PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2006. március 30.
(csütörtök)

Varga Róbert


A KÖRÜLMÉNYEK SZORÍTÁSÁBAN


Alapige:1Móz 12,10-20

"Egyszer éhínség támadt azon a földön. Ekkor lement Abrám Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert súlyos éhínség volt azon a földön. Amikor már közel járt Egyiptomhoz, ezt mondta feleségének Szárajnak: Nézd csak! Tudom, hogy te szép arcú asszony vagy. Ha meglátnak az egyiptomiak, azt mondják majd: Ez a felesége! És engem megölnek, téged pedig életben hagynak. Mondd, hogy a húgom vagy, hogy jó sorom legyen a te réveden, és életben maradjak általad. Így is történt. Amikor Abrám Egyiptomba érkezett, az egyiptomiak látták, hogy nagyon szép az asszony. A fáraó főemberei is meglátták őt, dicsérték a fáraónak, és elvitték az asszonyt a fáraó házába. Abrámnak pedig jó sorsa lett az asszony révén: lettek neki juhai, marhái és szamarai, szolgái és szolgálói, nőstény szamarai és tevéi. De nagy csapásokkal sújtotta az Úr a fáraót és házát Abrám felesége, Száraj miatt. Hivatta azért a fáraó Abrámot, és ezt mondta: Mit tettél velem? Miért nem mondtad meg nekem, hogy a feleséged? Miért mondtad, hogy a húgod? Csak azért vettem feleségül. Most aztán itt a feleséged, fogd, és menj! Embereket is rendelt mellé a fáraó, és azok kivezették őt, feleségét és mindenét, amije csak volt."


Imádkozzunk!

Urunk, olyan sokszor eljutunk arra a pontra, hogy elfáradunk, sőt belefáradunk mindabba, amit látunk, amit tapasztalunk, vagy éppen, amit velünk csinálnak, vagy abba, ami történik.

Köszönjük azt a csöndet, amit biztosítasz a számunkra a te színed előtt, és legfőképpen köszönjük a te szavadat, amely ma is élő és ható, és megcselekszi újra és újra azt, amit te terveztél általa velünk és bennünk.

Köszönjük, Urunk, hogy a te igéd nem öregszik meg, nem avul el, nem veszti el jelentőségét, mondanivalóját, üzenetét.

Köszönjük, Urunk azt is, hogyha mi figyelünk a te szavadra, akkor ma nem megyünk el innen üres kézzel, sem üres szívvel. Bátoríts, vigasztalj, vezess és ints minket belátásod, akaratod és terved szerint, kérünk.

Ámen.


Igehirdetés

Legutóbb, amikor Ábrahám történetét vettük, akkor valaki megkérdezte istentisztelet után, hogy folytatjuk-e? Sokat gondolkoztam azon, hogy folytassuk-e vagy ne. Aztán végigolvasva a mai részt, úgy láttam, hogy jó az, hogyha halljuk ezt mi is.

Kilenc évvel ezelőtt, egy nyári konferencián beszélgettünk ezekről a kérdésekről. Persze más kérdésekről is, és nem csak erről lesz most szó, amiről ott beszéltünk. Akkor nagyon elevenné vált a beszélgetés Ábrahám életével kapcsolatban. Mivel sok új üzenete is van ezen keresztül Istennek, ezért megyünk lassan majd végig - ahogy ez adja magát - csütörtökönként ezeken a fejezeteken a Bibliából.

Ábrahám Isten szavára elindult a lakóhelyéről. Istenéért, és engedelmeskedve ott hagyott mindent abban a modern városban, ami akkor Úr-Kaszdimot jelentette. Az is elhangzott, hogy vízhűtéses házakban laktak, és csodálatosan megművelt kertjeik és függőkertjeik voltak. Tulajdonképpen ez a mai iraki terület, amiről beszélünk, Mezopotámia nagyobb területe, szűkebben ez a rész. Onnan indult el Ábrahám engedelmeskedve Istennek.

Az indulására a hit és az engedelmesség volt jellemző. Ebből a mai fejezetből, részből meg az derül ki, hogy milyen az, amikor egy hívő ember nem hisz, és nem engedelmeskedik. Mi lesz annak a következménye?

Elindul tehát Ábrahám engedelmeskedve Istennek. Kánaán földjén sátorozott, és legelőhelyeket váltogatva egyre délebbre ment. Nagy éhínség volt azon a területen. Többszöri rossz vetés és rossz aratás következményeként az emberek elkezdtek éhezni. A rossz termés miatt, a nagy baj előre látható volt. Így Ábrahám a többi legeltető állattenyésztővel együtt - mert ekkor is voltak már állatai - egyre jobban dél felé, Egyiptom irányába vonult.

