PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2006. május 7.
(vasárnap)

Cseri Kálmán


KICSODA JÉZUS KRISZTUS?
12. IGEN ÉS NEM


Alapige:Mt 26,36-46

Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: "Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom."

Maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett. Akkor így szólt hozzájuk: "Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!"

Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: "Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te." Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: "Ennyire nem tudtatok virrasztani velem egy órát sem? Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen."

Másodszor is elment, és így imádkozott: "Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod." Amikor visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. Otthagyta őket, újra elment, harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. Azután visszatért a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: "Aludjatok tovább és pihenjetek! Íme, eljött az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik. Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul."


Imádkozzunk!

Örökkévaló Istenünk, kegyelmes mennyei Atyánk köszönjük, hogy itt lehetünk a te színed előtt, hogy meghallhassuk mindazt, amit mondasz nekünk. Alázatosan könyörgünk máris a csodáért, hogy a rólad szóló emberi bizonyságtételen keresztül a te önmagadról szóló bizonyságtételed érkezzék meg hozzánk.

Köszönjük megtartó kegyelmedet. Köszönjük, hogy az elmúlt napokban is tapasztalhattuk gondviselő szeretetedet és bűnbocsátó irgalmadat.

Dicsőítünk azért, mert nincs semmi gát, kegyelmed mit ne törne át.

Magasztalunk azért, mert mindennél hatalmasabb a te irántunk való szereteted, örökkévaló kegyelmed. Kérünk, ragyogtasd ezt föl most előttünk, hadd legyen ez mindennél drágább a számunkra.

Bocsáss meg, Urunk minden szót, gondolatot és tettet, amivel vétkeztünk ellened és egymás ellen az elmúlt héten is. Bocsásd meg, ha sokszor már észre sem vesszük, hogy megszegjük parancsaidat.

Magasztalunk azért, hogy ha a szeretetedből megítéltél minket, ha bűnnek látjuk a bűnt, és ha ragyog előttünk bűnbocsátó kegyelmed. Kérünk, végezd ezt a megvilágosító munkádat most is bennünk.

Oly nagy szükségünk van rád. Nélküled nem tudunk helyesen tájékozódni, nélküled nincs erőnk a terheinkhez, nélküled beleütjük az orrunkat sok mindenbe, ami nem tartozik ránk, és elmulasztjuk azokat a feladatainkat, amikkel te bíztál meg. Segíts el tisztánlátásra.

Kérünk, szólj hozzánk igéden keresztül. Hadd ragyogjon előttünk a mi megváltó Urunk Jézus Krisztus példája. Kérünk téged Úr Jézus, ne csak példát adj nékünk arra, hogyan élhetünk ebben a világban, hanem tégy képesekké is minket újjáteremtő igéd, újjászülő és vezérlő Szentlelked által.

Vedd kezedbe mindannyiunk életét és ajándékozz meg minket gyógyulással, vigasztalással, bizalommal, alázattal, bűnbánattal, melyikünknek mire van most szükségünk.

Ámen.


Igehirdetés

A Jézus Krisztusról szóló sorozatban ma arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mire mondott Jézus nemet. Mi volt az, amire semmiképpen nem lehetett Őt rábeszélni, amit a leghatározottabban visszautasított. Mik voltak azok a lehetőségek, amikkel soha, semmi körülmények között nem volt hajlandó élni. Alapvetően nem ez jellemezte Jézus szolgálatát, hogy nemet mondott dolgokra, sokkal inkább a pozitívum. Az egész élete, tanítása egyetlen nagy pozitívum volt.

Amikor Máté evangélista mindjárt az evangélium elején összefoglalja Jézusnak a munkáját, akkor ezt írja: "bejárta azokat a városokat tanítva hirdetvén az Isten országának evangéliumát és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget." (Mt 4,23) Tanított, evangélizált és gyógyított. Csupa pozitív dolog. Személyes életét illetően is alapvetően igent mondott az Atya akaratára.

Egy alkalommal kifejezetten így fogalmazza meg: "Igen, Atyám." (Mt 11,26). Ugyanakkor és éppen ezért mindig újra nemet mondott mindenre, ami Őt az Isten akaratának való engedelmességtől el akarta téríteni.

