PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2006. június 8.
(csütörtök)

Cseri Kálmán


AHOGYAN SZENTEKHEZ ILLIK


Alapige:Ef 5,1-17

Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk "áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként."

Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez illik; se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség: ami nem illik, hanem inkább a hálaadás. Hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége a Krisztus és az Isten országában. Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenek fiait. Ne vegyetek tehát részt ezekben. Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.

Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak, és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket. Mert amiket titokban tesznek, azokról még beszélni is szégyen, de mindaz, amit a világosság leleplez, nyilvánvalóvá lesz. Mert minden, ami nyilvánvalóvá lett, az világos. Ezért mondja:

"Ébredj fel, aki alszol,
támadj fel a halálból,
és felragyog neked Krisztus."

Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.


Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, egyedül te tudod, hogy melyikünk szívében és fejében mi zajlik most. Olyan sok minden, ami távol van tőled. Sokszor mi magunk is egészen messzire sodródunk tőled. Könyörülj rajtunk, és a te nagy szereteted vonzása emeljen most közel magadhoz.

Segíts elcsendesedni belsőleg is, és szólíts meg minket azzal az igével, amivel ezt a világot teremtetted, aminek ma is hatalma van, amivel tudsz érdemi választ adni kérdéseinkre, ki tudod cserélni kételyeinket meggyőződésre, amely isteni szóval tudod tisztogatni, formálni az életünket.

Könyörülj rajtunk, hogy egészen itt legyünk most. Szeretnénk téged tisztelni, dicsőíteni. Előre megköszönjük, hogy van szavad hozzánk. Engedd, hogy másként menjünk tovább az utunkon, mint ahogy idejöttünk.

Segíts, hogy az együttlétünk valóban istentisztelet legyen, ahol jobban megismerünk téged, hiszen te magad mondtad, hogy az az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.

Ámen.


Igehirdetés

Bibliaolvasó vezérfonalunk szerint az Efézusi levelet olvassuk most és ez a mai napra kijelölt szakasz. Pál apostol csaknem mindegyik levelére jellemző, hogy az első felében-kétharmadában arról szól, hogy Isten mit tett értünk, utána a levél végén rátér arra, hogy mi következik ebből, mik a feladataink. Először azt sorolja el, hogy Isten milyen ajándékokat ad a benne hívőknek, utána pedig arról szól, hogyan éljenek a benne hívők. Nem véletlenül az a címe ennek a szakasznak: intés szent életre.

Ez az ige különösen is időszerű most. Ma már kevesen tartják számon, hogy a naptári év mellett van egy úgynevezett egyházi év is. Az egyházi esztendő ádventtől ádventig tart. Két félévre osztják. Ádvent első vasárnapjától a pünkösd utáni vasárnapig az úgynevezett Szentháromság vasárnapig van az egyházi év ünnepes fele, és ettől a vasárnaptól a következő ádventig az ünneptelen fele.

Az első felében vannak a nagy üdvtörténeti ünnepeink: karácsony, nagypéntek, húsvét, áldozócsütörtök, pünkösd. Utána jön az ünneptelen félév. Az első felében az a hangsúlyosabb a Szentírásból, hogy Isten mit tett értünk és mit kínál ma is azoknak, akik keresik Őt és eljutottak oda, hogy rászorulnak Isten ajándékaira; az ünneptelen félévében pedig inkább azok az igék kapnak hangsúlyt, mit kíván tőlünk, mit jelent a benne hívőknek szent életben járni.

Úgy szokták ezt mondani, hogy az ünnepes félévben az indikatívuszok hangsúlyosak, mi szól Istenről, mit mond Ő nekünk, és az ünneptelen félévben az imperatívuszok, a felszólítások. Mire hív el, mire szólít fel.

Karácsony arról szól, hogy Isten emberré lett, Jézus Krisztusban közel jött hozzánk, de ebből az következik, hogy bennünk is szülessen meg és kezdjünk el hasonlítani Őreá.

Nagypéntek arról szól, hogy Jézus meghalt helyettünk a mi ítéletünket elszenvedve, de ebből az következik, amiről éppen az Efézusi levél is szól, hogy öldököljétek meg magatokban mindazt, ami gonosz.

