PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK |
Pasarét, 2006. szeptember 17. Cseri Kálmán |
Alapige: 2Sám 12,7-13, 1Kir 2,1-4
Akkor ezt mondta Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Én kentelek fel Izráel királyává, és én mentettelek meg Saul kezéből. Neked adtam uradnak a házát, és a te öledbe adtam urad feleségeit. Neked adtam Izráel és Júda házát is. És ha ezt kevesellted volna, még sok mindent adtam volna neked. Miért vetetted meg az Úr szavát, miért tettél olyat, ami nem tetszik neki?! A hettita Úriást fegyverrel vágattad le, hogy a feleségét feleségül vehesd; őt magát pedig meggyilkoltattad az ammóniak fegyverével! Ezért nem távozik el soha a fegyver a te házadtól, mivel megvetettél engem, és elvetted a hettita Úriás feleségét, hogy a te feleséged legyen.
Ezt mondja az Úr: Éppen a saját házadból fogok bajt hozni rád. Feleségeidet szemed láttára veszem el, és másnak adom, aki fényes nappal fog a feleségeiddel hálni. Mert te titokban cselekedtél, de én egész Izráel előtt és napvilágnál cselekszem ezt.
Akkor ezt mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! Nátán így felelt Dávidnak: Az Úr is elengedte vétkedet, nem halsz meg.
Amikor közeledett Dávid halálának az ideje, ezt a parancsot adta fiának, Salamonnak: Én már elmegyek azon az úton, amelyen minden földi ember elmegy. Légy erős, légy férfi! Tartsd meg, amit Istened, az Úr rád bízott! Járj az Ő útján, tartsd meg rendelkezéseit, parancsolatait, döntéseit és intelmeit, ahogyan meg vannak írva Mózes törvényében. Akkor boldogulsz mindenben, amit teszel és mindenütt, ahova fordulsz
Akkor beteljesíti az Úr a nekem adott ígéretét, amikor ezt mondta: Ha vigyáznak fiaid útjukra, és állhatatosan előttem járnak teljes szívvel és teljes lélekkel, akkor nem vesznek ki utódaid Izráel trónjáról.
Imádkozzunk!
Mindenható Istenünk, szerető mennyei Atyánk, magasztalunk mindazért, amit eddig igéddel elvégeztél az életünkben. Köszönjük, hogy szóba állsz velünk. Köszönjük, hogy azok után is van szavad hozzánk, hogy olyan sokszor elengedtük fülünk mellett érdekünkben mondott szavaidat, és még olyan is volt, hogy tudva tudtuk, mi lenne az akaratod, és mégis mást, olykor annak az ellenkezőjét cselekedtük. Isten, légy irgalmas nekünk bűnösöknek!
Köszönjük, hogy végtelen nagy szeretetből mégis magadhoz hívsz most újra, és beszélni akarsz velünk. Áraszd ki ránk Szentlelkedet, hogy értsük, amit mondasz és egyetértsünk veled. Könyörülj rajtunk, hogy igédnek ne csak hallgatói, hanem megtartói legyünk, hogy a te igéd megtartsa, megmentse az életünket.
Kérjük alázatosan, hogy ma este is, és ennek a hétnek minden estéjén beszélj velünk egészen személyesen, és te magad győzz meg minket arról, hogy a sokféle beszéd közül, amit hallunk, és amit mi is mondunk, micsoda az igazság. Add, hogy legyen bátorságunk igédet, ami maga az igazság, vállalni.
Ajándékozz meg most külső-belső csenddel és a te halk és szelíd szavaddal, amivel egészen újjá tudod formálni az életünket.
Ámen.
Igehirdetés
Ha Isten éltet minket, ezen a héten minden este hallgathatjuk majd az Ő igéjét. Ma arról szeretnék szólni, milyen nagy kiváltság, milyen óriási lehetőség Isten igéjét hallani.
