PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2006. március 5.
(vasárnap)

Földvári Tibor


HITTEL SEMMI SEM LEHETETLEN A TANÍTVÁNYOKNAK


Alapige:Mt 17,14-20

Amikor a sokasághoz értek, odament hozzá egy ember, térdre borult előtte, s ezt mondta: "Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved, mert gyakran esik a tűzbe, gyakran a vízbe is. Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani." Jézus erre így válaszolt: "Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt ide!" Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, az gyermek pedig meggyógyult még abban az órában. Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?" Ő így válaszolt: "Kishitűségetek miatt. Bizony mondom néktek, ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! Odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen."


Imádkozzunk!

Hódolunk előtted, mennyei Atyánk, mert a felolvasott igerészben is isteni kegyelmedet és irgalmadat hirdetted meg. Izrael, az ószövetségi néped elfordult tőled, a pusztai vándorlás során hányszor volt hitetlen, kísértett téged és te mégis úgy viszonyultál hozzájuk, mint az atya gyermekeihez, sőt kegyelmesen megtartottad őket, felemelted őket, mint a sas a fiókáit.

Áldunk Urunk, hogy ez ránk is igaz most. Magasztalunk, hogy úgy lehetünk együtt közösségben, mint akik vallhatjuk és vallani akarjuk, te vagy a mi Istenünk, még ha nem is érdemeljük meg, irántunk is ilyen kegyelemes szeretettel vagy.

Megvalljuk neked alázattal és bűnbánattal, hogy bennünket is a mi vétkeink választanak el annyiszor, de köszönjük, hogy most is ott a bocsánat, szabadítás. Megvalljuk neked alázattal, van amikor a körülményeink, az élet nehézségei miatt leszünk kishitűek, vagy elveszítjük hitünket. Ezért add vissza azt nekünk, kérünk, szeretnénk mi is hűségesek lenni tehozzád.

Könyörülj rajtunk, hogy lehessünk olyan nép, közösség, aki együtt is követ téged. Urunk, mint a te néped közössége, szeretnénk most imádkozni másokért közöttünk. Segítsd meg azokat, Urunk, akik az elmúlt héten álltak meg ravatal mellett. Kérünk, a te vigasztalásodat add nekik. Különös szeretettel hozzuk elébed azt a családot, és azokat a barátokat, akik a barlangokban elhunyt barlangászokat gyászolják, szomorkodnak és keresik a szabadítást, a békességet. Uram, könyörülj meg rajtuk is, velünk együtt, hogy ebben a nehéz helyzetben hadd tudjanak téged látni, a szabadítót. Szeretnénk Urunk, őszintén hálát adni, velük együtt, mindazért ami kedves és szép volt az elhunytak életében. Ezért is imádkozunk, hogy az emléküket segíts elhordozni. Adj nekik élő hitet, reménységet. Hadd adjunk hálát, hogy megőrizted harmadik társukat, neki különösképpen is segíts hordozni ezt a terhet, hadd tudjon ő veled továbblépni.

Kérünk arra, hogy amikor nem értjük, hogy mi miért történik, s amikor a tragédiák miatt nehéz hinni, segíts nekünk ebben.

Köszönjük neked, Urunk, hogy te vagy a mi megtartónk. Megvalljuk neked, hogy amikor lelki módon zuhan így az életünk, akkor valóban csak te vagy a mi megtartó Istenünk. Hallgasd meg a mi könyörgésünket, az egymásért mondott imádságunkat is és végy körül isteni szereteteddel, békességeddel és így szólíts meg minket, Urunk.

Ámen.


