Egyéb anyagok
A gyülekezet gondozásában megjelent kiadványaink megvásárolhatók az iratterjesztésben istentiszteletek elott és után.
Ahol Ábrahám megállt, sátrat épített, és mellé mindig épített oltárt is, amelynél Istent imádta. Volt azonban életében egy idoszak, amikor Isten nélkül járta útját, s ennek rossz következményeit el is kellett szenvednie. Visszatért hát az utolsó otthagyott oltárhoz, és így Istenhez.
Isten nagy kegyelme, hogy életünk útján odatalálhatunk, illetve hutlenségünk után visszatalálhatunk ohozzá. Jézus Krisztusnak a Golgota oltárán bemutatott áldozata tette lehetové, hogy a megtéro bunösnek Isten bocsánatot és új lehetoséget ad a vele való járásra.
Ez az evangelizációs sorozat olyan embereket mutat be bibliai történeken keresztül, akiket közös jellemvonásuk kapcsol Jézus Krisztushoz, mégpedig az, hogy életüknek egy pontján térdet hajtottak, valamiképpen leborultak Jézus előtt.
Az azonos vagy hasonló testtartás, mozdulat mögött eltérő lelkületek, vágyak, kérdések feszülnek, ezért különböznek egymástól. A közös bennük mégis az, hogy Jézus Krisztust Úrnak vallják, és azért borulnak le Ő előtte, mert tudják: jó leborulni, majd azután Tőle elindulni, és így folytatni életük útját.
„Ezért fel is magasztalta őt az Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”
(Filippi 2, 9-11)
Ez az evangelizációs sorozat olyan embereket mutat be bibliai történeken keresztül, akiket közös jellemvonásuk kapcsol Jézus Krisztushoz, mégpedig az, hogy életüknek egy pontján térdet hajtottak, valamiképpen leborultak Jézus előtt.
Az azonos vagy hasonló testtartás, mozdulat mögött eltérő lelkületek, vágyak, kérdések feszülnek, ezért különböznek egymástól. A közös bennük mégis az, hogy Jézus Krisztust Úrnak vallják, és azért borulnak le Ő előtte, mert tudják: jó leborulni, majd azután Tőle elindulni, és így folytatni életük útját.
„Ezért fel is magasztalta őt az Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”
(Filippi 2, 9-11)
Jézus mondja: „Újonnan kell születnetek. A szél arra fúj, amerre akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől születik.” A hasonlat arra utal, hogy a szelet nem látjuk, de a munkáját tapasztaljuk.
Isten Lelkének a jelenléte sem látható, de munkája, amit az emberekben elvégez, nagyon is valóságos. A legkeményebb szívet is újjáteremti, a legelrejtettebb bűnöket is világosságra hozza, a legkétségbeesettebb embert is meg tudja vigasztalni, s új erővel tölti meg.
Már az 1. században üldözött keresztyéneknek is nagy szükségük volt arra, hogy megalapozott reménységük legyen Jézus Krisztusban. A 21. század keresztyénségének a sokféle fenyegetettség közt is nagy szüksége van erre. Ez az írás a Jelenések könyvének akkori üzenetét próbálja a mai korra alkalmazni azzal a törekvéssel, hogy a nehezen érthető jelképek világosabbá váljanak. A Szentírás könyveinek van egy konkrét, akkor érvényes jelentésük, amikor íródtak, és van örökkévaló, a mai kor olvasóira nézve is érvényes jelentésük.
„Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk.” (Róma 15,4)
Pál apostol erre akarja bátorítani Timótheust: a célra nézz! Timótheus, téged Isten azzal a kiváltsággal ajándékozott meg, hogy embereknek az evangéliumot hirdetheted. Miközben beszélsz, sokan rádöbbennek arra, hogy Isten oket is örök üdvösségre hívta el, és örök dicsoséget kapnak majd. Ez mindent megér. Ezt a szolgálatot csak úgy lehet végezni, hogy közben egy sor kellemetlenség, gúny, megaláztatás, hátratétel ér. Ez vele jár. Egyre nehezebb lesz a helyzetük azoknak, akik az evangéliumot hirdetik, de embereket a halálból az életre segíteni – van ennél nagyobb dolog? Abba ne hagyd, a célra nézz!
A legjobb házasságban is támadhat feszültség, adódhatnak bajok, válságba kerülhet két ember kapcsolata.
Nem az a végzetes baj, ha egy házasságban feszültség támad, hanem az, hogy ezt nem tekintik betegségnek, ha elkezdik magyarázni, mentegetni, takargatni. Átmentegetni holnapra, meg a jövő hétre, ahelyett, hogy lelepleznék, nevén neveznék és együtt legyőznék.
Akkor kerülhetők el tehát a válságok és küszöbölhetők ki a feszültségek, ha nem két akarat győzködik egymással, hanem egy akaratra jutnak ketten, és az az egy akarat érvényesül.