A húsvéti örömhír, hogy Jézus feltámadott és él, de ebből az következik, hogy támadjunk fel mi is arra az új életre, amit Ő ajándékoz a benne hívőknek.

A pünkösdi ige egyik fele az, hogy a Lélek által élhetünk, a másik fele pedig az, hogy akkor a Léleknek engedelmeskedve járjunk, éljünk.

Ebben a mai szakaszban négy mint van. Éljetek úgy, mint... Éljetek úgy, mint Isten gyermekei, éljetek úgy, mint ahogy szentekhez méltó, éljetek úgy, mint akik a világosság fiai vagytok, és nem sötétségben botorkáltok, és éljetek úgy, mint akik bölcsek és nem esztelenek.

Mit jelent ez?

"Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozatul Istennek kedves illatként."

Megint ez a két egymást követő igazság szólal itt meg: Előbb Isten Fia emberré lett, hogy minket, nyomorult embereket Isten gyermekeivé tegyen. "Akik befogadták Jézust, megadta nekik azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekeivé legyenek; akik az Ő nevében hisznek." (Jn 1,12). És ennek meg is kell látszania azokon, akik valóban befogadták már Jézust.

Péter apostol második levelét ezzel kezdi, hogy felhívja az olvasók figyelmét arra, hogy "isteni természet részeseivé lettek, amikor Jézus Krisztusban hittek."

Ezzel kezdődik a mai fejezetünk: "Legyetek Isten követői..." Ez a kifejezés, ami az eredeti szövegben van, azt jelenti, hogy Isten utánzói, Őhozzá hasonlóak. Miben utánozza a hívő ember Istent? Abban, ami Isten lényege. És mi Isten lényege? Egyetlen meghatározás van a Bibliában arra, hogy kicsoda Isten: az Isten szeretet. Ezért folytatja így: "... éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk."

A szeretetről sok üres frázist szavalnak az emberek. A Bibliában egészen konkrét tartalma van a szeretetnek. A szeretet azt jelenti, hogy kész önmagát is feláldozni valaki azért, akit szeret. Ezt olvastuk itt is: "Ahogyan Krisztus szeretett minket és önmagát adta értünk áldozatul, az Istennek kedves illatul."

Erről szól a Hegyi beszédben is Jézus, amikor azt mondja, hogy "ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is? Ti azonban legyetek tökéletesek, mint ahogyan mennyei Atyátok tökéletes. "Legyetek az Isten követői - ez olvastuk ma -, abban, hogy úgy szerettek másokat, ahogyan Isten szeretett titeket és szeret Ő is másokat.

És kiben a legnagyobb a szeretet? "Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért." - mondta ezt az a Jézus Krisztus, aki az életét adta értünk akkor, amikor még nem a barátai, hanem az ellenségei voltunk. Nincsen senkiben ennél nagyobb szeretet... Ezért írja Pál apostol, hogy legyen Krisztus a mérce. Ő a mérték. Éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozatul, Istennek kedves illatul.

Ez távol áll az Isten nélkül élő embertől. Hogyhogy ő önmagát áldozza fel másokért? Nem ő van másokért, hanem a többiek vannak őérte. Nem ő akar áldozatot hozni, különösen nem egyoldalúan, ha nem éri meg, ha nem viszonozzák, hanem a többiek hozzanak áldozatot őérte, majd megmondja, mikor, ki, hogyan és milyen áldozatot. Ez a különbség.

Itt derül ki, hogy akik Jézus Krisztust hittel befogadták az életükbe, azok egészen másként gondolkozó emberekké lesznek. Az egész efézusi levél arról szól, hogy akiket Isten új emberekké teremt, akiket a Szentlélek újjászül, azokból egy új társadalom verbuválódik, az Isten népe, az Isten gyermekei, akik valóban hasonlítani kezdenek az ő mennyei Atyjukra, és erre képesekké teszi őket a Szentlélek, akit kaptak Jézussal együtt, és aki őket egészen újjá formálta. Aki valóban hívő ember, akiben csakugyan él Krisztus, annak ez a parancsa. Hitetlenektől nem várja el Isten, hogy így szeressék egymást, mert nem is tudják. De akik az Isten szeretetét már átélték, elfogadták, és Isten szeretete átalakította őket, azoknak viszont ezt a szeretetet kell továbbadniuk.