A Bibliából tudjuk, hogy Isten mindent az Ő beszédével végez el. Amit Ő akar, azt kimondja, és amit kimondott, az megvalósul. Így hozta létre a semmiből a világmindenséget és így teremti egészen újjá mindazoknak az életét, akiknek az életébe egyszer beleszól, ezzel elkezdi formálni őket, és végzi az Ő munkáját egészen halálunk pillanatáig.
Megemlítem, hogy mindaz, ami az életemben szép és nemes, Isten igéjének a gyümölcse. Egy igehirdetésen döbbentem rá arra, hogy elveszett ember vagyok minden vallásosságommal együtt. Egy igehirdetést hallgatva lett egészen világos számomra, hogy Jézus Krisztus golgotai kereszthalála és elrontott életem között közvetlen összefüggés van. Neki azért kellett meghalnia - ahogy Ő maga mondja a Szentírásban -, mert ilyen vagyok, amilyen, és mivel Ő ezeknek az én bűneimnek az Isten szerinti igazságos büntetését szenvedte el a kereszten, nekem már nem kell ezek miatt elkárhoznom, mert Isten ezt az ítéletet még egyszer nem hajtja végre rajtam. Ez az egész életemet új alapokra helyezte.
Azóta is hányszor előfordult, hogy egy bibliai igét olvasva, egy igehirdetésre figyelve, vagy egy hívő testvérrel beszélgetve lett egészen nyilvánvalóvá valamilyen bűnöm, hibám, tévedésem, és ugyanígy egy igével tett bizonyossá Isten arról, hogy megbocsáttattak az én megvallott bűneim. Hányszor előfordult, hogy egy-egy döntés előtt Isten igéjéből áradt világosság, és csak azért tudtunk helyesen dönteni. Hányszor volt az, hogy egy-egy kritikus helyzetben Isten egy igét juttatott eszembe, és azért nem tettem meg valamit, amit már elhatároztam, mert nyilvánvaló lett, hogy az nem kedves neki. Egy-egy igével bátorított, amikor nem akartam elindulni egy nehéz útra, erőmet meghaladó feladat elvégzésére, és amire Ő bátorított, oda el is kísért, és ott láthattam, hogy Ő hogyan munkálkodik.
Isten ma is az Ő igéjével munkálkodik bennünk is, és minden jót el tud végezni az életünkben. Ezért nagy kiváltság az, hogy Ő szól, és mi hallhatjuk az Ő szavát.
A Biblia azt mondja, hogy nem csak azzal ajándékoz meg Isten minket, hogy szól, hanem még az is az Ő ajándéka és munkája, hogy ha megérthetjük, amit mond, ha magunkra tudjuk venni, és még arra is Ő tesz képesekké, hogy aszerint cselekedjünk.
Akkor mi a mi dolgunk? Csak az, hogy olvassuk, hallgassuk és vegyük komolyan, amit mondott. Ez ugyanúgy történik, mint a lebarnulás. A nap süt, a szervezetünk megfelelően reagál rá. A mi dolgunk az, hogy vessük le a szükségtelen ruhákat és tegyük ki magunkat a napsütés hatásának. Aztán lebarnulunk.
A mi dolgunk az, hogy vessük le a velünk született sok előítéletet, fenntartást, Istennel szembeni bizalmatlanságot, a magunk gőgjét és büszkeségét, és tegyük ki magunkat Isten igéje hatásának. A többit Ő mind elvégzi. Ő fog hitet teremteni kételkedő és hitetlen szívünkben. Meg van írva: a hit hallásból van, mégpedig az Isten igéjének hallásából. Ő fog elsegíteni igazi önismeretre. Ő segít el minket helyes Isten-ismeretre. Mindent Ő végez el az életünkben. A Jézus Krisztus keresztjéről szóló beszéd megmenti az életünket. Kiment a kárhozatból, a halálból, és eligazít a hétköznapok konkrét kérdéseiben is. Segítséget ad az útvesztőben.