Hívő emberek számára kétségtelen, hogy ez Isten akarata kell hogy legyen. Hívő embereknek éppen a házasság komoly iskola arra, hogy megtanulják szív szerint imádkozni Dávid könyörgését: „Taníts engem a Te akaratodat teljesítenem, mert Te vagy Istenem, és a Te jó Lelked vezéreljen engem az egyenes földön.” (Zsolt 143, 10)
Ha valaki rosszul lesz, orvost hívnak hozzá. Lehet, hogy az orvos ezt mondja: itt már nem lehet segíteni, elobb kellett volna szólni. De az is lehet, hogy megvizsgálja a beteget, megállapítja a baj okát, és segít.
A kapernaumi százados azonban olyan hatalmasnak látta Jézust, hogy ezt mondta: neked nem is kell eljönnöd a beteg szolgámhoz. Itt kimondod, hogy mit akarsz, és a szolga otthon meg fog gyógyulni.
Ez a történet bátorít minket, hogy annak lássuk Jézust, aki O valójában, és ezért merjünk benne sokkal jobban bízni. Neki valóban minden lehetséges. Az is, ami az embereknek lehetetlen.
Jézus sokféleképpen tanította tanítványait, és amikor arra kérték, hogy tanítsa őket imádkozni, nem azt mondta erről az imádságról, hogy ezt mondjátok, hanem, hogy így mondjátok.
Az így arra utal, hogy ennek alapján, ennek példájára, ennek megfelelően, ehhez hasonlóan, ennek szellemében és lelkületével tanuljunk imádkozni.
Ebben az igehirdetés-sorozatban az Úr imádságát jobban megérthetjük, illetve tanulságait beépíthetjük az Istennel folytatott napi párbeszédünkbe és hívő életgyakorlatunkba is.
Minél messzebb kerül az emberiség Istentől, annál embertelenebbé válik az élet. Ahogy közeledünk Jézus Krisztus második eljöveteléhez, úgy kerül az ember, és az úgynevezett keresztyén kultúra is, egyre távolabb a Tízparancsolattól. Isten világos parancsainak a félretétele mindig katasztrófához vezet, ennek lehetünk a szomorú tanúi ma is.
Isten népének azonban el kell döntenie újra és újra, hogy minden körülmények között Isten törvényei szerint akar-e élni, ami a mai, törvény nélkülivé váló korban egyre nehezebb. Akkor is érvényes az az ígéret, hogy aki mindvégig állhatatos marad, és ragaszkodik az ő Istenéhez, az marad meg.
„A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A Törvény betöltése tehát a szeretet.” (Róma 13,10)
Ez az énekgyűjtemény Református Énekeskönyvünkkel párhuzamosan azt a célt szolgálja, hogy igealkalmainkat színesebbé, vonzóbbá tegye minden korosztály számára.
A gyülekezetünkben használatos sokféle összeállításból készült válogatás saját használatra készült, melyeket biblikus szövegük és viszonylag könnyen énekelhető dallamuk miatt szívesen énekelünk a 16-18. században keletkezett énekeink mellett.
„Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak.” (Efézus 5,19)
Ez a füzet a „Csillag, csillag…” c. énekgyűjteményünk billentyűs kíséreteit tartalmazza, melyet nem csak a mindenkori gyülekezeti kántor, hanem bárki haszonnal forgathat otthon is, családi áhítatokon történő zenélések alkalmával.
A legtöbb éneknél gitárosaink kedvéért a kívánt akkordokat is megtaláljuk betűjelzéssel, azonban e két hangszer együttes játékánál a zongorista alkalmazkodjon a gitár-harmóniákhoz, mert előfordul, hogy a gitár-, illetve a billentyűs harmóniák nem egyeznek!
A megfelelő hangnem kiválasztását az énekek könnyebb énekelhetősége kívánta meg, és fontos szempont volt még a kottakép egyszerű, könnyű olvashatósága.
Ebben a könyvében a szerző mintegy ötven bibliai imádság rövid elemzését adja közre. A Biblia szereplői ezeket az imádságokat a miénkhez hasonló élethelyzetben mondták el, és általuk is bátorít bennünket Isten arra, hogy merjünk jobban bízni Őbenne, szánjunk több időt a Vele való beszélgetésre, vegyük komolyan, hogy Neki valóban minden lehetséges, az is, ami az embereknek lehetetlen.
Isten az imádságot fegyverül is adta (Ef 6,8), ezért tanuljuk meg helyesen használni az imádság fegyverét, és ne feledjük: „jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.” (Máté 6, 8)
Ebben a történetben egy olyan embert ismerhetünk meg, aki kereste, és végül meg is találta a boldogságot, mert megtalálta a boldogság forrását, Jézus Krisztust.
Ez a magas rangú főember nem sajnált időt, pénzt, fáradságot áldozni arra, hogy keresse és megtalálja az élete értelmét, tartalmát és célját.
Isten indította arra, hogy megtegyen több ezer kilométert az akkori útviszonyok ellenére, hogy egy vagyont fizessen egy bibliai könyvért, hogy elolvassa akkor is, ha nem érti, és azt, hogyha valaki megmagyarázza neki, alázatosan elfogadja, megértse, elhiggye és megváltozzon tőle az élete.