A Bibliának ezt a tanítását szeretik elhallgatni, mert ez nem elég vonzó, ez elijeszti az embereket. Nem számításból hirdetjük az igazságot. Vagy benne van a Bibliában, vagy nincs. Azzal kezdődik, hogy az Isten engem minden érdemem nélkül kimondhatatlanul szeret. Aki ezt komolyan veszi, befogadja, azt ez a szeretet elkezdi átalakítani. Attól viszont Isten elvárja, hogy ezzel a szeretettel szeressen másokat. Nem magunkból kipréselt akármilyen szeretettel, hanem azzal a szeretettel, amiről vasárnap volt szó: "Az Isten szeretete kitöltetik a hívő szívébe a Szentlélek által, aki adatott nekünk." (Róm 5,5).

A hívő embernek erre az életre kell berendezkednie, hogy ezzel a szeretettel kész áldozatot hozni. A különbség az, hogy Jézus a mi bűneinkért mutatta be magát áldozatul, mi pedig hálaáldozatot mutatunk be. Mert az ilyen embernek a szíve megtelik hálával, és nem is kell neki mondani sokszor, hogy legyen kész áldozni, szolgálni, segíteni, érte semmit sem várva. Azért nem vár érte viszonzást, mert ez az ő szeretete a viszonzás már. Isten megelőzte. Istentől kapott mindent: új életet, reménységet, bocsánatot, békességet. És hálából, mivel Istennek nem fizetheti vissza, mert neki nincs rá szüksége, tovább ad ebből valamit másoknak, és ez egészen természetes a számára.

A hívő emberen mintegy átfolyik az Isten szeretete. Kapja folyamatosan, és szívesen adja tovább. Csak ezért képes még az ellenségeit is szeretni. Jézus ezt is a hívőknek mondja a Hegyi beszédben, mert ők már képesek erre, és készek is erre. Mert szeretni azt jelenti, hogy a másik érdekeit nézem mindig. Mi jó neki. És ha ezért áldozatot kell hoznom, magától értetődik, hogy áldozatot hozok, hiszen előbb hozott értem sokkal nagyobb áldozatot az a Jézus, aki maga a szeretet.

Ez tehát az első, hogy a hívő úgy éljen, mint Isten gyermeke: Krisztushoz hasonlóan szeretve mindenkit.

Mi a második? "Semmiféle paráznaság, tisztátalanság, nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, hanem éljetek úgy, ahogy ez szentekhez illik."

Olyan szomorú, hogy ezt a kifejezést, hogy szent, mindenféle ehhez nem illő dologra szokták használni. Sokan azt hiszik, hogy szentek azok, akik sápadt arccal az égre meresztik a szemüket, és nem csinálnak semmit, ezért nem követhetnek el bűnöket, holott a Biblia világosan megmondja kik a szentek.

Szentek azok, akik Jézus Krisztust hittel az életük Urává fogadták, és ezért Jézus bennük a szent. "Jézus adatott nékünk Istentől szentségül, igazságul, bölcsességül és váltságul." (1Kor 1,30). Olyan szépen mondja az egyik lelki ének: nincsen bennem semmi szentség, csak a Jézus szent neve. Akiben Jézus Krisztus valóban él a hit által, az szent. De akkor az legyen is szent. Akkor látszódjék meg rajta, hogy Jézus él benne, és álljon tőle távol mindenféle tisztátalanság, paráznaság, nyerészkedés és egyéb ehhez hasonló.

