PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2006. február 12.
(vasárnap)

Cseri Kálmán


KICSODA JÉZUS KRISZTUS?
5. JÉZUS CSALÁDJA


Alapige:Mt 12,46-50

Még beszélt Jézus a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: "Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled." Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: "Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?" Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: "Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám."


Imádkozzunk!

Ezzel a hittel szeretnénk most leborulni előtted örökkévaló, mindenható, szent Úristen, és szeretnénk komolyan venni, hogy ennek az egész általad teremtett világmindenségnek te vagy teljhatalmú ura és parancsolója.

Nem tudja felfogni a mi rövid eszünk, Atyánk, hogy emellett hogy van neked külön-külön mindannyiunkra gondod. Csak azt tudjuk mondani mi is, amit énekeltünk, hogy csodálkozva szemléljük a te nagy és bölcs munkádat.

Áldunk téged gondviselő szeretetedért. Egyre jobban látjuk, hogy semmi jót nem érdemlünk tőled, és te mégis olyan sok jóval elhalmozol bennünket.

Köszönjük, hogy többet adtál az elmúlt napokban is, mint amire feltétlenül szükségünk van. Köszönjük, ha engedtünk az indításodnak és továbbadhattunk abból másoknak.

Köszönünk minden igét, amit megérthettünk eddig a te kijelentésedből, és köszönjük az imádság nagy lehetőségét, hogy minden élethelyzetünkben bizalommal szólhatunk hozzád.

Áldunk téged azért, mert válaszolsz a hozzád hangzó imádságokra. Köszönjük, hogy nem teljesíted minden kérésünket, de sokszor többet adsz, mint amennyit kérünk.

Alázatosan kérünk, bocsásd meg nekünk mindazt, amivel az elmúlt héten vétkeztünk ellened és egymás ellen. A te kegyelmed jele legyen, hogy most közel engedsz magadhoz és lesz szavad hozzánk.

Kérünk, hogy drága igédnek kész szállást adj mindenütt szabad folyást. Ott is, ahol azt sokan gátolják. Mi pedig szeretnénk félretenni minden olyan akadályt, ami a szívünkben van a te igéd előtt. Segíts el oda minket, hogy eleve igazat adjunk neked.

Adj nekünk halló fület, értelmes szívet, engedelmességre kész lelket. Formálj minket most is. Ajándékozz meg azzal, amire szerinted szükségünk van. Mi úgy látjuk, szükségünk van vigasztalásra, bátorításra, feloldozásra. Könyörülj rajtunk, és adj nekünk a te gazdagságod szerint.

Ámen.


Igehirdetés

Folytassuk az Úr Jézus Krisztusról szóló sorozatunkat. Ma Jézus családjáról lesz szó. Nem egyetlen igét szeretnék elemezni, hanem vegyük sorra röviden mindazt, amit az Újszövetség erről a kérdésről ír.

Kikből állt Jézus szűk családja? Az édesanyja Mária volt, a nevelő apja József. Azért nevelőapja, mert nem tőle fogant, hanem a Szentlélektől. Volt több féltestvére, József és Mária gyermekei. Máté és Márk evangélista négy férfit név szerint felsorol, a lánytestvéreit pedig csak úgy többes számban, összefoglalóan említi.

Emlékeztessük tehát magunkat a Jézus családjáról szóló bibliai történetekre, és utána szeretnék majd három mai, nekünk is fontos gondolatot kiemelni.

I.

Máriával akkor találkozunk először a Szentírás lapjain, amikor Gábriel angyal közli vele Isten akaratát, hogy fia születik, Jézusnak nevezzék. Egészen szokatlan lesz az Ő fogantatása, mert a Szentlélek teremtő munkája nyomán történik az, és egészen szokatlan, egyedi lesz az Ő egész földi élete, mert ugyanolyan külsővel, mint ami nekünk van, mégis a mindenható Isten Fia, aki mindörökké uralkodik ezen a világon.

Óriási horderejű kijelentést és ígéretet kapott Mária, amire nem tudott mást mondani, csak álmélkodva és csodálkozva ennyit: Ímhol az Úrnak szolgálója, legyen nékem a te beszéded szerint.