A nagy éhínség nem hirtelen csapott le, következett be, hanem lassan. És lehetett szinte előre látni azt, hogy ez lesz a dolgok vége. Hogyha csak első olvasatra olvassuk ezt a szöveget, akkor az derül ki, hogy Ábrahám milyen előrelátó ember. Milyen gondoskodó. Figyel a családjára és a szolgáira. Egyre jobban húzódik lefelé Egyiptom felé, ami mindig arról volt jellegzetes, és az volt Egyiptomra jellemző, hogy ott könnyen lehetett - nagy mennyiségben is akár - gabonát, élelmiszert venni. Nem volt véletlen, hogy ő is, mint a többiek, megy dél felé, hátha bekövetkezik a baj.

Okos ember volt Ábrahám, és jól gondolkozott. De vajon figyelembe vette-e Isten parancsát és Isten akaratát? Isten is így értékeli-e, ahogyan itt Ábrahám cselekszik, hogy ez okosság és előrelátás volt? Az emberi logika szerint igen. Lehet látni a jelekből, hogy közeledik az éhínség. De Isten azt mondta neki, hogy maradjon azon a földön, ahova Ő küldi, és ott Ő eltartja és megtartja Ábrahámot.

Ábrahám itt leveszi a tekintetét Istenről. Saját maga néz körül, látja a szükséget, és a készülődő, bekövetkező ínséget. Saját kezeire néz. Saját logikája, elgondolása szerint gondolkodik és cselekszik, nem Isten szerint. Ugyanúgy, mint a többiek - mondhatjuk így is -, hogy ez a hívő ember a világ fiaihoz igazodik, és ő is pánikba esik. Elindul dél felé, és belép Egyiptom földjére.

Milyen megítélés alá esik tehát ez a döntés, amit Ábrahám hozott, ha Isten szemszögéből nézzük? Isten megmondta, hogy Kánaán földjét neki adja, és ott Isten eltartja őt. Ez volt Ábrahám számára Isten ígérete.

Eddig az élete során azt látta, hogyha Isten ígért valamit, ha valóban Isten ígért valamit, akkor azt Isten mindig beteljesítette. Időnként megenged a hívő emberek életében is hiányokat az Isten, mert nagyon sokszor a hiányokon keresztül zörget a mi szívünkön, és akar valamit elvégezni.

De itt valóságos a közelgő éhínség, és a közelgő nyomor! Érdemes-e tovább hinni az Istennek? Vagy jobb, ha a saját szememnek hiszek? Közeledik a baj, jobb azt megelőzni, ha az ember okosan gondolkodik. Családja van, szolgái vannak. Ekkor már elég tehetős ember volt. Sok lábas jószága is volt. Valamit tenni kell.

A Szentírásból kiderül az, hogy Egyiptom mindig az Istennel szembeni engedetlenségnek volt a szimbóluma. Ábrahám engedetlensége és bukása után még inkább azzá vált. Egyiptom Izráel számára a bűn és az engedetlenség szimbóluma, neve a Szentírásban.

Nem az a feladatunk egyébként, hogy egy több ezer évvel ez előtt élt embernek a cselekedeteit analizáljuk, vagy éppen elítéljük, hanem az, hogy tanuljunk abból, hogyha ő valamit nem jól csinált, mi hasonló bajba, nyomorúságba ne vigyük magunkat, ne essünk hasonló bűnbe, mint Ábrahám. Ezért hozza elénk Isten Ábrahám életét.

Amikor Isten azt mondta neki, hogy eredj ki a földedről arra a földre, amelyet én mutatok neked, Ábrahám azonnal engedelmeskedett. Isten pedig vezette őt lépésről lépésre. Mindig megkapta a következő döntéshez a segítséget, az indíttatást, a vezetést, Isten szavát. Így tudott is engedelmeskedni, és szépen haladt azon a földön tovább, ahova Isten őt elküldte.

Nagyon fontos kérdés az, hogy amikor ínségeink vannak, amikor azt mondjuk valamire, hogy ez nekünk kell, akkor mielőtt azt megszerezzük, kérdezzük-e Istent? Kérdezzük-e Istent, amikor munkahelyi kérdésekről van szó, pénzkérdésekről, a házasság kérdéséről, a gyerek vagy a gyereknevelés kérdéséről, lakáscsere kérdése jön elénk, vagy csak egyszerűen egy látogatás, a nyarunk tervezése, a szabadidőnk eltöltése és így tovább?

Isten arra szeretne ma este rákérdezni vagy rámutatni, hogy mit kezdünk a hiányainkkal? Amikor valami, amit nagyon szeretnénk, az nincsen meg, vagy nem adja oda Isten a kezünkbe.