Isten az Ő igéjét sokszor embereken keresztül juttatja el hozzánk. Megbíz embereket, s az Ő igéjét adja a szájukba. Úgy kell hallgatnunk ezeket az embereket, mint akiken keresztül maga Isten beszél hozzánk. Néha nem könnyű ez, de mégis erre bátorít a Szentírás. Ugyanakkor azzal a bizonyossággal kell hallgatnunk, hogy amit mi hallunk így, azt nekünk mondja Isten. Ne másoknak hallgassuk az igét. Erről egyébként a Szentlélek bizonyosakká tesz majd bennünket, mert a hívőket Ő erről bizonyosakká teszi. A Szentlélek értelmezi nekünk az igét, miközben olvassuk vagy hallgatjuk. Ő teszi ki a hangsúlyjeleket, és Ő teszi azt számunka meggyőzővé is.
Ennek persze sok akadálya lehet, de a legfőbb akadálya az, ha valaki nem olvassa és nem hallgatja Isten igéjét. Ezért hívlak titeket nagy-nagy szeretettel ezekre a most következő estékre is. Tisztában vagyok azzal, hogy mindannyiunknak milyen sok tennivalónk van, hogy sokszor kifacsarják minden erőnket estére, hogy még az is probléma, hogy 6-ra valaki ideérjen, főleg, ha messziről jön, vagy hosszan tart a munkája stb. Most csak azt tudom mondani: mindig nagy ajándék az, ha Isten különös igét, mondanivalót készít el a számunkra és érdemes ennek érdekében áldozatot is hozni.
Az Ő igéjét hallgatva kapunk érdemi, igaz választ a végső nagy kérdésekre, és az Ő igéjét hallgatva kapunk segítséget tőle a magunk személyes életének csetlés-botlásai közepette a magunk döntéseihez is.
Vendég-igehirdető testvérünk holnaptól kezdve Dávidról fog beszélni. A bibliai Dávid király élete remek szemléltető példa arra, hogy Isten mi-mindent tud elvégezni egy hívő ember életében pusztán az Ő beszédével. Ahogy azt a fiatal pásztorfiút elhívta és közölte vele, hogy a nép királya lesz, ahogy erre felkészítette, ahogy formálta, vezette, ítélte és feloldozta a bűnei alól, mindezt Isten az igéjével végezte el.
Nem tudom, feltűnt-e, hogy a felolvasott rövid szakaszban hányszor fordult elő ez: ezt mondta az Úr. Akár közvetlenül mondta Dávidnak, akár Nátán profétán keresztül, akár Dávid mondja tovább az ő szeretett fiának, de ott van mindenütt, hogy mit mondott az Úr, mert azt mondja Salamonnak is, hogy akkor fogsz boldogulni, ha ragaszkodsz ahhoz, ami meg van írva. Az akkori Bibliában a Mózes könyvében, nekünk pedig a teljes Szentírásban.
Nagy ajándéka tehát Istennek az Ő igéje, és ezért gondoltam arra, hogy bevezetőként elevenítsünk meg néhány jelenetet Dávid életéből. Említsünk néhány példát arra, hogy milyen haszna van annak, ha egy ember vételre állítja a szívét, figyelni kezd Istenre, érti, amit Ő mond, és ahhoz igazítja az életét. Ezt semmi nem pótolja! Sem műveltség, sem pénz, sem összeköttetés, sem intuíció, sem velünk született adottságok, sem bölcs tanácsadók, semmi nem pótolja azt, ha valaki megszokja, hogy Istent kérdezi, elkezdi érteni azt, amit Ő mond, igényli azt, amit Ő mond, és kész újra és újra ahhoz igazítani az életét.
Néhány ilyen jelenetre hadd emlékeztessem a gyülekezetet. Elolvastam a Dávidról szóló teljes bibliai kijelentést, és a legfontosabbakat szeretném most csak megemlíteni.