Érdekes, hogy ezt a kettőt említi itt hangsúlyozottan: paráznaság és nyerészkedés. Miért? Mert ez a kettő leginkább az ellenkezője annak, hogy önfeláldozó módon szeretem a másikat. Hiszen a paráznaság a Bibliában azt jelenti, hogy valaki önző módon maga akar kielégülni és ezért kell neki a másik teste. Ez az érzékiségnek akármiféle formáját magában foglalja, holott Isten ezt nagy ajándékként adta az embernek, azért, hogy kizárólag a házasságban örüljön neki. Ezen rég túltette magát sok ember, és meg is lehet nézni, hogyan néz ki a közélet, meg a felnövekvő nemzedék gondolkozása is. Mert ez az ellenkezője annak, hogy én vagyok a másikért, és akár áldozatok árán is őt akarom boldoggá tenni. Ezzel szemben a parázna maga akar boldog lenni, kerül, amibe kerül a másiknak.

Ugyanez áll a nyerészkedésre. Én akarom megszedni magamat, teljesen mindegy, milyen áron. Nekem legyen több, mint ami szükséges, a nyerészkedésben ez is benne van. Sokszor nem tud vele mit kezdeni, de az a fontos, hogy neki legyen. Az ellenkezője annak, amiről az előbb volt szó. Itt is kiderül, hogy mennyire másként gondolkozik és él az Isten népe. Isten népétől azért van ez távol, mert az első, amiről szó volt, érvényesül. Úgy szeressétek egymást, ahogy Krisztus szeret titeket. Éppen ezért legyetek készek másokért élni, ha kell áldozatot hozni, egyoldalúan, mit sem várva érte, mert előbb kaptatok, és most csak abból adtok tovább valamit.

Aki nem kapott Istentől, vagy nem fogadott el tőle semmit, az persze, hogy szegény, az nem tud adni másoknak. Az ösztönösen arra van berendezkedve, hogy én akarok kapni mindenfélét: élvezetet, pénzt, akármit. Aki már gazdag, mert kapott Istentől és kap folyamatosan, s minél többet ad tovább, annál többet kap, annak könnyű így élni, hogy szeret és áldozatot hoz.

Isten mindnyájunkat arra hív, hogy megajándékozzon. Ő mindnyájunkat gazdaggá akar tenni, hogy ne a magunk szegénységén sopánkodjunk örökké, hanem átéljük az Isten gyermekeinek a gazdagságát, és könnyű legyen magunktól távol tartani ezeket az indulatokat és bűnöket, és felszabadulni arra, hogy szeretettel szolgáljunk egymásnak.

Érdemes odafigyelni arra is, hogy Pál apostol mélyebbre megy. Azt mondja: nemcsak a cselekedetekben kell tisztának lenni, hanem legyen tiszta a beszédetek is. Nem lehet tréfálkozni, meg viccelődni az érzékiséggel, a szexualitással, mert annak Isten méltóságot adott. Azt nem szabad bemocskolni és sárba taposni, nagyokat nevetni parázna vicceken. Ez nem illik a szentekhez - mondja.

És még mélyebbre megy. Ne csak a beszédetek legyen tiszta, a gondolataitok legyenek tiszták. A gondolkodásotokban ne engedjetek be semmit, ami szennyes. A szennyes gondolatból szennyes beszéd lesz. A szennyes beszéd szennyes tettet szül. Nem a tettekkel kell bíbelődni a felszínen, a mélyre kell menni, amint szentekhez illik - mondja. A ti gondolataitok is legyenek elkülönítve Istennek. A szent azt jelenti, hogy kizárólag Isten rendelkezésére áll.

Az ilyen emberrel is előfordul, hogy eszébe jut valami tisztátalan. Meglát valamit, átfut rajta ilyen vagy olyan gondolat. Erről nem tehet. De elkezd-e foglalkozni vele, arról már tehet, és az szennyezi be igazán. Mert egy idő után már nem ő foglalkozik a szennyes gondolatokkal, hanem azok foglalkoznak ővele, játszanak vele, és tehetetlenné válik.

