Pál azt mondja, hogy mindannyiunknak: igehirdetőknek és hallgatóknak egyaránt „meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt”. Ha megtanulsz itt és most Krisztus fehér fényében élni, az ítéletkor végül is gyönyörködni fogsz Isten benned elvégzett művében. Maradj állandóan Krisztus ítélőszéke előtt, járj most a legszentebb út világosságában, amit ismersz. Ha valaki irányában eltűrsz egy rossz hozzáállást, ördögi irányt követsz, bármilyen kegyes vagy is különben. Egyetlen test szerinti ítélkezés is a pokol céljait szolgálja benned. Azonnal hozd világosságra és mondd: „Uram, vétkeztem ebben.” Ha ezt meg nem teszed, egészen megkeményedsz. A bűn egyik büntetése, hogy megátalkodsz a bűnben. Nemcsak Isten bünteti a bűnt; hanem a bűn erőre kap, gyökeret ver és így fizet vissza a bűnösnek. Se küzdés, se imádkozás nem tehet képessé arra, hogy abbahagyj bizonyos dolgokat. Bűnödnek az a büntetése, hogy fokról fokra megszokod s oda jutsz, hogy már észre sem veszed, hogy az bűn. A bűn következményeitől semmiféle hatalom meg nem szabadíthat, csak ha a Szent Szellem betölt.

„Ha a világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van...” (1Jn 1,7). Sokan közülünk világosságban járásnak nevezik, ha a mások számára felállított erkölcsi követelmények szerint járnak. Azonban nem a képmutatás a legöldöklőbb farizeusi hozzállás manapság, hanem az öntudatlan hazugságban való élés.