Istenkereső ember volt, de nem maradt meg csupán a vágynál, s nemcsak gondolkozott ezen, hanem elutazott, megvette a könyvtekercset, olvasta, hittel komolyan vette annak magyarázatát, magára alkalmazta, útközben megkeresztelkedett, mert meg akart szabadulni a bűneiből, és örömmel, megváltozott szívvel tért vissza. Másként ment haza, mint ahogyan elindult, mert öröm mindig ott van, ahol Jézus van. Így talált meg Isten egy őt kereső embert.
„Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus;…” (Galata 2,20)
Az elso húsvét délutánján két szomorú férfi indult haza Jeruzsálembol Emmausba. Tele voltak keseruséggel, minden reményük elveszett, mivel Jézust két nappal elobb megölték. Néhány óra múlva azonban ugyanez a két ember sietett vissza Jeruzsálembe, a szívük tele volt örömmel, a szájuk örömhírrel — teljesen megváltoztak.
Mi történt közben? S lehetséges-e ma a mi életünkben ehhez hasonló változás? Errol szól ez a könyv.
Még ha rendszeresen olvassuk is a Bibliát, nem minden nap értjük meg azt ugyanolyan világosan. Időnként azonban megnyílik az ige, különös erővel szólít meg benne Isten, megváltoztatja a gondolkozásunkat, és később is világít utunkon.
Miközben erősíti hitünket, megtanulhatjuk azt is, hogyan kell egy igét a teljes Szentírás összefüggésébe helyezni, jelentéktelennek tűnő részleteket is észrevenni, és a Bibliát sokkal gondosabban, imádkozva tanulmányozni.
Minden Krisztust követni vágyó embernek, de különösen lelki munkásoknak ajánljuk figyelmébe ezt a gyűjteményt, melynek elolvasása hasznossá lehet a lelki gondozásban, és megújulást eredményezhet a szolgálatban.
Ezen az evangelizációs héten estéről-estére az Apostolok Cselekedetei 26. fejezetéből szólt hozzánk Isten Igéje egy olyan ember megtéréséről, aki mindent megtett a názáreti Jézus neve ellen, majd pedig Isten legáldottabb apostola, prófétája, Jézus Krisztus áldott tanítványa lett.
Ennek a Saulnak, későbbi Pálnak, az életét követve kapunk választ arra a kérdésre, hogyan tud a kihallgatásán nagy bátorsággal, szabadon, határozottan beszélni a meggyőződéséről. Fogságban van, mégis úgy tűnik, hogy ő a legszabadabb ember, és úgy jutott el ehhez a szabadsághoz, hogy szembenézett a múltjával és annak valóságával.
Olyan valaki változtatta meg a tárzuszi Saul életét, aki valóban mindent tudott róla, és aki valóban mindent tud rólunk is.
Az a kérdés, engedjük-e, hogy szembesítsen, mert így szeretné meggyógyítani, megjobbítani az életünket. Jézus Krisztus Pállá tette ezt az embert, apostollá, küldötté, a fogságban is szabad emberré.
„Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lk 19,10)
A Biblia egyik legszebb fejezete, az elveszett fiúk példázata által, Isten irántunk tanúsított végtelen nagy szeretetéről beszél. A példázat olyan kitalált történet, amely sok valóban megesett, igaz történet mondanivalóját sűríti magába, és így alkalmas arra, hogy elvont igazságokat is szemléletesen írjon le. Beszédes, ahogyan elengedi a fiát ez az apa, ahogyan várja, ahogyan visszafogadja, és megható, hogy közben a másikat is szemmel tartja, azt is ugyanúgy szereti, és azt is igyekszik megmenteni attól, hogy még messzebb kerüljön tőle.
Ha megismerjük Őt, akkor szent meggyőződéssel tudjuk majd vallani: mindenki elhagyhat, elfeledhet, Isten azonban vég nélkül szeret!
Jézus Krisztus nem foltozgatni akarja az életünket, hanem egészen újat akar adni. A megtérés lényegét Pál apostol egy képpel így szemlélteti: vetkőzzétek le a régi természetet, és öltözzétek fel a Krisztust, vagyis, öltözzetek át! Alapvetően egy belső, mély változásról van szó, ami a semmiből való teremtéshez hasonlít. Ez az átöltözés nem részleges, hanem teljes változást jelent.
„Ezért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme új jött létre.” (2 Kor 5, 17)
A legtöbbünknek vannak a szívünk mélyén olyan sebek, sérelmek, bunök, titkok, kérdések, amikrol nem szívesen beszélünk, de amik annál inkább nyomasztanak. Ha azonban valaki úgy kérdez rá, hogy az bizalmat ébreszt bennünk, megnyílik a szív, és kicsit megkönnyebbülünk utána.