Az Úr angyala mindezt Józseffel is közölte, aki ezek után kész volt így is feleségül venni Máriát. A Biblia megjegyzi, hogy Jézus születéséig nem éltek házaséletet, csak utána.

Mindezt bárki elolvashatja a Lukács evangéliuma első részében, és a Máté evangéliuma első fejezetében.

Aztán kilenc hónap múlva egy betlehemi birkaistállóban elképesztően nyomorúságos körülmények között Mária világra hozta első gyermekét. Csodálkozva tapasztalták, hogy váratlanul messze keletről magas rangú állami tisztviselők, tudósok jelentek meg, és hódoltak a kisded előtt. Királyként tisztelték Őt.

Negyven nap múlva a törvény előírásai szerint felvitték a kis Jézust bemutatni az Úrnak a jeruzsálemi templomban. Ott meg az idős Simeon vette a karjaira a kisdedet és különös megrendítő próféciát mondott róla.

Heródes meg akarta öletni a kis Jézust, ezért Isten parancsára Egyiptomba menekült a család. Amikor visszatértek, Názáretben telepedtek le, és ott születtek Jézus féltestvérei.

Néhány év múlva tanúi vagyunk egy különös beszélgetésnek anya és Fia között, amikor először vitték fel a tizenkét éves Jézust a jeruzsálemi templomba, és Ő visszamaradt, beszélgetett az írástudókkal. Amikor hosszú keresés után végre megtalálták Máriáék, megdorgálta őt és ezt mondta: apád és én nagy bánattal kerestünk téged. Mire Jézus finoman kiigazította az édesanyját: "Miért kerestetek engem? Nem tudjátok, hogy nekem az én mennyei Atyám dolgaival kell foglalkoznom?" (Lk 2,48-51).

Szinte azt mondja itt Máriának, hogy te tudod legjobban, hogy ki az én apám. Nem József, hanem a Mindenható. Az Isten Fia beszélt itt Máriával, teljes isteni méltóságának tudatában, és mégis az emberré lett Isten Fia mint tizenkét éves gyermek engedelmes volt nekik, és visszament velük Názáretbe. Ennek a jelenetnek különös fontossága van, ami Jézus titkába enged bepillantani bennünket.

Amikor Jézus elkezdte nyilvános munkáját, rövid időn belül nagyon népszerű lett és mindig óriási tömeg vette körül. Családjának a tagjai ettől megijedtek, és azt olvassuk, hogy bolondnak akarták nyilváníttatni Őt. Vajon miért? Vagy azért, mert féltették Jézust, látván azt, hogy ha így folytatja, előbb-utóbb szembe kerül a hatósággal és Ő fog alulmaradni, vagy azért, mert féltették önmagukat, és tudták, hogy a tévtanítóval együtt a családja tagjait is ki szokták közösíteni, és csak egy módon lehet megmenteni azt, akit tévtanítónak tart a hatóság, ha őrültnek nyilvánítják. Így került bele a Bibliába ez a mondat: "Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy elfogják, mivel azt mondták: magán kívül van." (Mk 3,21.).

Jézus és a családja kapcsolatában ez a mélypont.

Aztán olvastuk az előbb, hogy egy alkalommal ismét tanította a sokaságot, és anyja és a testvérei megálltak kint és beüzentek, hogy beszélni akarnak vele. Nekem mindig az jut eszembe, ha ezt olvasom, hogy miért nem voltak ők is ott Jézus hallgatói között? Ennyire nem érdekelte Máriát, hogy mit tanít Jézus? Megzavarják a munkáját és beüzennek, hogy jöjjön ki. Az emberek bent vannak és hallgatják, a család tagjai meg kint állnak és ott akarnak beszélni vele. Mielőtt Jézus kiment, körülnézett hallgatóin és akkor tette fel ezt a kérdést: "Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?" (...) "Az én anyám és az én testvéreim azok, akik cselekszik az én mennyei Atyám akaratát."

