PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2007. március 11. (vasárnap) Varga Róbert

JÉZUS LOGIKÁJA

Alapige: Mt 12,22-

---

Imádkozzunk!

Köszönjük, Istenünk, hogy te nem a törvény erejével törsz ránk, hanem a szeretet és a kegyelem szavával keresel minket. Köszönjük, Urunk, hogy most is a te irgalmadról, kegyelmedről, végtelen mélységű szeretetedről beszélsz nekünk. Köszönjük, hogy pontosan ez állít minket újra és újra döntés és választás elé: veled vagy nélküled.

Köszönjük, Urunk ezt a szeretetet, amely nemcsak döntés elé állít, hanem segít a döntést meghozni. Köszönjük a te igédet, amely ma is élő és ható. Erővel és hatalommal szólsz hozzánk, és a mi legrejtettebb titkainkat is fölfeded pontosan azért, hogy abból kigyógyíts, kihozzál, hogy megbocsáss, hogy megtisztíts, és újra vagy először szolgálatba állíts.

Kérünk, szólíts meg minket most a te csodálatos tekintélyű szavadon keresztül, hadd változzék az életünk abban, amiben a legnagyobb szükségünk van változásra.

Segíts nekünk, Urunk, hogy a bűn undokságát észrevegyük, azt meggyűlöljük. Köszönjük, hogy a törvény átkától kereszthalálod által megmentettél, s ezzel a szabadsággal akarsz megajándékozni. Hadd értsük, higgyük és cselekedjük mindazt úgy, ahogy te jónak látod, amit ma is elénk hozol, személyes üzenetté teszel.

Kérünk, Jézus Krisztus nevében, hallgass meg minket.

Ámen.

---

Igehirdetés

Amióta emberiség létezik, a hatalom kérdése volt mindig talán a legfontosabb kérdés a pénz kérdése mellett. Ezért aztán a hatalom időnként bibliai idézeteket is fölhasznál. Aki nincs velem, ellenem van, aki nem velem gyűjt, tékozol, és hasonló mondatokat ragadtak ki önként a Szentírásból. Nem gondolták ezt komolyan, csak olyan jól hangzott, és azért fölhasználták. Jézus pedig ezeket a szavakat egészen komolyan mondta.

Mindenfajta idézet ellenére is, amit Ő mond, az mindig helyén van, és az mindig pontosan úgy van, és azt jelenti, amit Jézus ott mondott.

A farizeusok is keresték és kutatták, hogyha valaki megjelent, vajon nem ő-e a Messiás? Amikor Jézus elkezdte a szolgálatát, ugyanazzal a kételkedő, de vegyes izgalommal való kíváncsisággal vették Jézus szavait, és hallgatták, nézték cselekedeteit, csodatetteit. Vajon nem ő-e a Messiás? Aztán azt mondták, hogy Ő nem lehet. Tudjuk, honnan származott. Tudjuk, ki volt a nevelőapja. Ő egy ács nevelt fia, nem lehet a Messiás.

Ez a felolvasott rész egy kicsiny, jelentéktelennek tűnő szócskával kezdődik. Az akkor szócskával. Ez itt nem idői meghatározást jelent, hanem arra utal az evangélista Máté, hogy valami egészen jelentős esemény következik majd be.

Egy régóta vak és néma megkötözött, lelkileg rab embert szabadít meg Jézus, és teszi nyilvánvalóvá az Ő hatalmát. Soha nem látott események szemtanúi voltak, akik ott voltak Jézus közelében. Mert amit tett, és amit mondott, az nemcsak megdöbbentette a nézőket és a hallgatókat, hanem állásfoglalásra kényszerültek. Jézus soha, senkit semmire nem kényszerített, de látván az Ő életét, cselekedeteit, szavait, valamire el kellett jutnia mindenkinek vele kapcsolatban.

A régi szöveg azt is elárulja, hogy amikor azt mondják, hogy talán csak nem ez a Dávid fia, akkor ebben a farizeusi kérdésben benne van mindjárt a válsz is, hogy nem lehet. Csak nem. Ismerjük, honnan jött. Nem lehet a Messiás.

Rendkívül veszélyesnek tartották ugyanis azt, hogyha Jézus minden hatalmat megszerezne, amire Ő sosem törekedett. Ha az egész nép utána menne, akkor ők elveszítenék a hatalmukat, és vége lenne az emberek fölötti befolyásuknak.

