PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2006. november 23.
(csütörtök)

Cseri Kálmán


MINT ISTEN SZOLGÁI


Alapige: 1Pt 2,9-12; 19-21

Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket, akik egykor nem az Ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok.

Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.

Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved. De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. Hiszen erre hivattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek.


Imádkozzunk!

Kegyelmes Istenünk, mennyei Édesatyánk hálásan köszönjük, hogy elkészítetted ezt a csendes órát a nap vége felé.

Köszönjük, ha a te nagy nevedet hívhattuk segítségül reggel, köszönjük, hogy oltalmaddal vettél körül bennünket. Áldunk azért, ha igéd fénye világított az utunkra ma is, és köszönjük, hogy minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyzetből gyermeki hittel kiálthatunk hozzád imádságban.

Köszönjük, hogy a zsoltárral együtt megvallhatjuk: bízunk benned. Áldunk azért, mert te igazmondó Isten vagy. Köszönjük, hogy te most is pontosan tudsz mindent rólunk és így tudsz megszólítani.

Kérünk, hogy ugyanazon az igén keresztül adj ajándékot mindnyájunknak. Add, hogy ne hiába legyünk itt. Szeretnénk közelebb kerülni hozzád. Kérünk, tisztogasd az életünket, erősítsd a hitünket, adj nekünk olyan ajándékokat, amiket csak tőled kaphatnak a benned hívők.

Kérünk, így szólj mindannyiunkhoz igéd és Lelked által.

Ámen.


Igehirdetés

Sokan olvassuk a bibliaolvasó vezérfonal szerint a Szentírást, és most egész december közepéig Péter leveleit fogjuk majd olvasni. Ezen a héten a 2. fejezet van soron.

Péter apostol olyan keresztyéneknek írta ezt a levelet, akik pogányok között éltek, és annyira elütött a gondolkozásuk és életgyakorlatuk a pogány közegtől, hogy egyszerűen nem tudták hova tenni őket. Gúnyolták, bántották a Jézus Krisztusban hitre jutott keresztyéneket, sőt egészen ellenséges indulattal viszonyultak hozzájuk, és szakadatlanul rágalmazták őket. Ha valami ellen nehéz védekezni, az a rágalom. Szörnyű dolog, ha valakit rákényszerítenek arra, hogy újra és újra bizonygassa, hogy ő nem azt gondolta, nem azt mondta, hogy ő olyat nem cselekedett. Ilyen nehéz helyzetbe kerültek ezek a keresztyének.

Az is kiderül a levélből, hogy nem régen tértek Jézushoz. Friss, fiatal hívők voltak. Annyira fiatalok, hogy ennek a fejezetnek az elején az apostol kedvesen újszülött csecsemőkhöz hasonlítja őket. Azt mondja, hogy az a fontos, hogy mint újszülött csecsemők a tiszta és hamisítatlan tejre vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek. Növekednetek és erősödnötök kell minél előbb, mert nehéz helyen lettetek Jézus tanítványai.

Éppen ezért a levél tele van bátorítással, vigasztalással, reménységet akar önteni a hívőkbe, és ezt a reményt frissen akarja tartani bennük. Elsősorban azzal, hogy gyakran hivatkozik Jézusra. Az Ő példáját kövessétek! Sokat kell szenvednetek? Ő annál sokkal többet szenvedett. Nehéz az Ő követése? De az Ő nyomdokaiba mentek, Ő töri az utat, neki a legnehezebb ott elől. Szeretnétek néha abbahagyni? Ne tegyétek, mert Ő nem fogja abbahagyni, csak lépkedjetek nyugodtan és bátran az Ő nyomába.

Ebben a fejezetben, amit az elmúlt napokban olvastunk, miután kedvesen csecsemőknek nevezi őket, és arra bíztatja, hogy növekedjenek, a hívők három alapvető feladatáról ír az apostol ezeknek az embereknek.