Jézus tudott így kérdezni, és o nem csak egy kis megkönnyebbülést adott, hanem igazi megoldást, a sebekre gyógyulást, a bunökre bocsánatot, a kérdésekre érdemi választ. Így beszélt o annak idején a samáriai asszonnyal is, és így szólít meg ma is sokunkat: új életet, önmagát kínálva.
Aki neki önti ki a szívét, az kap helyette tole békességet, reménységet, feladatot, mondanivalót, mások iránti szeretetet.
A Jelenések könyvének három fejezetében arról olvashatunk, hogy Jézus Krisztus hét kis-ázsiai gyülekezetnek küld üzenetet az idős János apostolon keresztül, akit Patmosz szigetére száműztek. Ezek a gyülekezetek különböznek egymástól, az egyik gazdag, a másik híres, virágzó, esetleg hanyatló, de mindegyikben van egy több-kevesebb létszámú hívő közösség.
Hét arany gyertyatartóhoz hasonlítja a hét gyülekezetet, melyek között Jézus Krisztus jár, és tudja mindegyikről, hogy milyen az élete, szenvedése, kitartása, hűsége, és némelyiket dicséri vagy elmarasztalja, de mindegyiket bíztatja.
Isten népének az élete soha nem a körülményeitől függ, hanem az Úr Jézussal való kapcsolatától, mert akkor megtartatik. Boldog bizonyosságunk lehet, hogy Jézus Krisztus az övéit szemmel tartja, közöttük jár, azaz nem felejtkezik el róluk, mert a javukat akarja.
Nagyon időszerű, ma is érvényes üzeneteket közvetít nekünk ez a történet, amely arról szól, hogyan adott Isten győzelmet óriási túlerővel szemben azoknak, akik bíztak Benne.
Az egész élet egyetlen nagy harc, és világos, hogy mindenki győzni szeretne.
Olyan jó tudnunk, hogy nincs az az ellenség, ami fölött Isten ne tudna győzelmet adni, és hogy ezt a győzelmet Ő adja nekünk ajándékként!
Te kinek adsz igazat? Lényeges kérdés ez, mert sokféle információ árad felénk, és nem mindegy, kinek adunk igazat. Tudniillik az, akinek igazat adunk, ha akarjuk, ha nem, befolyásolja az életünket.
A hit egyik része az ismeret, másik része a bizalom, harmadik része pedig, ahogy református elődeink mondták, az „igaznak tartás”.
A Bibliában Isten kijelentette magáról, hogy szent, hogy szuverén személy, és hogy Ő maga a szeretet. Gondviselő, mentő és megszentelő szeretetével legfőbb célja, hogy a választottai vele szoros egységben legyenek.
„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (János 17,3)
Mi gyakran teszünk fel Istennek kérdéseket: miért enged meg valamit, meddig tart még egy próba, miért van szenvedés az életünkben, stb.
Olykor azonban Isten kérdez minket. Kérdéseivel eszmélteti, figyelmezteti az embert, másrészt pedig keresi, hívja. Isten minden kérdése mögött az Ő mentő szeretete van.
Az életünk függ attól, hogy meghalljuk-e az Ő kérdéseit, és mit válaszolunk azokra.
Boldog az, aki becsületesen válaszol neki.
„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” (János 3,36)
Rohanó világunkban egyre nehezebb megállni, kikapcsolódni, pihenni. Nincs rá időnk, és imádságra, Isten előtti elcsendesedésre még kevésbé. Sokan érzik a szükségét, de nem képesek megvalósítani. Mások azt sem tudják, mit jelent az Isten előtti csendes megállás.
Jézus Krisztus imádkozva élt, imádkozva végezte a szolgálatát, és imádkozva halt meg a kereszten. Egész földi életét az imádság hatotta át. Személyes imádságai nemcsak példát adnak, hanem tanítást, útmutatást is arról, hogyan lehet ma is csendes imaéletet élni.
Jónás Isten prófétája volt, de engedetlensége miatt nem tudta használni őt arra a szolgálatra, amire elhívta. A Biblia tanítása szerint életünk célja, hogy Isten minket is, akik önerőnkből alkalmatlanok vagyunk, először rendbe hozzon, majd használhasson arra a szolgálatra, amire elhív. Életünk értelme, hogy Istennel kapcsolatba kerüljünk azért, hogy meggyógyíthassa az életünket, hogy utána rajtunk keresztül Tőle eredő áldások áradjanak mások felé. Isten azt szeretné, hogy az Ő színe elé állva, elcsendesedve megtölthetné a mi életünket mennyei javaival, hogy mindazzal meggazdagodhassunk, amit már elkészített nekünk.
Az előle futó, az Őt megvető, szavával szembeszálló embernek is szól, mert nagyon szeret, és mert a javunkat akarja.
Jósáfát király Dávid egyik késői utóda volt, aki nem a bálványoktól várt segítséget, hanem az Urat kereste. Egész életének, élete minden eredményének a gyökere az élő Istennel való személyes, szoros közössége volt. Abban a sötét korban, amiben élt, olyan volt, mint egy fénylő fáklya. Neki is volt hitbeli erőtlensége és erkölcsi bukása, ő is volt engedetlen Istennel szemben, de meg tudta bánni bűnét, és ragaszkodott Istenhez. A hívő élet buktatóit és győzelmeit szépen megfigyelhetjük életében, ezért pozitív példa mégis a számunkra.