Igehirdetés

Amikor Mózes idejében Izrael népe vándorolt a pusztában, sokféle akadállyal és nehézséggel küzdöttek, de - ami mindezek között a legszomorúbb - gyakran veszítették el a hitüket is. Mózes 5. könyvéből felolvasott igerészben hallhattuk, hogy Isten fájdalmasan megjegyezte, ugyanúgy, mint az Úr Jézus is az Újszövetségi történetben, az ószövetségi népnek is azt mondta, hogy hitetlen, gonosz, eltévelyedett nemzedék. Olyan Isten népe, mint akik talán nem is lennének erre méltóak. Az akkori történet végkicsengése azonban mégis odamutatott, hogy Isten ennek ellenére atyai szeretettel vette őket körül és mivel szerette volna segíteni őket az igei gondolatok megértésében - Mózes elmondja - Izrael népe hányszor tapasztalhatta meg azt, hogy zuhant az élete, mint a sasfiókáé, amely nem tud repülni még, de ahogyan a sasmadár megtartja a fiókáját, hogy nehogy elpusztuljon, Isten is ilyennek bizonyult számukra. A sasfiókát, amikor repülni tanítja a madár, a fészkét szétszedi, de a fióka képtelen szárnyalni, meg kellene tanulnia a légáramlatokra bíznia magát, biztosan sokáig verdes a szárnyával, ezért elfárad, s elkezd zuhanni. De Izrael népe láthatta sokszor, ahogyan a sasmadár alázuhant és megtartotta fiókáját.

Az újszövetségi történetben azt látjuk, hogy még Jézus mellett is, egészen közel hozzá, a tanítványok olyan módon viselkednek, olyan a hitük, amelynek szüksége van az Úr Jézus ama mentő szeretetére, amit a sasmadár példáz a mózesi igében.

Milyenek a tanítványok, amikor nincs hitük? Jézus hogyan akarja őket megerősíteni, miért mondja azt a hihetetlennek tűnő mondatot, hogy még az ilyen tanítványnak is lehet akkora hite, hogy semmi sem lesz lehetetlen számára?

Márk és Lukács evangélista is leírta ugyanezt a történetet, s náluk még inkább kitűnik, hogy Máté az Úr Jézus tanítványaira fókuszál, nem is annyira a csodatörténetet akarja felragyogtatni, hanem azt, hogy ez alatt a tanítványai mit éltek át. Máté evangéliumában Jézussal való párbeszédük a legtöbb kifejezéssel van itt leírva. A történet végkicsengése a történet végén az, hogyha a tanítványok életében bizonyos dolog megfelelne, akkor semmi sem volna lehetetlen.

Ez a kijelentés azért megdöbbentő, mivel mindenütt máshol a Szentírásban mindig Istenre vonatkozik, az ő képességeire, lehetőségeire, mint aki mindenható Úr, hatalmas Isten, akinek semmi sem lehetetlen. Itt viszont mindenképpen az ő követőire mondja, rájuk vonatkoztatja. Ez azért tűnik ellentmondásosnak számomra most is, mert ha végig gondoljuk, az egész történet pontosan az ellenkezőjét igazolja. Hogy lehetne egy ilyen tanítványnak olyan hite, hogy semmi sem lehetetlen előtte, hiszen ez a tanítvány éppen akkor mondott csődöt, érezte a tehetetlenségét a nehéz helyzettel szembesülve, és nem azért került bele, mert túl nehéz volt a körülmény, hanem azért, mert neki nem volt hite. A maguk bűne, hiányossága miatt nem tudtak mit kezdeni a beteg fiúval, aki nemcsak testileg, és pszichésen volt beteg, hanem súlyos ördögi megkötözöttség áldozata.

Milyen volt a tanítványok lelki élete, állapota? A bibliai történet leírása leleplezi. Ezek a tanítványok valóban egyedül voltak abban az értelemben, hogy nem volt velük Jézus; három másik társukkal együtt a Megdicsőülés hegyén tartózkodott, ahol jelen volt az Isten, a mennyország dicsősége számukra. A másik kilenc a hétköznapok valóságában élt és így érkezett oda az édesapa, aki Jézust kereste - amint Lukács evangélistától kiderül -, de mikor látta, hogy nincs ott, megnyugodott, látva, hogy a tanítványok ott vannak.

Amikor az Úr Jézus elküldte maga előtt a tanítványokat a misszióba (az evangélium 10. részében található ennek leírása), akkor nemcsak arra adott nekik hatalmat, hogy betegeket gyógyítsanak, hanem még arra is, hogy ördögöket űzzenek, azaz a szörnyűséges okkult, lelki megkötözötteket szabadíthassák meg Isten erejével. Amikor visszajöttek a missziói küldetésből, ők maguk örömmel mondták Jézusnak, hogy még az ördögök is engedtek nekik. Itt azonban csődöt mondtak.