Mi az a három dolog, ami egyenesen következik abból, hogy valaki Jézus Krisztust megváltójának és urának vallja, és a pogány közegben is elkezdi Őt mint tanítványa követni? 1. Beszéljen Istenről, 2. éljen Isten szerint, 3. és legyen kész szenvedni Istenért.

Beszéljen Istenről, éljen úgy (függetlenül attól, hogy körülötte hogyan élnek), ahogyan azt megismerte mint Isten akaratát, és vállalja azt, ha gúnyolják, rágalmazzák, bolondnak nézik, hátratételt szenved Istenért, Jézus Krisztusért.

1. Legyen tehát természetes minden hívő számára, hogy amit addig megtudott az élő Istenről és az Ő munkájáról, azt ne titkolja el mások előtt. Szeresse annyira a környezetét, hogy elmondja nekik is: "Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket..."

Először most is bátorságot önt beléjük, hogy nem vagytok ti akárkik. Isten kihívott titeket a pogányságból, Isten a tulajdon népévé tett titeket, az egyetlen valóban Istent, az élő igaz Istent ti Atyátoknak tudhatjátok, és mint az Ő gyermekei, beszélhettek róla. Mit kaptatok eddig tőle? Mondjátok el a többieknek, hogy ők is kaphatnak ilyeneket, nemcsak titeket ajándékozott meg ezzel!

Titeket Isten kihozott abból a nagy lelki sötétségből, amiben éltetek, a többiek még mindig abban vannak. De nehogy emiatt megvessétek őket, hanem világítsatok nekik, mutassátok az élő Istenhez vezető utat. Mondjátok el annak a nagy tetteit, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket.

Kicsit később megint csak bátorításul mondja nekik, hogy nem kell ezt mindig nektek kezdenetek. Mert sokszor a mai hivők is izzadnak amiatt, hogy kezdjem el, mit mondjak először, kit szólítsak meg. Megnyugtatja őket, hogy hogyan nem kell izgulni. Így olvassuk itt: "Legyetek készen mindig számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet, mégpedig szelíden és tisztelettudóan." (3,15).

Ha megkérdeznek, akkor el ne titkoljátok, hogy mi történt az életetekben. Az eddigi legnagyobb esemény, hogy az élő Isten megszólított titeket és megváltozott az életetek. Nektek már reménységetek is van, nekik még nincs. Ti már a láthatatlanokat is érzékelitek. Beszéljetek arról, amit eddig a ti életetekben elvégzett Isten. Nem kell előadást tartani, azt mondjátok el, hogy mit tudtok eddig róla, és mit végzett el az életetekben. A bennetek levő reménységet mondjátok el röviden. Ezt viszont ne szégyelljétek, legyetek készen! Aztán, ha megkérdeznek, válaszoljatok a kérdésre.

Aki tehát megismerte Isten szeretetét és hitet kapott tőle, az másoknak is beszéljen Istenről.

2. A második, amit mond: éljetek is úgy, ahogy Isten azt nektek mondja. Amit eddig az életetekben bűnnek ítélt, azt hagyjátok abba. Amilyen új lehetőségeket megnyitott előttetek, azokkal éljetek. Amilyen új kincseket, lelki értékeket kaptatok tőle, azokat ragyogtassátok fel és osszátok meg másokkal is. Mert hogyan lehet védekezni a rosszindulatú és ostoba rágalmak ellen? Négyszer vagy ötször leírja ezt ebben a rövid levélben: Úgy, hogy az életetekkel bizonyítjátok az ellenkezőjét annak, amit rólatok mondanak.

Azt mondják, hogy önzők vagytok. Tegyetek jót, akivel csak lehet, mindenkivel. Azzal is, aki ezt mondta rólatok. Azt mondják: gőgösek vagytok. Maradjatok Jézus Krisztus nagyon alázatos, csendes szolgái és tanítványai. Az ellenkezőjét bizonyítsátok a rágalmaknak, és ez lesz a legfőbb bizonyíték.