Akit Jézushoz vittek, arról csak annyit tudunk, erről a megszállott, megkötözött emberről, hogy vak és néma ördög volt benne. Az ókori gondolkodás szerint a betegség tulajdonsága a megszálló hatalom tulajdonságával egyezik meg. Beszél erről másik helyen is a Biblia, hogy vak és néma ördög, és azt a következtetést vonták le, hogy ebben a betegben ilyen vak és néma ördög van, ezért vak és néma ő is. Nyilván nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is egyfajta rabságban volt. Azt lehet látni, hogy a bűneset utáni ember egyébként is hajlamos mindig a régi, istentelen természetével barátkozni, azzal összeszűrni a levet, és akár Isten ellen is támadni.

A legtöbb embernek föl sem tűnik az Isten nélküli életében, hogy hogyan gondolkodik, hogyan beszél, milyen szavakat fogalmaz meg, és hogyan cselekszik. Annyira természetessé vált az ember számára Isten nélkül a lelki, szellemi vakság.

Ez volt egyébként a Kísértő eredeti célja is, vakká és némává tenni az embert. Nagyon sok hívő ember is bizonyos értelemben néma. Ahelyett, hogy bizonyságot tenne minden adandó lehetőséggel és alkalommal Jézusról, hallgat, és nem beszél róla.

Az ördög elvakítja és megvakítja az embert. Ha lehet, ne figyeljen Isten szavára, ne legyen fontos a Szentírás. Ne legyen lényeges egy istentisztelet. Föl ne ismerje Isten szeretetét, meg ne ismerje valaki Jézust, aki meghalt érte. Maradjon csak vak és néma, és így menjen a kárhozatba.

A legtöbben Jézus korában akarták Jézus csodáit, de ugyanakkor féltek is Jézustól. Látták, amit cselekedett, és ez félelemmel töltötte el a szívüket. Ebben nincsen semmi csodálatos, mert amikor az istentelen ember az Isten csodájával, cselekedeteivel találja magát szembe, akkor mindig félelem szállja meg, mert abban a pillanatban rádöbben, hogy milyen ő, és milyen Isten.

Amikor Péter az átlagosnál több halat fogott Jézus szavára, akkor egyből azt mondja, hogy távozz tőlem, mert én bűnös ember vagyok. A halról hogy jutott eszébe a bűn? Úgy, hogy látta Jézus istenségét, hatalmát, dicsőségét, s abban a pillanatban meglátta a saját istentelen gondolkodását, lényét is.

Jézus csodáival kapcsolatban azt tapasztalták, amit addig soha. Ugyanis Jézus a szavával teremtett. Rendet például ebben a rendetlen világban. Aztán teremtett egészséget a betegség helyére. A vak szemgödrökbe teremtett látó szemet egyetlen szavával. Beszédet a görcsös némaság helyébe. Olyan hatalommal cselekedett Jézus, amit addig soha senkinél nem tapasztaltak. És félelemmel töltötte el ez a tény a nézők, hallgatók szívét. Egyszerűen nem értették azt, hogy hogyan lehetséges, hogy Jézus csak szól, semmi egyebet nem csinál, csak szól, és amit mond, az abban a pillanatban megtörténik.

De ugyanez volt a teremtés hajnalán. Isten szólt, hogy legyen elefánt, és lett elefánt. Ugyanez történt, amikor megszületett Jézus. Beleteremtette Mária méhébe Jézus Krisztust Isten az Ő igéjével, szavával.

Nem láttak Jézusnál ráolvasást vagy varázslást. Csak a megdöbbentő gyógyulást látták. Annyi történt, hogy Jézus rászólt az ördögre, a betegség démonára, hogy takarodj ki belőle, és az kiment, mert Jézusnak ilyen hatalma és ereje van.

Egyébként fontos megjegyeznünk, hogy a hívőknek nem az ördöggel kell foglalkozni. A hívő keresztyének számára az ördög nem téma, hanem anatéma. Az anatéma azt jelenti, hogy átkozott. A hívő keresztyéneknek nem az ördöggel kell foglalkozni. Tudnunk kell, tudnia kell egy hívő embernek, kicsoda az ellenség, de nem kell szóba állni vele. Nem kell társalogni, kérdéseket föltenni neki, megszólítani bármilyen módon. Anatéma, átkozott. Nekünk vele nincs soha dolgunk.