Amikor különböző területeken jelentkeznek az éhínségek, amikor ebben vagy abban a kérdésben egyelőre nincsen megoldás. Hogy bírjuk egyáltalán? Mi következik ebből? Lázadás, depresszió, összeomlás, vagy pedig az a belső békesség és nyugalom, hogy az Isten pontosan tudja, hogy mire van szükségünk. Azt Ő a kezében tartja, csak valami miatt nem adja még oda, és ezt Ő tudja, hogy miért van így.

Nem volt könnyű Ábrahámnak és Sárának, vagy korábbi nevükön Abrámnak és Szárajnak, később Ábrahámnak és Sárának nevezi őket Isten. Majd lesz erről még szó, hogy mit jelent ez a névváltoztatás. Nem volt nekik sem könnyű idős korukban várni arra a gyermekre, akit Isten megígért.

Ábrahám bukása arról is beszél itt, ebben a helyzetben, hogy sajnos a hívők életében is előfordulhat az, hogy letérnek arról az útról, amelyet az Isten kijelentett, és mutatott nekik.

Itt Ábrahámnak ott kellett volna maradnia azon az úton, amit az Isten kijelölt neki. Az ősatyák sem kapják készen a hit harcainak a végeredményét. A hívő emberek sem kapják készen. Vannak dolgok, amelyekért a hívő életben is meg kell küzdeni. Nem adja csak úgy oda Isten. Egyrészt szeretné látni azt, hogy mennyire vagyunk hajlandók megharcolni a dolgokat, megküzdeni a dolgokért. Kivárni azt, amíg az Isten nekünk adja. Elvégzi bennünk Isten azt, hogy készen legyünk arra, hogy amit nekünk akar adni, azt ne tékozoljuk el utána, hanem azzal jól tudjunk élni. Egy gyereknek sem lehet odaadni bizonyos dolgokat. De amikor a gyermek felnőtté válik, akkor éretté válik akár az örökségre is. Mit tud kezdeni egy nagy családi házzal egy négy és fél hónapos csecsemő? Semmit. De egy meglett korú felnőtt, felelősen gondolkodó fiatalember vagy idősebb ember, az jó esetben már nem fogja eltékozolni az értékes örökséget.

Időnként Isten várakoztat minket. Ezt mi nagyon nehezen értjük meg, vesszük tudomásul. Én sem vagyok különb bizonyos helyzetben. Nem könnyű nekünk kivárni - legalábbis szerintünk -, amíg Isten beteljesíti, amit akar.

De a hívő emberek nem kapják készen a hitbeli növekedést, annak a gyümölcsét, az eredményét. Sokszor Isten megvárakoztat, belevisz minket harcokba. Ránk enged kísértéseket, ad próbákat egyszerűen azért, hogy lássa, hogy a hitben megerősödtünk-e már, elhagyhatjuk a tejnek italát, és kemény eledelt adhat nekünk, kemény helyzetekbe enged bele minket, vagy pedig még mindig cumizunk, tejnek italát szívjuk magunkba, ahogy azt az ige mondja? Nem tudunk felnőtt, hívő módon gondolkodni, ezért bizonyos dolgokat nem tud ránk bízni az Isten, és nem tud odaadni, mert nem vagyunk készen arra, hogy jól éljünk azzal.

Amikor Isten szabadulást adott a zsidóságnak Egyiptomból, és később visszagondoltak Egyiptomra, az mindig a szolgaság szimbóluma volt. Nagyon sokszor egy hívő embernek sem árt végiggondolni, hogy mi az, ami eddig történt? Mi az, amiből Isten kihozott? És azért hálát adni. Egyszer Mózesnek Isten azt mondja, hogy emlékezz vissza az útra, amelyen hordoztalak téged. Nehéz és hosszú időszak volt az a negyven év pusztai vándorlás. De - mondja Isten - én hordoztalak téged. Örökké való karjaimmal tartottalak téged a mélység színe fölött.

Figyeljük meg Illést, amikor menekül Jézabel elől visszafelé azon az úton, amelyen Isten kihozta Egyiptomból. Illés is megy visszafelé, Egyiptom felé. Kétségbeesik, és ezért menekül Jézabel elől, nem számol Isten kegyelmével és szeretetével.