És mit mond harmadszor? Azt mondja: "úgy járjatok, mint világosság gyermekei." Eddig sötétség voltatok, most pedig világosság vagytok az Úrban. Itt arra hívja fel a hívőket, hogy mindig friss legyen a tudatunkban, hogy kik vagyunk mi az Úrban. Mi a mi új azonosságunk. Kikké formált minket Jézus. Nélküle sötétségben van az ember sokféle értelemben. Úgy is, hogy tapogatózik, nem találja a helyes utat, úgy is, hogy sötét dolgai vannak, sötét indulatok irányítják. Szeretne mindent az Isten háta mögött tenni, ha egyáltalán tekintettel van Istenre. Sok titka van. Lehetőleg ne derüljön ki, ne tudják meg. Jaj, el ne jusson hozzájuk. A sötétben járás sok félelmet ébreszt az emberben.

Azt mondja Pál apostol: a ti számotokra vége van ennek a korszaknak. Ti világosságra hoztatok mindent, ami bennetek sötétség. Az első nagy bűnvallásnál, amikor Istennek meggyóntátok bűneiteket, világosságra jött sok minden, és azóta is, amit Ő bűnnek ítél, azt ti megvalljátok. Világosságra jöttetek, világosságban jártok, sőt világítotok. Ez a három fokozat van a hívő életben. Előbb kilépek a világosságra, nem akarom titkolni Isten előtt sem, mások előtt sem a bűnt, aztán elkezdek járni a világosságban. S egyszer csak észre veszem, vagy még inkább mások veszik észre, hogy világítok.

Így érthető, hogy mennyire nem ellentmondás a Bibliában a következő két mondat. Jézus egy helyen azt mondja: "Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben." A Hegyi beszédben meg azt mondja hallgatóinak: "Ti vagytok a világ világossága." Most ki a világ világossága? Jézus vagy a benne hívők? Pontosan ez a nagy örömhír, hogy Jézusban jött el az igazi világosság erre a világra, de aki Őbenne hisz, az szintén világítani kezd. Mint amikor egyik gyertyát a másikról meggyújtják. Fényt fog az ilyen ember.

Világítani kezd úgy is, hogy annak az lesz a következménye, hogy leleplezi a sötétséget, ezért nem szeretik sokszor a hívőket, senkinek nem ártanak, csak éppen világítanak, és kiderül, hogy körülöttük sötétség van, rossz néven veszik azok, akik ragaszkodnak a sötétséghez. Világítanak úgy is, hogy tájékozódni lehet a közelükben, meg világítanak úgy is, hogy tőlük is lehet fényt fogni.

Oly sok hívő embert ismerek, akinek a közelében egyre többen lesznek hívőkké. Nem azonnal, megfaggatják, megfigyelik, nagyítóval figyelik sokszor a hívő életét, a legkisebb hibát is dramatizálják, de mégis átélik, hogy van valamijük a hívőknek, amire minden ember vágyik. Ez kellene nekik is. Amikor Isten Lelke elvégzi a munkáját egy hitetlen szívben, sokan emlékszünk még erre, hogyan lettünk hitetlenekből hívőkké, akkor egyszer csak világítani kezd más is. Nagy ajándéka ez Istennek, hogy aki Jézus Krisztustól fényt kapott, az segít a fényével másoknak, meg le is leplezi akaratlanul, de tőle is lehet fényt kapni. Tovább adhatjuk ilyen értelemben is azt, amit kaptunk.

Érdemes ma este megkérdeznünk, hogy mi az, ami még sötétben van az életünkben. Mi az, amire nézve szeretnénk, hogy senki se tudja meg, hogy sose derüljön ki. Esetleg amit folyamatosan csinálunk: csak meg ne tudják!

Nem tudom, mi történne, ha most egyszerre minden világos lenne a többiek számára, ami a fejünkben van? Iszonyatos lenne. Isten ezekből a sötét dolgokból akar minket a világosságra elsegíteni. Nekünk sem jó az, hogy takargatni, titkolni, magyarázni kell dolgokat. Ami Isten szerint sötétség, hadd kerüljön az Ő világosságába. Egyszer kell kimondani, és utána fellélegzik, megszabadul az ember. Aztán lesz még újra és újra mit kimondani, és világosságra hozni, de akkor már a világosságban szeret élni az ilyen ember, és nem mint a pincebogarak, a sötétségben.