1. Dávid mint édesapjának a legkisebb fia, őrizte a család nyáját, a család vagyonát. Az volt akkor a vagyon. Terelgette a nyájat, közben pengette azokat a hangszereket, amiken tudott játszani. Egyszer csak Sámuel prófétán keresztül szólt hozzá Isten. Megtudta, hogy mi Isten terve az ő kicsi életével. Egészen személyes programot kapott Istentől a prófétán keresztül.
Némi értetlenséggel, de teljes engedelmességgel már áment mondott rá. Nem tudom mit jelent ez, de ha ez az Úr akarata, legyen meg az Ő akarata. Később, amikor temérdek nehézségen kellett átverekednie magát, micsoda erőt jelentett ez a számára, hogy nem ő vállalkozott erre a tisztségre, nem ő akart király lenni, mint sok önjelölt akkor és később is. Isten hívta el őt erre, akkor ő számíthat arra, aki őt elhívta. Aki elhívta az ismerte őt akkor is, ismeri őt most is. Ebben a helyzetben is, amiben éppen volt, Őreá figyel, és Őreá bízza az egész jövőjét. De ez úgy indult el: szólt hozzá az Úr egy prófétán keresztül. (1Sám 16).
2. Élete során sokszor került nehéz döntések elé. Jött a hír, felderítés akkor is volt, ellenség fenyegeti az országot. Mit tegyen? Támadjon vagy várja meg, amíg védekezni kell? Most vagy később? Ennyi vagy annyi katonával? Nem unta meg újra és újra kérdezni az Urat. Isten késszé tette a szívét, hogy megértse, amit Isten neki mondott. Néha olyan konkrét tanácsokat kapott, hogy még azt is megmondta az Úr melyik irányból, és milyen módon támadjon vagy védekezzen, és ezen mindig áldás volt. Mennyivel bátrabban szállhatott így szembe óriási túlerővel szemben is, hogy előtte elhangzott az a mondat: menj el nyugodtan - mondta az Úr neki -, mert kezedbe adtam őket. Akkor ezt már csak végre kell hajtani. Nem neki kell itt valami nagy hőstettet véghez vinnie. Ezt is megelőzte az, hogy kérdezte, megértette, elfogadta, és ragaszkodott Isten utasításához. És Isten újra és újra igazolta ezt.
3. Hányszor előfordult, hogy az mentette meg őt egy-egy kritikus helyzetben, hogy Isten eszébe juttatott egy igét. Valamit, amit korábban már hallott, vagy amit ismerhetett a Mózes törvényeiből. Ott a nehéz helyzetben - ma így mondanánk - egyszer csak beugrott az emlékezetébe az ige és tudta magát mihez tartani. Amikor ennek engedelmeskedett, azon mindig áldás volt. Az volt a megoldás, az jelentette a szabadulást.
Ezért nem ölte meg ádáz ellenségét, Sault, amikor megtehette volna, és amikor a legjobb barátai is erre bátorították, és minden porcikája ezt akarta, mégis nemet mondott, és ezért nem áll bosszút azon a gézengúzon, aki őt megalázta, kigúnyolta, rágalmazta nagy nyilvánosság előtt, mert eszébe jutott egy ige, és az igét idézi is a barátoknak: hogy képzelitek ezt? Hiszen meg van írva. Hogyan tehetném az ellenkezőjét Isten akaratának? (1Sám 26, 2Sám 16).
Azt hiszem, többen vagyunk itt, akik el tudnánk mondani, hogy szó szerint beteljesedik a hívők életében, amit Jézus ígért: a Szentlélek eszetekbe juttatja azt, amit én tanítottam nektek. És ha készek vagyunk engedni is annak, amit eszünkbe juttatott, azon mindig áldás van.
4. De munkájában, a leghétköznapibb feladatai között is óriási segítség volt Dávidnak, hogy figyelt Isten igéjére. Politikai, gazdasági, személyi, hadászati kérdésekben biztos eligazítást jelentett neki Isten tanácsa.