Azért szükséges nekünk arról beszélni, hogy mire mondott Jézus nemet, mert sok ember két véglet között hányódik. Vagy mindenre nemet mond, mint a kisgyerekek az első dackorszakukban szokták, vagy udvarias felnőttként mindenre igent mond, sokszor színlelt igent a látszatbékesség kedvéért. Az érett keresztyént az jellemzi, hogy vannak dolgok, amikre átgondolt, megalapozott, felelős igent mond, és vannak, amikre nemet. És tudja, hogy mire miért mond igent és nemet.

Az érett keresztyén nem dobzse-hívő. Talán még emlékszünk történelmi tanulmányainkból, hogy 1490-ben Mátyás halála után a magyar urak kerestek egy gyenge embert, akit aztán sokféle feltétellel királlyá tettek, és Jagelló Ulászló ezek után kénytelen volt az uraknak mindenre bólogatni. Állandóan azt mondogatta: dobzse, dobzse - jól van, jól van.

Jézus nem ezt mondogatta, és nem erre ad nekünk példát. Ugyanakkor megtanít arra is, hogy legyenek határozott nemjeink. Ez sokaknak nehezükre esik.

Beszélgettünk egy kedves jegyespárral az esküvő előtt. Megbeszéltük a fogadalom szövegét is, egyebek között azt, hogy mit ért a Biblia hűségen. Mit jelent ez: holtomig, holtáig hűségesen kitartok mellette. A beszélgetés közben ezt találtam mondani: mert ugye, amikor erre a kedves kislányra igent mondott, akkor a világ összes többi nőjére nemet mondott. Felpattant a fiatalember és ezt kérdezte: "hogy érti ezt?" Elmondtam, hogy a Biblia mit ért ezen. Ebből egy nagyon jó beszélgetés alakult ki, de bevallotta, hogy ijesztően hatott rá, hogy ha egyre igent mond ilyen minőségben, hogy az a felesége lesz, akkor az összes többire nemet mondott, pedig ez magától értetődik, csak nem mindenkinek.

Jézus az Ő követőit erre is meg akarja tanítani. Átgondolt, visszavonhatatlan, egyértelmű igeneket mondani, és ugyanakkor ebből egyenesen következik, hogy ami ettől eltérítené az embert, arra meg ugyanilyen átgondolt, egyértelmű, visszavonhatatlan nemet mondani. És ez megkönnyíti az ember döntéseit a hétköznapokban, amikor egymás után sorjáznak a döntéshelyzetek.

Elevenítsünk fel néhány jelenetet Jézus életéből az evangéliumok alapján, és aztán az utolsónál időzzünk egy kicsit szent áhítattal, mivel most a megterített úrasztalához is készülünk sokan.

Mindjárt nyilvános szolgálata elején megjelent az ördög és felhívta Jézus figyelmét arra, hogy neki van hatalma, hogy a követ kenyérré változtassa. Használja a hatalmát, segítsen magán, hiszen éhes. A böjt után van, egyék.

Utána a népszerűségére épített és azt mondta: ha látványosan leugrana a templom magas párkányáról, az angyalok úgy is megőrzik Őt a balesettől, de milyen népszerű lenne így az emberek előtt.

Ezek után pedig mindent felkínált Jézusnak, hogy imádja őt.

Feltűnő, hogy Jézus nem tárgyal az ördöggel. Nem vitatkozik, nem oktatja ki, nem utasítja rendre, nem tesz fel neki kérdéseket. Egyetlen, pontosan idézett bibliai igével visszautasítja az ajánlatait, és utána megy tovább az Atyának való engedelmeskedés útján. (Mt 4). Minden válasza minden jót akaró, "segíteni vágyó" ördögi ajánlatra, egyáltalán mindenre, ami az ördögtől jön, határozott nem.

Amikor az ötezer embert jól tartotta Jézus, utána királlyá akarják Őt tenni. Ilyen király kell mindenkinek, aki munka nélkül is kenyeret. Jézus természetesen nem engedi meg ezt. Átment közöttük és felment egyedül a hegyre. Ő ott mindig imádkozott.

Jézust nem kell királlyá tenni, mert Ő az. Csakhogy Ő egyelőre nem azért jött, hogy uralkodjék, "nem azért jött az Emberfia, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon, és adja az Ő életét váltságul sokakért." És ettől eltéríteni akkor sem hagyja magát, ha az egész népe összefog ellene. Erre Ő újra és újra nemet mondott.