A Szentírás sok olyan pozitív példaképet állít elénk, akik tudtak másokért élni, áldozatot hozni jó ügyekért. Erről árulkodik Jósáfát hitvallása is: „Uram, te vagy Isten a mennyben, aki uralkodsz a népek minden királyságán! A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat meg veled szemben.” (2 Krónikák 20,6)
A Biblia tanítása alapján kétféle kísértés létezik. A jó kísértést mindig Isten használja, a gonosz kísértés mindig a Sátán eszköze. Fontos tudni, melyik kísértéssel van dolgunk, mert attól függően változik a hozzá való viszonyulásunk. A kísértés gonosz formájától imádkozó lélekkel kell őrizkednünk, ellenben az Istentől jövő kísértést inkább türelemmel, békével és szeretettel fogadhatjuk, még ha nehéznek is tűnik, mert a hitünket teszi próbára.
„Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, aki nem enged titeket feljebb kísérteni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel együtt a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.” (1 Kor. 10,13)
Jézus szeretetének a győzelméről szól ez a könyv, egy nehéz ember, Péter életében. Nagyon sok türelemmel és nagyon sok szeretettel formálta őt át.
Különös ember volt Péter, a végletek embere. Az egyik pillanatban lelkesedett, a másikban elcsüggedt. Sok baja volt vele Jézusnak, de az Ő szeretete mégiscsak átformálta, és a végén ez a különös, szeszélyes ember egyenletes hűséggel szolgálta Urát, sokakat Őhozzá vezetett, és életét úgy fejezte be, hogy odaadta azt is Mesterének: meghalt Érte.
Úgy szeretnénk Péter életútját követni, hogy hátha a mi utunk is valami ilyesmi lesz. Utolér minket valahol Jézus hívása, elindulunk utána, azután meg-megállunk, körülnézünk, megint elindulunk, visszafordulunk, gondolkozunk, tiltakozunk, okoskodunk, de végül az Ő szeretete győz és átformál, vagyis megment minket.
Ebben az igehirdetés-sorozatban a Máté evangéliumának 10. fejezete alapján láthatjuk, ahogyan Jézus felkészíti a tanítványait, és rajtuk keresztül hív magához embereket, megajándékozza őket önmagával, a bűnök bocsánatával és az örök élettel. Átformálja az életüket, tanítványokká, keresztyénekké teszi őket, kiküldi őket a világba, hogy hirdessék az örömüzenetet.
Amikor Krisztus magához hív, akkor mindazzal megajándékoz, ami az Övé, egész szeretetével és váltsághalálával szerzett üdvösséggel.
A tanítványok ragaszkodása, kitartása, állhatatossága, megmaradása Jézus Krisztus személyéhez kötődik, de bármilyen helyzetbe is kerülnek, mindvégig ragaszkodnak ahhoz az üzenethez, amit Jézus rájuk bízott.
„Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben.” (1 János 4,15)
Valamilyen formában mindnyájan szenvedő emberek vagyunk. Miért van szenvedés? Mi a szenvedés valódi oka, és mi az értelme? Ha Isten szeret, akkor miért engedi meg, tűri, nézi, hogy ártatlan embereket megkínozzanak, kicsi gyermekek éhen haljanak, hogy sokan fiatalon ágyhoz kötött, tehetetlen beteggé váljanak, vagy életük delén meghaljanak? Ezekre a kérdésekre is megtalálhatjuk a választ Isten igaz igéjéből, a Szentírásból.
„De ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél. Mert erre hívattatok el, hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, nektek példát hagyván, hogy az Ő nyomdokait kövessétek.” (1 Péter 2,20b-21)
Ez az igehirdetés-sorozat Jézus Krisztusnak, a Lukács evangéliumából vett hat példázaton keresztül szóló tanítását foglalja egybe az Isten országáról. Egy láthatatlan országot próbál láttatni velünk összehasonlítva mindazzal, ahogyan mi, emberek próbálunk élni ezen a földön. Ez a két ország homlokegyenest különbözik egymástól: a mennyei és a földi.
Szeretünk arról beszélni, hogy mennyi öröm, békesség, bűneink bocsánata lehet a miénk Krisztus követése által, de csak akkor, ha hittel elfogadjuk. Jólesik azt hallani, hogy valaki értünk szenvedett, de nehezünkre esik együtt szenvedni Krisztussal és elfogadni azt, hogy „élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”.
Isten igéje szerint karácsony az Isten irántunk való szeretetének az ünnepe. Így olvassuk: „Abban lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete irántunk, hogy egyszülött Fiát elküldte Isten a világba, hogy éljünk általa.” (1 János 4,9) Isten úgy szerette ezt a világot, hogy már a testté lételekor, karácsonykor vállalta emberlétünk minden nyomorúságát.