Jézus erejének a forrását nem értették, hitték. Egész közelről átélték Jézus szeretetét, gyógyító hatalmát, de nem értették, hogy hogyan csinálja. Ez a szó szerepel itt az eredeti szövegben, hogy kihajította ebből az emberből az ördögöt. Ez egy fura kifejezés. Talán egy kicsit jobban értjük, ha valaki mellett állunk, és szeretettel odanyúlunk, mert látjuk, hogy egy nagy bogár van a hátán. Ha valaki nem fél a bogaraktól, vannak ilyen emberek is, és odanyúl, leveszi a másik válláról a bogarat, és kihajítja a fűbe. Ehhez hasonló kifejezés áll itt. Jézusnak ez nem jelentett izzadságot, erőlködést. Ez a szabadítás döbbenti meg azokat, akik látták Jézus cselekedetét.

Egyébként a korabeli, nem biblikus zsidó iratokból tudhatjuk, hogy a farizeusok között voltak olyanok, akik erős fűszerekkel, és különböző formulákat mondva megpróbáltak ördögöt űzni. Sőt, még Biblián kívüli, korabeli zsidó iratok leírják azt is, hogy egy Jézus nevű, magát rabbinak tartó valaki meggyógyított némákat és ördöngösöket. Tehát Jézus ellenségei sem tagadták azt, hogy Jézus valóban csodákat tett.

Amikor ez történt, megtárgyalták, amit Jézus tett. Mintegy nézőként a pálya széléről, mint amikor két drukker megbeszéli, hogy milyen a meccs állása. Hogyan cselekedett, és mit tett Jézus. De valójában azt sem hitték el, amit a saját szemükkel láttak.

Némelyek azt állították, hogy csaló, mások azt, hogy valóban Isten erejével cselekszik. Megint mások azt mondták, hogy ördögi erő, démoni erő van benne. Mert a hitetlen ember mindig találgat az Isten dolgaival kapcsolatban. Aki meg előveszi a Szentírást, annak Isten igéje világos magyarázatot adhat azokra az eseményekre, amelyeket Isten Lelke nélkül egyébként megérteni és elhinni nem lehet.

Azt mondják tehát Jézusról, hogy az ördöggel cimborál. A farizeusok vádolnak. Nem annak örülnek, hogy egy vak és néma tud beszélni, és tud látni. Ez elsikkad. De hogyan csinálja Jézus? Milyen erővel? Hogy jön Ő ahhoz, hogy csak úgy? Azt mondja, hogy menj ki belőle, és az kiment belőle. Lát, és tud beszélni a néma vak. Ez a kérdés. Nem az, hogy azt jól tette, vagy nem. Ez senkit nem érdekelt ott a farizeusok között. Na, de hogyan csinálta? A hatalom, honnan van a hatalom? Ez az igazi kérdés. Korlátolt módon, egészen emberi módon gondolkodnak arról, ami teljesen isteni hatalom és erő. Ez Jézus számára teljesen természetes volt. Ő a saját körében mozgott. A saját erejével, az Isten erejével munkálkodik, szolgál.

Ez az ember egyik ősbűne, hogy mindig magunkból indulunk ki, mert mi nem tudunk ilyet tenni. Láttál olyan listát, ami azt tartalmazta, hogy Isten majd hogy fogja meghallgatni az imádságot? Tizenhat igen az egyik oldalon így, s talán húsz a másikon, hogy így biztos, hogy nem, és keresztbe kasul áthúzva, benyilazva, bekarikázva. De Isten a tizenhetedik megoldást választotta, mert neki annyi van.

Olyan sok egyedülálló férfi és nő van. Neki semmiből nem áll adni egyet a másiknak. Összeházasítani embereket. Egymáshoz vezetni fiatalokat vagy idősebbeket. Ez neki nem kérdés. Hallottam ilyen imádságot: "Uram, adjál egy férjet nekem, neked annyi van raktáron". Én azt hiszem, hogy ez egy jó imádság volt. Istennek sok leendő férj és feleség van "raktáron", ha valakinek ez a kérdése.

Sokak szívében azért van félelem, mert nem hiszik az Isten hatalmát és dicsőségét. Aki így gondolkodik, mint a farizeusok, az csak magában hisz, és mindig magából indul ki. Ezért tele van a szíve félelemmel. Mert, ha mi magunkra maradunk az Isten nélkül, az félelmetes dolog. Jó döntést hozni Isten nélkül nem lehet. Az így élő, gondolkodó ember nem tud bízni Jézusban. Mindig ellensége a félelem. Fél a jelentől, a jövőtől, ami bekövetkezik. Mivel nem hisz Jézusban, és nem bízik benne, ezért a félelem újra és újra meglepi a szívét. Csak Jézus tud ettől megszabadítani. Az egyik messiási neve, minőségjelzője az, hogy szabadító. Bármilyen kérdésben érdemes, és lehet hozzá kiáltani. Ő szabaddá és nyitottá tesz az Isten dolgaira is. Megszabadít bennünket a bennünk dúló sokféle indulattól. Hányszor tapasztalom magam is. Ő tud megszabadítani olyan dolgoktól, ami Isten szerint nem helyes.