Ezért írja itt az apostol nekik: "tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket mint gonosztevőket, a ti jócselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent."

Eszünkbe jut Jézusnak a Hegyi beszédből gyakran idézett mondata: "Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy látva a ti cselekedeteiteket, dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." (Mt 5,16).

Mellesleg a levél legelején már az apostol tisztázta, hogy alapvetően ez az ő feladatuk, és ez az új lehetőség, amit Istentől kaptak. Ő "aki elhívott titeket, szent, ezért ti magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban." (1,15).

Járja át az Isten szentsége az egész magatartásukat, ne csak a gondolataikat. Ne csak szavaikban jelenjen meg az, hogy mit ismertek meg eddig Istenből, hanem a puszta jelenlétük legyen Istenre mutatás, bizonyságtétel. Bőven elég, hogy úgy kezdenek el élni, ahogy azt Isten nekik mondja, ahhoz, hogy felfigyeljenek a többiek, mert ez annyira különbözik a pogányoktól, akik között éltek. Világítani fog az életük.

Érdekes, hogy mi-minden gyümölcsét említi meg az apostol ebben a levélben a szent életnek. Jézus tanítványai nemcsak beszélnek az ő Urukról, hanem úgy is élnek, hogy meglátszik, hogy Jézus él hit által a szívükben. Az elnémítja az ellenségeiket - ígéri itt nekik -, néhányan közülük még meg is térhetnek ezt látva, hogy ők úgy élnek. Miközben gúnyolják őket, kívánják is. És lesznek olyanok, akik merik követni ezt az utat, dicsőíttetik Isten. Elnémítjátok a rágalmazókat, lesznek, akik megtérnek közülük és dicsőítik Istent. A szent élet tehát misszió is. Jézushoz hívogathat másokat annak az élete, aki igazán Jézus elkötelezett tanítványa.

Olyan furcsát ír itt a következő fejezetben Péter, amikor az asszonyoknak azt mondja: "ha a férjetek közül egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg őket, mert felfigyelnek a ti istenfélő és tiszta életetekre." (3,1-2).

Azt hiszem, hogy nincs is másik hely a Bibliában, ahol arról enne szó, hogy szavak nélkül valaki Isten gyermekévé lehet. Mindig azt halljuk, hogy a hit hallásból van, a hallás Isten igéje által. Itt pedig azt mondja: igévé válhat a ti megszentelt, hiteles életetek a körülöttetek élő pogányok számára. Hirdeti azt a Jézust, aki megváltoztatta az életeteket.

Ismerek néhány ilyen embert, aki először arra figyelt fel, hogy jól ismerte azt az illetőt, aki újjászületett Isten kegyelme által. Tudta, milyen volt, és kénytelen látni, milyen lett. Ilyenkor mindig azt remélik az ilyenek, hogy egy-két napig tart, és majd elmúlik. De nem múlik el. Már egy éve tart. Már évek óta tart. Valóban megváltozott az élete, és ez prédikál. Persze ezt ki kell, és ki lehet egészítenie a szóval való bizonyságtételnek is, de ha ott áll mögötte egy megváltozott élet fedezete, annak a szóbeli bizonyságtételnek is sokkal nagyobb hitele lesz.

3. A harmadik, amit ír az apostol: számoljatok azzal, hogy pusztán azért, hogy Jézus tanítványai lettetek, szenvednetek is kell. Miért? Kinek ártottak ők? Senkinek. Jézus kinek ártott?

