, lakozzál bennünk, kérünk, hogy te szólj belőlünk, te nézz ki belőlünk. Veled találkozzanak azok egyre inkább, akik velünk találkoznak. Hadd tudjunk egyre inkább úgy beszélni, hogy mintegy Isten igéjét szóljuk.

Köszönjük, Urunk, hogy a mi munkánk, szolgálatunk nem hiábavaló az Úrban még akkor is, ha néha annak látszik. Köszönjük, hogy egyre inkább végezhetjük a te erőddel a missziót, hogy sokakat az igazságra, hozzád vezethessünk. Tisztogass minket, Urunk úgy, ahogy azt te jónak látod.

Vegyél igénybe olyan eszközt, amit te helyesnek látsz, csak ne maradjunk olyanok, amilyenek vagyunk. Mert, ha ilyenek maradunk, akkor a pusztulás és a vég vár ránk. Kérünk, áldj meg minket, hogy áldássá lehessünk.

Ámen.