Ezek a versek megmutatják, hogy megaláztatás keresztyénnek lenni. Természetes gondolkozásunk szerint valaki azért nem üt vissza, mert gyáva; de szellemi értelemben véve, ha nem üt vissza, alkalma van Isten Fiát kiábrázolni. Nemcsak neheztelned nem kell amiatt, hogy megbántanak, hanem ezt az alkalmat fel kell használnod arra, hogy Isten Fiát kiábrázolhasd. Jézus természetét nem lehet utánozni; vagy megvan benned vagy nincsen. A szentnek a személyes bántás alkalmat nyújt arra, hogy kiábrázolja, milyen hihetetlenül drága az Úr Jézus kedvessége.

A Hegyi beszéd nem azt tanítja: teljesítsd a kötelességedet, hanem ezt: tedd meg, ami nem kötelességed. Nem kötelességed két mérföldre elmenni, vagy odafordítani a másik orcádat, ha megütnek; de Jézus azt mondja: ha az Ő tanítványai vagyunk, megtesszük ezt. Akkor már nem az él benned, hogy: „Jó, de nem tudok többet tenni, annyira hamisan állítottak be és annyira félreértettek.” Valahányszor kapaszkodva ragaszkodom az igazamhoz és a jogaimhoz, mindannyiszor fájdalmat okozok Isten Fiának. De ha felfogom az ütést, megkímélhetem Jézust ettől a fájdalomtól. Ez az értelme ennek az Igének: „Betöltöm, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek...” (Kol 1,24). A tanítvány tudatában van annak, hogy nem a saját becsülete forog kockán az életében, hanem Urának becsülete.

Ne keresd az igazságosságot a másikban, de légy te magad mindig igazságos. Mi mindig igazságosságot keresünk a magunk számára: de a Hegyi beszéd azt tanítja: „Ne keresd az igazságosságot, de légy mindig igazságos.”