Isten kész arra, hogy mint ahogy testet öltött az első karácsonyon egy istállóban az ember Jézus alakjában, ugyanúgy testet öltsön mibennünk, és önmagát adja nekünk. A karácsony egyértelműen az Isten nekünk készített ajándékának, vagyis Jézusnak az ünnepe. Az Ő születése, földre jövetele nekünk kimondhatatlan öröm és ajándék, mert Ővele és Őérette kaptunk vissza mindent, amit elveszítettünk a bűn miatt.
Isten karácsonykor önmagát adta nekünk Jézusban szeretetből, és csak annyit vár tőlünk, hogy fogadjuk el az Ő ajándékát.
Ez az igehirdetés-sorozat azt adja hírül, hogy Isten szeretne a békesség útján járatni, a békesség útjára vinni. Ha igent mondtam Jézus Krisztus hívó szavára és mindarra, amit Krisztus keresztjében és feltámadásában Isten elkészített a számomra, akkor erre a keresztre kell néznem! A kereszt tehát Isten szeretetéről beszél, mert „úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Jn 3,16
Mit hoz a jövő? Sokszor kérdeztük ezt már magunktól és egymástól, szorongva, reménykedve, félve, bizonytalanul, találgatva sok mindent, amit nem tudtunk.
Ki hogyan viszonyul a jövőhöz? Mit vár tőle? Ahogy ma divatossá vált kifejezéssel mondják: milyen jövőképünk van? Milyen jellegzetes gondolkozás- és magatartásformák vannak, és mit ígér, mit tanít nekünk Isten igéje erről?
„Lelkünk az Urat várja, Ő a mi segítségünk és pajzsunk. Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk. Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk!” (Zsolt 33, 20-22)
Ezen az ünnepen a keresztyénség olyan nagy horderejű eseményre emlékezik, amihez hasonló a világ teremtése óta nem történt: Isten feltámasztotta a halálból az Ő Fiát, Jézus Krisztust. Isten ezzel igazolta, hogy Jézus valóban az, akinek mondta magát, neki adatott minden hatalom mennyen és földön. Mivel Jézus feltámadt, Ő él ma is.
Nemcsak a tanításai, az Ő emléke él bennünk, hanem Ő maga. Feltámadásával, mint utolsó ellenségünket, legyőzte a halált. Aki tehát Benne hisz, az egy élő személlyel van kapcsolatban, Ő már itt a földön kész bennünk élni hit által. Aki együtt él a feltámadott Krisztussal, annak minden körülmények között reménysége, békessége és csendes öröme lesz.
Mi az élet, és mi a halál?
A Biblia azt tanítja, hogy mivel Isten az élet forrása, a szó valódi értelmében az él, aki Ővele a hit által kapcsolatban van. Az élő Istenbe vetett hit nélkül minden ember lelkileg halott. Biológiailag létezik, de nem él, és ebbe a lelkileg halott állapotba születünk bele mindnyájan. A hálál tehát az Isten nélküli lét.
Ha hit nélkül hal meg valaki, ez az állapot válik véglegessé a számára. Ez a kárhozat, ahonnan már nem lehet visszatérni Istenhez. A földi élet nagy lehetőség arra, hogy átmenjünk a halálból az életbe, vagyis az Isten nélküli állapotból a Vele való közösségbe. Ha ez megtörtént, akkor viszont a biológiai halálunk sem jelent semmi rosszat, mert benne az Istennel való közösségünk teljesedik ki.
Jézus mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” (János 11, 25-26)
A gimnazista Ajnár Benedek életét egy balesetben testvére mentette meg a saját élete árán, de Beni sem maradt teljesen ép, fél szemére vak lett, amit jól titkolt. Tehetséges, állandóan győzni akaró, tekintélyt követelő magatartása miatt osztálytársai elismerik, de nem szeretik. Az iskola udvarán újabb baleset éri, és az ép szemét is elveszti.
Vaksága gyötrelmeiből, depressziójából a szeretet állítja talpra. Az Úr Jézus pedig gyógyító hatalmába veszi Beni szívét és szemét, hogy mindkettőt újjá tegye az igazi élet látására.
Boldog ember egy boldogtalan korban. Istentől gazdagon megáldott ember egy lelkileg elsivárosodott időben. Ma is kevés az ilyen, de ma is ezek az élet letéteményesei. Fel lehet üdülni a közelükben, mert nem önmagukat adják, hanem azt adják tovább, amit Istentől kaptak.
Noés igaz és kegyes ember volt, Istennel járt, és ezt vállalta is. Nem szégyellte a kortársai előtt, hogy egyedül ő volt ilyen abban a korban. Az Istennel való szoros közösség, az ebbe való beágyazottság és ennek védelme jellemezte.
Jézus Krisztus lehetővé tette a számunkra, hogy bármikor elkezdhetjük ezt az Istennel való járást. Ő épített hidat a fölött a mély szakadék fölött, ami a megromlott világ és a szent Isten között tátong, és aki Őbenne hisz, kész Őt követni, az talál vissza Istenhez, és kezdhet vele egészen új életet.