Ábrahámot valaminek a hiánya vitte rá erre az engedetlenségből fakadó lépésre. Kánaánban nagy az éhség, és ezért drágaság volt. Ő pedig itt, ebben az adott helyzetben egyszerűen nem tudta elhinni, nem akarta elhinni, vagy nem bírta elhinni, hogy Isten az éhség fölött is Úr. Isten a hiányaink fölött is Úr. Hisszük mi ezt? Ez nem azt jelenti, hogy kijelentem azt, hogy hiszem, Uram, és holnap megoldja Isten azt, ami nincs. Betölti a szükségeinket. Elhalmoz pénzzel, lehetőséggel, ötféle munkahely közül választhatunk, és tizenhat nőt vagy férfit hoz elénk, ha nincs még férjünk vagy feleségünk. Akkor kerülünk igazán nehéz helyzetbe esetleg, ha ezt teszi velünk az Isten. Milyen jó, hogy nem nekünk kell választani, hanem segít választani az Isten. Sugall, indít, vezet arra, hogy ki a hozzánk illő társ, melyik munkahelyre menjünk, és mit vállaljunk el.

Nagyon nagy könnyelműség ilyenkor nem az Istenben bízni, hanem kimondani azt, hogy mindenki így szokott tenni. Mondják kedvesen a családtagok. Fiam, lányom, drága testvér, hát csak nem akarsz így dönteni? Hát mit szólnak ahhoz, ha te ezt a furcsa döntést hozod, hogy ínség van, és te nem mész le élelemért Egyiptomba? Mi lesz a gyerekekkel? Elpusztul az összes állat. S Ábrahám hallgat ezekre a beszédekre, hallgat a szívére. Lehet, hogy nem mondta neki senki ezt, csak belül a szívében jöttek elő ezek a kérdések, és elindul az engedetlenség útján.

Bizonyos az, hogy az észt és az értelmet Isten adta ajándékba az embernek, és nem kell azt szégyellni, ha mi gondolkodunk. Időnként azt kell szégyellni, hogyha nem gondoljuk végig a dolgot. Nem azt jelenti, hogy Ábrahámnak nem kell gondolkodni, hogy ésszel ne mérje föl, hogy mi következik abból, ha ő Istennek engedelmeskedik. Az nem baj, ha végiggondolja, hogy jön az éhínség, mit kell tenni. Na, de kérdezi itt az Istent? Erről nem olvasunk semmit. Nem kérdezi Istent, csak megy a saját indulata és szíve szerint.

A körülmények szorításában van Ábrahám, és enged a körülmények szorításának, de nem enged az Isten akaratának. Nem enged az Isten akaratának. A hit helyére a kételkedés vagy a hitetlenség kerül. Az engedelmesség, a korábbi engedelmesség helyére pedig az engedetlenség.

Ábrahám hitte korábban az ígéretet. Most sem tagadja meg, csak nem hiszi, hogy most is igaz. Néha belekerülünk mi is ilyen lelki vákuumba, hogy igen, tudom, hogy Isten ígérete igaz. Megígérte, hogy eltart, hogy megtart és fönntart. De most úgy tűnik, hogy valahogy behunyta a szemét, félrenéz, nem lát, elmegy fölöttem, levette rólam a kezét. Már mióta kérek valamit, viszem elé az ínségemet, a szükségemet, a munkanélküliséget, a szörnyű családi helyzetet, a megroppant házasságomat, a szétesett családot, és "se kép, se hang". Mintha nem is hallaná Isten. Kiáltok az ínséges állapotban, lelki, fizikai, anyagi állapotban, egészségi állapotban, és nincsen válasz. Nem tölti be a szükségemet az Isten, pedig megígérte. Benne hagy abban az állapotban, amiben vagyok. Olyan kilátástalanná devalválódik az ígéret értéke.

Talán kezdte látni Ábrahám is a környezetében az elhulló állatokat. Pusztított a szomjúság és az éhség. A beteg és haldokló embereket is, mert ez is megtörténhetett. Egyre jobban összeszorul a torka, hogy most akkor mi következünk. Még van egy kis tartalék, de kezdenek az állatok legyengülni, menni kell tovább lefelé, Egyiptomba.

Isten nagy ellensége a Sátán, és a mi ellenségünk is, a mi vádlónk pontosan tudja azt, hogy az kell bennünk félelmet gerjeszteni. Tessék megfigyelni, hogy a politika boszorkánykonyhájában hogy keverik a lapokat, hogy félemlítik meg az embereket. Ki-ki gondolja végig, tájékozódjék, és majd megérti, és rájön. Az ördög nagyon jól ért ahhoz is, hogy a hívő embereket félrevezesse és megfélemlítse.