Milyen szégyen lehetett, hogy nem tudtak segíteni. Elszomorító, hogy itt tulajdonképpen a közösség mondta ki, hogy nem tudtak segíteni. Elvileg egy tanítvány is elegendő lett volna, egynek is lehetett volna akkora hite, hogy meggyógyítsa a gyermeket, azonban az egész közösség csődöt mondott. Az ellenfelek gúnya nem volt véletlen, hallhattuk a Márk és Lukács leírásában, hogy Jézus ellenfelei mérhetetlen gúnnyal csúfolták a tanítványait. Nem is beszélve arról, hogy milyen csalódott, szomorú lehetett az apa. Ha ma egy édesapa így csalódna Isten mai népében, lehet, hogy akár kijelentené, hogy az ő istenük is ilyen tehetetlen.

Mindenképpen pozitív a történetben, hogy az édesapa, ha nagyot is csalódott, úgy döntött, hogy Jézushoz odamegy és így megtörtént a csoda. Érdekes, hogy a történeti leírás nem a csodát hangsúlyozza, hanem azt, hogy Jézus hogyan akart a tanítványoknak is segíteni. Először keserűen kifakadt és elmondta fájdalmas érzését: "Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket?" Benne van ebben a mondatban az ő ellenfeleinek a kritikája, mert azok mindig végig kísérték, nem hittek benne, elutasították, nem fogadták el az ő Isten voltát, messiási lényét. De az a szomorú, hogy a történetben ezek között szerepelnek a tanítványok is. Úgy viselkednek, mint akik nem hisznek Istenben, mint ha ellenségei lennének, nem bíznak benne. A tanítványok viselkedése elszomorítja Jézust. Ahelyett, hogy dicsőséget szereztek volna az ő nevére a gyógyítással, és ismét felragyoghatott volna az Isten dicsősége a földi hétköznapok nyomorúságai között, a tanítványokban csalódik és szomorúan kell őket elhordoznia. Azt mondja: "Meddig kell elszenvednem titeket?"

Ismerős számunkra, amikor valakit a családban tényleg elszenvedni kell? Ilyenkor megkérdezhettük magunkban, hogy meddig még? A történetben Jézus mondja ezt a kishitű, vagy hitetlen tanítványokról. Az újszövetségi eredeti szöveg mindkét szót használja, az egyik kézirat azt mondja, hogy kishitű, a másik azt, hogy hitetlen. A lényeg, hogy semmiképpen sem gyakorolja a tanítványi lét bizalmát. Az itt leírtakat Márk még annyival egészíti ki, hogy rámutat, a tanítványok imádkozni sem tudtak. Lehet, hogy a gyógyítás kezdetén először kezdtek imádkozni, mondták, hogy Istenem segíts, de aztán föladták, a helyzetet lehetetlennek ítélték.

Az üzenetben arról van szó - mindezek fényében -, amikor nem a helyzet a lehetetlen és nagyon nehéz, hanem a tanítvány lelki állapota, hite a lehetetlen, nem olyan, amilyennek lennie kellene.

Sajnos, számomra ismerős ez a történet, előfordult velem is, hogy imádságban is voltam, amikor becsődöltem. Azt mondtam Istennek: "Uram, ennyi!" Valamilyen ügyért, valakiért imádkoztam, nagyon csalódtam Istenben, miért nem hallgatta meg már végre, amit kértem tőle. Átéreztem azt, hogy ő fölemel, de visszaemlékeztem, hány helyzet volt ilyen lehetetlen, én pedig tehetetlen vagyok. Miközben ezen gondolkodtam, akkor lettem figyelmes arra, hogy tulajdonképpen a tanítványok számára a feloldás, illetve megoldás ott kezdődött, hogy amikor még nem változott semmit az életük, de már ott voltak Jézusnál, odamentek a Mesterhez, hogy tisztázzák, mi a baj, miért nem tudták megtenni a kérést. A tanítványok kishitűek, de odamentek Jézushoz, a miértjeikkel is őt keresték.

Mi általában azt szoktuk mondani, hogy Istentől nem mindig lehet kérdezni, hogy miért, mert nem mindig ad választ. Ennek a történetnek a fényében azonban azt hirdetem, hogy Istenhez bármilyen kérdéssel, miérttel oda lehet menni. A tanítványnak is és annak is, aki még nem tanítvány.