Kiálts énhozzám - mondja Isten -, és én válaszolok. A farizeusok azonban nem akartak hinni. Ezért azt is kitalálták, és mondják, hogy Jézus az ördög, Belzebub szövetségese. A Belzebub szó eredeti jelentése a ház ura, feje. Vagyis Jézus a démonok fejedelmével, Belzebubbal, Ekrón pogány istennel (a 2Kir 1, 2 szerint) áll szoros szövetségben. Gonosz lelkekkel tart kapcsolatot. Istentelen, démoni lélek, maga az ördög, Belzebub, a ház ura lakik benne, s ezzel az erővel cselekszik, vagyis a démonvilág szövetségese.

Azt elfelejtették a farizeusok, hogy ördögi lélekkel nem lehet ördögöt űzni, mert meghasonlik önmagával. Mint ahogy égő vegyi anyagot sem lehet azzal a vegyi anyaggal oltani, ami táplálja a tüzet. Égő olajtartályt nem lehet olajjal oltani, mert az táplálja a tüzet. Mindenfajta logikai, filozófiai gondolkodás alapja az, hogy minden dolog önmagával azonos. Ha a liszthez lisztet adok, akkor abból nem cukor lesz, hanem több liszt. Ha a fűhöz füvet teszek, akkor nem aszalt szilva lesz belőle, hanem több fű.

A logika saroktétele, axiómája: a dolgok önmagukkal azonosak. Ha ez nem így van, akkor minden összekeveredik. Ha ez a törvény nem áll meg, akkor mérni sem lehet semmit. Mert akkor, mire megmérnék valamit, az már nem azonos önmagával. Nem oltja ki magát az, amire nem oltószert öntenek. Ezt használják fel egyébként, ezt a gondolkodást, gyakorlati tapasztalatot a tűzoltásnál, hogy megsemmisíti önmagát, ha önmaga ellen támad a tűz. A tűzfészektől, vagy az erdőtűztől távolabb is bizonyos területeket előre, szándékosan leégetnek. S mire odaér az erdőtűz, kialszik, mert a tűz kialszik, ha tűzzel találkozik. Az egyik a másikat semlegesíti. Erről beszél itt Jézus. Ha ördögi hatalommal űzné ki az ördögöt, akkor az ördög meghasonlana önmagával, és végképp nem létezne, nem maradna fönn tovább. Ha a démonok fejedelmének segítségével űzném ki az ördögöt - mondja Jézus -, elpusztulna, mert meghasonlana önmagával.

Így folytatja, hogyha egy ország önmaga ellen fordul - tessék csak figyelni -, elpusztul önmagában. Amikor a Római Birodalomban a legjobb rómaiakat sorban kivégezték, azzal a Római Birodalom összeomlását, kezdték siettetni.

Azt tudni kell azonban, hogy a Sátán soha nem fog önmaga ellen támadni. Soha nem támad önmaga ellen, mert megsemmisítené önmagát. Jézus meg soha nem köt semmiféle alkut az ördöggel. A megkísértés hegyén először is, másodszor is, harmadszor is, sokadszorra is mindig nemet mondott a Kísértő kísértésére. Mindig ugyanúgy, ugyanolyan szinten, ha lehet, még erőteljesebben ellenállt a Kísértő akaratának, szavának.

Jézus válasza logikus és egyértelmű. A farizeusok elkövették a Szentlélek káromlását. Sok hívő keresztyén fél attól, hogy elkövette a Szentlélek káromlását. Hívő keresztyén ezt nem követheti el, mert ha hiszi, hogy Jézus Isten Lelkével szolgált, munkálkodott - az Atya, Fiú, Szentlélek egységét -, akkor ezt nem követheti el. Jézusban Isten Lelke volt. A farizeusok elkövették a Lélek káromlását, mert ők tudták, hogy ki lakik Jézusban, milyen erővel cselekszik. Isten Lelke hatotta át Őt, benne lakott, s mégis azt mondták rá, hogy démoni lélek van benne. Maga az ördögök fejedelme lakik Jézusban. Ez a Lélek káromlása.