Egy alkalommal Jeruzsálembe készült a család a nagy pászkaünnepre, akkor meg a testvérei mondtak neki valami nagyon jellemzőt. A János evangéliumában olvassuk ezt: Testvérei ekkor ezt mondták neki: "Eredj Júdeába, hadd lássák a tanítványaid is a te dolgaidat, amelyeket cselekszel. Mert senki sem cselekszik semmit titokban, aki azt akarja, hogy nyilvánosan elismerjék őt. Ha ilyeneket cselekszel, tedd ismertté magadat a világ előtt." Mert a testvérei nem hittek benne. Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas. Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én arról tanúskodom, hogy a cselekedetei gonoszak. Ti menjetek fel az ünnepre, én erre az ünnepre még nem megyek fel, mert az én időm még nem jött el." (Jn 7,3-8).

A testvérei nem hittek benne. Vagyis nem hitték el, hogy Jézus az, akinek mondta magát. Az, akinek az Atya állította Őt: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm." Az, akiről a próféták jövendöltek. Nem hitték el, és így nem hittek benne. Ezért egészen világi szempontok szerint próbálják irányítani. Jézust azonban nem lehet befolyásolnia a családja tagjainak sem. Hiába mondják: tegyél csodát, és majd hisznek benned, azt mondja: fordítva van, higgyetek nekem, és majd meglátjátok a csodákat, és felismeritek azt is, hogy ki vagyok valójában. Ő ragaszkodik az Atya menetrendjéhez, és mindent csak az Atya akarata szerint hajlandó cselekedni.

Ez a jelenet is mutatja, milyen messze volt Jézus azoktól, akik hozzá vér szerint a legközelebb álltak, vagy milyen messze maradtak az Ő családjának tagjai Őtőle. Egy másik világban éltek. Jézus közelében tartózkodni nem jelenti azt, hogy az illető vele közösségben van. Az Isten-tudat még nem jelent Isten-hitet, és végképp nem jelenti azt az Istennek való feltétlen engedelmeskedést, ami Jézust jellemezte.

Nagypénteken Mária, két barátnője, és a legfiatalabb tanítvány, János, ott állnak Jézus keresztje alatt. És akkor a haldokló Megváltó Jánosra bízza az édesanyját, és az édesanyja figyelmébe ajánlja Jánost. "Asszony, íme, a te fiad!" Azután így szól a tanítványhoz: "Íme, a te anyád!" (Jn 19,25-26). Ezzel Máriát mintegy behívja a tanítványi közösségbe. Eddig az édesanyja kívülállóként és sok aggodalommal nézte, hogy mit művel a fia és mi történik vele. Azt mondja Jézus: eljött az idő, gyere be azok közé, akik követnek engem, akikkel összetartozunk. Gyere be a belső körbe. "Íme a te fiad, íme a te anyád!"

A hagyomány szerint, amikor János apostol Efézus püspöke lett, oda is magával vitte Máriát és haláláig gondoskodott róla. Ott is temették el mindkettőjüket. A keresztyének sokáig gondozták Mária sírját és János apostol sírját is.

Mond-e a Szentírás valamit arról, hogy Jézus hozzátartozói kiléptek ebből a hitetlenségből? Igen. Azt olvassuk az Apostolok cselekedeteiről írott könyv elején, hogy húsvét és mennybemenetel után Mária is hitre jutott. "Amikor hazatértek, felmentek a felső szobába, ahol meg voltak szállva, mégpedig Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, Simon, a Zélóta és Júdás, a Jakab fia. Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt." (ApCsel 1,13-14).

Ez egészen új helyzet. Itt Mária már nem akarja őrültnek nyilváníttatni Jézust. Itt már nem ő üzen be, hogy hagyja abba, amit éppen csinál, és jöjjön ki őhozzá beszélgetni. Itt ő lépett be azoknak a körébe, akik Jézusban hisznek, és akik a mennybe ment dicsőséges Urat egy szívvel, egy lélekkel imádják. Itt Mária már komolyan veszi, hogy amit az angyal neki mondott, az igaz. Amit az Atya mondott a fiúról, igaz. És amit Jézus önmagáról mondott, az mind igaz. Az az igaz, és nem az, amit a rágalmazói mondanak róla.