A negyedik, amit mond itt Pál apostol: "úgy járjatok, mint akik nem esztelenek, hanem bölcsek." A bölcsesség ez esetben két dologban mutatkozik meg: az időt arra használjuk, amire Isten adta, és a másik, hogy felismerjük Isten akaratát. Azt mondja: "vigyázzatok, mert a napok gonoszok, és jól használjátok ki azt az időt, amit kaptok."

Miért gonoszok a napok? Azért, mert azt hisszük, hogy vég nélkül ismétlődnek. Pedig minden perc, ami elmúlt, visszahozhatatlan. Amit nem csináltunk meg ma eddig, azt ebben az időben már nem csinálhatjuk meg, csak valami másnak a rovására, később, más időben. Ezért mondja, hogy jól gazdálkodjatok az idővel. Ezt megkönnyíti az, ha felismeri az ember Isten akaratát. Istennek van egy általános akarata velünk, ami le van írva a Bibliában és meg lehet tudni belőle, hogy mit akar általában az emberrel, és van neki személyes, egyénre szabott akarata. Lényegében azt is a Biblia tanulmányozása közben tudhatjuk meg, de az nincs leírva ide, hogy én a mai nap hátralevő részében még mit tegyek. De megtudhatom, ha tanulmányozom a Szentírást, hogy az időmet mikor, mire fordítsam, és nemcsak azt, hogy mit tegyek, hanem azt is, hogyan, meg azt is, hogy mit ne tegyek semmiképpen, mert az nem az én dolgom, vagy nem az Isten akarata.

Mint bölcsek úgy járhatunk, és akkor kihasználjuk az időt, és megismerjük Isten akaratát.

Ez tehát az a négy mint. Talán sikerül mind a négyet magunkkal vinni. De azt, amit Isten a leghangsúlyosabbá tett, mindenképpen. Azt mondja: Isten titeket elhalmozott és elhalmoz ajándékaival. Árad rátok az Ő szeretete. Aki kinyitja a szívét ez előtt, és hisz Őbenne, az most már úgy járjon, mint aki Isten gyermeke, és hasonlítson Atyjához abban, hogy szereti a többieket. Az úgy járjon, ahogy a szentekhez illik, vagyis minden tisztátalanságtól mentesen. És ha olyan mégis van, akkor ismerje a bűnbocsánat ajándékát. Az úgy járjon, mint aki a világosság fia, és nem a sötétségben akar ügyeskedni. Az úgy járjon, mint aki bölcsességet is kapott Istentől. És megint csak az 1Kor 1,30 jut eszünkbe, mert ez is ott van az egy mondatban: "Jézus adatott nekünk Istentől igazságul, szentségül, bölcsességül és váltságul."

Ha valóban minőségi, igazán emberi életre vágyunk, Jézushoz kell odatalálnunk. Ő pedig egészen közel jött hozzánk. Itt van most is, mert megígérte, hogy ahol ketten vagy hárman az Ő nevében jönnek össze, ott van közöttük. Rajtunk múlik, hogy leborulunk-e előtte, és beismerjük: Uram, eddig nélküled éltem, ezután szeretnék veled élni. A magam szegénységéből eljutni erre a gazdagságra. Ha pedig már kaptuk ezt a gazdagságot, akkor ez látszódjék meg rajtunk. Akkor, tessék e szerint járni, élni, úgy, mint világosság fiai, Isten gyermekei, mint szentek, és mint bölcsek.


Imádkozzunk!

Istenünk, köszönjük, hogy ez nem a mi vágyakozásunk, és főleg nem a mi álmodozásunk, hanem te kínálod, ígéred ezt mindannyiunknak.

Köszönjük, hogy lehetünk a gyermekeid. Köszönjük, hogy sokféle tisztátalanságból megtisztulhat a gondolkozásunk, a beszédünk, az életünk. Köszönjük, hogy ki szabad lépni a sötétségből a te világosságodba, és aztán világíthatunk másoknak is.

Köszönjük, hogy adod nekünk ezt a bölcsességet, ami nem születik velünk, amit nem lehet könyvekből elsajátítani, de ajándékodként lehet neki örülni, és akkor másként osztjuk be az időnket, és lépésről lépésre felismerhetjük akaratodat.

Ámen.