Jézus azonban soha nem tisztátalan, démoni, ördögi erőkkel űzte ki a gonoszt, hanem Isten erejével. Mit mond Jézus? Azt mondja: mivel én vagyok az erősebb fegyveres. Szól az ördögi erőknek, és azok kimennek az emberből. Megszabadítja azokat, akik a sötétségben, a vakságban, a némaságban, az istentelenség rabságában élnek. Jézus hatalma elég arra is, hogy megtisztítson, megszabadítson embereket.

Ezért, folytatja Jézus, aki nincs velem, az ellenem van. Aki nem gyűjt velem, az tékozol. Vagyis, ha valaki nem hisz Jézusban, az Jézus ellensége. Nagyon fontos ez a tanítása Jézusnak. Aki nem velem gyűjt, az eltékozolja, és az a szó szerepel itt pontosan, hogy szétszórja, elaprózza értelmetlenül az életét.

Semleges álláspont nincsen. Egy bíráló megjegyezte a pingvinek vándorlása című filmmel kapcsolatban, hogy olyan fura ez, hogy nincsenek homoszexuális meg leszbikus pingvinek. A válasz az volt: a pingvinek még normálisak, és nincs köztük ilyen.

Az embernek tudni kell, hogy hova tartozik, nem? A nemi identitásával is tisztában kell lennie. Vagy férfi valaki, vagy nő. Ami a kettő között van, akár mesterségesen előidézve, az beteges dolog. Az megkötözöttség és megszállottság is lehet. Jézus azt mondja, hogy vagy velem, vagy ellenem. Aki nem velem van, az ellenem van. Aki nem velem gyűjt, az szétszórja, elaprózza, eltékozolja az életét. És az biztos, hogy elárulja Jézust, ha valamit tud is róla. Ahogy Péter is. Ott volt a főpap udvarában. Melegszik az idegen tűznél, és nem megvallja Jézust, hanem megtagadja. Mit keres ott a főpap udvarában? Miközben Jézust megalázzák, leköpik, megverik, megrugdalják. Mit keresett ott? Idegen tüzeknél melegedve csak árulója lesz valaki Jézusnak. Vagy velem, vagy ellenem. Aki nem hisz Jézusban, az szétszórja, eltékozolja az életét.

A megkötözött néma vak Jézus szavára megszabadult. Jézus képessé tette őt arra, hogy újra épkézláb, normális, emberi életet éljen. Ma is így van ez. Lassan harminc éve beszélgetek emberekkel. Sokszor láttam. Leül valaki megkötözötten, megszabadítja Jézus egy imádság által, egy bűnvallás által, elhiszi és elfogadja a bocsánatot, s megszabadulva megy el. Nem lehet a lábunkon láncokkal, a kezünkön bilincsekkel biciklizni. Jézus leveszi a láncot, s letöri a bilincset. Azt olvassuk a Bibliában, hogy azért jött, hogy ezt megtegye. Ma is el tudja venni a félelmeinket, a lelki vakságunkat. Olyan sokszor látom, hogy amikor valaki lelki látásra jut, az az élet egyéb dolgaiban is látni kezd. Az pontosan tudja, hogy mi történik a világban. Az kezdi érteni, hogy mi történik ebben az országban. Mire megy ki a játék. Annak egyből világossága lesz a dolgok állására nézve.

Jézus nem megy el a mi vakságunk és némaságunk mellett szó nélkül. Kiálts, és Ő válaszol. Kérdezd Őt, és Ő válaszol. Kérd, és Ő majd ad. Kérjél tőle, és kapni fogsz tőle békességet, bocsánatot, s azt, hogy megtalálod Őt.

Nem azért nem tudunk Isten sok csodájáról, mert akiknek el kellene mondani, azok némák? Sokszor még a hívők között is van ilyen. Hallgatnak, mert nem tudnak beszélni. Nem tudnak bizonyságot tenni, mert valami kötözi őket. Jézus letörheti, leveheti ezeket a bilincseket.

Lukács evangélista szerint Jézus Isten ujjával űzi ki az ördögöket. Engedjük akár most délelőtt, hogy Jézus oda nyúljon, ahol a legjobban fáj, amit mindenki elől titkolunk, ami a legtitkosabb bűne valakinek? Rátegye arra a kezét, amit legjobban szégyellünk, amit senkinek nem akarunk vagy nem merünk elmondani? Akkor átéljük majd, hogy Ő megszabadít.