Amikor Saul meghalt és ő a trónra került, tapasztalatlan emberként kellett munkához látnia. Rettenetes állapotban vette át az országot és a népet. Megosztott, szétzilált, tönkretett ország és nép volt az abban a helyzetben. Egyszerre sok ügyet kellett intéznie tapasztalatok nélkül. Ő kérdezte az Urat, és Isten tanácsolta őt egészen valóságos módon úgy, ahogy ezt ma is sokan tapasztaljuk. Ő értette, egyetértett vele és cselekedte. Ez is mind Isten csodája és munkája volt az Ő életében is, meg ilyen magunkfajta, 21. századi mezei hívő ember életében is, hogy érthetjük, hogy egyetértünk vele, nem vitatkozunk, okoskodunk, és elkezdjük cselekedni. És képesek vagyunk cselekedni. Ez mind-mind az Ő ajándéka. De ez azzal kezdődik: Ő szól, s a hívő azt komolyan veszi. (2Sám 2,21).
5. Akárkin keresztül szól. Mert ezt is megfigyelhetjük Dávid életében. Nemcsak a nagy Nátán prófétát tekintette Isten követének. Nemcsak az ő utódát, Gád prófétát, hanem egyszer az ő rosszakarójának a feleségét, bizonyos Abigailt is. Abban az időben, amikor az asszonyokat másodrendű embereknek tekintették, és Dávid már elhatározott egy bátor cselekedetet és éppen nagy dérrel-dúrral a katonáival együtt igyekeztek azt megvalósítani, elé jött ez az asszony és óvta őt ettől a lépéstől. És mit mond neki Dávid? "Áldott az Úr, aki még idejében ideküldött téged, és áldott vagy te, hogy ezt elmondtad és így megakadályoztál abban, hogy összevérezzem a kezemet, és gyilkosságba keveredjem". Nem azt mondja: senki fehérnép, félre az útból, ne akadályozz bennünket, hanem: Áldott az Úr, aki most rajtad keresztül szólt! Amikor Isten szavát felismerte, Dávid mindig nagyon kicsivé lett. Megalázta magát és engedelmeskedett annak. (1Sám 25).
6. Kivéve egy nagyon kényes helyzetben, amikor gyorsan döntött a saját feje szerint. Amikor a vére és az ösztönei hajtották, itt nem jutott eszébe, hogy megkérdezze az Urat. Itt valahogy nem volt fogékony arra, hogy eszébe juthasson egy régen ismert ige.
A barlangban, amikor Sault nem ölte meg, beugrott neki: ne ölj! Itt nem jutott eszébe. Az sem jutott eszébe: ne légy házasságtörő! Az egész dolog engedetlenséggel kezdődött, mert a hadsereg elment a harcba, ő meg otthon maradt. Ez sem volt helyes. Lustálkodott, s eközben látta meg a fürdőző Betsabét. Aztán ebből lett a házasságtörés meg a gyilkosság. Mindezt egymás után úgy, hogy nem világított neki Isten igéje. De Isten szerette őt annyira, hogy elküldte Nátán prófétát, és ő keményen fejére olvasta bűneit. Dávid nem magyarázkodik, nem mentegetőzik, nem csukatja börtönbe Nátánt, mint ahogy sok király tette az igazmondó prófétákkal, hanem összetörik az ige igazságának a súlya alatt. Megrendítő, őszinte bűnvallással néven nevezi a bűneit, és Istent kérdezi: van-e erre bocsánat? (2Sám 11-12).
Azt olvastuk, hogy Isten vádja az volt Dávid ellen, hogy "megvetetted az Úr szavát." És a következő mondat hogyan szól? Megvetettél engem - mondja neki Isten. Aki Isten szavát megveti, az magát a mindenható Istent veti meg.