A János 15-ben elmagyarázza a tanítványoknak, felkészítve őket, hogy ne csodálkozzatok, ha majd gyűlöl titeket a világ. A világon itt az Isten nélküli gondolkozást és életgyakorlatot érti. Ne csodálkozzatok, mert engem előbb gyűlölt - mondja Jézus. Miért? Mert, ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, ami belőle való, de ti már felülről születtetek, és a világ nem tudja elviselni azt, ami mennyei. Miért? Mert leleplezi az ő sötétségét. A mennyeinek a puszta jelenléte irritálja, izgatja, idegesíti a világot. Mert annyi lelkiismerete mindenkinek van, hogy a szíve mélyén érzi, mi lenne a helyes, s ha valami rosszat tesz, tudja, hogy az rossz.

Amikor látja, hogy valaki képes a helyeset tenni, és folyamatosan azt teszi, ez pedig mindenkinek jobb így, még neki is, aki még ezt nem teszi, akkor megint előjön ez az ambivalencia, amit az előbb említettem, hogy mérges is rá, meg kívánja is. Irigykedik is, meg haragszik is. Aki innen tovább tud lépni, az a világosság fia lesz és Jézus Krisztus tanítványává válik. Amíg nem, addig, ahogy az ismert történet mondja, akkor is megverjük, ha sapka van rajta, akkor is, ha nincs rajta. Egyszerűen azért, mert ő más. És ez a világ tolerál mindenféle "másságot", csak a hiteles krisztusi élet idegesíti.

Igaz az a Napóleonnak tulajdonított mondás, hogy az emberek mindent képesek elhinni, csak ne legyen a Bibliában. Isten igaz igéje az, ami ellen az őshitetlenség ágaskodik bennünk. Isten Szentlelke ezt le tudja győzni. Pál apostolban, meg sokakban ágaskodott sok minden, és Jézus Krisztus hatalma megszelídítette őket és világosságot árasztott beléjük. Amíg a sötétség uralkodik, addig a sötétség a világosságot nem fogadja be - ahogy a János evangéliuma elején olvassuk.

Ezért kell szenvedniük. Ők is kérdezték: miért? Nem bántjuk őket. Mióta hivők vagyunk, sokkal több hasznunkat veszik. Miért bántanak, rágalmaznak? Mért kell szenvednünk? A 4,4-ben így hangzik a válasz: "Azért haragusznak rátok, sőt káromolják Istent is, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába." Elég ez is. Nem megyek velük a kicsapongásba, akkor én csúnya ember vagyok. Jézus ebben is példát adott, és Ő vállalta az ezért való szenvedést.

Erre bátorítja kedvesen és türelmesen Péter apostol ezeket a sokat szenvedett hívőket, amikor ilyeneket ír (nem véletlen, hogy ezt a szakaszt így kezdi): "Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. Sőt amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az Ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek. Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket a Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, az Isten Lelke megnyugszik rajtatok. Közületek tehát senki se szenvedjen mint gyilkos, mint tolvaj, mint gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó. Ha azonban valaki mint keresztyén szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsőítse Istent ezért."

Utána ír arról, hogy mi lesz a mennyei, örökkévaló jutalmuk azoknak, akik a Krisztusért itt szenvedést és gyalázatot vállalnak.

Megint szinte a Hegyi beszédből vett idézet, ami itt elhangzik. A boldogmondásokat Jézus is azzal fejezi be, hogy Boldogok, akik háborúságot szenvednek az én nevemért. Csak ez valóban fontos, hogy ne azért szidjanak valakit, aki keresztyénnek mondja magát, mert ő is ugyanolyan gonosztevő, pletykás, tolvaj és más dolgába avatkozó, mint a többiek, akkor ne gondolja, hogy Istentől kapott kitüntetés a szenvedés, ez az ő gyalázata. De ha a Krisztus nevéért kell szenvedést vállalnia, akár csak hogy valaki gúnyosan elhúzza az ajkát, vagy valami tisztségre amiatt nem őt fogják kinevezni, vagy anyagi hátratétellel is jár ez, nem egy esetben megtörténik ez, akkor azt mondja: egyenesen adjon hálát. Miért? Mert a világ ezeket az ütéseket tulajdonképpen Jézusnak szánja. Aki közel van Jézushoz, egy-egy ütés szele azt is éri. Az igazi ütés rajta csattan, és Ő vigyáz is arra, hogy csak annyit kapjunk belőle, amennyi nekünk kell, hogy alázatban maradjunk, és tudjunk örülni az Ő közelségének.