Jónás története olyan világosan mutatja ezt. Pont ott van egy Tarzuszba induló hajó. Menekül Isten elől. Ott a tarzuszi hajó. De azt mondja Isten, hogy menj Jónás Ninivébe. Intsd meg a niniveieket, hogy térjenek meg! Jónásban az van: dehogy is. Izráel ős ellenségét? Dehogy is. A mai Irak megint csak előkerül. Hatalmas területek, Irán és Irak. Akkor ez a két ország még így nem létezett, de a két ősellensége mai napig Izráelnek. Ott, akkor az egy hatalmas birodalom volt. Hogy mennék én be Ninivébe? Dehogy, eszem ágában sincs. A végén még megtérnek, és megkönyörül rajtuk az Isten. De jó, pont ott van egy Tarzuszba induló hajó. Talán mégis ez az Isten akarata. Gyorsan beszáll Jónás. Elhajózik. Lemegy a hajófenékre, elalszik. Dúl a vihar, mindenki könyörög az istenéhez, Jónás, a nagy hívő ember meg alszik. De olyankor nem aludni kellett. Ott mindenki imádkozik, ő meg alszik. Kiderül, hogy ő az oka az egész viharnak. Bedobják a tengerbe, elnyeli a nagy hal, és a végén kiköpi. Hol? Ninivétől nem messze. Nem lehet kikerülni. A hívő ember a végén ugyanoda jut.

Meglátjuk Ábrahámnál is. Kirakják Egyiptomból, és vissza kell mennie az utolsó oltárig, ahonnan elment Egyiptomba. Ugyanoda jut, ahonnan elindult az engedetlenség útjára. Semmit nem ér el Ábrahám, sőt majd látjuk, hogy amit visz magával, az később micsoda átok lesz.

Engedetlen Jónás, engedetlen Ábrahám. Nagyon sokszor ez ilyen egyszerűen jelentkezik egy munkahelyen. Csak egy aláírás arra nézve, hogy ennyi a fizetésed. Minimálbérre bejelentettünk, barátom, itt írd alá. Ötven valahány ezer a zsebbe hivatalosan, a másik zsebbe meg a másik ötvenháromezer. Nem feketemunka ez, csak szürke. Nem is fehér, nem is tisztességes.

Csak el kell fogadni egy bizonyos összeget. Engeded, hogy megvesztegessenek. Jól jön ez a családnak, kinek ártasz vele? Kit károsítasz meg? Csak azt az államot, akinek az alkalmazásában állsz. Csak egy éjszakát tölts velem. S megkapod a munkát - mondta nem régen egy fiatal lány. Nagyon jóképű volt a főnöke. Igazán gusztusos fiatalember. Még át is villant rajta: hát igen, tényleg egy éjszakát nem megér? Csak egy éjszaka. Nagy dolog? Ma már ilyen a világ. Egy-két éjszaka, és sínen vagyunk. Megy a karrier, és főleg "dől a lé", ahogy a fiatalok mondják. Dől a pénz. Csak egy éjszaka. Csak egy kis engedetlenség. Sose azonnal kéri az egészet az ördög. Először mindig csak a lelkünk, a szívünk, az engedelmességünk egy részét kéri. Csak egy kicsiny szabályt, a szabály egy részét megszegni. Csak egy erkölcsi kérdésben lazítani egy kicsit. Elég ez. Ki kell elégíteni a vágyakat. Betegíti magát az az ember, aki a szexualitását nem éli meg és így tovább. Ilyen a világ. Jobb igazodni, beállni a sorba, és akkor nincsen semmi baj.

Sokszor azt mondják a végére nézve, hogy nem lehet abból olyan nagy baj. A Szentírás azt mondja, hogyha valaki nem fogadja meg az intést, nem veszi komolyan Isten igéjét, és nem engedelmeskedik annak, nagy bajba kerül.

Mit kezdünk a mi hiányainkkal? Kezünkbe vesszük azokat, vagy ott hagyjuk az Isten kezében, és lehet, hogy az tényleg egy kemény út, majdnem mindig az. De Isten megtanít minket, hogy kell felnőtt, hívő emberré válni. Megtanít minket az engedelmességre, az önmegtartóztatásra, ha kell, a böjtös életre, mert a hívőélet az. A végén mégis csak odaadja azt, amit megígért ajándékba. Ez bizony sok lemondással és várakozással járhat bizonyos helyzetekben.

Ábrahám a körülmények szorításának engedett, és nem az Isten vezetésének engedett. A kísértés mindig alulról jön. A próba mindig felülről. Ez a kettőt alapvetően megkülönbözteti. Amikor az ördög kísért, az mindig alantas. Amikor az Isten próbál, az mindig fölemel az Istenhez. Nagyon egyszerűen meg lehet különböztetni. Alulról jön, aki sugallja, vagy fölülről jön, a Szentlélek indítása és vezetése van mögötte.