Egy alkalommal úton voltak és egy samáriai faluban esteledett rájuk. A falu lakói azonban nem adtak szállást nekik, mert Jeruzsálembe igyekeztek és ez ellen nekik vallási alapon voltak kifogásaik. A tanítványok ezt úgy akarják beállítani, mint Jézus elleni személyes sértést, és ezért tüzet akarnak kérni büntetésül a falu lakóira. Jézus azonban határozott nemet mond nekik, és ezt olvassuk: "Jézus ezt mondta: nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa azt." (Lk 9,55-56).

Azok, akiket Jézus meggyógyított, szerettek volna vele maradni. Ő azonban többször azt mondta nekik: nem. Menjetek haza, és mondjátok el otthon, mit cselekedett veletek az Isten.

Ugyanilyen kedves, de határozott nemet mondott Péternek, aki a megdicsőülés hegyén be akart rendezkedni, külön kis lakosztályt építeni mindenkinek, aki éppen ott volt. Jézus szóra sem méltatja ezt az ostoba javaslatot, hanem példájával hozza tudtukra, hogy lent várja Őt és őket több segítségre szoruló ember, s várják a tehetetlenkedő tanítványok. Az ünnepi pillanatok után, amiket átéltek a hegyen a hitükben megerősödve le kell menni újra a völgybe, szolgálni.

Egy alkalommal Jakab és János édesanyja protekciót kért Jézustól. Azt kérte, hogy az Ő dicsőségében az ő két fia Jézus közvetlen közelében, mellette helyezkedhessék el. Jézus erre is nemet mondott. Egyrészt azért, mert megmondja ennek az asszonynak: nem tudod, mit kérsz, fogalmad sincs, hogy milyen szenvedéseken keresztül vezet az az út, amelyik abba a dicsőségbe érkezik meg. Csak a dicsőségben akarnak osztozni velem a te fiaid, a szenvedésben, amire nem is gondolnak, abban nem. Egyébként pedig rejtett hatalmi igény húzódik meg e mögött a látszólag ártatlan kérés mögött. De - és ez a leghangsúlyosabb Jézus szavaiban - tisztában volt azzal, hogy ki mire illetékes, és kinek mi a hatásköre. Ezt olvassuk a Bibliában: "Az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni." És ami nem az Ő dolga volt, az nem csinálta. Akkor sem, ha egy aranyos édesanya fiai iránti megható szeretetből kéri. Ő mindig a küldőjére, az Atyára nézett. Mit bízott rá az Atya? Ezt nem. Akkor nem teszi, akkor sem, ha az önmagában talán nem lenne helytelen. (Mt 20,23).

Egy alkalommal két testvér szólította meg Jézust. Azt kérték tőle, hogy tegyen igazságot köztük, és ossza meg köztük a vagyont. Nekik is nemmel válaszolt. "Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget. Jézus ezt mondta: ki tett engem köztetek bíróvá vagy osztóvá? Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget, mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az ember élete." (Lk 12,13-15).

Megint az Atyára néz, hogy kivé tette Őt az Atya. Nem tette Őt bíróvá és osztóvá, akkor nem kezd bíráskodni és osztani. Ráadásul leleplezi azt az anyagias lelkületet is, ami a kérés mögött húzódik meg, és ezt követően mondja el a bolond gazdagról szóló példázatot.

A legkeményebb támadások azonban Jézust a kereszthalálát megelőző órákban érték. Az ördög még egy össztüzet zúdított rá. Még egyszer megpróbálta meghiúsítani Isten szabadító tervét, hogy Jézus haláláért mi Isten kegyelméből bocsánatot, üdvösséget és életet kapjunk. Jézus minden ezzel kapcsolatos kísértésre újra és újra nemet mondott. Különösen három ilyen "nem" szólal meg a kereszthalála előtti órákban.

Először is nemet mondott a saját félelmére. Nekünk fogalmunk sincs arról, milyen szenvedést jelenthetett Jézusnak az egész emberiség bűnei miatti ítéletet magára vállalni.

