Ha meg akarom vizsgálni, hogy melyik hatalom uralkodik rajtam, akkor mindenekelőtt azzal a kellemetlen ténnyel kell szembenéznem, hogy én magam vagyok felelős azért, hogy ki uralkodik rajtam. Ha önmagamnak vagyok rabszolgája, csak magamat hibáztathatom érte; akkor a múltban valamikor behódoltam önmagamnak. Hasonlóképpen ha Istennek engedelmeskedem, ezt azért teszem, mert megadtam magam neki.

Ha gyermekkorodban az önzésnek engedsz, rájössz, hogy nincs ennél bilincsbeverőbb zsarnokság a földön. Az embernek nincs hatalma arra, hogy széttörje az így létrejött természeti hajlamok bilincseit. Csak egy másodpercig engedj egy kívánságnak (emlékezz csak rá, mi a kívánság: „Ezt azonnal meg kell kapnom” - akár testi, akár gondolati kívánság is az) - és bár meggyűlölöd magad azért, hogy engedtél, mégis megkötözött rabszolgájává válsz annak a kívánságnak. Nincs emberi hatalom, amely megszabadíthatna. Csak egy útja van a szabadulásnak: Jézus Krisztus váltságának hatalma. Teljes alázattal át kell adnod magad annak az egy valakinek, aki meg tudja törni ezt a feletted uralkodó hatalmat, azaz az Úr Jézus Krisztusnak. „Felkent engem, ...hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek” (Luk 4,18 és Ézs 61,1).

Megfigyelheted ezt a legkisebb, szinte nevetségesnek látszó dolgokban is, hogy ha valaminek behódolsz és megadod magad, elképesztő uralma lesz feletted. „Ó, én akkor hagyom abba ezt a szokást, amikor akarom.” Nem tudod abbahagyni, mert készakarva engedtél neki. Könnyű elénekelni, hogy „Ő széttöri rabbilincsünk”, de lehet, hogy ugyanakkor nyilvánvalóan önmagad rabszolgájaként élsz. Az emberi élet rabszolgaságának minden formáját egyedül Jézus Krisztus tudja összetörni, ha meghódolsz előtte és magadod magad neki.