Mária a tanítványok között. Milyen szép kép ez.

Jakabról pedig, Jézus legidősebb féltestvéréről tudjuk, hogy ő írta meg a Bibliában levő Jakab levelét, ami tele van jézusi idézetekkel. Íme, a testvérek közül is valaki hitre jutott. A Megváltónak, a Messiás Jézusnak a gondolatait adja tovább. A maga módján ő is tanítvány lett. Így vezet az út onnan, hogy a testvérei sem hittek benne" - oda, ahogy a Jakab levele kezdődik: "Jakab, az Úr Jézus Krisztusnak szolgája." Még csak nem is azt írja testvére, hanem szolgája.

Ennyit Jézus családjáról. A Szentírás ezt közli róla. Szeretnék most néhány fontos gondolatot a testvérek szívére helyezni.

II.

1. Az első egy biztatás. Azt fogadjuk el mindig hitelesnek és igaznak Jézusról, amit a szem- és fültanuk, az evangélisták és az apostolok a Szentlélek vezetésének engedve leírtak!

Azokról a mendemondákról, egyre hajmeresztőbb hamis hírekről, amik Jézusról keringenek, bátran hántsunk le mindent, ami eltér az evangéliumban leírt igazságtól, amit emberek találtak ki, amit később raktak rá a történelmi igazságra. Mi azt higgyük el, és azt vegyük komolyan, amit Isten igaz igéjében olvasunk.

Ebben az esetben például azt, hogy Máriának voltak gyermekei, hogy a családjának a tagjai sem hittek benne egy ideig. Hogy János gondozta őt haláláig. A Szentírás ír Jézus mennybemeneteléről, Mária mennybemeneteléről nem ír, de arról igen ír, hogy később ő is a gyülekezethez csatlakozott.

2. A másik, amit érdemes megfigyelnünk, hogy amilyen messze voltak Jézustól az ő családtagjai, és amilyen egyedül érezhette magát a családjában, ehhez hasonlót ma is sokan átélnek, akik egyedül hívő emberek egy nem hívő családban. De éppen Jézustól tanulhatjuk meg azt, hogy mennyire szerette és tisztelte az Ő nem hívő családtagjait is, akik közül azután többen, ha lassan is, de hitre jutottak. Megérlelődött bennük a Jézus melletti döntés. És éppen Jézusnak a most látott magatartásából tanulhatjuk meg azt, hogyan éljen egy hívő keresztyén a nem hívő családtagjai között.

Mi szükséges ahhoz, hogy valóban Krisztus tanítványaként éljen? Szükséges hozzá megértés, reménység, imádság és sok türelem. Megértés, vagyis az, hogy fogadja el a nem hívő családtagjait olyanoknak, amilyenek. És ne felejtse el, hogy ő is hitetlen volt.

Kell hozzá reménység. Az a bizonyosság, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Még ami az embereknek lehetetlennek látszik, az sem. És hogy Istennek nincs könnyebb vagy nehezebb "eset". A mi még nem hívő rokonainkat sem nehezebb neki hívővé tenni, mint minket.

Szükséges hozzá az imádság, mégpedig az állhatatos, kitartó imádság. Ha kell éveken, évtizedeken keresztül. Abban a bizonyosságban, hogy megvannak a kéréseink Őelőtte.

Szükséges a türelem. Legyen türelmünk kivárni, amíg Isten munkához lát. Az is lehet, hogy már munkálkodik, csak mi azt nem tudjuk. Semmit nem szabad sürgetni és erőszakolni.

Hadd olvassam fel Füle Lajosnak egy rövid versét, ami bátorítást adhat ehhez.

Feltétel nélkül
(Szülőknek - gyermekekről)

Feltétel nélkül, úgy, ahogy vannak,
megbékélt szívvel, mint ki hatalmat
vett a reményre, hitre, csodákra,
szeretni őket, mindegyre várva,
hogy visszajönnek, ha el is mentek,
hogy nem kerülik ki a Kegyelmet.