Mit ér az ember, ha vén? Nagyon is sokat érhet, ha nem a maga keserűségének a szagát, hanem a Krisztus jó illatát árasztja ebbe a világba! Azt a szolgálatot végezhetik az idős emberek, amit nagyvárosokban a parkok vén vagy kevésbé vén fái vagy facsoportjai. Csak vannak, de közben folyamatosan tisztítják a levegőt, úgy vannak jelen, hogy hatnak, és az áldásukat sokan érzik. A füstölő kémények közül milyen jó odamenekülni az árnyas fák közé!
Akkor tudjuk meg csak, mit jelentettek, ha már nincsenek.
Ez az igehirdetés-sorozat Pál apostol életének fontosabb szakaszait tárja elénk: milyen volt ő Jézus nélkül, hogyan történt a feltámadott Krisztussal való találkozása, mennyiben változtatta ez meg a gondolkozását és az életét, s hogyan formálta őt Jézus olyan eszközzé, akit aztán sokaknak a javára tudott használni.
Isten ma is ugyanazt akarja mindannyiunkkal, amit ebben a Neki sokáig ellenálló, kemény emberben elvégzett, és Őhozzá hasonló áldott eszközzé tud formálni bennünket.
Ez az összeállítás kifejezetten a tizenéves korosztály számára íródott, amely egészségügyi-higiénés, valamint pszichés és társadalmi kérdéseket egyaránt érint. Azokhoz szól, akik már felismerték, hogy fiatalon tiszta szívvel élni nehéz, de érdemes, mert később mindennél értékesebb kincset lehet nyerni.
Üzenete van azok számára is, akik még próbálkoznak ideig-óráig való megoldásokkal életük szebbé tételére, de hátha elgondolkodnak a könyv mondanivalóján, és talán így megelőzhetők a kudarcok.
Sámson egy a Bibliában szereplő emberek közül, aki olyan korban élt, amikor nem volt király Izráelben, és „mindenki azt cselekedte, amit jónak látott”. (Bírák 21,25) A népnek nem volt Istentől rendelt vezetője, de Isten az ő kiáltásuk nyomán bírákat támasztott, akik vezették, védelmezték a népet, és sokszor kellett ítélkezniük is.
Sámson húsz éven keresztül volt Izráel bírája. Története több ezer évvel ezelőtti, és mégis mai. Isten arra szánta Sámsont, hogy vele éljen mély lelki közösségben, boldogan és békességben.
Isten ugyanerre szánt mindnyájunkat. Azért, hogy elkerülhessük mindazt, ami Sámsont engedetlensége miatt megvakította és megölte.
Ma ebben egyvalaki lehet segítségünkre: Jézus Krisztus, aki maga a segíteni akaró, kereső és hívó isteni szeretet. Ő az, akit Isten elküldött értünk, Tőle kaphatunk új szívet és győzelmes, hívő életet.
A kisregény főhőse egy tehetséges, de hátrányos helyzetű erdélyi fiú, akinek küzdőképessége, szorgalma, hite, nemes lelkülete, elért eredménye megmutatja, hogy ma is, mint minden korban, van értelme a hűségnek, becsületességnek.
A könyvben szereplő másik két novella (Gyilkos méhek, Az elhagyott „Kukukk” akna) is arról vall, hogy az Isten szeretet, oltalom és menedék azok számára, akik hisznek Benne.
„Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; de akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Ézsaiás 40,29-31)
Egyre kevesebb a harmonikus házasság és az egymást segítő, derűs család. Ennek oka abban keresendő, hogy egyre messzebb kerülünk attól, amit Isten, a házasság alkotója, erről a fontos közösségről mondott. Ha két szóval kellene kifejezni, mitől marad jó egy házasság egy életen keresztül, mi segít abban, hogy egészséges nemzedék nőjön fel, és jó légkör legyen a családokban, így mondhatnánk: szeressétek egymást!
Sajnos napjainkban elképesztő állapotban vannak a házasságok és a családok. Nagy ajándék, ha Isten Szentlelke felnyitja egy szülőnek a szemét, és meglátja, hogy miben okozta ő a gyermekei vagy a reá bízottak torzulását, tud bűnbánatot tartani és újat kezdeni.
Pál apostol írta: „Senkinek semmivel ne tartozzatok, csak azzal, hogy egymást szeressétek!” (Róma 13,8)
A szentség fogalma napjainkra igen erős jelentésváltozáson esett át.
Ennek egyik oka, hogy úgy a világi, mint az egyházi gondolkozásban elvonatkoztattuk és elválasztottuk e fogalmat attól, Aki maga a Szent.
Ez az igehirdetés sorozat újra elénk állítja Istent, és megnyilvánulásaiból igyekszik feltárni, majd megértetni a hallgatóval, mit is jelent az Ő szentsége, az, hogy Ő a Szent.