Egyiptomban van gabona, van víz, és van bőség. Csak éppen az engedetlenség, Isten akaratának a megszegése az ára.

Emlékszem egy teológus társamra, aki disszidált, akkor még ezt így hívták, és belül vitte magával - én meg is kérdeztem, te, mi lesz azokkal a problémákkal, amiket belül a szívedben viszel magaddal. Hegyeshalomnál nem adhatod le. Mi lesz vele? Nyolc év múlva visszajött. Ugyanolyan lelkiállapotban volt, még rosszabban talán, mint amikor elment. Bejárta a fél világot, de sehol nem jutott semmire. Nem oldódott meg a problémája és a kérdése.

Olyan megdöbbentő látni a főiskolákon és az egyetemeken, hogy az utolsó évfolyamon micsoda körvadászat folyik. Jaj, gyorsan férjhez kell menni, vagy meg kell nősülni - ez ritkábban fordul elő, az előbbi gyakrabban. Mert kimegyek a főiskoláról, és akkor vége. Hát akkor hogyan? Kezembe kell venni a dolgokat. Hát az Isten a társkérdést nem fogja elrendezni. Kezünkbe vesszük, vagy a kezében hagyjuk, és a kezébe adjuk? Belemegyünk fél igazságokba, meg hazugságokba, vagy pedig nem?

Ábrahám belevitte önmagát egy olyan helyzetbe, amelybe Isten soha, de soha nem vitte volna bele. Egy félhazugságba. Elnémul Isten szava, és az ördög félrevezetése jön. Ha nem mész Egyiptomba, elpusztultok. Ha nem mondod azt a feleségedről, hogy húgod, megint csak nagy bajba kerülsz. Csak egy kis hazugság, csak egy szükség hazugság. Csak a féligazságot kell mondani. Mindenkinek jobb így. Ahogy közeledik egyébként Ábrahám Egyiptomhoz - figyeljük meg -, úgy nő a szívében a félelem. Úgy válik egyre inkább úrrá a félelem az Úr Isten helyett a szívében. Persze. Hát egyre kisebb lesz benne az Isten ereje, hatalma. Egyre távolodik Istentől az engedetlenség miatt. S egyre jobban nő a félelem és az aggodalom a szívében.

Ábrahám is attól kezdve félt, hogy engedetlenné vált. Pontosan úgy, ahogy Ádám és Éva, amikor ettek a fáról, amire Isten azt mondta, hogy ne.

A félelem döbbenetes tanácsokat ad az embernek. Azt mondja Ábrahám a feleségének - figyeljük ezt a megfogalmazást -, hogy "Téged életben hagynak, engem meg megölnek". De ezt így mondja, hogy engem megölnek, te meg a végén életben maradsz. Döbbenetes, nem? Mondjuk azért azt, hogy a húgom vagy.

Az engedetlenség gyermeke mindig a félelem. Az engedetlenségből a hívő ember életében is mindig félelem következik. Ha letérünk az útról, az Isten útjáról, jön a félelem. Mivel az ész vezet, és az ész keres valami értelmes kiutat, megoldást, fél hazugságot, kompromisszumot, megalkuvást, mindig nagy baj lesz a dologból.

Valóban húgom Sára, a feleségem, hiszem atyám leánya, de nem az anyám leánya ő. Atyám leánya, de nem az anyám leánya ő, olvassuk a Bibliában. Tulajdonképpen féltestvérek voltak. Ezért volt csak fél hazugság, amit Ábrahám mondott. Mondd azt, hogy a húgom vagy.

Ami ennél félelmetesebb, kiderül ebből a részből, hogy Ábrahám már előre számol azzal, hogy el fogják venni a feleségét, és be is következik az, amit gondol, amitől fél. Valójában ezzel a fél hazugsággal kiszolgáltatja a feleségét az egyiptomi hatalomnak. Nyílván sem eladni, sem kiszolgáltatni nem akarta a feleségét. Nem gondolta végig, hogy mi lesz annak a következménye, amit csinál. Csak hát nyilvánvaló az, ha valaki lelép a hit útjáról, utána azzal az emberrel már szinte bármi megtörténhet az engedetlenség útján. Ábrahám az egyik nehézséget el akarja kerülni, de ezzel utat nyit egy másik baj előtt. Ez mindig így van. Hazudunk azért, hogy valamit elkerüljünk, s a hazugságunk következménye az, hogy sokkal nagyobb bajba kerül az ember, mint ahogy azt gondolná.