Hogy lehet megvetni Isteni szavát? Háromféleképpen is. Vagy úgy, hogy nem hallgatom, nem érdekel, a nélkül is megvagyok. Vagy úgy, hogy úgy teszek, mintha hallgatnám, de nem vagyok ott. Végig lehet ülni egy istentiszteletet úgy, hogy egészen másutt jár az ember esze, és esze ágában sincs, hogy engedelmeskedjék is annak, amit hallott. És lehet úgy is megvetni, hogy nagyon jól tudom, mi az Ő akarata, és mégsem azt cselekszem. Az teljesen mindegy, hogyan próbálom megmagyarázni, hogy mi már a 21. században élünk, azt másképp kell érteni, meg én különleges lény vagyok, az énreám nem vonatkozik. A valóság az: nem cselekszi azt, amiről tudja pedig, hogy az Isten akarata.
Ügyelnünk kell, hogy egyik formában se vessük meg az Úr szavát. Ne vessük meg az Urat, mert Ő mindig a javunkat akarja.
Ez kiderül itt is, mert ugyanaz az Isten, aki kíméletlenül leleplezi Dávid bűneit, és a fejére olvassa, ugyanaz az Isten ugyanazon a prófétán keresztül üzeni neki a bűnbocsátó kegyelmet. Dávid megírja a 32. meg az 51. zsoltárt, amelyikben fellélegzik: levetted rólam bűneimnek terhét. Erről is igéje tette őt bizonyossá, nem maga találta ki, nem szuggesztióval akarja bemagyarázni saját magának, nem Nátán akar udvarolni a királynak - a prófétáknak ez sohasem volt szokásuk, csak a hamis prófétáknak -, hanem Isten üzeni neki. Aki előbb leleplezte és elítélte, az most feloldozza, mert a bűnbánó bűnösnek van bocsánat. Erről is csak Isten tudja őt bizonyossá tenni, és csak az Ő szava hiteles e tekintetben is.
7. Az utolsó jelenet: Dávid megöregedett. Élete végén egy nagy hálaadó imádságot mond Istennek. Megpróbálja megköszönni mindazt, amit hosszú és küzdelmes uralkodása során kapott tőle. Miért hálás leginkább? Ezt olvassuk a 22. részben: "Te vagy, Uram, a mécsesem, az Úr fénysugarat adott nekem a sötétségben." "Az Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz." (29, 31 v.)
Isten igéjéből áradt világosság az ő sokszor beborult, besötétedett útjára. És Isten szavát minden esetben igaznak találta. Most hálát ad, hogy Isten szóba állt vele, hogy a bűnei után is beszélt vele. Hálát ad, hogy ő érthette az igét és cselekedhette azt, mert az Úr beszéde színigaz, és az Úr igéjéből világosság árad.
Amikor pedig halálos ágyán végrendelkezik, akkor fiát és utódát azzal bátorítja, amit hallottunk az elején: "Légy erős, légy férfi! Tartsd meg, amit Istened, az Úr rád bízott! Járj az Ő útján, tartsd meg rendelkezéseit, parancsolatait, döntéseit és intelmeit, ahogyan meg vannak írva Mózes törvényében. Akkor boldogulsz mindenben, amit teszel és mindenütt, ahová fordulsz."
Vagyis az ifjú király boldogulása attól függ, hogy mennyire ragaszkodik Isten írott és kijelentett igéjéhez.
És a mi boldogulásunk is ettől függ. Sokkal előnyösebb helyzetben vagyunk, mint Dávid volt. Nekünk kezünkben van már a teljes Szentírás. Ismerhetjük a mi Megváltónkat, aki azt mondta magáról: Ő a jó Pásztor, aki az Ő szavával hívogatja a nyáját. A keleti pásztor mindig a nyáj előtt ment.
Hadd iktassak közbe egy igaz történetet, amit nemrégen olvastam. Valaki Izráelben elmondta a turistáknak, hogy itt a pásztor mindig a nyáj előtt jár. Ez így van évezredek óta, és sajátos hangon hívogatja a bárányokat. Akkor, ahogy mentek az autóbusszal, láttak egy nyájat, ami mögött ment valaki és terelgette a nyájat. Megállt a busz és a makacs turisták tisztázni akarták, hogyan van ez. Odamentek a pásztorhoz és megkérdezték: milyen új szokás ez? Az mondja: semmi új szokás nincs, ő nem a pásztora a nyájnak, ő a mészáros, aki tereli a nyájat.