Ilyen istentelen mondatot is hallottam, hogy az Úr Jézus sem szenvedett annyit, mint amennyi szenvedésben nekem részem van. A teljes tudatlanság van e mögött. Sejtelmünk sincs arról, milyen ítélettel sújtotta az igaz Isten az Ő egyszülött Fiát, aki a mi helyünkre állt és elszenvedte a mi ítéletünket. Olvassuk az evangéliumokban, hogy amikor közvetlen közel került Jézus ennek a vállalásához, Ő maga is visszariadt ettől. Kér imasegítséget. Kéri a tanítványokat, a három legbizalmasabbat, hogy ha a többiek a jó vacsora után elalszanak is, ők virrasszanak vele és segítsenek imádkozni. Ők is elalszanak. Egyedül, teljesen egyedül marad Jézus ezzel a teherrel a vállán. De egyedül is imádkozik.

Hogy hangzott az első imádsága? "Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár, hogy ne kelljen kiinnom, mindazáltal nem úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te."

Az imádság mindig őszinte. Természetesen Jézusé is. Ezzel a kéréssel kezdi, ha lehetséges, múljék el, mert rá gondolni is borzasztó. De abban a pillanatban elhangzik egy határozott nem a saját akaratára. Mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom. És elhangzik újra egy határozott igen az Atya akaratára: Hanem úgy, ahogy te.

Aztán másodszor is imádkozik, de akkor már másként kezdődik az imádság. Nem tudom, feltűnt-e? "Atyám, ha nem lehetséges, hogy elmúljék ez a pohár, legyen meg a te akaratod."

Azt olvassuk, hogy harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. Miért mondta el még egyszer, vagy harmadszor is ugyanazt? Mert egészen bizonyos akart lenni Ő is abban, hogy mire mondott nemet és mire mond újra és újra minden támadás és kísértés ellenére igent. Ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem úgy legyen minden, ahogy te akarod.

Aki ismeri azt, hogy mit jelent az imaharc, aki tusakodott már Isten előtt az Ő akaratának a felismeréséért, és azért, hogy kész legyen örömmel cselekedni azt, az egy kicsit beleérezhet Jézusnak ebbe a lelkületébe. De ebben a nagyon éles helyzetben, amikor még egyszer ki kellett mondani valamire az igent és valamire a nemet, Ő hűséges maradt, és ugyanarra mondott igent, amire addig, és ismét háromszor nemet mondott a saját akaratára, a saját félelmére, a saját visszariadására.

Ugyanezen az estén vagy másnap, Péter vissza akarja tartani Jézust a kínhaláltól, és egy szál karddal elkezdi Őt védeni azzal a csapattal szemben, amelyet kivezényeltek Jézus letartóztatására. Akkor mit mond Jézus Péternek? Itt is elhangzik egy nem. Tedd el azt a kardot. Vajon mit gondolsz, nem kérhetném az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál? De hogyan teljesednének be az írások, hogy ennek így kell lennie? Itt a légió szó szerepel. Egy légióban hatezer katona volt. Tizenkét légió hetvenkétezer. Azt mondja Jézus, hogy még ennél is több angyal áll készenlétben, hogy megjelenjen, és rendelkezésre álljanak. Egyetlen szavába kerülne a Megváltónak, hogy angyalok serege érkezzen az Ő szabadítására. De Ő nemet mond erre a lehetőségre, és újra igent mond arra, hogy minden úgy teljesedjék, ahogyan meg van írva. Mert rajtunk csak így lehet segíteni. (Mt 26,53).

Már a kereszten van, amikor gúnyolják Őt ott a nép vezetői is meg a járókelők: "Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk neki. Bízott az Istenben, mentse meg Őt, ha akarja, hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok." Hát nem ez volt a cél, hogy higgyenek benne? Íme azt mondják: ha leszáll a keresztről, hisznek benne. Le tudott volna szállni Jézus? Egészen bizonyos. De Ő erre nemet mond.

Ő tudja, hogy ki sugallja ezt a mondatot azoknak, akik kimondják. Ő pedig az út elején is, út közben is, itt az út végén is újra és újra nemet mond mindenre, ami az ördögtől származik. Még ha ilyen vallásos mezbe van csomagolva, hogy akkor majd hiszünk neked, akkor is. Mert Ő engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthalálig. Mert Ő igent mondott az Isten akaratára, és ezért újra és újra nemet mondott mindenre, ami az Isten akaratának való engedelmességtől el akarta téríteni. Mert Ő igent mondott mireánk, és ezért mindenre kész volt. Mert Ő az Isten Báránya, aki magára vette a világ bűnét. Mert vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. Mert egyedül Ő volt képes arra, hogy egyetlen áldozatával örökre tökéletesekké tegye a megszentelteket. Mert ez engedelmesség és akarat által szenteltettünk meg egyszer és mindenkorra a Jézus Krisztus testének feláldozása által (Zsid 10,10). (Könyv nélkül megtanulandó és a szívünkbe vésendő.)