Nem régen mondta el valaki: Belement egy kapcsolatba egy férfivel. Belekerült abba a helyzetbe, hogy két rossz közül kellett döntenie. Elveteti a megfogant életet, vagy megszüli. Az ő helyzetében ez két rossz döntés. Egyébként jó dolog és áldás gyermeket szülni, de ő rettenetes helyzetbe hozta magát. Végül is vállalta azt, hogy megszüli a gyermeket, de emiatt abba kellett hagynia a tanulmányait.

Amikor mi engedetlenségbe megyünk bele, akkor mindig kettő vagy három rossz közül tudunk csak dönteni. Ezért jobb megmaradni az engedelmesség útján.

Volt valami pozitívuma annak, ahogy döntött Ábrahám? Persze. Ha emberi ésszel nézzük, megszedte magát. Azt olvassuk Ábrahámról, hogy nagyon gazdag ember lett. Méghozzá egyetlen nap alatt. Elviszik a feleségét, s megajándékozzák gazdagon, kincsekkel, állatokkal. Még tevéket is kapott. Nagy dolog ez, ha az embernek tevéi vannak. Ott pláne ez nagy dolognak számított. Olyan, mintha manapság valaki mondjuk negyven kamiont kapna ajándékba. Abban a korban a teve körülbelül ilyen értéket képviselt.

Milyen éjszakája lehetett Ábrahámnak azután, hogy elvitték a fáraó emberei a feleségét? Azon érdemes azért kinek-kinek elgondolkodni. Azt csak Isten tudja, hogy mi volt akkor Ábrahám szívében. S talán arra is gondolt: igen, elvitték Sárát, és most hogyan lesz tovább? Van rengeteg lovam, öszvérem, tevém, meg kisebb jószág is, de nincs itt mellettem Sára. Nem ott vagyok, ahol lennem kellene. Nyakig benne vagyok az engedetlenségben, és most hogyan lesz tovább? Hogyan fogok ebből kiszabadulni?

A bűn természete mindig az, hogy nem hagy aludni. Az álmatlan éjszakáink nem a miatt vannak, ha vannak, mert olyan helyzetben vagyunk, ahol semmi keresnivalónk nincsen?

Milyen félelmetes, amikor a csapások által a fáraó megérti, amit nem értett meg Ábrahám. Olyan döbbenetes az, hogy a fáraó, aki hitetlen ember, jobban engedelmeskedik az Istennek, mint Ábrahám, aki istenfélő, istenhívő ember.

A fáraót meginti Isten, és ezért el kell engednie Ábrahám feleségét. Magához hívatja Ábrahámot, és megkérdezi? Miért tetted ezt velem? Miért hazudtad azt, hogy a húgod ez az asszony. Az olyan megdöbbentő, amikor a világ számon kéri a hívő embereken az engedelmességet. Amikor a világ számon kéri a hívő embereken az engedelmességet.

Mit fognak rajtunk számon kérni akkor, amikor odakerülünk majd ítéletre Isten színe elé? Ma este mi miatt kell esetleg számonkérésre az Isten színe elé odaállnunk? Ami miatt nyugtalanok a nappalaink, és nyugtalanok az éjszakáink? Mit tettünk és teszünk a lelkünkkel és a testünkkel? És Ábrahám hallgat. Nincs bizonyságtétel. Ott van egy hívő ember egy pogány király udvarában, és egyetlen szót nem mond arról, hogy kiben hisz. Hogy ő Istenhez tartozik, hogy őt Isten vezette ki Úr-Kaszdimból az ígéret földjére. Mert lehet, hogy akkor megkérdezte volna a fáraó: drága barátom, hát téged a te Urad, Istened vezetett ki az ígéret földjére a te házad népe közül, akkor most mit keresel itt nálam? Ugye milyen jogos kérdés lett volna? Mit keresel itt? Megkérdezi a fáraó, hogy miért mondtad azt, hogy a feleséged a húgod? Te hazudsz, aki Isten embere vagy? Hogy van ez? Menjék kifelé! Tulajdonképpen mai szóval élve azonnal kiutasítják Ábrahámot Egyiptomból, erős őrizet mellett kísérve az országhatárig.

Mire jutott Ábrahám az engedetlenség útján az engedelmesség helyett? Visszajutott oda, ahonnan elindult, visszajutott Egyiptom határára. Ki kellett mennie Egyiptomból az északra vezető úton egészen addig az oltárig, ahonnan elindult Egyiptomba. Tett egy nagy kitérőt. Pontosan úgy, mint Izráel népe, csak ők negyven évig vándoroltak az engedetlenségük miatt. Egyiptomban Ábrahám csak egy kisebb kört tett. De vissza kellett térnie oda, ahol elhagyta Istent. Ahol oltárt épített az Úrnak, amikor még engedelmes volt neki.