Akkor is, hogy ha szívünk merő seb,
Isten szemével szemlélni őket,
Ki irgalom, s Ki - később? hamar? -
azt tehet velük, amit akar!

3. A harmadik, amit szeretnék megemlíteni ezeknek az igéknek az alapján, hogy ha Jézus családjáról beszélünk, akkor látnunk kell, hogy Jézusnak most olvasott szavai szerint két családja volt. Volt a vér szerinti és van egy egyre növekvő, terebélyesedő lelki, hit szerinti család. "Aki az én mennyei Atyám akaratát cselekszi, az az én anyám, fitestvérem és nővérem."

Ebből egyenesen következik, hogy te is lehetsz Jézus testvére. És a Biblia határozott mondja, hogy a mennyországba csak Jézus lelki rokonai léphetnek be. Aki az Ő anyja, fitestvére, és nőtestvére. Mert oda csak az mehet be, aki cselekszi a mennyei Atya akaratát. (Mt 7,21).

Erre viszont mi magunktól képtelenek vagyunk. Ezért mondja Jézus minden idők embereinek, hogy szükséges újonnan születnetek. (Jn 3,8).

Mit jelent újonnan születni? János 1,12: Aki befogadja Jézust, annak megadja azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekévé legyen; akik az Ő nevében hisznek.

Aki Isten gyermeke lesz, az Jézusnak testvére lesz, az vele együtt örököl mindent - ahogy a Bibliában olvassuk -, az kapja Isten Szentlelkét, és a Szentlélek képesekké tesz arra, hogy Isten akaratát cselekedjük.

Ezt az utat mindannyiunk előtt megnyitotta Jézus.

Ezért hadd kérdezzem most ennyire személyesen: te Jézus testvére vagy-e már? Az evangélium az: lehetsz. Akik befogadták Őt, azoknak megadja azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekeivé lehetnek, és így Jézus testvérévé, akik cselekszik a mennyei Atya akaratát. Az ilyen embernek egészen másként zajlik a földi élete, másként fog átlépni az örökkévalóságba, és csak az ilyenek töltik Jézussal az örökkévalóságot.


Imádkozzunk!

Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus, magasztalunk téged azért, mert erre is példát adtál nekünk, hogyan élhetünk azok között, akik még nem ismernek, és nem ismernek el téged el annak, aki vagy.

Bocsásd meg a bennünk levő sok szemrehányást, kesergést, a magunk sajnálgatását vagy a dicsekvésünket. Bocsásd meg a türelmetlenségünket és az erőszakosságunkat, az imádságban való állhatatlanságunkat, hitetlenségünket vagy kishitűségünket.

Köszönjük, hogy hitetlenek közé helyeztél minket, ott világíthatunk, téged felmutathatunk. Mutathatjuk nagy szeretettel másoknak a hozzád vezető utat.

Köszönjük, hogy a hívők közösségében is helyet készítettél nekünk, ahol meg erősödhetünk egymás hite által és buzdíthatjuk egymást a neked való teljesebb engedelmességre.

Kérünk, segíts minket, hogy hivatásunk magaslatán álljunk mély alázattal a nem hívő környezetben, és tudjunk alázatosan erősödni, és egymást erősíteni a te gyermekeidnek a közösségében.

Könyörülj rajtunk, Urunk, hogy ne maradjunk kívülállók, hanem a te mennyei családod tagjaivá válhassunk már itt.

Köszönjük, hogy minden gondunkat eléd hozhatjuk. Köszönjük, hogy nálad már készen van a megoldás egyelőre megoldatlan problémáinkra. Köszönjük, hogy tőled kaphatunk erőt mindannyian terheink hordozásához, még egymás terhének a hordozásához is. Köszönjük, hogy nálad levethetjük mindig újra a bűnterhet, és nem kell az alatt feleslegesen roskadoznunk.

Áldjuk és magasztaljuk a te végéremehetetlen kegyelmedet, irgalmadat és hűségedet. Ezzel a reménységgel indulunk az új hétnek az útjára is. Segíts, hogy bármit cselekszünk, mindent a te dicsőségedre tegyünk.

Ámen.