A hívő élet egyik legfontosabb eleme az igaz Isten-ismeret, hiszen ezáltal tárul fel előttünk, ki is fogadott bennünket kegyelmi szövetségébe, ki is Isten valójában.
Velünk szemben támasztott követelését – „Legyetek szentek!” – teljesíteni, teremtési rendünk szerint élni, vele áldásos, szeretet-közösségre lépni és abban boldogan megmaradni másként nem tudunk, csak ha önkijelentése, a Szentírás alapján alkotunk képet Róla.
Ajánljuk ezt a sorozatot azoknak, akik Őt még egyáltalán nem ismerik, de egyben azoknak is, akik szeretnék Őt még jobban megismerni.
Korunkban sokan szándékosan vagy tudatlanul vesznek igénybe okkult vagy spiritiszta erőket a különféle testi-lelki bajaik orvoslásához. A lelki megkötözöttségekből való gyógyulás egyedüli megoldása az, amit a Biblia tanít. Az embernek szabadításra van szüksége, a Szabadító pedig Jézus Krisztus, akinek egyedül van hatalma arra, hogy a megkötözött, az ördög praktikái által gyötört és megkínzott embereket teljesen megszabadítsa és élő hitre vezesse. A hitünket vagy okkult tudományokra alapozzuk, vagy Jézus Krisztustól várunk útmutatást. Minden Őt megkerülő próbálkozás zsákutcába juttatja az embert és az egész emberiséget.
E könyv szerzője azért szabadulhatott meg, mert Jézus megkereste őt, megtisztította mindattól, ami megkötözte, és így szabad, boldog, örvendező gyermekévé tette, aki már nem akar természetgyógyászként gyógyítani, hanem „csak” szolgálni annak a Jézusnak, aki az életét adta érte is.
Sokunkban megszólalnak ilyen kérdések: Ki vagyok én, mit érek, és kinek vagyok fontos? Mit értem el eddig az életemben?
Mindenki szembetalálja magát egyszer az istenkérdéssel. Van vagy nincs? Ha van: lehet-e Vele találkozni?
Ezekben a bibliamagyarázatokban Jézusnak Nikodémussal való találkozásáról van szó. Kettőjük beszélgetésében olyan alapvetően fontos életkérdések vetődnek fel, amikre megpróbálunk választ adni a Biblia alapján.
Jézus mondja: „… én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (János 10,10)
Ő azt az életet akarja visszaadni nekünk, amit elveszítettünk. A Biblia azt tanítja, hogy Isten az élet forrása, és élete annak van, aki tényleges kapcsolatban él a mindenható Istennel. Ez a kapcsolatunk megszakadt, amikor az ember fellázadt Isten ellen, és azóta ez az isteni élet hiányzik belőlünk, vagyis az ember lelkileg halott. Ha az Istentől elszakadt ember hallja és komolyan veszi, amit Isten neki mond, akkor életre támad.
A vak Bartimeus meggyógyításának történetéről szól ez a könyv. „Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?” A vak ezt mondta: „Mester, hogy újra lássak!” Jézus ekkor így szólt hozzá: „Menj el, a hited megtartott téged.” És azonnal újra látott, és követte Őt az úton.” (Márk 10,51-52)
Istennek lehetséges az is, hogy egy vakon született ember látóvá legyen, hogy egy megvetett senki többet lásson a valóságból, mint tekintélyes, büszke vádlói, hogy egy hitetlenbol hívo, keserubol boldog, egy élosködo mihaszna emberbol másokért élo, másokat segíto ember legyen, hogy belolünk Isten gyermeke és felebarátainknak hasznos társa váljék.
Hogyan? Errol szól ez a könyv.
Ez a kis könyvecske már sok léleknek nyújtott újból reményt és vigasztalást.
E sorok emlékeztessenek arra, hogy Istennek ígéretei azoknak szólnak, akik hisznek az ő szavában, és elismerik az Úr Jézust mint Megváltót, aki meg tud szabadítani a bűntől és a kétségbeeséstől.
Ez a 30 napra szóló igeválogatást tartalmazó kiadvány legyen Istentől kapott igazi vigasztalásul az olvasó számára.
Egy ember váratlanul találkozott Jézussal, és ettől az egész élete megváltozott.
Lehet-e ma is találkozni Jézussal? Lehet! Az Ő igéjében és Szentlelkében ugyanolyan valóságosan itt van, ugyanúgy néven tud szólítani, egészen személyesen közel tud hozzánk lépni, mint ahogy akkor Zákeushoz. Lehet, hogy valaki egyáltalán nem hiszi most még, hogy lehet Jézussal találkozni, de megtörténhet, ha hallgatja igéjét, hogy egyszer majd meghallja, amit neki mond. Zákeusnak is Jézus adta meg mindazt, ami hiányzott az életéből, pedig tekintélyes, jómódú ember volt, és még vallásos ismerete sem volt elég ahhoz, hogy igazán boldog ember legyen, a helyén legyen.
„Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet.” (Lukács 19,10)