Lehetetlen helyzettel bármikor szembesülhetünk ma is, mi is, amikor olyan tehetetlenek vagyunk. Istenkeresésünk is ott indul el és ott indult el régen, amikor valami nagyon nem ment. Nagy baj történt, s akkor fordultunk Istenhez, mert ezt megelőzően nem érdekelt. Nehéz helyzetben odamegyünk hozzá. Jézushoz ma is oda lehet menni. A tanítványoknak szól ez, de szól mindenkinek. Ez az ige azt mondja, bárkinek mondhatjuk, otthon is, oda lehet Jézushoz menni.

Az Úr Jézus nem véletlenül nem maradt fenn a Megdicsőülés hegyén. Megtehette volna, hogy ott marad, visszamegy a mennybe, de akkor nincs kereszt, nincs váltság, Péter, János és Jakab jól érezhették volna magukat örökre, de Jézus le akart jönni a hegyről, mert tudta, hogy szükség van rá. Azt is tudta, milyen fájdalommal jár számára a tanítványok kishitűsége, de azt is, hogy segítségre szorulnak, a sasmadár a legmagasabbról is lezuhan, ha arról van szó, hogy meg kell tartania a zuhanó fiókáját.

Jézus válasza is külön hangsúlyos; amikor a tanítványok megkérdezik tőle, hogy ők miért nem tudtak segíteni, azt mondja: a kishitűségetek miatt, Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! Odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. Ezek a tanítványok csődöt mondtak, de ott vannak Jézusnál, aki azt mondja, a csődhelyzetből egy olyan állapotot érhetnek el, amikor minden lehetséges. Ez nem a tanítványok hitén múlik, hanem a mindenre képes Isten hatalmán. Amit Jézus mond nem azt jelenti, hogy ő több, vagy nagyobb hitet várna el a tanítványoktól, hanem őszinte, valódi hitet. Ezért használja a mustármag képet, a pici magocska bekerülve a földbe, mivel élő, hatalmas növénnyé lesz. Jézus azt mondja, hogy még a legkisebb hit is, amelyik őszinte és Istenben bízó, hatalmas dolgokra képes.

A hegyek elmozdítására való utalást az írásmagyarázók jelképként értelmezik, utalva a gondok, akadályok, tragédiák hegyként tornyosuló nehézségeire. A Szentírásban valóban többször van szó ilyen módon erről, hogy az Úr szabadítása képét hegyként írja le, amit Isten elpusztít, eltesz az útból az ő népe miatt. Az egyháztörténelemben azonban voltak arra példák, hogy fizikai dolgok mozdultak el, tűntek el, mert Isten csodát tett, mert az övéi imádkoztak, kértek, szabadulásért könyörögtek.

Fontos tehát, hogy nem a hit mérete, nagysága viszi végbe a lehetetlent is, hanem egyedül Isten hatalma, amely a legkisebb, mustármagnyi hitnek is elérhető Jézus szavai szerint. Semmi sem lehetetlen a tanítványoknak, mert abban az Istenben bíznak, akinek semmi sem lehetetlen. Bíznak és ez a bizalom nem elméleti ismeret, vagy annak a kimondása: hát, igen. Ez a bizalom, hit, akármilyen pici is, de élő és személyes közösség, kapcsolat az Istennel és az Isten szavának és akaratának való engedelmesség. Apa, fiú viszony, ahogyan a gyermek bízik az apjában, s valami lehetetlen helyzettel szembesül, akkor tudja, hogy kinél van a segítség.

Személyes megtapasztalásom, hogy amikor én igen nagyon féltem a kutyától, és este apuval mentünk, aki fogta a kezem, akkor nem féltem annyira. De amikor az udvarban a kutya kezdett felém szaladni, akkor bizony megijedtem és csak akkor nyugodtam meg, amikor apu fölvett. Ilyenkor tudtam, hogy hiába jönne ki a kutya a kerítésen, apu kezében tart. Annyira bátor lettem, hogy visszaugattam a kutyának, piszkálva őt. Tudtam, hogy biztonságban vagyok, bíztam apuban. És ő segített.