Ezért volt Ő mindhalálig engedelmes és ezért vállalta a kereszthalált. Amikor szolgálata elején Názáretben meg akarták ölni, akkor arra nemet mondott, mert annak még nem volt ott az ideje. Most azonban önként megy a keresztre. Miattunk, helyettünk és érettünk. Mert Jézus Krisztus igent mondott ránk, és ezért nemet mondott mindenre, ami ebben megakadályozta volna.

Erre adott példát nekünk, bárcsak mi is így tudnánk egyértelmű és visszavonhatatlan igent mondani neki, és utána Ő segít majd győzelemre, hogy nemet mondjunk mindarra, ami tőle eltávolítania. Nemet mondjunk mindenre, ami az ördögtől jön, mert ma is jön onnan sok minden, minden babonaság, okkult kísérletezés. Nemet mondjunk a magunk hiúságára, büszkeségére, kényelemszeretetére, önzésére, hatalmi igényeire, a versengésre való készségére, a bennünk lapuló bosszúvágyra, anyagiasságra, önféltésre, a többiekkel szembeni közönyre, hiszen ezekről hallottunk itt, ezekre mondott Jézus nemet. És mi is mondhatunk nemet, és Ő elsegít minket győzelmes életre.

Nem azért, mintha kiválóbbak lennénk az átlagnál, hanem azért, amit Pál apostol a Filippi levélben olyan szépen ír (ez a szójáték nem jön ki a magyar fordításban). Azt mondja: nem mondom, hogy már elértem vagy hogy tökéletes volnék, de egyet cselekszem, ami hátam mögött van, elfelejtve, ami előttem van nekidőlve célegyenest igyekszem előre a Jézus Krisztusban megkapható jutalomra, amiért meg is ragadott engem a Krisztus. Az elején meg a végén ennek a szakasznak ugyanaz a görög szó van: nem mondom, hogy már fogom a győzelmi koszorút, de Krisztus már fog engem. És ez a biztosíték arra, hogy végigmegyek ezen az úton és megfogom majd a számomra elkészített győzelmi koszorút.

Lehet győzelmes életet élni, de nem dobzse módra. Meg nem úgy, hogy hogyan gondolja azt valaki, ha igent mondok egy valamire, nemet más valamire, hanem úgy, hogy megharcolja az ember, hogy kinek a szavára mond igent ma is, holnap is, holnapután is. Mert Isten igazmondó és egyedül Ő szeret engem érdek nélkül, és éppen ezért minden másra nemet mondok ma is, holnap is, jövőre is, ha még élek, ami engem az élő Istentől el akar szakítani.

Isten adjon győzelmet nekünk ebben a harcban.


Imádkozzunk!

Drága Megváltónk, Úr Jézus Krisztus, köszönjük, hogy a kenyér és a bor egyszerű jelei is a te áldozatodra emlékeztetnek minket. Köszönjük, hogy ez az asztal is most az Úrnak halálát hirdeti.

Dicsőítünk téged, mert engedelmes maradtál egészen a kereszthalálig, és a te halálod számunkra az élet, az örökélet forrásává lett.

Köszönjük, hogy sok mindent tudhatunk már rólad, és sok mindent ismerhetünk igédből. Bátoríts minket Szentlelkeddel, hogy egyre meggyőződésesebb igent tudjunk neked mondani. Tedd természetessé számunkra, hogy minden gőg és bántó él nélkül nemet mondunk mindenre, ami tőled akar eltávolítani bennünket.

Segíts növekednünk a te megismerésedben, a veled való szövetségben, a neked való engedelmességben.

Szenteld meg most úrvacsorai közösségünket is, és növeljed erőnket ebben a harcban. Te vigyél minket segítségről segítségre, győzelemről győzelemre.

Ámen.