Nos, a jó pásztor hívogatja a nyájat. Ez van a Bibliában is, és ez a gyakorlat még ma is ott, ahol az Úr Jézus járt. Jézus azt mondja: "Az én juhaim hallják az én szavamat és követnek engem, mert ismerik a szavamat. Idegent nem követnek, mert ismerik az igaz pásztort." (Jn 10).
Ismerjük-e az Ő szavát? Szoktatni kell a fülünket a jó Pásztor szavához. Rá kell hangolódnunk az Ő igéjére. Fel kell tudni ismerni, hogy ez most Isten szava, vagy valaki meg akar téveszteni. Ebben a Szentlélek segíti a hívőt. Isten azzal segít, hogy újra és újra szól, és megszokhatjuk, hogy milyen az Ő szava.
Isten igéje ma is ugyanígy vezeti, védi, ítéli, feloldozza, tanácsolja a benne hívőket. Jó lenne, ha komolyan vennénk Jakab apostol figyelmeztetését, aki azt mondta: "Szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, és az megmenti a ti életeteket." Isten még szól. Ezért tekintem nagy ajándéknak ezt a hetet is, amire készülünk, a magam számára is egészen személyesen. Nem tudom, el szokták-e olvasni azt a nagy betűs igét, amit időnként kicserélünk a templom előtt. Most az van kinn: "Keressétek az Urat, amíg megtalálható." Hallgassátok Őt addig, amíg erre lehetőség van.
Jó lenne, ha mától kezdve sokkal inkább így olvasnánk, hallgatnánk és mondanánk tovább másoknak is Isten igéjét, mint amit Ő mond nekünk, mindig a mi javunkra. Jó lenne, ha mindannyiunk imádságává válna:
Igéddel áldj meg bennünket Urunk,
Így lesz e hajlék lelki otthonunk,
Buzdíts, hogy szívvel szolgáljunk neked,
Áraszd e házra áldott Lelkedet!
Igéddel hívtál most is, hű Urunk,
Bármerre küldesz, bátran indulunk,
Buzdíts, hogy szívvel szolgáljunk neked.
Áraszd ki ránk is áldott Lelkedet!
Imádkozzunk!
Köszönjük Istenünk, hogy mindenen keresztül meg tudsz szólítani minket. Köszönjük az írott igét, és köszönjük, hogy van Bibliánk.
Bocsásd meg, ha csukva marad. Bocsásd meg, ha sokszor nem értjük és azért csukjuk be dolgunk végezetlenül. Bocsásd meg, ha sok mindent megértettünk már belőle, és mégsem a szerint élünk.
Köszönjük, hogy te tudsz beszélni az eseményeken keresztül is. Köszönjük, hogy küldtél már hozzánk sokszor küldötteket. Bocsásd meg, ha a személyük miatt nem vettük komolyan, amit te üzentél.
Áldunk azért, amit ma mondtál nekünk. Segíts ezt komolyan venni.
Tudjuk, Úr Jézus, hogy minden szavad Lélek és élet. Nekünk ebben a lelketlen világban pontosan erre van szükségünk.
Ajándékozz meg minket azzal az új élettel, azzal az egyre gazdagodó, elvehetetlen isteni élettel, amit a te igéddel tudsz teremteni bennünk.
Készítsd el az igét ennek a hétnek az estéire is. Szentlelked vezesse a szolgáló lelkészt, és Szentlelkeddel tölts be mindnyájunkat, hogy értsük és szeressük elrendelt utunkat, s minden parancsodat.
Kérünk, segíts most ebben a csendben a magunk imáját is elmondani neked.
Ámen.