Hogyan valósul ez meg a legnehezebb helyzetekben? Néhány bibliai példán keresztül nézzük meg, ahol azt láthatjuk, hogy az Istennek semmi sem lehetetlen.

Ábrahám és Sára életében olvashatjuk először ezt a mondatot a Bibliában. Életük példája azért hasznos, mert vonatkozhat fiatal és idős házasokra is. Ábrahám 75, Sára 65 esztendős volt, amikor Isten kihívta őket a Kánaán földjére, mint az ígéret földjére, megígérte nekik, hogy gyermekük fog születni, az ő utódaié lesz az a föld. Ők hozzánk hasonló emberek voltak, sok gond volt a házasságukban, veszekedés, házaséletük sokszor volt kishitű, de a legnagyobb baj az volt számukra, hogy még mindig nem volt gyermekük. Ábrahám már 99, Sára 89 éves, amikor Isten, már nem tudni hányadszor, megint mondta neki, hogy kétségkívül Sárától lesz gyermeke. Azt olvashatjuk a Bibliában, hogy Ábrahám most már nevet. Ez lehetetlen. Elkezd gondolkodni és úgy véli, hogy jobb lenne, ha Isten az emberi megoldást választaná, hiszen megszületett már az ő és Sára ügyködéséből a kicsi Izmael. Isten inkább őt nevezze ki gyermeküknek és akkor megvan oldva a probléma. Isten azonban azt mondja, nem, a Sárától születendő gyermekedtől lesz az utódok sora. Eltelik néhány nap, vagy hét, s Isten ismét jön, meg akarja erősíteni Ábrahámot, hogy lesz gyermek, akkor meg Sára nevet. Hallgatózik a sátorbejáratnál és elkezd hangosan nevetni, amikor hallja, Isten azt mondja Sárának gyermeke lesz. Isten számon kéri Ábrahámon miért nevet Sára, "avagy az Úrnak lehetetlen valami?" Ennek a házaspárnak nem lehetett igazán nagy hite, de azt olvashatjuk, hogy egyszerűen engedelmesen házaséletet élnek, s egy év múlva megszületik az ígért gyermek, Izsák. Nem volt lehetetlen az Úrnak. Ez a példa azt igazolja, hogy a családi életünkben is lehetnek olyan lehetetlen dolgok, de Isten sohasem tehetetlen.

Jeremiás, amikor a babiloni fogság ideje közeledett, azt a parancsot kapta Istentől, hogy vegye meg azt a földet, amit egyik rokona el akar neki adni. Mai nyelven ezt így mondanánk, hogy ez olyan helyzet volt, amikor - tőzsdei példával élve - mindenki elad a tőzsdén, mert tudják, hogy azt kell tenni, s ő az egyetlen, aki vesz. Jeremiás is érezte, hogy ez a vétel kisemmizés, pénzkidobás lenne. Istentől is megkérdi imádságban, hogy miért kéri ezt tőle, tudja, hogy Istennek semmi sem lehetetlen, de nem érti, miért kell megvennie azt a földet. Isten válaszában megerősíti, hogy előtte semmi sem lehetetlen, és azt mondja Jeremiásnak tegye azt, amit mond neki.

Amikor a gazdag ifjú Jézushoz fordul, tőle kérdezi, hogy kicsoda üdvözülhet, de nem hajlandó Jézus tanácsára eladni mindenét, a tanítványok megkérdezik, hogy akkor ki üdvözülhet. Jézus válasza: ami az embereknél lehetetlen, az az Istennél nem, nála minden lehetséges. Mert Jézus Isten!

Amikor mi valakinek az üdvösségéért imádkozunk, talán már egy kicsit fáradtan, mert még elutasítóbb, mint korábban volt, az imádságunk előtt, az ige azt hirdeti, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Az ő tőle rendelt időben, az ő hatalma által, akarata szerint, semmi sem lehetetlen. A benne bízó ember így tud imádkozni is.

A mi életünkben is van olyan, hogy Istennek nem lehetetlen az, hogy segítsen elfogadni a lehetetlent. Ez a legnehezebb az életünkben. Amikor tehetetlenek voltunk, azok is maradtunk, s nem oldódott meg semmi, maradt minden a régiben, tragédia történt, s a helyzet lehetetlen. De Isten segít a lehetetlent is elfogadni.