Ez a meggyógyított néma vak lát és beszél. Nem is tudna hallgatni, akkora csoda történt vele. Megértette, hogy Jézus Krisztus minden adósságáért eleget tett. Hányan vannak így? Megértették, hogy Jézus eltörölte a mi bűnadósságunkat. Odaszegezte a Golgotára. Soha nem megy el Jézus egy szeretetre éhes, "gyógyulásra" váró ember mellett.

Amikor ez a néma vak meggyógyult, az egyben azt is jelentette, amit itt Jézus mondott: elérkezett az Isten országa. Milyen csodálatos. Itt van közöttünk - mondták ott sokan. Ott állt Jézus közöttük. Ott volt az Isten országa. Most is itt van az Ő Lelke által.

Isten szabadító hatalma előtt nincs lehetetlen. Örömre és döntésre hív. Aki nincs velem, az ellenem van. Vagy vele, vagy ellene. Vagy vele gyűjtesz, vagy nélküle élsz tékozló életet. Tékozló fiú, vagy tékozló lány életet. Eltékozoljuk, szétszabdaljuk, elaprózzuk a mi életünket Isten nélkül.

Mit olvastunk a Lukács evangéliumából? Azt mondja Jézus, az Úrnak Lelke van énrajtam. Mivel felkent engem, hogy a szegényeknek evangéliumot hirdessek. Az evangéliumot hirdessem. Itt nem az anyagilag megroppantakról van szó, hanem a lelkileg szegényekről, akik nem ismerik Isten szeretetét. Így folytatja: hogy a foglyokat szabadon engedjem. Olyan sokféle rabságban élnek emberek. Jézus kinyitja a cellaajtót. Menjél ki, szabadon engedlek. Hogy a vakok szemét megnyissa, hogy lássuk végre igazán az Isten dolgait. Hogy lássuk végre igazán a világ dolgait. Hogy lássunk világosan a politikai kérdésekben is. Kinyithassa végre Isten a szemünket, meglássuk a valóságot és az igazságot? Szabadon bocsássam a depressziósokat, a lesújtottakat. Nem minden depresszió mögött áll megkötözöttség, de nagyon sok lesújtottság mögött megkötözöttség van. Hirdessem Isten kedves esztendejét.

Azt mondja a Szentírás, hogy Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, ma is ugyanaz a programja Jézusnak az emberrel. Hirdesse az Isten kedves esztendejét, kedves óráját, kedves perceit. Hirdesse a szabadulás lehetőségét a bilincsekből, a megkötözöttségből. Kijelentse Isten országát. Emlékeztet Isten hatalmára. Megmutatja Isten szeretetét. Döntésre és az Ő követésére hív, hogy az életünk örömteli, látó élet legyen.

Egy másik vakot megérint Jézus háromszor egymás után. Azt olvassuk a végév: a vak látott tisztán, világosan, mindent. Pontosan ezt akarja Isten, hogy lássunk tisztán, világosan, mindent.

---

Imádkozzunk!

Köszönjük, Úr Jézus, hogy te azt tanítod a Szentírás szavain keresztül, hogy a beléd vetett reménység nem szégyenít meg minket. Köszönjük, hogy egyedül te vagy az, aki meg tudsz őrizni minket attól, hogy az ördög sokféle tőrébe, csapdájába belesétáljunk, abban benne maradjunk.

Köszönjük, hogy felemelhetjük a szívünket hozzád, s te megtisztítod azt. Megbocsátod a mi vétkeinket, mert a te véred megtisztít minket minden bűntől.

Köszönjük, hogy így nemcsak a magunk hasznát kereshetjük, hanem a szívünkben a tőled való szeretettel szerethetünk másokat is.

Köszönjük, Urunk azok szeretetét, akik a 48-as forradalomban meghaltak azért, hogy mi szabadabban, jobban éljünk. Köszönjük, hogy az ő emlékük lehet áldott emlék.

Így kérünk azért, Urunk, hadd tudjunk mi mindent megtenni ezért az országért. Könyörgünk ezért az országért, Urunk, hogy meg ne hasonuljon önmagával, és el ne pusztítsa önmagát. Köszönjük, hogy te megtartasz minket, hiszen olvashatjuk, hogy ott lesz majd előtted minden nép és nemzetség, amikor ítéletre vonod a népeket és a nemzeteket.

Így kérünk, hogy maradj velünk, áldj meg bennünket, hogy ne némák és vakok legyünk, hanem lássunk téged, s aztán tudjunk beszélni másoknak életünkkel és szavainkkal rólad.

Ámen.