Olyan megdöbbentő ez, hogy Ábrahám hittel indul el Isten szavára Úr-Kaszdimból. Engedelmeskedik a parancsnak. Ebből a történetből pedig az derül ki, hogy a hitetlenség lesz úrrá rajta, és az engedetlenségbe esik bele Ábrahám. A körülmények szorítása, a hiány fojtogatta Ábrahám hitét.

Milyen kegyelmes az Isten, hogy nem hagyja ott Egyiptomban. Nem nyúl a fáraó egy újjal sem Sárához. Nem kerül be Sára a hárembe, mert oda vitték, de még nem került be. Még egyelőre csak az előudvarban van, és ott vigyáznak rá. És azon az éjszakán inti meg Isten a fáraót. Mert egy hitetlen embert jobban lehet inteni, mint Ábrahámot, az istenfélő embert. Borzasztó. Ábrahámmal azon az éjszakán nem tud beszélni az Isten. Alkalmatlan erre. A hitetlen fáraó alkalmasabb arra, hogy az Isten vezesse őt, mint Ábrahám, az Isten gyermeke.

Isten szeretete és irgalma volt az, hogy azt olvassuk: feljött pedig Ábrahám és Sára, és minden, amije csak volt, Egyiptomból. Ábrahám egy fél hazugság árán gazdagabb lett, mint amije volt addig. Sokkal több állata lett, de vajon megérte mindaz, amin átment? S még valakit visz magával. Úgy hívják, hogy Hágár. Egy egyiptomi szolgálót visz engesztelésül talán Sárának. Sárának lett szolgálólánya, úgy hívják, hogy Hágár.

Ez a Hágár nevű fiatal lány lesz az később, akihez bemegy majd Ábrahám, fiat nemz, és ezt a fiút hívják Izmáelnek. Aztán megszületik az ígéret gyermeke, Izsák is. Izmáel az arabok őse, Izsák a zsidók őse. Ismerjük a folytatást. Itt kezdődött. Lemegy Ábrahám Egyiptomba, meggazdagszik egy félhazugság révén. Isten kegyelmes, mert nem nyúlnak Sárához, de viszik magukkal Hágárt, az "időzített bombát". S elindul a számláló Egyiptomban, és később robban, amikor megszületik Izmáel, az arabok őse.

Mi azon az úton vagyunk, amit Isten jelölt ki nekünk? Hiszünk és engedelmeskedünk? És ha el is bukunk, az olyan kegyelem, hogy visszamehetünk az utolsó oltárig akár. Megalázkodás, bűnbánat, a bocsánat elfogadása. Így kezdhet egészen újat velünk a mi Urunk.

Így lehet az, hogy betölti a hiányainkat, vagy segít azokat elhordozni akkor is, ha rövidebb, hosszabb ideig még nem szünteti meg azokat, nem tölti be azokat. Vagy talán sose lesz valakinek társa vagy gyermeke, de akkor is gazdagon megáldott élet lehet az övé.

Jézus Krisztus taníthat meg minket az olyan engedelmességre, amely elhordozza még a hívő életben jelentkező hiányokat is.


Imádkozzunk!

Kérünk, Istenünk, bocsásd meg nekünk azt, hogy mi olyan nehezen tudunk várni arra, amíg te megoldasz egy helyzetet. Bocsásd meg, hogy lázadunk, hogy zsörtölődünk, hogy idegesek és kibírhatatlanok vagyunk. Bocsásd meg, hogy a hitetlenség útjára indulunk, és az engedetlenségben leledzünk, mert nem akarjuk megvárni a te megoldásodat. Bocsásd meg, ha olyanokká leszünk, mint Ábrahám, s ezért időnként súlyos árat kell fizetnünk.

Úr Jézus, áldunk és dicsőítünk azért, hogy te kifizetted bűnünk büntetésének az árát ott a golgotai kereszten. Köszönjük, hogy tőled kaphatunk engedelmességre való készséget és hajlandóságot.

Kérünk, segíts nekünk megvárni, amíg te betöltöd a mi szükségeinket. Kitöltöd a mi hiányainkat, vagy megtanítasz azzal együtt élni minket. Köszönjük, Urunk, hogy megvárhatjuk azt, amíg adsz munkát a kezünkbe, amíg megmutatod, hogy ki lesz a társunk, amíg megnyitod az anyaméhet, és adsz gyermeket, amíg világossá teszed a jövő útját a számunkra, amíg megelégíted a mi lelkünket bőséggel.

Isten, légy irgalmas nekünk, bűnösöknek.

Köszönjük, hogy jó várni, és megadással lenni Isten szabadításáig.

Ámen.