Az Úr Jézus ugyanezt élte át a Getsemáné kertben (Márk 14,36) így imádkozott: "Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te." Jézus azt mondja, hogy mivel Istennek minden lehet, lehetséges az is, hogy ne kelljen a keresztre mennie, ne kelljen meghalnia a bűnösökért, hogy ne kelljen kimondania azt a szörnyű mondatot, hogy "Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem?" Az isteni válasz az volt: ez lehetetlen! Nem véletlenül mondta ki Jézus, hogy mindazonáltal legyen meg a te akaratod.

Én is voltam olyan helyzetben, amikor azt kellett kimondanom, hogy Atyám, segíts elfogadni a lehetetlent. Közöttünk is vannak sokan olyanok, akiknek az életében nagyon nagy tragédiák történtek, de Jézushoz hasonlóan, ők is ki tudták mondani, hogy Atyám, legyen meg a te akaratod. Jézus szabadítása azt jelenti, hogy Istennel még a zuhanás közben is tapasztalhatjuk, hogy velünk van, s egyszer csak átélhetjük, hogy megtart engem.

Márk evangélista a történetben megemlíti, hogy Jézus az apának azt is mondta, hogy minden lehet, ha te hiszel. Az apa válaszként azt mondta: "Uram, én hiszek. Segíts az én hitetlenségemnek." Ezzel azt mondta ki, hogy nem tud hinni, csalódott a tanítványokban is. Azt mondta: Uram, én tőled várok mindent.

A mai ige fényében Istenünk úgy mutatkozott be, mint akinek minden lehetséges. A tanítványainak, a benne bízóknak azt ígéri, hogy a legapróbb hittel is, de ha valaki őszintén rábízza magát, tapasztalhatja, hogy semmi sem lehetetlen. Mert a sasmadár, ha kell, a zuhanó fiókát is megtartja.


Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, magasztalunk téged, hogy te ilyen Isten vagy. Köszönjük, hogy irántunk is atyai szeretettel vagy, s ha kell akkor fölemelsz kegyelmesen, irgalmasan. Magasztalunk, hogy azért teszed, hogy ne csak a körülményeinket old meg, hanem a lelkünket is gyógyítsd, tisztítsd, szabadítsd. Köszönjük, hogy te az egyszülött Fiúnál, Megváltónknál mondtad ki, hogy ez lehetetlen, magasztalunk, hogy ezért lehet nekünk üdvösségünk.

Kérünk, segíts ezt látni akkor, amikor nekünk kell ezt kimondani nagyon nehéz helyzetben, hogy most már segíts elfogadni a lehetetlent.

Köszönjük, hogy számunkra nemcsak a földi élet az, amit megszereztél boldogságként, hanem az örök mennyei is. Arra kérünk téged, hogy ne felejtsük el ezt soha, amikor nehéz itt élni. Segítsd meg közöttünk azokat, akiknek nagyon nehéz hinni, azért mert a családban bajok vannak, azért, mert nehéz elhordozni azt, aki nehéz természetű, vagy akik megfáradtak az imádkozásban. Könyörülj meg rajtunk, hadd tudjunk tőled várni segítséget őszintén.

Kérünk, hogy a közöttünk lévő gyászolóknak a halállal szemben erősítsd meg igéd mostani üzenetét. Hadd tudjanak rád tekinteni, látni a feltámadás, az örökélet győzelmét.

Köszönjük, Úr Jézus, hogy te valóban meghaltál, de föl is támadtál. Áldd meg így Urunk, a te vigasztalásoddal, békességeddel mindazokat, akiknek a gyász terhét kell hordozni. Azoknak, akik még mindig nem tudták elfogadni az évekkel ezelőtti tragédiákat, segíts nekik is.

Könyörülj meg rajtunk, Urunk, hogy hadd tudjunk téged képviselni azok között, akik még nem ismernek téged, vagy elutasítanak. Add, hogyha haza megyünk innen, hadd lehessen szívünkben az a bátorítás és tudjuk engedelmesen megélni, hogy semmi sem lehetetlen annak, aki benned bízik.

Ámen.