Péter és János nem esett a fejére, amikor először verték össze őket Jézus miatt, hogy kijövén a Nagytanács elől, örültek, hogy az Ő nevéért gyalázattal illettettek. E mögött az öröm mögött ez volt: köszönjük, Urunk, hogy ennyire közel engedtél magadhoz, hogy a te nevedért minket ütöttek. Tulajdonképpen neked szánták, mi csak egy kicsit kaptunk belőle. Ez kitüntetés. Ugyanakkor erősíti is a hitét annak, aki Jézusért ezt vállalja.

Beszélni Istenről, élni Isten akarata szerint, és vállalni azt a szenvedést, amit Istenért, Jézusért kell kapnunk.

Vajon ennek a fejezetnek az eleje érvényes-e mindannyiunkra, amikor olyan kedvesen azt írja: "Mint újszülött csecsemők..."

Akinek nincs új élete, kérheti Istentől. Akinek van, annak pedig így folytatódik a mondat: "... a hamisítatlan, lelki tejet kívánjátok, és azon növekedjetek." És ahogy növekedtek, tanuljatok meg beszélni, elmondani azt, amit Isten tett az életetekben. Alakuljon át az életetek és hasonlítson egyre jobban arra a Jézusra, aki hit által él a szívetekben. És ha miatta valami hátratételt kell szenvedni, örüljetek neki. Lehet, hogy fáj, lehet, hogy könny is szökik az ember szemébe, csak ökölbe ne szoruljon a kezetek. Mert - majd olvasni fogjuk a következő fejezetekben - Jézus is szenvedett, és Ő szenvedvén nem fenyegetőzött. Amikor szidták, akkor nem kívánt rosszat azoknak, akik Őreá rosszat mondtak, hanem egészen reá bízta ezt Istenre.

Aki önmagát egészen rábízta Istenre, az a vele kapcsolatos igazságszolgáltatást, ítéleteket is egészen letette Isten kezébe, és továbbra is szereti azokat, akik ellenségesen viszonyulnak hozzá. Ha meghallgatják, beszél nekik Isten szeretetéről, él előttük megszentelt életet, és sokszor az győzi meg az ellenséget, ahogyan szenvednek Jézus Krisztus tanítványai.


Imádkozzunk!

Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus, hálásan köszönjük, hogy nemcsak példát adtál nekünk sok mindenre, hanem te teszel képesekké is arra, hogy neked engedelmes életet éljünk. Olyan sok mindent megpróbáltuk már önerőből, és mindig kiderült: nem megy.

Szeretnénk tőled kérni és várni mindent ahhoz, hogy világítson az életünk. Hisszük, hogy te vagy a világ világossága. Kérünk, hogy a te fényed ragyogjon fel bennünk is, és így hadd tudjunk világítani ebben az egyre sötétebb világban.

Köszönjük, hogy ellenségeidért is imádkoztál a kereszten. Add a mi szívünkbe is ezt a szeretetet.

Kérünk, hogy te adj nekünk szót, amikor kinyitjuk a szánkat, hogy tudjuk mutatni másoknak is a hozzád vezető utat. Járja át egyre teljesebben az életünket a te szentséged és tisztaságod, és a puszta jelenlétünk hadd mutasson rád, és dicsőítsen téged. Ha pedig bármi rosszat kell elszenvednünk éretted, segíts, hogy örömnek tartsuk azt, és tudjunk imádkozni azokért, akik megrövidítenek, vagy ütnek bennünket.

Kérünk, segíts most ebben a csendben a magunk imádságát is elmondani neked.

Ámen.